Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-25 / 167. (4313.) szám
^m<lm-Maoí^hirlar 1937 julius 25Lvasánmpv d páml Irtai Borsody István A párisi gyors idén elveszíti titokzatos! varázsát; sokan utaznak a világkiállítással j ékesített Párisba, ismertté válik a „párisi gyors", elkopik a szó becse, tündöklése, mert közvetlen közeibe kerül, ahol már minden kevesebb, egyszerűbb és köznapi. „Párisi gyors!" — micsoda zengése volt e két szónak, amint a messze távolba, a bü- nős, gyönyörű és csábitó Párisba röpítő vonatot jelentette... Hiszen a >>gyors" egyedül1 mozgat, izgat, hat, emel, birizgálja a fantáziát, — hát még a „párisi gyors"... Most végeszakad az illúziónak. A menetrendben mindenki a párisi gyorsot keresi és a nyár folyamán többen váltanak rá jegyet, mint máskor talán negyed század alatt. Páris ezért közelebb kerül, leszáll a magasból, hová részben ismeretlensége juttatta, lelép most az egyszerű halandók társaságába, nem ijedünk meg többé a párisi gyorstól, szivünk nem dobban, az álmok nem színesek többé, ha Paris kerül szóba, demokratizálódott a büszke és arisztokrata Páris... A kontinens ránkeső része is elkirándul a világ fővárosába, turis-. iáink ott dobják majd el idén a zsirpapiro-jj kát és szardiniás dobozokat, a kirándulás a örök szimbólumait. | A párisi gyors előttem is elveszítette nimbuszát. Pedig mennyire készültem, hogy ezt a nimbuszt magamra öltsem, ha majd egykor beülök az irigyelt vonat fülkéjébe... Első prágai diákszobám ablakából láttam a síneket, ahol naponta délben elvág látott a párisi gyors. Páris nevének nagy volt a tekintélye, — a vonatok iránt mindig csodálattal vonzódtam: a „párisi gyors"-ot igy egészen különleges rajongással öveztem. Naponta leszaladtam a sorompóhoz és némán, fuldokolva meredtem az orrom előtt rohanó díszes szörnyetegre. Életem vágyának éreztem, hogy ennek a vonatnak ablakából nézhessek a helyre, hol nap-nap után mint „kisdiák" lestem a nagy óriást...! Közben az álmok és vágyak változtak, dej a párisi gyors megőrizte rangját. S midőn * valósulni látszott a „pillanat", hogy megáll-1 jak a párisi gyors ablakánál s lenézze1' múl-1 tamra, újra feléledt a régi izgalom. De a | „pillanat" nem sikerült... Még se jegyem, se valutám és a párisii gyors félóra múlva indul Prágából. Tizl perccel az indulás előtt: a bőröndök a ru-| határban és a ruhatár előtt rendőri fedezeti za a csárdást piros csizmában, kék mentében, pontosan, ahogy a külföldi ízlés kívánja. Minket magyarokat csak mint egzotikumot fogadnak el „Nyugaton", de nem baj, örülünk igy is a szereplésnek, mert] utóvégre ez csak a „csomagolás" s aki megveszi az árut s kibontja, talán megtalálja benne a minden egzotikum nélkül élő és élni akaró európai népet ♦ ♦ ♦ * Suhanunk a határ fellé, hajnalodik. Francia-német határ, csöndesen kell járni. Bár olyan szépen, csöndesen, békésen és nyugodtan érintkezne a föld itt, mint odafönn az ég. De nem lehet szabadulni az emlé-1 kéktől: ahogy átfutunk a Rajna-hidon, per-1 cekig robogunk vesztegen álló teherkocsik | mellett, nyuzottak, gyanúsak, használtak, rajtuk áll a „nyolc ló, negyven ember" bélyege, most üresek, de biztosan szállítottak j már lovat és embert, harcos lovat és fegyveres embert... Strassbourg maga is mesz- sziről olyan, mintha nyomorékan tért volna ’ haza a borzasztó háborúból, a félíornyu gótikus katedrális olyan, mint a félkarú hadirokkant. A rádióból kedves ismerősöm a mai Strassbourg: szép zenét lehet fogni Strass- bourgból s olyan kellemesen konferálnak j franciául meg franciás hangon németül, — mert minden kétnyelvű helyen érezni, me- \ [gyünk, mire kis rendet teremtek agyamban, számot vetek helyzetemmel, ami némileg javult, mert ülök végre és a koffereimet sem fenyegeti a veszély, hogy kiesnek valahol a vonatból. Ilyen ma az utazás a párisi gyorson. Közben hideg éjszaka lett, elfárad, elcsitul az izgalom, a cseh utitársiak fölhúzzák Baí’a-papucsaikat és Stuttgartban ki lehet szállni egy órára. De tényleg a németországi Stuttgartban vagyunk-e? Mert ahogy kilépünk az állomástérre, ropogós magyar csárdás hangjai ütik meg fülünket. „Favilla, fakanál, fatányér ..." „Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni ..." —■ remeg végig a téren a magyar báli éjszakákra és esti pörköltös vendéglőkre emlékeztető tüzes magyar dallam ... Megyünk a hang irányában, furakcdunk a kicsit val- ceresen imbolygó németek közt és beérünk a kávéházba, hol „24 Zigeunerbuben" huzlyik nyelv az ur ... Strassbourgot külön-* ben harcias városnak éreztem mindenkor* a neve is olyan harcos: burg, sturm, bum* — olyan „stramm" név, de nem modern sportszellemben, hanem a sisakok és szuronyok eszmetársitása révén. Ezért lep meg annyira a város kellemes, szelíd belső légköre: idillikus Strassbourg — gondolom —* ahogy vasárnap délelőtti napfényben a kies kanálisok mentén járok s nézem a gondtalanul halászó francia vagy német polgárokat, — ki tudja, melyik nációhoz tartoznak? A halászbot és horog nemzetközi, az ügyességen múlik, ki kerül horogra... A sírassbourgi városi muzeum tele van uniformisokkal és egzaltált háborús képekkel; többek közt bemutatják a lakosság ujjongá- sáí, amint a francia fölszabadító hadsereget fogadják. A belváros házai inkább „néme- tesek", rendes, gondos, pontos polgári hajlékok, de a levegőben leng a franciák csalhatatlan „charme"-ja... Ez a „baj", hogy mind a „kettőt" fel lehet mutatni, ki lehet nyomozni... S a párisi gyors, eddig küzködve botorkált határok és állomások közt, most öröm- ujjongva szabadul neki a francia földnek, megtalálta az utat és eszeveszetten rohanni kezd, ahogy csak hazafelé lehet —' Páris fele ... HSSIf’—113117 Négyszáz évvel ezelőtt telepedett meg a Kíagyarság Kassán'1 ■ ■■ Sohasem folyt erőszakos magyarosítás a ,.legmagyarabb szellemű4* városban ■ ■■ Kassán ta á iák a legrégibb magyar sírkőfeliratot ■ A kassai magyarság ősi jcgai Kassa magyarsága ünnepel. A lélek és szellem ünnepe ez, de annál bensőségesebb. Négyszáz esztendeje annak, hogy a magyarság nagyobb rajokban költözött be Kassára s a város nyelvben is tulnyomőlag magyarrá vált. Kegyelettel emlékezik meg Kassa magyarsága ezekben a napokban Szapolyai János és Izabella hü kassai helytartójáról: Czeczey Lénárd kapitányról, akiről igy énekelt a lantos: „Kassai kapitány az Czeczey vala, Tizenöt esztendeig várost bírta vala, Ö esze, elméje bölcsességgel vala, Nagy vig embör vala, minden szereti vala." Czeczey Lénárd telepítette be Kassára nagyobb számban a magyarságot és az akkor ültetett gyökerekből sudár fa fejlődött, amely századok viharával dacolt. Őslakos öntudat A kassai magyarság ünnepének az egyetemes magyarság szempontjából is jelentősége van. Újabb tanujele annak, hogy a csehszlovákiai magyarság tömegeiben egyre jobban erősödik az mellett kigyósorban tolonganak az embe-§ rek ... Libasorba állással itt semmit sem érhetek el. Borravaló, borravaló s igy is csak öt perccel a menetrendszerű indulás után kapaszkodom föl a vonatra. Nincs1 aprópénzem, a hordár nem ad vissza, nem, baj, fő, hogy fönt vagyok a vonaton, igaz, inkább a lépcsőn, mint a kocsiban, de boldog lehetek, mert még mindig jönnek a hidegvérű kofferek és izgatott utasok ... Hát mindenki Párisba utazik? Idén, ugy- látszik, mindenki... Az embereket is úgy viszik a világkiállitásra, mint a kiállítási árut: csomagolva, raktározva, csoportokban, osztályozva, csak legalább ülőhely volna ... Lárma, lárma, a háborús menekültek vonatai lehettek ilyen izgatottak, rendetlenek, zsúfoltak; igaz, most „menekülünk": szünidei utazásra, a gondok elől s közben nyakunkba vesszük az utazás gond- j jait, — édes gondok, nem mondom, csak ne böknék már az oldalamat a kofferek, ne taposnának utiíársaim lábai s több levegőhöz jutnék a forró kocsiban ... Közben már régen robogunk, meg is álltunk, aj határon is túl vagyunk, éppen csak lepecsételték az útleveleket, ugyan kinek jutna 1 eszébe ilyenkor a kofferekben túrni, mikor | már amugyis késünk s még mindig nem ült| el a beszállás izgalma s a „pillanat" — is-1 tenem, a „pillanat" hová lett? A pillanat, amit úgy képzeltem el, hogy kényelmesen, egy angol világutazó spleenjével elnyúlok a * puha ülésen az ablak mellett s a párisi; gyors pullmankocsijából röpke pillantást j vetek a prágai sorompóra, ahol „kisdiák koromban ácsorogtam ... Észre se vettem, mikor hurcolt át a gőzerő azon a bizonyos helyen, csak hagytam, hiszen alig éltem* mit is tehettem volna? — hogy vigyenek a pénzemért Párisba ... így lett prózai rosszul- !ct tartós idejévé az édesnek álmodott pillanat ... Hiába, a valóság más, mindig ! más, mint az elképzelés. A vágy teljesedik j és az illúzió özétfoszlik. Nürnbergien va-1 őslakos öntudat, ami nem más, mint tudatosítása annak, hogy a magyarság ősi joggal lakik azon a földön, amelyet eleinek munkája fejlesztett kul- turterületté. A kisebbségi sors természetszerűleg az alacsonyabbrendüség érzetét ébreszti. Ezzel szemben kell a kisebbségi magyarság tömegeiben kifejleszteni az őslakos öntudatot. Különösen fontos ez a feladat akkor, amikor sűrűn jelentkeznek olyan megnyilvánulások, amelyek ezt az öntudatot elfojtani, visszaszorítani igyekeznek és mindegyre azt hangoztatják, hogy a magyarság csupán gyarmatos, kései vendég azon a földön, amelyen pedig ősi jogon él. Olykor tudományos mezbe burkoltan hirdetik, hogy a magyarság Szlovenszkó területére csupán a 16. század derekán húzódott fel — a török elől védelmet keresve — s addig alig voltak ott szórványos nyomai. Hirdetik, hogy a városokat csak a múlt században, mesterséges eszközökkel magyarosították el és még a hegyvidék peremén fekvő városok is csak a 19. században váltak magyarrá. Az ilyen megnyilatkozások nemcsak; a magyarság őslakos öntudatának visszaszorítására irányulnak, hanem erkölcsi igazolást akarnak adni politikai cselekedeteknek is. Testvéri viszony a szlovák és német néppel Amióta a magyar történetírás egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a népiségtörténet felé és kutatásának eredményei az egyetemes magyarság közkincsévé válnak, a kisebbségi magyarság őslakos öntudata is egyre jobban mélyül el és mintegy tudományos megalapozáson épül ki. A magyarság önérzete, önbecsülése, nemzeti öntudata fokozódik, amióta az objektív tudományosság kimutatja, hogy ősi jogon lakik azon a földön, amelyen szülei éltek. Egyre tudatosabbá válik az a fölismerés, hogy a magyarság nem elszigetelt élem volt, hanem békés együttmunkálkodás- sal és együttes véráldozattal szőtt eltéphetetlen testvéri viszonyt a szlovák és német néppel. A magyarság őslakos öntudata tehát nem támadó jellegű, nem irányul más nemzet ellen, csupán a nemzedékek megszakítatlan kulturmunkájának jogán hangoztatja, hogy a magyarság otthon érzi magát őseinek lakóhelyén. Pázmány Péter és Alvmczy Péter Kassa magyarságának ünnepe ennek a félezeréves magyar kulturmunkának áldoz. Akik azt állítják, hogy ez a város német és szláv város volt, ahol még Déryné ifjasszony sem hallott egyebet német és szlovák szónál s a magyarság csupán a múlt század harmincas éveiben gyökerezett meg benne, eltakarják a szemüket, bedugják a fülüket az igazság elől. Kassa valóban négyszáz éve, 1537-ben telt meg magyar elemmel és azóta a magyar városi kultúrának egyik legjelentősebb fókusa volt. Amikor a török hódítás először bontotta meg a magyar élet egységét, a Pozsonytól Brassóig félkörben elhelyezkedő magyar életEgy hosszabb tanulmány vázlata. táblák között az egyik homokkőtábla magyar nyelvű, ez az egész Magyarország területén talált legrégibb magyarnyelvű sirtábla. A 17. század elején épített Orbántorony harangjának felirata mutatja, hogy ebben a legmagyarabb időszakában magyar volt a város bírája, nemes Almássy István uram, messze földön híres kereskedő és magyar volt a tizenkét tagú tanács többsége is. A városi levéltár oklevelei, a magyar nyelvű jegyzőkönyvek, városi könyvek, a városhoz érkező és a város kiküldte levelek garmadája igazolja, hogy Kassa a 16. század második felében és a tizenhetedik századon át túlnyomó többségében magyar. Hiszen még érzéseit is magyarul kanyarintja oda a városi jegyző egyikmásik akta hátlapjára, imigyen verselvén: „Április szele. Fűzfa levele, Leányok szerelme, Szalma tüze, Nagy urak kedve Nyulnáton jár" és „Az én fejemnek óllyan állapotya, Mikint az hajó, kit az tenger habja Elvert nagy messze, nincz kormánytartója, Csak te keszed ójja." A „Deutschungaroka A német polgárság pedig egyre magyarabbá vált nyelvben és érzésben. Ebben a korszakban, amelynek nemzetiségi politikáját a tárgyilagosság jellemezte, semmiféle erőszaktevésre nem volt szükség, hogy a magyarosodás terjedjen. Érzelemben ez a városlakó polgárság már régóta magyarrá vált s a Deutschungar fogalma fellelhető már a barokk-korszak városi német polgárságánál. Aztán megtanul magyarul és a magyar politika meg kultúra varázslatának nem tud ellenállani. A barokk-korszak nyugodt, a szándékos magyarosítástól távolálló életének megvolt a nagy hatása, a német fiatalság büszke arra, hogy magyar földön született. Dóczi András generális, „a király képe", — ahogy akkoriban nevezték, — a legelőkelőbb németajkú polgárhoz fordul, Rajner Menyhért uramhoz, a fürmender- hez, aki a száztagú választott község vezetője. Ha őt megnyeri, vele tart a város nagyrésze. Kérleli, hogy ne álljon Bethlen Gábor pártjára, maradjon a császár hűségén. És a német Rajner magyarul válaszol a király képének, imigyen: „Énnékem vagyont, gazdagságot Magyarország adott, én az országhoz mindenképen hü maradok." A krónikás azzal is fel akarja tüntetni a magyar szivü fürmender német eredetét, hogy amikor beszélteti, a „b" betű helyére mindenütt „p"~t ir: „Addig sususu, addig susogátok, peste lelkek, mig az ország pékességét elpontátok. ám lássátok." Ebben a korszakban, a barokk elején, a köznapi élet nyelve teljesen magyar Kassán. Amikor lengyel levél érkezik a tanácshoz, nem értik meg tökéletesen és tolmácsot kell hívn ek, aki a szláv levelet magyarra ültesse, de I az Isten házában mindenki anyanyelvén imádkoz- .hatik és amikor a lelkesei kar teljes számú, a bőt r.ek Kassa volt a központja. Nem véletlen, hogy itt kezdte meg közéleti pályáját Pázmány Péter és itt működött három évtizeden át kortársa és nagy ellenfele: Alvinczy Péter. Nemcsak stratégiai központ volt, — hanem vezető szerepet visz a kereskedelmi és ipari életben és igy a művészetekben, irodalomban és tudományosságban. Dévai Biró Mátyástól Kazinczy Ferencig légiója a kiváló íróknak, művészeknek, tudósoknak él és működik Kassán, amely hosszú évtizedeken át tisztán magyar jellegű. A magyar történelem nagy eseményei játszódnak le falai között. Hányszor látja vendégül az erdélyi fejedelmek udvartartását, akik nemcsak országos ügyekben,-hadviselés közben keresik fel, hanem szórakozni is eljárnak ide. Bethlen Gábor itt üli háromnapos lagziját Brandenburgi Katalinnal a lőcsei házban. Bocskay István, Rákóczi György de sok vidám órát töltött itt országos gondjai közepette. A nagy kapitányi házban, amely még ma is ott áll a Főuccán, a papnevelő intézettel szemben, Rákóczi nagyságos fejedelem tartott udvart az 1706. év telén, egész fényes udvartartása vele volt és a régi ferencrendi templomban még ma is emléktábla jelöli a padot, amelyben minden reggel szentmisét halgatott. De Kassa egész történelmét ismertetnünk kellene, ha a város magyarsága mellett bizonykodnánk. Kassa kuruc város Lapides clamant, — mondja az írás. — A kövek kiabálnak. Ókassa épületei, uccái, sirtáblái, sirhalmai, a Dóm kriptájában nyugvó kőkoporsók, a harangok felaratai mind a sok .százados | magyar nyelvű és magyar szellemű múltról be-0 szélnek, A Mihály-kápolna falába illesztett sir-® 4
