Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-27 / 145. (4291.) szám

Tl^GAi-MAGtARHIRLAB 17 Falusi levél jött vagy két esztendővel ezelőg^ falusi levél érkezik nap, mint nap: ez is e9y\,olt a tétova kézzel megirt, kedves leveleknek; /!” . , turegyesület iránt érdeklődött s ujság^meit kérte_ S mikor válaszoltunk neki, újra fel kedvesen és részletesen, megirta a tisztelendő npv-t _ ur nevét s közölte egy falub$vácsmester címét, aki szintén kulturember... $ó levelezésben azon­ban csak vele maradtus2 egys2erü faj^j magyar- ral, ő kitartott mellek s minden felhívásunkra gondosan válás'7*1 Itt latOTc.’-a4 Csallóközben valahol, néha közölte, hogy rossz a termés, máskor ujjongva irt: elengedtek valamit az adójából. Megosztotta velünk örömét- bánatát s mi feljegyeztük nevét: egyszer, ha sok lesz az időnk, meg kell őt látogatnunk falujában. Aztán sokáig nem hallottunk hirt felőle. Télen újra irt, reszketős kezekkel, szomorúan: — öreg ember vagyok én nagyon, több, mint het­venéves, kifogytam a pénzből, leégett az én kis por­tám. Azt hittem, hogy a falumban összehozhatom az én népemet közös cselekedetekre, de nem sikerült és szégyellem ezt bevallani maguknak. Nincs pénzem az előfizetésre, ne küldjék tovább a kulturujságot többet... Rögtön válaszoltunk neki barátságosan: Ha nincs pénze, nem baj. Küldjük az újságot to­vább is, csak szeressen minket és szeresse a falubeli­jeit Adjon Isten uj portát, egészséget! Megint eltelt egy pár hónap, újra irt, egyre resz­ketősebben: *— Beteg vagyok ám, gyöngék a szemeim, nem bánnám, ha a betűik nagyobbak volnának, mert alig tudom elolvasni, pedig, hej, de szeretek olvasni! így levelezgettünk, Ismeretlenül s közölve but-bajt, hol egy újságszámunk, hol egy levelünk kereste föl fez öreg, kitartó magyart, aki egész faluja gondját s felelősségét magára vállalta előttünk. Kedves, olvasó, Öreg magyar ember, — már ki volt készítve a könyv, nagybetűs, amit pünkösdre megkap ajándékul, olyan, lapülyet kért Nagybetűs és a régi magyarokról való. Ma aztán a postás visszahozta a neki szóló újságot r— Ejnye! — csóváltuk meg a fejünket — hát illik az ajándékot visszaküldeni? Nosza, írjunk neki egy levelet sebtiben.*. Akkor látjuk, hogy jelet is írt az újság szélére a jpostás: zemre 1 — azaz: meghalt*.. Ennyi van csak a csallóközi öreg magyar neve mellett Egyszerű ezó, hivatalos közlés. Soha nem ismertük személyesen, egy volt a sok tízezer közül, aki olvasni szeretett pislákoló lámpa mellett s aki régi magyarok történeteiben lelte kedvét Egy volt a sokezer újságolvasó, munka mellett gör­nyedő magyar közül, oktatgatta, nevelte családját, jóra intette ismerőseit s reszketős, öreg betűivel akkor is a falu érdekében, irdogált, amikor leégett a portá­ja, elgyöngültek a szemei s közel érezte magához az örök sötétséget. Soha nem ismertük, mégis barátunk volt testvérünk és sorstársunk az öreg magyar, aki így mondott búcsút az ismerősöknek, a könyveknek s az újságoknak s aki ezzel az egyszerű szóval tért vissza a régi magyarokhoz, akikhez úgy kívánkozott mindig is: meghalt... Az ujságlap szélére írták a gyászjelentést. Isten veled, öreg csallóközi magyar, ismeretlen test­vérünk — szemeid gyöngültek, Írtad s egyszer, lám, karod is elerőtlenedett. Fogadjanak téged szívesen minden régi magyarok... írás jelezte közénk jöttédet s irás jelenti örök távozásodat. EGYETEMI HALLGATÓ. Hegyvidéki faluban beszélgetünk, vasárnap délután. A falu tanult embereiről van szó, azokról, akik lené­zik a népet s azokról, akik barátsággal közelednek f~]éje s akik segítik őket haladni akarásukban. Kinyil- y szivek őszintén, magunk között vagyunk: én, ^^ismeretie?,, akiben meg lehet bízni s ők, az egy­szerű falusi emberek, a szegény zsellérek s a kisbir­tokos gazdák, akik beszélnek. Nincs e percben közöt­tünk senki sem a falu tanultjai közül: ez az a pilla­nat, amikor őszintén nyílnak ki a lelkek s megszólal sok titkolt öröm, még több eltitkolt fájdalom. Innen, alulról, milyen más a magyar életnek a perspektívá­ja, mennyire más e z a vetület: müvészkifejezéssel él­ve: „skurzból" látja az ember a világot s valahány­szor a falu kis emberei gátlás nélkül indítják meg nyelvük kerekét, mindig Mantegna híres képére gon­dolok, a PIETA-ra, amely alsó szemléletből, Krisztus lábal felől mutatja az Isten fiát... A lábak nagyok, hatalmasak, a test, különös perspektívával, a távolba fut s fönt, a messziségben, a mellékalakok közép­pontjában Krisztus feje látszik. A perspektíva — mihelyest egymás között vagyunk falun — rögtön ilyen. A szemlélet kiinduló pontja a megszokottal ellenkező végleten van, a fejet, a koro­nát csak távolról látjuk s ami a képen eluralkodik, azt, rendes körülmények között elhanyagolhatónak tartja a festő. A szemszög tehát elfordul s mi a küszöbön, ala­csonyan ülők perspektívájából nézünk. ök beszélnek, én hallgatom. A faubeli emberek va­gyoni különbségéről van szó, kinek adott az Isten több Vagyont, vagy kevesebb földat. Később w ésabdi kü* lönbségek ügye is szőnyegre kerül, nem messze va­gyunk már a jellemtől. Szomorú, hogy politika s val­lás mennyire elválasztja lélekben is a falu embereit. A politikusokhoz szólani nem tudok, ők úgysem hall­gatnának meg. ellenben a vallások, felekezetek irányí­tó urait ilyenkor összetett kézzel szeretném kérni: békitsék össze magyar embereinket Isten szent nevé­ben s ne arról beszéljünk nekik, mi választhat el ben­nünket, hanem arról, mi hoz össze, mi tart egyben ... Az egyszerű falusi ember mindaddig nem eszmél rá a felekezeti különbségre, amig rá nem ébresztik. Ha azonban úgy hozza a sor, hogy a felekezetek közötti különbséget eszébejuttatják, akkor nehéz egy utón késztetni haladásra a más felekezetűvel! Nos, de nem erről van szó... Arról akarok beszél­ni, hogy a nagy diskurzus közben valaki sorra- veszi a falu vezetőembereit s pontosan felsorolja, ki a gőgös, ki a barátságos ember a faluban ... Ez a kisembernek, a zsellérnek, a félholdas paraszt­nak, a kisiparosnál is kisebb iparosnak nem szűnő lelki gondja. Emberi önérzete tiltakozik mások büsz­kesége ellen, s ha rangban, vagyonban nem is, de emberi méltóságban ugyanott szeretne helyet foglalni, ahol a „magasabb rangú" embertárs. — Nagyon büszke az hozzánk... — mondják egy illetőről — csak úgy a botjával mutogat, nem is szól... — Elfordítja a fejét, hogy ne kelljen köszönnie — mondják egy másik falubeli illetőről. Nem a gőgös parasztgazda megjegyzése ez, hanem a nagyon szegény osztályé. Azé, akit egy barátságos szóval, egy kalapemeléssel, egy kézfogással boldog emberré lehetne tenni a kis falusi közösségben. — De van ám két fiatalember a faluban — mondja most egy pipázó atyafi — az osztán barátságos. Még­pedig nem olyan leeriszkedő-formán, hanem bévül- ről, meggyöződésiből. El nem megy a szegény paraszt- ember mellett, hogy meg ne szólítja s el ne beszélget­ne vele. — Kik ezek? —■ kérdem. — Egyetemi hallgatók. Az egyik Pozsonyban, a másik Brünnben tanul ki... Hosszadalmas és csavaros Írásművemnek most ér­kezem tehát ugró pontjához s mind e fönti szavakat azért írtam, hogy' ide kerekedjem ki, ide, az egyetemi hallgatóhoz. Nem, sajnos, nem általánosíthatok még. mert az általánosítástól messze vágyunk. Néhány tucat fiatal­emberről van szó, az egyetemi hallgatónak uj típusá­ról, amely most van kifejlődőben a három egyetemi városban. Ezek a fiuk levonták a „népi gondolat", a „néppel való sorsközösség" és hasonló jelszavak min­den következményét s valóban a népért akarnak dol­gozni, valóban közösséget éreznek a néppel: nem le­ereszkednek hozzá, hanem együttéreznek vele — ez az a fiatalember-fajta, aki nemcsak jelszavakban éli ki a népi gondolatot, hanem a jelszavakba tartalmat is töltött. Az a főiskolás, aki vakációjában meleg barát­sággal beszélget a kisparaszttal, érdeklődik gondja­Megint Budapesten rendezik a Nemzetközi Asszonyhetet Dr. Spurné Bárdos Féttoronyi Magda, az Asszonykái magyarországi megszervezőjének érdekes előadása amerikai tapasztalatairól } \ \' \ BUDAPESTFényes és előkelő közönség töl­tött* meg a budapesti Zeneakadémia nagytermét, hogy meghallgassa dr. Spurné Bárdos Féltoronyi Magda beszámolóját háromhónapos amerikai útjáról. Spurné előadását a közönség nagy lelkesedéssel fogadta és méltán, hiszen ez a törékeny termetű, bájos asszonyka hihetetlen energiával és törhetetlen hittel járja a világot és időt, fáradságot nem kiméivé dolgozik egy nagy, közös cél érdekében: a világbéke megteremtésén asszonyok által! ” Ezt a célt szolgálja a Nemzetközi Asszonyhét, amit az idén ismét Budapesten rendeznek meg Spurné irá­nyításával augusztus 5-től 12-ig, amikor a világ min­den tájának vezető asszonyai összejönnek, hogy meg­ismerjék megszeressék egymást és azzal a mélységes, szolidáris érzéssel, amelyre csak, a finomultabb női lélek képes, azon dolgozzanak, hogy a nemzetek ne ellenséget, hanem testvért lássanak egymásban! —• Ennek az eszmének lelkes apostola Spurné Bárdos Féltoronyi Magda dr., ez a nagytudásu magyar asz- szony, akit Európa és Amerika metropolisaiban úgy ismernek, mint egy modern prófétát, aki a szeretet magvait szórja szét, mindenütt, amerre jár, az asszonyi lelkek termékeny humuszába, hogy kisarjadjon belőle egy szebb és boldogabb jövendő: a világbéke zöld vetése! Ezek után pedig ragadjunk ki néhány szót Spurné magasszinvonalu előadásából, melyet a hat év előtti és a mai Amerika összehasonlításából állított össze. —• A világháború a gazdasági életben a kapitaliz­mus szabad versenyével nagy prosperityt hozott létre és a 6 év előtti Amerikát egy szóval lehetne jellemezni: „élet". Amerika számára a kultúrának az Atlanti óceánon átcsapó hullámai felületes műveltséget, — az iparnak és kereskedelemnek óriási fellendülése pedig nagyfokú civilizációt eredményezett. Prosperity, de­mokrácia, snobizmus, materializmus és civilizáció: ez volt összefoglalva a hat év előtti Amerika képe. —■ A hat év előtti Amerika azonban sokat változott — fűzi tovább gondolatait Spurné. — Az egész világ munkanélkülisége Amerikát is elérte. A gazdasági vál­ság uj időket, uj gondolatokat és eszméket teremtett Az egész világon többé-kevésbé diktatúrák születtek. Ha Németországban a faj diktatúrájáról, Olaszország­ban a munkajog diktatúrájáról (Carta dél lavoro), Törökországban az állam diktatúrájáról és még Angol­országban is a birodalomnak, a középosztálynak dik­tatúrájáról beszélhetünk, — akkor az uj idők Amerikában a gazdasági ellenőrzés diktatú­ráját teremtették meg. Az idők méhében rejlő eszméknek megvalósitásához a megfelelő ember kell. Amerika embere, aki az uj időket megértette: Roosevelt, a Köztársaság elnöke. A tizenkétmillió munkanélküli a kapitalizmus szabad versenyének pezsgő életforgatagát egy pillanatra meg- torpantotta. Három embertípus próbált a 126 millió emberre zuduló bajokon segíteni: Rockefeller, az ember­barát, Ford, az autókirály és Roosevelt, aki centralizált erősen megszervezett szövetségi állam­mal és annak szociális törvényeivel, a kapitalizmus rovására olyan államot akar megteremteni, ahol a „népfelség" és „államfelség" egyensúlyban van. Az amerikai élet újból lüktet. A gazdasági válság előtt az amerikaiak jelszava az volt: „minél jobban megélni". Ma a cél nem „megélni", hanem „szépen élni". A szép életre, vagyis az élet művészetére való tö­rekvés jellemzi a mai Amerikát. Már az iskolában ezt tanítják. Erő és élet a fő. Az egyéniség kifejlesztése a cél. — „Personality' — mondja az amerikai. Nem szabad az önbizalmat el­veszteni. A belső életet kifejezésre kell juttatni a külső­ben, társainkon segíteni kell, mert egymásra vagyunk utalva és szükségünk van egymásra. — A modern amerikai ember fanatikusa a család­nak. Az iskolákban családjogot tanítanak. Statisztikai adatokkal bizonyítják, hogy a családi élet legbiztosabb záloga a szép életnek. — A társadalmi életben is keresik a szépet és a fi­nomat. Annyira udvariasak, hogy udvariasságuk már nem is nyugati, hanem majdnem keleti. Soha sem kér­deznek — s privát bajaikkal embertársaiknak nem al­kalmatlankodnak. A demokrata Amerikában azonban még ma is van snobizmus. A „Social Register" olyan, mint a Gothai Almanach. A demokrata Amerikában erősen uralkodik a faji ellenszenv. A néger még ma sem tagja a társadalom­nak. A legtöbb állam törvényei, szokásjoga megtiltja a négerrel való házasságot Négerrel együtt lenni, társadalmi halált jelent. A hat év óta beállott amerikai válságnak azonban a legnagyobb mérvű a lelki reakciója. A materialista Amerika keresi a spiritualizmust. Egy néger próféta járja be az Egyesült Államokat, akinek szavára száz­ezrek gyűlnek össze s akinek minden beszédét millió példányban szórják széjjel az Unió területén s akinek neve: Father Divine, Isteni Atya, akiről mostanában annyit Írtak az amerikai és az európai lapok. — Sok teozofus is van Amerikában. Békét akarnak minden áron, mert hiszik, hogy szépen élni csak akkor lehet, ha az emberiség megérti egymást és béke lesz a vi­lágon. —• A materializmusról híres Amerika ma éppúgy dolgozik, mint azelőtt, de felsőbb, tísztultabb eszmei életre vágyik. Ez az az irány, ami a mai Amerikát jellemzi. És mégis..., ha megnézzük a mai amerikai irodalmat, az uj szellemi gondolatokat felölelő könyvek mellett még igen sok a selejtes, úgynevezett vonat­olvasmány. A színdarabok még ma Is szalón-darabok, kis emberi problémákkal foglalkoznak, csöppögnek a romantiká­tól. Az uj klasszicizmus, amely ma az egész világon ismét az eszmék szolgálatába állította az irodalmat és művészetet, még nem jutott el Amerikába. —• Ha azt kérdezzük, mi része van az amerikai élet­ben az amerikai asszonynak? — úgy azt látjuk, hogy baja iránt, tanítja s vezeti, az a főiskolás, amely nem­csak „feldolgozni" jár falura mindenféle statisztikákat, hanem a falusi ember szintjéből szemlélve a dolgokat, a falun erkölcsileg s anyagilag minden erejéből segí­teni kész: az a főiskolás valóban záloga a szlovén* szkói jó magyar sorsnak, s elmondhatjuk, hogy né­hány év elteltével kifejlődött már olyan főiskolás típusunk, amely nemcsak tanulmányi érdekből szem­leli a falut, hanem azért, hogy vele együtt éljen ké­sőbb s a falu népével együtt levonja a legvégsőbb következményeket, amelyek a kisebbségi sorsból következnek­Ma már nem divatból, hanem belső meggondolás­ból fordulnak sokan-a falu felé. a. prágai, brünni és pozsonyi főiskolások közül. Érzik, tudják, hogy más-- kép nem tehetnek. Ha meg akarnak maradni az etni­kum keretén belül, ha valóban magyarok akarnak ma­radni s magyarul érezni, akkor nincsen más ut, mint az, hogy a tanult osztály s a falu kevésbbé tanult rendje öszefogjon s olyasfajta népi demokráciát ter­meljen ki, mint amilyen a bolgár, vagy a finn, vagy a norvég .... Renegátok sokan lesznek. Félős, hogy az „érvénye- sülés"-ért még sokan hátatforditapak majd a magyar­ságnak az egyetemi évek után, de az a főiskolás, aki örömben s bánatban osztozik a faluval, az a főisko­lás, aki vasárnaponként előadni jár a falura, oktatja,, szórakoztatja, neveli a népet: ez a főiskolás, nem hi­szem, hogy valaha is renegáttá válnék. Megnyugtató, hogy az egyetemi városokban igen sok magyar főiskolás van, akik ez uj szellem szerint élnek már, ez az eszményi, nagy népi közösség egyre több hívet szerez magának s e sorok írója úgy érzi: a kétféle magyar népréteg között döntő találkozás van készülőben. Olyan döntő találkozás, amelyben a szlo- venszkói magyarság csak nyerhet. S akkor fog bekövetkezni az, hogy minden szem­szögből egyféleképpen tekinthetjük majd a mi magyar életünket. Nem lesznek gőgös elzárkózottságok, nem választ el világnézeti és felekezeti kérdés: csakis egyek leszünk, szlovenszkói magyarok munkás, egyetértő tömbje. — így van, Péter bácsi? —• kérdem később, mert ilyenformákat mondtam a keresztlábu asztalnál. — Isten adjon nekünk ilyetén boldogulást — mond­ja ő és vidámat szortyint a pipáján. elsősorban meg vannak törvényes jogai, meg vannak a gazdasági lehetőségei és a szokásjog alapján egyenlő elbírálás alá esik a férfivel. így az amerikai kultúra kezdetétől fogva mindig lehetőségei voltak arra, hogy a női kultúrát is érvényrejuttassa az ország fejlődésé­ben. Ez bizonyítja, hogy a 90 százalékban magánosok által létesített szociális intézményeket úgyszólván mind nők indították meg. A collégiumokban, egyetemeken nagy százalékban nem csak a tanulók, de a tanárok is nők. A gazdasági életben a legmagasabb pozíciókat foglalják el — és egy igen érdekes tünet az, hogy ahöl á férj és féleség együtt dolgozik, ott i féleség neíft ségitője, hanem törvényileg bejegyzett társa a férfinek. A nevelésben, a társadalmi életben a hangadók a nők* Nők nélkül jó társaságba Amerikába bejutni lehe­tetlen! ’ . Az előadások hallgatói 99 százalékban nők. A spiri­tuális irányoknak ők is lelkes követői,’az irodalomnak olvasói és a mélyebb eszméknek megértői. Több elis­merést a nők sehol a világon nem kapnak, mint Ame­rikában. Az ő megérdemlett tevékenységük a női kul­túrát oly mértékben tudja érvényesíteni, amely a két nemnek előnyeit össze tudja kapcsolni. A mai szociális intézményeknek legnagyobb munkása a népjóléti állam­titkár: Miss Perkins, — viszont a jótékonyságban a legnagyobb példaadó az elnök felesége: Miss Roose­velt. Az amerikai nőknek legnagyobb értéke a szoli­daritás, összefogva, szeretettel dolgoznak egy nagy közös cél érdekében: a világbékéért! — fejezte be előadását dr. Spurné Bárdos Féltoronyi Magda, aki amint fen­tebb elmondott szavaiból is megállapíthatjuk —* nem csak gyöngéd asszonyi eszközökkel, de biztos politikai érzékkel is rendelkezik, éles megfigyelőkészséggel pá­rosulva. SZIRMAY-KALOS MARGIT. Hat nyelven tartanak előadást a debreceni nyári egyetemen! A debreceni Nyári Egyetemet az idén is aug. 1—18-ig rendezik' a Tisza István Tudományegye­temen. A XI. tanfolyamon ihat európai nyelven folynak az előadások, amelyek a modern irodal­mak, történettudomány, pedagógia, filozófia, ter­mészettudomány legújabb eredményeit és problé­máit ismertetik. A francia, angol, lengyel, német, olasz és eszperantó nyelvek e'sajátitását teszik lehetővé. Ezek mellett a külföldiekkel való ál­landó érintkezés, együttlét kitűnő alkalom a mo­dern nyelvek tanulására és gyakorlására. Az elő­adások* a nyári életrend szempontjait figyeiembe- véve, a kora délelőtti és késő délutáni órákban vannak. Közben elég alkalma nyilik a. hallgató­ságnak üdülésre és szórakozásra a városi gyógy- és strandfürdőben. Ezenkívül hangversenyek, táncbemutatók, kirándulások teszik változatossá, a tanfolyam programját. A Nyári Egyetem beirat­kozott hallgatói nagy kedvezményeket élveznek. A külföldi hallgatók 50 százalékos vasúti kedvez­ményben részesülnek, a magyar konzulátusok és követségek olcsó vízumot adnak a debreceni Nyári Egyetem hallgató inak. Debrecenben olcsó villamos- és fürdőbérletet, kaphatnak. Végül egy hetet tölthetnek Budapesten alig. 18—25-ig a le­hető legkedvezőbb feltételek mellett. Mindezek akkora népszerűséget biztosítottak a debreceni Nyári Egyetemnek, hogy ma már egyike Európa legnépesebb szünidei tanfolyamának. A multévi jubiláns tanfolyamon 735 hallgatója volt a debre­ceni Nyári Egyetemnek. \z idén ez a szám a je­lek szerint még növekedni fog. A részvételre vo­natkozólag bővebb (felvilágosítást nyújt a debre­ceni Nyári Egyetem titkársága, Debrecen 10. „Falusi napi ó m“ - b ót ——— ’ “ ” js Az ismeretig olvasó és — egy eíemi baílgafók dicsérete * r a : Szombathy Viktor 1937 Junius 27, vasárnap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents