Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-27 / 168. (4314.) szám
r T>l^<fflAWAA&HlR!iSI> 1937 julius 27, kedd. ték a támadást Peking ellen. A kínai varos nyugati kapuja előtt fölállított gépfegyver rek és tábori ütegek elkezdték lőni a város falait. Később a nagyobb kaliberű ágyuk is megszólaltak és több bomba a városra is lecsapott. A kínaiak között óriási felháborodást keltett a lanfangi kaszárnya bombázása és Szecsujan tábornok állítólag el1 van tökéivé, hogy nem teljesíti a japánok ultimátumát, sőt parancsot adott tisztjeinek, hogy a japánoktól foglalják vissza a megszállott várost. Általános az a vélemény, hogy a háborús hangulat az utóbbi események következtében ismét veszélyesen megnőtt. Most már csak nagyon kevesen vannak, akik hinnj tudnak a háború elkerülésében. A kínaiak körében nagyon nagy izgalmat keltett a 29-ik hadtest parancsnokságának az a jelentése, amely szerint a lanfangi kaszárnya elleni támadásnak ötszáz halottja van. Minden vonalon fellángolnak a harcok TIENCSIN. — Ma Lanfangnál újabb súlyos harcokra került sor a 38-ik kínai hadosztály és a japán csapatok között. A kínaiak ágyukkal és gépfegyverekkel lőtték a japánok állásait, A japánok megszállva tartják a vasutépiileteket és a kaszárnyát, amelyet a kínaiak a bombázás után kiürítettek. A vasúti- és telefonösszeköttetés Peking és Tiencsin között megszakadt.! Vanpingből érkező jelentés szerint avá-i ros közelében újból fellángoltak a harcok. Tegnap egész nap ágyudörgés és gépfegyverkattogást lehetett hallani. Ma a japánok újabb légi támadást intéztek a lanfangi kínai csapatok ellen és kény- szeritették őket, hogy Huangcsungba vonuljanak vissza. Letartóztatták NiemSIIer fivérét is BERLIN, — A letartóztatott Wilhelm Nie- möller lelkész fivérét, aki ugyancsak lelkész és regnap az Anna-templomban a hívek nagy tömege előtt beszédet tartott és fivére letartóztatása miatt éles szavakban fakadt ki, letartóztatták. Anglia szakit eddigi spanyol politikájával •• Átnyújtották 26 államnak a benemavatkozási kérdőíveket ■■ Újabb huzavonáról ir az angol sajtó ■ Morgan kölcsönt keres Franconak LONDON. — A benemavatkozási bizottság albizottsága ma délután összeült és átnyújtották a benemavatkozási rendszerben résztvevő mind a huszonhat hatalomnak a brit kormány kérdőíveit. A brit kérdőívnek, mint ismeretes, az a célja, hogy az ellenőrzés megvalósitására alkalmazott rendszabályok sorrendjét illetően kikérje az érdekelt kormányok véleményét és így nyílt állásfoglalásra bírja őket, minthogy mindeddig nem sikerült a tárgyalások folyamán megegyezést létrehozni e részletkérdésekben. Az albizottság mai ülésén megállapította a válaszok benyújtásának időpontját, A két és féloldalas kérdőív hét kérdést tartalmaz, csütörtökön és pénteken dolgozták ki a Foreign Office hivatalnokai és szombaton éjszaka kapták meg a nagyhatalmak követei, akik azonnal továbbították a kérdőíveket kormányaikhoz. Az angol kormány kérte az érdekelteket, hogy legkésőbb péntek reggelig küldjék be a válaszokat, hogy a bizottság délután összeülhessen és már a válaszok értelmében foglalkozhasson a kérdéssel. Anglia újabb előnyt ad Olaszországnak í A londoni sajtó szerint Anglia változatlanul kitart ama álláspontja mellett, hogy a Spanyol- országban küzdő felek hadijogának elismerése mindaddig nem jöhet szóba, mig az önkéntesek visszahívása „megnyugtató mértékben" nem kezdődik meg, A Moming Post az újabb kísérlet sikerét illetően meglehetősen szkeptikus és attól tart, hogy a kérdőívvel való játék csak arra szolgál, hogy az eddigi diplomáciai huzavonát még tovább folytassák, A News ChroA zsidók hozzájárulnak Palesztina felosztásához, ha Jeruzsálemet nekik adják ? LONDON, — Ormsby-Gore gyarmat ügyi miniszter Genfbe utazott, hogy résztvegyen a népszövetség ülésén, amelyen a brit bizottság Palesztina-jelentése is tárgyalás alá kerül. Az arab főtanács az angol gyannatügyi minisztériumnak, a népszövetségi bizottságnak és Vau- chope palesztinai főbiztosnak 21 oldal terjedelmű memorandumot nyújtott át és kérte az arab követelések újabb áttanulmányozását. A Mor- ning Post értesülése szerint jelenleg tárgyalások folynak Londonban a mérsékelt irányzata arabok és cionisták között közös Palesztina-politika alapelveinek lefektetéséről. A lap nem tartja lehetetlennek, hogy mind a két tábor reprezentánsai közös tanácskozásra ülnek össze Paleszitnán kívül. Valószínűnek tartják, hogy ez a tanácskozás augusztus folyamán lesz Svájcban,a mikor a cionista kongresszus lesz Zürichben és az arab küldöttek Gertiben tartózkodnak a népszövetség ülésén. Más jelentés szerint viszont a cionisták bizonyos körülmények között hajlandók hozzájárulni Palesztina felosztásának tervéhez. Legfőbb követelésük az, hogy Jeruzsálemet csatolják a cionista államhoz és csak Jeruzsálem óvárosa, mint szent hely, maradna nemzetközi. nide azt írja, hogy Anglia és Franciaország nem engedik, hogy a német-olasz befolyás a Földközi tengeren megnőjjön. A francia sajtó aggodalommal van eltelve az angolok benemavatkozási politikája miatt és a kérdőívek átnyujtása alkalmából a Journal azt írja, hogy ezzel a lépéssel is újabb sanszot akar adni Anglia Németországnak és Olaszországnak. Grandi még szombaton megbeszélést folytatott Edén külügyminiszterrel és nyomatékosan hangsúlyozta kormányának azt a kívánságát, hogy szoros együttműködés létesüljön Olaszország és Anglia között a spanyol kérdésben. A Chamberlain-kormány Franca oldalán Az angol lapok Edén és Grandi beszélgetésen kívül számos más olyan jelre is utalnak, amelyből arra lehet következtetni, hogy a Chamberlain-kormánynak megváltozott a politikája a spanyol kérdésben és nem tartják lehetetlennek, hogy bizonyos körülmények között az angol kormány támogatni fogja Francot a polgárháború likvidálása érdekében. Ennek természetesen vannak bizonyos politikai előfeltételei, különösen, ami Franco magatartását illeti, az angolok ugyanis garanciát követelnek tőle bizonyos demokratikus kormány betartása és külpolitikai beállítottságát illetően. Az angol kormány változott álláspontja mellett szól Duff Cooper legutóbbi nyilatkozata a menekültszállitó hajókkal kapcsolatban és most Hoare belügyminiszter figyelmeztetése a kommunistáknak, amely szerint minden demonstrációt a spanyol polgárháború kérdésében a kormány kénytelen lenne külpolitikája elleni tüntetésnek felfogni. Hírek vannak forgalomban arról is, hogy J. P. Morgan, aki tegnap érkezett Southamptonba, kihallgatáson jelenik meg az uralkodónál a balmorali kastélyban, szintén Franco ügyének a szószólja és egy Franconak nyújtandó kölcsön ügyében akar tárgyalni angol politikai és pénzügyi körökkel „SEBES VÍZ A GARAM..." Irta: Szombafhy Viktor (4) Nyelt egyet a báró s visszafordult. Még látta, amint később Bottyán szép udvarára befordult s irigyen képzelte maga elé azt a csókot, amelyet a szép menyecske az ura arcára nyom. Azt a csókot? A generális kárörvendően nevetett föl. Bottyán arcán igazán nehezen lehet most megtalálni azt a parányi helyet, ahol egy szép menyecske cseresznyeszája elfér. Ha nem akar undorodni, elfordítja majd a fejét s a báró szép sima arcára gondol! Pedig dehogy gondolt! Ahogy Bottyán nehezen le- kászmálódott a lóról, már nyakában volt a szépasszony s minden sebét, fájdalmát összecsókolgatta a vén vezérnek. Arra meg igazán maradt ereje Bottyán uramnak, hogy ölbefogva vigye be az asszonyt az ebédlő- házba! Szerelmes szóval, csókkal, finom fürge kézzel gyógyíthatta a csatából megtért torzonborz vezért az asszony. Ettől meggyógyulni mégis lehetett! # . 4. Kukleánder báró levele harmadnap már a császár asztalán feküdt. Az állott a nagy alázatosan megfogalmazott levélben, hogy Bottyán János hütlenül adta fel Zólyom várát, szinte betessékelte Bercsényi ágyúsait, felkínálta neki a Felsőgaram völgyét. S be sem várva a császár feleletét, erősen fogadkozzék a levélben, hogy az áruló Bottyánt tizednapra már a bécsi, hadi- törvényszék elé állítja, gazságaiért ott feleljen, ha tud, A császár azt üzente vissza, hogy szeretné látni azt a kemény magyart a maga szemeivel is. Ha áruló: bűnhődjék! Rángassa csak Bécsbe Kukleánder azt a heves, ravasz óbestert. Kukleánder alighogy beledugta hegyes orrát a császári üzenetbe, máris boldogan dörzsölte össze a kezét. Elfoghatja végre a gaz Bottyánt, ezt a kevély, nagy- szavu s igen parancsoló magyart, jól rászorítja nyakára a hurkot. S ha Bécsben elnyomják Bottyánt, ő jelentkezik az esztergomi házért, a köbölkuti nyári kastélyért, a bátorkeszi palánkot meg a császárnak javallja, mert azt költségbe kerül fenntartani. A szép dunai hajón, - amelyet csak az imént ácsoltatott Bottyán János, — meg majd elkalandoznak a fiatal asszonykával. Úgy vette, mintha máris birtokában ülne a báró mindezeknek. S egy borongós, esős esteien hirtelen rajtaütött poroszlóival a Bottyán-házon. Körülvették a házat, a kapunálló öreg hajdút leütötték, benyomták az ajtót s Bottyán János kardhoz se tudott kapni, már olvasta egy hadnagy az elfogató parancsot, amelynek erejével Bottyán Jánost hűtlenség és árulás miatt, Rákóczival való paktálás vádjával Bécsbe viszik, a haditörvényszék urai' elé. S hiába volt az ellentállás. Bottyán nem hagyta magát, nekirontott a hadnagyocskának, talán képen is vágja dühében, ha hozzá nem lép felesége s szelíden le nem fogja a kezét. Alighanem volt valami nagyon biztató az asszony tekintetében, mert Bottyán lecsüggesztette a fejét s megadóan mondta: —- Vigyetek! Tele volt rakva a ház a generális embereivel, minden szobára, kamrára jutott belőlük egy féltucat. Nem számitott Bottyán ekkora rajtaütésre s az ő hajdúi most a zólyomi utat pihenték, alig csellengett belőle kettő az udvarban. Ezek aztán észbekaptak s hamar loholtak a többiek után, lihegve adták hírül: „Fogják már az öreg Bottyánt, viszik ám Bécs felé". Úgy, ahogy jöttek, zajjal és lármával, úgy tisztultak is ki a báró poroszlói, hogy kellőkép körülfogva vigyék a dühös foglyot a császár elé. A generális elégedetten nézett utánuk szobája nyitott ablakából: óvakodott megjelenni személyesen a bottyáni házban, csak a poroszlókat küldte maga helyett, de azok aztán jó munkát is végeztek ... Már számltgatta is: két-három hét, mire a törvényszék elé kerül a rebellis: konfiskálni fogják s őszre már ő szüretelheti a hegyoldal borát, szépasszony csókjának mézét.«« ¥ Hogy Bottyán Jánosnak még mindig nehezére esett a lovaglás, — avagy csak színlelte, — meg kellett pihenniük Nyergesujfalun. A dán hadnagy itt szerette volna megvárni azt a csapatot, amelyik éppen Budáról tart Komárom felé s úgy gondolta, hogy biztonságosabb lesz együtthaladniok, legalább is a Vág vidékéig. Ott aztán csak megint összesodorja az eskortot jószerencséje valami veszprémi haddal, igy nyugodtan elérnek Becsig. Bízva nagy biztonságában, nem is nagyon hagyott kinn őröket a hadnagy a nyergesujfalusi uccán. Pedig Bottyán házinépe, cselédsége már közeljárt s ugyan ügyes kémei lehettek Bottyán uram feleségének, mert éjnek Idején már a házfalát ásták Bottyán alatt. Pendültek a kapák, csikorogtak az ásók s mire az álmos németek észrevették a csalafintaságot, Bottyán uramat már saját, lova vitte a Duna felé. Kiásták a börtönéből, úgy csúszott át a lyukon. Nagy orditással ébredtek a németek, de már nem sokáig tehették, mert torkukon ültek Bottyán János cselédei s erősen fojtogatták a labancba a kiáltást. Véres fejje! lógott az asztalról lefelé a dán hadnagy is, alapos munkát végeztek ásóval, kapával, karddal a cselédek. S olyan csendben még hozzá, hogy a szomszédság csak másnap ébredt rá a labanc halottakra, akik békén várták a feltámadást, immár lemondva Bécs városáról. Bottyán uram, meg a népe addig keresgette a Duna gázlóit, amig meg nem találta a legmegfelelőbbet s énekszóval úsztattak már át a Dunán. Csak egyik cseléd maradt paraszti gúnyában s harmadnapra szép csendesen beosont az esztergomi portára. Sápadt izgalommal várta az asszony. — Sikerült! — jelentette széles örömmel a cseléd s. jól eltette a kapát, amivel ő is segített ásni Bottyán börtönét.- A generális két napig ki sem mozdult a házából dühében. Úgy találta képenteremteni a hírhozót, •— aki sebes vágtában futott jelenteni Bottyán szökését, —■ hogy belesüketült. 6. . No, most merre? — nézett szét tűnődve Bottyán János, ahogy a bakabányai utón poroszkélt. Fáradtak voltak mind az ötvenen, porosak, éhesek. Itt kezdtek csak pihengetni igazában, egészen eddig erősen siettek, hogy Kukleánder vagy a császár bosszúálló keze utói ne érje őket. Zsarnócánál összeakadtak végre a kuruc csapattal. Egyideig ellenségesen méregették egymást. A kurucok hadnagya átkiáltott hozzájuk: — K& vagytok? Az egyik bottyánfi tölcsért kanyaritott a tenyeréből: Szökevény labancok, Bottyán uram emberei. Uj fejedelmet keresünk. — No, azt itt megtaláljátok! ~ rikkantott rá a kuruc s nagy reverendával lengette meg sapkáját, — olyan vitéz embert, mint Bottyán uram, két kézzel fogadnak a fejedelem udvarában. Igen meqparoláznak vele! Hol találjuk meg uj urunkat? — kérdezte most Bottyán is. I A hadnagy elibelovagolt s tisztelgett a kardjával: ■— Ha megengedi kegyelmed, elkísérem Vihnyéré. Ott fürdeti most magát a fejedelem, a hévforrások vízében. Pihenőt adott megának. Bottyán nekivadultan nyújtott kezet a hadnagynak: «■— Akkor gyerünk s keressük meg urunkat ★ A hadnagy óvatosságból előrefuttatott egy lovast, jelentse urának, nagy vendég érkezik, aki át akar térni a Rákóczi-zászló hűségére. A fejedelem valóban a vihnyei fürdőt látogatta, igen jólesett tagjainak a gyógyító meleg víz: az elmúlt hideg tél megfagyasztgatta a csontjait. A hírhozó jelentésére felderült az arca, mert Bottyán Jánosnak igen rettegett hire volt a kurucok között is. Jó hadvezér, jó lelkesítő s maga is mer harcolni, ha kell. S úgy tudja fegyelemben tartant csapatait, hogy az a német generálisoknak is dicsőségére válnék. Gondját viseli mindegyik emberének. Nagy nyereség az ilyen vezér nlnd- egyik seregben. — Látni szeretném azt a vitéz embert, — i'Jintott a fejedelem örömmel s aznap úgy érezte, kétszeresen használt a fürdő. Jó hir: fél gyógyulás. Illően fogadta, kamarásai kíséretében. A finom kamarások s udvari emberek között bizony kissé toprongyos volt ez a hírhedt vezér. Félszeme bekötve, lábát még most is húzza maga után, arcán három hatalmas vágás, amelyekre védőn terül rá torzonborz bajusza. A hangja is rekedt volt Bottyán Jánosnak, ahogy köszöntötte a fejedelmet. — Ne sokat kérdje a nagyságos fejedelem, miért álltam át pártjára. Megvan mindennek a maga oka. Hütlenül árulónak akartak bélyegezni, megcsalt a német, ahol talált s lám, most is viselem Ocskay László kardjának nyomát, mégis Bécsbe akart vitetni, hogy a haditörvényszék elé állítson az esztergomi várkapitány, akinek megfájdult a foga a házamra s minden kedves enyéimre, —- mondta egy szuszra a vén vezér. Megcsuklott a Bottyán hangja, ahogy a feleségére gondolt. — De a lelke a németnek! — emelte fel a hangját, — csak kerülközzön elém, meglátja, bánhat-e igy a magyarral. Hűséget esküdni jöttem az én uj uramhoz, a fejedelemhez! — Mindent tudunk tekegyelmedről már — nyújtotta kezét a fejedelem — s mondhatom, nagy örömünkre szolgál s mind az egész kurucság dicsőségére lesz, ha a mi lobogónkat veszi a kezébe. S hogy jutalmazat- lanul ne maradjon a hozzánk való pártolása, egy lovasezredet adok kegyelmednek, vezérelje a régi lel’ esc- désáel, '•— generális uram! (Folytatjuk) 2
