Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-15 / 185. (4331.) szám
^jkaxiaiv V iAGYARHiraai» 1937 augusztus 15, vasárnap« ^ Szervezkedés a magyar iskola érdekében Irta; Fizély Imre, a pozsonyi magyar iskolák szülői társulatai szövetségének elnöke A Prágai Magyar Hírlap julius 22-i, julius 27-i és augusztus 7-i számaiban igen érdekes, értékes és megszivlelésre méltó cikkek jelentek meg a magyar iskolaegyesület kérdéséről. A fölvetett kérdést minden szempontból meg kell világítanunk, hogy végre sokak, nagyon sokak részére láthatóvá tehessük itteni magyarságunknak ezt a legfontosabb — életet, fennmaradást jelentő kérdést. Igen, láthatóvá tenni! — Nem csak felhívni a figyelmet, nem csak biztatni, bátorítani, talán még korholni is holmi mulasztásokért, s azután, — régi szokáshoz híven, minden megy a maga utján s nem történik semmi pozitív munka. Láthatóvá, érzékelhetővé kell tenni ezt a fontos kérdést. Olyannyira láthatóvá, olyannyira érzékelhetővé, hogy ne csak a kérdés éljen bennünk, de mi is benne éljünk ennek a kérdésnek minden mozzanatában, minden fázisában, Infi- ciáljon végre ez a kérdés mindannyiunkat! Infi- ciáljon s ne legyen szérum, ne legyen ellenméreg, — fenyegetés, félelem, meghunyászkodás, — ami akármelyikünket is ki tudna gyógyítani ebből, a már oly régen kívánt inficiált állapotból. Ne csak egynéhány, — az ügyért nem csak lelkesedni, de élni-halni-dolgozni tudó embert inficiáljon ez a kérdés kigyógyithatatlanul! Ne csak azt az országszerte itt-ott felbukkanó néhány „ismert név“ viselőjét, akik sajnos, de úgy látszik erőlködésükbe már-már belefáradnak s hogy pozitív eredmény alig mutatkozik munkájuk nyomán, szárnyszegetten várnak holmi csodára s legfeljebb egy kis társadalmi megmozdulás önt beléjük lelket s újabb bizalmat, s nekipróbálnak megint az elakadt szekér megindításának. A „Magyar Iskola Egyesület“ cimü cikk szerzője nagyon helyesen, találóan fejezi be mondanivalóját. ,,A magyar kulturegyesületek, a magyar nép elöljárói, lelkészei, hivatott vezetői álljanak sorompóba, alkossanak végre olyat, ami minden magyar embernek a leikéhez fog forrni, ami szívügyünk lesz, mert ettől függ jövőnk!“ Igen! Fogjunk össze, minél többen, minél erősebben és — minél előbb! Nem mai keletű ez a kivánság, ez az óhaj. Sokunkat, a magyar iskola rajongóit, a magyar gyermek őszinte féltőit régen foglalkoztat ez a gondolat, ez a kérdés. Igen! Legyen végre valami szervünk, egyesületünk, szövetségünk, amelynek legfőbb és legféltettebb gondja a magyar iskola, a magyar gyermek jelene, jövője, léte és boldogulása lenne. S bármerre is néztünk s tettünk lépéseket, kísérleteket ilyen vagy amolyan formában, lelkes, de futó, illendő érdeklődésre találtunk csak a legtöbb esetben. Hírlapi felhívásaink, kulturegye- síileteink választmányi, avagy tagértekezletei, nyilvános iskolanapok, ankétek hihetetlen lelkesedést tudtak kiváltani a jelenlévők között. Még ígéreteket is, anyagit és erkölcsit egyaránt. De amint múltak a napok, lohadt a lelkesedés is, meg az áldozatkészség is, a dolgozniakarás is. Egyes akciókra önként felajánlott anyagi hozzájárulások automatikus teljesítéséről a legtöbb esetben szó sem lehetett. Azoknak beszedők által való behajtása költséges, nehéz és hosszadalmas volt. Ideának elkápráztatóan szép az „önmegadózta- tás" gondolata, de hogy az itteni magyarságunk köréből évenként kétmillió koronát lehessen önadó fejében összehordani, ezt mint a magyar iskolaügy egyik „megjavithatatlan rajongója“, — éppen optimista szempontból megjavithatatlan, — sehogyan sem tudom elhinni. Talán sikerül egy pár tizezer koronára „jegyzést“ összehozni, de hogy a csekklapokkal való elhalmozás dacára is sikerülne-e a jegyzett összegnek akár a felét is fedel alá hozni, még ebben is kételkedem. S csak azért, mert nem vagyunk abból az anyagból gyúrva, amiből a „Schulverein“-ekkel rendelkező németek. S ha talán még az az anyag is volnánk, egy „német kisebbségi iskolapolitika lemásolására nem vagyunk átdolgozott, meggyurt, megnevelt nemzet. Olyan fajsullyal rendelkező nem- zet> különösen a kisebbségi németek iskola- politikáját illetőleg. — mint a német, nem lehet egyhamar az utódállambeli magyar kisebbség. Ehhez esztendők kellenének. Esztendők csalódásai, sorscsapásai, megpróbáltatásai, kemény iskola s mindenek felett rendületlen élniakarás, ta- nulniakarás s a hamisitatlan nemzeti öntudatnak kijegecescdett formában való jelenléte magyarságunk összes rétegében, a legfelsőbbtől a legalacsonyabbig. A német iskola az iskola tuljadonképpeni feladata mellett nincs másra hivatva, minthogy a meglévő, a tettekben megnyilvánuló és csodákra képes nemzeti öntudatot ápolja, fejlessze. Miná- lunk. itteni magyarságunk legszélesebb rétegeiben a nemzeti öntudatot előbb fel kell ébreszteni, sajnos, sok helyen még a magját is úgy kell előbb elvetni. A németeknél a nemzeti öntudat egyike a legjellegzetesebb faji tulajdonoknak, értékeknek. Ki- irthatatlan, kitörölhetetlen erőforrás. Ez termeli . az utólérhctetlen áldozatkészséget saját f i °i. ^V3' szcmben- Ezt nem tudja elnyomni sem felekezeti, sem világnézeti vagy politikai szemle011*- Ezt tenni itteni magyarságunknak tulajdonává, ható, tettekben megnyilvánuló sajátjává máról-holnapra lehetetlenség. Ehhez esztendők, évtizedek nehéz, tervszerű, bölcs munkája szükséges. Azok az összehozott százezerek vagy milliók, — feltéve, hogy mégis csak sikerülne azok előteremtése, — csak úgy teremnék meg a maguk áldásait, ha azt egy hatalmas népnevelői munka követné, — nem, ha az járna vele, — de még az sem, ha az előzné azt meg. Ébreszteni, felrázni, éleszteni, szemeket, füleket, értelmet, sziveket megnyitni. Jó magot vetni, nemes növényt plántálni, annak öntözéséről, ápolásáról gondoskodni, nemzeti öntudatot kitermelő, derék, jóravaló, szépért, nemesért lelkesedő embereket nevelni. Irtani a közönyt, az önzést, hiúságot, — mind nagyobb érték, mint a „mindenható“ pénz. Ha csak anyagi segítségre gondolunk, kétélű fegyverrel megyünk a harcba, s a végén magunkat sebezzük meg vele halálosan. A magyar iskola megmentése, felvirágoztatása, szaporítása, tökéletesítése ne csak egy osztály feladata legyen, amely esetleg önmegadóztatás révén nagylelkűen juttat bőségesen anyagiakat, de legyen az minden magyar szívnek és léleknek legszentebb ügye, vegye ki részét belőle a maga módja szerint még az az anyagiakban szegény, segítségre igazán rászoruló osztály is. Ne csak várjon, ne csak követeljen attól az iskolától s az iskolán keresztül a módosabb társadalmi osztálytól anyagi segélyt s akkor ellenszolgáltatás fejében beadja gyermekét magyar iskolába. Ellen- esetben megy a másnyelvü iskolába, ahol ugyan vár gyermekére ingyen tankönyv, tanszer, ruha, kenyér, tej stb. De csak ez vár rá, más semmi. Ennek viszont nagy ára van. Magyar nemzeti mivoltának elvesztése, magától való eldobása. Önkéntes lemondás a nemzeti kultur- közösségről anélkül azonban, hogy más nemzet kulturközösségének részese lehetne majd. De nem csak az. Egy más, éppen olyan fontos veszteség is éri. Az ismerethiány, a tudáshiány az idegen nyelven való „tanulniakarás“ következtében. Millióik és milliók, kellenének, hogy minden igazán segítségre szoruló magyar gyermek iskolába való járatása biztosítva legyen. Hogy ne legyen távolság, ne legyen akadály, ami zavarja a rendszeres iskelóba-járást És hogy legyen tankönyv, tanszer, iske. ai berendezés, cipő, r>u— Ahol az ördög frakkban táncolt... Hogyan születnek a boszorkányhSstóriák? Irta: MANGA JÁNOS. Minden vidék emberének megvan a maga, különös lelki sajátossága, amely különféle formában nyilvánul meg. A Nyitra-vidéki magyarság az ősrégi népszokásokban és ezekhez kötött dallamokban éli múltját. Csallóköz népe a nem éppen erkölcsös dudanóták megőrzője. Az Ipoly-vidéki palócok és a szomszédos gömöriiek a borongós népballadák szószólói. Komárom vidékén pedig az ősi sámánizmusból kifejlődött néphit különös megnyilatkozásával találkozunk. Az elmondottakkal nem akarom azt állítani, hogy csak a fentebb említett jellegzetességek uralkodnak kizárólagosan, hanem mindenesetre ezek uralkodnak a többi fellett. Vagyis, amit az egyik vidéken má r el félej tették, az máshol még tovább él és fordítva. Komárom vidékére legjobban a boszorkány- hit jellemző. Annyira jellemző, hogy az itteni, különben reálisabban gondolkozó református lakosság is még ma is szentül hisz a boszorkányok létezésében és azóknak természetfeletti hatalmáról még ma is számatadart monda jár köztük szájról-szájra. ógyalla vidékén például majdnem minden öregebb ember tud valamilyen csodás történetet Talilósi István m-artosi és Siin- kó János szentpéteri kanászról. aki!k — szerintük — boszorkányok voltok és az ördöggel cimboráitok. De a boszorkányok megszemié- lyesitőjeként nemcsak a pásztorokat jelöli meg a néphit, mint rendesen, hanem itt-ott az utí osztály tagjai is szerepelnek, mint boszorkányok. Mitológia az iskolában Az iskolaév vége felé a tanulóimban lankadó -munkakészséget akartam fokozni, amikor kijelentettem, hogy aki a hét végién a legjobban sikerült házi fogalmazást mutatja be, jutalmul egy szép könyvet kap. A fogalmazások tárgyául azt az általános címet jelöltem -meg, hogy „Mit mesélnek a szüléink'7 A bejelentésnek rendkívül nagy sikere volt. A hét végén 63 tanuló közül 52 tanuló adta be fogalmazását. Másnap vasárnap volt. Egész nap a dolgozatokat tanulmányoztam. Csupa boszorkányhistória volt és a legtöbb alján ez állt: édesanyámtól hallottam. „Boszorka a söprünyélen. Irta Bállá Klári, VI. o. Egyszer egy ember este Martosra ment. Az úton egy boszorkát látott maga előtt, akinek vasorra volt és fehér lepedővel volt letakarva és morgott aa embere. Az ember a söprű - nyéllei akarta megfogni a boszorkát. Akkor eltűnt és kis idő múlva megint megjelent és az ember feje fölött szaladgált, söprünyélen. Hallottam a nagyanyámtól, aki 59 éves.“ Aki az ördöggel táncolt A következőnek már vonzóbb címe volt: Aki az ördöggel táncolt. Irta Csomgrád Imre. VI. o. A fogalmazás szószersnt a következő volt: ■ T .. „ nagyságos asszony, aki Szeszélyesen (ar óg.yallai határban levő kastély) lakott, na gyón világi életet élt. Egyszer egy mulatságot rendeztek. Azt mondta, hogy olyan mulatság lesz itt. hogy még az ördög is megjelenik rajta. Éjjel 12 órakor kezdték meg a mulatságot. Ösztön egyszeresak egyszeresek a nagyságos asz- szony.t felkérte táncolni egy előkelő ur, akinek lólábai voltak és a farka is kilógott a frakkból. A muliaítozók annyira megijedtek, hogy szétszéledtek, ment látták, hogy hogy csakugyan az ördög jött el a mulatságára. Mióta aiz ördög megjelent neki, nagyon egyszerűen élt. Szőrruhája volt és fát járt szedegetni az erdőbe. Hallottam édesanyámtól, akinek leánykorában történt.“ Szeszélyesen Másnap kimentem Szeszélyesre. A kastély Ógyalláitól körűikéiül 15 percnyi járásra van. A kastély hatalmas jegenyefáktól övezve, a Zsit- va partján fekszik. Az Imély felé vezető vicinális útról is impozáns látványt -nyújt. Mikor a kastély elé értem, engem is megfogott valami különös, titokzatos érzés. Az üres -szobák ablakai úgy néztek rám, minit egy vak ember fénytelen szemei. Az óriási fák leveleinek z-ize- gései összeolvadtak a Zsiitva vizének csobogásával és különös harmóniával töltötték be a kastély udvarát... Már estefelé járt az idő és én kabátomat be- gomibclva indultaim hazafelé, megoldani a rejtélyt, az Íróasztalomnál: a szeszélyesi ördög rejtélyét, aki nem is cílyan régien, csak néhány évtizeddel eezlőtit frakkban táncolt a -szeszélyesi kastélyban. Mii mond a valóság ? Hazaérve azonnal elővettem könyvszekrényemből Komárom vármegye monográfiáját, melyben a titokzatos kastélyról és a szeszélye- si pusztáról a következők voltak feljegyezve: „Szeszélyes puszta eredetileg Baranyay-féle -birtok volt, melyet Baranyay Ilona férjezett Ta- hyné örökök és itt érdekes, fantasztikus kastélyt épített, -tisztán szeszélye szerinti beosztással, süllyesztőkkel, titkos bejárókkal, csapóaj- tóklkaá és bizarr berendezéssel, a pusztát magát is Szeszélyesnek nevezvén el. Tőle vásárolta meg a birtokot a kastéllyal együtt báró Hirsch Móric, a - hires emberbarát, aki Lebontotta a szeszélyesi kastélyt és helyébe több százezer forint költséggel nagyszabású, párjátritkitó vadászkastélyt szándékozott építeni. Építkezés közben azonban itt érte a halál és a -birtok a befejezetlen kastélyai újból eladásra került. A régi Tahyné idejéből való épületekből azonban egy rész és egy torony még ma is fennáll és ezek külsejükkel is elárulják egykori gazdájuk bizarr ízlését.“ Ez a néhány sor megmagyarázza az ördög megjelenését. A különös természetű hölgynek, aki viselkedésével is magára vonta a környéken élő emberek figyelmét, a néphit (titokzatos erőket kölcsönzött. A c-sapóajtón és a süllyesztőkön az ördögök jártak, sőt az ott dolgozó munkások még most is sok titokzatos dolgot látnak, mert —• szerintük — a nagyságos asszony szelleme most is ott jár a kastélyban. Egy dohányos elbeszélése szerint, amint azt egy harmadik tanuló, Ilon Dezső meg-ina 'c-gal- mazásában, még most is egv fejetlen ló jár az udvaron, ha, tej kenyér elég-. Ezeket a milliókat dó nemi teremthetjük:, ha mindjárt ezernyi és ezernyi csekklappai is halmozzuk d magyar testvéreink pénzáldozatokra ,képes“ nagy tömeg-ét is. Ma az emberek legnagyobb része bizalmatlan minden olyan megmozdulással szemben, ami pénzbeli hozzájárulást, anyagi megterhelést jelent. Különösen, ha ez a megmozdulás országos jellegű* ha egy központi szerv fdállitásáról van szó. „Ugyan kinek jelent ez az uj egyesület meginti egy jó boltot?“ — kérek az egyik gyanakodva. —• „Arra nem adok, hogy eladminisztrál-ják 3 pénzem" — mondja a másik. — „Miközöm a vidéki iskolához!“ — mondja nem egy pozsonyi szülő. S hasonló kitétdekkel könnyitenek lelki- ismeretükön, de nem pénztárcájukon, ha annak -megnyitásáról van szó. — Ma „adni“, „önadóztatásból“ önsegélyezés keretén belül juttatni iskolának, újságnak, könyvnek, kulturegyesület- nek — isteni szép elképzdés, csodálatosan megnyugtató, édes álom, de a valóságban — csalódást hozó ébredés. ■ Nehogy bárki is azt higyje, hogy ezzel én elvetettem a Magyar I-skola Egyesület gondolatát. Nem! Beszéljünk, írjunk róla sokat, gyakran, keressük az utakat, módokat, lehetőségeket annak helyes megvalósításához, de addig, amíg odáig eljuthatunk, — s bárcsak hamis jós lennék, elítélik még egypár esztendő, — ragadjuk meg mind azokat a meglévő lehetőségeket, amelyek módo-t nyújtanak magyar iskoláink megmentésére, fejlesztésére, szaporítására a magyar gyermek megmentésén, felsegitésén, iistápolásán -keresztül. Az iskolák mellett megalakítható szülői társulatokra és azok munkájára gondolok elsősorban. Miniszteri rendelet teszi lehetővé az iskolák anyagi és szellemi nívójának emelését a szülők és a tantestület egymást megértő, becsületesen összefogó munkája által. Kim-élyiteni, melegebbé, tartalmasabbá tenni a viszonyt az iskcl-a és a szülői ház között. Megszerettetni a szülővel i-s -az iskolát, a magyar iskolát (nemcsak a gyér-, m-efckel) kimondhatatlanul fontos a nemzeti öntudat felébresztése céljából, önkéntes feladatául tenni a tanítóságnak és tanároknak jobban felügyelni a szülői ház építő vagy romboló munkájára, a nevelést károsan befolyásoló minden külső körülményre, a szülők szociális helyzetének a felismerésére, megismerésére. A szülői társulat lehetővé teszi a -tantestület tagijainak az iskolába járó gyermekek szüleit egy kis helyi egyesülésbe tömörítve, a szülői „önmegtartóztatás“ utján olyan önsegítő szervet létesíthetni, — természetesen belevonva az egész közs-ég vagy város magyar lakóit, annak kulturális és szociális egyesületeit, nem utolsó helyen a helyi, járási és országos hatóságokat is, amely biztosítja az iskola zavartalan munkáját könyvekkel, tanszerekkel, ruhával, élelemmel éllátott, megelégedett, iskolát szívesen látogató gyermekek között. Itt nincs szükség egy megalakítandó országos szervre, amely majd kiküldi a maga pxopagáto- rai-t, hogy itt is, ott is alakítsanak fiókokat s akik elvégezvén feladatukat, boldogan nézik majd a fillérek és koronák beözönlését a központba s amely koronák majd százezrekre, esetleg milliókra dagadva, elvégzik majd nemzebmentő és építő munkájukat. Nem! A szülői társulatok intézménye k-észen áll. Arra, hogy megtegye, ha csak megközelítőleg i-s azt a munkát, amit a német Schul'vemnek végeznek, más nem kell, mint lelkes tanítói és tanári kar, amely szívesen vállal m-agára az iskolai tanításon kívül is -bizony kezdetben elég fáradságos és -talán háládatlannak is látszó munkát; más nem kell, mint egy pár megértő és dolgozni akaró szülő, aki a -társulat vezetésiét és irányítását a tantestülettel együtt magára veszi. Ez a szülőkből és tantestületi tagokból alakult vezetőség csodákat művelhet azután. Az ő feladata m-egérttetni a társadalom minden tagjával, hogy kinek-ikinek mi a feladata és kötelessége faluja vagy városa magyar iskolájával szemben. Itt nem lehet kibúvó, hogy ki -tudja milyen célra lesz majd felhasználva az tagsági di-j, vagy önkéntes adomány. Ott áll, ott él, esetleg csak vergődik nyomorában az a magyar iskola -mindenki szeme előtt. Erre az iskolára áldoz, ezt a-z iskolát, ennek az iskolának a gyermekeit akarja megmenteni a magyar jövőnek. S azok az iskolák, melyek igazán szegények, amelyek gyermekeinek szülei s maga a falu összlakosság sem képes kiemelni a nyomorból és életképessé tenni, honn-ét vegyék -majd azt a sr.git- séget, amely fenmanadásukat biztositha.jaí — kérdezhetné valaki. Válaszom azoknak ez, de egyszersmind felhívásom is és kérésem is rnagy. : pénzintézeteinkhez, magyar szövetkezeteink.ie::, gazdasági és ipari vállalatainkhoz, társadalmi, szociális, kulituregyesületeinkhez, — vállalják magukra egy-egy magyar iskolának anyagi és erkölcsi -támogatását az álital, hogy az iskolák szülői társulatain keresztül az iskola szegényszor-su gyemekeit tan-könyvvel, tanszerrel eiátij-ák, már a beiratkozásnál cipőt, ruhát juttatnak az anra reászorulónak, sőt a -lehetőség szerint még élelmet, kenyeret és tejet is biztosítanak az éhező gyenmekseregnek. De nemcsak vállalatok, egyesületek tegyék ezt kötelességüké, de tegyék az egyes magánosok is, akiket nem köt az iskolához már gyem-ekük révén szorosabb kapocs. Vállas®» szarnak ki m-aguknak ők is egy iskolát, talán azt, ahová ők vagy gyermekeik jártak, vagy valami más emlék fűzi őket hozzá. Havonként vagy negyedévenként eljuttatni az iskola szülői társulatának csekély tiz koronát igazán nem áldozat a viszonyoknak megfelelően. Ez lehet egy g-yaikor- lati megoldás az adott körülmények és rendel1 kezesre álló lehetőségek között. Sok mondani valóm van míg e tárgyhoz, amiből egyet-mást maid leközekbb megint örömmel közlő' .
