Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-13 / 133. (4279.) szám

TRXÍLM MAGte:-HIRIíAP 1937 junius 13, vasárnap. a szláv falvak népe álmodozó és ügyes. De ez a ,,Hochkultur“ Szlovenszkón. Ez uj. Ezt nem ismertem." Lelkesen mutat a kassai kálváriára, a lő csei, bártfai oltárképekre. Szomorú mosollyal hallgatjuk. A szlovák köznép művészetét szeretjük és tiszteljük és elragadtatással szemléltük a mostani kiállításra fölhozott, kitünően össze­válogatott mutatványait is. — De a Rudolf- galéria megnyitó beszédei kissé eltúlozták a dolgot, s úgy könnyedén, némi propaganda­okokból, elbeszéltek a valóság mellett, ami­kor ezt a kiállítást igyekeztek tisztán szlo­vák művészetnek föltüntetni: mint az a ,,művészi múltat, amire büszkén gondolhat a csehszlovák nemzet". Nagy elsiklás volt, tiltakozunk ellene. A pazar kiállítás nem­csak a szlovák nép művészete, hanem Szlo- venszkó művészete. Szlovenszkó kincseit hozták föl, s aki ezt az anyagot tisztára nemzeti művészetként állítja a mitsem sejtő világ elé, s bezsebeli érte a tapsokat, úgy tesz, mintha a francia a Louvre összegyűj­tött kincseit a francia művészet diadalának keresztelné el. Az itt lévő tárgyak nagy ré­sze már Budapesten is szerepelt kiállításo­kon s akkor „magyar művészetnek" nevez­ték, ami szintén túlzás volt, de ugyanany- nyira jogos, mint csehszlováknak nevezni. Nem, ez egyik sem, ez Szlovenszkó művé­szete, három, sőt négy nemzet évszázados békés ölelkezésének terméke, fajok és tájak közös álmodozásának egysége, — megálla­píthatjuk: egységes stílusa. Német, magyar, szlovák, ruszin, lengyel és zsidó különféle- ség szökött itt harmonikus himnuszba, a művészet himnuszába. Az egyébként jól megrendezett megnyitás legnagyobb hibája volt, hogy katalógust nem adtak a tárgyakhoz s a sok külföldi néző vakon járt a névtelen képek és szob-| rok között, nem ismerhette meg az egyes tárgyak eredetét. Ha a katalógus nyomán kiegészítette volna müvészettörténelmi is­mereteit, megállapíthatta volna, hogy a mű vészek, akik itt alkotásaikkal szerepelnek, elsősorban németek (zipserek, pozsonyiak, bevándoroltak), azután magyarok (az öt- vösek, az újabbak, a nemesi művészet alko­tói), azután szlovákokba népművészettel), végül lengyelek, zsidók és ruszinok voltak, a mecénások mindig németek és magyarok. Ez a sorrend. Nehéz Raphael Donnert, vagy Mednyánszkyt tisztára szlovák mű­vésznek ünnepelni és művészetét beillesz­teni a szlovák művészet fejlődésébe, vagy a brigetiumi római leleteket (a római sírokat a mai Magyarország területén találták és annakidején a komáromi múzeumba hozták át Szőnyből) a csehszlovák kulturtradició nevében kiállítani. Ez erőszakolt volt s meg­mutatja, hová vezet a művészetben a politi­kai propaganda. A kiállítás csak részben a szlovákoké, másik részben Szlovenszkó többi népéé, akikről a megnyitási ünnep alatt nem esett szó, s azoké a magyar tudó­soké, akik az elmúlt évtizedekben kiásták, restaurálták, megőrizték a kincseket, s vi­gyáztak, hogy ne érje őket ugyanaz a sors, mint egy más szlovenszkói művész világ- rangú alkotását: Fadrusz pozsonyi szobrát érte. Nyomatékosabban, s nem csak úgy mel­lesleg, kellett volna elmondani a. megnyi­tón, hogy ez Szlovenszkó művészete, s nem csak a szlovákoké. Hiszen, ha egyedül a szlovákoké volna, azt bizonyítaná, hogy a kis szláv nép az elmúlt századokban hallat­lanul gazdag, fejlett és magasraemelt lehe­tett, ha müvészetileg igy kiemelkedett a hétköznapból és a legnagyobb fényűzéssel rendezte be városi életét. Máskor pedig mást szoktunk hallani Prágában. A régi szlo­venszkói városi s nemesi életben a magyarok és a németek is részt vettek, — s ha majd megjelenik a kiállítás katalógusa, megfelelő szakértőkkel visszamegyünk az Ulászló-te- rembe s mégegyszer átnézzük a remekmű­veket ebből a szempontból is. * Amikor a vakító napfényben átmentünk a prágai vár udvarán, megálltunk a vizet- szóró Szent György lovasszobra előtt. Há­rom angol állt ott. A prágai tanár magya­rázott: „Európa egyik legrégibb és leg­szebb bronzszobra, a legféltettebb kincsünk, úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére." Csöndesen álltunk a csoport mellett a hó­ditó szépségű szobor előtt. Nem szóltunk, nem szólhattunk. Csak levettük a kalapun­kat. A szobor alkotóit, a Magyarországról jött Kolozsvári-testvéreket köszöntöttük észre­vétlenül. TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. seket is csak a „Vörös csillag", a hadse­reg hivatalos lapja közölte eldugott helyen a lehető legapróbb betűkkel. A JL'uchacsev- szkivel együtt letűnt tábornokok most buk­kantak föl megint a tárgyalás folyamán. Vannak azonban olyanok is, akik Tucha- csevszkivel együtt letűntek és nem szere­pelnek a mostani perben. Ilyen például el­sősorban Levandovszki tábornok, a transz­kaukázusi katonai körzet parancsnoka, aki­nek az elbocsátását nem is közölték, mind­össze Kuibisevet nevezték ki a helyére és ebből1 lehetett megtudni, hogy Levandov­szki, aki bizalmas barátja volt Tuchacsev- szkinek, szintén a bukott marsallok sorá­ban van. Érdekes, hogy decemberben még a hadseregből kiválasztottak nyolc magas- rangú tábornokot, akiket megbíztak mint­egy különleges elismerés jeléül a Sztálin- féle alkotmány végrehajtásával. Ezek közül négy, Gamarnik, Tuchacsevszki, Jakir és Ugorevics a bukottak közé tartozik, a má­sik négy pedig Vorosilov, Jegorov, Blü- cher és Budjenny. Általános feltűnést keltett az a tény is, hogy Vorosilov, Jegorov és Orlov, akik a szovjetet a londoni koronázási ünnepségen képviselték, nem vettek részt abban a katonai büntetőbíró­ságban, amely Tuhacsevszkiék felett ítélkezett. Ebből sokan arra következtetnek, hogy Voro­silov nem helyeselte volt baj társainak lefokozá­sát és elitélését. Vorosilov és Sztálin között különben is éles ellentétek voltak már régeb­ben s éppen ezért Sztálin Blücher marsallt hi­vatta haza a Távol Keletről, hogy Vorosilov helyett a legfelső katonai bíróságban részt ve­gyen. Blücher, Alksznisz és Bielov régi fegy­vertársak, egyszerre kezdték meg pályafutásu­kat a cári hadsereg 5. hadosztályánál, Kasarin is együtt szolgált Blücherrel a polgárháború éveiben. Sztálinnak azt a tervét, amit Oroszor­szágban már régebben emlegetnek, hogy tudni­illik Vorosilov helyét Blücherrel töltsék be, most nagyon valószínűnek tartják, Blücher a távolkeleti hadseregben a „tisztogatási" akciót már korábban végrehajtotta és Sztálin benne tökéletesen megbizik. Blüchemek mindenesetre nagyon nagy tekintélye van a hadseregben és Tuhacsevszki mellett őt tartották az orosz had­sereg legkiválóbb katonájának. Emlékezetes, hogy 1924-től 1927-ig Gálén álnéven a kínai kormány tanácsadója és tulajdonképeni kato­nai irányitója volt. Vorosilov mindenesetre nagyon veszélyes ellenfél. A vörös hadsereg tisztjei és legénysé­ge körében senki sem olyan népszerű, mint ő. A hadsereg sokkal inkább áll Vorosilov, mint Sztálin mögött. Vorosilov katonai kérdésekben mindig Tuhacsevszki véleményét kérte ki és hivatalát tulajdonképen Tuhacsevszki, Jakir és Kork támogatásával látta el. Sztálinnak, úgy látszik,. az a szándéka, hogy a hadsereget új­ból tökéletesen alárendeli a pártnak, ami az ő személyes uralmának most már korlátlan ki­szélesítését jelentené. Ez a magyarázata annak is, hogy Sztálin miért akar eltenni az útból min­den önálló gondolkodású elmét. Alig tartja va­laki valószínűnek, hogy az elitéltek úgyneve­zett aktív Szíalin-ellenes programmal rendel­keztek volna, mindenesetre bizonyosfoku pa- sziv rezisztenciát fejtettek ki a vörös hadsereg politikai alapon való újjászervezésével szem­ben. ü Krens'fcen volt a tárgyalás LONDON. — Az angol lapok rendkívül élénken foglalkoznak a moszkvai események­kel. Megállapítják, hogy a Moszkvában tartóz­kodó külföldi újságírók közül senkinek sem sikerült megállapítani, hogy hol és milyen kö­rülmények között folyik a tárgyalás Tuhacsev­szki és társai perében. A külföldi kommunisták sem tudtak róla semmit. Ennek ellenére az újságírók között olyan hírek terjedtek el, hogy Tuhacsevszkiékkel együtt a vörös hadseregnek számos más tisztjét is letartóztatták és a nagy perrel párhuzamosan több kisebb pert le fognak bonyolítani, A hírek szerint eddig több mint kétszáz magasrangu katonatisztet tartóztattak le. Az utóbbi napokban rengeteg külföldit uta­sítottak ki Oroszországból, akiknek azonnal el kell hagyniok az országot. A Daily Mail moszkvai munkatársa szerint a szenzációs tárgyalás a Kremlben folyt le és állítólag Sztálint állandóan informálták a tár­gyalás egyes fázisairól. A városban rendkívüli katonai intézkedéseket foganatosítottak, de a vörös hadsereg katonái helyett inkább GPU- embereket lehet látni a város fontosabb sztra- tégiai pontjain. Nagyvonalú intézkedések tör­téntek arra nézve is, hogy megakadályozzák az esetleges szimpátiatüntetéseket. Ugyancsak a Daily Mail írja: a tegnapi tárgyaláson tanú­ként hallgatták ki Tuhacsevszki marsall és Putna tábornok feleségeit is. A két asszony vallomásával ért véget a tárgyalás. A két asz- szony állítólag gyermekeikért való félelmében férje ellen vallott. A Daily Mail munkatár­sa, aki repülőgépen Londonba érkezett, azt hangoztatja, hogy az egész Szovjetunió terüle­tén leírhatatlan feszültség uralkodik, senki sem tudja, hogy mi erjed a felszin alatt, de azt érez­ni, hogy a tömegek izgalma nőttön nő. És síi issz a Tüdtscsevszki álfái kezdett francia-orosz tárgyalássai? PARIS. — A francia fővárost érthető izgalom­ban tartják az orosz események. A baloldali la­pok ugyan. Sztálint ünnepük és a Humanité pél­dául megállapítja Tuchacsevszkiről, hogy kém­kedett Németország és Lengyelország javára, de a polgári lapok legnagyobb része a legnagyobb aggodalom hangján ir az orosz eseményekről. Pertinai az Echo de Parisban azt fejtegeti, hogy Szovjetoroszország olyan diktatúrát fejleszt ki, amelynek semmi köze a kommunista ideológiához és kizárólag személyi deszpotizmuson alapul. A legtöbb megfigyelő szerint Sztálin egy józan és hidegen számoló oportunista, eredetileg ellenzője az ötéves tervnek, aki hagyta a tervgazdaság ra­jongóit szerepelni és most kegyetlenül lecsap rá­juk. Ö az elébe terjesztett tervekből ki tudja venni azt, amit jónak tart és egy pillanatig sem vonakodik, — ha az érdekek megkívánják — ön­magának ellentmondani. Békében még csak el tud lavírozni Sztálin ezzel a módszerrel, de mi tör­ténik egy háború esetén. Milyen magatartást fognak tanúsítani akkor a parasztok? A vörös hadsereg tábornokai ellen vezetett per bebizo­nyítja, hogy külpolitikai kérdésekben milyen óriási az ellentét a szovjetvezérek között. Köz­tudomású, hogy Tuchacsevszki marsall németba­rát volt. Ugyanezt rótták föl Kresztinszkinek, a szovjet volt berlini nagykövetének bűnéül is, aki ugyancsak a bíróság elé került. Annak elle­nére, hogy a párisi lapok általában azt hangoz­tatják, hogy akármi történik is Oroszországban, Franciaország szempontjából az orosz szerződést „földrajzi szükségesség’Miek kell tekinteni, ál­talában a bizonytalanság és idegesség hangján Írnak a lapok az orosz állapotokról. Kétségtelen, hogy a francia közvéleménynek megingott a bi­zalma a szovjetben. Kétségtelen tény az, hogy az orosz—francia szövetség katonai szempontból határozottan kritikus helyzetbe került. Emlékeze­tes, hogy azokat a haditechnikai megbeszéléseket, amelyeket a két vezérkar folytatott egymással, Oroszország részéről Tuchacsevszki vezette. A moszkvai események következtében a tárgyalá­sok félbeszakadtak, mert egyelőre semmi jel sincs arra, hogy sikerülne újból folytatni. Az angol lapok, különösen a baloldaliak, ame­lyek nem is olyan régen még rokonszenvesebb hangokat pengettek a szovjettel kapcsolatban, el* keseredett hangon írnak az orosz állapotokról, A Daily Héráid, az angol munkáspárt lapja föl­veti a kérdést: követelhetik-e még tőlünk ezek után, hogy elhigyjük, hogy a kommunizmus a ha­ladáshoz és a boldoguláshoz vezető utat jelenti? A Daily Héráid egyébként megállapítja, hogy Szovjetoroszországban rövid idő alatt több kivég­zést, politikai letartóztatást, hivatali lefokozást hajtottak végre, mint a világ összes országaiban együttvéve. „Schukz Ignácnak semmi jogcíme nincsen arra, hogy a Jókai Egyesület ügyeibe beleavatkozzék” A komáromi magyarság sajtója erélyesen tiltakozik az „aktivista" képviselő fogadatlan prókátorsága ellen * A Jókai-szobarügyhőz az „aktivistákénak semmi közűk sincs! KOMÁROM. — Schukz Ignác, cseh­szlovák szociáldemokrata,párti képviselő a napokban beszédet mondott a képviselő- házban, amelyben reflektál Jaross Andor­nak szintén a képviselőházban elhangzott beszédére. Sehulcz Ignác fogadatlan pró­kátorként szólalt föl s igen érdekes a Ko­máromi Lapok észrevétele Schukz Ignác felszólalására. A következőket Írja a Ko­máromi Lapok: „Azt hisszük, hogy a tervbevett Jókai-ünnepségnek a sok fe­lelős és felelőtlen kritika korántsem ár­tott annyit, mint az, hogy Schulcz Ignác képviselőházi beszédében védelmébe vet­te azt. Ha már nem volna meg, most bizonyára megszületne a fogadatlan prókátorról szóló közmondás. A védelem formájában diszkreditálja a Jókai Egyesületet, ami­kor olybá tünteti föl a szobor alapkőleté­telét, mintha ez az „aktivisták" szájaize szerint történnék s mintha az egész ünnepség a magyar „ak- tivizmus" korcsszülötte volna. Különösen merész az a kijelentése, hogy a miniszterelnök az aktivisták kérésére jön Komáromba. A kormányelnököt a Jókai Egyesület kérte föl a megjelenésre s ez az egyesület nem „aktivistákéból vagy „passziviisták“-ból áll, hanem a magyar kultúra önzetlen szolgáiból, akik e szolgálatukat nem világnézetek sze­rint s nem politikai oppurtunitásból gyako­rolják. hanem a magyar nemzeti kultúra iránt érzett őszinte ragaszkodásból. Ezek a kulturszolgák tehát nem szorulónak rá, hogy az ő tisztességes önzetlenségüket olyanok vegyék pártfo­gásukba, akik a magyar nemzeti kultúra ellen elkövetett mulasztásaik folytán ma­guk is védelemre szorulnak, ha ugyan lehetne valamit a védelmükre felhozni. Mert a Schulcz-féle magyar aktivisták a kisebbségi kulturérdekekért soha nem har­colnak, csupán elfogadják azokat az eny­hítéseket, amelyek a nemzetközi viszonyok konstellációja folytán jutnak a kisebbsé­geknek. Viszont sietnek ezeket elkönyvelni a maguk érdeméül. Senki és semmi, sem szavak, sem tények nem jogosítottak fel senkit arra, hogy a Jókai Egyesületet a vé­delem köntösében kompromittálja. Az ilyen fellépések csak megerősítik azt 80 éves múltam, mert „Igmándit“ ittam, minden héten egyszeriét pohárral reggel. Kapható kis és nagy üvegben a feltevést, hogy az „aktivisták" ki akarják használni a maguk javára az egész Jókai kultuszt s az egész Jókai-ünnépből korteshadjáratot akarnak csinálni. Ez ellen pedig a Jókai Egyesület a legeré- lyesebben tiltakozik. Ennek a legutóbbi értekezletén kifejezést is adott. Amint bizonyára tiltakozik az ellen is, hogy Schulcz Ignác parlamenti beszéde végén külön is hang­zatos szavakkal meghívta a miniszterel­nököt Komáromba. A meghívást a Jókai Egyesület elintézte, a miniszterelnök elfogadta: Schulcz ezt a meghívást úgy ismételgeti, mintha neki is része lenne benne. Ha igy folytatja, még arra is el lehetünk készülve, hogy valami fogadatlan prókátor eladja magát a Jókai- szobrot is. Schulcz Ignác még csak nem is tagja a Jókai Egyesületnek s igy semmi jogcíme nincsen arra,- hogy az. egyesület ügyeibe fogadatlanul beleavatkozzék."- SIREMLÉKAVATAS. Érsekújvárról jelentik: Junius 20-án délelőtt 11 órakor állítják föl az érsekujvári zsidó temetőben néhai dr. Roth Miksának, Érsekújvár volt városi tiszti főorvosának siremlékét. A ki­tűnő emberbarát, aki életében híres volt jótékonyságáról s va§yonának nagyrészét jótékony célokra adta, ezelőtt egy évvel halt meg. A sirkőavatáson a város társa­dalmának minden rétege képviselteti ma­gát.' Vorosilovst is hidegre teszik? 2

Next

/
Thumbnails
Contents