Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-08 / 152. (4298.) szám

1937 július 8, csütörtök. t>ra:gai-A\\g^arhirlae> A legújabb világpolitikai experimentum Károm részre oszflák Palesztinát % , Ónálló zsidó állam, Transjordániával egyesített arab állam és angol mandátum A Palesztina-bizottság fantasztikus terve • Az angolok nyugtalanságoktól tartanak LONDON, — (MTP) A birodalomnak nem­csak Spanyolország okoz gondot, hanem egyre jobban fokozódnak gondjai a távoli és közeli keleten is. Kétségtelen, jhogy a legtöbb gondot Abesszínia óta Palesztina okozta a világbiroda­lomnak. Angliában mindenki tisztában van az­zal, hogy a Palesztina-kérdést valamilyen mó­don meg kell oldani. Hogy ez a megoldás nincs messze, azt tudni lehet már abból is, hogy az utóbbi hetekben állandóan megerősítést kaptak a jeruzsálemi és haifai katonai gami- zonok és a „Repulse" páncélos parancsot ka­pott, hogy Máltából azonnal induljon el Hai­fába. A londoni lapok a spanyol eseményeiknél sokkal élénkebb tálalásban foglalkoznak a Pa­lesztinái bizottság jelentésével, amely a közeli napóikban nyilvánosságra fog kerülni. A bizott­ság javaslatot dolgozott ki az állandó paleszti- nai veszély leküzdésére, a javaslat szenzációs tartalmát egyelőre titokban tartották, de beava­tott körökből meg lehetett udni belőle annyit, hogy az országot három részre akarják osztani. A feldarabolásra itélt ország A megoldás az lenne, hogy Palesztinát a kö­vetkező három részre osztják: 1. független zsidó államra, amely magában foglalná Haifát, Tel- Avivot- Safedt, Akkot és iTberiast, ezenkívül egész Felső- és ALsógalileát, Jaffa kivételével az egész partvidéket, Jezreel völgyét, ahol a leg­nagyobb zsidótelepek vannak és amely az or­szág déli részéig nyúlik. 2. Angol, illetőleg nép- szövetségi mandátumra, amely Jeruzsálemből, Betlehemből, Nazarethből és egy korridorból állana, amely Jeruzsálemet Jaffávai összeköti és a déli sivatagon át a stratégiailag fontos Aka- báig nyúlik, amely a Vöröstenger északkeleti partján fekszik. 3. Az ország többi részét egyesítenék Transzjordániával és önálló arab államot konstruálnának belőle. Nyugatpalesztina, tehát az a terület, amelynek államjogi átszervezéséről szó van, 900.000 arab és 430.000 zsidó lakost számlál. Az uj átrende­zés arab területen számos zsidót és zsidó terüle­ten mintegy negyedmillió arabot találna. Uj kínos kisebbségi problémák keletkezését nagyszabású áttelepítési akcióval hárítanák el és az uj arab állam erre a célra mintegy két millió fontos kölcsönt kap. Az áttelepítést az 1923—24-ben végrehajtott török-görög mintá­ra hajtanák végre. A zsidó állam fővárosa előreláthatólag Tel Aviv lesz, ez a tiszta zsidó város, amelynek 140.000 lakosa van és a legutóbbi húsz év alatt épült fel. A kereskedelmpolitikailag legfontosabb kikötő, Haifa, szintén a zsidó államhoz tartozna, viszont a Tel Aviwal határos tisztán arab Jaffa, Palesz­tina régi fővárosa, az angol mandátumhoz kerül­ne. Haifa a Földközi tenger keleti partvidékének legnagyobb kikötője és Anglia szempontjából fő­leg az iraki petróleum miatt bir óriási jelentő­séggel. Arab és zsidó ellenállás A teoretikusan jól elgondolt terv ellen úgy arab, mint zsidó részről heves ellenkezés nyilvá­nul meg. Valamennyi cionista szervezet az úgy­nevezett revizionistáktól egészen a szélső bal pártokig tiltakozó gyűléseket jelentettek be az angol terv ellen. Ugyanilyen álláspontot foglal el az ország arab lakossága is. De mig a zsidók általában látják bizonyos elő­nyeit a tervnek és a tiltakozásuk inkább elvi jelentőségű, addig az arabok előreláthatólag minden erejükkel küzdeni fognak a terv való- raváltása ellen, mert az ország földarabolása az arab érdekszféra jelentékeny megszakításét jelentené. Az angolok fel vannak készülve arra, hogy a terv megvalósítása nem fog simán menni és esetleg súlyos nyugtalanságok robbannak ki. Lengyelország Palesztina fóioszlatása ellen VARSÓ. —' Lengyel kormánykörökben a Palesztina fölosztásáról szóló angol ja­vaslatot kedvezőtlenül Ítélik meg és a kor­mány eltökélt szándéka, hogy támogatni fogja a zsidókat a javaslat elleni harcban. Különösen két kormánylap foglalkozik élén­ken a kérdéssel és a ,,Czas“ megállapítja, hogy Lengyelország súlyos gazdasági és szo­ciális helyzetén egyedül a tömegkiván­dorlás segíthetne. A zsidók kivándorlásának lehetőségét azonban Palesztina fölosztása lecsökkenti és a zsidó állam létesítésével a kérdés még távolról sem nevezhető megoldottnak. A lap megállapítja, hogy a terv kétségtelenül ellenállásra talál az angol közvélemény és a népszövetség ré­széről is. Lengyelország szükségét érzi, hogy ebben a vonatkozásban támogassa a zsidók köve­telését. Anglia nem nyújt be uj javaslatot a benemavatkozási bizottság elé TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON LONDON. —* Ma ismét minisztertanács volt, amelyen Éden beszámolt Van Zee- landdal folytatott tanácskozásairól és Ame­rika álláspontjáról a spanyol kérdésben. A külügyminiszter egyébként délután az alsó­házban is fölszólalt és válaszolt egy hozzá­intézett interpellációra. A munkáspárt szó­noka ugyanis kérdést intézett hozzá, hogy az angol kormány milyen javaslatot készül a benemavatkozási bizottság pénteki ülése elé terjeszteni, amire Edén kijelentette, hogy az angol kormánynak nincs szándé­kában uj javaslattal lépni a benemavatko­zási bizottság elé. A továbbiak folyamán (**) (**) Ünnepe volt a közelmúltban a magyar történet­írásnak. Csendben zajlott le, minden sziporkázó görög- tüz nélkül, mint aminő az ünnepelt munkábamélyedt, eszményekvezérelte életének zajt, reklámot nem ismerő csendje volt. Az ünnep csendjét, keresetlen külsőségeit csak annak bensősége, melege múlta felül: nagyobbik családja, a hálás tanítványok lepték meg tanítómeste­rüket, Domanovszky Sándort, születésének hatvanadik fordulója alkalmából — emlékkönyvvel. Amikor Domanovszky Sándor a magyar művelődés­történet tanszékét a budapesti egyetemen Békefi Rémig távozása (1911) után elfoglalta, a művelődéstörténet fogalma a Lamprecht-féle iskola tévutakra vitt tanai­hoz fűződő tudományelméleti viták során már kikris­tályosodott volt azzá a tiszta fogalommá, aminek nagyjában ma is tekintjük s amely értelmezésében a művelődéstörténet nem jelent egy különálló, a törté­neti folyamatnak csak bizonyos sajátos felületeit fel­ölelő tudományágazatot, hanem az egyes történelmi tudományok, illetőleg tudományágazatok (politikai-, gazdaság-, társadalom-, szellemtörténet stb.) által a maga különböző síkjaiban kielégítőképpen megmunkált fembíri múlt lehető egészének az összefoglalását lénye­még kijelentette azt is, hogy nincsenek adatai arra nézve, hogy az önkéntesszálli- tási tilalom után Olaszország küldött vol­na önkénteseket Spanyolországba, Noel bakers kérdésére még kijelentette Edén, hogy arról sincs tudomása, hogy Olaszor­szág repülőgépeket küldött volna Spanyol- országba, a római angol követ egyébként megkapta az utasításokat, hogy az olasz lapok vádjaival kapcsolatban, melyek sze­rint Anglia önkénteseket, fegyvert, muní­ciót és fegyvert szállított volna Spanyolor­szágba, lépjen érintkezésbe az olasz kül­ügyminisztériummal. Az alsóház mai ülésén Chamberlain miniszterelnök is felszólalt. ges vonásaiban — röviden: az egyetemes történetet s ezt ismét hol egészében (általános egyetemes tört.), hol időbeli vagy területi (nemzeti) elhatárolásaiban (középkori, újkori, vagy magyar, cseh, német műve­lődéstörténet). Ebben a fogalmazásában azonban a művelődés­történet tulajdonképpen a történetírásnak a legmaga- sabbrendü formáját jelenti, amelynek művelésére keve­sen, az egészen rertdkivüli tehetségek, a választottak lehetnek csak hivatottak. Művelésnek módja is a maga teljességében éppen olyan kevéssé tanítható, mint amennyire el nem tanulható. Taníthatók ellenben és elsajátíthatók művelésének előfeltételei: a fö!tétlen kri­tikai módszeresség, amint azt az egyes történeti disz­ciplínák kiképezték és az utóbbiak eredményeinek e kritikai módszerességén alapuló egybevetése. S végül: müvelhetésének megvannak a sajátos tárgyi követel­ményei is: a különböző történeti tudományágak kielé­gítő fejlettsége s az általuk feltárt megismerés kellő gazdagsága és sokoldalúsága. A világháború előestéjén magyar talajon a művelő­déstörténetnek ilyetén felfogása még meglehetősen is­meretlen és művelődéstörténeti kutatásunk elkülönült, ágazatként inkább csak a művelődés külső megnyil­vánulásainak, a szokásoknak, erkölcsöknek, ruházat­nak, az anyagi kultúra technikai oldalainak, vagy ép­pen csak eszközeinek a leírásában találja hivatását Ennek megfelelően nem annyira a jellegzetest, a lé­nyeget, mint inkább az „érdekes“-et, a kuriozitást ke­resi. Viszont el kell ismernünk azt is, hogy nálunk ekkor még tulajdonképpen hiányoztak a szó mai értel­mében vett művelődéstörténeti összefoglalásnak a tárgyi előfeltételei. A magyar történetírás a világ­háborúig túlnyomórészt csak a politikai, az államtör­ténet művelésére szorítkozott. Találkozunk ugyan már ebben a korszákban is mintaszerűen kimagasló telje­sítményekkel mind a társadalomtörténet (Tagányi, Erdélyi: Szekfü: Serviensek ...), mind a gazdaság- történet (Tagányi: Földközösség; Kováts Ferenc várostörténeti s kereskedelemtörténeti munkái; Doma­novszky: Harmincadvám), mind pedig az intézmény- történet (Hajnik) terén, — mindezek a munkák azon­ban minden kimagasló voltuk mellett is csak szórvá­nyos kezdeményezések. Törzsökük fáján azonban pusztán csak serkentő példájuk nyomán egyelőre még nem lombosodott volt ki a speciális részletkutatásnak az a terebélyes koronája, amely az államtörténet mel­lett a gazdaság-, társadalom-, szellemtörténeti kutatás­nak is az életképes meggyökeresedését jelenthette volna. Domanovszky Sándor tanári, tudósképző munkás­sága ezen a ponton illeszkedik befolyásoló hatással a magyar történetírás fejlődésébe. Az igazi történetíró tárgyilagos ítéletével és valóságérzékével helyesen is­merte fel, hogy a meglévő szervi bajok, fogyatékos­ságok mellett egy ember, máról holnapra a semmiből nem varázsolhatja elő a magyar művelődéstörténetet, hogy itt csak irányított, szervezett munka segíthet, amelynek legfeljebb ha egy-két évtized múltán érik be termése. Itt, ebben rejlik a tudománytörténeti jelentő­sége Domanovszky Sándor elhatározásának, amikor a budapesti egyetem magyar művelődéstörténeti tan­székén tudományos nevelőmunkásságának egyik leg­fontosabb feladatát azoknak a történeti diszciplínák­nak a céltudatos istápolásában találta meg, amelyek kivül estek a politikai történet keretein, viszont az egyetem tudósképző üzemében önálló tanszékkel, sőt jobbára még csak egy magántanárral sem rendelkeztek. A szemináriumi gyakorlatok, a doktori értekezések tárgyául kijelölt kérdések révén Domanovszky Sándor monografikusán elhatárolt részletkutatások keretében következetes céltudatossággal irányítja tanítványai fi­gyelmét hol a társadalom-, hol a gazdaság-, hol az intézmény- (közigazgatás-) történet területére. <—■■ Egyelőre a távolabbi jövőbe eső egyéni fejlődésre bízva, vájjon tanítványai a különleges részlettanulmá­nyokon keresztül felemelkednek-e a művelődéstörténeti összefoglalás magasabb régióiba, igen helyesen meg­elégedett azzal, hogy tanítványait megismertesse az emlitett tudományágak különleges forrásanyagával, az annak helyes értelmezéséhez vezető kritikai módszer­rel és ilymódon a szakképzett kutatóknak mentői na­gyobb sorát jegyezve el ezekkel az addig kevéssé mü­veit tudományágakkal, azokat eleven élettel töltse el. Tanítványai megértették. Immár egy negyedszázadra , Egy tanári jubileumra — Emlékkönyv Domanovszky Sándor szüle­tése ünnepének hatvanadik fordulójára — (Budapest, Kir. Magyar Egyet. Nyomda, 1937. 726 1.) Pattanásai és tisztátalan arcbőre elkeserítették 6 hetes Kruschen-kura után — pompás I arcbőr. Az alanti levél írónőjét nagyon elkeserít tették az arcán keletkező pattanások és foltok. Természetesen minden lehetőt ki­próbált, hogy ezektől megszabaduljon és végre felfedezte az igazi szert, amely újra visszaadta kifogástalan arcbőrét. A követ­kezőket írja erről: „Az utóbbi két évben arcomat pattaná­sok lepték el és tisztátalan lett. Ugyanez történt a karomon és nyakamon. Kísérle­teztem mindenféle növénykivonattal, krém-, mel, amelyet csak beszerezhettem, de a leg­csekélyebb eredmény sem mutatkozott. Szerencsére elhatároztam, hogy kísérletet teszek a Kruschen-sóval és túlzás nélkül mondom, hogy 6 hét alatt megtisztult az arcom és azóta nyoma sincs az előző tisz- tátalanságoknak. Minden reggel rendsze­resen szedem a Kruschen-sót és nem is szeretném nélkülözni azt. I. A.-né.“ Pattanások és általában tisztátalan arc­bőr rendszerint a belső szervek renyhe mű­ködésének a következményei, mert a test­ből ennek folytán nem választódnak ki a felesleges anyagok. A Kruschen-só a belső szerveket normális és egészséges műkö­désre készteti, ami által a tisztátalanságok rendszeresen és teljesen kiválasztódnak a testből. lb32 visszanyúló tudományos nevelőmunkásságán vissza­tekintve, Domanovszky Sándor örömmel láthatja cél­kitűzései beteljesedését. A magyar társadalom-, gazda­ság-, közigazgatástörténet rendszeres és egyben mód­szeres művelése ma már eleven valóság. S hogy e tu­dományágak első fellendülésének érdeme Domanovszky Sándor irányitó tevékenységéhez fűződik, annak a tiszteletére kiadott emlékkönyv a beszédes bizonyítéka: az itt egybefonódó nevek voltak és maradnak az első fellendülés hordozói. Az emlékkönyv ez ünnepi számottevése alkalmából őszinte örömmel üdvözöljük mi szlovenszkói magyarok is az ünnepeltet. Köszöntjük a volt pozsonyi állami főreáliskola egykori fiatal történettanárát, köszöntjük a Szepesség múltjának kutatóját, de köszöntjük mi is a magyar történetírás nevelőmesterét. Amit nevelő­munkájával a magyar művelődésnek, a magyar tör­ténettudománynak adott, adta nekünk is, adta a ki­sebbségi magyarság történetírásának is. Sőt, számunkra ez még talán nagyobb, drágább érték. A kisebbségi történetírás munkaterülete ugyanis mindenkor legjava­részében a helytörténetírás területére esik. Utóbbi mű­velése pedig, a politikai történettel csak laza össze-, függésben, főképpen a társadalom-, gazdaság-, köz- igazgatás- (intézmény-), művészet- és szellemtörténet keretébe eső problémák láncolatát adja. Amennyire őszinte örömmel találjuk tehát Domanovszky tanítvá­nyainak sorában a trencséni Kniezsa István, a Besz­tercebánya, polgári magyarságát képviselő Kossányi Béla, Mályusz Elemér s Paulinyi Oszkár, a szepességi .Kumorovitz Lajos és a kassai Váczy Péter személyé­ben a szlovenszkói magyarságnak a határon túlra szakadt képviselőit, annyira hőn óhajtjuk, hogy mind a mesternek, mind a tanítványoknak a munkáin in­dulva, kisebbségi történetírásunk is majd mihamarább megtalálná e tudományos iskolával a megtermékenyítő kapcsolatot. Fölrobbantotta önmagái egy életunt kassai építész KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonjelenté­se.) A Kassa közelében levő Furcsa-erdőben gombaszedő gyermekek az egyik bokor mellett teljesen feloszlott állapotban levő emberi hulla­részeket találtak. Egy férfiholttest néhány szét­roncsolt darabját lelték meg. Elmondták a dol­got a közeli rendőrnek, aki jelentést tett a bor­zalmas leletről a rendőrségnek s onnan hamarosan rendőri bizottság szállt ki a helyszínre. A bizott­ság a beállott sötétség miatt reflektorfénnyel ku­tatta át az erdőt s nem messze a gyermekek lele­tétől megtalálták a koponyát és az áldozat többi testrészét is. A bizottsággal megjelent orvos meg­állapította, hogy már hosszabb hetek óta feküd­hetett a holttest az erdőben. Rövid keresés után egy kabátdarabot találtak s annak zsebében egy sértetlenül maradt bucslevelet. Ebből megállapí­tották, hogy a holtest Csizmadia István 40 esztendős kas­sai építkezési vállalkozóval azonos. A szerencsétlen ember múlt év áprilisában a chvalabohai útépítésnél kapott állást, de sora rendkívül rosszul ment. Júniusban otthagyta a munkát és azóta nem látták. A bizottság meg állapította, hogy az életunt dinamitpatronnal végzett magával. Az erdő­ben rókalyukat vájt ki, ott elhelyezte a dina- mitpatront, majd ráfeküdt és a gyűjtő zsinórt meggyujtotta. A robbanás ereje teljesen szét­szakította testét. A megtalált búcsúlevélben az életunt építész csa­ládjától bocsánatot kér tettéért, bejelenti, hogy kilátástalannak látja jövőjét, nagyon fáradt mar, megunta a küzdelmet s inkább yégez magÁvah

Next

/
Thumbnails
Contents