Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-28 / 169. (4315.) szám

Jjj^ISSk 1 (^315) sz^m • Sserda • 1937 julius 28 Előfizetés! ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM HIRLRP, PRflHft. Kassai magyarnak lenni (s. i.) Ha a kassai polgár sokévi távol­iét után hazatér, alig ismer rá a régi vá­rosra. Ez persze csak az első pillanatban van igy. Uj cégtáblák, uj portálok, átépí­tett és átfestett házak, uj uccatáblák. Egy­nyelvűik. A városába visszatérő magyar polgár aggódva kérdi: valóban igy van? Izgatottan, szorongva fülel az uccán, amit azelőtt sohasem tett. Szorongása egyre in­kább múlik. Nem lehet komoly baj, a leg­többen magyarul beszélnek. Nemcsak a meglett polgárok, hanem a fiatal fiuk, leá­nyok, iparosok, munkáskülsejü emberek, külvárosi kendős asszonyok. Az iskolából jön az ifjúság. Igen, itt adódnak csoportok, ezek nem magyarul beszélnek. Az uccán le­het érezni, hogy az ifjúság nagyobbik fele szlovák iskolába jár.’ A visszatérő hamaro­san megtudja, hogy ezek nagyrésze magyar anyanyelvű gyerek, de az uccán sem be­szélhetnek magyarul, ha szlovák iskolába iratkoztak. A magyar polgár kíváncsian megy be a ik&véházba, persze uj kávéházak is vannak, modern, de nem költséges berendezésű ká­véházak. Az egyik már megvolt, mikor leg­utoljára itt járt, ennek cseh ember a tulaj­donosa, régi jómódú szakember, szeretik a városban. A cseh pincérek még jobban be­szélnek magyarul, mint évekkel ezelőtt, a kiszolgálás kitűnő. Aztán egy másik, vado­natúj kávéházba téved be a régi kassai pol­gár és itt egyszerre idegennek érzi magát. Pedig csak. a berendezés uj, a pincérek is­merős, régi arcok. Hogyne, a főpincért gyerekkora óta ismeri. Frissült bizakodás­sal szól hozzá, lapokat kér, magyar és né­met lapokat. A pincér — csodálatosképpen — németül válaszol a magyar megszólítás­ra. Lehetséges? Pikolókorától ismeri a pin­cért, aki akkoriban egészen biztosan sem­milyen más nyelven nem tudott, csak ma­gyarul. Még egyszer riadtan néz körül a modern berendezésen, gyorsan fizet és tá­vozik. Itt már teljesen megszakadt a kap­csolat a régi világgal. Kis ámulat fogja el, amint megint az uc­cán jár. Nagyobb figyelemmel nézi a cég­táblákat, az uccatáblákat. Igen, az ucca­táblák, Az uj berendezés, az uj elhelyez­kedés. Akadnak régi emberek, akik — bi­zonyára egzisztenciális okokból ■— elfelej­tettek magyarul. Kicsit zavartan köszönti egy régi ismerősét. Az ismerős ősszlovák, Liptóból költözött Kassára az államfordulat után. Hangosan, barátságosan mondja ma­gyarul: „Alászolgája!“ No lám, ennek nincs félnivalója. Pedig vezetőszerepet ját­szik a városi politikában. Uj berendezések, uj cégtáblák, uj ucca­táblák, uj iskolásfiuk hangos csoportja az uccán... * A program régen kezdődött. 1920-ban alakult meg Kassán a szlovák ikulturegye- sül'et, ekkor mondták ki nagy lelkesedéssel, hogy Kassából pedig szlovák kulturközpon- tot kell csinálni. Ez tiszteletreméltó célki­tűzés volt, csakhogy a cél' buzgó követői elfelejtették, hogy a kultúra építésében ép­pen a kultúra területéről nem szabad letér- ni. Éppen a hivatalos csehszlovák politika tett éles elvi különbséget az államfordulat : után kultúra és politika között, az éles elvi 'elkülönítés akkoriban azonban csak azt FOLYTATÁS A 2. OLDAL I, HASÁBJÁN Japán „bünietőhadjárat'“ Északki Halomra lőtték egy kínai város egész helyőrségét A kínaiak az ultimátum elutasításáról beszélnek, de teljesíts ; az ultimá­tum első követelését — Peringben ismét kihirdették a haóiállapolot — TOKIÓ. — A kormány tagjai rendkívüli minisztertanácsot tartottak a lanfangi ese­ményekkel kapcsolatban és elhatározták, hogy az Északkinában operáló japán hadse­regnek teljesen szabad kezet adnak az otta­ni japán érdekek megvédelmezésére. A teg­nap esti órákban nyilvánosságra hozott kommüniké megállapítja, hogy a kormány az északkinai kínai csapatok ellenséges ma­gatartása következtében döntő rendszabá­lyok foganatosítására határozta el magát. Énnek következtében az északkinai helyőr­ség saját iniciativájára megtehet minden szükséges intézkedést, amely a pekingi és tiencsini japán lakosság életének és vagyo­nának biztonsága szempontjából fontos. Ugyancsak a japán hadsereg belátására van bízva az is, hogy milyen eszközökkel szorít­ja rá a kínaiakat a szerződések betartására. Emellett a japán kormány hangsúlyozza, hogy az önvédelmi intézkedésekkel nem célja Északkinában területi eredményeket elérni és biztosítani kívánja az összes nem­zetközi jogokat. A kormány annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy a gyors cselek­vés az északkinai konfliktus továbbterjedé­sét megakadályozza és sikerül Északkinára elszigetelni a katonai rendszabályokat. Poltikai körökben nagy aggodalommal ítélik meg ezt a nyilatkozatot, mert attól tar­tanak, hogy újból heves harcok fognak kö­vetkezni, amelyek végleg elmérgesitik a helyzetet, nemcsak Kína és Japán között, hanem Japán és Oroszország között is. Pekinget körülzárták SANGHAJ. — Pekingből érkező jelenté­sek szerint az United Press munkatársa a következő helyzetképet adja: A kínaiaknak tegnap sikerült mintegy háromszáz méter szélességben a Csangjimen-kapunál vissza­szorítani a benyomuló japánokat. A japánok jelentése szerint viszont százötven főből ál­ló japán csapat Peking belsejébe nyomult és sikerült keresztültörnie magát egészen a ja­pán követségig. A japán haderők nagy több­sége azonban a városon kívül van és az azóta megérkezett tartalék csapatokkal együtt Peking falaitól másfél kilométernyi távolságban helyezkedett el. Ez a helyzet a déli, keleti és nyugati oldalon, mig az északi kapuhoz vezető utat sikerült a japánoknak teljesen hatalmukba keríteni. Csongpingnél kétszáz főnyi japán csapat váratlanul meg­támadta a kisszámú kínai helyőrséget és megszállták a vasúti épületet. Ennek na­gyon nagy jelentősége van azért, mert Csongping a Peking-Kalgan-Szuijuan vona­lon a legfontosabb összekötő állomás. Ezzel Peking körülzárása teljessé vált. A tungcsaui vérfürdő Tungcsauban, amely Pekingtől keletre húzódó vasútvonal legfontosabb állomása, borzalmas kegyetlenségekről érkezett je­lentés. Az úgynevezett békebrigád, amely­nek az a feladata, hogy a szerződések ér­telmében a béke fenntartására ügyeljen, le­fegyverezte a 29-ik kínai hadtest nyolcszáz emberét és átadta őket a japánoknak. Erre állítólag azért volt szükség, mert a kínai csapatok vonakodtak állásaikat elhagyni és ezzel veszélyeztették a békét. Tiencsini je­lentés szerint a japánok büntetőexpediciót indítottak Tungcsau ellen és a lefegyverzett kínai katonákat repülőgépekről bombázták. A lefegyverzett kínaiak közül sokat agyon­lőttek. A jelentés szerint az egész tungcsaui kínai helyőrséget lemészárolták* A tokioi hadügyminisztérium aggódik a pekingi japán csapatok miatt, mert a teg­napi jelentések szerint a kínai lakosság egyre fenyegetőbb magatartást tanúsít a japánokkal szemben. Ezek a csapatok állí­tólag Fengtauból jöttek, hogy a pekingi ja­pán lakosságnak nyújtsanak segítséget szükség esetén. A kínai őrség a japán csa­patoknak azonban csak egy részét engedte be a városba és amikor a japánok a város kapuján átléptek, minden oldalról gépfegy- versortüz fogadta őket. Hir szerint a japá­nok vesztesége igen nagy. London s’emével LONDON. — A kínai követ tegnap megjelent Edennél és közel egy órahosszat tartó tanácskozást folytatott le vele. A Fo- reign Officen tett látogatása után a kínai követ nyilatkozott és kijelentette, hogy a központi kormány hozzájárult ahhoz a meg­állapodáshoz, amelyet Szecsujan tábornok, Hopei és Csahar politikai tanácsának el­nöke a japánokkal kötött, de a japánok a békés megegyezés ellenére tovább folytat­ják hóditó politikájukat Kínában és minden jel arra mutat, hogy a birodalmat fel akar­ják osztani. Ilyen körülmények között egé­szen természetes, hogy a kínai kormány­nak is fel kell készülnie minden eshető­ségre. A Reuter-iroda pekingi jelentése szerint Pekingben ismét proklamálták a hadi álla­potot. Kinai körökben általános az a véle­mény, hogy a nankingi kormány nem fo­gadhatja el azt az ultimátumot, amelyet a japánok tegnap Szecsujan tábornokhoz in­téztek. Nankingnak az a törekvése, hogy mindenáron megvédelmezik Északkina szu- verénitását. Valószínű, hogy japán támadás esetén Szecsujan csapatai azonnal segítsé­get kapnak a központi kormánytól, amely összesen százezer embert koncentrált Hopei tartomány déli- részében, Tiencsinben a Reuter jelentése szerint óriási az izgalom és a gazdagabb kínaiak átköltöznek a nemzet­közi területre. Hivatalos körök kétségbevon­ják a konfliktus békés megoldásának lehe­tőségét. A londoni lapok élénken foglalkoznak a távolkeleti eseményekkel és több lap meg­állapítja, hogy a lanfangi támadást japán repülőgépek hajtották végre. Összesen 17 repülőgép vett részt az akcióban. A pekingi nemzetközi negyedet elözönli a bennszülött lakosság, különösen a japánok keresnek menedéket a diplomáciai negyedben. Eurápai asszonyok és gyér* mekera követségeken PEKING. — Minthogy Szecsujan tábor­nok elutasította a japánok ultimátumát, megkezdődött az ellenségeskedés a két had­sereg között. Pekingben egész nap ágyu- dörgést lehetett hallani. Állítólag a 37-ik hadosztály csapatai újból megütköztek a ja­pánokkal. Csungcsaunál is harcok vannak. Tiencsinbe harminc japán repülőgép érke­zett, valószínűleg azzal a célzattal, hogy Pekinget megtámadják. A tiencsini japán katonai hatóságok egyébként elismerték a csungcsaui mészárlást. A pekingi német állampolgárokat felszólította a német követség, hogy azonnal hagyják el la­kóhelyeiket és minden értéktárgyukkal együtt igyekezzenek a követség területére. Hasonló fel­szólítást intézett az angol követség is az angol állampolgárokhoz. Egyelőre éjszakára csak az asszonyok és gyermekek nyernek menedéket a követség épületében, Kilencvenhalmiirő jent kér a japán kormány a parlamenttől TOKIO. — A japán pénzügyminiszter beje­lentette a parlamentben, hogy a kormány kilenc­venhatmillió yent kér északkinai hadjáratának finanszi rozására. Eddig erre a célra hetven mil­lió yent szavazott meg a parlament, A kormány az igényelt összeg legnagyobb részét hadiköl- csön utján akarja megszerezni. Meghátrálnak a kínaiak? A tiencsini japán vezérkar részéről azt az információt kapta a Havas iroda, hogy a japánok nem kezdenek újabb katonai akci­ót, mert a kínaiak teljesítették az ultimátum első pontját és a 37-ik kinai hadosztály meg­kezdte a visszavonulást. A kínaiak tényle­gesen kiürítik Lukucsiao és Papaosan kör­nyékét és a katonaságot fölváltotta a kinai milicia. A japán vezérkar azonban az ultimá­tum főpontjának tekinti a 37-ik hadosztály kivonulását Pekingből. Szerda délben jár le a határidő, ameddig a kínaiaknak ki kell üríteni Pekinget. A helyzet változatlanul feszült.

Next

/
Thumbnails
Contents