Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-25 / 167. (4313.) szám
1937 julitts 25, vasárnap. Három ismeretlen ember a háttérből irányítja az angol világbirodalom politikáját Két „titkár" és a kanadai főkormányzó döntő befolyása ... A háttérben Angliát is katonatisztek kormányozzák LONDON. —■ Kevesen tudják, hogy az angol világpolitikát nemcsak a felelős miniszterek vezetik, hanem mindenekelőtt a háttérben álló ismeretlen férfiak, akik minden fontos alkalommal beavatkoznak a miniszterek munkájába. Nemrégiben az alsóház néhány tagja együtt ült egy klubban és akkor fölvetődött a kérdés: „Ki vezeti tulajdonképpen Anglia politikáját?** A szabályos válasz ez lehetett volna: „Chamberlain kormánya . Ehelyett azonban valamennyi jelenlevő egyértel- ‘müen állapította meg. hogy három férfi vezeti az angol világpolitikát, akinek nevét úgyszólván a legfigyelmesebb újságolvasó sem ismeri. A három név: Sir Maurice Hankey, lord Wigram és lord Tweedsmuir. A mindenkori angol kormány titkára A három ur közül kettő a szerény „titkári" címet viseli, de ebből nem szabad arra következtetni, hogy valóban jelentéktelen hivatalnokok az illetők, akik talán bizonyos okból különös hatalomra és befolyásra tettek szert. Sir Maurice Hankey például a mindenkori angol kormány titkára. 1919 óta tölti be ezt a hivatalt és ” crt jobban van tájékozva a miniszterelnök és valamennyi miniszter teendői felől, mint bárki más. Ő úgyszólván az egyetlen, aki pontosan ismeri az egyes kormányok valamennyi politikai titkát, valamennyi szerződést, amelyet a váltakozó kormányok aláirtak. És ami a legfontosabb: ismeri a megbeszélések és viták anyagát, amelyek a szerződések aláírását megelőzték. Sir Maürice Hankey tüzértiszt Volt és ezredesi rangban ment nyugalomba. Jelenleg éppen hatvan éves, de semmiféle iinnepély- lyel nem ülték meg a nevezetes évfordulót. Hankey a háttérből vezeti a maga játékát, szerénysége éppen egyik legkiválóbb diplomata tulajdonsága. Mennél kevesebbet beszélnek róla, annál könnyebben vezeti az angol politika határozott vonalát. Mint a királyi tanács jegyzőkönyvvezetője, a legtökéletesebben van tájékozva a kormány és az uralkodó viszonyáról és többet tud a kormányhatározatok hátteréről, mint maga a király, akinek ő referál hivatalosan a minisztertanács tárgyalásairól. A „szürke ezredes" A „szürke ezredes**, ahogy nevezni szokták, megkapta a legmagasabb . kitüntetéseket nemcsak az angol királytól, hanem Olaszország és Belgium királyától is. Szerényen viseli a becsületrend nagykeresztjét és egyéb idegen kitüntetéseket, amelyeket nemzetközi működése elismeréséül kapott. Noha csak kevesen ismerik nevét, mégis jelen volt és vezető szerepet játszott a béke- konferencián és valamennyi fontos európai tanácskozáson. Titkára volt a jóvátételi bizottságnak, ő vezette a hágai, londoni, lau- sannei konferenciák, a flottakonferencia és egyéb más nemzetközi tanácskozás előkészítését, az ő kezébe futottak össze a szálak, amelyek Európa békéjét voltak hivatva megerősíteni. A király tanácsadóia A Buckingham-palotában hivataloskodik a másik titkár, aki a másik oldalon tölt be hasonlóan fontos szerepet. Lord Wigram uralkodik itt, aki harminc éve áll udvari szolgálatban és 25 éven keresztül V. György király magántitkára volt. VIII. Edvárd rövid uralkodása alatt nem vette igénybe lord Wigram tanácsait, de VI. György király visszahívta atyjának bevált titkárát és a 64 éves, világot látott politikus újból a Buckingham-palotából irányítja az állami politikát anélkül, hogy a nyilvánosság sokat tudna róla. Clive Wig- ramot nemrégiben hívták meg a felsőházba, egyébként tapasztalt katona ő is és a búr háborúban kezdte tiszti pályáját. iRövid idővel későbben lord Elgin indiai alkirály indiai adjutánsa, későbben lord Curzon alkirály hadsegéde volt és mint a vezérkar megbízottja kisérte az akkor még trónörökös V. György királyt indiai utján. Az utazás befejeztével lovagi rangra emelték és 1906-tól volt a későbbi király szolgálatában, aki trónralépése után rögtön második magántitkárává nevezte ki. Lord Wigram politikai befolyása óriási. Tökéletesen érti a magas politika minden csinját-binját és tanácsával mindig befolyásolni tudja királyát fontos lépéseknél. A király sok tekintetben fogadja e] javaslatát, amelyeket nem ismer eléggé és igy nem tud önálló Ítéletet alkotni. A jövendő miniszterelnök ? Wigram mellett még egy személyiség gyakorolt igen nagy befolyást V. György politikai döntéseire. Ez is magasrangu katonatiszt: ezredes volt, aki változatos, szép pályát futott be. Volt ügyvéd, katona, kém és iró és utóbbi minőségben John Buchan néven tett szert nagy népszerűségre. Számos izgalmas kriminalista regényt és filmet irt. Három év óta lord Tweedsmuir néven tagja a lordok házának és bizalmas barátjának, V. György királynak különös kivanLETON BiMrai KRÉMES HABJA* FIATALÍT és BÁJOSSÁ TESZ Főlerakat: ENGEL D. BRATISLAVA, MASAJRYKOVO 6 - VENTUR U. 12 ságára kinevezték j • Kanada főkormányzójának. Lord Tweedsmuirnak különösen a fiatal politikusok között vannak lelkes hivei, ezek arra várnak, hogy mihamarább visszatér Kanadából és felelős állást fog vállalni a kormányban. A lordnak különösen a parlamentben van igen nagy befolyása, ő maga is tagja volt az alsóháznak hosszú éveken keresztül mint a skót egyetemek képviselője. Az óceánon túlról is nagy befolyást gyakorol Anglia külpolitikájára és kanadai jelentései különösen az Amerikával folytatott politikában döntő jelentőségűek voltak. Rövid idővel ezelőtt látogatást tett Washingtonban. Hivatalosan szabadságra utazott, de mindenki tudta, hogy fontosabb dologról van szó. Tweedsmuir lord a legnagyobb rokon - szenvnek örvend az Egyesült Államolv- ban, őt bízták meg tehát az uj kereskedelmi szerződés előkészítésével és megbízható jelentések szerint a lord fáradhatatlanul dolgozik az angolszász államok egységfrontjának újabb kiépítésén* Úgy beszélnek róla, mint jövendő angol miniszterelnökről és mi sem jellemzi jobban politikai jelentőségét, minthogy az egyre bonyolultabb helyzetben őrá vár Anglia kormányának hivatalos vezetése. A háttérben dolgozó három férfi közül valószinüleg ő lesz az első, aki a nyilvánosság előterébe fog lépni. III. — Tonnát akar-e Bottyán János? — csillant fel a szeme Ocskayr-ak, — magam is elfogadom a bajt, ha már ig.y rám üzente az urad. Seregek élén! — Seregek élén! Nagy izgalom hullámzott végig a táboron. Az alvezérek hiába rimánkodtak: hadd essen egymásnak csak a legénység, a két vezér egyképpen örült a találkozásnak s annak, hogy a híres vetélytárssal összeméri erejét. Dehogy fognak erről a mulatságról lemondani! Elő a legszebbek nyerget, a hegyes lándzsát, éles kardot, feborzott pisztolyt! Két igazi'vitéz dől egymásnak. Kürtszó harsant és szemben egymással állott fő! a két sereg. Nagy térséget hagytak szabadon. Ficánkoltak a paripák, legszebb dolmányát húzta föl a két bajvívó. Alig he gy a zás zló magasba lendült s a kür t szava elszállott, már vágtatott is a porondra a két vitéz. Megtisztelték egymást vitézi módon, köszönéssel s amint annak rendje-módja, lándzsával estek egymásnak. Szikrázott a lándzsa hegye, ahogy összekoccant, felhorkant a ló, repedt a bársony, de egyik sem hagyta magát, vitézül forgatták a lándzsát. Fogát összeszoritva, Fpirult képpel rohant újra s újra neki O-cskay, rémisztő csendességben, meg-megrántva lova zabláját dolgozott Bottyán. Aztán reccsent a lándzsa, eltörött mindkettő. Ekkor vették csak észre, hogy véreznek bizony. — Kardot! — lihegte Ocskay s máris repültek egymásnak. Kezdetben nagy csendet tartott a két csapat, de ahogy a párbaj egyre véresebb lett, üigy ordítottak bele innen is-onnan is, né- mc'yik vitéz alig tudta visszatartani magát, hogy rá ne szaladjon az ellenségre. Üsd Ocskay! Vágd Bottyán! Csattogtak a kardok, Ocskay a karjához kapott, élesen hasított csontjába a fájdalom, Bottyán János meg a homlokán érezte végigcso- regni a vérét. Hadonászott a karjuk, éleset, laposat vágtak, jutott a lónak is, amely vadul i . a-kodett a magasba, végire kicsordult a kard, Ov.zkaynzk messzire repült kardja pengéje s kezében a markolattal rohant Bottyánnak. Bottyán hátrahóköltctte a lovát s messzire dobta kardját, annak jeléül, hogy védtelennel szemben nem harcol. Hozzák hát a pisztolyt. Csörgött a vér mindkettőjükbe)], ruhájuk selyme, bársonya rongy lett bizony s lovat is kellett cseréim, sántítva, bánatos nyerítésekkel vonszolták őket hátra, a patakpart hüsébe. Már nyújtották is apródjaik a pisztolyt, jól felporozva, dörrente-k a fegyverek, röpült a golyó, kis híjjá, hogy Ocskayt fejen nem találta. Akkor megint ő célzott és lőtt, de már ekkor Bottyán félholtan fordult le a lóról s ha a Csá- nyi gyerek hozzá nem fut, bizony ott marad. Ocskayt is úgy húzták le a nyeregből, se látott, se hallott, arca csupa vér s erősen sántított a ballábára. Most aztán a seregek rohantak egymásra s ugyancsak sürü cséplést végeztek, mintha aratás után lenne mindegyik. Mindegyik azt hitte, megverte a másikat. Estére szét is ugrottak, ment kiki a maga házatája felé. • ■ ' Három napig seblázban feküdt Bottyán uram egy falusi parókia ágyán, harmadnap azonban igen káromkodék s erőnek erejével lovára ült, hogy maga vigye meg hírét Ocskay vereségének. Hamar ült lóra, negyednap már úgy tették szekérre, szégyenszemre szalmán kellett utaznia a Garam mentén fölfelé, mert időközben uj parancsot kapott: Zólyomba kell tartania, igen fenyegeti Bercsényi generális, Rákóczi kedves embere. Ezt már kelletlenül tette az óbester, nem volt kedve a hosszú lovagláshoz ilyen sebláziban. Legalább a hűséges, gondoskezü felesége volna itt, akinek kezesimitása felér három felcser szorgoskodásával. így azonban igen szomorúan kók- kadt le a feje, azt hitték, Zólyomig már nem viszi, élve. Kukleándernek sebes futár vitte Bottyán baj- vivásának, sebesülésének hírét. — Meglátjuk, — csillant meg a szeme örömében a generálisnak, — ez még átáll Rákóczi hűségére s hamar meg is tenné, ha nem volna itt, Esztergomiban háza és sziép felesége. Kegyetlen vágyat érzett szivében a szép menyecske után. Minél nehezebben érhette el, annál inkább háborogtak benne a szerelmes indulatok. Naponta ellovagolt büszkén a Bottyán-ház előtt, hátha kinéz az ablakon a menyecske s akkor pillantást váltanak, de csak egyszer láthatta a szép Boítyánné arcát, másodszor már hiába ágaskodott, csak egy szájtátó cseléd arca jelent meg az ablakban. Mór ahhoz is folyamodott volna, hogy vén asszonyt, szerelmi postás szerepében igen járatosat kiér meg, vigye el üzenetét a szép Bottyánnénak, hadd tudja meg, hogy a várkapitány nem egykönnyen mond le az öreg óbester fiatal feleségéről, de a postást csak a kapuig engedték, onnan aztán sebesen szedhette a szoknyáját. — Hogy mit tud szeretni azon a torzonborz urán! — rágta a bárót az irigy indulat, — amikor itt vagyok én, csinos is, fiatal is, rangosabb is jóval. Bottyán János meg csak ment uttalan utakon, erdők alján, Garam menti füzek mellett Zólyom felé. Kegyetlenül fújt minden tagja, igy még nem szenvedett meg lovagi tornát. De nem baj, — az a fontos, hogy a császárnak hírül vigyék Bottyán vitézségét s azt, hogy bízni lehet benne. Kuklíeándert kérte meg, az igéit barátság alapján, az küldje el az esztergomi követet a bécsi udvarba. Talán ennyit megtesz Kukleánder . . . Bizony nem tette meg. S Bottyán óbester hiába várta a császár válaszát, gyanúsan késett az, viszont. Zólyom várát tartani kellett, ami ebben a seblázban, kínos fájdalomban ugyancsak körülményes, nehéz munka volt. Alighogy becsu- ketta maga mögött a várkaput, már megjelentek Bercsényi lovasai, körülszaglászták a környéket s visszafordultuk Beszterce felé, hogy megjelentsék a tapasztaltakat a Rákóczi generálisának tábor aoa. Bercsényi rá is küldött Zólyomra négy ágyul s az erdő aiól rápuffantgattak a várra. Sok kárt nem tettek ugyan a falakban, de mindig ügyeltek arra, hogy Bottyán János ne feledkezzen meg róluk, ölé is portyázni kezdtek Bottyán módjára s valahányszor labancot találtak, nem vágták le; hanem okos szóval a kuruc táborba édesgették. Egy hét múlva azon vette észre magát Bottyán uram, hogy egy zászló alja legény- nyel kevesebbje van, mint amennyivel elindult. S erősen üzengettek neki, jönne át ő is Rákóczi hűségére, hagyja ott a császárt, meg a bécsi lobogókat. Nagyon nemszeretem napok voltak ezek, a ,sehláz nem szűnt meg Bottyán uram testében, a kurucok egyre közelebb merészkedtek s ha gabonás-szekér, szénát, takarmányt szállító paraszt mozgott a vár felé, azt oly ügyesen lekapcsolták Bercsényiék, hogy mire a kocsis észrevette magát, már a kuruc táborban legeltette a lovait,. Bercsényi végre is követeket küldött a várba, hogy, ha már Bottyán, nem is ekari* Rákóczi hűségét, legalább annyit tegyen meg, hogy szép- szerével vonuljon el a várból, mert istenuccse, kifüstöli onnan! — Engem! — öntötte el a vér Bottyán arcát s azonnal parancsot adott, hogy űzzék el a fcu- rucot Zólyom alól. Csakhogy ez nehezen ment, mert Bercsényi ugyan körüírakta ágyúval az erdőt, gyalogkatonája is volt s Bottyán urammal meg az történt, hogy súlyos sebei miatt visz- sza kellett fordulni a Garam partjáról, majdnem ott esett össze a nyeregben. Parancsolni is alig tudott, nehezen törtek elő szavai a torkából, két felcser is szorgoskodott körülötte, amíg .valahogy a való világra tudta téríteni. — így még nem bántak el velem, — dühöngte, ahogy egy kis lélekzethez jutott, — hogy állunk? — kérdezte a belépő Szunyogh hadnagytól. ■— Úgy állunk, uram, hogy egyre fogy a számunk, Bercsényi szép szóval addig üzenget, erővel addig fogdossa a legényeinket, hogy éppen felinél tartunk annak a seregnek, akit idehoztunk. — Az ám, ha lábra tudnék állni, —« nyögte Bottyán János és kísérletet tett arra, hogy egyenesen üljön. Nem ment sehogy. S hogy Bercsényi hada továbbad is felette szorongatta Zólyomot, Bottyán szégyenszemre mégis kivonult a várból s jó békével hagyta rá Bercsényi grófra, megüzenvén, hogy mihelyst felépül, visszajön a kulcsokért, de akkor beveri valakinek a fejét. — Jöjjön cask! — csapott kardjára Bercsényi generális, — majd meglátjuk, ki marad benn Zólyomban, nem félünk a labanctól. Egy pénteki nap, késő esti órákban lötyögött be Esztergomba Bottyán János, a maradék haddal. Ki tudja, hol székdt el a többi. Csak a ma- dariak, meg a kesziek ligtek-lógtak a vezér körül, a vezér maga is sziszegett még, mert a hosz- szu ut ugyan nem jót tett fájó tagjainak. Kukleánder báró éppen akkor lovagolt et a vár alatt, amikor Bottyán kis hada elérte a Garam torkolatát. Bevárta az óbestert s gúnyosan kiáltott oda neki: i— Ugyan hamar otthagyta Zólyomot kegyeb med, be sem várta a császár köszönőlevelét. — Nem bizony, mert alighanem báróságod volt a császár postása! — mordult rá Bottyán. A generális hátrahőkölt: ijesztően festett a hadból megtért magyar vezér. Arcán újabb sebhelyek vöröslőitek, homlokán keresztül-kasul a kötések s a féllába is igen lógott a nyeregben. Csak a kardjai zörögtek szünet nélkül. ^Folytatjuk/* „SEBES VÍZ A GARAM...m Irta: Szombathy Viktor
