Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-08 / 152. (4298.) szám

j|jg| r# 1 XVI‘ évf‘152' *4298) szám " Cstttörtök ■ 1937 iulius8 A szlovenszkói és ruszinszhói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 I c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • © TELEFON: 303-11. « • SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl, Egyezkedés gazdasági alapon Anglia hajlandó Francot elismerni hadviselő félnek Ma szabadon engedi a külföldi önkénteseket - Francia lapok szerint Franco pénzügyi segítséget is kapott az angoloktól nem úgy, mint eddig, hogy angol, francia, német és olasz hadihajók gyakorolnák az ellenőrzést és nem is úgy, mint ahogy azt az elsiő angol javaslat kívánta: olasz és német, vagy semleges megfigyelőkkel an- goi hajók fedélzetén. A javaslat végérvé­nyes kidolgozására minden valószínűség szerint pénteken bizottságot küldenek ki, amelyben minden érdekelt hatalom képvi­selteti magát. Ellentétek Franciaország és Anglia között Az angol lapok hangjából arra lehet követ­keztetni, hogy újabban bizonyos ellentétek tá­madtak az angol és a francia álláspont között, A Daily Telegraph például azt írja, hogy a francia kormány sokkal kisebb hajlandóságot Franciaország erélyes hangokat penget PARIS. — A francia kormány erélyes lépésre határozta d magát a spanyol benemavatkozás- sal kapcsolatban és fölszólította londoni köve­tét, hogy a benemavatkozási bizottság pénteki ülésén jelentse ki, hogy Franciaország, ameny- nyiben a portugál-spanyol határon és a tenger­partokon nem állítják azonnal vissza az ellen­őrzést, nem hajlandó tovább a pireneusi hatá­rokat zárva tartani és megengedi a csapat- és fegyverszállítást a valenciai kormány részére. A párisi lapok némi nyugtalansággal veszik tudomásul, hogy Anglia közvetlen tárgyalásokat folytat Francoval és hogy a két tárgyaló fél kö­zött bizonyos közeledés jött létre Franco elisme­rését illetően az egyik oldalon, a nemzetközi ön­kéntesek szabadonbocsátását illetően a másik ol­dalon. Mme Tabouis szerint Anglia és Franco között bizonyos pénzügyi tárgyalások folytak, amelyek kedvező eredménnyel zárultak Franco szempontjából. Angol körökben ezt egyébként mutat a kompromisszum elfogadására, mint az angol, A franciák ugyanis az egész spanyol konfliktust Franciaország földközitengeri pozí­ciója szempontjából ítélik meg és tisztában van­nak azzal, hogy a spanyol polgárháború kime­netele ebből a szempontból Franciaország világ- hatalmi helyzetében döntő befolyással lesz. A lapnak egyébként az a véleménye, hogy a terve­zett kompromisszumos javaslat alapján sikerülni fog a szembenálló feleket kibékíteni. Francoban ugyanis szemmelláthatóan megvan a hajlandóság az önkéntesek szabadönbocsátására, természe­tesen azzal a feltétellel, hogy hasonló rendsza­bályokat foganatosít a valenciai kormány is. Ebből a szempontból, a Daily Telegraph sze­rint, a legnagyobb nehézséget okozzák a ma­rokkói csapatok, amelyeknek tagjait spanyol állampolgárokból verbuválták. nem is titkolják. Hasonló szellemben ir Pertinax is, aki szerint Franco gazdasági ellenintézkedé­sekkel való fenyegetése nem irányulhatott Anglia felé, mert hiszen Anglia éppen gazdasági téren már egyességre lépett Francoval, sőt a bilbaói ércexportra már előleget is fizetett neki. Loucien Bourges, a Petit Párisién külpoliíikusa szerint Franco azért közeledett Angliához, mert Német­országtól és Olaszországtól nem kaphatott teljes mértékben támogatást, amit kívánt, azonkívül be­látta, hogy Anglia és Franciaország teljes katonai és gazdasági ereje Spanyolország jövője szem­pontjából óriási jelentőséggel bir és ezért közele­dik újabban London felé. Pertinax szerint Angliá­nak az a törekvése, hogy Francot hadviselő fél­nek ismerje el, nem egyezik Franciaorzág fölfo­gásával. A francia lapok azzal vádolják meg az angol kormányt, hogy a szolidaritást, amelyet a két hatalom a spanyol kérdésben tanúsított, meg­törte. Bősei és társai (s, i.) A nyári holtszezonban úgyneve­zett politikamentes események is történnek, a politikától független és azzal látszólag semmilyen kapcsolatban nem levő esemé­nyek. Érdemes ezekkel foglalkozni, mert belső törvényszerűséget lehet bennük felfe­dezni és olyan világosságot gyújtanak, amely mellett tisztábban mutatkoznak meg a politikai események is. A mai nap szenzációja a bécsi Bosel-per. A háboruutáni inflációs konjunktúra egyik legnagyobb fezőrje Becsben felel bírái előtt „nagyvonalú*' tevékenységéért, amellyel az osztrák államot károsította meg súlyos mil­liókkal. Ez a fiatal bankár az ismeretlen­ség homályából lendült föl az inflációs Becs pénzügyi fejedelmévé és amikor utol­érte a konjunkturalovagok végzete, mikor a francia franc ellen indított vakmerő har­cában elvérzett, érthetetlen módon az osz­trák postatakarékpénztár sietett segítségé­re hihetetlen nagyságú kölcsönökkel. Tehát közvetve az osztrák adózók pénzét rántotta magával a hamis bukásba a jött-ment fia­talember, a tönkrement osztrák adózók Í iénzét! Miképpen tudta elérni, hogy az ál- ami pénzek őrzői oly feltétlen bizalommal viseltettek-e kalandor iránt, olyan vak hit­tel bízták rá az állami milliókat a vabankot játszó konjunkturalovagra? Bősei azzal sze­rezte meg a bécsi rendőrség és ezzel úgy­szólván az egész közigazgatás • bizalmát, hogy kezdetben a legbuzgóbb népbarátnak játszotta ki magát, aki megszervezte a me­nekültek segélyakcióját és végül felsegítet­te a tönkrement és már-már tétlenségre kárhoztatott egyetemi intézeteket. A nagy népbarát, a nagystílű szervező pedig .— mondani sem kell — kezdettől fogva szé­pen keresett a maga nagyszivü „szocializ­musán.“ Keresett a takarókon és élelmisze­reken, amit a menekülteknek szállított, ke­resett a rendőri egyenruhákon és mikor megsegítette a bécsi egyetemet, akkor már oly nagy üzletek álltak mögötte az állam jóvoltából, amelyeknek elenyésző jutalékát sem tette ki az az összeg, amelyet jóté­kony gesztussal juttatott éppen az elszegé­nyedett állami intézményeknek. így lett az illetékesek támogaásával a bécsi tőzsde korlátlan ura, az osztrák financiális élet fő­vezére a fiatal kalandor, csak azért, mert ügyes ötletekkel' és ügyes fellépéssel el tudta hitetni, hogy ő az, aki enyhülést hoz a nyomorgóknak, Ő, a nagyszivü zseni, akinek nincs más életcélja, minthogy a túl­méretezett, lerongyolódott, birodalom nél­kül maradt Bécset kivezesse az Ígéret föld­jére. A menekülteknek szállított takaró és a rendőrségnek szállított uniformis jó üz­letnek bizonyult, a nagyszivü embermentő és kulturamentő „apró** előnyöket szerzett és ezeken az előnyökön épült fel gyorsan a kacsalábon forgó kastély, amelyből a ro­konszenves fellépésű konjunktúralovag ki akarta fordítani nyergéből Castiglionit, S finnest és valamennyi pénzügyi diktátort. A sötét banktrezorok körül bujkáló fia­talember akkor még csak a pénzügyekben törekedett diktatúrára és némi nagyvonalú­ság, főleg pedig az emberbaráti hipokrizis elegendő volt ahoz, hogy átmenetileg óriási hatalomhoz jusson. A mostani tárgyalás megkezdése előtt csöndes megállapodás tör­tént arra nézve, hogy a Bosef-ügy politikai hátterét nem fogják fölhánytorgatni, de nem SALAMANCA. — Franco tábornok rá­diókiáltványt intézett a világ összes hatal­maihoz és fölszólítja őket, hogy a nemzet­közi jog értelmében ismerjék el hadviselő félnek. A kiáltvány megállapítja, hogy azokkal a hatalmakkal szemben, amelyek vonakodnak Franco követelésének eleget tenni, a nemzeti Spanyolország gazdasági téren szankciókkal fog élni. „Ne csodál­kozzanak majd, hogyha Spanyolország nemzetközi gazdaságpolitikája terén nyílt ellenségek módjára kezeli őket.** Hit tartalmaz a kompromisszumos javaslati LONDON. — Angliában Franco kiált­ványa nagy feltűnést keltett, de diplomá­ciai körökben általában megnyugvással ve­szik tudomásul, hogy Franco politikájának súlypontját az elismerésre helyezi. Angol álláspont szerint ugyanis lehetőség van egy olyan kompromisszumos megoldásra, amely a francia-angol és a német-olasz terv között átmenetet képez és Franco el­ismerését kapcsolatba hozza az önkéntesek visszaszállításával. A hatalmaknak minden­esetre az a törekvésük, hogy minden mó­don megerősítsék a benemavatkozási egyezmény hatályát. A legvalószínűbb ja­vaslat, amely előreláthatólag a bizottság pénteki ülésén kerül tárgyalás alá, az lesz, hogy elismerik ugyan Francot hadviselő félnek, de csak azzal a föltétellel, hogyha a nemzetközi önkéntesek visszahívása elé nem gördít akadályt. A javaslat egyébként a légi utak ellenőrzéséről is gondoskodik és a partok ellenőrzését semleges nemzet­közi bizottságokra kívánja bízni, amelyek spanyol kikötőkben állomásoznának. Tehát vencét. Misem bizonyítja jobban Bősei poli­tikai törekvéseit, mint az, hogy első dolgai közé tartozott egy politikai lapvállalat léte­sítése. Talán még ma is manipulálna Bősei az osztrák postatakarékpénztár pénzével, ha az újjáéledt. . osztrák tekintélyuralom nem igyekezett volna egyre erélyesebben likvi­dálni a zavaros idők eme kínos passziváját. A francia frank elleni támadásban kapta Bősei a végzetes ütést és éppen az a legjel­lemzőbb, hogy ügye akkor kerül a törvény­kezés nyilvánossága elé, amikor a francia frank újabb leromlása viharos kormányvál­ságot idézett elő Franciaországban. Bősei támadása a frank ellen eredménytelen ma­radt csak azt érte el, hogy az osztrák pénzügyeket züllesztette le —mert az ő ha­talmának idejében még tekintélyuralom volt Franciaországban. Poincaré kemény ökle őrködött még akkor a frank fölött, a Cle- menceau örökségéből származó szellem még frissen hárított el minden kívülről jött tá­madást. Azóta éppen megfordult a helyzet és a francia franknak ma már nincs szük­sége külső kontreminre, hogy beadja a de­rekát. A népfront egyéves uralma megtette a magáét és a további eredmények sem ma­radhatnak el, ha valóban a népfront marad kormányon. A „népbarátok** és a „nagy- szivüék*4 hipokrizise ma Franciaországban uralkodik, mig Ausztriában, ahol akkoriban a romantikus támadást tervezték és abban véreztek, ma már — ha alacsony vonalon is — teljesen konszolidálódott a helyzet. A nagytekintélyű „Journal de Génévé" minapi vezércikkében meglepően éles bírá­latban részesíti Léon Blum népkormányát, azzal vádolja, hogy egy éven keresztül „hi­hetetlen hazugságokkal" traktálta a közvé­leményt. „A hazugság mondhatni állandóan napirenden volt, a hatalom emberei nem­csak titkolták mindenféle mesterkedéssel a valóságos helyzetet, hanem ismételten, rend­kívüli (cinizmussal hazudtak," Ezt a a. „Journal de Génévé" és hozzáteszi, hogy tagadták a devalvációt, mikor az már el volt határozva és elítéltek újságírókat, mert meg­írták az igazságot. A lap azt a következte­tést vonja le, hogy a jelenlegi kormány már csak átmenetileg működhetik a népfront ne­vében, mert ha a jelenlegi miniszterelnök valóban fönn akarja tartani a népfrontot, úgy az csak súlyos bukáshoz vezethet. A Bosel-ügy „politikamentes" tárgyalása tehát rendkívül alkalmas arra, hogy rávilá­gítson a politikai adottságokra és azok ér­dekes és jellemző hatására Európa külön­böző pontjain. Ausztria már régen túl van a „romantikus" időkön, a nagy „népbarát" most felel bírái előtt azért, hogy vakmerő hatalomratörésével milliárdnyi károkat oko­zott az államnak. Ausztriában likvidálnak: Boselék fölött most Ítélkezik a bíróság, «— Fianciaországban talán most gyűjtik még a nagy vagyonokat a Bosel-féle „népbarátok". tás, hogy éppen az akkori zűrzavaros po­lkái vizeken való evezés juttatta hatalom- \ a rendőrigazgatŐból lett kancelláf ked­frissen Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. 9 R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K(.

Next

/
Thumbnails
Contents