Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-11 / 155. (4301.) szám

c,o ’ij 'uraló JaSaaq

*tnBJS 4,o 'III '3[Ba:i loucsof Áasaazg

,-o -ni '.§T?a.i izg^-zsSá.ie^ •jaiüzEvj zsojo

:vaayozNoaa

•pEJBA-psjeg £,o ’i '2JI0I '.ojod ‘Buiresznsz pdBSQ

:vaayoANvav

siPinueiieioifS! ije6|odf? fuímzeuuiig

•I -0

*IIIA B!JPW Bqjeszyi ‘7 -o ’A uBjop jiCpii -ín ‘BII3ZJ0 jpsjgi ‘sOUBf ÁUBqJBg ‘7 '0 'AI jajzsg XzaJBm ‘jj3jbj\[ ÁBjno ‘7 'o ’m bij -bj^j eSjba ‘Bijnf soaog ‘7 o 'n ajuij BqisQ ‘ua.il qijiíuBg 'síig sodjs ‘uBjop á'qqng ‘BÍpif qSojBg ‘B[?a qi»iú?N <RI?H *q*WI ‘ i-o a u^jq jojuBjg ‘eiiojj aqiog ‘Biu^podv uiatsqog ‘biiszio sojog ‘soupp ijojez ‘auaj -aj jaunuajg :iopvuB; ozaqg,&Aoq Bioqsidau imap snqTfOíjBJf iBtuoi lAjapEpiazsBunp b pq-qiBAOi híuBqjBg ‘7 -o -A ‘jasz9f Rtmuag :vaay9ZNoaa

7 '0' IIIA saÁ'Sua JasojL ‘7 'o Ji BJJBJ\[ UUEUIJJBH ‘SofBl Áein{) ‘aJUIj JBZS-nso ‘7 o -n jiSjejv; zsejbh sa iszjg qSay\ £7 o a bub^i sobjjbx ‘jaqaszjg Mjbajoh ‘XSjo^o bSÍba qpi'mru'} pzaqjöAoq Bioqsid'au imap suqijojBq ibuioi iá[aqBp.iazsbunp y

:vaayoASüZ3

7 -o 7HA e>[Ubjv zojnqag ‘7 '0 7IA í?u3f ‘Pn^EM ‘7 '0 7A bubkí J?fog ‘7 0 'AI PIZSB7 jaiuuiEJ}! "I 'o jjm* BzssiJBj'a qiBAjOH ‘bSjo uiajsqag ‘7 -o 7j Biuo^uy ubixbj^j ‘}[Sjbi\[ Áqzaaaag ‘7 -o 7 buoji ssi>i ‘jaqaszag qjBuaag ‘bubj\[ psz -Bg ‘so|B7 aqn§ uojuub} ozaqiaAoq Bjoq.9t -diau traapa snq'ijoiBq iBmoi ]A[aqup.i3zsBunip b BqqnjAo; ‘BAaq ‘7 '0 71I ‘soupp jaSug

:vghydanvhv

7 '0 7A Bijnp ÁqzaiAOuizg ‘7 -o Ep.§Ei\i oqBZg ‘‘EpgBm pCuajag ‘jaqaszjg iáu -aiaj ‘emuig snqog ‘jbjuv sopqBx ‘ubajsi

A'BuudB}! ‘7 '0 'AI J^szop qijBUi|OCI ’í ’9 III ’^iojBg ssnd ‘euuug rspuijv ‘pizspq J©i -qoQ ‘7 ’o 71 Bunpi AqBi ‘laqpszjg assbiej

‘upjl iBiuy ‘ip-iny jjpqAuaw ‘jopupM iszaaQ ‘Bjpg b>|9so ‘7 0 7 buoji jjpqAuajw ‘bpSew jAjBjt^j ‘BAjoqj ÍPIPIJV ‘AiBqjw Ajjzsubjbui -Bzg ‘ppdjy qjpx ‘í9s«9f JaSurjna^ ‘ASjoa'q rsaASjog : rajmrecj ozaiqqaAoq Bjoqs idaui

ST171101B7 ibuio.i iA[aq-Bpaazsbutvp b ?qq!pA(7 ‘Pb.ibaos[07 ‘7 '0 711 ‘sofni pdBsq ípsaAoq -uiBJBQ ‘7 -o 7 ‘bubj\[ A'paSazg tB.íSog ‘7 •0 7 £Bqt;zsn9 qSpy íiEAfnafasjg ‘7 '0 'ni ‘Eqniuy 9qBzg íuioaporor^ ‘"l ’o 7 ‘souBp jAuBquioy :bPibu.iox ‘7 'o 'AI ‘jajzsg A^g

:vaayDANyi\í3A9 Wgnuei ie|0)|Si iuiaia

•qojJBÍ BqAjBjzso qipeAneq sp Bqej -oqsi qjAjaui ABoq ‘iDqajunqaj qajasjíaja}

•jBAfíAiresapa A6ba jBABldcsapa ;odBjozapAaj b bjb bssbjí ap 7)odBq )AnBAjiÁuoziq naAjim ABoq 'jBAisDBq ojzsaqjazs b nodejozajaAaj aíjoz -oq jibA6buisi>i nAuBAqAuoziq qqoí aapuip^j

•qaujnjaq Bqepjp6zuojq b ‘Bjjoqa 'BAjiAd jBqnAuPAjiAnoztq jpq

UB0B} b A6oq ‘upAjo qnjpzAjpjzso soubjbjjb qau 'qiqs •qpjniiP) ojbí BqqoAjejzso osjb jnmiZBainiB sa pqqpjoqsi yjBBjod b qozB sa óba qnsajjaq tao.ipq qqaíjajBaj jnAiq u3q3S3A63 qaaqiqB ‘qpj -napj iBjoqsi iaiaja zb qozy qnaaq pqppjB6jsnza zb zb ‘nBA 3S3j)3q }3q jnAiq nounjpj b qanpjB S3 PqPp.Tp6AuPJP ZB ‘DBA Sí 3S3J)3q A63 ))3JJ3tn qojszAjBjzso onnqq b qauiqB ‘aBqBpjB6}nBin3AB b zb ‘ÓBA BAuBAjiAuoziq S3A63-UIZS qanpjy jeí sqpjoqsi jbABbui mán pjB fsj jzy *q?ip jbA6bid njB 'qnnzsaAjaj qquapaim sqAAuoqAaBjB zy •jbABbuisdj qqBSBtnjsBjozsBaj b jjoa pj treqBJ 'Oq BjsizBuniiBsiq A6ba ‘SBjoqsi upBjod ABba iui3j? A6oq ‘qnfqqpjoSaai uaqAAuoqAuBJy

igqiactAuoimauuaúfi dazs^ptta gpoiifaÁugq toaa^j o fzso fmfoqapupÍD fuísiaw isopq soupp «e ojpjosaau qoqpipof d isaupatq slpzsjo zsaga zo sa isopq soupp

l aqplppmilzuojq sa-js ‘-fupiuaAfi ci<íuoi$<íuam zo aq jnjaq

— 61Z —

•ppoqsopiBX

'80A? sx ‘Ajyqiw ©Uidizg

•loapq soupp saApa^ qoguozsoq qEsq ‘IHIPJBI JBqBAEZg EfBj qopn; sj uia^q

l Sara uiafuozsoq ubASoh £|o3ps9f A3eu b ;zg ‘qaA'Snj izsbabx : auna uiaAAuoq up zy

7J99AIZS soSBSpp Ijsapq soupp Bgpjg jaAazaq ;p.q b pu;iy uajsi ze Soiu Erpjy

•B|9Soj}JBd saqjag qoJBASBiu siq b q £Bf9zoqBpB aAuo>i e goA isopq soupp

•uiaqau qopjnq s; jg isopq soupp 9f b guiy ‘uiayaÁu jpqsoaAÁuoq sig uodBu isniunt dazs A'Sg

•X3NQZSQ>Í

•JOqjX ífojox

•Bqpiq qunASaui uiau ‘Bpo sí iui qunfuoi\i ‘uBqjpA lA'jpjjq b auaz e gBj9zsSan! •qajija}Saui jjpfpuiui jjbizsb SBuqBpoqBi y £dpu qos b pupiq — jjpd nfj; zb uafjg

„iuipqsapjou sap^ ‘uiaSpsaiaj b ASpl jiupqsopdB 9f ‘soApaq £uipq;pui sjq u^zb zg“ ■zoqpfdB íjozaA s j^zaq b BfSojSoKi ‘zoqpjoiA s’rq dpzs b íjAjpjiq b ASajq

’uosopj b zpuoj Iq 'iPIOia Bfipiíare ‘uoipq b zpuajjozs jjAjpjiq B luiury •pjoq jpBqBzs aAizs qBupjoiA siq y £pja SpjiA qos b {jAjpaiq b nofog

*Bjpqna uip gaj uiou qBupjoiA b qBS3 £Bqipq b inpui sa jpui uba zspq’ iquapuijy 7pqnjijpq qos b aAjais sí qp^zon £Sbjia isoiq uapuixu jjopjnj UBqiBUUBqASuoAo

•adau SpzsaoSpjiA b ASn niJ9 WM S £aupq AuozssBAuaui dpzs uip qBurjAjpjiq y 'UEqptpjojBd d^zs Ajpjiq b zapuaj ;ipg £UBqSpzsJoSpj{A isoui uba SpssBiSiA £Übm

•iya9yaiA

•;.mqizoq9i[BSO £saAa 5 ‘ouap jSueisuioaV

•qpzznq joqtui ‘jnj 19Í g jpf uaqajaq OHoqBpui^ gAupjpq A3a s ibaoi X3g Bqndy pf uiaqau sí ;;aA

ilBAupq ap ‘uiauajsi ‘juapinui dazs qos no ua uieuPT 'ejjesba b jazsASg ujaSua njAja Bqndy 9p

•aysyA v

7>paqsop-JBx 'saA.a gj ‘Ajpqi^j Buidizg

•qunjasj BjpA-oSnAu s iBqBnojpj b qnnopuouija uoqno ’BZBq qunjzaqja JoqeJ9 zjj ajsa ‘uBjpBjpg "BJspuiojjp zb quinjnpuija s jaqajuia iuibj -ba qBup^Biu naA iquapuiiu upjnzy 73a -az qunnBSiJBq UBqqjBd b pfnui £Saui qnj -zau jaiaSq b up;n sauaqig 'qungapaqa uaq qap izsBABi dpzs sojBjpposo ‘saÁupjpjaA 7?l -ajpsoip uaisj ajSuaz ÍBqqoJoj saoJa bISubj ~Bq Sajó qBupuiojdxuai ASbu sojba y ’quni qapaqaSaui no s ajASaq b qunniBiujog

7J0A

saqapja iuib ‘juapuiui qunjzauSaui sa qunj •jiipuga upjn spuaqid piAog •aqopjnj-BAg zb qunjuauija up;iizy 7aiJaq}Bjip zb sa jopjnjASpAS B qn;zau3ai\[ ‘quinjupui BqsoJ -ba b jjpípuiui ipjspiuoup zb no 'aqupA'j -sog qunjzaqjpSaui sa iBqunjao qnjJ9P Sím ‘qBjjujnS iBqos Auoziq jaqajaq jbuoa y

•ejjbuoasjoAS b quiniipzs^p uoJBAipdig •qajpzaq iuzojb|BJ sa iBqnfpiszpuiaja qanaAoja qaqauuaAS y •qunnipzsjp upvapjBO ’uaqqopja zb sa uaq -qaASjoA ‘uaqqaÁ'Saq e ‘usqjazsauua; dazs sojBzogpA b qun^poqJOÁuoAS i9j;buoa y 7jnpuija uojSoj ‘bj qunijnjaj íuiuxy 7buoa e noSoqoaaq jassaSaoqnp ASbu Bipqosuiau sa qunjJBA jasaAa>i 'ajaj spuioijp zb qunj -jnpuija sp qun^zaqajnA'Sazsso no 'uiBijnp -ui ajaj Bjoqsi zb jBumiiBjpjBg 'deu b noS -oASbj á'Sii ‘pAjoSznj iuieJba juiuj ‘bhejb sa BAÁ’uodiuaÁjas naijzsajiq Á'Sa luiui ‘goA ubAjo 3a qaq y 7J0A ja33aj iuoá'uoAq

•Uípj Sl ÍJBA JBIU IS0iB>I 7BUIlBlBJBq

luassajzaiujaASij lagaf Ijazsaq3aui b ASoij ‘uianrauiiq sa uiBnopsouiSaui 'uiajzojjojag ■aqiuazsa nojnf spjnpupjTq y 'uiaipajqpjoj ajja sa iBuioiuip 3aiu ejjbabz SuBq oSaj -jag 7BJ9 jo zb anogija BfSuBJBij njBj y

SYinaivYHní

IWSVUI M02SVA9VN SÍM

— zzz —

— 218 —

A v,íh

Irta: ÁKOSFYNÉ EÖTVÖS IRÉN

A kamrában laktak mind a kétten, a_

vén diót.örő, meg a kis egér.

Az egér ke lakása a hombár mögött volt, a diótörőé a szerszámos kosárban.

Éjféltájban belenézett, a ho,ld a szeleid nyíláson és ezüstre meszelte az egész kamrát.

Szinezüst lett egyszeriben minden: a

lisz^s hombár, meg az üvegek a polcon, a kövér lekváros köcsög. 3jZ ütőtt-koipo11, •ócska serpenyő, meg minden, de minden, ami csak ott hevert a kamara zugában.

A diótörő is úgy ragyogott, mintha akkor hozták volna ki újonnan a boltból.

— Ö, csak virradna gyorsan! Szeretném már törni a diót, — húzta ki büszkén a derekát s nagy vasfogait úgy csattogtatta, hogy az egérke hátán csak úgy futott a hideg.

És reggel nagy nyikorgással kinyílt a kamraajtó s becsoszogott rajta a kövér Rózái. Kerek szakajtót cipelt a kezében, ami telisden-tele volt dióval.

— Hol vagy, öreg szerszám? — hajolt le a lim-lomos kosárhoz, hogy a diótörőt előkotorássza.

Kivette, megcsattogtatta párszor s munkához látott.

A másik percben már reccs-ropp! — olyan ripegés-ropogás hallszott, mintha apró katonák puí'fogtattak volna parányi puskákkal.

— Vájjon mi történt, odakinn? — fülelt az egérke. Kikukkintott a hombár mögül, s hogy a cirmos nem volt a karmában, hát szép lassan előlbátorkodott.

Épp alkkor dugott egy jókora diót a szakácsnő a diótörő kitátott szájába.

— Ó, bár csak nekem adta volna! — sóhajtott az egér. — Hogy örülne neki a fiacskám, — s két apró gombostüszemét le nem vette a szép, kerek dióról.

— Tiéd lesz, pajtikám, ne félj, — kacsintott rá a diótörő, mert megszánta a furcsa kis jószágot.

Mikor félrefordult a kövér Ro'zál, úgy tett, mintha ásítás gyötörné. Kitátotta rettentő nagy száját, s pötty! — kiesett belőle a mozizü dió s az egérke lábához gmrült,

— Ú, köszönöm! —- cincogott- boldogan. — meglásd moghá'álom egyszer.

— f'.gyan tűivel, te holló. — mosolygott magában s nagy vasfogaival vígan tündéi, te tovább a diót.

Telt, múlt az idő.

Az ajtó előtt járkált már a tél s betegen, sínylődött a vén dió törő. A kövér Rózái ■kinufelejtetée az esőn, s azóta folyton gyötörte a rozsda. Egy szép napon a fogait is kikezdte szegénynek.

Ha mégroippintott velük egyetlen diót, akkora nyilai ás hasított belé, hogy azt gondolta, szörnyethal azonnal.

— Mi lesz velem szomszéd? — panaszkodott a harapófogónak. — Nézze azt a nagy kosár diót, mire azt megtöröm, minden fogain kihull. Jaj, jaj, — biztosan nyugdíjazni fognak, — sirt, ritt keservesen.

— Hagyjon aludni kérem, — fészkelődön helyén a kalapács, — ilyen ócskavas, mint kegyed, csak a szemétre való.

— Mit mondott? Ócskavas? — gurult méregbe a diótörő. — Tudja meg uraságod, hogyha én nem volnék, nem Lenne ünnep sohasem a házban.. Nem jönne el hóbundás Karácsony, sem a jácintseagu Husvét.

— Ugyan miért, ha szabadna tudnom —, szólt csípősen a tormareszelő.

—Azért bugám, mert nincsen ünnep dióspatkó nélkül, s ha én nem törném meg hozzá a diót, Rózái sem süthetné meg a diós kalácsot.

„Kihullna a foga... nyugdíjaznák szegényt... nem sütne több dióspatkót Rózái...” — kapta tel a röpködő szavakat a fülelő egérke s attól, amit hallott, úgy megfájdult a szive, hogy egész éjjel nem tudott aludni.

— Jaj, hogy is tudnék segíteni rajta, — töprengett szegényke. — Hopp! megvan, — csillant fel a szemé'.

Éjféltájban, mikor elcsendesült minden, megkereste a polcon a nagy kosár diót s apró, hegyes fogaival megropp in tóttá őket. De csak egy parányit, nehogy észrevegye a kövér Rózái.

A hold az ablakhoz tartotta aranyos lámpáját, s a csillagok is meggyujtották a mécset, hogy jobban Jásspn a jószivü egérke.

Egész éjjel dolgozott szegény, mert rengeteg dió volt a szakajtóiKosárban. Hajnalra aztán szemernyi-szentig kész lett a munkával.

— Ejnye, be derekasan dolgozol, öreg! — dicsérte ' Rózái a vén szerszámot másnap, olyan vígan törte, ropogtatta a tengernyi diót. Hogy miért? Azt csak az egérke tudta, meg á holdvilág. Az meg megsúgta a vén diótülőnek.

— 223 —

MÓKA

BIZONYTALAN IDŐ

Tanító: Ebédelni fogok! Milyen időben van ez, Kovács Jóska?

— Bizonytalan időben!

— Miért bizonytalan?

— Mert mi egyszer korábban, máskor későbben ebédelünk.

VIZSGÁN

Jutka magánúton végezte a harmadik elemi osztályt, de a vizsgát nyilvános iskolában tette le. amikor a tanitónéni igy szólt hozzá:

— Mondj, kislányom, egy óhajtó mondatot!

— Én tiszta egyest óhajtok a bizonyit- ványban! — vágta ki büszkén Jutka.

KI NAGYOBB UR ?

Két kisgyerek vitatkozik, kinek az apja a nagyobb ur.

— Az én apám lovasrendőr — henceg az egyik.

— Mit akarsz? Az se különb, mint az én apám. aki szintén rendőr. Annak le kei! szállni a lováról, ha valamit akar csinálni, az én apám pedig nem bajlódik a lóval.

— Igen, de ha baj van, a lovasrendőr sokkal könnyebben elmenekülhet, mint a gyalogos!

BÁNAT.

A kis Évike nagymamájánál ebédel, aki tiszteletére krémesrétest készíttetett, Évike kedvenc eledelét. A jó nagymama négy darabot tesz Évike tányérjára, aki azonban csak hármat bir megenni és elgondolkozva nézi a megmaradt negyediket.

— Min* gondolkodói, Évike? — kérdezi a nagymama.

— Azon, — feleli Évike, — hogy tulajdonképpen miért nem születtem ikernek?

A KIS SARKUTAZÓ.

— Mi szeretnél lenni, fiam?

— Sarkutazó.

— Hm. Ez szép ....

— Tessék akkor adni tiz fillért . . .

— Ugyan, mire?

— Fagylaltra, hogy szoktassam magam.

Egv kismag^ar beküldött mökai

TERMÉSZETRAJZ.

— Milyen fán terem az alma?

— Alrna.fán.

— Hát az eper?

— Eperfán.

— Na ét; a piszke?

— Piszkaién.

JAVÍTÓVIZSGA ELŐTT.

Feri két tantárgyból elbukott és csak imímel-ámnial készül a javítóvizsgára. A vizsga előtt egy nappal megkérdi tőle az édesapja:

— Mondd, Feri, el vagy te egyáltalán készülve?

— Igen, édesapám, el vagyok készülve, — a legrosszabbra.

SZÜNETEL A TUDOMÁNY.

— Mondd csak, Pistike: mennyi pénzt

kapsz vissza, ha két koronával fizetsz s a vételár 1 korona 20 fillér?

— Azt én nem tudom.

— De Pisti, hiszen iskolába jársz és ott már tanultál számolni!

— Igen, de most szünidő van ám.

FÉLREÉRTÉS.

Bözsike szülei elutaztak s mindenki azt mondta Bözsikének, hogy a szüleinek csak mindig kellemeset szabad irni. Bözsi megbetegedett, de azt nem irta meg. Amikor azonban fölgyógyult, a következőket irta szüleinek:

— Beteg voltam, dé nagyon kellemes volt.

MEGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Bernáth József. — Csapó Lajos, Csapó Zsuzsanna. — Engel Jani. — Halász Pál, Haris Mariska. — Klucsik Tildus, Kern Mária, Kéh'.er Ildikó. — Latkóczv Antal. — Rozlosnik Bözsi, Riszuer Jenő. Riszner Karcsi. Sehwaríz Magda. Sohwartz Rózsi, Sperling Évi, Stambevger Klári. Sze- esey Klára. — Vörös Nollike, Világi József.