Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-12 / 132. (4278.) szám
4 feiq^-MAG$AR-HraL5B 1937 junius 12, szombat. Pécsi mozaik, a kisebbségi estről, a pécsi látnivalókról s beszélgettünk Ábel Írójával PÉCS. — Kisebbségi írók néhány a rendezett előadóestét Pécsett a napokban, a hatalmas városi színházban, lelkes és igen nagy közönség előtt. A pécsi egyetem kisebbségi intézete a szeretetreméltó dr. Faluhely! Ferenc professzor vezetése mellett behatóan s tárgyilagosan foglalkozik a kisebbségi élettel: a kitűnő professzor tanítványai nagy odaadással szolgálják a kisebbségi kutatás ügyét és segit nekik a Csuka Zoltán által szerkesztett, „LÁTHATÁR” cimü folyóirat gárdája. Junius első napjaiban nemcsak Budapesten volt könyvnap, hanem a. nagyobb magyar vidéki városokban is: igy került Pécsre néhány szloven- szkói, erdélyi, jugoszláviai magyar iró. A közönség érdeklődése irántuk: nem puszta udvariasság, hanem szeretet s megbecsülés. Ezt a meg- beesülést és szeretethet az irók örömmel érezték. Eljött Erdélyből az erdélyiek nagy büszkesége, a bátorszavu, nagy poéta: Reményik Sándor. Megjelent az Ábel-trilógia népszerű Írója, Tamási "Áron, akinek három Ábel-könyvét közös kötetben hozta ki most a kiadó. Szlovenszkóról Mécs László, Tamás Lajos képviselték a költészetet, e sorok Írója a prózát. Jugoszláviából Herczeg János csatlakozott a társasághoz: neki most jelent meg egy regénye. Faluhelyi professzor tehetséges szininővend ék-leánya, Faluhelyi Veronika a kisebbségi költőket tolmácsolta, Bar- tóffy Erzsébet énekmiivésznő Kovács István megzenésítésében énekelte kisebbségi költők dalait. A kisebbségi magyar iró örömmel s meghatot- tan látta: megbecsülik és szeretik. a könyvsátrat, iskolai előadás után; emlékkönyvek s irkákból kitépett papírlapok egyformán szerepeltek az autogrammgyüjteményben. Már javában „dolgoznak” az irók, amikor egy maszatos kisfiú tűnődve megáll a könyvesboltok előtt s izgatottan mutat, a kezében szorongatott, aláirt papirosra: — Hát most ezzel mit kell csinálni? — kérdi. — Semmit fiam, elteszed örök emlékbe. — Ezt? — mondja megve-tőleg a gyerek, — ezt? Hát ez nem sorsjegy és nyerni se lelhet vele? — Bizony, ezzel nem. Ez csak aláírás. — Becsaptak! — kiált fel a gyerek, — becsaptak ... Akkor mit állok én itt? Haza kell menni ebédelni s kikapok. Nem egyedüli eset volt. Még többen reklamálták azon a délután az ifjabb évjáratok, mit tegyenek az „aláirt s befirkált” papírlappal. Nem tudtunk nekik tanácsot adni... * Jövünk le a hegyről, ebéd után. Gyönyörű kilátóhelyen, az Üdülő Szállóban ebédelt a társaság s egyik része gyalog .kívánt lemenni a kanyargós utón: minek az autóbusz? Tamási Áron elől, panyókára vetett kabátban. — Gyerekkorom óta hegyen éltem, hát én már inkább a fák között megyek, — mondja. — Beszélj Ábelről. Tudom, sokat kérdik, de azért csak mondd el, igazán él Ábel? — Ábel csak abban az esetben való történet, ha jól Írtam meg s nem is találtam eredeti alaknak, csak egyszerű, szegény, szenvedő székely Új lontamúték - új nyeremények - új szerencse | A 37. csehszlovák osztáiysorslegyjáték már junius 18. és 19.-én kezdődik a főnyeremény 1.000.800 Ki jutalom 1,000.000 Ke a középnyeremények szét vannak osztva az összesen 46,884.920 Ki értékű nyeremények között Az összes sorsjegy fele nyer az állampénztár a nyereményeket levonás nélkül kifizeti. Szabadságra való elmenetel előtt még időben rendelje meg sorsjegyét. Később nem teljesíthetjük kívánságát. A sorsjegyelárusltó-helyeken később nem lesz elég sorsjegy. fiúnak, akinek megvan az a rossz szokása, hogy gondolkodik s a jót többre becsüli a rossznál. A születés sokmindent megmagyaráz, ami egy irás- müiben láthatatlanul is mögötte, érezhetően jelen van. Az ősök s azoknak sorsa is 'benne van az Írásban. Az én őseim anyai s apai ágon mindig székelyek s katolikusok voltak. Ábelről majd csak öreg korában fogok Írni. Egy egész élet tapasztalatairól. — Most mit írsz? — Jégtörő Mátyás második kötetét: Mátyás földi életét. „Szegények vezére” a elme. Aztán bejárom a Székelyföldet s könyvet irok: „Itt élned s halnod kell”, ez lesz a cime. Az is a tervem többek között, hogy törömitsük a székely férfiakat egy egyesületbe, amely kifelé a nemzeti önvédelmet, befelé az osztálymentes magyar társadalmat reprezentálja. Már van sok tagja ennek az egyesületnek. Nálatok is megcsinálnátok? így beszélgetünk, lefelé a hegyről, mindegyre közelebb a városihoz, amelynek határában úgy összefolyik a fa, virág, domboldal s a városkultu- ra, a székesegyház s a hosszú uccák sora. Kultúra van itt, erős városi élet, — s a szeretet, amely bennünket itt fogadott, őszinte volt. SZOMBATHY VIKTOR. Az egyházi tanítók szent ügye Hokis* szenátor interpellációja az iskolaiig*! miniszterhez az egyházi tsnsiók egyenjogúsítása érdekéhen * A jiuniusi nap ragyogó sugarakkal öntözte a régi várost, a török mecsetből lett keresztény templomot, a minaretet, a büszke székesegyházat, az egyetemi épületek elegáns sorát s a Mecsek- tetőt. Pécs a Mecsek alatt: kicsit Nyitrára emlékeztet, csak nagyobb méretekben a békésen kanyargó villamossal az uccákon. Nyitrának van azonban folyója: Pécsnek nincs. Viszont Nyitrának nincsen egyeteme, — irodalmi emberei azonban neki is erősen vannak. Egyszóval a hasonlat mindig sántít s csak a nagy vonalak maradnak meg a hasonlatból: a hegy s az alatta eilteríúő püspöki város. A hegység szép, gondozott s látogatott. A mecseki turistaság az utóbbi években igen kifejlődött: a Mecsek szebb pontjain modern szállók épültek, minden kényelemmel s gazdag kilátással a messzi vidékre, a Zsolnay-gyár szomszédságában pedig olyan fürdőtelep létesült, amely a debreceniével vetekedhetik s amely egészen biztosan eredményt fog felmutatni a nagyszerűen kifejlődött uszósportban is. * A Zsolnay-gyár: külön fejezete a pécsi látogatásnak. A híres eozinedények gyártása még‘ma is a család féltett titka, ami azonban a titkon innen van: az egyszerű tányérok, a hatalmas porcellán- szigetelők, csészék s virágvázák gyártása, azt szívesen megmutatják ma is. Régen áttértek már a lábba! hajtott korongról a gépkorongra, a gyártás gyári lett ugyan, de a hajdani megalapító művészkénének nyoma ma is ott látszik még mindenütt s aki a Zsolnay-gyár pompás kerámiai múzeumát megtekinti, a.z mindörökre szerelmesévé válik a szivárványszinekben ragyogó, finoman irizáló híres eozin-edényeknek. Kár, hogy minden látogató nem vihet magával haza egy-egy megtermett virágvázát... ★ Az autogrammoknak igen nagy keletje van a könyvsátrak előtt, a harmadik könyvnapon. Pécsi újságok szerint „fővárosi szint” kölcsönöztek a megjelent irók a könyvnapnak Pécsett s az olvasóközönség igy közelebb jutott a kisebbségi Írókhoz is. Különösen az iskolásgyerekek támadták meg PRÁGA. — Hokky Károly, Kárpátalja magyar szenátora nemrégiben interpellációt nyújtott be az iskolaügyi miniszterhez a nem állami tanítók, tantónők és óvónők alapfizetése és egyéb sérelmei ügyében. Az interpelláció, amely a nemzetgyűlés nyomtatványai sorában 449/6. szám alatt jelent meg, a következő: „Kétségtelen, hogy minden kulturállam megbecsüli a tanítóit s mennél jobban becsüli meg, annál inkább hirdeti — még hallgatólagosan is — a kultúráját. Az állami tanítóknál tapasztaljuk is e megbecsülést. De épp ezért különös és érthetetlen a nem állami tanitók e hátrányos megkülönböztetése. Ez eljárás igazságtalansága annál szembetűnőbb, mert hisz a nem állami tanitók tán még nagyobb kulturmunkát fejtenek ki, mint az államiak. Ugyan ez áll a nem állami óvónők fizetése és nyugdíj járandóságaira is. Ezekkel szemben az eljárás már szinte kíméletlen és még inkább érthetetlen kultúra e nem kevésbé értékes művelővel szemben. Hasonlóképpen érthetetlen a tanitók háborús éveinek be nem számítása. Már több igben kifogásoltam beszédeimben s a képviselőházban tartott interpellációmban is, hogy a felekezeti tanítóktól Szlovenszkón csak 120Ó koronát követel a kormányzat, mig Kárpátalján 4908 koronát. Az akkori miniszter ur megígérte ennek a különböző elbánásnak megszüntetését, de Ígéretét nem tartotta be. Ez nemcsak igazságtalan, de törvénytelen, amelyre sehol sem találunk semmiféle alapot. Jó lenne, ha a minisztériumokkal és általában a hatóságokkal és azok tisztviselőivel szemben is ugyan úgy be lehetne hozni a büntetéseket, mint magánemberekkel szemben, amikor törvénytelenséget követnek el, mert akkor bizonyára jobban vigyáznának a törvények betartására, s csak olyan intézkedéseket hoznának, amelyek törvényesek. De nemcsak a miniszter, hanem az 1926. évi 104. sz. törvény 1. §-ának 2. pontja szintén megígérte a nem állami tanszemélyzet fizetésének rendezését. De a beígért külön törvény 11 év után még mindig nem jelent meg. Holott azóta a nem állami tanitók és tanítónők, de még inkább a nem állami óvónők helyzete egyenesen kétségbeejtő lett. Az 1926. évi 104. sz. törvény fizetést megállapító rendelkezései a nem állami tanítókra is vonatkoznak. De a törvény végrehajtásából folyó kiadások viselésére a törvény 45. §-a a nem állami iskola fenntartókat kötelezte. Az iskola fenntartók azonban kivétel nélkül oly szegények, hogy a szükséges anyagi eszközöket előteremteni képtelenek. Ezt az állam is méltányolta, mikor a törvényben megállapított illetményre való ki-! jegészités céljából államsegélyt utalványozott. Ez! az államsegély azonban csak az iskola fenntartók! részére nyújtott előleg, amely bármikor beszüntethető. Ez kiünik a pozsonyi isk. referátus 1937. január 30-án kelt 97.000/36-1/4. számú rendeletéből, amely azt mondja, hogy semmiféle törvény nem kötelezi az államot az előlegek utalására. Az 1935. évi állami zárszámadás költségvetési bizottsági tárgyalása alkalmával dr. Horák, a legfelsőbb számviteli ellenőrző hivatal elnöke hosz- szabb beszédében emlékezett meg a nem állami tanitók és tanítónők, valamint óvónők és tanítói özvegyek illetményeiről és nyugdijáról, amely összegek 1935 végéig, — mint előlegek — 12.388 milliót tesznek ki. Ö is szükségesnek tartotta e rendezetlen kérdés rendezését, csak a fedezetre vonatkozólag nem nyilatkozott. Az egyes tartományok — mondotta — nem tudják fedezni a hiányt, de a kérdés sürgős rendezést kiván, mert a nem állami nyugdíjas tanitók, tanítónők és özvegyek — valamint az óvónők illetményeit és nyugdijait a régi magyar törvények szerint és a később hozott csehszlovák törvények alapján is el kellett ismerni. Tehát elvben elismerik törvényeink ez illetmények rendezésének szükségességét, csak a fedezetről nem történt meg hosszú évek, sőt évtizedek óta a gondoskodás. Az a sok sérelem, amely a nem állami tanítókat és óvónőket érte illetményeik, illetve nyugdijaik elvonása miatt, méltán kelti ezek soraiban a legnagyobb fokú elégedetlenséget, mert állandóan súlyosbítja amúgy is nehéz anyagi helyzetüket s eladósodottságukat, amely a nem állami tanító személyzetnél már nagyon is köztudomású. A magyar tanítóság 1936 november 7-én Komáromban négy memorandumot nyújtott át, kérve a tanítóság, főieg a nem állami tanitók és óvónők sorsának a javítását. Franké miniszter ur a bajok orvoslását ígérte. Ennek már hetedik hónapja, s az Ígéret beváltásának semmi nyoma. Tisztelettel kérdem ezek után a Miniszter Urat: hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy az a) 1926. évi 104. számú törvény és mindazok a törvények és rendeletek, amelyek a történelmi országok állami tanítóinak és tanítónőinek fizetését szabályozzák, a szlovenszkói és kárpátaljai tanítókra is kiterjesztessenek, és velük egvenran- guakká és egyenlő illetményüekké tétessenek. b) Az 1926. évi 104 sz. törvény 14. §-a, amely az állami óvónők illetményeiről rendelkezik, kiterjesztessék Szlovenszkó és Kárpátalja nem állami óvónőire is — végérvényesen. c) A nem állami tanitók, tanítónők és óvónők, amennyiben hatósági orvosi bizonyítvány alapján félévi, vagy egyévi szabadságot kapnak, ez időre — az iskola fenntartók indokolt kérdésére az államtól illetményeiket megkapják. d) Az ide vonatkozó törvény novellálása utján hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a nem állami tanítóknak háborús évei szolgálatukba szintén beszámíttassanak.” Dzsugasvili Katalin Jelentettük röviden, hogy Dzsugasvili Katalin, Sztálin anyja junius 4-én 77 éves korában tüdőgyulladásban meghalt. A moszkvai lapok mostanáig hallgattak a halálesetről. Dzsugasvili Katalin fiának köszönheti, hogy az egész világ érdeklődése többizben fordult személye felé és hogy egyszerű georgiai számazásu asszonyság létére a fia mellett egy kissé bevonulhatott a történelembe. Miközben fia forradalmi mozgalmakban vett részt, hol rablóbandákat szervezett, hogy a mozgalomhoz szükséges pénzt előteremtse, hol börtönben, hol emigrációban élt: Katalin asszony dolgozott, aggódott fiáért és eljárt a templomba imádkozni. Régimódi, egyszerű asszony volt, úgy élt, mint egy derék suszter derék feleségéhez illik. Fiát, az acélos akarat- erejű Józsefet, Lenin már rég elkeresztelte Sztálinnak, acélnak, amikor ő még mindig templomba járt és természetesen nagyobb tisztelettel gondolt a pópára, mint fia barátaira. Fia pedig nem sok idővel azután, hogy a Minden Oroszok Cárját megölték, a Minden Oroszok Diktátora lett és Dzsugasvili Katalin sok bosszúságot okozott Sztálin diktátornak, aki az egyházellenes propagandát másutt hatásosan intézte, csak éppen tulajdon családjában bukott meg. Nemrégen számoltunk be arról, hogy Dzsugasvili Katalin asz- szony résztvett a tifliszi templomban tartott istentiszteleten és istentisztelet után ezer rubelt adományozott az egyház céljaira. Sztálin nagyon megharagudott ekkor anyjára és hire járt, hogy az öreg asszonyt száműzik, elküldik egy kis falucskába, el a nagy nyilvánosság szeme elől. De a sors raáskénp határozott, elküldte olyan helyre Dzsugasvili Katalint, ahol már nem „botrán- koztatja“ többé diktátor-fiát. sm A pozsonyi magyar szülői társulatok felhívása A csehszlovákiai magyarság fennmaradása és jövője függ attól, hogy mi magyar szülők magyaroknak neveljük gyermekeinket. Ezért gondoskodunk arról, hogy gyermekeink a magyar szellem, a magyar lelkiség, a magyar kultúra ragaszkodó gyermekei, hűséges munkásai, bátor fenntartói és szorgalmas továbbépítői legyenek. Ezért gondoskodunk arról, hogy fiaink és leányaink a csehszlovák államnak öntudatos, nemzetiségüket nyíltan is valló, jellemes és becsületes magyar nemzetiségű polgárai legyenek. Ezért gondoskodunk mi magyar szülők arról, hogy utódaink a köztársaság minden nemzetiségű ifjúságával a magyarság világszerte elismert kultur- szinvonalához méltóan felvehessék a versenyt. Tehát, ha határoznunk kell afelől, hogy gyermekünket járassuk-e középiskolába avagy sem, úgy a választás nem lehet kétséges. Ma minden pályán jobban érvényesülnek azok, akiknek középiskolai végzettségük van. Az ipari és keres kedelmi pályához is kívánatos legalább a 4 kö- középiskolai alsó osztály, elvégzése. Ha az a kérdés, hogy magyar anyanyelvűnkön tanittas- suk-e gyermekünket, úgy a gyermek jól felfogott érdeke és a magyarság érdeke is azt kívánja, hogy igen. Aki gyermeke jövőjével és az életben való boldogulásával törődik, csakis anyanyelvén taníttatja tovább gyermekét. Az anyanyelvi oktatásnak előnyei pótolhatatlanok. A gyermek az általános műveltség elemeit teljesebben tudja elsajátítani és szerzett tudása szerves egészévé válik egyéniségének. Az a gyermek, aki anyanyelvén tanul, köny- nyebben és többet ért meg, igy műveltebb, életrevalóbb, talpraesettebb lesz. Az a gyermek, aki anyanyelvén tanul, mindenkor jobban boldogul, mert biztosabban alkalmazza a tanultakat. Az egyetemeken jobb eredménnyel végeznek azok a magyar fiuk és lányok, akik magyar középiskolát végeztek, mint a nem-magyar középiskolákban nyelvi okok miatt bukdácsolók. Az államnyelvet a magyar középiskolában eléggé elsajátították ahhoz, hogy az egyetemen játszva tökéletesítsék nyelvtudásukat. Éppen igy az ipari- és kereskedelmi pályákon is sokkal jobban érvényesülnek az anyanyelven oktatott gyermekek, mert képességeik jobban bontakozhatnak ki. Egyedül az anyanyelvi oktatás segíti a gyermeket ahhoz, hogy egyéniséggé, teljes értékű emberré fejlődhessék, Másnyclvü iskolában, melynek környezetébe nem tud beleilleszkedni, a gyermek másodrangunak, mellékesnek érzi magát, jelleme félénk, ingadozó lesz és elveszti ho- vátartozandóságának biztos érzését. Ezért a nem-anyanyelven nyert iskoláztatás a gyermek egész életére kihat. A magyar tannyelvű iskolák minden fokozaton alapqsan és eredményesen tanítják az államnyelvet. Magunk is valljuk, a magyar ifjúságnak meg kell tanulnia az államnyelvet, hogy versenyképes legyen. — Könnyebb azonban egy iskolában is tanult nyelvet külön szorgalommal tökéletesíteni, mint egy nemzeti kultúrát megkésve utólag pótolni. A magyar iskolába járó ifjúságot a Magyar Menza Academica Egyesület és a szülői társulatok anyagilag állandóan támogatják s az intézeti segélyző egyletek a sze- génysorsu tanulókat ingyen könyvekkel és tanszerekkel látják el. Ezért gyermekeink érdekében magyar középiskolában taníttatjuk őket, gondoskodjunk, hogy megtanulják az államnyelvet, de ne áldozzuk fel magyar voltunkat, a magyar szellemiséget és a magyar kultúrát, amely kell, hogy gyermekeink legdrágább kincse legyen és maradjon! POZSONY ÉS KÖRNYÉKE MAGYAR ISKOLAI SZÜLŐI TÁRSULATAINAK SZÖVETSÉGE. — PALYAVALASZTÁSI KÉRDÉSBEN, ösz- tttndij-ügyekiben, valamint más főiskolával kapcsolatos ügyekben felvilágosítást nyújt a Magyar Mensa Academica Egyesület gondnoka, Ja neon Jenő, Bratislava-Pozsony, Saiarik-tér 4., I. cm. 6 Válasz bál yegxd, anellákelni k«U, A magyar apákhoz! A magyar anyákhoz!
