Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-01 / 147. (4293.) szám
Hll I XVI. évf. 147. (4293) szám • Csütörtök ■ 1937 julius 1 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki.. külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. , Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I I c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303*1 1. ® • SŰRGŐNYCIM HÍRLAP, PRflHR. A népszövetség — vidéki turnén Teljes erővel robbant ki a frank-krízis A kamara drámai ülésen korlátlan pénzügyi felhatalmazást adott a Chautemps-kormánynak Ili adók, frankleértékelés, költségvetési megszorítások ■ A szociális reformok érintetlenek maradnak • Kiéfesedik az el entét a szenátus és León Blum között PARIS. A kamara tegnap éjszaka drámai lefolyású ülésen megadta a fölhatalmazást a Chautemps-kormánynak. A pénzügyi fölhatalmazásra vonatkozó javaslatot a kormány először a kamara pénzügyi bizottságában ismertette, ahol húsz szóval tizenöt ellenében megadták a fölhatalmazást. Bonnet pénzügyminiszter teljes őszinteséggel tárta föl a pénzügyi bizottság tagjai előtt a frank kritikus helyzetét. Hangoztatta, hogy a frankot mai színvonalán nem lehet fönntartani. Kijelentette, hogy a kormány a lehető legkritikusabb pénzügyi körülmények között vette át az ügyek vezetését és a reá váró kötelezettségeknek csak akkor tud eleget tenni, ha tiz-tizenötmilliár- dos előleget vesz föl a jegybanktól. 17 milliárd fizetnivaló az év végéig Bonnet a pénzügyi bizottság tagjainak legnagyobb meglepetésére kijelentette, hogy az értékkiegyenlitési alap ugyan hatalmas pénzkészlet fölött rendelkezik, de egyetlen dekagram aranya sincs. Ezenkívül a rendes háztartás 6.7—8 milliárd franknyi, a rendkívüli háztartás pedig 8 és félmilliárdnyi deficitet mutat, amit csak uj adók bevezetésével lehet kiegyenlíteni, A következő pénzügyi félévben esedékes obligációk értéke 16—18 milliárd frank, ezenkívül október 3-án esedékessé válnak az úgynevezett Ger- main—Martin-kölcsön kincstárjegyei, mégpedig 5400 millió frank értékben. Ezt a kölcsönt nem lehet meghosszabbítani és teljes egészében vissza kell fizetni. Az év folyamán esedékessé válnak az úgynevezett! Auriol-kincstárjegyek, amelyekért 7—8 mil- liárdot kell a kormánynak kifizetni. A menekülő arany Megdöbbenéssel vette tudomásul a pénzügyi 1 bizottság Bonnet jelentését a példátlan töke- ( szöktetésről, amit a francia nagytőkések a Blum-kormány utolsó hónapjában végrehajtót-1 tak. A pénzügyminiszter jelentése szerint junius . elsejétől huszonkettedikéig 5200 millió frank értékű arany menekült ki az országból. A pánik 23-ika után tovább emelkedett és a Blmn-kor- mány lemondásának napjáig, tehát nem egészen egy hét alatt további 2500 millió frank értékű arany hagyta el az országot. Az arany menekülése olyan mértékben tart tovább, hogy ha a kormány nem tud azonnal erélyesen intézkedni, az ország pénzügy' katasztrófa előtt áll. Tegnap reggel óta Bonnet jelentése szerint 20 millió frank értékű követelést jelentettek be a kincstárnál, úgyhogy az állampénztár a hó végéig esedékes követelések lebonyolítására 400 millió frankot igényel. Éppen ezért hangoztatta a pénzügyminiszter, hogy egy percig sem lehet késlekedni, mert napról-napra súlyosabb a válság és ezért kénytelen a kormány haladéktalanul kérni a felhatalmazást. Clt&uiemps drámai beszéde a kamarában A kamarában izgatott jeleneteik között mutatkozott be a Chautemps-kormány és kérte a felhatalmazást, amit drámai lefolyású ülésen éjszaka három óra tájban 380 szóval 228 ellenében meg is kapott. Chautemps belépésekor a kamara üléstermére halotti csend borult és mindenki feszülten hallgatta a miniszterelnök beszédét. A miniszterelnök kijelentette, hogy évek óta két gondolat vezérli a köztársaság híveit, a béke és a szociális haladás gondolata. Ebben a szellemben kívánja a Chautemps-kormány is vezetni Franciaország ügyeit. Külpolitikai téren szenvedélyesen törekszik a béke fenntartására és minden néppel az igazságosság élve alapján békében akar együttműködni. Franciaország tartózkodni kíván minden fenyegetéstől, de nem is tűr meg semmiféle fenyegetést. Franciaország a haza biztonsága érdekében minden erőt összefog és gondoskodik arról, hogy a honvédelmet jelenlegi nívóján megtartsa. A kormány felhívást intéz a világ népeihez, amelyben őszinte segítségét kéri a gazdasági boldoguláshoz és a fegyverkezések korlátozásához, végül pedig annak a reményének ad kifejezést, hogy sikerül a tartós együttműködést biztosítani a világ megbékélt népeivel. Ennek a célnak eléréséhez azonban erős Franciaországra van szükség. A kormánynak az a célja, hogy megőrizze az első népfront-kormány szociális vívmányait, amennyiben a költségvetés egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvést nem zavarják, de minden körülmények között gondoskodik a kollektív szerződések meghosszabbításáról, a lakóvédelemről és minden erejével a spekuláció megakadályozásán és az adók erélyes behajtásán fog fáradozni. Céljának eléréséhez a jelenlegi kritikus helyzetben korlátlan fölhatalmazásra van szüksége, Blum-incidens a szenátusban A miniszterelnök beszédével egyidőben kellett volna Blum helyettes miniszterelnöknek a szená★ Ünnepeljük a népszövetséget, mert néhány szép szónoklatot és éveken át az európai béke illúzióját kaptuk tőle s mert kóstolót adott egy eszményi kor jogrendjéből. Ezen túl azonban, ne áltassuk magunkat, nem sok jót hozott a világnak, beváltatlan ígéret maradt, megvalósulatlan ábrándja néhány idealistának, eszme, aminek, félő, csak elintézetlen akták tengerével lehet fölmérni nagyságát. Gondoljunk rá azért keserűség nélkül és higyjünk benne, talán valóban megvalósul egyszer — nemcsak úgy, hogy palotája és bürokráciája lesz, hanem úgy is, hogy a világot kormányzó erők között föl tudja majd vonultatni a belátás, az emberség és a történelmi igazságosság erejét, amire rendeltetve lett volna s amiből, sajnos, semmit sem tudott beváltani. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy továbbra is illúziókba burkolózzunk a valóság elől, hogy a szép eszmék mögött ne merjük észrevenni a vigasztalan valóságot. Európának s főleg Európa kisebbségeinek elszámolatlan követelései vannak a népszövetségen s a pillanat nem alkalmas, hogy ezekről a követelésekről hallgassunk. Igen, mi is hiszünk az európai együttműködés gondolatában, egy pillanatig sem kételkedtünk benne, hogy a népszövetséget hordozó eszmekor egyszer majd diadalmaskodni fog, egyelőre azonban azt látjuk, hogy a népszövetség úgy is, mint intézmény s úgy is, mint ideológia zátonyra futott. Ott vesztegel, pedig ha volt benne erő, hogy 1919 után, amikor, úgy látszott, uj eszmei alapokon rendeződik át a világ képe, irányitó kézzel nyúljon az eseményekbe, akkor kellene, hogy legyen benne erő most is, amikor úgy bukdácsolunk háború és béke határmesgyéjén, hogy egyik nap a béke eliziumi mezői nyílnak meg szemeink előtt, másik nap meg a háború poklának kapuit halljuk csikordulni. Hol vagy népszövetség? — kérdezhetné Wilson szelleme, ha most lenézne közénk s látná, hová jutottunk az utón, amelyre az ő keze terelt bennünket Ne szépítsük a dolgot: a népszövetség most teljes egészében ott van a pozsonyi Carltonban és a tőzsdének szánt egyetem aulájában, ott van azokban a szónoklatokban, amelyek nem merészkednek túl ismert általánosságokon, ott van néhány javithatatlan idealista és néhány ráérő ur lelkesedésében. Ez a népszövetség, az a néhány zászló, amit diadalmasan lenget a szél a pozsonyi Carlton fölött, Georgia izgatott és természetesen elfojtott panasza, fogalmak tisztá ása, Paul-Boncour elmés általánosságai, néhány emelkedett pillanat <— nagyjá- ban-egészében: idegenforgalmi attrakció. Mit tagadjuk, bennünk ünnepélyesség helyett Inkább szomorúságot kelt a pozsonyi kongresszus, mert túlontúl megmutatja, hogy hová jutott a népszövetség. De vájjon hova juthatott volna? Aki elfogulatlanul akar és tud gondolkozni Európa sorsa fölött és nincs oka rá, hogy a valóságot illúziókkal helyettesítse, aki megpróbált kezdettől fogva szeme közé nézni a tényeknek, annak tudnia kell, hogy a népszövetség útja sorsszerű volt. Olyan konstituciós hibákkal jött a világra, hogy egészen természetes: az első komoly nemzetközi krízis talonba tette. A népszövetségtől nem lehetett azt várni, hogy majd megreparálja azt a világhelyzetet, amelyből szükségszerűen kellett a krízisek egész sorának elkövetkeznie. Beszéljünk nyíltan: a népszövetségi gondolat mindenkinek tettszett a világháború likvidálásának pillanatában, de senki sem vette komolyan. Kapóra jött, hogy Wilson eszmével bíbelődött akkor, amikor a világnak kikerülhetetlenül és sürgősen békére volt szüksége, hogy a holnap alá dolgozta a talajt, amikor a ma égető gondjai gyötörték a világot. így azután természetes, hogy a népszövetség, a remek wilsoni eszme mindörökre megmaradt a holnap ügyének. Annak is volt szánva: a mindenkori holnapnak. Aki meg akarja ismerni a népszövetség születési körülményeit, olvassa el Lansing könyvét a béketárgyalásokról, tanulságos könyv s szerzője alaposan belátott a kulisz- szák mögé, nyilván nem volt oka rá, hogy valamit elferdítve lásson vagy célzatosságot vigyen az események reprodukálásába. A teória mellé, aminek szépségét senki nem vonja kétségbe, jó háttérnek odavetiteni a születés körülményeit: Wilsont csak Lan- singgal együtt lehet olvasni, hogy tiszta képet kapjon az ember a népszövetségi eszméről s a világhelyzetről, amelyben megfogant s amiben később élnie és működnie kellett. Lansing 1919 március 20-án a következő sorokkal zárja le följegyzéseit: „Az egész világ békét akar. Az elnök a népszövetsé- get.“ Kezdettől fogva úgy néztek az érdekeltek erre a gondolatra, mint Wilson játékszerére. Mi lehetett belőle, ha egyszer csak játékszernek szánták azok is, akik később fölismerve jelentőségét, megpróbáltak komolyan élni vele? A történelem erői között nem vették számba akkor, hogyan volna elképzelhető, hogy a játékszerből egyszeribe hatalmas fegyver lesz most, amikor bizony égető szükség lenne egy ilyen békefegyverre. Idézzük csak vissza az eseményeket s látni fogjuk, hogyan vették ki úgynevezett méregfogát a wilsoni gondolatnak, hogyan csináltak belőle egyes nagyhatalmak kezes bárányt, hogyan formálták egyes érdekek engedelmes eszközévé, hogyan használták föl ideológiai paravánnak, ami mögött nem eszmék, hanem a hatalmi érdekek mondták ki a döntő szót minden európai kérdésben — s akkor nem fogunk csodálkozni azon, hogy a népszövetség aránylag rövid pályafutás alatt eljutott oda, hogy vidéki vendégszereplésre indul régi repertoárjával és megkopott kosztüméivel, mint a kiöregedett primadonnák. Természetesen mindebből nem következik, hogy a népszövetség halott volna vagy hogy ne tudna talpraállni. Igen, a népszövetség továbbra is a jövő zenéje, a nagy eszményiség, ami felé reménykedve tekintünk — de csak úgy képes regenerálódni, hogyha uj alapokra helyezik, hogyha az egész európai békerendeszer a népszövetségi gondolat jegyében újjáépül. S a népszövetség nemcsak cégére lesz az európai békének, hanem tartó oszlopa.
