Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-17 / 160. (4306.) szám
Ma; Nagy rádió melléfelet 18 oldal. Ara Ké 1.20 I XVI. évf. 160. (4306) szám » Szombat ■ 1937 julius 17 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl ké^es melléklettel havonként 2.50 K6-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. # • SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. Miniszterválság a gabona körül (—') Julius derekán minden évben megismétlődik a gabonaárak körül a mostani színjáték. A gazda már be is takarította nagyrészt évi munkájának eredményét, de még mindig nem tudja, hogy mi lesz a gabona ára, mi lesz a jövedelme, miért verejtékezett egész éven át. Pedig szorítja az adó és az évek hosszú sora alatt fölhalmozódott adósság, amit az agrárolló tágranyi- lása okozott. S a koalíció már egy teljes hónapja tanácskozik, de még mindig teljes bizonytalanságban, ideges izgalomban tartja a mezőgazdák millióit. A koalíció mindenben és mindig ilyen bizonytalan és határozatlan, csak máskor nem olyan szembetűnő a dolog, mert nem olyan mindenkit érdeklő kenyérkérdésről és annyira határidőre várt intézkedésről van szó, mint most. Persze, a késedelem terhét és kellemetlenségét ebben is elsősorban a szlovenszkói gazda érzi, mert nálunk már Péter Pálkor megkezdődött az aratás, mig a cseh-morva vidék gazdája még várhat, hisz ott később érik be a bnza és a rozs ... Ez alkalommal kissé viharosabb az árak. körüli vita. Annyira viharos, hogy a pénzügyminiszter tüntető gesztussal a kormányelnök rendelkezésére bocsátotta tárcáját. A viharnak és nagyobb árnehézségeknek több okuk van. Az első ok az, hogy a devalváció nyomán az általános árindex lényegesebben változott a múlt esztendő óta. A gabona ára a régi maradt, ellenben az ipari árak fokozatosan emelkedtek, az agrárolló tehát tágabbra nyílt. A mezőgazda áruiért ugyanannyit kap, mint egy évvel ezelőtt, ellenben ugyanazért a bevételért kevesebb ipari árut tud vásárolni, vásárló képessége csökkent. A gabonatársaság termelőosztálya emiatt természetesen merevebben ragaszkodik a fölvásárlási árak javításához, ami a Gabonatársaság javára történt levonások egészbeni vagy részbeni megszüntetésével volna elérhető. Ugyanakkor a fogyasztó rétegeknek is komolyabb érveik vannak, mint máskor. Elsősorban az árindex általános emelkedésére utalhatnak, amely megterhelte a fogyasztókat anélkül, hogy közben a bérek és fizetések emelkedtek volna. Igaz, a foglalkoztatottság most kedvezőbb, több munkaerő van bekapcsolva a termelésbe, több ke- nyétkereső van, mint egy évvel ezelőtt, de ez csak a piac szélesedését jelenti s nem az egyes fogyasztó vásárlóképességének emelkedését. Ha a kenyér ára emelkedne, ez a bérek vásárló értékét tovább csökkentené és természetszerűleg szociális küzdelmek, a termelést zavaró bérharcok következnének utána. Ezt elkerülendő, olyan megoldást kell találni, amely mellett á gazdák is többet kapjanak gabonájukért, mint 1 tavaly s a fogyasztók se fizessenek a kenyérért többet, mint tavaly. Az ármegálla- pitás devizája tehát ez kell hogy legyen: á ■ gazdákat erősíteni kell s a fogyasztókat nem szabad megterhelni. Ezzel adva van a helyzetdiktálta két értékhatár, amely között , a megoldást keresni kell. A reális megoldás ’ meg is található. A gabonatársaság prágai paritásban 164 koronáért vásárolta a búzát és 172 koronájával adta tovább. Minden mázsán tehát 8 korona nyeresége volt. Ez 4,8 százalékos reális polgári nyereség. Igen ám, de a levonások lehetősége olyan nagy volt, hogy a fölvásárlási árból 16 koA pénzügyminiszter lemond a gabonaárak miatt Dr. Kalfus nem tudia megoldani a „vasiartaiék“ pénzügyi kérdését — Izgalmas tárgyalások a minisztertanácsban A hivatalnok-miniszter nézeteltérése a politikusokkal PRÁGA. — A gabonaárak megállapítása körül hirtelen részleges kormányválság tört ki. Már több mint egy hónapja tart az állandó harc emiatt a kormánykörökben. A kormány nyomást gyakorolt a Gabonatársaságra, hogy tegye meg az árakra vonatkozó javaslatát, de ez nem tudta összeegyeztetni négy szakosztályának ellentétes fölfogását és egységes ártervezet helyett az egymásnak* ellentmondó szakosztályi javaslatokat terjesztette be. Az áregyeztetéssel ezért a gazdasági majd pedig a politikai miniszterek voltak kénytelenek foglalkozni. Már egy hete állandóan azt hirdetik a kormánykörök, hogy a tárgyalások a végük felé közelednek s a minisztertanács megadhatja a jóváhagyását az uj gabonaárakra. De amint a múlt héten, úgy a tegnapi minisztertanácson sem sikerült az egyöntetű határozatot meghozni, sőt a tárgyalások olyan drámai fordulatot vettek, hogy Kalfus pénzügyminiszter összeütközésbe került a kormány tagjainak többségével. A nézeteltérés áthidalására irányuló kísérlet eredménytelennek bizonyult. Kalfus pénzügyminiszter erre fölajánlotta lemondását. Trapl az utód? Hogy a lemondási szándékot Kalfus mennyire komolyan gondolta s a kormány is mennyire komolyan fogadta, kitűnik abból, hogy Hodza miniszterelnök a kormánymunkák folytonosságának biztosítása érdekében nyomban megkezdte tárgyalásait a pénzügyi tárca betöltését illetően. A koalíciós pártok megadták hozzájárulásukat rónát is levonhatott a gazda terhére, vagyis ily esetekben a jövedelme elérhette a 24 koronát, ami 14.6 százalékos nyereség s csöppet sem mondható polgári szerénységü nyereségnek. Csak ezt a'hallatlan nyerészkedési lehetőséget kell mérsékelni és akkor megtalálható a megoldás, amely a termelőket is kielégíti és nem lesz a fogyasztók sérelmére. Szlovenszkónak és Kárpátaljának külön panasza és követelése is van. Ez a panasz és követelés éppen olyan régi, mint a gabonamonopólium és a vasúti tarifa. A gabonamonopólium alapvető sérelme az, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai átvételi gabonaárakat prágai paritásban állapította meg. Vagyis ez azt jelenti, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai gazda annyival olcsóbban köteles a gabonáját a Gabonátársaság- nak átengedni, amennyit az Siető helyről Prágáig szóló vasúti fuvardíj képvisel. Ez egy igazságtalan megterheltetés a köztársaság keleti felében élő mezőgazdákra, mert Szlovenszkó legeslegközelebbi pontja is messzebb van Prágától, mint Cseh- és Morvaország legtávolabbi faluja, nem is ahhoz, hogy a pénzügyminiszteri székre Trapl volt pénzügyminisztert, a postatakarékpénztár kormányzóját hívja meg. Az átmenetet úgy is biztosíthatják, ahogy annakidején Trapl távozása és Kalfus kinevezése közt tették, nevezetesen, hogy a pénzügyminisztérium vezetését ideiglenesen Franké iskolaügyi miniszterre bízzák. A vastartalék körül Az agrárpárt sajtója szerint a miniszter- tanács pénteken is folytatja ülését, de nem remélhető, hogy a gabonaárak kérdése vasárnapig elintézést nyerhessen. A vita legnehezebb pontja az úgynevezett vastartalék finanszírozása. A gabonatársaság azt az álláspontot vallja, hogy a 20 ezer vagont kitevő vastartalék föltaktározása tulajdonképpen állami érdek s ezért az államnak kell gondoskodnia annak fölraktározásáról. Ezzel szemben a pénzügyminiszter nem akarja vállalni ennek a terhét. Mivel a miniszterek egyrésze vasárnapig más kérdések megoldásával van elfoglalva, nem várható, hogy a gabonaárak szabályozása a jövő hétnél hamarább megtörténhessen. Hodza tanácskozásai A délutáni helyzetről az „Abendzeitung“ a következőket jelenti: Dr. Hodza miniszterelnök a gabonaárak körül támadt politikai válság lehetőleg gyors tisztázása céljából péntek reggelre tanácskozásra hívta egybe a politikai tárcák minisztereit. A miniszterelnök előzőleg megbeszélést folytatott Bechyné, Franké, Srámek, Najman és Cer- ny miniszterekkel. A déli órákig nem sikerült tisztázni a helyzetet. A minisztertanácsot ezideig még nem hívták egybe, de azzal számolnak, hogy a tanácskozások a jövő hétig is elhúzódnak, mindaddig, mig a pénzügyminisztériumban várható változások be nem következnek. A Gabonatársaság a sajátjából gazdálkodjon A gabonaárak problémája a legújabb beszélve Kárpátaljáról, amely olyan messze esik Prágától, mint Hollandia. És ehhez a hátrányhoz járul még az, hogy amellett a szlovenszkói és kárpátaljai vasúti tarifa szintén rosszabb,, mint a történelmi országokban fennálló vasúti viteldíjrendszer. Némi enyhítést hozott ugyan a Hula miniszter 15 milliós tarifarendezése, de mi ez ahhoz a százmillióhoz, amit a tarifa teljes és következetes unifikálása hozhatna? Szlovenszkó és Kárpátalja nemcsak a prágai paritáson, de a vasúti tarifa egyenlőtlenségén is veszít, ezért csak a prágai paritás megszűnése s a vasúti tarifa egységesítése esetén jutnáflak Szlovenszkó és Kárpátalja gazdái az egyenlő, elbánás helyzetébe. Ez is még csak egyenjogúsítást jelentene, de nem a múlt méltánytalanságaiért való kárpótlást. A gabonaárak körüli tárgyalások komolyságát kellőképen kihangsúlyozza az a tény, hogy miattuk egy miniszter távozni készül. A miniszter ezzel a Gabonatársaság ellen kíván tüntetni. Gesztusával azt kifejezni, hogy a Gabonatársaság a maga terhére gazdálkodjék, ne pedig az állam zsebére. I helyzetben a következőképen áll: A búzaárak nem változnak, a rozsárak azonban valamivel emelkedni fognak. A levonásokat, amelyeket a múlt évben az átvételi árakon eszközöltek, enyhíteni kívánják. Ezáltal csökkenne a gabonamonopólium jövedelme. A Gabonatársaság azonban bejelentette, hogy képtelen a 20.000 vagont kitévő „vastartalék" beraktározási költségeit viselni. — Ezeket a — 60 milliót kitévő költségeket — az államnak kellene fedeznie. Ez ellen viszont dr. Kalfus pénzügyminiszter tiltakozik, aki utal arra a körülményre, hogy az 1938. évi költségvetés az éppen megszavazott fegyverkezési program miatt kerek egymil- liárd koronával lépi túl az 1937. évre előirányzott költségvetést. A adóbehajtás ugyan javul, de ennek ellenére sem szabad növelni az állami kiadásokat, mert egyrészt nincs rá fedezet, másrészt uj adóztatást az egész Óriási jövedelmét ne fordítsa fényűző befektetésekre és bő tantiémekre, hanem szerény kereskedelmi realitások között mozogjon. Igen, ezt kell mondanunk: a Gabonatársaság ne gazdálkodjék az állam zsebére, de hozzá kell tennünk, hogy ugyanúgy ne gazdálkodjék a termelők és a fogyasztók zsebére sem^ Ám, hogy ezt tehette, ezért nem a Gabonatársaság, hanem a társaságot életrehivó és fedező kormánytöbbség felelős. És itt jutottunk el a dolgok gyökeréhez. Választások előtt vagyunk. Az egyes kormánypártok sohasem tartottak annyira a gabonamonopóliumért, való felelősségtől, mint most. Ezért a nagy kapkodás és a fe<" lelősség egymásra való áthárítása, ezért van az, hogy nem tudnak egymással megegyezni. Félnek a gabonamonopólium következményeitől. Valamennyi kormánypártnak a 'választási presztízse forog most kockán s erőlködnek, hogy szépre moshassák magukat. De hiába az erőlködésük, a monopóliu- mos Gabonatársaságért való felelősségtől csak egyféleképen menekülhetnének meg: ha eltörülnék a monopóliumot.
