Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-23 / 141. (4287.) szám
2 99 1937 junitxs 23, szerda. got, amelyet települési területén a Mindenható és a természet erői neki biztosítottak. A belpolitikai fronton egyenrangúvá kell tenni a többségi nemzettel, mert nincs erkölcsi indok arra, hogy ott is kisebb joga legyen, ahol mint elhatározó többség él. Törvényes biztosítékok kellenek — A békeszerződések kiseibbségyédő paragrafusait és az alkotmánytörvény széllé- mét tiszteljük, de minden tiszteletünk meL lett nyiltan meg keli mondanunk, hogy a mi sorsunkon nem tudtak változtatni; részben, mert a népszövetség garantáló szerepét betölteni nem tudta, részben pedig a csehszlovák sovinizmus az alkotmánytörvény szellemét érvényesülni a gyakorlatban nem engedte. Szükség van tehát olyan iörvények alkotására, amelyek a köztársaság nemzeteinek egyenrangúságát biztosit— Ha a kormány a magyar kisebbség kérdését komolyan kívánja rendezni, úgy a következő négy pontba foglalom azokat az elveket, amelyek egyben a gyakorlati megoldást is jelentik: 1. A köztársaság' magyar kérdését a magyarság vezetőivel s nem csehszlovák pártok képviselőivel kell megoldani. — 2. Ken>R\GAI-7A\O^AR- HTRMP I ják és az elnemzetlenités lehetőségét megakadályozzák, A nemzetiségi nyilatkozat — A kormány február 18-án bizonyos elveket publikált, amelyek irányadók kellene, hogy legyenek a hatóságok és hivatalok számára a kisebbségekkel való bánásmódot. illetően. Ez az egyoldalú kormánynyilatkozat, amelyet a propaganda úgy szeret feltüntetni, mintha a kormány és a kisebbségek között megkötött kétoldalú megegyezés volna, nálunk magyaroknál a gyakorlatban semmi változást nem hozott. Meg .kell állapítanunk, hogy az esetleges felsőbb utasítás az alsóbb orgánumok bürokratáinak és sovinisztáinak kezében elsikkad, vagy maga a központi utasítás sem bírt minden vonalon érvényesülő komolysággal. rülni kell minden olyan látszatot, amely a lényeges nagy kérdések megoldása helyett csak kortescélokat szolgál. — 3. Helyre kell állitani a magyarlakta terület magyar jellegét közigazgatási, kulturális és gazdasági vonatkozásban. —- 4. Törvényesen szabályozandó a magyar kisebbség teljes egyenjogúsága és az elnemzetlenités meg-" akadályozása. a Vatikán érdeke, hanem Prága érdeke volt elsősorban akkor a katolikus kongresszus megrendezése, mert Prágában is be kellett látni, hogy a Róma ellen megindított harcban Prága semmiképpen sem maradhat fölül. Tanulság lehet ez azon európai államok részére is, amelyek nem okulva a történelem tanításain, még ma is abban a hitben ringatóznak, hogy akár Róma ellen vagy akár Róma nélkül boldogulni tudnának. De menjünk tovább. Azt sem felejthetjük el sohasem, hogy a kisantant közel két évtizeden át milyen rendszeres akciókat folytatott Magyarország ellen. Bizonyára abban a hiszemben tette ezt, hogy Magyar- országot sikerül megrögziitenie a Trianonnal statuált sorvasztó izoláltságában. Ma már ilyen izoláltság nem fenyegeti Magyarországot. —' Edén angol külügyminiszter mondotta nemrég az európai békétlenségre célozva, hogy különösen Németország előtöré- sével kapcsolatban a helyzetet nem lehet egy csapásra megjavítani, hanem még hosszú aprómunkára van szükség, hogy a régi ellentétek elsimuljanak és a béke utjai járhatókká váljanak. Ilyen aprómunkát folytattunk eddig mi itteni magyarok a velünk érző őslakos sorst est véreinkkel együtt helyzetünknek megjavításáért, igazságunk ki* vívásáért és azért, hogy a sok sérelemért orvoslást és jóvátételt kapjunk. Mi sem várhatjuk itt egy csapásra sorsunk jobb- rafordulását és nagyon tévednek azok a nem egyszer jóhiszemű magyarok, akik azzal szeretnék áltatni magukat, hogy egy szelidebben hangzó és esetleg Ígéretet megcsillogtató nyilatkozat a kormányelnök vagy valamelyik kormányférfiu részéről már az itteni magyar kérdés megoldását jelentheti. Ahogy eddig tettük, úgy kell tennünk a jövőben is. Egy pillanatig sem szabad ellanyhulnunk, egy pillanatig sem szabad engednünk harci készségünkből, egy pillanatig sem szabad hitet adnunk csábos Ígéreteknek. Tetteket és tényeket akarunk látni és amig ezeket nélkülözzük, törvényadta eszközökkel, a törvény és jog által kijelölt utakon és módokon kell mindenkor rámutatnunk a velünk szem- - ben tanúsított magatartás igazságtalanságaira és lépésről-lépésre kell magunkat előre küzdenünk, hogy kiharcoljuk a minket megillető pozíciót. — Ennek okszerű folyománya az, hogy elsősorban az autonómiát kell kivívnunk Szlovenszkő és Ruszinszkó részére. A magyar kérdés megoldásának mődia A dunai megbékülés és a magyar kisebbség — Mi csehszlovákiai magyarok Középe uró- pában élünk s ezért van középeurópai öntudatunk is s mikor a mai dezorganizált Középeuró- pa helyett eg.y oragnizált Középeurópa gondolata foglalkoztatja a politikusokat, nyiltan kijelenthetjük, hogy nekünk elsőrangú érdekünk egy uj középeuró- pai vagy ha úgy tetszik: dunamedencei becsületes légkör kialakítása. Ebben a légkörben a magyarság csak akkor fog szabadon lélekze- ni, ha minden középeurópai nemzet tényleges erejéhez, erkölcsi értékéhez mért szerepet fog kapni és végleg megszűnik minden olyan törekvés, amely kisebb nemzetek uralmát óhajtja nagyobb nemzetek felett patrifikálni csak azért, mert a történelem egy sorsfordulata nekik bizonyos helyzeti előnyt adott. — Mi úgy látjuk, hogy a kormánytöbbség pártjai még mindig a nagy kérdések megkerülésével kívánják a jelenlegi sok tekintetben bizonytalan helyzetet stabilizálni. Ezt fokozottan igazolja a tegnap lezajlott Jókai-ünnepély Komáromban, amellyel kapcsolatban két dokumentum fekszik előttünk. Az egyik egy röpirat, amelyet külföldi újságírók részére adtak ki francia nyelven, amelyben a csehszlovákiai magyarság helyzetét ismertetik. Ez olyan tartalmú, hogy szerzőjét hamis hírek terjesztésével vád alá kellene helyezni. A másik dokumentum a miniszterelnök beszéde. Olyan ez a beszéd, mint szirénhang a középeurópai Scyllák és Charybdisek között. A gyenge idegzetű hajósok megszédülhetnek tőle, a mi idegeink azonban egészségesek és nincs szükségünk Odysseus védekezésére sem. Ez a hang csak akkor lett volna hatásos, ha a miniszterelnök akkor mondta volna el, amikor már el vannak távolitva azok a Scyllák és Charybdisek, amelyek az itteni magyar életet beszegik. Tizenkilenc évnek a magyarságot megqyengitő alkotásait kell előbb eltávolítani s a fizikai és lélektani jóvátétel után jöhet esetleg a szirénhang, amelyet minden hajós veszély nélkül hallgathat meg. Akkor ez a hang nem is lesz szirénhang, hanem a férfi hangja, amelyet őszinteség, becsület és igazi békekészség hat át. Mi csak ezt a hangot fogjuk meghallani. — S ha ellenzéki feszítőerőnk itt-ott morzsányi vívmányokat is juttat az aktivisták asztalára, felelősségünk az állam és saját nemzetünk felé azt diktálja, hogy ellenzéki harcunkat folytatnunk kell. Ez a harc eddig sem volt eredménytelen, s a jövőben akár közvetlen, akár közvetett eredményekben is fog az kifejezésre jutni, az igazság érdekében folyik, amelyért bátran vállaljuk a felelősséget Isten és ember előtt egyaránt. A második munkaév küszöbén — Ebben a harcban nem állunk egyedül és támaszkodni kívánunk mint eddig, úgy a jövőben is azokra a szervezett erőkre, amelyek velünk azonos érdekből akár a parlament frontján, akár egyéb közjogi kérdések megítélésénél küzdenek a centralizáló és csak csehszlovák nemzeti célt szolgálni tudó kormánytöbbségi törekvésekkel szemben. Köszönöm a párt minden tagjának, a párt helyi vezetőinek, a járási képviselőknek, a tartománygyülési képviselőknek és törvényhozótársaimnak azt a munkát, amelyet egy éven keresztül közös célunkért vállvetve kifejtettek. A párt elnöksége állja érsekujvári fogadalmát s arra kéri Önöket, kezdjük meg az egyesült párt második munkaévét azonos lélekkel és szellemmel, s akkor bízom benne, hogy a Mindenható áldása fogja munkánkat sikerhez segíteni! Jaross Andor lelkes helyesléssel fogadott elnöki megnyitója után Esterházy János mondott beszámolót. Esterházy beszámolója a pártmunkáról — Nem akarok mérleget fölállítani pártunknak egy év óta végzett munkájáról *— kezdte beszédét Esterházy János. — Ez annál kevésbbé lehetséges, mert pártunk csak formailag uj alakulat, lényegében azonban összetétele az országos keresztényszocialista és a magyar nemzeti pártnak és igy az egyesülés óta kifejtett munkája ezen pártok munkájának szerves folytatása az elfogadott közös program alapján a meghatározott és kitűzött célok elé, amelyeket még el nem értünk. Munkánknak tehát tovább kell folynia az eddigi alapokon. Keresztény, nemzeti és szociális alap — Röviden szólok: keresztény, nemzeti és szociális alapon állunk, a keresztény demokráciát akarjuk megvalósítva látni a keresztény felebarátá szeretet elveinek meg>- feldőe-n, amiből önként következik, hogy minden nemzet teljes egyenjogúságát követeljük; ápoljuk a nemzeti . öntudatot és mindazoknak a berendezéseknek életrehi- vá-úért küzdünk,, amelyek biztosítják elveink élő valóságba való átültetését. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, nem mulaszthatom el, hogy több jelenségre rá ne mutassak. — A nemzetközi helyzetet csak érinteni kívánom. A Szovjetoroszországban legújabban végbement események is igazolják azt az álláspontunkat, amely szerint barátokat nem a távolban, hanem a közelben kell keresnünk. Most napról-napra mindjobban kitűnik a szovjetbarátságnak és a szovjetszövetségnek rendkivül kétes értéke. A prágai külr politika által1 második nagy barátunknak és pártfogónknak dogmaszerü merevséggel elfogadott francia állam szövetségi értéke is erősen csökkenhet, ha a nemzetközt helyzet kényszerítő ereje miatt közeledést kell (keresnie Németországhoz. Nemzetközi szempontból kell megemlítenem a római Szentszékkel való viszonyt is. Nem felejthetjük el sohasem, hogy a prágai politika az átalakulást követő években túltengő önérzetében hadat üzent Rómának. Most pedig mit látunk? Már 1935-ben, vagyis éppen két év előtt erősen mutatkozott az irányváliozág szüksége és bizonyára nem De nem olyan autonómiát, mint aminővel most a kormány megajándékozza Ruszinszkót, amely autonómiáról a napokban a parlamentben mutattam ki, hogy az csak gyönge látszata az igazi autonómiának. Mi — és ez a minimum — olyan autonómiát követelünk, aminővel annak idején a régi Magyarországon Horvátország rendelkezett. Ilyen autonómia lehetővé tenné nekünk is, hogy politikai, gazdasági és kulturális téren ne legyünk a prágai centralista iránytól függő, kedvezőtlen helyzetű polgárai ez államnak. A szélsőségek csődje — Az a keresztény demokrácia, amelyet vallunk és hirdetünk, biztosítéka annak, hogy olyan autonómia megvalósítása, mint amilyenre mi gondolunk, nem egyedül nekünk magyaroknak, de minden őslakos testvérünknek megadná a boldogulás összes feltételeit. A mai események tárgyilagos szemléletéből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a marxista, kommunista és bolsevista eszmeáramlatok teljes csődje előtt állunk és bizonyos, hogy a totalitásos szélsőségek is hajótörést fognak szenvedni. A mostani élet viharzása közben azonban szikla- szilárdan állta és állja meg helyét a krisztusi gondolat és nem lehet kétségünk az iránt, hogy csak a Krisztust hivő és követő nemzeteké a jövő. A magyar munkásság és az ifjúság az egységfrontban — Hogy a részletmunkában mit végzett pártunk a lefolyt egy év alatt, azt az utánam elhangzó különböző beszámolók fogják felsorolni. Sn csak a több őszi és a májusban Kassán tartott községi választás szép eredményét említem meg. Súlyos és fárasztó munka után állunk, de nem érzünk semmilyen elfáradást, nem ismerjük a megállást! Munkánk nem volt hiábavaló, munkánk nem volt eredménytelen. Magyar és őslakos táborunk megerősödött és különösen az tölthet el elégtétellel, hogy éppen a legtöbb kísértésnek és csábításnak kitett és a legsúlyosabb anyagi viszonyok között élő keresztény munkástcstvéreink kezdik felismerni, hogy az ő sorsuk a mi sorsunkkal szorosan cgybefüződik, hogy rajtuk nem segíthet a materializmus diktálta osztólyharc, hanem csak akkor boldogulhatnak, ha velünk együtt keresztény nemzeti alapon folytatják létküzdelmüket. Innen, erről a helyről is hívom fel a jóérzésü munkásságot, hogy lássák bennünk igazi testvéreiket, akik sorsukat épp úgy szivükön viselik, mint a magukét. Csatlakozzanak munkásmozgalmunkhoz és különösen keresztény szakszervezeti munkánkban vállaljanak tevékeny részt. — A másik jelenség, amely szintén igaz megnyugvást kelthet mindnyájunkban, az, hogy a magyar fiatalság, bármilyen rendű és rangú legyen is, felismeri kötelességeit magyar nemzettestvérei iránt és a konstruktív magyar munkából minden téren részt követel. Ezt a törekvését természetesen minden irányban elő akarjuk mozdítani, mert hiszen a mi munkásságunk tulajdonképpen leginkább a mai fiatalság érdekében folyik és a dolgok rendje az, hogy azok is ott legyenek az épitők között, akik részére szilárd alapokon fel akarjuk emelni a magyar jövő várát. Az üszi választások — Ebben az évben még nagy feladatok előtt állunk. Erőpróbáink lesznek a községi választások, az önkormányzati testületekben kiírandó választások. A közjog, a közigazgatás és a gazdasági élet terén is készülnek fontos törvényjavaslatok. Az iskolaügyben is beható munka fog reánk hárulni, hogy megmentsük a magyar Uiákacreg magyar lelkiségét Mindezek a feladatok és teendők az erők fokozott összetartását és megfeszítését fogják szükségessé tenni! De nyugodtan tekintünk ezek elé a feladatok elé. Megedződtünk a küzdelmekben, megerősödtünk az összetartásban, a belső és külső események folyamata is minket igazol. Tántoríthatatlan hittel az isteni igazságosságban vállaljuk a felelősséget magyar és őslakos testvéreinkért folytatott munkánkért és ugyanezzel a tántoríthatatlan hittel hívjuk a Szlovenszkó és Ruszinszkó talajából fakadt minden testvérünket nemzet- és országmentő nagy munkánkba! Isten legyen velünk! Egváb Jelentések Esterházy János országos ügyvezető elnök általános helyesléssel fogadott beszámolója utón dr. Aixinger László és Koczor Gyula országos pártigazgatók terjesztették elő jelentéseiket a párt adminisztrációs munkáiról. Füssy Kálmán szenátor bejelentette, hogy dr. Tömöri János, a párt parlamenti klubtitkára hosszabb ideje betegeskedik. Indítványára a pártvezetőség meleg együttérzésről biztosította Tömöri Jánost. A pártvezetőség az elhangzott jelentések alapján foglalkozott az aktuális politikai helyzettel, a magyar mezőgazda-, iparos- s intellektuális fiatalság kérdésével, a szakszervezetek és munkásság problémáival, a magyar iskolaügy, a társadalmi és kulturális egyesületek helyzetével, valamint a közeledő községi választások előkészítésével. Alapos, mindvégig magasnivóju és szakszerű vita után, amelyben resztvettek: Vargha Gyula, Balázsy Péter, Dohránszky János, dr. Salkovszky Jenő, Thuróczy Vilmos, dr. Po- rubszky Géza, Letocha József, Fekete Ferenc, dr. Markwarth Gábor, Ágoston Péter, dr. Haiczl Kálmán, Seppelfeld János, Szepesházy Bertalan, Virágih Béla, Bartha László, Antal Gyula, Buhrovszky Károly, Förster Lajos, dr. Neumann Tibor, Prachar Vilmos, Kontsek György, Borovénszky Győző és Brogyányi Kálmán, megállapította a pártvezetőség azokat az irányelveket, amelyeket e kérdésekben a párt jövő munkájában követni fog. A pártvezetőség ülése mindvégig lelkes hangulatban folyt le* r
