Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-13 / 133. (4279.) szám
TRXÍLM MAGte:-HIRIíAP 1937 junius 13, vasárnap. a szláv falvak népe álmodozó és ügyes. De ez a ,,Hochkultur“ Szlovenszkón. Ez uj. Ezt nem ismertem." Lelkesen mutat a kassai kálváriára, a lő csei, bártfai oltárképekre. Szomorú mosollyal hallgatjuk. A szlovák köznép művészetét szeretjük és tiszteljük és elragadtatással szemléltük a mostani kiállításra fölhozott, kitünően összeválogatott mutatványait is. — De a Rudolf- galéria megnyitó beszédei kissé eltúlozták a dolgot, s úgy könnyedén, némi propagandaokokból, elbeszéltek a valóság mellett, amikor ezt a kiállítást igyekeztek tisztán szlovák művészetnek föltüntetni: mint az a ,,művészi múltat, amire büszkén gondolhat a csehszlovák nemzet". Nagy elsiklás volt, tiltakozunk ellene. A pazar kiállítás nemcsak a szlovák nép művészete, hanem Szlo- venszkó művészete. Szlovenszkó kincseit hozták föl, s aki ezt az anyagot tisztára nemzeti művészetként állítja a mitsem sejtő világ elé, s bezsebeli érte a tapsokat, úgy tesz, mintha a francia a Louvre összegyűjtött kincseit a francia művészet diadalának keresztelné el. Az itt lévő tárgyak nagy része már Budapesten is szerepelt kiállításokon s akkor „magyar művészetnek" nevezték, ami szintén túlzás volt, de ugyanany- nyira jogos, mint csehszlováknak nevezni. Nem, ez egyik sem, ez Szlovenszkó művészete, három, sőt négy nemzet évszázados békés ölelkezésének terméke, fajok és tájak közös álmodozásának egysége, — megállapíthatjuk: egységes stílusa. Német, magyar, szlovák, ruszin, lengyel és zsidó különféle- ség szökött itt harmonikus himnuszba, a művészet himnuszába. Az egyébként jól megrendezett megnyitás legnagyobb hibája volt, hogy katalógust nem adtak a tárgyakhoz s a sok külföldi néző vakon járt a névtelen képek és szob-| rok között, nem ismerhette meg az egyes tárgyak eredetét. Ha a katalógus nyomán kiegészítette volna müvészettörténelmi ismereteit, megállapíthatta volna, hogy a mű vészek, akik itt alkotásaikkal szerepelnek, elsősorban németek (zipserek, pozsonyiak, bevándoroltak), azután magyarok (az öt- vösek, az újabbak, a nemesi művészet alkotói), azután szlovákokba népművészettel), végül lengyelek, zsidók és ruszinok voltak, a mecénások mindig németek és magyarok. Ez a sorrend. Nehéz Raphael Donnert, vagy Mednyánszkyt tisztára szlovák művésznek ünnepelni és művészetét beilleszteni a szlovák művészet fejlődésébe, vagy a brigetiumi római leleteket (a római sírokat a mai Magyarország területén találták és annakidején a komáromi múzeumba hozták át Szőnyből) a csehszlovák kulturtradició nevében kiállítani. Ez erőszakolt volt s megmutatja, hová vezet a művészetben a politikai propaganda. A kiállítás csak részben a szlovákoké, másik részben Szlovenszkó többi népéé, akikről a megnyitási ünnep alatt nem esett szó, s azoké a magyar tudósoké, akik az elmúlt évtizedekben kiásták, restaurálták, megőrizték a kincseket, s vigyáztak, hogy ne érje őket ugyanaz a sors, mint egy más szlovenszkói művész világ- rangú alkotását: Fadrusz pozsonyi szobrát érte. Nyomatékosabban, s nem csak úgy mellesleg, kellett volna elmondani a. megnyitón, hogy ez Szlovenszkó művészete, s nem csak a szlovákoké. Hiszen, ha egyedül a szlovákoké volna, azt bizonyítaná, hogy a kis szláv nép az elmúlt századokban hallatlanul gazdag, fejlett és magasraemelt lehetett, ha müvészetileg igy kiemelkedett a hétköznapból és a legnagyobb fényűzéssel rendezte be városi életét. Máskor pedig mást szoktunk hallani Prágában. A régi szlovenszkói városi s nemesi életben a magyarok és a németek is részt vettek, — s ha majd megjelenik a kiállítás katalógusa, megfelelő szakértőkkel visszamegyünk az Ulászló-te- rembe s mégegyszer átnézzük a remekműveket ebből a szempontból is. * Amikor a vakító napfényben átmentünk a prágai vár udvarán, megálltunk a vizet- szóró Szent György lovasszobra előtt. Három angol állt ott. A prágai tanár magyarázott: „Európa egyik legrégibb és legszebb bronzszobra, a legféltettebb kincsünk, úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére." Csöndesen álltunk a csoport mellett a hóditó szépségű szobor előtt. Nem szóltunk, nem szólhattunk. Csak levettük a kalapunkat. A szobor alkotóit, a Magyarországról jött Kolozsvári-testvéreket köszöntöttük észrevétlenül. TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. seket is csak a „Vörös csillag", a hadsereg hivatalos lapja közölte eldugott helyen a lehető legapróbb betűkkel. A JL'uchacsev- szkivel együtt letűnt tábornokok most bukkantak föl megint a tárgyalás folyamán. Vannak azonban olyanok is, akik Tucha- csevszkivel együtt letűntek és nem szerepelnek a mostani perben. Ilyen például elsősorban Levandovszki tábornok, a transzkaukázusi katonai körzet parancsnoka, akinek az elbocsátását nem is közölték, mindössze Kuibisevet nevezték ki a helyére és ebből1 lehetett megtudni, hogy Levandovszki, aki bizalmas barátja volt Tuchacsev- szkinek, szintén a bukott marsallok sorában van. Érdekes, hogy decemberben még a hadseregből kiválasztottak nyolc magas- rangú tábornokot, akiket megbíztak mintegy különleges elismerés jeléül a Sztálin- féle alkotmány végrehajtásával. Ezek közül négy, Gamarnik, Tuchacsevszki, Jakir és Ugorevics a bukottak közé tartozik, a másik négy pedig Vorosilov, Jegorov, Blü- cher és Budjenny. Általános feltűnést keltett az a tény is, hogy Vorosilov, Jegorov és Orlov, akik a szovjetet a londoni koronázási ünnepségen képviselték, nem vettek részt abban a katonai büntetőbíróságban, amely Tuhacsevszkiék felett ítélkezett. Ebből sokan arra következtetnek, hogy Vorosilov nem helyeselte volt baj társainak lefokozását és elitélését. Vorosilov és Sztálin között különben is éles ellentétek voltak már régebben s éppen ezért Sztálin Blücher marsallt hivatta haza a Távol Keletről, hogy Vorosilov helyett a legfelső katonai bíróságban részt vegyen. Blücher, Alksznisz és Bielov régi fegyvertársak, egyszerre kezdték meg pályafutásukat a cári hadsereg 5. hadosztályánál, Kasarin is együtt szolgált Blücherrel a polgárháború éveiben. Sztálinnak azt a tervét, amit Oroszországban már régebben emlegetnek, hogy tudniillik Vorosilov helyét Blücherrel töltsék be, most nagyon valószínűnek tartják, Blücher a távolkeleti hadseregben a „tisztogatási" akciót már korábban végrehajtotta és Sztálin benne tökéletesen megbizik. Blüchemek mindenesetre nagyon nagy tekintélye van a hadseregben és Tuhacsevszki mellett őt tartották az orosz hadsereg legkiválóbb katonájának. Emlékezetes, hogy 1924-től 1927-ig Gálén álnéven a kínai kormány tanácsadója és tulajdonképeni katonai irányitója volt. Vorosilov mindenesetre nagyon veszélyes ellenfél. A vörös hadsereg tisztjei és legénysége körében senki sem olyan népszerű, mint ő. A hadsereg sokkal inkább áll Vorosilov, mint Sztálin mögött. Vorosilov katonai kérdésekben mindig Tuhacsevszki véleményét kérte ki és hivatalát tulajdonképen Tuhacsevszki, Jakir és Kork támogatásával látta el. Sztálinnak, úgy látszik,. az a szándéka, hogy a hadsereget újból tökéletesen alárendeli a pártnak, ami az ő személyes uralmának most már korlátlan kiszélesítését jelentené. Ez a magyarázata annak is, hogy Sztálin miért akar eltenni az útból minden önálló gondolkodású elmét. Alig tartja valaki valószínűnek, hogy az elitéltek úgynevezett aktív Szíalin-ellenes programmal rendelkeztek volna, mindenesetre bizonyosfoku pa- sziv rezisztenciát fejtettek ki a vörös hadsereg politikai alapon való újjászervezésével szemben. ü Krens'fcen volt a tárgyalás LONDON. — Az angol lapok rendkívül élénken foglalkoznak a moszkvai eseményekkel. Megállapítják, hogy a Moszkvában tartózkodó külföldi újságírók közül senkinek sem sikerült megállapítani, hogy hol és milyen körülmények között folyik a tárgyalás Tuhacsevszki és társai perében. A külföldi kommunisták sem tudtak róla semmit. Ennek ellenére az újságírók között olyan hírek terjedtek el, hogy Tuhacsevszkiékkel együtt a vörös hadseregnek számos más tisztjét is letartóztatták és a nagy perrel párhuzamosan több kisebb pert le fognak bonyolítani, A hírek szerint eddig több mint kétszáz magasrangu katonatisztet tartóztattak le. Az utóbbi napokban rengeteg külföldit utasítottak ki Oroszországból, akiknek azonnal el kell hagyniok az országot. A Daily Mail moszkvai munkatársa szerint a szenzációs tárgyalás a Kremlben folyt le és állítólag Sztálint állandóan informálták a tárgyalás egyes fázisairól. A városban rendkívüli katonai intézkedéseket foganatosítottak, de a vörös hadsereg katonái helyett inkább GPU- embereket lehet látni a város fontosabb sztra- tégiai pontjain. Nagyvonalú intézkedések történtek arra nézve is, hogy megakadályozzák az esetleges szimpátiatüntetéseket. Ugyancsak a Daily Mail írja: a tegnapi tárgyaláson tanúként hallgatták ki Tuhacsevszki marsall és Putna tábornok feleségeit is. A két asszony vallomásával ért véget a tárgyalás. A két asz- szony állítólag gyermekeikért való félelmében férje ellen vallott. A Daily Mail munkatársa, aki repülőgépen Londonba érkezett, azt hangoztatja, hogy az egész Szovjetunió területén leírhatatlan feszültség uralkodik, senki sem tudja, hogy mi erjed a felszin alatt, de azt érezni, hogy a tömegek izgalma nőttön nő. És síi issz a Tüdtscsevszki álfái kezdett francia-orosz tárgyalássai? PARIS. — A francia fővárost érthető izgalomban tartják az orosz események. A baloldali lapok ugyan. Sztálint ünnepük és a Humanité például megállapítja Tuchacsevszkiről, hogy kémkedett Németország és Lengyelország javára, de a polgári lapok legnagyobb része a legnagyobb aggodalom hangján ir az orosz eseményekről. Pertinai az Echo de Parisban azt fejtegeti, hogy Szovjetoroszország olyan diktatúrát fejleszt ki, amelynek semmi köze a kommunista ideológiához és kizárólag személyi deszpotizmuson alapul. A legtöbb megfigyelő szerint Sztálin egy józan és hidegen számoló oportunista, eredetileg ellenzője az ötéves tervnek, aki hagyta a tervgazdaság rajongóit szerepelni és most kegyetlenül lecsap rájuk. Ö az elébe terjesztett tervekből ki tudja venni azt, amit jónak tart és egy pillanatig sem vonakodik, — ha az érdekek megkívánják — önmagának ellentmondani. Békében még csak el tud lavírozni Sztálin ezzel a módszerrel, de mi történik egy háború esetén. Milyen magatartást fognak tanúsítani akkor a parasztok? A vörös hadsereg tábornokai ellen vezetett per bebizonyítja, hogy külpolitikai kérdésekben milyen óriási az ellentét a szovjetvezérek között. Köztudomású, hogy Tuchacsevszki marsall németbarát volt. Ugyanezt rótták föl Kresztinszkinek, a szovjet volt berlini nagykövetének bűnéül is, aki ugyancsak a bíróság elé került. Annak ellenére, hogy a párisi lapok általában azt hangoztatják, hogy akármi történik is Oroszországban, Franciaország szempontjából az orosz szerződést „földrajzi szükségesség’Miek kell tekinteni, általában a bizonytalanság és idegesség hangján Írnak a lapok az orosz állapotokról. Kétségtelen, hogy a francia közvéleménynek megingott a bizalma a szovjetben. Kétségtelen tény az, hogy az orosz—francia szövetség katonai szempontból határozottan kritikus helyzetbe került. Emlékezetes, hogy azokat a haditechnikai megbeszéléseket, amelyeket a két vezérkar folytatott egymással, Oroszország részéről Tuchacsevszki vezette. A moszkvai események következtében a tárgyalások félbeszakadtak, mert egyelőre semmi jel sincs arra, hogy sikerülne újból folytatni. Az angol lapok, különösen a baloldaliak, amelyek nem is olyan régen még rokonszenvesebb hangokat pengettek a szovjettel kapcsolatban, el* keseredett hangon írnak az orosz állapotokról, A Daily Héráid, az angol munkáspárt lapja fölveti a kérdést: követelhetik-e még tőlünk ezek után, hogy elhigyjük, hogy a kommunizmus a haladáshoz és a boldoguláshoz vezető utat jelenti? A Daily Héráid egyébként megállapítja, hogy Szovjetoroszországban rövid idő alatt több kivégzést, politikai letartóztatást, hivatali lefokozást hajtottak végre, mint a világ összes országaiban együttvéve. „Schukz Ignácnak semmi jogcíme nincsen arra, hogy a Jókai Egyesület ügyeibe beleavatkozzék” A komáromi magyarság sajtója erélyesen tiltakozik az „aktivista" képviselő fogadatlan prókátorsága ellen * A Jókai-szobarügyhőz az „aktivistákénak semmi közűk sincs! KOMÁROM. — Schukz Ignác, csehszlovák szociáldemokrata,párti képviselő a napokban beszédet mondott a képviselő- házban, amelyben reflektál Jaross Andornak szintén a képviselőházban elhangzott beszédére. Sehulcz Ignác fogadatlan prókátorként szólalt föl s igen érdekes a Komáromi Lapok észrevétele Schukz Ignác felszólalására. A következőket Írja a Komáromi Lapok: „Azt hisszük, hogy a tervbevett Jókai-ünnepségnek a sok felelős és felelőtlen kritika korántsem ártott annyit, mint az, hogy Schulcz Ignác képviselőházi beszédében védelmébe vette azt. Ha már nem volna meg, most bizonyára megszületne a fogadatlan prókátorról szóló közmondás. A védelem formájában diszkreditálja a Jókai Egyesületet, amikor olybá tünteti föl a szobor alapkőletételét, mintha ez az „aktivisták" szájaize szerint történnék s mintha az egész ünnepség a magyar „ak- tivizmus" korcsszülötte volna. Különösen merész az a kijelentése, hogy a miniszterelnök az aktivisták kérésére jön Komáromba. A kormányelnököt a Jókai Egyesület kérte föl a megjelenésre s ez az egyesület nem „aktivistákéból vagy „passziviisták“-ból áll, hanem a magyar kultúra önzetlen szolgáiból, akik e szolgálatukat nem világnézetek szerint s nem politikai oppurtunitásból gyakorolják. hanem a magyar nemzeti kultúra iránt érzett őszinte ragaszkodásból. Ezek a kulturszolgák tehát nem szorulónak rá, hogy az ő tisztességes önzetlenségüket olyanok vegyék pártfogásukba, akik a magyar nemzeti kultúra ellen elkövetett mulasztásaik folytán maguk is védelemre szorulnak, ha ugyan lehetne valamit a védelmükre felhozni. Mert a Schulcz-féle magyar aktivisták a kisebbségi kulturérdekekért soha nem harcolnak, csupán elfogadják azokat az enyhítéseket, amelyek a nemzetközi viszonyok konstellációja folytán jutnak a kisebbségeknek. Viszont sietnek ezeket elkönyvelni a maguk érdeméül. Senki és semmi, sem szavak, sem tények nem jogosítottak fel senkit arra, hogy a Jókai Egyesületet a védelem köntösében kompromittálja. Az ilyen fellépések csak megerősítik azt 80 éves múltam, mert „Igmándit“ ittam, minden héten egyszeriét pohárral reggel. Kapható kis és nagy üvegben a feltevést, hogy az „aktivisták" ki akarják használni a maguk javára az egész Jókai kultuszt s az egész Jókai-ünnépből korteshadjáratot akarnak csinálni. Ez ellen pedig a Jókai Egyesület a legeré- lyesebben tiltakozik. Ennek a legutóbbi értekezletén kifejezést is adott. Amint bizonyára tiltakozik az ellen is, hogy Schulcz Ignác parlamenti beszéde végén külön is hangzatos szavakkal meghívta a miniszterelnököt Komáromba. A meghívást a Jókai Egyesület elintézte, a miniszterelnök elfogadta: Schulcz ezt a meghívást úgy ismételgeti, mintha neki is része lenne benne. Ha igy folytatja, még arra is el lehetünk készülve, hogy valami fogadatlan prókátor eladja magát a Jókai- szobrot is. Schulcz Ignác még csak nem is tagja a Jókai Egyesületnek s igy semmi jogcíme nincsen arra,- hogy az. egyesület ügyeibe fogadatlanul beleavatkozzék."- SIREMLÉKAVATAS. Érsekújvárról jelentik: Junius 20-án délelőtt 11 órakor állítják föl az érsekujvári zsidó temetőben néhai dr. Roth Miksának, Érsekújvár volt városi tiszti főorvosának siremlékét. A kitűnő emberbarát, aki életében híres volt jótékonyságáról s va§yonának nagyrészét jótékony célokra adta, ezelőtt egy évvel halt meg. A sirkőavatáson a város társadalmának minden rétege képviselteti magát.' Vorosilovst is hidegre teszik? 2
