Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-09 / 153. (4299.) szám
Halált okozó égiháboru tombolt Kassa vidékén Egy 14 éves leányt agyonsujtott a villám, két asszony súlyos égési sebeket szenvedett KASSA. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Tegnap irtózatos erejű felhőszakadás és vihar vonult el Kassa környékén. A viharnak halálos áldozata is volt. Több alsótőkési asszony a vásárból hazafelé tartott. A gyakorlótér tájékán érte őket utói az irtózatos égi háború. Az asszonyok ijedten menekültek a fák alá. Egy villám közéjük csapott és halálra sújtotta Pálfi DoA központi hatalmak már 1917 nyarán elhatározták, hogy 1918 tavaszán, egy a franciák ellen vezetendő hatalmas offenzivával „kikényszeritikk a békét“. — A döntő csapás lemérésének egyik alapfeltétele azonban az volt, hogy a francia főváros elleni nagyarányú légitámadásokkal Páris erkölcsi ellentálló erejét már jóelőre megtörjék. 1917 junius havában a német nagyfőhadiszálláson, a vezérkari főnök szobájában szokatlan sürgés-forgást lehetett észlelni. Az eddig bizakodó, mosolygó, német arcok ezúttal valahogy komolyabb kifejezést öltöttek. Az ülés megkezdése után azonnal, a legfőbb légügyi szakértő jelentkezett szólásra és ezeket mondta: — Sajnálattal kell bejelentenem, hogy Páris légvédelme az utóbbi időben szemmelláthatólag annyira megerősödött, hogy légitámadásaink erejét ezen a területen belátható időn belül nem fokozhatjuk. Sőt!... A hadműveleti vezérkari tisztek mintegy „parancsra", a beszélőre tekintettek, akinek szavai mint pörölycsapások, vésztjóslóak voltak. Ludendorf, megszokott kíméletlenségével majdnem felnyársalta tekintetével az előadót Kínos csend támadt!. Egyszerre valaki egészen nyugodt, de abszolút bizakodó hangon igy törte meg a pillanatnyi csendet: — Nem baj! Akkor Párist lőni fogjuk! Első pillanatra mindenki szinte megdöbbenve nézett a nap heve miatt erősen lesötétitett szoba sarkába, ahonnét a hang hallatszott és ahol egy fiatal vezérkari tiszt ült Vilmos császár szobra alatt. A jelenlévő egyik magasrangu vezérkari tiszt igy mordult rá a merész közbeszólóra: — Milyen messze fekszik a fronttól Páris? A fiatal tiszt még az előbbi, nyugodt hangnál is higgadtabban válaszolta: — 120—130 kilométerre! — Hát akkor miért tart fel minket ilyen badarsággal? — vágott vissza az idősebb tiszt. Az értekezlet végeztével a vezérkar főnöke magához kérette a közbeszóló tisztet, aki olyan merészen dobta felszínre Páris lövetésének gondolatát. Hogy miről beszélgettek Ludendorf szobájában, senki sem tudhatta. Az azonban bizonyos, hogy a fiatal vezérkari tiszt mosolyogva lépett ki Ludendorf szobájából és titokzatos arccal hárította el bajtársainak kér- dezősködését. A további események részben hadtörténelmi levéltárak adataiból igy zajlottak le: A crepy-i erdő képe megváltozik A ballisztika (röppályatan) legfőbb szakértője első pillanatra azt hitte, hogy a vezérkari főnök, aki Páris lövetésének előkészítésére hívta őt fel, tréfál! De Ludendorf igy hárította el a szakértő várható ellenvetéseit: — A német hadsereg szótárában a „lehetetlen" sző nem fordul elő. És a Krup-müvek mérnökei néhány hét alatt beigazolták, hogy ezt a szót a hadseregben tényleg nem ismerik. 1917 junius vége felé a következő lakonikus rövidségü távirat érkezett a német legfőbb parancsnoksághoz: — „P.-l" löveg próbalövésre kész. Rendkívül érdekes, hogyan jöttek rá a németek arra, rottya 14 esztendős kisleányt. A villám a leány mellett álló édesanyját és egy Jekel Mária 56 esztendős alsótőkési asszonyt is érintette s a két asszony súlyos égési sebekkel eszméletlenül terült el a földön. A többiek sértetlenül maradtak. Egy arra haladó gazda tette fel szekerére a halott kisleányt és a két eszméletlen asszonyt és hazaszállította őket. Szepsi környékén is nagy vihar dúlt s HONOLULU. — A „Colorado” amerikai hadihajó három repülőgépe többszáz kilométer területen több óra hosszat, kiutatta át a vidéket, hogy a lezuhant Amdia Earlhart gépét és utasait megtalálja. Mindéin fáradozás hiábavaló volt és a sötétség beálltával a repülőgépek visszatértek az anyába,jóra. Napfelkelte után újból a repülőgép Popróc községben halálos áldozatot is követelt. Éliás István 34 esztendős gazda a vihar kitörése előtt a mezőn dolgozott. Amikor a zivatar utolérte, felkapott szekerére ési sebes iramban tartott hazafelé. Egy villám a szekerébe csapott, Éliás gazda szénné égve holtan fordult a saroglyába. Az egyik lovat is halálra sújtotta a villám. fölkutatására indultak, de már a legbi zakód óbb pilótákban is alig van remény, hogy Amelia Earhartot élve megtalálják. A Lexington repülőgép-anyahajó útban van a helyszíne felé, de hetvenkét repülőgépével csak vasárnaptól kezdve vehet részt a kutatásokban. döttek között 1918 február 27-én már működött. A pá- rísi tüzérségi megfigyelők legfőbb feladata volt a becsapódó lövedékek pontos helyét azonnal jelenteni. Március 22-én, egy ragyogó tavaszi napon a crepy-i erdő csalogányai tele torokból énekeltek, mintha csak érezték volna, hogy ezúttal hattyúdalukat fújják. Szegénykék! Az érzésük nem csalt, mert a csodaágyu körzetében a lövés pillanatában minden állatnak el kellett pusztulnia. Párts csodálkozik és kétségbeesik A „grande nation" fővárosát március 23-án nagy meglepetés érte! Az udvarias, sima modorú, nemtörődöm francia polgár úgy élte életét, mint békében. A „Bois de Boulogne" sétányain, a boulevardeokon gondtalan tömegek sétáltak. A Montmartre mulatóiban pezsgőztek az emberek és nem is sejtették, hogy e percben a 128 kilométerre fekvő crepy-i erdőben egy 34 méter hosszú ágyucsövet irányítanak a „világ fővárosára". Este 8 óra 34 perc! Egy laktanyából francia utászok menetelnek a „Gare de j’Est" felé, a harctérre. Egy* szerre a katonák idegesen felkapják fejüket! Sakálüvöltéshez hasonló őrjöngő, visongó, velőkbe hasitó hangorkán nyomán, óriási detonáció rázza meg a levegőt és az épületeket. A „Párisi nő" küldte első üdvözletét a megerőditett francia fővárosnak a crepy-i erdőkből! A városparancsnokság első pillanatra német légitámadásra gondolt s nem akarta elhinni, hogy a Rue Charles-ra lecsapott gránát nem légibomba volt. Ezt követőleg „Monsieurs Baptiste Lamartin" szorgalmasan állította össze jelentéseit és küldte Svájcon át a tüzelő „csodaágyu" parancsnokságához: — Március 23. 20.35-kor Rue Charles. 4 halott, 5 sebesült, március 24. 7.25. Quai de la Seine: hatodik ház. 2 halott, 5 sebesült stb.... Ez a naponta többször megismétlődő gránátbersa- pódás Páris különböző negyedeiben, párosulva a francia hadvezetőség teljes tájékozatlanságával a tüzelő löveg helyét és egyéb viszonyait illetőleg, határozottan az idegeire ment Párisnak. ClemenceaU őrjöngött, a vezérkar főnöke agyonlövetéssel fenyegetődzött, ha záros határidőn belül nem kap mindenről pontos felvilágosítást. Mindhiába!... A kiküldött lovasjárőrök, a felderítő repülők csüggedten, minden konkrét hir nélkül jöttek vissza. Páris lőszergyárai, municióskészletei pedig sorban robbantak fel. Ám egy francia kém, aki belopta magát a crepy-i erdőkbe, mégis felfedezte a „csodaágyut". Másnap brit bombázók irtózatos légitámadásokat intéztek az ágyúállás ellen, amelyet azonban nem sikerült eltalál- niok. Az antanterök mindjobban érezhető nyomása alatt a „Párisi nő" kénytelen volt többször állását változtatni. Végül 1918 augusztus 9-én utolsó gránátját lőtte Párisba. Az általános német visszavonulás miatt a „csodaágyut" végleg kivonták a harci üzemből. A „Párisi nő" összesen 320 gránátot küldött Párisba, ahol a hadvezetőségtől kezdve az utolsó polgárig mindenkiből elkeseredést és páni aggodalmat váltott ki. Működésének az általános német visszavonulás vetett véget. Heinz Eisgruber igy Írja le „So schossen wir nach Paris" cimü könyvében a „csodaágyu" történetét. Ny. L. Társadalmi Élet 4b A verebélyi járás SzKIE csoportjainak ifjúsági napja kilenc magyar község ifjúsága és nagyszámú vendégsereg részvételével folyt le> Péter-Pál inaplján Csillárom. Megragadó látvány volt a felvonulás a templomiba, hol Haller Kálmán esperes plébános járási moderátor beszélt az áfj. mozgalom erős funidameintaiímáról, a mély vallásosságról. Istentisztelet után volt a gyűlés, ihol a füzKI-E csoportok üdvözletét tolmácsolták: Kóssi Mihály, Bulajkó Imre, Sárovecky Gyula, Mikié Gyula. Szónokoltak: Gerő József, Nagy Gyula, Kraktusz Béla ig. tanítók, SzKIE vezetők. A száz terítékű bankett után műsoros előadás veit az egyes csoportok részvételével, melyen tréfák, szavalókórus, énekkar, csoport- táncok szerepeltek. A táncok betanítását Pisky József, a rendezés nebéz munkáját Gruber József végezték. — HÉTVÉGI VIZŰM MAGYARORSZÁGRA. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi magyar királyi konzulátus a magyar külügyminisztérium felhatalmazása alapján, mint a múltban, úgy az idén is az utazási idény tartama alatt kedvezményes hétvégi láttamozásokat fog kiadni, amelyek Magyarországra való egyszeri beutazásra érvényesek, bármely péntek déli 12 órától a rákövetkező hétfő déli 12 óráig. Ezen vízum illetéke a rendes 68 KS helyett 42 Ke. A hétvégi (weekend) vízummal rendelkezők péntek déli 12 órától utazhatnak be és legkésőbb a láttamozás érvényének lejárati időpontjában kell elhagyniok Magyarország területét, ellenkező esetben az illetékkülönbözet utólag megtérítendő. A vízumok postán is kérelmez- hetők a magy. kir. konzulátustól (Pozsony, Ferenciek tere 5), mel> esetben a 42 korona mellett még 4 korona 10 fillér postaköltség küldendő be. igyetlen német ágyú, amely rettegésben tartotta (Fázist Adatok a „Párisi nő" kulisszatitkaiból De a „csodalöveg" Párísban várakozó „legénységének" nagy türelemre volt szüksége. Az óriási ágyú beépítése sok időt és rengeteg munkát igényelt. A német csatavonal mögött fekvő crepy-i erdő egész képét meg kellett változtatni. Erdőirtások, vasútépítések voltak az előfeltételei annak, hogy a „Párisi nő“-t — ez volt a neve a csodalövegnek — tüzállásba lehessen hozni. A tüzállás megépítéséhez 2000 mázsa cementre, 4000 mázsa kavicsra és 50 mázsa drótsövényre volt szükség. így történt, hogy a minden idők ágyúinak Levia- thanja csak 1918 januárjában érkezett meg a crepy-i erdőbe. A cső hossza 34 métert tett ki. Kalibere 21 centiméter volt, átmérője 1 méter. Súlya 4000 mázsa. Az ágyutalp 5000 mázsát nyomott, mig a beton ágyahogy ilyen óriási távolságra is lehet ágyúval lőni. Egy 35.5 centiméter kaliberű löveg belövésénél a csövet valamivel magasabbra emelték mint 45 fok. Ez azt eredményezte, hogy a gránát a tervezett 20 kilométer helyett 40 kilométerre csapott be, mert a sztratoszférába behatoló lövedék kis légellentállásra talált. A próbalövés, .amelyet az óriási lőtávolsag miatt a tengeren hajtottak végre, kitünően sikerült. így most már semmi akadálya sem volt annak, hogy a „csoda- löveg" Párisba szórja gránátjait, hogy megtörje a francia nép háborús készségét. De — és ez természetes volt — ez esetben a titoktartás elsőrendű szerepet játszott. Mert ha az ellenséges repülők az óriási méretű és rengeteg pénzt felemésztő löveget felfedezik, akkor a jövő évre tervezett döntő offenziva sem érhet el áttörő sikert. Viszont arra is kellett gondolni, hogy ha ez a monstreágyu elszólja magát, akkor a francia tüzérségi akusztikai és fénymérő készülékek azonnal automa- tice megállapítják a löveg pontos helyét. Ezért 30, más nehéz üteget telepítettek a crepy-i erdőbe, a „csodalöveg" tervezett lőállásának közelébe. Ezeknek a lövegeknek pontosan akkor kellett elsülniük, amikor az óriási ágyú, hogy az előbb említett Milyen volt a Alig van már remén Amelia Earhart feltalálására ■■ A „Lexington" hajó 72 repülőgéppel kezdi meg vasárnap a kutatást ■■ ■■ ■■ ellenséges lehallgatókészülékek munkáját megnehezítsék. Ezzel egyidejűleg pedig 17 repülőszázadot hoztak a helyszínre azért, hogy a lövés időpontjában egy „szigorú levegözár" megalkotása által az ellenséges repülőket a nagy dráma kiindulási pontjától távoltartsák. Még szenzációsabbak voltak azonban azok az előkészületek, amelyeket a gránátok párisi becsapódásainak megfigyelésére tettek. A becsapódások után úgyszólván percek alatt tudatták a tüzelő „csodalöveg" vezetőségével a szükséges helyesbítéseket. „Monsieur Baptiste Lamartin", aki Párisban a Rue de Clichy 27 alatt lakott, nem volt más, mint a német csodalöveg megfigyelőtisztje, aki a békeidőben éveket töltött Párisban. Vele szemben egy francia nő lakott, akit a német vezérkar már régóta ismert és akinek „Lamartin", alias Müller adatait kellett telefonon a svájci határon fekvő Charlonge falucskába, egy Naubert nevű majorosnak leadni. Naubertnek állandó határátlépési igazolványa volt Svájcba, mert birtokának egy része svájci területen feküdt. Ez a Naubert nem volt rnás, mint a német vezérkar „huszas" számú ügynöke. Ezek a közegek titkos Írással pontos utasítást kaptak, mit kell cselekedniök. Izgatottan várták, mikor üt részükre a cselekvés órája. zat 65 lövést birt ki, ezt előre tudták. Ezért gondoskodtak arról is, hogy több tartalékcső álljon rendelkezésre. • Rendkívül érdekes sajátossága a „Párisi nő"-nek, hogy a cső minden egyes lövés után kitágult. Ezért kellett a csőbe kerülő lövedékeket, amelyek sorrend szerint mind nagyobb kalibert mutattak fel, számozni. Egy gránát hossza 95 centiméter, súlya 2 mázsa volt. Egy lövés 35.000 márkába került. A próbalövéseken kiszámították, hogy a gránát az utat Párisig 3 és fél perc alatt teszi meg. Hogy az ágyút az ellenséges repülők szeme elöl védjék, a csőnek csak a hegye látszott ki a crepy-i őserdők fái közül. Az összeköttetés az óriási ágyú és a párisi kikül| HaTonta a szlovenszkói magyar kultúráiét fejlesztésére és lépjen a SzMKE tagjai közé. Ha községében van SzMKE-szervezet: jelentkezzék ott, ha nincsen: szívesen felveszi a központ, Komárom, Kultúrpalota. 1937 julius 9, péntek. tgRXfia-MAiSifeaiR'HIKL&B 5
