Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-22 / 164. (4310.) szám
4 1937 julius 22, csütörtök. Megdöbbentő vádirat Oroszország ellen André Gide legújabb könyve Q A szenzációs leleplezések második sorozata a nagy baloldali iró lesújtó véleményét igazolja ■ Ólakban lakik és éhezik az orosz munkás ■ A hasznavehetetlen tömegtermelés » ■ A szabotázs igazi okai ■ ■ A népoktatás hihetetlen kudarca PARIS. ■— A leghosszabb szakállu irodalmárok és könyvkereskedők sem igen emlékeznek akkora viharra, mint amekkorát André Gide, a világhírű francia iró tavalyi könyve a „Retour de I LI. R. S. S." kavart. A könyv megjelenéséig André Gide volt a kommunisták, különösen az értelmiséghez tartozó kommunisták szellemi vezére. Ezért könyve úgy hatott, mint a bomba. De nem a ] puskaporral, vasforgáccsal töltött, hanem a tüsszentő . gázzal töltött bomba. Rettenetes prüszkölés támadt a Moszkva—Paris—Valencia-tengelyen. A „nagy iró", ; a „lángoló szellem" egyszerre „aljas áruló", „fasiszta kutya", „lepénzelt bitang" lett. Kommunista barátai sorra szakítottak vele, a francia szélsőbaloldal lapjai vagonszámra szórták rá a vaskos és még vaskosabb szavakat. A moszkvai rádió minden áldott este foglalkozott egy-egy félórácskát André Gide-el és könyvével s az adatok légióit próbálta felsorakoztatni, hogy Gide állításait megcáfolja. Sikertelenül. Mert mit tett Gide? Semmi egyebet, csak szépitgetés, mentegetés, el- i fogultság nélkül leírta, amit látott. Nem röstelte meg- < írni, hogy szovjetbeli utazása élete legnagyobb csalódása volt. Nem röstelte megírni, hogy sehol a világon a szellemi és testi terrornak, az erkölcsi és az anyagi nyomornak olyan < szörnyű jeleneteit nem látta, mint vágyainak, álmai- < nak országában, a Szovjetköztársaságok Unió- j jában... j André Gide adatokkal „retusál" Két héttel ezelőtt André Gide uj könyvet irt szovjetoroszországi utazásáról. Cime: „Retouches á mon Retour de l’U. R. S. S.“ „Helyesbítések szovjetoroszországi útirajzomhoz"- fgy lehetne magyarra fordítani. Az eredeti francia szó ugyan magyarul is sokat kifejez: André Gide retusál- I ja a szovjetről felvett képét. Becsületére legyen i Selejtes, silány A szovjet iparáról, a gyárak megbizhatóságáról beszél először. A Pravda 1936 november 12-iki szarná- bólt idézi a következő adatokat. mondva: nem von vissza semmit. Sőt! A szörnyűséges és lesújtó adatok és utiélmények olyan halmazát gyűjtötte össze ebbe a könyvbe, hogy még az elsőt is sokszorosan felülmúlja. A könyvhöz csatol néhány levelet, amelyet első könyve alkalmából kapott és közli azokra Írott válaszát is. Ezek végtelenül tanulságosak és — mulatságosak. A párisi „Fiatal Kommunisták Klubja", amelynek tiszteletbeli elnöke volt, például ezt Írja neki 1936 december 23-án. „Uram, miután figyelmesen elolvastuk uj könyvét, miután gondosan mérlegeltük azokat az érveket és az úgynevezett bizonyítékokat, amelyeket csatolt, méltatlankodásunkat és mélységes undorunkat fejezzük ki Ön iránt a szovjet ellen véghezvitt alattomos támadásáért." Ezután kijelentik az „ifjú kommunisták", hogy véleményük szerint az egész könyv nem volt egyéb, mint óriási üzleti fogás, majd igy fejezik be a levelet: „Önt ezennel méltatlannak tartjuk arra, hogy tiszteletbeli elnökünk legyen." Francia kommunista bírálói leginkább azt vetették szemére, hogy első könyvét nem támasztotta alá elég statisztikával, számmal és tárgyi adattal. Nos, most megkapják, amit kértek. André Gide, részint úti feljegyzéseiből, részint a Pravda és az Izvesztija cikkeiből annyi adatot hoz fel a szovjet ellen, amennyit együtt még jobboldali iró könyvében sem olvastunk. Gilde könyvének éppen az ad százszoros súlyt, adatainak hitelt, támadásának élt, mondanivalójának csorbithatatlan tárgyilagosságot, hogy a kommunizmushoz közelálló ember Írja őket. Igaz ugyan, hogy ebben a könyvben Gide mintha már állásfoglalását is revízió alá vette volna... r tömegmunka rájuk ültek. Egy gyár 2345 leszállított széke közül 1300-at el kellett tüzelni. (Pravda, 1936 szeptember 23.) Ezek után természetes, hogy az olyan finom gyártmányok, mint a sebészeti műszerek teljesen hasznavehetetlenek. Burdenka professzor, a szovjet ünnepelt sebésze arról panaszkodik a Pravda november 25-iki számában, hogy a kések az operáció közben, a kezében törnek el, a tűk elgörbülnek és hegyük benn marad a szervezetben ,., A munka rabszolgái Hogyan lakik a munkás a szovjetben? André Gide meglátogatta Bakuban, a petróleumkutak városában a munkáslakásokat. Előtte már ott járt a híres angol szovjetutazó, Sir Walter Citrine, Gide nem tehet egyebet, őt idézi: „Bakuban láttam a leggyászosabb lakásnak nevezett ólakat ebben az országban, pedig az ilyesfélében itt egyáltalán nincs hiány." Hiába próbálta melléje adott vezetője megmagyarázni, hogy amit itt lát, az csak a „cárizmus maradványa". Citrine is, Gide is, igy felel: — Ma már nem a kapitalista milliomosok termelik ki á petróleumot és fölözik le a hasznot. Tizennyolc évvel a forradalom után önök még mindig rájuk hivatkoznak és eltűrik, hogy munkásaik ilyen piszkos ólakban lakjanak. A szovjetmunkás kereseti viszonyai nem jobbak, mint lakásviszonyai. .— Az átlagos napi bér 5 rubel — írja Gide. — Több alig, nagyon gyakran kevesebb. Nem hasonlítom ezt most össze a franciaországi bérekkel, sőt a sokkal magasabb munkanélküli segélyekkel sem. A kenyér, igaz, olcsóbb, mint Franciaországban (rozskenyér kilója 0.85 rubel, a fehér kenyér 1 rubel 70), de a legközönségesebb ruhanemű, a legelemibb közszükségleti cikkek ára megfizethetetlen. —- A szovjetben a munkás a fizetéséből egyszerűen nem tud megélni. Pótolni a hiányzó összeget sehol sem tudja: tehát éhezik. Erről nincsenek statisztikák. De a munkateljesítmények állandóan lefelé hajló görbéje kegyetlen következetességgel bizonyítja ezt. A népoktatás csődje — Az év második negyedében a jaroszlávi gépkocsialkatrész üzem termelésében 4000 darabot kellett mindjárt a gyár kapujában kiselejtezni. A harmadik negyedévben már 27.270 darabot. Ugyancsak a Pravda Írja december 14-én: — Az acélfeldolgozó üzemekben február—márciusban az érc 4.6 százaléka veszett kárba, szeptember- októberben már 16.20 százaléka. „Szabotázs", mondják erre a kommunisták. Lehet. De itt a nagy kérdés: vájjon miért szabotálnak a munkások az állítólagos „munkásállamban"? ' Nagyon érdekes, amit Gide a közlekedési balesetekről mond. — A teherautó balesetek egy részének oka az, hogy a sofőröket agyondolgoztatják, de igen tekintélyes része származik a kocsik rossz minőségéből is. 9992 vizsgáztatott kocsi közül 1958-at szerkezeti hiba miatt vissza kellett utasítani. Egy helyen 24 gép közül 23-at nem lehetett a forgalomnak átadni, egy másik helyen 52 közül 44-et, (Pravda, 1936 augusztus 8.) — A noginszki gramofonlemezgyárat az ipari népbiztosság megbízta azzal, hogy 1935-ben négymillió lemezt készítsen. Elkészült: 1,992.000. Ebből még a gyárban ki kellett selejtezni 309.800-at. (Pravda, 1936 november 18.) Ugyanebben a gyárban a következő évben igy festett a kiselejtezett gramofonlemezek statisztikája: Első negyedévben 156.200 darab másodikban 259.400 darab harmadikban 614.000 darab. — A következő évnegyedről még nincsenek adatok, de egyedül október hónapban 607.600 darabot kellett kidobni. —- A „Munka Hőse" nevű gyárat a tanügyi nép- biztosság megbízta, hogy két millió iskolai dolgozatfüzetet készítsen a moszkvai elemi iskolák számára. Az Izvesztija 1936 november 4-iki számának jelentése szerint a füzetek 99 százaléka hasznavehetetlen volt. Rostovban nyolc millió füzetet kellett makulatúrának feldolgozni. — Egy moszkvai hivatal számára 150 széket rendeltek, 46 összetört, amikor először Nagyon érdtk amit Gide a szovjet iskolai viszonyairól ir. — Mindnyájan teljes szivünkből tapsoltunk, amikor a szovjetkormány 1936 februárjában elrendelte „az ana fabétizmus tökéletes likvidálását" és tervbe vette, hogy különböző kurzusokon megtanítja irni és olvasni a négymillió írástudatlan miuníkást és a két milliót, aki hiányosan ir ée olvas. De . . . De az „analfabétizmus likvidációja“ már 1923-ban nagy kérdés és program volt. Azóta sem történt semmi. Lunaesarszki népművelési népbiztos 1927-ben megállapította, hogy a kurzusokat nem lehet megtartani, sőt az elemi oktatás is állandó veszélyben van, mert * a vidéki tanítókat hat hónap óta egyáltalában nem fizetik. Amikor pedig fizetik, sem kapnak többet tiz rubelnél egy hónapban! Ez már természetesen nem Lunacsarszki megállapítása, hanem Gide-é. Az Izvesztija jelentése szerint 1936-ban a moszkvai iskolák tanulóinak 75 százalékát kellett osztályismétlésre utasítani. A moszkvai felsőbb iskolákban 64.000 tanuló másodszor, 1500 harmadszor járta osztályát. Általános panász, hogy a gyermekek megszöknek az iskolából. A moszkvai kerület alsófoku műszaki Iskoláiból az utóbbi három évben 80.000 diák szökött meg. A Kaibardino-Balkar-i tanítóképzőiből a „szovjetprepák" 24 százaléka szökött meg. A gorkiji kerületben a Pravda 1936 december 26-iki száma szerint 5000 tiz éven felüli gyermek egyáltalán nem járt iskolába. Egy iskola igazgatója a Pravda Vostoka jelentése szerint szökevény diákjainak fejére 400 rubel dijat tűzött ki . . . A „forradalmositott** egyszeregy A szovjet hivatalos pedagógiai kiadóvállalata olyan térképeket nyomott, amelyeken Írország az Aral-tó, Skócia a Kaspi-tó szigete! Egy másik térképen a Volga, a legoroszaibb folyó az Északitengerbe ömlik . . . A legszebb „kulturális" vonatkozású adat igy hangzik: — Az iskolás-gyermekek dolgozatfüzeteinek belső lapjára szorzási táblát nyomattak. Ezeken a következőket láttam: 8 X 3 = 18; 7X6 = 72; 8X6 = 78; 5 X 9 = 43. Az önálló gondolkodás: ellenforradalmi tevékenység Megrázóak azok a sorai, amelyeket a szovjet- munkás helyzetéről ir: — A szovjetmunkás oda van szögezve üzeméhez, mint a mezőgazdasági munkás a koldhozá- hoz és szovclhozához, a kollektív mezőgazdasági telepekhez é6 mint Ixion a kerekéhez. A szovjetmunkás nem hagyhatja el gyárát, nem változtathatja munkahelyét, mert szabotálónak bélyegzik. A pártból még kevésbbé léphet ki. — De miért is lépne ki a pártból? — kérdezi gúnyosan Gide. — Itt aránylag jól megy dolga, csomó előnyben részesedik és főként — nem kell gondolkoznia! Az önálló gondolkodás a szovjetben ellenforradalmi tevékenység. Az önállóan gondolkozó munkás megérett Szibériára. Ezekhez az adatokhoz nem kell megjegyzés, nem kell kommentár. BOLDIZSÁR IVÁN. Végeiért a párisi pincérsztrájk PARIS. — A Matignon palotában a tegnap esti táiv gyalások eredményre vezettek és a párisi szállodai és pincérsztrájk befejeződött. Az elbocsátott alkalmazottakat öt napon belül újra visszafogadják szolgálati helyükre. Az alkalmazottak elfogadták a hatnapos egyhuzamban való munkatartamot. A sziámi exkirály is résztvesz a cigányok budapesti világkongresszusán LONDON. — Ismeretes, hogy a cigányok magyarországi letelepedésének félezeréves évfordulója alkalmából Budapesten világkongresz- szust tartanak a cigányzenészeik. Az érdekes kongresszusra bejelentették érkezésüket a művészeti világ nagyjai is, kik valamilyen formában foglalkoztak a cigányok kérdésével, A legérdekesebb résztvevő kétségtelenül Pradjadhi- pog keleti fejedelem, Sziám volt királya lesz, aki jelenleg Londonban él s szintén bejelentette megjelenését a cigányok budapesti világkongresz- szusán. A volt sziámi király ugyanis már régóta tanulmányozza a cigányok származását, történetét, nyelvét és zenéjét. Angliából különben is közel száz résztvevőre számítanak a budapesti kongresszuson. Hathónapi börtön hamis tanulásért RIMASZOMBAT. — (Saját tudósitónktól.) Az emlékezetes Kraxner féle gabonacsalási bünpör egyik tárgyalásán Szobonya István sajógömöri lakos azt a vallomást tette, hogy a magtárból azért hiányzott több vagonra menő gabona, mert a raktár vizes és dohos volt, a terménykészlet nagyrésze megromlott és ezt az árut meg kellett semmisíteni. Az elnök figyelmeztette a tanút vallomásának lehetetlenségére, amit a bizonyítási eljárás is igazolt, de a tanú megmaradt fantasztikus állítása mellett és arra esküt is tett. Ezért külön bűnvádi eljárás indult ellene hamis eskü miatt és a kerületi bíróság tegnapi tárgyalásán elítélték hathónapi föltétien börtönre. Dr. Fenyő védő föllebbezett. — A Magyar Tanító juliusd kettős száma 64 oldal terjedelemben, gazdag tartalommal jelent meg. A lap vezető helyen kimentő beszámolót közöl a szlovensikói általános magyar tanítóegyesület legutóbbi lévai központi választmányi és közgyűléséről. A beszámoló keretében olvashatjuk Vásárhelyi Károly tanitóegyesületi főtitkár évi jelentését a Magyar Tanítók Házáról, Ocsovay Imre kulturelőadó referádáját a magyar tanítók továbbképző tanfolyamairól, Berényi Gyula jelentését a magyar tanítók galántai szövetkezeti könyvesboltjáról, Boross Béla előadását a közművelődési- és könyvtárügyekről, továbbá a magyar tanítók ország gos énekkarának, az egyesület polgári iskolai szakosztályának és a központi pénztárnak a jelentéseit. A terjedelmes beszámoló élénk fényt vet a magyar tanítóság magasszinvonalu pedagógiai és egyesületi működésére. A lap pedagógiai rovatában Szkladányi Károly közli a mezőgazdasági ismeretek tananyagbeosztását az elemi iskolában. Az egyesületi rovat ugyancsak részletes beszámolót közöl a kárpátaljai magyar tanítóegyesület közgyűléséről, bepillantást engedvén a keleti végek magyar kulturmunkásainak fejlett egyesületi életébe. Egyéb közlemények hírül adják, hogy a magyar tanítóegyesület e nyáron is megrendezi karnagy! és testnevelési tanfolyamait a dalosszövetség, illetve a testnevelő szövetség közreműködésével. Szepesi Gyula az egyesület emelkedett szellemű gyűléseiről irt krónikát a lapba. Bő szemle- és hírrovat egészíti ki a Magyar Tanító vaskos számát, mely 2000 magyar tanító ajtaján kopogtat be. A most végzett ifjú tanitónem- zedék figyelmét felhívjuk Csehszlovákia egyetlen magyarnyelvű pedagógiai folyóiratára, melynek előfizetési ára egész évre 40 korona. Megrendelhető a kiadóhivatalban: Komárom, községi elemi iskola. Aki a magyar kultúra barátja, tépjen be a Magyar Kultur Egyesület, vagy a PodkarpatszkáRuszi Magyar Kultur Egyesület tagjai közé A SzMKE központja: Komárom, Kultúrpalota. Á PrMKE központja: Ungvár, Dombalja ut. Minden felvilágosítással készséggel szolgálnak. Évi tagdíj: 12 korona
