Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-06 / 127. (4273.) szám

'ejTuj idAati rqiraptnur sg c)dB>i j3S?jauinq qag JUba [of íqppni B qefSoSBS g ‘uBqopjoq b qoa zspiuipiyi -j?

ÜBqireS b afipjajj XSog

‘)KJ 3JJ3UIB ‘íjaj puiczg Ipara up^n jjad iinjzy ‘S3Í3S B uip í[lZ3JJJ3AA‘S3d %

.1KAS9S ‘S0A0 6 *OrIZSyi HOXVrí *J-U SO ÜJlOZÍetf

xyan v sár íisíd

tJU-0 lIOA tTU ‘FbI * • • ?|TJjSll910a

bop-ioq Á3s }e[ aa^soudjazg •eqptuoAu b jeui jpnnS y

‘Bqfiui ap ‘BqBiq 9q '£

•Rfjij'EqSaiu ]3>ip ‘eqq ^bíÍbso ASa uofaquxazg •uatltía jibjiSS UBqniBj y iiatgq qiuu ’u qaaaAS íjaj *j

•swzQinqiqu

ihuEq y 'b.ibuubzs i^ua-ptuxjy '.mXuoq -Umu •spin uiau A[090tn b XSoq iiaouaiiq.uozs. -nq, qtjputn^aiu qutXuvuuj e iiure qzu qoj -BCinuiq.o9iu so Xuajiduu v jbjjo-jodib iTj?oÁ" -ruaq X3oqi qÁuoipnj b laiqiqqp zb igja Auajdtju so.iuB.iB zb ja ‘jjoj-zsn^BJBq .toqiuiy -si p iíaui qopü|nqo.i({ •iniii.iq •ui.oOAjOsoui iBqoqiUBqííaui a^ q.iaua ‘[a fX,ot?q asos ‘luapaiiaiu qt ípu.re];\[ — :tqaa cqpuoui pztj aa pAiier-ej srq e qpaui B.oBiu apadni!p'Q -qauoA9[ iiBqiSBáiuiD uap -min 0|p za .i.ooqm ituui ‘uof'.aoXiosoiu X.Őoq ‘JBZZB ÍJBSO ‘BlI|0A BpOpiBq^aUI TUIB X.oÜA

iqi? qa.uquas qoAiuiuias popp.xp; uiaj^ ’jaia ZB J|BA BS9Bp'[B ‘qpj9.ptJ{ ’pO'.§AIOSOUI BAOq.B s BJdBU Píaqiaj u iBtu.itrqí b uhui ‘bzssia

9.1®? ZB SBJ.I0J B qtnuT ’ZSBABq B ÍUIU1 ‘po.?-AJOSOUI ‘po^Ajosora jpui AiBiiqXuüo^j ■ • ■ ura • • • xuaqi :iuqq ' *

XÜbu qqastqSaj sp qzo>p qisopq b ‘pBpBz^pB [ppBApBpt; Xuo.ipy.uq sa°as[ap 'ratMiq — psajgq b appzaifSam |9q°BAp -oqiuoJoAuqS’.üUp b pqaS.i9aioaq.;ijf piupjEp siq b .loqtuiB XSoif £appa.o|9pqp •pzaoaq ‘bppb.0* -[OjppsoSiSaA ‘'BqqB.ooraps.oiJa'A ‘bjbdjb XpB.i -pi b ppB.iyaq XupjdBtr v py troqBpqB zb upX; -9'q XuoS^np ppopiqBzsap y ’uozb.tbzs b ubq -0[Bq b Bsa.tBqi B púim !}pg|9 Xpyjiq b ppag -.ladtnaq A.oti A.ooqi ' mppopuB.r pbabSbut £aq A'ug.o.dn,pA’uB.u? zb ppopoqzsiidl;qaioíp; ‘ppn.in.o A.oOqB S9 ppunőag ••uojpüiq.B lAlB.nq b ppu -n.oaq ‘aApzsaA pBX]n9U9X,o9 A^oqi ‘uBqsBpoq -zsBdBq b qpBjBjpa XSn. p.iaui ‘ppoptp.ifiqtumq

~ 611 —

'pniBsmy ‘saAa gj ‘tqiaztr) Jpíng

’SpstjJqa b í|bso uoqunznq zg ‘ppiBi' naazsAía zb BrjBqcpag •BJqunzpq iui b |iuoq BAiofBqaq B8941A sopjníJ^qej BppqB zy

•pjpia BqBjqB zb qH!^u Bí°?qV ‘P9Í»I9 JuiBiBA ipizsip siS^i^i "8pSBJj[jD iuiuras BpfBJ uasoui^j £zpq siq SBpBu qunzpq im y

VdOyMV

‘PMB9BA ;S9A9 gp ‘BpaziQ regiig

•aqXuuaui e paqp lap ppaA *B|(»zXuBuuoq b >IbuSbiía ‘ajqojq 9t qunjgp qv ‘qapzppjqqia ’gáj Xuoziq qp

•Biipzs eqSf xaoS^spBurj s ‘BjpiniBqais xujainzsXSBM •poSpjiA iq Bpo qazsfA

‘jjojpf ubj^bAS aqopauiáx

•Naaoxawax

•rzsaquBa :S9a» g £9pB^j qoopsuauaig

•zsaj Sipuiui iuppi iuji uqqundEi sj>j £zsai sí uioSjop iXuuaiujBg

‘UIIBSBpfBd sjx

‘qoppzzoq qopBJBUi nH -uiaSua Soj lupaaazg BfpSoppjBd 3{ojbXSeui siq b s ‘uiamgjo zb za zsapSaiv uap^q uapuiui ‘uiappuiag tnasJaA nsjg qppio’zoq uaqXpaw ‘qundBi spj ppofSaj^ ‘niaSua )Ja uiojg XSbu Őbujesba

■woaí) AOVM V

•ipazspzspy

£s9a? n ív

•pa§pp qunssaqpajazg Rqos uaS; Spui Xgoq . ‘paSfszs^Sa s ‘uiojq

uotpB insppepg

j uofpjBSaiu iBApf qog uaps] zb pa3?i A’Soh 'uiogBSupAiq b zy uopodBusapainzs

’vayfdVNsaxaaazs ivaaaAXsaj.

•piuBsyA ‘S0A9 fi ‘puap snpBiAi

qaqapauiasDEj B zsppjaq b puqv ‘paqaqauuaAS e naAau ASjq ‘BfjBpqo ‘ipAau paqaJaAS b Ajaj\i ‘bAub qiposEiu b Bioqsi zy

•vaoasi

•p-ipApq !90A9 ‘BqsHBf UBrazanp qaífpzs uiapzpu uesnq * • • 8pjjA as ‘jppbui ag ‘uiappajqajaj s$ pponpzsja JppBQi y ’UBppo pESopuBZS bij ‘qBuuipqndB sap^í £UB8op|oq pfBui rjoiBp ‘BqJBpeui ppq uba I9f

•UBqpqpjlBq Bjqa uiaui^Sopin ppo pujnf

‘bjsbux b I9j8b ASa ‘uiounpzs ppi uiaqau qqop •uaqpa8ji d^zs a puiq ‘uiauuaj ppi maqan qqop ‘8aui urapaqap uiau ap ‘j^auuaAS 9f £tuguozsfi>|

•uiazsaj Bqvqpi|E^ ^uipzzoq ua auugíig ‘niapj^q uBisauBAiq s ‘uiojBSoAiqBpo •UBSopjoq P|0]Bp A[aui ‘ppoA BpaisoBd A8g ‘niBppoiiBq pjppjBpBui i9qsBSBUi b puoj

’uazzajazs pauiojo qBuuiBÁuBsapp ASoh ‘raappopgq Bqjoqosa s uiappazs PfApoqi

•uopiszBd so§pj]A ‘uiEpjpr uaqopaa pigz £uioin|B zb láffp zb ppoA dazs aq £qo

•IV01V

•ino.iyuiox ‘aaAa f\ ‘bubjv Jpujoiv

•puBAppod Eqppjoq y qajaAS BqjnAQ sd9>{

‘puBddoi poASbu Bqzsap ‘PlBjSnq-BjSn ASi A3oh

'ubajje ajdazoq y £|bj8ii uqjnAo Sipaj ‘AupAqn zb BqBípj

£UBA 3ZSS3UI BUI]B Zy

•uiatap puaj uaqzoqij\[

‘BqjnAQ BrpB8opuoi\[

‘inapaqa ppuipB ASoh ‘sopuop ‘fuqas ap £om

•aiaq ppBzziSaxu tzig ‘BqjnAQ Epioojnq Sji\í ‘apap uba pazziA <zsih ‘ppjoq B p[OA zaqaf»j

•zoq ppqzsap sa P9pJOH ‘qqop ppq Ijaq uias qauug ‘zoqyqjnA'o qipnAupy bSb qiASa mauBH

■Ef9q®I t-isq p?zsuiozs bjbuiib zb apuiy £Bi9J uaASaAai ASoh ‘uaAuugq aupaqap§ai\[

■BJB(BlU}B zb zaN laqqauiazs oSjBAOg ‘bjbuijb Fej bSoj qBUBqjpAo ad9q y

•xaaozsvivav saxazoaA v

ívsvai XOdVADVN SÍM

É

— 281 —

— 178 —

UőtotoykUMty mteotya

Irta: Jánosi György

Könnykirály olyan v-olt, mint a zordon bérc, amelyik ködösen, félidőbe burkoltan emelkedik a magasba, de sem a csillagok tündöklő ragyogását, sem a napsütés káprázatos sugártáncát meg nem nézi. Haragszik, mert haragszik, maga sem tudja miért, talán benső érzésvilága vezeti félre, vagy a körülmények játszanak úgy össze, íhogy haragudnia kell, 'hogy amikor a fergeteg elvonult felette és dübörögve dörgött az ég, úgy tűnt fel, mintha a bérc dübörgött volna és semmi más.

Könnykirály alattvalói szomorúan ténfe- regtek ide-oda e ‘bérc-szerű harag hatása alatt és keserűen állapították meg, hogy Könnykirálynak nincs igaza: semmi o!ka

sincs arra. hogy valakire, akárkire haragudjék. mikor őt mindenki, aki ismeri, tiszteli, becsüli, szereti. Könny király égigérő aranyipalotája mellett talpig virágos orgonafa árnyékában állt a Parányi Áron bátya kunyhója, olyan szelíden és alázatosan pislogva, mint a Jónásé Ninive határában, mintha állandóan bocsánatot akart volna kérni azért, hogy van.

Huszonkilenc fia volt Parányi Áron bátyának. Olyan sereg, hogy még a gólyafészekből is kivetették a fiókákat, hogy legyen helyük éjjel a lefekvésre. Mint az orgonasipok, úgy sorakoztak ezek a Parányi-ivadékok s ha kenyeret kértek az édesanyjuktól, mint a cinegefiókák. Kértek, ku- nyoráltak, hápogtak, tátogtak, küvetelődz- tek s volt olyan a huszonkilenc közt, aki, ha 'hamarosan nem repült kezébe a karaj kenyér, az asztal sarkát rágcsálta türelmetlenségéiben.

Azt mondjátok, bogy ez lehetetlen? Hát az lehetetlen, hogy egy kotló alatt negyvenöt csibe legyen, mint minálunk? Ott futkároznak ni. a szemétdomb körül. Könnykirály palotájának árnyékában biz köny- nyli >olt a Parányi-ivadék oknak megfhuzód- n'iok. megélniük, mert a figyelem a magasban élő Könnykirályra terelődött s dúsan terített asztaláról annyi illat szállt ki és le- a kis kunyhóra, hogy azt csak fel kelllett tálalni.

De hogy Könny király ók nélkül, csak a maga gyönyörűségére megharagudott, megéheztek' a Parányi-csemeték.

— Jédesanyánk! Kedves jó, szerelmeden jéde«anyá/nk! Malii keed? — siránkozott a huszonkilenc csemete 111 úszón kilenc hangon.

Mi ja ' gyönyörüségejim? — kérdezte Parányi’ néni és jóságos szán a lommal nézett végig a huszonkilenc magzaton, hogy

mire a végire ért a sornak, belefáradt a szeme.

— Jaj, csőik óljuk a kegyes kezejit^ jé- desanyánk, hát biz az a baj, hogy nincs mit ennünk. Aranyasztalrul aranyadat száll- dosott, szilángózott eddigelé hozzánk. Degeszre, dagadtra ettünk magunkat. Felséges urunknak szívből! jó kegye elringatta képünkről az éhség árnyékját. Delhit most elmaradt ez a kegy, miért maradt el, hová maradt el?

— Pszt, angyalkám, ne olyan hangoson

— intette a huszonkilenc éhest a. jóságos anya. — Haragszik a király Talán rossz- kelkii emberek haragították meg, talán árulkodtak, becsmérelték, beáztattak olyan valakit, akit a király szeretett, vagy ép maga a király gondolt valami olyat, ami belekergette életét a haragba. Mindegy. A király haragszik, homloka felhős, arca sötét, szava haragos, nézése vidámiló. Én Istenem, de nagy bánat ez az egész nekem és nektek: király haragjára éhesek az én szép magzataim.

Huszonkilenc Parányi-csemete egyszerre kapott a fület övéhez és megvakarta bánatosan. Huszonkilenc csemete egyszerre füty- tyentett:

— Fütty! Nagy baj ez! Haragból jó sose támadt, haragból jó sose sarjadt, mit tegyünk, hova legyünk? Ma se ettünk, holnap se eszünk, mi lesz velünk, merre menjünk?

— Idehallgassatok, testvérejim! — kiáltotta a legkisebbik Parányi-csemete. — Azt mondom én, hogy ki kell engesztelni a király haragját. Nevettessük meg.

— Úgy van! — harsogták a Parányicsemeték. És összedugták borzas fejüket tanácskozásra.

Terveztek, tanácskoztak, addig terveztek, amíg dűlőre nem jutottak.

Volt, aki azt mondta, hogy le kell neki hozni a csillagot vagy a napot az égről. Volt, aki azt tanácsolta, hogy a tenger minden gyémántját ki kellene meríteni és a lábai elé tenni. Volt, aki úgy vélte, hogy a király haragját, a tenger virág engeszteli ki s el kell lopni a Tavasz öléből minden virágot. Ezer tanács, ezer vélemény mellett az volt a legtalpraeaettetob, amit megint csak a Parányi-csemeték legkisebbje ajánlott. Az, hogy menjenek a király elé és szemtől szembe tudják meg haragja okát.

Huszónkitoic Parányi-csemete erre egymás hátáfa állva létrát alkotott és a legkisebb a, magas palota magas ablakán át lesbvéici hátán a király elét hüni'börödött.- 183 HÓKA

ÉDESANYÁM SÍRJA.

A szent kereszt árnyékában,

Fekszik egy sir a magányban.

Rajta zöld fii, s tarka virág,

Lent a sírban édesanyám.

A sirt jelzi egy keresztfa,

Gyászos betűk vannak rajta.

A keresztfán van koszorú,

Rózsa s liliomból való.

A kislánya tette rája Édesanyja sirhalmára.

Tudja azt az édesanya,

Hogy lányának van rá gondja.

Kántor Margit, 13 éves, Vásárai.

A TAVASZ.

Kinyílott már a hóvirág,

S kezd zöldülni a határ.

Dalos madarak megszólalnak:

Itt a tavasz, itt a tavasz.

Mintha minden újra született volna,

Nincs egy élő alak, amely szomorkodna. A gyermekek is mind ugrándoznak,

Itt a tavasz, itt a tavasz.

N. Vanya János, 13 éves, Tardoskedd.

KÖSZÖNET JÁNOS BÁCSINAK.

János bácsinak írom e verset,

Neki szántam e szabad időmet,

Hogy megköszönjem a jutalomkönyvet. Nagyon szépen köszönöm E szép jutalomkönyvet,

Igazán, azt sem tudom,

Mi szép, s jóval háláljam meg.

Azt kívánom János bácsinak,

Jutalmazzon meg még sok kis magyart,

S éljen öröm közt, bánat nélkül,

S fogadja versem emlékül.

Reisman Ibi, 14 éves, Beregszász.

IBOLYA.

Meghúzódik szerényen A zöld bokrok tövében.

Szívja a nap áldását,

A jó meleg napsugárt.

Lila az ő ruhája,

Jószagu a virága.

Áprilisban nyílik ki, öt mindenki szereti.

Róla bizony, gyerekek,

Élő példát vegyetek.

A szerény kis Ibolyától Tanulhattok eleget.

Fray Márta, Í0 óvob, Vasárut.

BABONA.

— Bandi, gyere horgászni.

— Hiszen ma péntek van, — mondja Jóska, — pénteken nem jó horgászni menni, mert az szerencsétlen nap.

— Ne törődj vele, — vágja vissza, Bandi — hátha a halak számára lesz szerencsétlen.

SEMMI AZ EGÉSZ!

— Amerikában olyan magas felhőkarcolók vannak, — mondja Sanyi, — hogyha a hajó Amerika partjához közeledik, már • többkjlométernyi távolságból lelhet látni.

Feri kicsinylőleg legyint a kezével:

— No, akkor nem is olyan nagy dolog, hogy az a Kolumlbus felfedezte.

AZ ISKOLÁBAN.

A tanít óbácsi megkérdi a gyermekektől:

— No, gyermekek, me-Iyiték tudná megmondani, hogy milyen csuszó-mászó állatot ismer.

Pista jelentkezik é<s így szól:

— A kukac, is csuszó-mászó állat.

— Helyes. Most mondj egy nem csuszó- mászó állatot.

— Egy döglött kukac.

(Beküldte: Haris Mária, Szirnő.)

A BÁTOR GYERMEK.

Pali meséli egyik barátjának, hogy a múltkor bement egy oroszlánketrecbe.

— És nem féltél? — kérdezte a barátja.

— Nem, mert üres volt a ketrec.

(Beküldte: Bernáth József, Párkány.)

KIS LEVELEK

Bienenstock Kató. A mesét küld el. — YVeincziller Ludmilla. Versed a legközelebbi számban közölni fogjuk. — Grosz Lili. A rejtvényeket nem kell lerajzolnod, csak a szavakat egymásután leírnod. — Reisman Ibi. Nagyon helyesen teszed, ha könyvedet kispajtásaidnak odaadod elolvasni.

MEGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Bernáth József, Budinszky Ernő, Budin- szky Miklós. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgách Klárika, Forgách Ildikó. :: danák Etelka. :: Kincsik Tildus. Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba. :: Latkóezy Antal. :: Mfillér Klári, Meisols Márta. :: Per- jéssy Eszter, Plesa. István. Pénzes Joákim. :: Simái a Ancsi, Szecsey Klára. :: Rozlos- nik Bö»i, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Világi József.