Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-23 / 165. (4311.) szám
4 ___________________ _____________1937 július 23, pfarttk. Az ür mágusa A dallal, muzsikával éjjel-nappal telitett éterbe ma a gyász Morse-jelei kopogtak bele megdöbbentően: Marconi meghalt. Meghalt az, aki az üres étert megtelitette az élet zenéiével, lehetővé tette, hogy az érzelmek, gondolatok minden látható vezeték nélkül, tengerek hullámai felett, hegyek gigantikus szikla- tömbjén keresztül, pillanatok alatt eljuthassanak egyik szívből a másikba, hogy az ember jajkiáltását, aggódását, vergődését, törekvését egyszerre hallhassa meg mindenki és mindenütt. Meghalt, akinek zsenialitása nélkül ma már él sem tudnák képzelni az életet. Meghalt az ür mágusa, az éter legyőzője — amint Mussolini nevezte szeretett barátját, a csodált tudóst. A munka ölte meg. Megölte küldetésének felismerése. megölte az a tudat, hogy szellemi ajándékát, ragyogó elméjét az utolsó agysejtig kihasználja az emberiség javára, mert rövid, egy emberélet, aránytalanul rövid, ha áldást- hozó. A rövid emberéletet kettőzött munkával akarta meghosszabbítani. Ez a lázas, önemésztő sietség különös mértékben teszi naggyá emberi értékét és különös mértékben kötelezi hálára az emberiséget iránta. Guglielmo Marconi, bár a szerencse fiának szokták nevezni sikerekben gazdag élete miatt, a szerencséből csak azt érezte, hogy dolgozhat az emberiségért. A tudósok és zsenik sorában emberi nagysága is külön piedesztálra emeli. Élesen elválik a szerencse fiainak attól a tömegétől, amelyből kiugrottak zseniálisan ötletes emberek s egyetlen ötletükből világhírt és mérhetetlen gazdagságot kovácsoltak maguknak. Marconi is elindult egy alkalommal a pénz után Angliába, de nem azért, hogy a maga javait gyarapithassa, hanem azért, hogy találmányát fejleszthesse. Amikor Mór se-jelekkel először üzenhetett, bár még csk két kilométernyi távolságból, ezt kopogta le: — Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embereknek. Életrajzírói feljegyezték, hogy legkedvesebb olvasmánya a Biblia volt; az ür misztikumának tudós harcosa pillanatra sem emelte magasabbra a fejét, mint amennyire a biblikus alázat megengedi. Az egyszerű kötésű fekete Biblia volt az a bástya, ami mögé elrejtette lelkét a kitüntetések. dicséretek és nagysággá nyilvánításának szédítő ereje elől. Még sikerei sem kábították el, pedig a viharos Óceánon kiizködő hajók a hullámsirból ő ádala menekedtek meg: ő tette lehetővé, hogy az amerikai mély tengerkutató a tenger ezerméteres mélységéből küldhessen előadást a föld színére, a levegő meghódítói, a büszke pilóták az ő segítsége nélkül merészkedhettek volna a magasba: megérhetett mindent s mindebből csők azt a következtetést vonta le, hogy — dolgoznia kell. Még most vasárnap is dolgozott s amikor délután rosszul lett s az orvos pihenést rendelt, nem akart engedelmeskedni, mert Mussolinivel fontos beszélgetése lett volna legújabb találmányával kapcsolatban. Most már talán azért, dolI gozott ennyire lázasan, mert ösztönszerüleg érezte a vég közeledését. Szombaton minden különösebb tárgyi ok nélkül kihallgatást kért a pápától és az egy óra hosszat tartó magán- beszélgetés után letérdelt és a Szentatya külön áldását kérte családjára és személyére. A Szentatyát kissé meglepte a kérés s amikor hírét vette Marconi halálának, megrendülve mondotta, hogy Marconi megérezhette az Ur hivő szavát. VOGELENZANG. — A nagy vogelenzangi mezőről már elterelték a teheneket. Ez pedig nagy szó, azt jelenti, hogy kezd komolyra válni a dolog. Eddig még a világjamboree színhelyén békésen legeltek a hires fekete-fehér foltos tehenek, miközben már ácsolták a tribünöket. De most már olyan mozefaknas az élet a nagy mezőn, hogy a békés állatoik kénytelenek voltaik más legelőt keresni. Háromszázitteres főzőüstök Az úgynevezett „előőrsök" is már felütötték táborukat a Jamboree-mező egyik hatalmas fákkal elkerített részén. Ez a csapat mintegy 800 főnyi, 18 éven felüli holland cserkészből áll. Az ő feladatuk a segitőmunka, jelzőtáblák felállítása, utrendezés stb. Egész kis falut alkotnak itt saját vendéglővel, konyhával. Ez a konyha külön érdekessége lesz a Jamboreenak. A virággal díszített deszkaépületben, mely teljesen nyitott, három hatalmas üst áll. i A legnagyobb üst tartalma 300 liter. Az üstöket lokomobil által fejlesztett gőz melegíti fel. Az előőrsök közül mintegy 300—400 már munkában van és igy a tábor szakácsának is akad dolga. Egész csomó önkéntes kukta sürög-forog körülötte konzervekkel, lábasokkal. Vidám ének- és füttyszó mellett folyik a munka. A holland szakácsnak mégsem olyan sok a dolga, mint mondjuk például a magyarnak. A hollandusok ugyanis csak egyszer esznek napjában meleget, rendszerint este. Délben csak az úgynevezett „booter-ham", szószerint vaj-sonka kerül asztalra. A valóságban ez nem más, mint vajaskenyér felvágottal, sajttal vagy gyümölcsízzel. Mindez a táborban evőeszköz nélkül is elfogyasztható úgy, hogy’ még mosogatni sem Vasárnap délután öt óra felé állt be a zavar szive állandó Mór se-jeleinek kopogásába s a beteghez érkező orvostanár látta, hogy ezek a sziv-Morse-jelek már azok az érthetetlen jegyek, amelyek lényege — Imcsuzás a világtól. A hajnali órákban éppen abban az időben, amikor a drótnélküli elektromos hullámok a legzavartalanabb ül hatolnak át az éterben, röppent el lelke. Nyolcvannyolcadik útja ez. Nyolcvanhétszer kelt át az Atlanti Óceánom. Nyolcvannyolcadik alkalomkor elhagyta a földet és most nincs a világon olyan kulturlakta terület, ahol ne döbbentek volna meg a gyászhirtől, ahol.a tudósnak kijáró tiszteleten kívül ne törne fel az emkell nekik. Erre a célra pedig két nagy (veszedelmesen fürdőkádhoz hasonló) edénymosogató áll rendelkezésre. Minden cserkész köteles a saját evőeszközét maga letisztítani. A konyha fő- disze még egy takaréktüzhely, amely süteménysütés céljaira szolgál. Mindjárt a konyha mellett áll az „éléskamra" sátra, ahol 40 személyes csomagokra osztva van a szükséges élelmiszer. A kis cserkészfalu bejáratánál szigorú őr áll, mert most még csak kivételes engedéllyel látogathatja meg idegen ezt a segítő tábort. A 7-es „suheamp“ A Jamboreera érkező 25—30.000 cserkészt, úgynevezett subcamp-okba osztják be. Lehetőleg úgy, hogy különböző nemzetek cserkészei kerüljenek össze. így például a 7-es számú sub- camp — amelybe a magyarok is tartoznak — a következő összeállítású: Hollandus 657, maA Jamboree főérdekessége természetesen az üzlet-város és az aréna. Két nagy félkörben állnak az elárusító bódék, ahol majd minden kapható lesz, amivel a cserkész „csencsel“-het. A posta és távirat épületei mindjárt a bejáratnál vannak. A távírda épületében van még egy külön terem a külföldi újságírók részére felszerelve írógépekkel és külön asztalokkal. A propaganda- épület és az idegenforgalmi iroda szintén itt van. A legnagyobb helyet foglalja el az egyben legnépszerűbb épület, a tábor vendéglője. ízlésesen díszített hatalmas terem, ahol majd igen jutányos áron étkezhetnek a látogatók és a cserkészek is. Nem kevésbé népszerű lesz még a tábor bor- bélymühelye. Nem annyira, mint kozmetikai inberekböl a hála érzése azért a felbecsülhetetlen ajándékért, amelyet ő adott az emberiségnek. Néma, fenséges gyászba borult halála miatt Olaszország, amely őt életében fejedelmi ünneplésben részesítette, elhalmozva mindazzal a diszszel, amely egy nagy nemzet fiának járhat & most minden 'nemzetnél jobban érzi a veszteséget. És fátyolos szemmel tekint Olaszország félé a föld minden nemzete: a Morse-gépek (i világ minden tájáról a legőszintébb részvét jeleit^ko- pogják a ravatal felé, amelyen immár elnémult ajakkal és halálba bénult kézzel fekszikr az, aki aki a szót, a gondolatot először kopogta a világba. Harmincezer cserkész fogadására készül a hollandiai világjamboree Az utolsó „simítások" a nagy táborhelyen ■ Julius 31-én lesz az ünnepélyes megnyitás A hoííand királyné nyitja meg a Jamboreet gyár 480, Curacao 20, Egyiptom 60, angol (egy rész) 880, észt 15, perzsa 3, japán 10, litván 25, norvég 40, mexikói 22, portugál 27, orosz menekült 24, sziámi 7. Minden subcampnak külön jelvénye is van. Ennek a kampnak a jelvénye a hetes szám, fehér-kék háttérrel. A 8-as számú subcampban — tehát a szomszédban — lesznek az amerikaiak, svájciak, belgák és hollandusok. Minden subcampnak lesz külön telefonja, ehol nemcsak helyi, hanem interurbán beszélgetéseket is lehet folytatni. Európa minden államával, — kivéve Albániát — megvan a Jamboreenak az összeköttetése. A tábor területén 15 bélyegautomata áll a cserkészek rendelkezésére. Azonkívül 10 levél- szekrény könnyíti meg a postaforgaknat. Naponta háromszor hordanák ki postát, mig maga a postaépület a késő esti órákig van nyitva. tézmény, hanem mert itt árulják majd a rágógumit. Tekintve, hogy közel 2000 amerikai jön a Jamboreera, ugyancsak látogatott lesz ez a kis fabódé. És végül az aréna. A tribünök már közelednek a befejezéshez. Egymással szemben állnak a hatalmas faalkotmányók. A közepén a 'királynő „Bi-Pi“ diszemelvénye. Hollandia királynője julius 31-én nyitja meg ünnepélyesen a Jamboreet és mint az utolsó híreik jelentik, még kétszer fog ellátogatni a táborba, Az újságokban naponta jelennek meg cikkek a külföldi cserkészek attrakcióiról. A legtöbbet rólunk tudnak, magyarokról. ZBORAY ILONA. „SEBES VÍZ A GARAM..." Irta: Szombafhy Viktor i. A g..i2.űiis, Kukleánder uram, nem minden irigység nélkül nézegette az uj házat, a kertet s különösen az istállókat, ahol most is tiz paripa rágta a zabot: — Csak nagy szemcséje van kigyelmednek — vágott a házigazda felé —, amióta azt a törököt le találta vetni az újvári mecset tetejéről. —- Jószerencse — bólintott Bottyán János uram —, az bizony, sok kell hozzá, de egy kis vitézség sem árt, ha van... meg derék hadinép, lovas magyar, ha segiti az embert. Imhol ezek a madari, meg séllei legények, ezek segítettek hozzá a jó módihoz! — Jó szerencse, szép feleség! — irigykedett a generális —, mert valljuk meg végre, hogy szép feleség nélkül, fiatal asszony nélkül mit sem ér a ház, akármilyen gazdagságot harácsolt is össze az ember. Még akkor is, ha az ember egykicsint öregecske, az asszony meg egykicsint fiatal! Bottyán János uram kelletlenül ráncolta össze a homlokát, nem szerette a generális éles vágásait s különösen kedve ellen valónak tartotta, ha a generális arról a korkülönbségről beszélt. Különösen igy, amikor tudta, hogy a generálist csak az irigység emészti azért, amiért Bottyán Jánosnak olyan helyrevaló, csinos menyecskét ajándékozott a Teremtő, aki ráadásul igen meg is érti az ő urát s hivséges társa szerelemben- gondban. — Nem az évek száma a fontos, generális uram, hanem az asszony kitartó hűsége, szerelmes érzése ... — válaszolta türelmesen. — Láttam én már szép menyecskét éjnek idején háztól szökni! — vágta fel hetykén a fejét a generális, mint ahogy azok a férfiak szokták, akik igen szemre- valóknak, asszonyi ölelésre méltóknak tartják magukat. S ebben a pillanatban hókot is lépkedett a generális, mélyen hajolt meg s tollas kalapjával ivet irt le a levegőbe, merthogy a belső házból kilépett Bottyán uram felesége s illően köszöntötte az udvaron álldogáló két embert Még kézcsókra is járult a generális Bottyánná asszonyomhoz, noha ez nem volt szokása. Ilyen szép fiatal menyecskének azonban alázatos bázsalmánt tenni nem szégyen. Milyen vén medve, kócos huszár mellette Bottyán uram! S ni, mégis, hogy bújik mellé, hogy apolgatja a menyecske, édes uramnak nevezi, még meg is cirógatja bozontos fejét. Nyelt egyet Kukleánder uram irigységében, aztán másfelé fordította a tekintetét. Mert nézni volt mit: Bottyán uramnak ugyan hasznára volt a karlócai béke, meg a szabad portyázás: hol innen, hol onnan csípett el valamit magának s hadinépének, rá-rácsapott a törökre, el-ellátogatott Thököly uram kuruc városai felé s amit tudott, hozott. Erdélyből hozta a zsákmányt, meg a déli határszélekről s ugyan díszes házat építtetett Esztergom közepén. — Egymástól szedik el ezek a bolond magyarok! —- kárörvendett a generális, akit a császár magas kegyelme mostanában ültetett az esztergomi vár kapitányi székébe. Ide tért vissza Bottyán János uram is, nagy hadi tapasztalatokkal gazdagodva, teméntelen kinccsel megrakodva, hogy megpihenjen egy kicsit a sok ádázkodásban. Az uj házat tekintette meg éppen Kukleánder generális, illően visszaadva Bottyán uram multheti látogatását ... Jóban kell lenni ezekkel a féktelen magyarokkal, mert sosem tudja az ember, mikor csapnak az emberre, miikor állnak át idegen hűségre, a Thökö- lyére, vagy, mint hírlik, a Rákócziéra, aki most bontogatja a zászlót odafenn Zemplénben ... Nem nagyon tetszett eleinte Kukleánder uramnak, hogy Bottyán óbester éppen Esztergomot szemelte ki lakóhelyéül: tartott tőle, hogy egyszer Bottyán uram — amilyen karakán embernek ismerte a séllei barátok hajdani kocsisgyerekét —■ nekiront a várnépnek s csúnyán összevesznek a birtokon beiül. Meg az irigység is ette, hogy ennek a garázda óbesternek olyan kitünően sikerül minden, a császár kegye rajta, hadinépe kedveli, felesége legszebb asszony Esztergomban s gazdagsága akkora, hogy már nem is elég neki Esztergom, nyári kastélyt épit Köbölkuton, Bátorkeszin meg valóságos palánkvárat hordatott össze .— vájjon kitől fél? Csak nem akar Esztergom parancsolója is lenni? De azért igen nyájas képet vágott ma délután s ugyancsak szorongatta a házigazda kezét, amikor az jóféle veszprémi borral kínálta meg és hazamenetelkor remekbekészült török kardot nyújtott át neki emlékül. — Ezt még meghálálom — szaladt szélesre a szája a bárónak —, meghálálom bizonnyal, ilyen házigazda, ilyen vitéz óbester, mint Bottyán uram, nincs a világon. S meg ne feledkezzünk ház virágszáláról, Bottyánná asszonyomról, aki pedig az egész Du- namente legékesebb rózsája. — Mintha a töröktől tanulta volna a szcp beszédet, generális uram — emelte meg az üstökét Bottyán János —, bizonnyal találhat különb embert is nálunk! A generális szivére tette a kezét s ugyancsak vigyázott, hogy a két kutya le ne rántsa róla a széles plundrát, amig odaér a lovához. Égre emelte még a szemeit is, úgy bizonyítgatta nagy hűségét Bottyán urammal szemben, csak, amikor már kint volt a kapun s a bástyák felé rázta a lova, állt meg egy pillanatra, hogy kellő módon kiszitkozódhassa magát. A ló is tudta már ezt a szokását a gazdájának, mert nyugodtan álldogált mindaddig, amig a báró szájából ki nem sisteregtek az utolsó méregnyilak. Bottyán uram otthon sokáig nézett maga elé, aztán ennyit mondott a feleségének: —- Akkor csal meg a generális, amikor tud! Nem nagy a bizodalmám benne! 2. — Hát bizni nem Igen lehet Bottyán uramban — dünnyögött az egyik császári tiszt, hosszan végigkönyökölve az asztalon s meg-megpönditve tányér- nagyságú sarkantyúit .—, bizni nem igen lehet benne. Ki tudja, nem áll-e holnap Ő is a császárhüségéröl a Rákócziéra, mint a többi rebellis magyar, akit dédelgettünk, szép szóval, Ígérettel magunk pártján tartunk. — S aztán Bottyán János nemcsak ígéretet kapott ám — mondta a dánok hadnagya —hanem kincset is szerezhetett. Fél Erdély aranyát majd hazahozta, hogy fényes kastélyt építhessen magának s tegnap is csak ellovagolok egy kis halastó mellett, kérdem, kié. Hát a Bottyán óbester uramé — mondja egy paraszt- kölyök. Továbbad lovagolok s rátérünk egy búzatáblára. Rámordit egy cseléd, hogy ne hágjunk ám a Bottyán uram düllőjére! Nem az is az övé volt? S még aztán az hiányzott, hogy egy parlagot taposson a lovam, odaérkezem, hogy ez csak nem a Bottyán földje? De bizony az — ordít egy taligás paraszt —, egész le a Dunáig s azon túl is... így megszedte magát a beste! Egy gyalogos tiszt védelmére kelt Bottyánnak: Karddal szerezte, királytól kapta, vitéz volt s azt mondják, a hadinép vezetésében legtöbbet érő. Hadd jusson már egyszer valami a magyarnak is. — Nocsak, ne! — villant fel a szeme a báró-generálisnak — még védelmére kelsz az óbesternek. —• Csak az igazságot védem — húzta fel a vállát a gyalogos, -— az is igaz, hogy nincs az a szegény nép, beteg ember, ágrulszakadt eklézsia Esztergomban. Komáromban, Hontban, ahol ne adakozott volna Bottyán uram, arannyal, terménnyel. A gyöngyösi barátoknak még földet is adott, a sélleieknek imént küldött két szekér jóbort a szöllőjéből. Bottyánná asszonyom maga kötözgette be a múltkor annak az öt lovasnak a sebét, saját fehér kezeivel, akik Ocskay hajdúival a korponai országúton összeereszkedtek. Miért szóljak róluk rosszat, ha nem tehetem. Harcban vitéz, békében jó gazda. Kukleánder báró a fogát szitta dühében. Azt remélte, hogy az egész tisztitanács egyképpen Bottyán uram ellen fordul s hamarább kitörheti a nyakát ennek a büszke, verekedni rögtön kész magyarnak. De mindig akad egy-egy tiszt, aki aztán sikraszáll az óbester mellett. Talán azért is, mert Bottyán uram igen vendég- szerető s nem múlik hét, hogy meg ne hívna magához egy-két jóbarátot. Hacsak nem portyázik valahol. Mert lórakapni, kurucok után szaglászni, le-Iecsapni rájuk az utón, azt igen kedveli Bottyán uram. — Ma este is el-fele készülődik — jelentette egy belépő kornétás — megjelentették neki a szabadhajdukat Selmec felől. (Folytatjuk) r
