Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-04 / 150. (4296.) szám

1937 julius 4, vasárnap.

Konfliktus a kormány és a takarékossági bizottság közt a duboval szabálytalanságok miatt

A bizottság a közmunkaBigys mísiiSEtériummai számban teljesen Igazolta Hemes vádjait a kdöSajfénsnttfőra költött 43 millió kérdésiben

PRÁGA. —■ Még a múlt év őszén, amikor a képviselőház költségvetési bizottsága az 1937. évi állami költségvetést tárgyalta, Remes cseh szociáldemokrata képviselő, a költségvetés főelőadója beszédében szenzációs kijelentést tett. Megvádolta a közmunkaügyi minisztériumot, hogy a dubo- vai állami kőolajfinomitó építkezései és berendezései során mintegy 50 millió koronát használtak föl költségvetésen kiviil s erre az összegre sem előzőleg, sem utólag nem kérték a parlament hozzájárulását, Remes akkori bejelentése óriási zavart keltett a koalíciós körökben s nem sokkal azután maga a közmunkaügyi miniszter a parlament plénumában reflektált Remes képviselő vádjaira, de válaszának lényege csupán annyi volt, hogy az ügy az ő szabadsága alatt kezdődött, most vizsgálat alatt van és csak annak befejezése után adhat majd konkrét felvilágosításokat.

% oarfömaütl fudösitö teleülése

Az üggyel kapcsolatban ma a parlamenti tudósító a következő jelentést adta ki:

A parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság több ülésen foglalkozott a dubo- vai állami kőolajfinomitó építésének és berendezésének ügyével, A • köz munkaügyi, kereskcd'dmí, pénzügyi és nemzetvédelmi minisztérium, valamint a legfelső állami számvevőszék által a bizottság rendelkezéamikor a nemzeti egyesülés gondolata, tehát jó száz évvel ezelőtt. Ugyanazok a; erők hívták életre, amelyek később a nemei és az olasz egységet megteremtették s a2 egyesülés felé hajtották a délszláv népeket De talán egyetlen középeurópai nemzet nem foglalkozott annyit és olyan sok oldalról a kérdéssel, mint mi magyarok: Berzeviczy

Gergely már pedzette, Kossuth életét tette rá az emigrációban, Pesten pedig ugyanakkor Kemény Zsigmond volt a szószólója. Társadalmi és népmozgalmak programjában is fölmerült minduntalan, különösen a gazdagodó polgárság firtatta sok oldalról: mint volna valóraváltható? A Volkswirtschaftli- che Gesellschaft ankétet rendezett felőle, ugynakkor, amikor Ferenc Ferdinánd titkos kamarillája is vele bíbelődött. Mi lett volna természetesebb, mint hogy a világháború éppen azért, mert — mint a szövetségesek egész propagandaapparátusa hirdette —• a demokrácia győzelmével végződött, ezt a demokratikus fejlődés irányába eső középeurópai világképet valósítja meg? Mégis mi történt? Az történt, hogy a politika integrálódás helyett differenciálódást hozott s mert a német érdek Mitteleurópát diktált, tehát a francia érdek a nemzetállamok ellentétes csoportját állította szembe vele tromfnak. S következetesen el is fojtott mindeddig minden törekvést, amely le akarta volna vonni a „geopolitikai helyzet egyedül logikus konzekvenciáit'1. Mi az, hogy gazdasági prioritás a politika fölött? Nemcsak, hogy a középeurópai, de egyenesen távoli nagyhatalmi politika bizonyitatta be fensőbbségét éppen a demokrácia diadala pillanatában a legelemibb gazdasági s történelmi érdekek fölött. S később is: mi idézte elő a mai majdnem megoldhatatlan helyzetet, mi okozta, hogy ma Csehszlovákia mezőgazdasági export terén konkurrál az őstermelő országokkal s Magyarország iparcikkei versenyt futnak cseh és osztrák iparcikkekkel a világpiacon, mi okozta, hogy ahol az államhatalom már szívesen visszatérne a preferenciák rendszeréhez, az autarkiás göcsök bizonyulnak erősebbnek s akik tegnap fuldokoltak a vámháboru miatt, ma egykedvűen utasítják vissza a legtöbb kedvezmény elvét? Megmutatták a szankciók, pedig ezzel a csapással aránylag gyorsan leszámoltunk, hogy a politika parancsára teremtett gazdasági kényszerhelyzet csökevényei úgy visszamaradnak a szervezetben, mintahogy minden betegség után visszamarad valami nyavalya az emberi testben. Vagy ki tud-e lábalni az emberiség a devizakényszergazdálkodás hínárjából, nem köti-e'meg kezét-lábát minden fejlődésnek, s nemcsak gazdaságinak, hanem emberinek is, ez a politikai diktan- dóra teremtett valuta-drótsövényrendszer? Emberileg is, mert hogyan fejlődjék a szabadság s demokrácia gondolata olyan világban, amely egyebet sem tud, mint korlátokat állítani minden szabad mozdulat elé. S mondhatja-e valaki, hogy mindezt nem aj Politika művelte? S ha igy van, elképzelhe-S tő-e vájjon, hogy a Politika most egyszeribe a sarokba áll s eddigi baklövései fölött elbu- sulva, lemond szerepéről, átadja a karmesteri pálcát a Gazdasági Érdeknek, hogyj hozza helyre, amit ő oly konokul elrontott?’ Elképzelhető-e, hogy azok a politikai erők," amelyek az országhatárokon belül is saját érdekeikhez formálták, sokszor tulerélyes kézzel a gazdasági életet, most majd rábízzák a dolgok vitelét erre a megnyomorított, autoritásától teljesen megfosztott gazdaságra? Persze, hogy a logika s a természetes emberi érdek, a legközvetlenebb élethez való ragaszkodás együttműködést, sőt integrálódást tanácsol — de ezt tanácsolja már száz éve. S kell-e a példák ezrével bizonyítani, hogy eddig hiába tanácsolta. Nekünk magyaroknak nem kell előadást tartani a dunai koncepcióról, hiszen az összes állam- fejlődési reformgondolatok, melyekkel 1848 keserű tanulságai után megismerkedtünk, mind efelé a cél felé mutattak, egyik sem akart egyebet, mint politikai s gazdasági téren alkalmazkodni a geopolitikai helyzethez, engedni a Földrajz kényszerének, szemben a papiroseszmékkel s szemben távoli hatalmi érdekekkel, amelyek minduntalan gáncsot vetettek neki.

Végzetes naivitás lenne tőlünk, üres déli- bábkergetés, hogyha most belelovalnék magunkat abba a geopolitikai romanticizmus- ba, amely újból fölfedezi a száz éve keservesen vajúdó s többször erőszakosan elvetélt dunavölgyi eszmét. Hiába vitázunk mi afölött, hogy kié az elsőbbség, Politikáé vagy Gazdaságé — a történelem folyton azt mutatja, hogy a Politika tartja a gyeplőszárat s nem arra röpíti a kocsit* ámerre a bent>re bocsátott iratokból megerősítést nyert lindaz a megállapítás, amelyet Remes kép- iselő, a bizottság alelncke a képviselőház öltségvetési bizottságában az ügyre vonat- ozólag előadott. Ennek következtében a. arlameníi takarékossági és ellenőrző bi- >ttság elhatározta, hogy felhívja a korlányt, hogy a megállapított szabálytalan- igból vonja le a Szükséges következteté- íket. A parlamenti takarékossági és ellen- rző bizottság ezt a példát annak igazolásra hozta fel, hogy az állami üzemeknél em felélnek meg az eddigi költségvetési leírások, és módszerek.

A költségvetési feltételek pontos betartása érdekében, továbbá az állami költségvetési gazdálkodás gazdaságos és tervszerű véghezvitele céljából, valamint azért, hogy teljes mértékben érvényesüljön a parlament joga s kizárassék a kijátszás mindennemű lehetősége és hogy a jövőben a nemzetgyűlés által jóváhagyott költségvetés gazdasági tervétől való eltérésekre szigorúbb feltételek vonatkozzanak, a parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság szükségesnek tartja, hogy 1. a jövő pénzügyi törvény oly értelemben egészittessék ki, hogy- a költségvetésben feltüntetett állami üzemeknél a pénzügyi törvény részeként részletes és kötelező beruházási program is össze- álkítassék; 2. azokban az esetekben, ha bármely állami vállalat olyan újabb üzemet vagy termelési ágat rendezne be, amely nem volt

I kormány megsürgette a Gabonatársaságot — elmaradt

Fefnabend szlovensilői útja

ülők szeretnék, hanem arra, amerre a világ- helyzet nagyhatalmi érdekei kényszerítik. Melyik középeurópai kis nép nem vonja le ebből a tapasztalati igazságból szívesen azt a következtetést, hogy hát akkor bizony jó lenne szabadulni a nagyhatalmak barátságától? Igen ám, de mi más a jelenlegi középeurópai helyzet, mint vetélkedő nagyhatalmi érdekek összeütközésének következménye? S az a kérdés, hogy lehet belőle a magunk erejéből középeurópai érdekközösséget szervezni, olyat, amelyik csak a mij legközvetlenebb gazdaságpolitikai és történelmi érdekeinkre épül föl? De ki kezdje? Kezdje talán Csehszlovákia, mely úgy be van épitve a francia nagyhatalmi érdekhálózatba, hogyha akarna is, nehezen tudna szabadulni belőle? Vagy kezdje Ausztria, mely önállóságát annak köszönheti — ha ugyan van ebben valami köszönni való ■—, hogy nagyhatalmak érdeke ütközik például az Anschluss-gondolattal? Vagy kezdje Magyarország, amelyet viszont annyira magá- rahagytak a nagyhatalmak, hogy meg kellett ragadnia az első kezet, amely barátságosan nyúlt feléje? Jó volna a szép beszédek helyett hallani végre egy konkrét tervet, amely megmondja, hogyan lehet például gazdasági utón kivezetni abból a fonák helyzetből Középeurópát, amibe a politika bele- kényszeritette s hogyan lehet reális alapot állítani a dunavölgyi kis népek együttműködése alá, úgyhogy valóban saját életérdekeik szerint cselekedhessenek szabadon, a közös boldogulás reményével, teljesen függetlenül attól, hogy egyik vagy másik nagyhatalom érdeke mit kíván, vagy még inkább: mit parancsol? Mert szép szavakon, vonzó elméleteken semmi nem múlik. Amíg a dunavölgyi eszmét a szép szavak sztratoszférájából nem tudjuk lehozni a földre, addig emberi tüdővel úgysem lehet belőle lélegzetet meríteni a becsületes, józan s mindannyiunk közös munkájához.

Figyelem ■ a ternéuethei!

Óvatosabbak hashajtónak, a tisztán természetes, ismert összetételű

Igmándí keserQvizet

használják

Kapható kis és nagy üvegben.

a beruházási programban, szükséges a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása.

Dostálek távozik 7

Ez a közlés azt jelenti, hogy a Remes képviselő és a Dostálek közmunkaügyi miniszter között felmerült éles parlamenti vitában a takarékossági bizottság, tehát a parlament egyik legtekintélyesebb szerve százszázalékosan a költségvetési főelőadónak adott igazat. A parlamenti bizottság határozata rendkívül nagy horderejű, mert először történt, hogy egy bizottság a kormányt felszólítja a megállapított szabálytalanság kapcsán a konzekvenciák levonására. Hogy ez a felszólítás maga mit jelent, ezt első szempillantásra kétféleképpen értelmezik. Az első értelmezés szerint a takarékossági bizottság arra szólítja fel a kormányt, hogy a szabálytalan gazdálkodásért felelős tényezőket vonja felelősségre, amivel kapcsolatban Dostálek miniszter is kénytelen lenne távozni a tárca éléről. A másik értelmezés szerint a bizottság főleg azt kívánja a kormánytól, hogy a költség- vetési kereteken kívül eszközölt s két éven át folytatott sorozatos kiadásokra utólag pótköltségvetés formájában indemnitási javaslatot nyújtson be a nemzetgyűlésnek s igy legalizálja az önkényesen eszközölt kiadásokat. Feltűnő a határozatban, hogy olyan időpontban hozták nyilvánosságra, amikor a nemzetgyűlés már szabadságra ment.

Mit mondott Remei november 18-án

A dubovai esetet. Remes képviselő mint a költségvetés főelőadja a költségvetési bizottság november 18-án tartott ülésén ismertette először. Remes akkori beszédéről lapunk november 19-iki számában a parl’á-' menti tudósitó iroda jelentése alapján a kővetkezőkben számoltunk be:

Részletesen foglalkozik a szónok a szlo venszkói dubovai kőolajfinomitó esetével A takarékossági választmány megbízásából kénytelen megállapítani, hogy

ebben az esetben oly eljárást tanúsítottak a parlamenttel szemben, amilyet egyetlen parlament sem tűrne el. A takarékossági bizottság újságokból tudta meg, hogy Dubován olajfinomító készül.

Ha ilyen üzemet építenek, kérdezni kell,

hogy hol veszi a közmunkaminisztérium a szükséges pénzt?

A dolgot már 1935-ben kezdték csinálni, de az 1936. évi költségvetésben sem volt felvéve semmi. Megállapították, hogy

sem a költségvetési főelőadót, sem a tárcaelőadót, sem a házelnökséget, sem a költség- vetési bizottság elnökségét nem értesítették, sőt a volt közmunkügyi miniszter maga sem tudott arról, hogy mi történik Dubován. Azt mondták, hogy állami érdekből kellett bizalmasan eljárni s emellett az építkezési tervek több község hirdetőtábláján voltak kitéve közszemlére s azokról ott bárki, még az állam ellensége is másolatokat készíthetett.

1935-ben 6.7 milliót fordítottak erre az építkezésre más közmunkaügyi költségvetési tételekből virement utján. Vagyis akkor költségvetésileg úgy ahogy fedezve volt. De már 1936-ban fel kellett volna venni rendes szükségletként. Ehelyett az történt, hogy a közmunkaügyi tárca terhére más hét tételt vettek fel, azt nem használ- ák fel az engedélyezett célra, hanem a hét tétel összegét, 12.6 milliót a dubovai építkezésre fordították.

Itt a parlament félre volt vezetve, be volt csapva, teljesen helytelen számokat tettek eléje és szándékosan téves címeket és tételeket neveztek meg és tudatosan számoltak azzal, hogy az engedélyezett tételeket más célokra fordítják. Hihetünk ilyen módon a költségvetésnek, amelyet a parlamentnek most kell jóváhagynia? A parlament ezt nem tűrheti tovább. A dubovai olajfinomító legalább 50 millióba fog kerülni s ez összegből a költségvetés nem tüntet fel egy fillért sem.

Csak az 1937. évi költségvetésben van felvéve e célra 22 millió. A vállalat már eddig is 41.3 millióba kerül, de nem tudjuk, hogy gondoskodás történt-e a szükséges ciszternáról és vasúti ko1 csíkról.

Dostálek miniszter; Gondoskodás lörtént. .

2

| lünk, elmaradt, mert az ülés vége előtt érke- i zétt be a kormány erélyes fölszólitása, hogy a Gabonatársaság haladéktalanul tegye meg indítványát az uj termésből eredő gabona bevásálási árára. A fölszólitás nyo- | mán a társaság vezetőségének tagjai le- | mondtak szlo venszkói utjukról és az elnökség elhatározta, hogy minden intézkedést megtesz arra, hogy indítványát szerdán eljuttathassa a kormányhoz.

A Gabonatársaság igazgatói vasárnap és a két ünnepnapon is permanenciában lesznek s nem hagyják el a csehszlovák fővárost.

PRÁGA. — A Hitel gazdaságpolitikai hetilap nyomán közöltük, hogy dr. Feier- abend, a Gabonatársaság elnöke a gabonakereskedelem monopóliumának jogával fölruházott társaság szerdai igazgatósági ülésén bejelentette, hogy Délszlovenszkóra j utazik a szlovenszkói terméseredmények rügyében tájékozódni. Ezen az ülésen a Ga- i bonatársaság elnökségének több tagja is | bejelentette, hogy követi dr. Feierabend •példáját és Szlovenszkó, valamint Kárpát- ! alja gabonatermő vidékeire utazik és részt- | vesz a próbacsépléseken.

| Az inspekciós ut, mint arról most értesü-