Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-17 / 160. (4306.) szám

^^S<£PiA^AG*feR- Ff! RLAj>‘ 1937 julius 17, szombat. ■DHBBBBBDH Utazás a borzsavötgyi „Szegényországban“ Mórom szívós magyar sziget a szláv tengerben Már csak a magyar nevek tömege emlékeztet köröskörül a magyar múltra Pusztaiéban az állattenyésztés, a háziipar, a bányászat — Tanulságos cáfolat a „magyarosítás“ legendájára — ILOSVA. — (Kiküldött munkatársunktól.) Szegény- ország a Gyil áthághatatlan bércfala alatt, a Borzsa felső folyása és patakjai meddő völgy eben terül el. Hivatalos neve, ma ilosvai járás — az örök Ínség föld­je, Kárpátalja legvigasztalanabb vidéke. Letarolt he­gyei ijesztően karsztosodnak, lejtőin a vasérckutatással szélesen vájt üregek, mint véres harapások sebe mu­tatják az egyre vékonyodó földréteg elmálló talaját, melyen már nem fakad élet és a lábukhoz települt fal­vak lakóit messze kergeti a mindennapi kenyérért. Szegényország népe csak a vasárnapot és az ünnepet tölti otthonában. A műves napokon a beregi szőlő­hegyeken, a távolabbi tájak krumpli földjein, fara­kodókon, vagy a Gyil végtelen erdőrengetegeiben dol­gozik, tarisznyája szűk elemózsiájából tartva el ma­gát egész héten át. Az otthon-maradt fehérnép meg ezalatt a tétlenség kárhozatában kószál és koplal. Bujakóros homlokok ijesztő sokasága mutatja Szegény­ország erkölcsi sülyedését. A test nyomorúságát nyo­mon követte a lélek eltévelyedése is. A nép meg- basonlott önmagával, belső nyugtalanságában elhagy­ta ősi egyházát és a pravoszláv pópák nyiratlan nyá­jába állt, vagy megtagadva apái hitét a vallási szek­ták aranyatcsörgető álprófétái után szédült és elűzött papja helyett lett önmaga papja. így vált Szegény­ország a sizma kakukfészkévé és ezért van ma Iloncán Európa legnagyobb baptista egyháza. Idilikus vasút Szegényországot három ut és egy keskenyvágányu vasút köti össze boldogabb tájakkal. Vasútja harminc év előtt készült, Barta Ödön kezdeményezésére, a hegyvidéki akció keretében. A boszniai mintára épült vasút valóban balkáni képet nyújt. Állomáskáin asszonyok látják el a forgalmi szolgálatot, akik a vonat érkezésekor otthagyva a konyhát, félbesza­kítva a házi munkát, a kézbekapott vörös szalaggal állanak a sínekhez és fogadják, meg indítják a vonatokat. A majorszerü apró állomásokon meg is látszik az asz- szonyi uralom. Az épület körül kacsák hápognak, csir­kék szemelgetnek, malacok futkároznak, kecskék legelésznek. A kis vonat pedig gonddal ügyel a vigyá­zatlan aprójószágokra és sűrűn füt‘cyenget, hogy a merészebbeket elriassza a töltésről, közben pedig figyel arra, hogy ki ne billenjen a semmit kerülgető, kétszáz méterenként kanyargó vágányról, melynek pályáját an­nak idején az építkezést végeztető vállalat tanfslis okokból vezettette ilyen tekervényesen. Sikerült is a folytonos kigyózással a hatvan kilométer hosszú utat hetvenhat kilométerre nyújtani. Az idillikus vonal ked­ves nevezetessége még az is, hogy Szegényország székhelyén, Ilosván, az „előváros" megállója egy ven­déglő, ahol a vasúti jegyet a csapos legény adja ki a söntésben. Pusztuló háziipar Szegényország népe a saját erejéből képtelen megélni. Rendszeres, állandó támogatásra szorul, mert a maga lábán nem áll meg. Kevés a földje, nem szokta meg az önálló gazdálkodást. Nincsen piaca, nem sajá­tította el az értékesítés ügyességét. Gyámoltalanságát a közvetítő kereskedelem élelmessége nagyon is ki­használja. Szűkös javait a kupecek a házánál vásárol­ják össze potom áron. Munkát helyben nem talál, csak napi járóföldre, vagy még távolabb, azért nincsen rendes otthona, nem él családi életet, nincs háztartása. Az Egán-akció megpróbálta elesettségéből felemelni ezt a szánandó vidéket, helyhez kötni örökké távolélő lakóit és megélhetését falujában biztosítani. Ellátták az ittenieket pompás svájci tehenekkel és kellő-számú apaállattal, meg rengeteg sertéssel. A legelő, de főleg a takarmány hiánya miatt az állattenyésztés hanyat­lóban van, de még mindig ez a legjelentékenyebb jö­vedelmi forrás. Egán kézműipari műhelyeket is létesített és gondos­kodott a készítmények átvételéről is. Kisfaludon harisnya- és szőnyegszövődét létesített. Árdánházán vászonszövődét, melynek damasztját ott lehetett lát­ni a beregi menyasszonyládákban. Bilkén, Kövesden, Tőkésfalun kosárfonót rendeztetett be, Boródon seprükötőt. A szövetkezeti alapon életrehivott ipari üzemek az államfordulat után sorsukra hagyva tönk­re mentek és sorra elpusztultak... és ezzel is sze­gényebb lett Szegényföld népe. Az áldozatokat kívánó, ráfizetéssel dolgozó, szociális rendeltetésű üzemek fenntartására senkinek nem volt gondja és a hegyvidék népéért lángoló Egán alkotásainak ma csak az emléke él az általa oly hatékonyan felkarolt nemzedék egyre ritkuló tagjainak lelkében ... Lerombolt vasgyár A múlt kereseti lehetőséget nyújtó háziipari szövet­kezetei mellett eltűnt, megsemmisült a dolhai vasgyár is. A hírneves gyárat még 1780-ban alapították. Ere­detileg papírgyár ,vagy ahogyan akkor mondták, pa­pirosmalom volt, s csak 1830-ban alakították át vas­gyáré. Eleinte a gömöri érchegység vasát dolgozták fel, de húsz év múlva már saját kohója van a gyár­nak, mert Bilkén és Koncán bőséges vasérctelepet fedez­tek fel. Ettől az időtől kezdve a gyár folytonosan fej­lődött, csakhamar fiókja is létesült Rókamezön és1 1926. őszéig üzemben is állott. A munkások százainak adott kenyeret a gyár, mely­nek kályhái, lábonálló vasfazekai, üstjei, vasitti féktuskói, ötvényei, kapái és csákányai még külföld­re is eljutottak. (Egy beregszászi volt orosz hadifogoly Dolhán készült kályhát látott Szibériában.) A gyár mellett a kohók és bányák üzeme is egy sereg embert foglalkoztatott. Szénégetőket, bányászokat és fuvarosokat. A munka­öröklés joga volt itt érvényben és a gyárban, vagy a gyár körül nemzedékeken keresztül állandó és biztos megélhetést talált mindenki, mert az alkalmazottak a munkabér mellett telket és konyhakertet is kaptak használatba. Az összeomlás után a történelmi országok gyáriparával az egyenlőtlen feltételek mellett folytatott versenyben az, egykor virágzó dédelgetett vashámor elsorvadt. Nyolcévi vergődés után a gyár beszüntette üzemét, a munkás­családok földönfutókká lettek és Resica, Vitkovic, Zólyombrézó és Frigyesfalva nyújtottak számukra menedéket. A munkások egy része azonban Dolhán máradt és ezeknek betetőzte tragédiáját, hogy a gyár, a kohók és a környékben lévő roppant erdőségek, amelyek mind a humánus gondolkozásu, szociális érzésű Teleky-gró- fok tulajdona volt, a földreform folytán uj kézre ke­rültek s az uj tulajdonos a gyárat éppen fennállásának századik évfordulóján lebontatta, alapjait széthányatta, anyagát elhordatta és eladta, úgyhogy ma csak a szétdult helyét látni. Miért pkennek a gazdag bányák? A dohai vasgyár és kohó végzetéhez hasonló sorsra jutottak a hátmegi és szélestói olvasztók, Valamint a bilkei, iloncai, szajkófalusi, bródi és tövisfalusi vas­bányák is, amelyeket azután hamarosan ellepett a viz. Teljesen abbamaradt errefelé a vasbányászat, pedig a Háthegység és nyúlványainak ércgazdagsága egyedülálló Kárpátalján. A kőzetek vastortalma át­lag 30—35 százalék, de vannak helyek, mint a Buzsora szélei, ahol 50—60 százalékos és az acél­gyártáshoz kiválóan alkalmas vas bányászható. A csehszlovák töke eddig kevés figyelemre méltatta az itteni érctelepeket és csak a versenyfegyverkezés konjunktúrájának szélesenverő hullámain sodródó „bányabetyárok" szimatolnak itt újabban üzleti lehető­ségek után. Volna azonban komoly érdeklődő is. A diósgyőri vasgyár egy kamjánkái bányatulaj­donosnak ajánlatot tett a vas kitermelésére, amit az el is fogadott, de a bányaművelés megkezdéséhez az államvédelmi törvény rendelkezése folytán a katonai hatóságok hozzájárulása és a nemzetvédelmi minisz­térium engedélye szükséges, ami pedig a bürokrácia útvesztőjében késik. A hadi ipar más vonatkozásában is ráterelte figyelmét erre a vidékre. Bilke és környéke temérdek diófája kitűnő puskaagyat szolgáltat, nem csoda hát, hogy az értékes dióligeteket éppen olyan esztelenül kiirtották, mint a túlnyomóan úrbéres kézen volt tölgy- és bükkerdőket. Eloroszosodott magyarok Az élet egyre apadó forrásainak ezt az örök gyámo- litásért esdeklő földjét ma nagy többségben ruszinok lakják. A magyar elem csak apró tengerszemeket ké­pez, melyeknek kiterjedése mindinkább szűkül. A ma­gyar nyelvhatár a Háthegy déli lejtőin, a Borzsa- völgy mentén Sarkad, Komlós, Salánk községeknél húzódik el és vonalának egy kitüremlése Ilosván és Bilkén át Dolháig ér. A XVI. és XVII. században Fényesen sikerült a rendszeres európa=amerikai légiforgalom második próbarepülése is LONDON. — A Clipper és Caledonia nevű repü­lőgépek, amelyek néhány nappal ezelőtt egymás­sal szemben tették meg az utat Ujfundland és Ír­ország, illetve Írország és Ujfundland között, ma visszafelé ellenkező irányban startoltak és mind­két gép baj nélkül érkezett el célpontjához. Bot­woodból érkező jelentés szerint, a Clipper, amely az írországi Foynes repülőtérről indult útnak, megérkezett Ujíundlandba. A repülés 16 óra és 24 perc ideig tartott. A Caledonia repülőgép ma délelőtt 10 óra 30 perckor érkezett meg Foynes- be, útja mindössze 12 órát és 7 percet vett igénybe. Az orvostudomány legújabb csodája: a vastüdő CSIKAGÓ. — Régen megszoktuk, hogy Amerika a legképtelenebb fantasztikumok hazája, hogy az ame­rikai élet tömegesen termeli ki magából a számunkra sokszor érthetetlen eseteket. Már nem is csodálkozunk az Óceán túlsó partjáról érkező hihetetlen történeteken rendszerint egy kézlegyintéssel térünk napirendre fö­löttük. De Amerika nem hagyja magát és néha olyan izgalmasan érdekes dolgokat produkál, hogy az ember lélegzete elakad a csodálkozástól. Most Ismét oldalas tudósításokban számoltak be az amerikai lapok egy fantasztikus esetről, amelyet talán el sem hiszünk, ha a cikkekkel egyidejűén nem érkez­nek fényképek is. A képek kétségtelenül bizonyítják, hogy a hihetetlenül érdekes történet nemcsak „ame­rikai kacsa", hanem valóban megtörtént. De hadd mondjuk el a dolgot Tavalyelőtt augusztusban agyforraló hőhullám lepte el Amerika nagyvárosait. Különösen Csikágó szenve­dett a trópusi hőségtől, amely napról-napra százával verte le a lábáról az embereket. A gazdagok menekül­tek a városból, közöttük volt Frederic B. Snite ismert csikágói milliomos is. Snitt családjával együtt felült a bostoni kikötőben horgonyzó yachtjára és a Panama- csatornán keresztül nekivágott az óceánnak. Pár hó­napig tartó bolyongás után Kina partjain kötöttek ki. Pekingben a Snite-család hosszabb időre megállapodott és itt az ifjabb Snite, a csikágói gyáros huszonötéves fia, csakhamar kedvelt tagja lett a város előkelő tár­saságainak. A múlt év tavaszán a Snite-fiu kerti­ünnepélyen vett részt egy dúsgazdag kinai ültetvé­nyesnél, akinek gyönyörű leányát, a pekingi társasá­gokban szállongó pletyka szerint az amerikai fiú fele­ségül akarta venni. A kertiünnepélyt tragikus esemény zavarta meg: a fiatal Snite tánc közben hirtelen elsápadt, a torká­hoz kapott és a kővetkező pillanatban eszméletlenül terült el a földön. Az eszméletlen embert gyorsan beszállították az Union Medical College Hospltal-ba, a pekingi amerikai kór­házba. Itt az orvosok megállapították, hogy a fiatalember gyermekparallzis következményeként tüdőbénulást kapott, ami percek alatt végezhet vele. A pekingi amerikai klinikán azonban van egy csodálatos ké­sokkal kiterjedettebb volt a magyar nyelvhatár, de a magyarság állandóan tért vesztett és fokozatosan, de feltartóztatlanul beolvadt a ruszinok közé. Át­vette azoknak nyelvét és vallását, fájdalmas cáfola­tul a világgá kiáltott magyarosítás vádjának, s ma már csak zamatos, zengő családnevük emlékeztet magyar eredetükre. A statisztika már nem tud ma­gyarokról olyan falvakban, mint Árdánháza, Sar­kad, Kisfalud, ahol pedig tősgyökeres magyar nevek vannak, mint Alíöldy, Almási, Ámosi, Bányász, Bóbita, Csáva, Csobán, Csorba, Csupor, Fejér, Gomba, Guthy, Halász, Homonnay, Kampó, Kapi­tány, Kebeles, Koczán, Könnyű, Lakatos, Magyar, Mándy, Máté, Nemes, Papfalusi, Rákóczi, Rézi, Sánta, Siket, Szigeti, Tamóczy, Üveges, Vas, Vá- radi, Zoltán. Ezekben a falvakban a felszívott ma­gyarság a többség vallását követve, görögkatoli­kussá lett, de Bilkén, ahol jelentős magyar tömeg élt, a sizmatizmus forró talajában a pravoszláv hit­re tért és igy ennek a szláv lélekből fakadt egyház­nak Béres, Birő, Erdélyi, Fülöp, Géresí, Hárfás, Kovács, Magyar, Palotás, Somogyi, Váradi nevű hívei is vannak, akiknek felmenőit pedig csillagos templomban keresztelték. Az alsókaraszlói görögkatolikus egyház birtokában lévő 1806-ból származó semetizmusa szerint akkortájt még kétszáznál több református élt Árdánházán. A dűlők megnevezései: Ászika, Bánya, Csertész, Cson­kás, Kút, Malom, Mocsár, Pila-országom és sok más hasonló név, szintén a magyar elem egykori túlsúlyát igazolják. A Bimbó, Csákó, Daru, Fecske, Piros jó­szágnevek ugyancsak magyar örökséget jelentenek, éppenugy, mint a nóták dallama, meg a táncaik: a csárdás és a „rezgüs" is. Három magyar sziget Az egyre legjebb szoruló magyarságnak három szi­gete emelkedik ki a mindent elborított szláv tengerből, melynek partjait nem szűnő erővel porlasztja a ruszin tömegek állandó hullámverése. A három sziget: Ilosva, 3ilke, Dolha. Legjelentősebb köztük Ilosva, a legvitá- lisabb Bilke és a legkisebb Dolha, mely a tiszaháti magyarság végső nyúlványát képezi és mint egy vizállásmérő oszlopa mutatja az elapadt magyar vizek hajdani magasságát. Dolhán túl végkép elenyészik a magyar élet. A maroknyi magyarság még ellentáll az asszimiláció­nak, szívós kitartással küzd fennmaradásáért és a hal­latlan erőfeszítések közt értékes szellemi erőkre tesz szert. Furfangos lett, mint a székely, üzleties, mint a zsidó, takarékos, mint a cseh. Amellett dolgos, józan és alkalmazkodó. Tevékeny részese a kereskedelem­nek, mestere az iparnak, kovásza a szövetkezeti moz­galomnak. Beszél nyelveket, utazik, vállalkozásokba kezd. Van önbizalma, mert tudatában van életrevaló­ságának és távol véreitől bizonyos hivatásérzés tölti el, amely nem engedi ellankadni. A faji szolidaritás érzését a vallásán keresztül ébreszti és ápolja. Mind a három sziget magyarsága buzgó hive református egyházának. Bilkén és Dolhán sok százados templo­muk áll, melyek egyben a magyar élet világítótornyai, ahol missziói lelkész irányítja a magyar sajkákat . és ahol magyarul zeng a zsoltár és dicséret. Dr. HUBAY KÁLMÁN. szülék, amelyet „Drinker Ortopedic Respirator‘‘-nak neveznek. Ez a respirator egy „vastüdő", amely a bénult tüdejü ember helyett lélegzik. A vastüdő egy három méter hosszú, háromszáz kiló súlyú, légmentesen elzárható vashenger, amelyben úgy helyezik el a beteget, hogy csak a feje van kint belőle. A készülék motorja percenként huszonhétszer friss levegővel tölti meg a beteg tüdejét és ugyanakkor kiszívja belőle az elhasznált levegőt. A fiatal Snite a vastüdőben hamarosan magához tért, de ettől a perctől kezdve tizennégy hónapon keresztül a vastüdő lakója ma­radt. Orvosok, ápolónők, műszerészek huszonöttagu cso­portja figyelte ez alatt az idő alatt éjjel-nappal a be­teget, illetve a respirator működését. Ha a legkisebb üzemzavar csak 8—10 percre meg­állította volna a mesterséges légzőkészülék motorját, a beteg menthetetlenül megfulladt volna. Tizennégy hónap múltán végre az orvosok elérkezett­nek látták az időt, hogy a beteg fiatalembert haza­szállítsák Csikágóba. Ifjabb Snitenek természetesen a vastüdőben kellett megtennie a tízezer mérföldes utat és vele utaztak mind a huszonötén, orvosai, ápolónői és a készüléket kezelő műszerészek. A kórház falát át kellett törni, hogy a vashengerben fekvő fiatalembert ki tudják vinni a külön erre a célra villamos akkumu­látorokkal felszerelt teherautóra. Veszélyes pillanat volt, amikor a vastüdő motorját átkapcsolták az akku­mulátorok áramára és ez a veszély az ut folyamán többször megismétlődött. Pekingből ugyancsak külön­legesen felszerelt vonat vitte a vastüdő foglyát Shang- haiba, ahová időközben befutott a „President Coolidge" óceánjáró hajó, amelynek egyik kabinjába Ameriká­ban beszereltek már egy másik respiratort. Itt aztán ifj. Snitet, megfelelő előkészületek után, három perc alatt áthelyezték a hajón levő vastüdöbe. A hajóút simán folyt le, a ciskágói kikötőben ismét akkumulá­toros teherautó várta a beteget. Itt az áram átkap­csolása már csak pillanatokig tartott, mert a vastüdöt a hajó áramforrásával olyan hosszú kábel kötötte össze, amely leért a rakparton váró teherautóig. A ki­kötőből egyenesen az egyik csikágói sebészeti klini­kára robogtak a beteggel s nyomban megopcrálták. Az orvosok bíznak abban, hogy a szerencsétlen fiatal­ember most már néhány hét alatt meggyógyul és végre elhagyhatja vastüdő-börtönét. Hát nem úgy hangzik ez az egész, mint egy fantasz­tikus ponyvaregcny-részlet?... 4

Next

/
Thumbnails
Contents