Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-18 / 137. (4283.) szám

4 ^>RXOJ-A\AG^ARHTKLaB 1937 junius 18, péntek* ISKOLAI HÍREK Újból felállítják a pozsonyi Petőfi-szobrot ? POZSONY* — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Grenzbote jelentése szerint dr. Kraus Ferenc pozsonyi alpolgármester utasítot­ta a kulturbizottságot, hogy a Petőfi-szobor részére megfelelő felálliíási helyről gondoskod­jék a városban. A szobor Radnai. szobrászmű­vész alkotása. 1911 szeptember 8-án leplezték le a színház előtt. A szobor hatvanöt ezer aranykoronába került. Éppen tíz évvel később, 1921-ben, távolították el a szobrot a helyéről a városi tanács parancsára. Először a katonai parancsnokság épületében helyezték el, majd egy városi istállóba került szétszedett állapot­ban. A szobor nem kerülhet vissza a régi he­lyére, mert oda Hviezdosláv szobrát állítják föl A magyar középiskolák érettségi-eredményei KOMAROM. — A komáromi Szent Renedek- rendi főgimnáziumban junius 9-én kezdték meg az érettségi vizsgálatokat s junius 15-én fejezték be. Az érettségi vizsgálatok eredménye: Kitü­nően érettek: Ralik László, Berta Ferenc, Cson­ka Ferenc, Csukás Zsigmond, Herczegh Miklós, Mézes Zsigmond, Sándor Etel, Tromler Erzsé­bet, Tarics Zoltán. Érettek: Angyal István, Rlickhardt József, Bohomy Nándor, Boleman Iván, Brinzik Árpád, Bucsai Mária, Buday De­zső, Csányi József, Csóka Imre, Czeglédi Antal, Erdős János, Fekete Gizella, Fél László, Gold- stein Valéria, Heimler György, Hollósi Pál, Job­bágy Zoltán, Kabin János, Kacz Jenő, Katona István, Kácser András, Kenessey Margit, Ko­vács Vencel, Langsádl László, Legát László, Lengyel Ferenc, Nagy Gyula, Nagy Imre, Pe­tényi Aladár, Pongrácz Endre, Raszgyörgy Gyu­la, Rusznyák Éva, Szabadi János, Szabó Benő, Szabó Sándor, Szijj Margit, Takács Géza, V-égih Jenő és Zsidó Gyula. Nyolc tanuló egy tárgy­ból tehet javitó vizsgálatot ősszel. RIMASZOMBAT. — A rimaszombati reál- gimnáziumban kedden fejeződtek be az érettségi vizsgák Stolarik Máté kormánytanácsos elnöklé­se mellett. A viszgára jelentkezett 16 növendék közül hatan kitüntetéssel, heten egyszerűen vizs­gáztak, három növendéket pedig egy-egy tárgy­ból szeptemberi pótvizsgára utasítottak. Á kitün­tetéssel vizsgázott növendékek névsora a követ­kező: Gémes Gabriella, Haluszka Margit, Kovács Géza, Reken Olga, Ruszkay Vilma és Szepes- házy Kálmán. A szlovák tagozaton megtartott érettségi vizsgákon dr. Hatala István iskolaügyi főtanácsos volt a kormánybiztos és huszonkét növendék közül hármat kitüntetéssel, tizenkilen­cet pedig egyszerűen érettnek nyilvánítottak. LOSONC. — Az elmúlt napokban értek vé­get a losonci állami reálgimnázium magyar ta­gozatán a nyolcadik osztályú növendékek érett­ségi vizsgái. Az érettségi vizsgákon a kiküldött bizottsági elnök Homyák Miklós, az ipolysági magyar tanitásnyelvü gimnázium igazgatója volt. A vizsgák eredménye a következő: Kitüntetéssel érettek: Csonka Judit, Domaracky Piroska, Klu- ka Sándor, Trizna Béla. Érettek: Bicskey Lász­ló, Bollobás Béla, Brackl Erzsébet, Csusz Lajos, Czirják Barna, Erdélyi Tibor, Havas Ferenc, Horváth László, Minkusz György, Miskolczy Lajos, Passuth Dénes, Singer Klári, Stern Sán­dor, Sztronga József és Vareéha Márta. Beiratások az érsekujvári magyar női szakiskolába Az érsekujvári három évfolyama, magyar tan­nyelvű női szakiskola felhívja a szülők figyelmét, hoigy junius 2-8-án, 29-én és 30-án, továbbá szep­tember első napjaiban eszközli a beiratáeokat a jövő tanévre. Jelentkezhetnek 14 évet betöltött és polgári iskolát végzett leányok. Beiratási dij 10 Kö, tandíj egész évre 400 K<5, tanszerek hasz­nálata egész évre 50 Ke. Ez iskolát végzett nö­vendékek fehérnemű- és felsőruha szabását és varrását elsajátítják, úgy, hogy ezen iparágat szabályszerűen űzhetik. Tanulnak továbbá főzni, konzerválni, szervírozni s a modern háztartásban alkalmazott gépekkel bánni. A háztartásban, gaz­daságban s ilyen irányú üzemekben előforduló munkák elvégzésében vagy végeztetésében jár­tasságot szereznek. Elméleti oktatásban is része­sülnek a növendékek: tanulnak üzleti számtant, könyvvitelt, üzleti levelezést, kultur- é6 irodalom- történetet, neveléstant, gyermekápolást stb. A végzett növendékek panzióban, internátusbán, népkonyhánál, napközi otthonnál, gyexmekmen- helyen nyerhetnek alkalmazást, vagy folytathat­ják tanulmányaikat és szaktanitónői diplomát I szerezhetnek (két év), vagy az. egyéves szociális kurzus elvégzésével a Vöröskereszt szolgálatába léphetnek. Vidéki növendékek kifogástalan el­helyezést nyerhetnek a Flenger-intézetben. Kö­zelebbi információt készséggel ad az intézet igaz­gatósága (Nővé Zámky-Érsekujvár, Flenger-inté- zet). — Az elmúlt tanévben nyílt meg ugyanebben az inétzetben a magyar tannyelvű háztartástan- és kézimunka-szaktanitónőképző, mely kétéves és elemi, illetőleg polgári iskolában való tanítás­ra képesít. Előirt előképzettség három polgári, vagy négy középiskola és a női szakiskola" két osztálya. A rimaszombati állami magyar mezőgazda- sági szakiskolába a szeptember 1-én kezdődő 1937—38. tanévre a bedra-tások megkezdődtek. Ez az egyéves mezőgazdasági szakiskola teljesen lezárt szakkiképzést nyújt a magyar gazdaifjak- nak. Az iskola modem mezőgazdasági üzemmel, tehenészettel kereskedelmi faiskolával és kerté­szettel rendelkezik, melyek a szakoktatás céljait is szolgálják. Az iskola modern internátusában 150 koronáért lakás és teljes ellátás kapható. A tandíj évi 30 korona. A növendékek részére 50 százalékos vasut-i jegy-kedvezmény biztosítható, valamint rendelkezésükre áll több állami, országos és járási ösztöndíj. A felvétel iránti kérvények az utolsó iskolai bizonyítvány okkal (nyolc ele­mi, három polgári vagy négy középiskolai osztály­ból) az igazgatóság rimaszombati cimór-e külden­dők. A pozsonyi állami magyar reálgimnázium igaz­gatósága közli, hogy az 1937—38. iskolai évre az I. osztályba a felvételi vizsgát 1937 junius 26-án, szombaton reggel 8 órakor tartja meg. Azon ta­nulók, akik felsőbb osztályokba tesznek felvételi vizsgát, junius 24. reggel 8 órakor jelentkezzenek az intézet igazgatói irodájában. Mindazok a ta­nulók, akik újonnan lépnek be az intézetbe, hoz­zák magukkal: 1. születési anyakönyvi kivonatu­kat, 2. ádampolgársági oklevelüket, 3. utolsó évi bizonyítványukat. Felvétel a kassai r. k. szemináriumba. A kas­sai kis- és nagypapnevelő intézetbe a felvételt július Lén reggel 8 órakor ejtik meg a szemi­nárium épületében (Stefanik-ucca 93.) A kis-sze- mináriumba csakis olyan növendékek vehetők fel, akik jó eredménnyel végezték el a gimná­zium legalább hatodik osztályát, nagy-szeminá­riumba pedig csak olyanok, akik már leérettsé­giztek. A szemináriumba való felvételt írásbeliiig és személyesen is kell kérvényezni. Az Írásbeli kérvényt junius 28-ig kell beküldeni az Egyház­megyei Hatóság címére. Ehhez a kérvényhez mel­lékelni kell: 1. a keresztlevelet, 2. az állampolgár­sági okiratot, 3. az utolsó évvégi bizonyítványt, 4. a pályázó rövid életrajzát, 5. az illetékes hit­tanár és plébános ajánlóvelelét. Az ajánlólevelet azonban úgy a hittanár, valamint a plébános posta utján küldje be az Egyházmegyei Hatóság címére. Azok, akik nem a kassai reálgimnázium­ból pályáznak a kis-szemináriumba, óvvégi bizo­nyítványukra vezettessék rá a klauzulát, hogy más intézetbe való átlépésüknek nincsen semmi akadálya. Felvételkor orvosi vizsgálat van. A pályázók azonfe’ül tetszésszerinti költeményt szavalnak el és latinból fordítanak. Akiknek a felvétel idején szükségük van ellátásra, jelentsék be előzetesen a szemináriumi vicerektornál. Beiratások a pozsonyi polgári leányiskola ma­gyar és német tannyelvű osztályaiba és az egy­éves továbbképző tanfolyamba junius 28-án és 30-án lesznek d. e 8—12-ig és d. u. 3—5-ig. A felvételre jelentkezők szülőik kíséretében tartoz­nak megjelenni s a következő okmányokat bemu­tatni. I. születési anyakönyvi kivonat, 2. ujraol- tási bizonyítvány, 3. utolsó bizonyítvány, 4. ál­lampolgársági bizonyítvány. A beiratásnál 25 ko­rona fizetendő. Az I. osztályba jelentkezők 26.50 koronát fizetnek. Azok a szülők, akik a beiratási dij elengedését kérik, kötelesek szegénységi bi- zonyitványt vagy munkanélküli igazolványt fel­mutatni. Beiratások a pozsonyi magyar kereskedelmi iskolákba. A pozsonyi állami kereskedelmi aka­démia és kétéves nyilvános kereskedelmi iskola magyar osztályaiban a beiratások az 1937—38. tanévre junius 28-án reggel 8 órakor lesznek. A jelentkezésnél bemutatandó az utolsó iskolai bi­zonyítvány, a születési és az állampolgársági bi­zonyítvány. Középiskolákból jövő tanulóknál az utolsó iskolai bizonyítvány elbocsátó zára­dékkal látandó el. A beiratkozásnál felvételi és egyéb dijak óimén 75 korona és a félévi tandji (kér. akadémiában 200 kor.), kér. isko'ában 100 kor.) fizetendő. Bővebb felvilágosítást a magyar osztályok vezetősége (Bratislava-Pozsony, Apáca­pálya 13.) ad. PÁLYÁZAT a komáromi magyar kisszemináriumba. A komáromi magyar katolikus papnevelő intézetbe a felvétel 1937 junius 30-án, szerdán d. e. három­negyed 11 órakor lesz Komáromban, a Mariánum épü­letében (Király püspök-u. 38. sz.). Pályázhatnak olyan jó erkölcsű tanulók, akik ko­moly hivatást éreznek magukban a papi pályára és a gimnáziumnak legalább IV.-ik osztályát elégségesnél jobb eredménnyel végezték el. A pályázók a követ­kező iratokat szerezzék be: 1. keresztlevelüket, 2. bér- malevelüket, 3. állampolgársági bizonyítványukat, 4. szüleik egyházi házasságlevelét, 5. utolsó félévi és év­végi iskolai bizonyítványukat. Kérjenek erkölcsi bi­zonyítványt is a hittanáruktől és lakóhelyük plébá­nosától, még pedig úgy, hogy ezeket az erkölcsi bi­zonyítványokat a kiállító főtisztelendő urak szívesked­jenek közvetlenül a Mariánum igazgatóságához el­juttatni. A többi iratokat a pályázók legkésőbb ju­nius 26-án adják át személyesen vagy adják postára a Mariánum igazgatóságának címezve. A pályázók orvosi vizsgálata junius 30-án, azonnal a vonatról való megérkezésük után történik. Tartásdij havi 200 Ké. Biztosítsuk választójogunkat! POZSONY. — Felhívjuk az őslakosság figyeli mét arra, hogy az állandó választói névjegyzéke* két most állítják össze és ezt a névjegyzéket ju­nius 15-től 22-ig bezáróan közszemlére teszik ki a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a községekben pedig az elöljáróság he­lyiségében. Választó jogosultsága van minden csehszlo­vák állampolgárnak, aki 21-ik életévét 1937 jm nius 30-ig betölti és legalább 3 hónap óta tartóz­kodik a községben. Ha valaki kimarad a jegyzékből, azonnal rek­lamálja jogát. Minthogy a választójog igazolásá­hoz az állampolgársági bizonyítványnak és ott ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapnak elő- mutatása kötelező, mindenki haladéktalanul sze­rezze be ezeket az okmányokat. Ugyancsak javít­tassa ki az esetleg hibásan szereplő nevet vagy születési évszámot. Minthogy ősszel községi választások lesznek és csak az szavazhat, akinek nevét feltünteti a név­jegyzék, minden őslakos kötelessége, hogy hala­déktalanul biztosítsa választó jogát. Később erre már nem lesz alkalma! Felvilágosítást készséggel adnak az egyesült országos keresztényszociallsta és magyar nemze­ti párt központja, főtitkárságai, valamint vidéki titkárai. Egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt központja. * Négy év eíőtí megsütötte feleségét — csak most vallotta be bűnét LINZ. — A felsőausztriai Pichelsdorf köz­ségben tegnap oly gyilkosságra derült fény, amelyet négy év előtt követtek el. Annak ide­jén eltűnt a községből Neumayer Anna 30 éves, tehetős gazdaasszony, kilenc gyermek anyja. Nemsokára halála után olyan hírek terjedtek el, hogy az asszonyt valósiznüleg férje, Neumayer János — aki azelőtt nincstelen zsellér volt fele­sége birtokán, — gyilkolta meg. A brutális férj gyakran akarta feleségének bebizonyítani, hogy ő az ur a házban. Ezért az asszony el akart tő­le válni. Neumayer attól való félelmében, hogy kénytelen lesz a jómódot elhagyni, elhatározta, hogy végez feleségével. 1933 január 19-én kora reggel fejszével hátulról leütötte az asszonyt. Haldokló feleségét ezután puszta kézzel megfoj­totta. Eredetileg el akarta a holttestet egy kiszá­radt kútba süilleyszteni, de később mégis úgy döntött, hogy inkább elégeti a kemencében. Mi­alatt gyermekei aludtak, megsütötte a kemencé­ben feleségét. Neumayert annak idején többiz- ben kihallgatták, de olyan óvatosan és ügyesen védekezett, hogy a hatóságok nem tudtak semmit rábizonyítani. Most, négy év múltán — mint­hogy a szomszédok suttogása csak nem akart alábbhagyni — újból kihallgatták a csendőrök és Neumayer a keresztkérdések súlya alatt vég­re bevallotta borzalmas tettét. Beszáliitották a riedi kerületi bíróság fogházába. — PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ könyvecske „Vezető” címen bő tájékoztatót nyújt szülőnek és az ifjúságnak egyaránt. Meg­rendelhető Janson Jenő, Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4., I. em. 6. Ára 7 korona, amely összeg bélyegben is beküldhető. A nagy uf el Irta:Zobor Eszter (i) A toronyóra álmosan kongatta el a hatot a sürü, nehéz ködben. Pillanatokra szinte megállt a hang a levegőben s a gomolygó fehérséggel ví­vódva, kimerültén szélt odébb. A sápadt téli nap is csak nehezen talált benne utat s pislogó szeme alig tudott áthatolni a ködfelhőkön. Bora néni csoszogva lépett ki a kis kapun. Azaz, hogy előbb a bot tolta ki szimatos hegyét a küszöbön átal. Ledobbant s feszülve tartotta görcsös fejét támaszul Bora néni kezének. Az öreg asszony misére indult. Ezen a min­dennapi utján vele volt összes vagyona: a hű­séges bot, a szürke zsákvászon tarisznya, meg a morzsolgatástól barnára kopott rózsafüzér. Az a nehány rongydarab, ami aszott kis testét takarta, már nem is mehetett vagynnszámba. Hisz mind­untalan vesztett értékéből, illetve lényegéből. Esőáztatta, sármarta perkálszoknyájánaik száz ránca hol szögbe, hol tövisbe akadt, néha a ku­tyáik foga is belekapaszkodott s már cafatokban lógott róla. S a cipője?! Istenem, apró kis lába szinte elveszett a férfira szabott bakkancsban. Sarka kifordult, orra fölkunikorodott, mintha un­dorral fintorgatma az őszi sárlucsok emlékére. De lehet, hogy csak vacogva húzta föl dmpáit a kegyetlen hidegben, annál is inkább, mert vásott talpán bekellemetlenkedett a szikrázó hópor s nyirkos párafelhőben gőzölte az erőtlenül topo­gó lábakat. Bora néni szabályszerü koldusasszony volt. Tarisznyával járta a falut s az Ur szavával há­lálta meg a sokszor kelletlenül odadobott, föl- hánytorgatott falatot. De így is jó volt. Ezt is megszokta. Keresztényi megadással vette tudo­másul, hogy a földi lét nem egyéb, mint kénysze­rű és nehéz utazás — fázva, korgó gyomorral, szüntelen rázatva gondtól, fájdalomtól — a „Si­ralom Völgyén” át. Olyan tüzpróbaféle, amit pa­naszban g nélkül kell kiállni. De aminek a végén ott tündöklik a fényben, melegben, bőségben ra­gyogó Végállomás. Ahol aztán vége a nagy fe­szülésnek, ki lehet szállni, megkönnyebbülten fallélegezni s átadni magát a gondtalan békének, megfészkelődni egy biztonságos helyen s az em­bernek nincs többé más dolga, mint örvendezni s énekelni az Angyalok karával. Szeme már régen tulnézett a földi határokon. Csodálatos béke szállt szivébe, mig ott ült a templom tömjénszagu csöndjében; dermedten a hidegtől s gyakran gondolt elbékitő reményke­déssel az eljövendő beteljesülésre. Mig egy nap álmodozás közben ijedt rezdülés érintette vállon: hogyan álljon az Ur színe elé cafatos rongyaiban, vásott réklljében?! Nem is il­lik! Tán be se engednék, meg sem hallgatná senki! . . . Bizonyára félrelöknék a piszkos kol­dust, mielőtt még sízót is szólhatna s tisztes öltö­zet jogán mások, furakodnának helyére! . . . Megzavart, lázas képzeletében emberi alakot öltött a mennyei bírói kar. De csak az ajtónál- lók lenéző, elutasító kézmozdulatáig jutott el. A Legfőbb Bíró szigorú redőkbe vont homlokát, ősz szakállát, méitóságos megközelíthetetlensé­gét a nagy megilletődéstől és rémülettől csak az ajtórésen át pillantotta meg. S érezte, hogy az arany oszlopokon túlra nem juthatna el rimámko­dó hangja. A gyermekkora is eszébe jutott, amikor elő­ször járult az Ur asztalához, akkor is díszbe öltö­zötten vezette az anyja a templomba. Hát még most mennyivel inkább kell az ünneplő! Hisz most egyenesen Elébe megy, Vele fog szemtől- szembe állani! . . . A tehetetlenség ijedelme belemart s nyugtala­nul űzte agya döcögő kerekeit. Soha sem áztat­ta eddig nincstelenségét könnyeivel, csak most Éjszakákon át feküdt nyitott szemmel, eszelősen merev arccal s tépte-hányta a terveket. Hosszú napokba tellett, mig kiszámította bütykös ujjain a várható fillérek összegét, a tojásért kapható árat s a tervéhez szükséges sok. sok napot. De végre is elkészült számvetésével Aztán is csak koldustarisznya tátogott vállán, aztán is alázatosan vette az alamizsnát, de már csak a kenyeret vitte haza. Az a néhány fillér, pár marék só, szalonna, tojás, amit kapott, mind a boltos zsidóhoz vándorolt. Kitartó szívóssággal emberfölötti önuralommal hallgattatta el — min­dig csak száraz kenyérrel — korgó gyomrát. S ha éppen kőkemény lett a kenyér, megáztatta vízzel. Oly állhatatosan koplalt és alkudott, csere­berélt a boltossal, hogy rövid egy éven belül megvolt a halottas ruhára való. Sőt addig kunye- rált, mig ráadásul egy fekete selyem kendőt is kapott tőle. Bora néni szivében csitulni kezdett a gond. Már csak a varratás van hátra. — Majd csak megsegít az Isten, — gondolta reménykedőn s most már a csereüzlet színhelyét a varrónőhöz tette át. Karácsonyra el is készült a ruha. Bora néni féltő gonddal takargatta vásott kendőjébe, úgy vitte haza. Otthon aztán babusgatta, mint ölbeli gyermeket. Minden reggel kiborította, megint összerakta, elegyengette a szoknya ráncait s ha beakadt repedezett kérges keze a szövet szálai- jba, újból kezdte. Közben pedig már látta magát benne a ravata­lon. A fekete szövet enyhe csillogását a gyertyák fényében, a szép selyem kendőből kifehérlő bé­kés arcát, a szomszédok elösmerő bólogat ását. Úgy vélte, még a pap is szívesebben temeti el jól­öltözött ingyen halottját. És elképzelte a nagy pillanatot is, amikor az Ur elé járul. A magabiztos lépteit, melyek szinte röpülve viszik a végeláthatatlan lépcsősoron föl. Azt a pillanatot, amikor utat nyitnak az égi aj- t ónállók suhogó szoknyájának . . . Valósággal megfiatalodott e gondolatra s ahogy képzeletben a Trón zsámolyánál megállt, szembenézett a Legfőbb Bíróval, ítéletet vára, már nem is volt alázatos, egy igaz életű lélek büszke fejhordo­zásával tette azt, még szoknyája ráncain végig- simitani is volt mexsze! Aranyos vízióinak csak a misére hivó harang vetett véget. Most először tudott megint hosszú idő után gondtalan bensőséggel imára készülni. A falu pedig nevette. Most is, hogy kilépett a kapun s a hó vígan csikorgóit az iskolába topogó ‘kis csizmák alatt, kórusban harsant feléje a gú­nyos kiáltás. — Bora néni, kész-e mán a ruha?! A gyerekek lökdösődve hancuroztak körülötte, futásra készen. Piros kis fitosuk fölött várakoz­va csillogott szemük, hátha a koldusasszony rá­juk emeli botját. De Bora néni csak arrébb cso­szogott s hollk békével motyogta, inkább magá­nak, mint nekik: — Meg lelkem, megvan már. S a gyerekek újabb csintalanság után fürkész­ve, sinkőzva, kurjongatva engedték útjára. Már a másodikat harangozták s Bora néni lel­ke még mindig odahaza maradozott kincsénél, most hát sietésre nógatta a botot, őmaga azért szimatolva kapta föl fejét, Gálák kerítése fölött vékonyan kígyózott a füst s a levegő még tele volt a pörkölés szagával. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents