Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-18 / 161. (4307.) szám
Q OS ^ragai-7^\<Aarhirl^ Svájci vélemény Irta: Borsody István Kis franciaországi városban találkoztunk. — Ön svájci? — kérdeztem örömmel. (Svájc köztiszteletben áll előttünk és tagadhatatlan öröm, ha svájci embert üdvözölhetünk.) — Ön magyar? — szólt a svájci. — Csehszlovákiai magyar? Igen. Tudom. Csehszlovákiában háromnegyedmillió magyar él, akik a világháború előtt ,,Österreich-Un- garn“-hoz tartoztak . . . Érdekel a politika, figyelem az eseményeket, Keleteurópát is. Szeretnék egyszer arrafelé utazni, Bécsbe, Budapestre . . . Mi lesz Európával? Mikor fogják egymást segíteni a nemzetek? Mindenfelé sok a baj. Nálunk is, Svájc körül... Németország el szeretne nyelni. Én német vagyok, de svájci, svájci! Svájc különös ország, a népnek itt is van saját tradíciója, múltja, a svájci patriotizmus mindennél erősebb. A harmadik birodalom pedig csak németeket lát a svájci németekben; de mi nem vagyunk olyan németek, hogy Németországban élhessünk. Svájc a mi hazánk, otthonunk. A nemzeti szocialista szellem nem is tudta megrendíteni a svájci németek patriotizmusát. Sőt! Ma öntudatosabbak vagyunk, mint valaha. A „külföldi németek" nem értik a svájci német lelket. A mi nyel-! vünk. szellemünk, múltúnk egészen különálló. Én Luzernben német iskolába jártam, ahol „irodalmi" német nyelven tanultunk, de azonkívül mindenütt tájszólással beszélünk: ez a mi nyelvünk, ez fejez ki bennünket igazán! Nem is tudunk úgy és annyira németül, mint a németországiak, vagy bécsiek ... De ez nem fontos. A mi nyelvünk; a tájszólás. A tájról és szólásairól énekelnek dalaink, erről szól költészetünk, vers és ének bőven terem nálunk, ápolói és fönntartói öntudatunknak. Azért nem vagyunk Németország ellenségei. Dehogyis! Hiszen kultúránk, ha nem is azonos a némettel, mégis rokon és igen sokban közös ... — De milyen akkor a svájci németek! kultúrája, ha nem német? — Nekünk egyik kultúrában sincs helyünk és gyökerünk. Van népi, sajátszerü svájci kultúránk és kultúrát jelent számunkra. a német és a francia is. Határszéleken élünk, de sehová se tartozunk. A kis sajátunk, ami a mienk, becses nekünk és elegendő. A mienk! — ez a fő, ha nem is tökéletes, világhódító, mint a nagynémet, vagy a nagyfrancia . .. — De mégis, hogy látják a franciákat és hogyan a németeket? — A németektől elválaszt a pángermán ideológia; ez a mi különállásunk ellen tör. A franciák részéről ilyen veszély most nem fenyeget, de Franciaországhoz sem akarunk tartozni, a franciáknak sem áldozzuk föl magunkat. Különben is: a franciáknál | nem szokhatjuk meg az ő „individualizmusukat", ez olyan szabadosságot és rendetlenséget tűr el, amit mi szolid és rendszere- tr svájci németek elutasítunk. Ma persze inkább Franciaország kedves nekünk, mert francia részről senki sem szól bele a mi belső dolgainkba. Hogy svájci német létemre Franciaországban tanulok, ennek nincsenek politikai okai — de ennél érdekesebbek ... a francia egyetem tudniillik olcsóbb, mint a svájci. Ezért járunk Svájcból francia egyetemre. Hozzánk pedig a gazdag külföldiek jönnek ... —■ teszi hozzá nevetve. — Mi belföldiek nem birjuk el a svájci egyetemek magas tandiját.-—1 És a francia diplomával nem lesz baj? Hol fog elhelyezkedni? — ágálnak a középeurópai viszonyokhoz szokott kérdések. — ó — feleli —, ez nem probléma. A diploma csak névjegy, amivel bemutatkozunk. A jövőm attól függv hogyan tudok majd szakmámban megfelelni. Vegyészmérnöknek készülök. Lehet, hogy Franciaországban maradok, vagy Belgiumba megyek, vagy hazatérek ... — Mégis, hol élne szívesebben? Melyik nyelven beszél legjobban? — Itt megint a határszéliségünket érintjük! Német az anyanyelvem, már az a bizonyos „svájci német", amit a németországi alig ért. Németül jobban tudok, mint franciául, de egyiket sem tökéletesen, amint már mondtam: nem úgy, mint a franciák, vagy németek . .. — De hiszen akkor nem éri el egyik nemzet kultúrájának teljes fokát sem. Átmeneti állapotban él, korcs és fejletlen helyzetben, ez az, amitől mi is félünk, kisebbségek! Ettől a lebegéstől, két part közt... A svájci nem érti izgalmamat. — Ez nem olyan borzasztó! Földünk és dalaink: ez a mienk, ez nekünk jó; nem az a fontos, hogy nagy legyen, hóditó és első, az a fontos, hogy a sajátjának érezze az ember azt, amit szeret, amivel s akikkel együtt él. . . Halvány fény derül ki a szavakból; ebben a pillanatban talán értem, érzem, mit is jelent Svájcban németnek lenni — vagy franciának, olasznak, mert biztosan a kis ország többi népecskéi is hasonlóan gondolkodnak, mint a luzerni német. A svájci népek nem akarnak versenyt futni, konkur- rálni, nem izgatja őket hiú nagyravágyás, mint a nagyvilág népeit. Talán a földközelség primitívebb és bölcsebb szempontjai szerint élnek —, vagy szeretnének élni, mert azért ők sem nyugodtak, csak nyugalomra vágyók . . . Békére vágynak, hogy őrizhessék kincsüket: saját magukat. A kincs: emlékek szóban, dalban, Írásban, kis föld, kis ház, család, szép képek és tájak — ilyesmi lehet a svájci patriotizmus fönntartója, merőben elütő az európai nacionalizmustól. A svájci patriotizmus lemond a tulaj- donképeni nacionalizmusról és nemzetről is: ez tulnagy neki, őt kisebb dolgok érdeklik: a patriotizmus, a lokálpatriotizmus. Szerény és jámbor ez az érzés. A kultúrában nem vágyik egyetlen nemzet teljes és egyedül- való erejére —• talán azért, sőt biztosan azért, mert két olyan csalogatója van, mint a német és francia; igazán fölösleges lemondani egyikről a másik kedvéért... így nem fájhat az sem, ha az „anyanyelv" csak „helyi" viszonyokhoz mérten állhatja meg a helyét... Ez a „kulturális" körülmény magyarázza a svájci német nyugalmát és elégedettségét: a két kultúra, a francia és német nem ütközik össze benne. Akkor jönnek, mikor szükség van rájuk s nem tapossák el az embert zavaros célok szolgálatában. — A luzerni német kémikus, aki Franciaországban tanul, nem francia és nem német, csak a nyelveken keresztül tartozik egy kicsit ide is, meg oda is. A kereszteződött fajta szelleme szólalt meg szavaiban is. Nemzete nincs, inkább „helyzete": svájci német... Eszményünk legyen az ilyen emberfajta? Kérdem azért, mert általában vágyódni szokás Svájc után! ... A kérdés rossz és fölösleges. Svájc sehová át nem ültethető, Svájcok sehol nem termelhetők, ahányféle a föld, annyiféle föladat vár az emberekre. S a békés, nyugodt svájci mérnök-diák úgy tűnik föl előttem, mintha ő vagy ősei lemondtak volna valamiről. Valami nincs benne, ami bennünk megvan. Irta: Hegedűs Lóránt Mikor e versem írni kezdtem Hozzád, még meg sem érkeztél. Mikor először felujjongtam Érted, mert mondták, hogy jösz, akkor úgy képzeltem, hogy uj gond közeledik hozzám; mert ameddig van uj gond, addig van uj élet. Ami bennem mélyen megreszketett, mint tenger fenekén elsüly- lyedt harang, az a gondsejtés volt, mely zengve csilingelte bennem a maga viharzó örömhirét. A friss gondban ott rejtőzik a friss nevetés minden boldogsága. Uj, ismeretlen mosoly van a küszöbön, mindjárt belép s mindjárt átölelhetlek Téged. Ez a nagy és tökéletes Világ, mosolyok láthatatlan kertje, megint megrázkódik, mint barátunk, a mesebeli tündérkisasszony s egyszer csak itt áll előttünk, kit sohasem láttunk eddig: az uj Mosoly. Gáláng-giling, galang-giling — igy muzsikált a harang mind élesebben; mind élesebben csendült fel szava a nagy mélységből. Mert igen mélyről jött: az Óceán örök mélységéből, ahol mindig mind együtt vagyunk, mert nem tud elválasztani bennünket sem „Én", sem „Te", sem „ö". Ott még nincs semmi más, csak gond, mert minden gondban ott lakik a szeretet. Gond a szürke ruha, mit magára húz, hogy eltakarja az emberek elől magát a szív, mikor elindul, hogy szeressen. Mikor megérkeztél hozzám, nem néztél rám. Ki sem nyitottad a szemedet, hogy megláss. Csak én néztelek folyton s nem tudtam levenni Rólad a szemem pillantását. Ha mások jöttek a szobába, elfordítottam Rólad a tekintetem, mintha lopáson kaptak volna rajta. Tolvaj lettem: szeretet tolvaja. Mikor láttam, hogy nem figyel rám senki, akkor mertem súgni a nevedet, azt is csak úgy, hogy senki más ne értse. Mély szökőkut-sóhaj tört fel az ajkamon s mikor mások másról beszéltek körötted, sőt úgy emlékszem nevettek is, csak a nevedet mondtam, nevedet, ami senki másé, mert én csináltam a magam számára Rólad s tartogattam, mint a fösvény, ki meg nem mutatja rejtett dukátjait. Akkor mondtam, beleleheltem a levegőbe, mely láthatatlanul körülölelt mindkettőnket. Azt súgtam Feléd: Babám. Ha nem lettem volna oly igen megille- tődött, akkor mertem volna még beszélni is Hozzád. Rég tartogattam már mondataim szavait, miket Számodra vert lelkem ércverdéje. Ami kevés nemesfémet tudtam összekapargatni sok-sok hosszú éven, soksok vergődéssel, sok-sok elszántsággal, (mert mindig újra kellett kezdenem, mikor mások megzavartak benne), azt mind térajtam, mint lobogó kohóban az olvasztott fém süstörgő lávája s mikor lehiggadt, ezernyi lángocska között kihűlt, ledobta salakját, ottmaradt aranyigazságnak, miből kifizethetjük az élet minden nehéz számadását. Most mindezt Neked ajánlom, Baba. Fogadd el s vidd el magadnak, mikor én majd köszönök Neked s eltűnők a szemközti ajtón. Sose tudd meg, hogy mennyi verejték verte az igazságot, mit leteszek szép kis gömbölyű ujjaidba. Csak markold meg jól és ne ereszd el, találd könnyűnek, mint az élet minden nehezékét. A Boldogság bölcsessége nem több, csupán ennyi: keresem a gondot, szeretem a gondot, mert benne mindig Szeretet lakik. Mikor láttam, hogy behunyod szemed, lábujjhegyen odasompolyogtam Hozzád és megcsókoltalak. Nem látta senki. Te sem vetted észre, de én nagy muzsikát hallottam akkor, mely zúgott, mint az a mélységes harang; úgy verte testem egész bordázatát, hogy úgy éreztem, mintha évszázadok hangos szavát hallanám. És végtelenből1 jött zsolozsmák szálltak rajtam keresztül, mig megint a Végtelenbe zengtek el rejtelmesen. A harang úgy dorombolt folyton, mintha az én szivem lenne. Minden abból támadott és semmi másból, mikor a két cserepes ajkam megérintette rózsás arcodat. Zenélő csók volt, hidd meg énnekem. Kerubok szárnya csattogott s azok verde- sése ütötte a varázslás ütemét, mely egyszerre volt messzi szédület és boldogító mosolygás. Rajtam át évezredes ősök szállottak Tehozzád, hogy köszöntsék csókkal az uj örökkévalóságot, mely Benned érkezett. Mint szédítő világáramlás, csodálatos feszültség, úgy rohant át rajtam az egész emberiség egyetlen pillanatban s majd elsodorta testem és lelkem. Láthatatlan hatalom törte át azt a szivárványon kristályt, melyben lelkem lakik, mint tündérkirály bíboros fellegvárban. Nem is én voltam, hanem az emberfaj maga, mely önmagára talál, mikor találkozik5 egyszerre múló és jövendő századok egyetlen uj pillantás valóságában. Ez mind csak addig tartott, mig első csókom elérte arcodat. Aztán felemelkedtem a bölcsőd felől. De még most is hallom a kerubok zenéjét és én csak mosolygok, belemosolygok az élet torlódó gondrohamába s minden szakadékba belekiáltom a Te neved: Babai Ha majd sajátmagadra ébredsz, ha majd első csókodat adod az életben boldogan, kérdezz rólam annyit, de egy szóval setöb- het. csak annvit kérdezz: Mikor ment el qelybe raktam gondosan, kiolvaaztottam I bet, csak annyit kérdezz: Mikor ment e forró érzeményben, mely úgy rohant át I utolszór tőlünk és búcsúzott el nagypapa?, 1937 julius *l8y vasárnap. ^ (Beszélő lények A tornászszövetségek a véderőnevelési törvény szempontjából éppen olyan nagy jelentőséggel bírnak, mint a járási közművelődési testületek, melyekről a közelmúltban szólottunk. Megemlékeztünk arról, hogy még sok helyen mindmáig hiányzik a járási magyar közművelődési testület Ma a véderőneveléssel kapcsolatban még arra kel! rámutatnunk, hogy mindmáig nincsen az állam által elismert tornászszövetségünk. Az állami statisztikai hivatal legutolsó hivatalos kiadmánya ugyanis, mint tomászszövetségeket csak a következő szövetségeket ismeri: I. A Szokol- szövetség, melynek 385.219 tagja van 3209 egységben 52 megyére felosztva. A Szokol- nak 3116 tornaterme és 2675 nyári gyakorlótere van. II. A csehszlovák munkás-tor- nászszövetség, melynek 64.880 tagja 1312 egységbe és 12 megyére van beosztva és 373 tornateremmel és 508 nyári gyakorlótérrel rendelkezik. Hl. A Csehszlovák Őrei szövetségnek 76.374 tagja 1325 egységet és 28 megyét alkot és 907 tornaterme és 565 nyári gyakorlótere van. IV. A Deutscher TumVerbandnak 119.404 tagja 1136 egységben és 16 megyére van felosztva és 213 tornateremmel és 571 nyári gyakorlótérrel rendelkezik. V. Az Arbeiter-, Túra und Sportverband 23.540 tagja 481 egységet .és 5 megyét alkot és 438 tornaterem és 3^ nyári gyakorlótér fölött rendelkezik. VT. Chrisdich Deutsche Tumerschaft 79$S^ag- ja 140 egységbe és 7 megyére^Ü^^éfoszt- va és 87 tornatermet és 92 njfáíTÍjyaíkorló- teret tart fenn. VII. A DeajttcJRÉ- Tumkreis 2967 tagot számlál, kj&^23 egységbe és 2 megyébe tömörültelek^ 9 tornatermük és ugyanannyi nyárisgyakorlóterük van. Létezik ugyan még a kommunista úgynevezett proletár tomászszövetség is, de ennek közelebbi adatai ismeretlenek. Ezekből az adatokból látjuk, hogy a köztársaság többi nemzetei milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a tornászszövetségeknek és jelentőségüket a véderőnevelési törvény csak fokozta és mivel feltételezzük, hogy a kormány a véderőnevelés terén a magyarságnak az őt megillető jogukat biztosítani kívánja, kérjük a testnevelési miniszter urat, hogy haladéktalanul hagyja jóvá a magyar tornászszovet- ség felállítását, hogy az ősszel, amikor a véderőnevelési törvény életbelép, már az önálló magyar tornászszövetség is elfoglalhassa az őt megillető szerepet, Dunaszerdahelyen, sőt az egész dunaszerdahelyi járásban csak csehszlovák tannyelvű polgári iskola van, de magyar tannyelvű iskola nincs, holott a járásban a legutolsó hivatalos statisztikai kimutatások szerint a lakosság 88.2 százaléka vallotta magát magyarnak és csak 4.9 százaléka csehszlovák nemzetiségűnek, ami azt jelenti, hogy a polgári iskola növendékei tulnyomólag magyar nemzetiségűek és maga a járás egyike a legmagyarabb járásoknak és mivel az állam minden felelős tényezője állandóan azt hangoztatja, hogy ellensége az elnemzetlenitésnek, jogosan kérjük a közoktatásügyi miniszter urat, hogy Dunaszerdahelyen haladéktalanul nyissák meg a magyar polgári iskolát és a körzeti polgári iskolák létesítésénél Dunaszerdahelyen elsősorban a magyar körzeti polgári iskolák állíttassanak fel. A nagykaposi járásbíróság területén a magyarság a legutolsó hivatalos statisztikai jelentések szerint a csehszlovák állampolgársággal biró lakosság 58.1 százalékát alkotja és igy a nyelvtörvény és az ennek alapján kiadott hivatalos rendeletek szerint a magyarságnak joga van ahhoz, hogy magyarnyelvű kiadmányokat kapjon a bíróságtól. Ennek ellenére a nagykaposi járásbíróság még magyarnyelvű beadványokra is csak államnyelven adja ki határozatát, ami ellenkezik a nyelvtörvénnyel és ezért kérjük az igazságügyminiszter urat, hogy a vizsgálatot a nagykaposi járásbiróság ellen rendelje el és utasítsa a járásbíróságot a nyclvtörvény szigorú betartására.
