Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-21 / 163. (4309.) szám
4 1937 julius 21, szerda. SOS Királyhelmec, Kunyhósor...! \ Séta a királyhelmeci veremlakások nyomorgói között ■ „Lótomobil" és automobilház ■■ „„.kilencen alszunk két ágyon" ■■ Nyomor, szúnyog és halál valamit, mert viz alatt van... Ifgen-igen szegények vagyunk, kérem! Nem vagyok lágyszívű ifjú, de könnyes lett a szemem Timkóné szavai után. Kitörültem titkon és igyekeztem elköszönni tőle, bár úgy terveztem, hogy végignézem mind a tizenkét házat, de nem volt hozzá több lelkierőm. De, azt hiszem, felesleges is lett volna végignéznem. Itt ezen a két házon, lakóin s a ház formáján* bútorzatán, valósággal messzire kiált a nyomor. —< Csakhogy nem a tetőt képező föld kiált segítség után, mert még a fü sem lepi be, oly élettelen anyag. Szunyogezred és békakórus BEREGSZÁSZ. — Királyhelmecen voltam, ebben a szép fekvésű s különösen az utóbbi időben nagyobb forgalmú s eleven mezővároskában. Az autóbuszban a jegyszedővel a lépcsőn szorongtam és kezdtem Királyhelmecről való interjúmat. —■ Mondjon valamit e mezővároskáról. Miről hires? Van-e valami nevezetessége? — Helmecnek? — kérdi meglepetten, mintegy meg- botránkozva. — Hát, nem tudja, hogy itt lakik Mécs László, a ma már világhíres költőpap. Én zsidó ember vagyok, de nagyrabecsülöm s egész Helmec szereti felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A mi büszkeségünk... Lakosai száma körülbelül 7—8000 és nagyon sok a szegény .,. A második ember, akit megállítok az uccán, a következőket mondja Helmecről: — „Lótomobil" járt itt, még nem is olyan régen. Az állomástól Királyhelmecig. Később, mikor már „kiöregedett", Kövesdről járt Helmecre. Mi az? —- kérdem meglepetten. —■ Egy autó, kérem, amelyiket lovak húztak. Akkor még drága volt nagyon a benzin s az ember, aki ezt a fuvarozást vállalta, urakat is akart szállítani „urasan". így, vett egy automobilt, a motorját eladta s az autó elé két lovat fogott. Még én is ültem benne, de annyit mondhatok, hogy fáíntosabb ülés esett rajta, mint a mostani buszokban és takszikban, pedig, ezeknek, azt hiszem, jobb már a féderezésük is... Egy nagy bajuk van. Minden ősszel és tavasszal egy valóságos tó folyik össze ott lent a völgyben s az ottlakók lakásait a szó szoros értelmében elpusztítja. Az a szegénynegyed, mert az urak inkább a hegyre építenek. „ Automobilház" — Merre lehet legközelebb odajutni? — érdeklődöm. Itt kérem. Ezen az udvaron. S mire megindulunk, barátom megfogja a karom és elkiáltja magát: — Egy ház!... —' Na és?... — kérdem meglepetten, de már bennem is fül a kérdés többi része, mert egy automobil hever előttem. Egy automobil, amely —■ ház! Itt is csak a motor hiányzik, no meg a kerekek. Körülötte tengerikóré s a tetejére sás és nád van kötve. A motor felőli részen meg van hagyva az ablak, rajta belülről ujságpapirfüggöny: ez a ház homlokzata. Hogy megálltunk, ;néhány pere múlva a főuccáról előkerült a ház tulajdonosa is: Király Sándor, 57 éves napszámos ember. Felesége és egy most leszerelt 23 éves katona fia van és ebben a házban laknak hárman. Körülbelül tiz koronát keres naponta. A kíváncsiság üz, mikor betekintést óhajtok a házba, mir* természetesen készséggel vállalkozna az ember, de nem tudja, hol a „kelencs" (kilincs) s igy az asz- szonyt is előkeritik a főuccáról. S végre, mikor a felemelt nádtető alól előkerült a kelencs és belépek a házba, a következőket láttam: Egy ágyat, egy széket, egy négylábas vastüzhelyet kályhacsővel s falon egy fogast ruhaneművel. Kiegyenesedni nem tudok az autóházban s igy az udvaron folytatjuk a beszélgetést. Király Sándor beszél egyszerű szavaival: — Mikor Királyhelmecre jöttem, nem tudtam, hol meghúzódni s igy ez a háziúr, a nála végzendő napi kis munka után megengedte, hogy az udvarán meghúzódjam. Én megvettem ócsón ezt az autóházat. Idehuzattam és beleköltöztem. Hogy a viz és a szél el ne vigye, a négy végire letüztem egy-egy fűzfavesszőt. S amint tetszik látni, már szép fácskává növekedett hála Istennek. Nem is hittem volna... Hárman alszunk benne. Én, a feleségem és a fiam. A feleségem az ágyban, én előtte egy matracon s a fiam ülve a széken, de csak néhány napja, mert most szerelt le. Katona volt... Magabizóan, őszintén beszél. Bele van törődve sorsába s meglepi csodálkozásom, hogy a két méter hosszú, másfél méter magas automobilházban, ágy. szék, tűzhely, fogas és három ember elfér. — .. i De, ez még „palota" a többi házakhoz képest —• jegyzi meg. Tessék lemenni a kunyhósorra. Megyek az általa mutatott utón tovább földerítő útra. Keresztül egy viz alatt álló mezőségen, belemerült mind a két cipőm. „Várkastély" földalatti és vizalatt Jókai fantáziáját túlhaladó s a XX. század nyomorgóinak sorsát jobban nem dominálhatja semmi, mint amit a királyhelmeci kunyhósoron láttam. ’ Fedelek vannak itt: földműves, római és görögkatolikus magyar parasztok kunyhói. Fedélházak. Vagyis, pince van vájva s a felibe van „vermelve" egy tető és betapasztva sárral. Az első ház a soron az ő szemükben még várkastély, mert a szomszédéba belefolyik a viz, mig az övébe nem. Féja Géza nagy szociográfiájában, a Viharsarokban, sem láttam ehhez hasonló házleirást, mint amilyenben itt 10—12 magyar család lakik. Az első veremház homlokzatán ablak sincsen a téli hideg miatt, mig a túlsó végin- pinceszerüen vezet a lejárat a „házba". Az ember és felesége épp otthon vannak. Az ember úgy harminc éves s az asszony tizenkilenc, mint megtudom. Egy gyermekük már volt, de meghalt. Most várják a másodikat. Az asszony alacsony s arcra sem látszik többnek tizenkét évesnél. Rendesen vannak öltözve: szegényesen; a helyzethez, elég tisztán. Igaz, vasárnap délután van: ünnep. Az ember a karoslócán olvasgat egy kétéves magyar lap elszakadt utosó oldalának gazdasági rovatában, mig az asszony mellette ül ölhetett kézzel s talán egy szebb, egy jobb jövőre és kenyérre gondol. A második veremlakásban már ablak is van, de ebbe befolyik a viz. Timkó András lakik benne családjával. „Kilencen alszunk két ágyon és 8 koronát keres az uram" naponta napszámból, azt is csak akkor, ha felfogadják, mondja szomorúan Timkóné. — Igen, igen szegények vagyunk, kérem! Ma is például, bár vasárnap van, csak reggel ettünk. Hogy ........................................................................... EP ERJES. —' Az SzMKE eperjesi fiókja bensőséges és megható ünnepélyt rendezett vasárnap délután, amikor ■ körülbelül háromszáz főnyi tagjával és vendégeivel kirándult a város határába és felkereste a Villeky-hegyen a hires eperjesi költői versenyt megörökítő emlékoszlopot. Még a szomszédos Kassáról is eljöttek a kultúra barátai, hogy kegyeletüknek tanujelét adják és megjelenésükkel dokumentálják a magyar kultúra és a tradíciók összetartó erejébe vetett hitüket. Az ünnepély az emlékoszlop körüli tisztáson igen szépen sikerült. Fábry Viktor vezetése alatt a Daltestvérek egy pár gyujtóhatásu népdal elének- lésével megteremtették a megfelelő hangulatot. Ezután dr. Máriássy Béla igen formás szabadelőadás keretén belül vázolta föl az eperjesi „Költői verseny" minden nevezetes fázisát. Találóan jellemezte az Erdei BUDAPEST, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Torday Lászlót, a földművelésügyi minisztérium sikkasztó főtisztviselőjét, ma újból kihallgatta a vizsgálóbíró. A gazdasági főtanácsos már teljesen megtört és ma sirva tette meg vallomását. Teljes részletességgel elmondotta, hogy mire költötte el az elsikkasztott közel másfélszázezer pengőnyi összeget. Elmondotta, hogy kéflaki életet élt. Családja előtt gondos, takarékos férjnek és apának mutatkozott, közben azonban vidéki szemleutak ürügyével többször külföldre utazott, vagy itt helyben hivatalos tárgyalások címén kimaradt és a mulatókat látogatta végig. Zokogva mondotta, hogy a 142 ezer pengő nagyiészét elitta, elmulatta, Az egyik mulatóban bérlete is volt A sikkasztott összegből 45 ezer pengőt örökPOZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kedden délelőtt 10 óra tájban borzalmas öngyilkosság történt Pozsonyban a Lamacsl utón. A Llppert féle szeszgyár közelében az egyik vendéglőből kirohant egy fiatalember és a patrongyár felé haladó hatalmas városi autóbusz elé vetette magát. A sofőr az utolsó pillanatban lefékezett és félrerántotta a kormánykereket, de már nem tudta megállítani a kocsit. A köze! négy tonna súlyú hatalmas autóbusz kerekei keresztülmentek a fiatalemberen s annak testét borzalmasan összeroncsolták. mit adok a hét gyermeknek s az emberemnek vacsorára, ' azt nem is tudom, bár most délután 6 óra lehet. Cipőnk nincs, ruhánk nincs. Hogy ebédelni is szokás?... Azt, már a gyermekeim nem is tudják, pedig a legidősebb 10 éves és iskolába jár. Télen, ha nagy hideg volt, ki sem mentünk a házból, csak az uram, hogy valamit hozzon ... Hogy hogyan engedték igy építeni a házat a földbe?... — Nem törődik velünk kérem senki. Házszámunk sincsen, kerítésünk, uccánk sem. Ha valakinek véletlenül Írnak a postával, hát úgy címzik a levelet: „Királyhelmec, Kunyhósor". — Mécs László, a katolikus főtisztelendő az egyház utján segít bennünket, de mi az a kevés pénz néha-néha. Itt ezt a kis földet, ami még a telekhelyhez tartozik, bár már nyár van, fel sem tudtam kapálni, hogy eldugjak bele iak-ot megéneklő három költőt: Petőfit, Tompát és az eperjesi származású Kerényd Frigyest s a közönség kegyeletteljes szere- tetébe ajánlotta továbbra is a költői verseny színhelyén emelt szerény emlékművet. Valósággal irodalomtörténeti csemegének hatott dr. Máriássy visszaemlékezése, amelyet hálás tapssal fogadott a közönség. Utána Szepesházy Klári elszavalta Sebesi Ernőnek Emlékezés az Erdei lakra cimü szonettjét és Kerényi versenykölteményét mondta el hatásos színezéssel és őszinte átérzéssel, majd Kunszt Józsa és dr. Marti- nyi Árpád szavalta el a Tompa és Petőfi idevonatkozó verseit s mindhárman megérdemelt tapsot kaptak nívós és élvezetes produkciójukért. A szép ünnepélyt a Daltestvérek fejezték be méltón s főleg megzenésített Petőfi-versekkel arattak nagy sikert. lakás vételére, illetve lakásberendezésre fordította. Felülvizsgálják a vetőmagköJcsönöket Az üggyel kapcsolatban most a Magyarország jeletése szerint Darányi miniszterelnök határozott parancsa értelmében tiz évre visszamenőleg revízió alá veszik a Torday és Surgoth gazdasági főtanácsosok kezén átment akták elintézését. Az ország minden részében körrendeletét intéztek, hogy a községi és körjegyzők állapítsák meg 1927- ig visszamenőleg azt, hogy a földművelésügyi minisztérium kiket részesített vetőmagkölcsö- nökben. Meg kell állapítani, hogy az illetőik mennyit .igényeltek és ezzel szemben mennyit kaptak. Azonnal kihívták a mentőket, mert a szerencsétlen ember nem halt meg mindjárt s amikor kiemelték a kerekek alól, nyöszörgő hangon arra kérte a köréje sereglő embereket, hogy üssék agyon. Azután elveszítette eszméletét s úgy került a kórházba. Segiteni már nem lehetett rajta, egyórai kinos szenvedés után meghalt sérüléseibe. A nála talált Iratokból megállapították, hogy Pircs István 25 esztendős bolti szolgával azonos, aki a zemplénmegyei Variháza községben bir illetőséggel. Öngyilkosságát állítólag azért követte el, mert gyógyíthatatlan betegségben szenvedett s nem akarták fölvenni a pozsonyi kórházba. fogad és köszönt távozóul, hogy meg kell bolondulni a csípésektől s az ezer és ezer béka énekétől. Ezt láttam Királyhelmecen. 12 család 5—6—7 gyermekkel 60—70 embert jelent s ezekre itt senki nem tekint le az Istenen kívül. — „S az Isten messze van" —> mint mondják. S ha összeomlik bennük minden hit, szeretet és tisztelet, mi lesz belőlük?... Távozóban, kikerülve e békakórus zajából, az jutott eszembe, talán ezek a békák e nyomorgók nevében kiabálnak, mert ők szegények már belerekedtek a vermek alján. A békák átvették a rekedt jajszót és kiáltják újra és újra: Szegények vagyunk! Szegények vagyunk! DEMJÉN FERENC. Agyonlőne haragosát egy atsódiósi gazda POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.)' A Nagyszombat környékén levő Alsódiós községben ma éjszaka szörnyű gyilkosság történt. Schmidt Ferenc gazda már hosszabb ideje haragos viszonyban volt szomszédjával, Malacky István gazdával. Az éjjel megleste haragosát s revolveréből többször rálőtt. Malacky súlyosan megsérült s a nagyszombati kórházba szállították. Az orvosok műtéttel akartak segiteni rajta, de fáradozásuk nem járt sikerrel. A szerencsétlen ember kedden délelőtt meghalt. A gyilkost letartóztatták s a bűntényről értesítették a pozsonyi csendőrséget és az államügyészséget is. A csendőrség nyomozó osztaga most kiszállt Alsódiősra, hogy a helyszínen megejtse a vizsgálatot. A komáromi bencés főgimnázium elmúlt tanéve KOMÁROM. — A komáromi bencés főgimnázium helyiségei ezidén is szűknek bizonyultak: 673 tanuló iratkozott be a gimnáziumba az elmúlt szeptemberben, ebből volt rendes fiútanuló 493, leánytanuló 124, magántanuló 46. Komáromi születésű 197, morvaországi 1. szlovénszkói 439, kárpátaljai 3, külföldi 23. Csehszlovák állampolgársága 643 tanulónak volt. Anyanyelve szerint magyar volt 655, csehszlovák 5, német 3. Vallás szerint 459 katolikus, 3 görögkatolikus, 20 evangélikus, 111 református és 70 izraelita. A tanév zárásakor kitűnő bizonyítványa volt 150, megfelelő 421, elégtelen 25 tanulónak, javító vizsgát tehet 64, pótvizsgát 3 tanuló. Tizenhét 'tanárja volt az intézetnek, ezekből kilencen a bencés rend tagjai. Az intézettel kapcsolatiban 'ál a Marian um-nevelőintézet, amelyben tíz növendékpap s ötven diák nyerhetett elhelyezést, valamint a Palko- vich-adiapitotta Diákmenza, amely negyven diáknak adott szállást s ellátást. Az iskola számos ünnepélyt rendezett, sőt szabadtéri előadás keretében bemutatta az Antigonét is. Az ifjúsági egyesületek: Mária Kongregáció, Czuczor Gergely Önképzőkör, Jókai cserkészcsapat, Vörös- kereszt-sarjadék, Ének és Zenekar egész éven át működtek s nagyon jelentős kulturális, vadláser- kölcsi tevékenységet fejtettek ki. A Főgimnáziumi Segítő Egyesület is igen sikeresen működött. Ez utóbbi egyesület tavalyi bevétele 16.400 korona volt, összes vagyona 144.000 korona: diákokat segélyeznek az összegből. Az iskola első osztályába annyi tanuló jelentkezik minden évben, hogy ez a körülmény uj, párhuzamos osztályok megnyitását teszi szükségessé. A gimnázium szülői tanácsa többizben tartott értekezletet, az intézetet Franké iskolaügyi miniszter is meglátogatta múlt év novemberében. Különös súlyt helyezett az intézet a valláserkölcsi nevelésre. A fegyelmi állapot teljesen kielégítő volt. A gimnázium cserkészei számos kulturális és vallásos ünnepély rendezésén megjelentek, mint rendföntartók s általában nagy népszerűségnek örvendenek. A főgimnázium zenekara is töbLiz- ben szerepelt: ilyen nagyszabású zenekarral kevés intézet dicsekedhetik. A tanári kar a szlo- venszkói magyar kulturális életben jelentős szerepet vitt úgy együttesen, mint külön-külön. — A MUNKAADÓKHOZ I Felkérjük a magyar munkaadókat, vállalkozókat, üzletembereket, iparosokat és háziasszonyokat, hogy üzemüknél, üzletükben, illetőleg háztartásukban munkaerő felvétele esetén forduljanak az Egyesült Párt pozsonyi titkárságához — Ven- tur-u. 15, I. em., — amely mindennemű szakma és foglalkoztatási ág részéről megbízható munkaerőket bocsáthat rendelkezésre. A magyarság helyzetét erősíti, ha magyar embernek juttat foglalkozást, kenyeret! (Közli az Egyesült Párt pozsonyi sajtóosztálya.) Áz eperjesi SzMKE-fiók kegyeletes ünnepe az „Erdei lak“ költői versenyének színhelyén Torday elmulatta és elitta az elsikkasztott másfélszázezer pengőt „Bérlete" volt az egyik mulatóban •• Zokogva tett újabb vallomást a miniszteri főtisztviselő ■■ A pozsonyi autóbusz elé vetette magát egy életunt fiatalember r
