Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-18 / 137. (4283.) szám

XVI. évf. 137. (4283) szám • Péntek ■ 1937 junius 18 A ' m/jjM n m/llf4B B I lf I F/Am*' Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. 0 R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja 8zerkesztöség; Prága II., Panski u I i c e 12, 1L emelet 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 0 0 TELEFON: 303-11. 0 0 SÜRGÖNYC1M HÍRLAP, PRRHR. A ieltartóztathatatlan előnyomulás A spanyol nemzetiek eddig 10.000 foglyot ejtettek Bilbaonál Az olaszok előnyomulása - Davilla kerülni akarja az utcai harco­kat és a várost bekeriti - Halálra ítélték a failangisták vezérét? SALAMANCA. — A Franco-hadsereg hivatalos jelentése szerint a nemzeti csapa- tok ismét előnyomultak. A „fekete nyíl" ne­vű olasz csapatok a Nervion folyó torkola­táig jutottak elő s három községet megszáll­tak. Ezen a szakaszon teljesen megsemmi­sült a baszkok védelmi vonala és a nemze­tiek 1700 foglyot ejtettek. A Havas-ügynökség jelentése szerint a nacionalisták fogója egyre jobban bezárul Bilbao körül s a város hamarosan teljesen körül lesz kerítve. A támadó hadsereg pa­rancsnoksága kerülni akarja a nagyobbará- nyu uccai harcokat Bilbaoban s ezért min­denekelőtt a város bekerítésén fáradozik. A balszárnyon a nemzetiek elérték a Bilbaoból Mediliát halálra ítélték, de kegyelmet kap ST. JEAN DE LUZ. - A spanyol­francia határra érkezett hírek szerint Fran- co katonai bírósága halálra ítélte Manuel Mediliát, a spanyol failangisták vezérét, akit hazaárulással vádoltak. Medillával egyidejűleg a failangisták nyolcvan más ve­zére is a bíróság előtt állt. Közülük tizen­négyet halálra ítéltek, húszat életfogytig­lani kényszermunkára. Az elítéltek között van Biscaya, Salamanca, Burgos és Toledo fallangista vezére is. A halálos ítéleteket va­lószínűleg nem hajtják végre. Bilbao bevé­tele után a failangisták vezérei kegyelmet kapnak, majd pedig Madrid elfoglalása Prága és Bukarest (*) Hodza romániai utjával kapcsolat­ban kisantant-körökben felmerült a kérdés, hogy vájjon Románia kitart-e rendületlenül a régi vonal mellett s nem kezdeményez-e egyéni politikát, mint Jugoszlávia? fjírre a kérdésre kell elsősorban megnyugtató vá­laszt hoznia a miniszterelnöknék. Kétség­telen, hogy Jugoszlávia barátkozása Olasz­országgal és Németországgal egyfélől, az orosz események másfelől súlyos gondot okoznak a kisantantpolitika régi híveinek. Az erők minden oldalról átcsoportosulóban vannak. Ezt kár lenne tagadni vagy el­kendőzni, elvégre a tisztánlátás kritikus pillanatokban a legjobb politika. Hiba len­ne szépíteni a dolgot, hogy a kisantant egysége szempontjából Jugoszlávia külön- utjai a szövetségi rendszer bizonyos lazu­lását jelentik, még akkor is, hogyha azok a kérdések, amelyek annakidején a három államot szoros együttműködésre bír­ták, ma sem veszítettek sorsdöntő erejük­ből, ma is hatnak és ma is összetartják a ■kisantantot. Az igazság az, hogy a főkér- d és éktől eltekintve bizonyos részletkérdé­sekben mindig voltak ellentétek a három ikisantant-állam külpolitikája között, ami természetes, hiszen mind a három ország végeredményben más geopolitikai érdek­szférához tartozik s társadalmi struktúrá­juknál fogva belső, úgynevezett világnézeti karakterük, de gazdasági érdekeik sem azonosak. Mindössze arról lehet szó, hogy a jelenlegi dinamikusabb korszakban az el­lentétek jobban hatnak, mint a nyugalma­sabb korszkokban. Kétségtelen, hogy Cseh­szlovákia orosz-szövetsége a dolgok mai állását tekintve komolyabb ok az aggoda­lomra kisantant-körökben, mint Jugoszlávia olasz és német barátsága. Ami egyrészt nem jelent olyan szoros kötelékeket az ér­dekelt ország számára, másrészt nem nyug­szik olyan bizonytalan talajon. Oroszország iránt nagy katonai potenciája ébresztett szerelmet európai szövetségeseiben. Ennek a szerelemnek a világpolitikai helyzet adta magyarázatát, tagadhatatlan azonban, hogy a világpolitikai helyzet kuszáltságának tisz­tázásához nem járult hozzá, hogy az európai demokráciák barátságot kötöttek a bolseviki Oroszországgal. Sőt a legutóbbi orosz ese­mények még növelték a zűrzavart. Nem Tehet letagadni, hogy úgy Franciaország­ban, mint Csehszlovákiában nyugtalansá­got keltett a tábornokok kivégzése. Elvég­re azoktól fosztotta meg a vérbiróság az orosz hadsereget, akik európai rangra ■emelték. Mindebből persze nem követke­zik, hogy az orosz hadsereg többé nem volna képes adott esetben ellátni a rája váró feladatokat, de nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap? Azok után, amik Orosz­országban történtek, semmi sem lehetetlen, tehát számot kell vetni olyan eshetőségek­kel is, amelyekben az orosz hadsereg ak- cióképtelenné válik, mert belső bajok kö­tik le minden erejét. Ezeknek a gondoknak nyíltan szemébe kellett nézni most Hodza romániai útja alkalmával. S ha szemébe néztek, akkor nem túlságosan valószinü, hogy Románia hajlandóságot mutatott kö­zeledni az orosz irányzathoz s hogy a len­gyel látogatást minden államférfiul képes­sége mellett sem tudja ellensúlyozni a mi^ niszterelnök. Valószinüleg nem tartozik a szerencsés véletlenek közé az sem, hogy Titulescu ép­pen most kap diszdoktori oklevelet a po- g&onyi egyetemen. Romániában nem nagy a népszerűsége a bukott külügyminiszternek, túlsókat primadonnáskodott, túlságosan so­kat improvizált, túlságosan beleélte magát abba a gondolatba, hogy a román érdekek­től és érzelmektől független nagypolitikai játszmákat lehet folytatni. De kevesebb népszerűtlenség mellett sem találna Titu­lescu rokonszenvre hazájában, elvégre el lehet képzelni, hogy minden más ország külügyminisztere élénken tiltakozna az el­len, hogy még olyan kiváló honfitársa egyé­ni akciókat bonyolítson le kényes külpoli­tikai kérdésekben. Rossz vért szült a Litvi- novval való tanácskozás is Romániában, bizonyíték rá az az éles, majdnem ingerült sajtóvisszhang, amivel Bukarest fölszisszent. Nem lehet kétséges, hogy a román—orosz barátság ügyének ez az illegális közvetítés nem sokat használt. Kérdés, vájjon Cseh­szlovákiának használ-e Titulescu doktorrá- avatása éppen most? Nem akarunk jósla­tokba bocsátkozni, de a román viszonyok megfigyelése arra figyelmeztet, hogy Titu­lescu nem tartozik a jövő emberei közé. Egyébként a jelenlegi helyzetben érthető lenne, hogy az érdekeltek inkább a jövő, mint a jelen emberei felé orientálódnak. El­végre nem titok, hogy a jelenlegi román Ordinába vezető főútvonalat, úgyhogy a baszkok hátába kerültek. A bilbaói mene­kültek azt állítják, hogy a város uccáin lö­völdözésre került a sor. A foglyok és a szö­kevények száma 10.000-re emelkedett. Elvágták a santanderi utat MADRID. — A spanyol nemzetvédelmi minisztérium jelentése szerint a biscayai fronton a nemzeti repülőgépek bombázták a Santanderbe vezető útvonalakat, hogy meg­akadályozzák az asszonyok és a gyermekek elmenekülését. A bombázásnál sok ember meghalt, közöttük sok asszony és gyer­mek is. után Franco általános amnesztiát hirdet. A pör kimenetelét Spanyolországban a jobbol­dali monarchista nacionalisták győzelmének tartják a fasiszták fölött. Mint ismeretes, a spanyol fallangista szer­vezetet, amely tisztára fasiszta mozgalom, Primo de Rivera fia alapította. A fallangis- ták a polgárháború kitörése óta Franco ol­dalán küzdöttek, de amikor Franco megkí­sérelte, hogy a különböző nemzeti elemeket, igy a monarchistákat, carlistákat, Gil Rob- lez katolikusait egységes nemzeti párttá tö­mörítse, a failangisták elleneszegültek. Franco azonban letörte mozgalmukat és ve­zéreiket letartóztatta. kormány napjai meg vannak számlálva s úgy látszik, hogy nemcsak a kormányé, de az egész kormánypárté, ami pedig Romá­niában, mint tudjuk, sokat jelent. Nemcsak uj embereket minden vonalon, hanem eset­leg uj szempontokat és uj elveket is. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy úgynevezett választási kormány jön, amely pártokon kívül áll és csak a választások le­bonyolítását vállalja. Ennek a megoldásnak súlyos veszélyeire már most figyelmeztet­nek a józanabb politikusok. A másik eshető­ség az úgynevezett pártkormány. Egy da­rabig úgy látszott, hogy az eddigi szokás ellenére is a jelenlegi kormány tartja meg a hatalmat, de a legutóbbi választások meg­mutatták, hogy ez a kombináció nem nyug­szik reális alapon. A legnagyobb esélyei vannak a nemzeti parasztpártnak, tehát Mi- halache a jövő embere. Meglepetések azonban nincsenek kizárva. Mert a nemzeti parasztpárton súlyos tehertétel Maniu sze­mélye. Maniu és az udvar között, mint is­meretes, áthidalhatatlan ellentétek vannak s a király nem enged hatalomba emelkedni olyan pártot, amelyben döntő szava van Maniunak. Maniu viszont úgynevezett ,.ne­héz ember", elvei és ambíciói vannak, sokat, Gyászünnep Kiesben WILHELMSHAFEN. — A német hadi- kikötőben csütörtökön nagy gyászünnepet tartottak a „Deutschland" elesettjei tiszte­letére. Rader vezértengernagy, a flotta pa­rancsnoka beszédében kijelentette, hogy a német népet hosszú idő óta nem háborította föl annyira esemény, mint a „Deutschland" spanyolországi bombázása. Az ibizai me­rénylet elkeseredést és fájdalmat okozott egész Németországban. A külföld is méltá­nyolta a németek fjádalmát, ami kitűnik a londoni benemavatkozási bizottság határo­zataiból. Rader ezután részletesen beszá­molt a bombatámadás lefolyásáról és kije­lentette, hogy a Deutschland bombázása intő jel volt, amely fölrázta a világ lelkiis­meretét és odatömöritette a kultúrát meg­semmisítéssel fenyegető bolsevizmus ellen­táborába. Fe'oszlatták a katalán trocüista pártos BARCELONA. — A katalán trockisták vezérét, Nin Andrest csütörtökön Barcelo­nában letartóztatták. Őt vádolják azzal, hogy a májusi barcelonai nyugtalanságokat megszervezte. Szervezetét, a P. O. U. M.-ot föloszlatják. Nin Trockij munkatársa volt a zorosz forradalom első éveiben. A trockis­ták rádióját és vagyonát lefoglalták. utazott most külföldön és közös akciókat bonyolított le saját szakállára Titulescuval, ami megint csak nem növelte népszerűségét, így azután nem lehetetlen, hogy sikerül Vajda úgynevezett Román Frontjának elő­ugratni és a nemzeti parasztpárt dissziden- seivel és néhány töredék jobboldali csoport­tal együtt váratlanul hatalomba nyomulni. Nem, mintha készpénznek vennők Vajda szélsőjobboldali nézeteit és fenyegetőzéseit, de azért annyi bizonyos, hogy vele még éle­sebb és határozottabb jobbrakanyarodás kö­vetkezik a román külpolitikában is. Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy Romániá­ban, különösen a nemzeti érzésű intelligen­cia körében Olaszországnak nemcsak bará­tai, de rajongói vannak s talán a legkomo­lyabb jobboldali politikus, Averescu marsall is föltétien híve az olasz orientációnak. Igen nagy azoknak a politikai vezéreknek a szá­ma, akik azt követelik, hogy Románia is kövesse Jugoszláviát az olaszbarátság utján s akárhogyan alakulnak a választások után az erőviszonyok, annyi bizonyos, hogy en­nek a követelésnek az uj román parlament­ben nagyobb nyomatékkai fognak hangot adni. Ha ugyan nem emelkedik azonnal a hivatalos külpolitika vezérelvei közé.

Next

/
Thumbnails
Contents