Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-17 / 136. (4282.) szám

1937 junius 17, csütörtök. ^i«<míVUc4ar.hirlak fftilttPfa ide vótiuUe Változékony idő várható sokhelyütt zápor- esővel. A hőmérséklet keleten Is süllyed. — SZERENCSÉTLENSÉGEK SZLOVENSZKÓ- SZERTE. Hidaskürtről jelentik: Egy nap alatt egy halálos és két súlyos szerencsétlenség történt Galánta környékén. Az első baleset áldozata Nyársik Mária 20 éves háztartási alkalmazott, aki lezuhant a pincébe és életveszélyes sérüléseket szenvedett. A galántai Dzevos gabonaraktárban dolgozott Piánk Mihály, aki leesett a raktárépület első emeletéről és súlyos állapot­ban szállították a kórházba. A harmadik baleset áldo­zata Prais Vince 58 éves szobafestő, aki a létráról lezuhant és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházbaszállitás közben meghalt. — Zsolnáról jelen­tik: Lédec mellett gulyoskimenetelü közlekedési sze­rencsétlenség volt. Gyürk János tanító Turzó Otília társaságában motorkerékpárkirándulást tett. A motor- kerékpár Lédec közelében belerohant egy autótaxiba. Gyürk és a kíséretében lévő Turzó Ottilia súlyos tö­rési sebeket és agyrázkódást szenvedett. —• Komárom­ból jelentik: A Friedler-féle lengyárban Molnár István 26 éves munkást a lenditőkerék elkapta és leszakította jobb karját. Életveszélyes állapotban szállították kór­házba. — TIZENKÉTÉVES KISFIÚ NYÁRI KALAND­JA. Komáromiból jelentik: Diósy Károly virtpusz- tai ftieze-rkereskedő 12 éves kisfia elment az isko­lába, de szülei hiába várták haza, a gyereknek nyoma veszett. A megrémült szülők azt hitték, hogy a fiú talán a Vágba fulladt, mert szeretett fürödni. Értesítették tehát a csendőre éget, amely nyomozást indított a gyermek után. A kisfiút másnap Magyarországon, Tata közelében az or­szágúton találták meg, ahol vígan gyalogolt. Ki­derült, hogy iskolából kijövet elhatározta, hogy meglátogatja pesti rokonait és azonnal útnak is indiait gyalog Budapestre. — A VÁG ÚJABB ÁLDOZATAI. Nyitrá- ról jelentik: Vágsellye határában fürdés köz­ben a Vágba fulladt Gál János 10 éves iskolás- fiú. A gyermek nem tudott úszni és az ár elra­gadta. Vágkirályi határában Jalsovszky Ernő 8 éves fiúcska ugyancsak a Vágba fulladt. xx Felkérjük t. Olvasóinkat, szíveskedjenek saját érdekükben a mai Eclipse-hirdetést fi­gyelmesen elolvasni — és tapasztalataink alapján ajánljuk — hogy az Eclipse-borotva- pengét próbálják ki. — BETÖRÉS ÉS RABLÁS. Nyitráról jelentik: Felsőköröskény községben Kondula János vendég­lőjét fosztották ki a betörők. A Trencsén melletti Ilámry községben pedig vakmerő rablótámadást követtek el Herty Hermann hentes ellen, aki ko­csiján Trencsénbe igyekezett. A két útonálló re­volverrel támadta meg a hentest, kiforgatták zse­beit, elvették néhány száz koronát tartalmazó pénztárcáját és óráját, azután nyomtalanul el­tűntek. — ÖTHÓNAPI FOGHÁZ „MÁLNASZEDÉS” ­ÉRT. Rimaszombatból jelentik: Knupfnszky Jó­zsef és István rozsnyói lakosokat a mezőőr mál­naszedésen. érte és amikor felelősségre vonta Őket, Krupinszkyék rátámadtak, összeverték, sőt puská­ját is eltörték. Suiyos testi sértésért és hatósági személy elleni erőszak cimén mindkettőjüket öt- hónapi fogházra Ítélték. Regény a tündöklő múltról és a sivár jelenről Spanyol főherceg és marseillei mosónő leányának tündöklése és nyomorúsága Amíg egy „kaméliás hölgy" eljut a selyemharisnya-lopásig ■■ A PMH munkatársától ■■ Székelési zavaroknál és az ezekkel járó általános rosszullétnél a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József" keserü- viz — reggelenként fed keléskor egy pohár­ral beyéve — a gyomorbélcsatorna tartal­mát gyorsan kiüríti és a mérges bélgázak fejlődését csökkenti, az emésztést és a vér­keringést előmozdítja s tartós megköny- nyebbülést szerez. Az orvosok ajánlják. 9 — ÉKSZEREKET LOPTAK A BÉLYEG- KERESKEDÖTŐL. Zsolnáról jelentik: Mahrer Béla Ismert zsolnai bélyegkeresikedő lakásán tegnap éjszaka ismeretlen tetteseik megfúrták a pénzszekrényt s 12.000 korona értékben kész­pénzt és ékszereket vittek el. A szekrényben volt a 'bélyegkereskedő két nagyértékü bélyeggyüj- teménye is, ezt azonban a betörők érintetlenül hagyták. A betörők valószínűleg a hellyel is­merős egyének lehettek. A rendőrség ebben az irányban nyomoz. — ELÍTÉLT CSALÓ ÜGYNÖK. Rimaszombat­ból Jelentik: Lemos József többszörösen büntetett előéletű posztó ügynök ikerült a bíróság elé. Több följelentés érkezett ellene, (hogy előlegeket vett fel szállítandó szövetekre, a megrendeléseket azon­ban nem teljesítette. A bíróság hétihónhapi bör­tönre ítélte. — ÉRDEKES ÍTÉLET EGY AUTÓSZEREN­CSÉTLENSÉGGEL KAPCSOLATBAN. Kassáról jelentik: Két évvel ezelőtt Eperjesen a vasúti átjárónál Gellért ismert étteremtulajdonos autó­ját elkapta a Kisszeben felől érkező vonat moz­donya. A gépkocsit Gulyás Gyula sofőr vezette s-a kocáiban Gellérten kívül 17 éves leánya és két kis unokája ült. A vasúti sorompó nem volt leen­gedve. A gépkocsi felborult, Gellért súlyos borda­törést szenvedett, leánya és két unokája ugyan­csak súlyosan megsérült. Az étteremtulajdom os felgyógyulása után büntető följelentést tett' a so­főr, a vonatvezető és az állomás személyzetének több tagja ellen. Az eperjesi bíróság tegnap tár­gyalta az ügyet. A vádlottak padján Gulyás Gyula sofőr, Kollár Gusztáv vonatvezető, Tvrdiak János fütő, Honlsin János pályafelügyelő és Vadász István helyettes állomásifőnök ültek. A bíróság Hanzély vasúti szakértő véleménye alapján a négy vasutas-vádlottat fölmentette s csupán a gépko­csi sofőrjét Ítélte el föltételesen háromnapi fogház­büntetésre. Az Indokolás szerint a szerencsétlen­ségért csak a sofőrt terheli a felelősség és telje­sen közömbös az, vájjon a sorompó le vo.lt-e eresztve vagy sem. A sofőrnek kötelessége min­den vasúti átjárónál megállítani kocsiját és meg­nézni, hogy közeledik-e vonat vagy teán, PARIS. — (MTP) A tizedik párisi büntető-tanács a minap 500 frank pénzbüntetésre Ítélt lopás és tiltott kábítószerek árusításáért egy hatvanhét éves öregasszonyt, akinek ráncos és agyonfesté- kezett, agyonpiuderezett arcára a kokainszenve­dély mély barázdákat szántott. Néhány ujságiró, aki a tárgyalást végighallgatta, felismerte az öregasszonyban a régi Páris egyik legünnepeltebb szépségét, akinek élete valóban a haumadik csá­szárság korának nagy kurtizánjaira emlékeztet. A kolostori évek Jane Baldy Tonlouse-Lautrec-nek, a századvég világhírű festőjének a barátnője, az 1900. évi Páris ünnepelt szépségkirálynője, aki magában egyesíti a naturalista Zola „Naná“-jának és a romantikus Dumas „Kaméliás hölgy“-ének úgyszólván min­den érdekes tulajdonságát. Nem olyan álmodozó szépség, mint volt a kaméliás hölgy, de nem is az a kis, ueea szemetéből kiemelkedett démon, mint Zola regényének hősnője. A századeleji Parisban mindenki tudta róla, hogy tulajdonképpen királyi vér folyik az ereiben és tulajdonképpen Európa egyik legrégibb uralkodócsaládjából származik. Igaz, hogy gyermekévei az anyagi és erkölcsi nyomor és a legragyogóbb pompa fantasztikus sorsfordulói között telt el. Jane Baldy 1870-ben született mint egy mar- seillei mosónő törvénytelen gyermeke. Apja sohasem Ismerte el a gyermeket, de volt idő, amikor anyagilag is támogatta és megnyi­totta előtte a legelőkelőbb társaságok szalonjait. Érdekes, hogy az anya gyermekének soha nem beszélt arról, hogy ki az apja. Igaz, hogy az apa kívánságára a gyermeket mái,r hétéves korában el­vették az anyjától és az egyik marseillei apácsu kolostorban nevelték főrangú gyermekek között. Származásának titka azonban mindaddig, míg a kolostorban volt, ismeretlen maradt előtte, csak mikor már kikerült az élet forgatagába, tudta meg, hogy apja Ferenc spanyol infáns volt, aki 1853-ban született Toulouse-ban, unokafivére annak a Ferencnek, aki II. Izabella királyfi őt feleségül vette és mint a királynő férje tulajdonképpen a királyi hatalmat • gyakorolta Spanyolország felett. Az első szerelem A főherceg és a marseillei mosónő gyermeke ti­zennyolc éves korában, amikor elhagyta a kolos­tort, ragyogó szépség volt és még élénken leiké ben voltak a kolostori emlékek,' amikor szere­lembe bonyolódott egy Alexander Baiudier nevű fiatal. katonatiszttel. Kalandos diákszerelem volt, mert a fiatal tiszt is alig néhány hónappal előbb került ki a katonai akadémiából és nem sokkal volt idősebb a leánynál. Érdekes, hogy körülbelül ő is hasonlóan kalandos származási regényre te­kinthet vissza, mint a leány. Alexander Baudier ugyanis Konstantin orosz nagyherceg törvénytelen gvermeke volt. A nagyherceg mint Finnország főkormányzója is­meretségbe került az egyik finn nemesi családnál alkalmazásban lévő francia nevelőnővel, akibe beleszeretett 6 akivel szerelmi viszonyt folytatott, ö sem ismerte el hivatalosan a szerelemből szár­mazó gyermeket, de bőkezűen gondoskodott ne­veltetéséről, sőt bevezette az udvarhoz is, úgy­hogy a fiatal francia tiszt rövid ideig Mária nagy­hercegnő környezetéiben tartózkodott. A két fia­tal ember szerelméből rövideesn házasság lett, amelyből egy gyermek született. A házasság azonban boLdogtaln volt. A nagyherceg fia javíthatatlan kártyás volt, úgynevezett nagy vivőr, aki a hatalmas appa- názsból nem tudott kijönni, feleségének egész megtakarított pénzét is elköltötte, gáláns kalandjairól egész Páris beszélt, úgyhogy a fiatal asezony végre tüilhetetlennek találta a helyzetet és háromévi házasság után elvált köny- nyelmü férjétől. elmúlt, úgy pártolt el tőle a szépleányok hagyo­mányos szerencséje is. Egész megtakarított pénze áldozatul esik egy szerencsétlen bankspekavláció- nak. Híres ékszerei egymásután vándorolnak a zálogházba. Utóljára a Dolly-testvéreknek eladta palotáját 8 ez egy darabig felszínen tartotta, de azután ez a pénz is elfogyott, s megkezdődött a Zola- regény utolsó fejezete: a züllés. A valamikor ünnepelt szépséget most. már a leg- obskurusabb bárokban lelhet látni, a kokaináru­sok hamar ismeretséget kötnek vele és üzletkö­rükbe fogadják. Kokain, morfium, öregség A kokain után jött a morfium és később az éter. A hajdani szépség kísérletet tett az összes ismert kábítószerekkel, hogy visszaálmodja magának a múlt ragyogását. Régi időkben jó barátságot tar­tott fenn egy azóta híressé vált párisi ügyvéddel, aki megpróbálta a szerencsétlent megmenteni és egy alkalommal, amikor a kokainé'.vezettől rosz- szullett, kórházba szállíttatta és saját költségéi-e _ megpróbálta kikezeltetni a kokainszenvedélyből. Ez a kísérlet azonban, mihelyt vége lett a kór­házi ápolásnak, csődöt mondott. A hajdani szépség, alig hogy elhagyta a kórhá­zat, folytatta a régi, romlott életet, megint csak piszkos kis lebujokban érezte jól magát. Minden pénzét elvitte a kokainszenvedély és egy nap abban a pillanatban tartóztatták le, amikor az egyik nagy áruházban megpróbált ellopni egy pár selyemharisnyát. A selyemharisnyára azon­ban már nem neki volt szüksége, mint ahogy a rendőrségen bevallotta, morfiumfiolákat akart érte vásárolni. A vallomás, amit Jane Baldy tett a bíróság előtt, valóban Maiipassamt vagy Balzac tollára méltó regénynek lehetne egy fejezete. A hercegi szár­mazású hajdani kurtizán élete regényében benne van az egész letűnt háboruelőtti Franciaország. HAJSZÁLFINOM \ / \ í — penge V W A világ hegedűkészitői Cremonában ünnepük meg Stradivari halálának kétszázadik évfordulóját ■ Egy név, amelyből fogalom lett ■ u Egy „kaméliás hölgy a század végén Ekkor kezdődött meg Jane Baldy életének tu­lajdonképpeni regénye. A századvégi kaméliás hölgy röviddel válása után már nagyvilági életet élt, szalonját mindenki ismeri. Ekkor egy márki, Marquies de Beauregard barátnője, aki havonta 30.000 frank „tüpénzt“ adott neki. Elegáns fogatjait, amelyeknek bakkjáról soha nem hiányzott a livrés inas, rövidesen egész Páris is­merte. Ékszereiről csodákat meséltek. A Palais de Pomereu-ben lakott és ékszerei között állítólag volt egy 50 karátos gyémánt is. A palotát később a háborúm tárni kor két nagy fédvilági nője bérelte: a Dolly-sisters. Valósággal hercegi udvartartása volt ennek a századvégi kaméliás hölgynek és estélyein a nemzetközi művész- és pénzvilág előkelőségei vonultak föl. Életregényét később egy azóta híressé vált francia ujságiró megírta és ebből a regényből tudjuk, hogy napi parfőmszámlája 3—400 frankot tett ki. A művész- és pénzvilág előkelőségein kívül diplo­maták, hercegek és politikusok is megfordultak flzalonjában, ahol számoe nagyfontosságu politikai esemény játszódott le. Mindez a fény és ragyogó* természetesen csak addig tartott, amíg a szépség: Ahogy a szépsége PRÁGA. — Cremonában, az ősi olasz városban —- mint a PMH már röviden jelentette —- most Stradi­vari halálának kétszázadik évfordulója alkalmával rendezett emlékünnepségek keretében világértekezletre gyűltek Össze a földkerekség összes nevesebb hegedü- késitői. A hegedükészités soha és sehol nem emelke­dett olyan tökélyre, mint éppen Cremonában. Amellett a hegedű az egyetlen hangszer, amely szerkezetben és formában változatlan maradt az utolsó két évszázad­ban. Tökéletesebbet e téren még az azóta naggyá fej­lődött technikai tudomány sem tudott kitalálni. Amíg a „pengettyü‘“ből hegedű lett A hegedűt senki sem találta fel, hanem lassan fejlő­dött az idők folyamán. Az indiai kényurak palotájá­ban és Hellasban egyaránt kedvelt hangszer volt az, ami a mai hegedűhöz távolról hasonlító valami, amin azonban nem vonóval játszottak, hanem pengették. Olyasmi volt ez, mint kicsiben a hárfa vagy a lant. A XI. század körül jelenik meg a vonó és ettől fogva beszélhetünk tulajdonképpen hegedűről. Azonban még öt évszázad múlt el, amig a hangszerkészítők felisme­rik azt az óriási lehetőséget, amely az uj hangszerben rejlik és ráébrednek arra a művészi hatásra, amelyet a hegedűvel kelteni lehet. Ekkor egy évszázad alatt kialakul a hegedűnek az az alakja, amely máig isme­retes. A legnevesebb cremonai mester a XVI. században Amati volt. Akkor még céhrendszer uralkodott és ennek megvolt az az előnye, hogy műhelytitkok át­öröklődtek* így volt ez az Amati-családban is és az első Amati unokája volt az a mester, akitől az első cremonai mesterhegedük származtak. Ekkor készítette azokat a remekműveket, amelyek nevét halhatatlanná tették. Amatitól Stradivariig Az Amati-név fényét csak tanítványa, Antonio Stradivari tudta elhomályosítani. 1644-ben született, előkelő cremonai patrícius család sarja volt. Eleinte hűségesen dolgozott Amatlnál és 1667-ig, házasságáig munkáit mestere nevével jelezte. Házassága után ön­álló lett és ettől fogva találjuk a korabeli hegedűkben a „Stradivari" jelzést. Kezdetben brácsát és csellót is készített, de csakhamar a hegedű kizárólagos készí­tésére specializálta magát. Munkásságának fénykora a 1700-tól 172c dg terjedő negyedszázadra esik. Stradivari örök titka Mi az, ami a Stradivari-hegedük páratlan finom­ságát megadta? Ezen sokat tűnődtek a hegedükészitők és az esztétikusok. Végre abban állapodtak meg, hogy Stradivari hegedűi egyesítik magukban Gasparo de Salo bresciai iskolája hegedűinek erős, tömör hangját, az Amaíi-hegedük gyöngéd, édes zengését, amelyeknek szintén máig nincsen párjuk. Stradivari nagy vagyont gyűjtött és őt nem érte utói az alkotók szomorú sorsa, hogy mások gazdagszanak meg az ő tehetségük verejtékén. De még igy is nevetségesen csekély árat kapott hegedűiért, amelyekért ma vagyonokat fizetnek. A cremonai mester négy aranyért vesztegette remek­művei darabját, ma pedig egy-egy Stradivari-hegedü százezreket ér, sőt vannak olyanok, amelyeknek értéke másfélmillió korona. Stradivari titkát mind- ezideig nem sikerült megfejteni. Stradivari két házasságából tizenegy gyermek szü­letett. A céhrendszer törvényei szerint valamennyien hegedükészitéssel foglalkoztak, de távolról sem tudtak zseniális apjuk nyomába jutni. Csak kettőjük neve maradt az utókorra, Francescoé és Onobonoé, akik 1725-től önállóan jelezték hegedűiket. Stradivari 1737- ben hunyt el 93 esztendős korában és két fia néhány év múlva követte őt. Közös sírban nyugosznak Cre­monában, A nagy Stradivari élete utolsó esztendéjében is dol­gozott és 92 éves korában alkotta meg utolsó hege­dűjét, amelynek jelzése az 1736-os évszámot viseli. Az utókor kegyelete A világ minden részéből összesereglett hegedü- készitő-mesterek most kegyelettel emlékeznek meg a nagy ősről. A hegedükészités manapság szintén ipar lett és teljesen elvesztette azt a kézimunka jellegét, amely még a Stradivariak idejében megvolt. Stradivari kortársai, a vele majdnem egyenrangú Gluseppe Guár- neri és ennek unokaöccse, Antonio Guarneri dél Gesu, még ugyanezt az iskolát tanulták, amelyet Amati ala­pított. őket követték tanítványaik, de a XVIII. század végén már iparszerüleg gyártják a hegedűket, amelyek bár igen kitűnőek, de nélkülözik azt a valamit, amit csak a zseniális egyén tud beleadni a munkába. Akadtak híres hegedükészitők a XIX. század folya­mán is, de -a cremonai iskola utólérheteden rt M

Next

/
Thumbnails
Contents