Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-27 / 145. (4291.) szám
h ncmzetRözí Kisebbségi védelem története Dr. Flachbarth Ernő müvének első részében összefoglalta a vallási és nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó szerződéseket ■ A múlt hasznosítható tanulságai II. BUDAPEST, junius. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Múlt vasárnapi cikkünkben általánosságban foglalkoztunk dr. Flachbarth Ernő nagy müvének jelentőségével. Azt a nagy müvet, amelyet Balogh Arthur kolozsvári egyetemi tanár kezdett meg, amikor a kisebbségek nemzetközi védelméről szóló alapvető munkáját megírta, dr. Flachbarth most teljesen kiépítette, betetőzte és teljes áttekintését nyújtja az egyetemes pozitív nemzetközi kisebbségi jognak. De hogy a jelenleg érvényben lévő nemzetközi kisebbségi joggyakorlatot érthetőbbé tegye, hosszabb jogtörténeti bevezető részt ad, amely a nemzetközi kisebbségi jog fejlődését és az érvényben lévő kisebbségi szerződések keletkezését adja elő s ez utóbbiakat Dávid Hunter- Miller nevezetes naplója alapján. A világháború előtti kisebbségi szerződések Clémenceau-nak 1919 junius 24-én Paderewski lengyel köztársasági elnökhöz intézett híres kísérőjegyzékéből megtudjuk, hogy a kisebbségi szerződések, amelyeknek aláírására a békekonferencia Lengyel- országot és más államokat felszólított, nem jelentenek valami egészen újszerű dolgot a világtörténelemben, miután Európa nemzetközi jogéletében már régtől át- származtatott hagyomány, hogy ha uj államot alapítanak, vagy pedig egy már meglevőnek jelentékeny területgyarapodást adnak, úgy a nagyhatalmak ezt az államot nemzetközi egyezmény formájában kötelezik, hogy bizonyos kormányzati alapelveket figyelembe vegyen. Clémenceau jegyzéke a tétel bizonyításául a berlini egyezményt s a Hollandia 1814-ben, a Görögország 1881-ben vállalta kötelezettségeket hozza fel. A világháború után keletkezett kisebbségi szerződések tehát csupán szemei alkotnak egy hosszú történelmi fejlődés láncában. Történelmi előzményeik vannak, amiket a szerző négy csoportba oszt: 1. azok a szerződések, miket a reformáció óta bizonyos protestáns vagy katolikus náprészek javára kötöttek* 2. a balkáni keresztény, később mohamedán kisebbségek javára kötött szerződések, amelyek ugyan szintén vallási kisebbségekre vonatkoznak, de nemzetiségi védelmet is nyújtanak; 3. a romániai zsidó kisebbség javára szóló népjogi határozmányok és végül 4. a világháború után alkotott kisebbség- védelmi szerződések. A szerző mind a négy csoportot beható elemzés alá veszi. A hit- és lelkiismereti szabadság példaadó védelme magyar földön A reformáció széttépte a nyugati kereszténység eddig egységes szervezetét. A súlyos vallási háborúkat csupán azok a nemzetközi szerződések és belső törvények enyhítették és szüntették meg, amelyek a protestáns, illetve katolikus kisebbségek szabad vallásgyakorlatát és polgári egyenjogúságát biztosítottak. A hit- és lelkiismereti szabadság történetében kiemelkedő jelentősége van az erdélyi fejedelemség 1557 évi tordai országgyűlésnek, amely „cuius régió, eius re- ligio" elvével szemben nemcsak hogy biztosította a vallásszabadságot, hanem általában kijelentette, hogy mindenki azt a hitet követheti, amelyiket akarja. A reformáció kezdete után alig félszázaddal a kis Erdély ilyen messzire világitó példáját adta a vallási türelmességnek! Egész Európában nincs példa erre, A felsorolt és elemezett tizenhat ilyen természetű szerződés között bennünket különösen érdekel a nikols- burgi békekötés, amely a Bethlen kormányzása alá jutott területeken a katolikus lakosság vallásszabadságát biztosítja. Ez az első szerződés, amely területátcsatolással kapcsolatban az őslakosság szabad vallásgyakorlatára biztosítékot nyújt. Fontos a linci szerződés is (1645), az első nemzetközi egyezmény, amely áttöri a „cuius régió, eius religio" elvét és a jobbágyok számára is biztosítja a vallásszabadságot. Behatóan elemezi a szerző a világtörténelmi jelentőségű westphaliai szerződést, amely a vallásháborúk korának véget vetett. A következő fejezetben tizenkét olyan szerződést ismertet, amiket a balkáni vallási kisebbségek javára kötöttek. A zsidó kisebbségek javára szóló egyezmények Különös figyelmet érdemelnek a világháború előtt a zsidó kisebbségek javára szóló szerződések azért, mert a zsidó közvéleménynek nagy hatása volt a modern kisebbségi szerződések létrejöttében és éppen ezért a kisebbségvédelmi szerződések jó részben azokon a tapasztalatokon alapulnak, amiket a zsidó kisebbségek védelmére vonatkozó szerződések hatályosságával kapcsolatban szereztek. Megtudjuk, hogy már a bécsi kongresszus foglalkozott a zsidókérdéssel, de csak elvi jelentőségű tanácskozásban. Az 1856. évi konstantinápolyi jegyzőkönyv viszont beható határoz- mányokat tartalmaz, amikor kimondja „minden" moldvai és oláhországi lakosnak hivatalképességét és születési meg vallási különbség nélkül biztosítja a két hercegség minden polgárának az egyenjogúságot. Ezek a határozmányok hallgatólagosan a zsidókra is vonatkoznak. A párisi egyezmény (1858) viszont az egyenjogúságot csupán a keresztény lakosokra szorította, a zsidók számára csupán az ingatlanszerzési jogot hagyta meg. A berlini szerződés kötelezte Romániát, hogy törvényhozásában ne tegyen különbséget lakásainak hitfelekezeti viszonyi alapján. Amikor a romániai zsidók amerikai bevándorlásának arányszáma igen magasnak mutatkozott, John Hay amerikai külügyi államtitkár 3902-ben igen erélyes jegyzéket intézett Romániához, amelyben a berlini szerződés alapelvcit „a népjog és örök igazságosság alapelveinek" mondta ki és követelte, hogy a román kormány ezeket az elveket tartsa tiszteletben. Ez az első jellegzetes példa arra, hogy egy külső hatalom az emberiesség szempontjai alapján közben- árt egy vallási, egyúttal nemzeti kisebbség érdekében. A nemzeti kisebbségekre vonatkozó szerződések A nemzeti kérdé.-!, mint dinamikus történelmi hatóerő, a francia forradalommal lép fel. Ezért azokat a szerződéseket, amikben a francia forradalom előtt egy- egy olyan területrésznek autonómiáját biztosítják, amely területrész etnikai tekintetben elüt az állam egyéb területeitől, nem tekinthetjük tulajdonképeni nemzeti kisebbségvédelmi szerződéseknek. Ezek pusztán bizonyos rendi előjogokat biztosítanak, mig a nagy forradalom után a szerződéseknek egész sora jön létre, amiket vagy az újszerű nemzeti gondolat szült, vagy pedig a nemzeti elnyomás elleni védőfegyverül szolgáltak. Kilenc ilyen szerződést mutat be a szerző és érdekes megfigyelni azokat a szempontokat, amelyek ezekben a kisebbségvédő szerződésekben érvényesültek. Kiemeljük a berlini szerződés negyedik artikulusát, amely kifejezetten a bulgáriai nemzeti kisebbségek individuális jogairól szól, mig az addigiak nem e nemzeti kisebbségek tagjainak, mint olyanoknak, adják meg a kisebbségi jogokat, hanem bizonyos területeknek biztosítják az önkormányzatot Ennek következtében a most érvényben levő kisebbségi szerződések előhírnöke a berlini szerződés negyedik artikulusa. A kisebbségek ügye a békekonferencián A nagy alapossággal ismertetett előzmények után a szerző rátér a békekonferenciának a kisebbségek ügyében végzett munkájára. Szinte drámai érdekes- ségü ez a fejezet, hiszen történelmi dokumentumoknak világánál azt mondja el benne a szerző, hogy hogyan határoztak az uj világot kiépitők a kisebbségekről azok megkérdezése nélkül. A nemzetek önrendelkezésének joga helyébe az a tény lépett, hogy a Keleti-tengertől a Földközi-tengerig 30 millió embert kisebbséggé tettek és hogy a kisebbségi tüskét eltávolítsák a jövendő Európájából, megalkották a kisebbségvédő szerződéseket. Flachbarth előadása ebben a részben a legapróbb mozzanatokig kiterjed és olyan részleteket ismerünk meg, amikbe eddig nem tekinthettünk bele. A világháború alatt és közvetlenül annak befejezése után a különböző társadalmi szervezetek és egyes tudósok a kisebbségi kérdés rendezésére tervezeteket vetettek fel. A szerző szerint ezek a tervezetek nemcsak elméleti szempontból érdekesek, hanem azért is, mert a lege ferenda szempontjából mai nap is fontos útmutatásokat tartalmaznak. Éppen ezért behatóan foglalkozik az 1912-ben alapított Union des Nationalités, az 1915-ben Hágában alakult Organisatíon centrale pour une paix durable kisebbségvédelmi tervezeteivel, az 1916-ban Hágában tartott szociáldemokrata kongresszus s a rákövetkező stockholmi kongresszus határozatával, a genfi béketársaság, a német nemzetközi jogi társaság munkájával, az 1919 márciusában Bernben megtartott népszövetségi konferencia tanácskozásaival s a zsidó békekonferenciái küldöttség emlékiratának kisebbségvédelmi részével. Wilson és a kisebbségek Amikor a háború végeztével Woodrow Wilson hajóra szállt, hogy mint arbiter mundi megszabja az A magyar szülő egyenesen tönkreteszi gyermekét azzal, ha nem magyar iskolába küldi Egy szlovenszkói magyar szülő üzenete a töprengő, az ingadozó magyar szülőkhöz PRÁGA. — Holnap, hétfőn kezdődnek meg a jövő tanévre a beiratások s a magyar szülőknek * Szlovenszkó- és Kárpátalja- szerte dönteniök kell gyermekeik létkérdésében: anyanyelvű iskolába íratják be őket, igen vagy nem?! A magyar jövő szempontjából sorsdöntő jelentőségű elhatározásuk utolsó óráiban a buzdító cikkek hosszú sora után leközlünk még egy levelet, amelyet egy, a magyar jövőért aggódó szlovenszkói magyar szülőtől kaptunk a napokban. A magyar iskoláztatás kérdését főleg a gyakorlati oldaláról megvilágító, valóban közérdekű levelet — az ingadozók, a töprengők megerősítése céljából — alább szószerint közöljük: —' Naponta olvasom az újságokban, hogy a diákoknak a napokban be kell irat- kozniok a jövő tanévre. Emellett eszembe jut az a szomorú tény, hogy magyar diákjaink napról-napra fogynak, mert egyrészt az elszegényedett magyarság könnyebben tudja gyermekét szlovák iskolákban taníttatni, mivel ott ingyen vagy olcsó interná- tusok vannak, segélyeket kapnak stb., stb, és azonfölül nagyon sok magyar szülő azon téves meggyőződésben van, hogy gyermekeinek jövőjét jobban biztosítja azzal, ha őket szlovák iskolába járatja. Ezzel szemben nem látok a mi részünkről kellő propagandát és különösen nem látok megfelelő propagandát, holott például a helyzet az, hogy Kassán az azelőtti egészen magyar zsidó iskolában a magyar elemit nem tudták megnyitni, mert összesen egy növendék jelentkezett és a magyar reál- gimnáziumban az addigi két első osztályt egy osztályra kellett redukálni, mert oda sem jelentkezett elég elsőosztályos diák. Ez a megdöbbentő jelenség természetesen azzal is jár, hogy megfelelő magyar tanerők is elvesztik állásaikat vagy nem jutnak állásokhoz. — Lapjaink lelkesen hirdetik, hogy magyar kötelesség a magyar gyermeket magyar iskolába járatni stb., stb. s az eredmény az, hogy még több magyar szülő taníttatja gyermekét szlovák iskolában, mert mint öreg, tapasztalt ember szomorúan látom, hogy sok, magyarságát soha meg nem tagadó szülő is akad, aki azt akarja, hogy gyermeke ne legyen nagyon magyar, mert fél, hogy gyermeke majd emiatt nem tudna elhelyezkedni. Ez természetesen teljesen téves és ezt kellene különösen a mostani napokban, amikor ez aktuális, teljes erővel fejtegetni. Az én tapasztalati véleményem ugyanis az, hogy a magyar szülő egyenesen tönkreteszi a gyermekét azzal, ha nem magyar Iskolába járatja. Mert eltekintve attól, hogy az a gyermek, aki nem anyanyelvén tanul, nemcsak, hogy anyanyelvét nem fogja tudni soha, hanem más nyelvet, például a szlovák nyelvet, sem lesz képes soha tökéletesen megtanulni, mert kellő alapja nem lévén, nem fog tudni összehasonlításokat tenni, ami egy nyelv megtanulásának főfeltétele, Azonban uj világ arcát, a kisebbségi kérdés rendezésére még nem volt kialakult programja. Még jegyzetei sem voltak ebben a tárgyban. A háború folyamán némi homályos célzásokat tett arra, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét nemzetközi jogi alapon biztosítani kell. Ismert beszédében és üzeneteiben a népek önrendelkezési jogát jelölte meg a nemzetiségi kérdés megoldási alapjául, mig a kisebbségvédelem háttérbe szorult. Tizedik pontjában a volt monarchia népei számára „autonóm fejlődésüknek lehető legszabadabb lehetőségét" követelte. Első népszövetségi tervezetében még nem tett ajánlatot a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. Csupán a Párisban fogalmazott II. tervezet kiegészítő részében található Wilson kisebbségjogi programjának konkrét fogalmazása. „A népszövetségnek az összes uj államokat köteleznie kell — mondja —■, hogy joggyakorlatukban minden fajtabéli vagy nemzetiségi kisebbségnek úgy a törvényhozási utón, mint gyakorlatilag ugyanazt a bánásmódot és biztonságot nyújtsák, mint amelyet nemzetük vagy fajtájuk többsége élvez. Ez az előfeltétele független vagy autonóm államiságuk elismerésének". A szerző aztán behatóan ismerteti a kompromisszumos tárgyalásokat s nagyon érdekesen világitja meg, hogy milyen befolyásra határozta el magát Wilson arra, hogy a kisebbségek ügyét a békekonferencián képviselje. House ezredes tanúsága szerint az amerikai zsidók szervezete birta rá erre az elnököt. Ám nem lehet tisztán az amerikai zsidók befolyására visszavezetni az egész kisebbségvédelmi ügyet. A kisebbségek védelmének szükségessége a világháború vége felé már nagyon mélyen meggyökerezett a világ közvéleményében. A szerző felhozza Masaryk javaslatát is, aki azt ajánlotta, hogy a békekonferencia nemzetközi törvényt hozzon a nemzeti kisebbségek ügyében és a népszövetség kebelében különleges bíróságot állítson fel a kisebbségi kérdések eldöntésére. Annyi azonban bizonyos, hogy a kisebbségi ügy gyors fejlődését a zsidók nemzetközi szervezeteinek közbenjárása idézte elő. Behatóan ismerteti a szerző ezután a békekonferencián végbement kisebbségi tárgyalásokat s beszámol azokról a javaslatokról, amiket a legyőzött államok delegációi tettek. Köztük találjuk azt a javaslatot, amelyet Apponyi Albert 1920 február 20-án terjesztett elő. A szerző történeti összefoglalásának befejező fejezetében a lausannei konferencia kisebbségjogi tanácskozásait ismerteti. Rövid összefoglalását adtuk ebben a cikkünkben annak az óriási történeti anyagnak, amit dr. Flachbarth müvének első fejezeteiben felölel. Következő cikkünkben müvének további főrészével: a pozitív nemzetközi kisebbségi joggal foglalkozunk. elhelyezkedni is nehezebben fog tudni, mint ha magyar iskolát végzett volna, mert remélhető, hogy évtizedekig vagy örökké lesznek és maradnak a köztársaságban magyar ügyvédek, magyar kereskedők, magyar bankok és magyar iparvállalatok* ezek pedig — mégha ném is akarnák —■ kénytelenek magyar alkalmazottakat keresni és alkalmaztatni, mivel ezt a magyar felekkel való érintkezés megköveteli. Azonkívül •— amint tapasztaljuk — sok cseh vagy szlovák ügyvéd stb. is magyar alkalmazottat keres, mert hisz ezek maguk nem bírván a magyar nyelvet, még jobban reászorulnak magyar munkaerőkre, mint a magyarok. De tudjuk azt is, hogy Szlovenszkón a felsőbb hivatalokba, a bíróságokhoz, sőt katonatiszteknek is keresnek magyarul tudó embereket és a csehek és szlovákok maguk is magyar kurzusokon igyekeznek a magyar nyelvet megtanulni. — Tehát állami szolgálatban is több kilátása van egy magyar iskolát végzett magyar diáknak elhelyezkedhetni, mint ha szlovák iskolákat végezne. Ezzel szemben nem áll meg az, amivel a magyar szülők helytelen eljárásukat mentegetik, mintha a magyar diák a szlovák és cseh egyetemeken nem tudna boldogulni, mert állítólag nem bírja az államnyelveket. Mert ezzel szemben tény az — amit mindennap tapasztalhatunk -—, hogy épp a magyar fiuk — talán azért, mert kezdettől fogva irodalmilag művelik a szlovák nyelvet — ma már jobban beszélnek szlovákul, mint maguk a született szlovákok, Etekintetben különben - ha a szülők aggálya alappal bírna — olykép lehetne segíteni, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelvet még intenzivebben tanítanák, n int ahogy azt ma teszik, ami ellen — azt hiszem — egy magyar szülőnek sem lenne kifogása és természetesen nem kifogásolná ezt az államhatalom sem. 1937 junius 27, vasárnap. 4
