Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-12 / 107. (4253.) szám

4 1937 május 12, szerda* A „legdemokratikusabb királyi ezüstjubil euma Érdekes apróságok Krisztián dán királyról Május 14-én huszonöt éve, hogy Krisz­tián király Dánia trónjára lépett. Negyven­kétéves volt akkor, trónörökössége csupán hat évig tartott és ez alatt az idő alatt apja, Vili. Frigyes alatt komolyan tanulmányoz­FÁJDALMAS IZÜLETI CSOMÚK köszvény (anyagcserezavar) jelei. Pöstyén iszapfürdői kiválasztják a hugysavat, a termális ivókúra és újszerű diéta kiegészíti a gyógy- eredményt. Jöjjön idejében Pöstyén- be, a Fürdőigazgatóság átalánykúrái ezt mindenkinek lehetővé teszik. Pöstyén fürdő gyógyít! ta a kormányzat kérdéseit. Most, 67 éves korában ezüstjubileumát ünnepli s vissza­pillant uralkodása huszonöt évére, abban a nyugodt tudatban készülhet a jubileumi ün-| népségekre, hogy népe elismerően gondol uralkodására. Krisztián herceg volt a dán királyi család első tagja, aki egyetemi diplomát szerzett és csak azután vonult be a katonasághoz. Ka­tonai előrehaladása nem volt olyan gyors, mint a királyi hercegeké és trónörökösöké általában, mert 38 éves korában lett tábor­nok. Ennek azonban Dánia demokratikus szelleme az oka* 1929 óta Dánia miniszterelnöke Stauning, a dán szocialista párt vezére. E nyolc év alatt a király és a szocialista miniszterelnök között a legteljesebb volt az egyetértés és a miniszterelnök sok nyilatkozatában szögez­te le, hogy milyen erős és hasznos támoga­tást kap az uralkodótól nehéz kormányzati problémák megoldásában, A megelevenedett monda Az uralkodó tipikus fia hazájának. Köny- nyed, alkalmazkodó, jó a fantáziája és sze­reti, ha a legkülönfélébb módokon tanujelét adhatja szeretetének a régi mondák és ha­gyományok iránt. Ezt tette 1920-ban, ami­kor keresztüllovagolt Sonderjylland hatá­rán. Ezt az országrészt Németország 1864- ben elvette Dániától, de a dánok sohasem felejtették el, hogy ez a vidék dán és hogy egyszer visszakerül az anyaországhoz. Egy régi monda megjósolta, hogy Sonderjyllan- dot el fogják rabolni Dániától, hosszú ideig idegen elnyomás alatt lesz, de nem örökké. Egy magas férfiú, teljes egy fejjel maga­sabb, mint a dán nép, egy dicsőséges napon fehér lovon fog keresztülvágtatni a határon, a nyeregben egy kis dán leánykát fog vinni és úgy fogja visszahódítani a vidéket. Ami­kor a háború után ez a vidék visszakerült Dániához, Krisztián király kiadta a paran­csot, hogy nem a szokásos módon fogják át­venni: fehér lovon, nyeregben egy dán kis­leánnyal fog átlovagolni a határon. így va­lósult meg a régi monda. A király, aki előre köszön Amikor visszatért Sonderjyllandból, a ki­kötőben nagy tömeg állt. Ahogy elhaladt a nézők előtt, két német hölgy összesúgott. Az egyik a király felé intve, igy szólt: — Szépnek egyáltalán nem lehet mon­dani t Mire a király mosolyogva odaszólt: —' De a füle jó. A király mindennap egyedül kilovagol Kopenhága uccáin kedvenc lován. Az ilyen kilovaglások alkalmával a királyt mindenki köszönti. Kopenhága sok lakosa elmondhat­ja magáról, hogy nemcsak ő ismeri jól lá­tásból a királyt, hanem a király is őt* Az uralkodó a köszönéseket nem veszi nagyon szigorúan. Egy napon megtörtént, hogy egy kirándulásra induló vidám társaság, csupa fiatal munkás, elhatározta, hogy nem kö­szönti az uralkodót. Krisztián király látta, hogy a fiatalemberek mereven néznek a sze­mébe, köszönés nélkül, mire megemelte a kalapját és így szólt: a— Jó napot! Mulassanak jóll Skagenben történt, hogy a király beté­vedt a heringcsarnokba, ahol tudvalevőleg árverezni szokták a heringeket. Az árverést vezető halász igen élesnyelvü és jóhumoru férfiú. A király két halásszal beszélgetett, miközben az árverés menetét figyelte. Az egyik halász épp azt mondta neki: „Ez az ember olyan jól beszél, hogy a parlament­ben volna a helye." A király mosolyogva ZÁGRÁB. — Vasárnap este véres összeütkö­zésre került a sor az Adria melletti Senj horvát községben a csendőrök és horvát parasztok kö­zött. A Trebevic-dalegylet, amely Horvátország­ban és Dalmáciában koncertturnén van, vasárnap Senjben akart hangversenyezni. Ugyanekkor tar­totta gyűlését ott a horvát parasztpárt is. A gyű­lés ünnepi szónoka Sutej képviselő volt. A gyűlés alkalmával a helyi csendőrőrs és a párt tagjai között összeütközésre került sor. A csendőrök azt állítják, hogy a Trebevic-dalegylet tagjai til­POZSONY, '—> (Szerkesztőségünk telefon­jelentése.) Megírta tegnap a PMH, hogy a po­zsonyi pénzügyigazgatósági palota negyedik emeletéről levetette magát egy ismeretlen nő. Az öngyilkos halálra zúzta magát. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást a szerencsét­len életunt személyazonosságának megállapítása érdekében és rádión is közölte az ismeretlen ön­gyilkos pontos személyleirását. Nem sokkal az­után megjelent a rendőrigazgatóságon Villimszky Paula, a Venfcur-ucca 8. számú ház tulajdonosnője s bejelentette, hogy Karo­lina nevű nővére, aki angol, francia és német nyelvtanítással foglalkozott, tegnap reggel kilenc órakor eltűnt lakásáról. Jelentette egyben azt is, hogy a rádióban közölt személyleirás alapján ráismert eltűnt nővérére. Aggodalmát még megerősítette az is, amikor a a rendőrségen megmutatták az életunt kézitás­káját s benne nővérének tulajdonát ismerte fel. Később az állami kórház hullacsamokában minden kétséget kizáróan agnoszkálta eltűnt nővéréi. bólintott. Az árverező azonban ugyanebben a pillanatban kérdezte: „Ki kínál tiz koro­nát?" Meglátta, hogy a király bólint, le­csapta a kalapácsot és kikiáltotta: — Egy kosár hering 10 koronáért Krisz­tián király őfelségéé. A király ellenkezett: ő másért bólintott. Mire az árverező: „akkor ne tessék bólin­tani". Krisztián nevetett és fizetett. A herin­geket hazaküldette a kastélyba, A dán uralkodó, ezekből a kis anekdoták­ból is látszik, csakugyan elmondhatja ma­gáról, hogy ismeri népét. A történelem fo­lyamán alig volt uralkodó, aki többet be­szélgetett volna a legszegényebb alattvalói­val, mint ő. Uccai sétái alkalmával, sport- eseményeknél gyakran elbeszélget a hozzá legközelebb állókkal. Szereti a népet, a nép is őt. tott dalokat énekeltek és ezért volt szükség a közbelépésre. A csendőrőrs parancsnoka ezenkí­vül azt állítja, hogy a gyűlésre érkező tagok lövéseket adtak le autójukból a csendőrökre. A tény mindenesetre az, hogy a csendőrök sortü- zet adtak a gyűlés résztvevőire. A sortüznek le­írhatatlan hatása volt. Hat halott és tizenegy súlyos sebesült maradt a színhelyen. A halottak között van egy fiatal lány is. A csendőrség negy­ven letartóztatást eszközölt. Letartóztatták a pa­rasztpárt egész helyi vezetőségét és a dalegylet számos tagját is. Az életunt egykor jobb napokat látott A két nővér együttes tulajdonosa volt a Ventur-uccai háznak. Paula vezette a háztartást, viszont Ka­rolina pedig nyelvtanítással foglalkozott Édes­atyjuk valamikor a dunai uszodáknak volt a bérlője. Nemrégiben Villimszky Karolinának afférje volt egyik lakójával, Mrázek Károly nyugalmazott rendőrtanácsossal. Villimszkyék felmondottak a rendőrtanácsosnak s amikor az nem akart kiköltözni, Villimszky Karolina be­hatolt a lakásba és a rendőrtanácsos bútorait kirakatta. A rendortanácsos emiatt feljelentést tett ellene és a biróság, —• mint azt annak ide­jén a PMH is megírta, — Villimszky Karolinát egyhónapi fogházbünte­tésre ítélte el. Azóta az 59 esztendős hölgy valósággal bús­komorságba esett s többször emlegette, hogy nem tudja a szégyent elviselni. Fenyegetését azonban nem vették komolyan. Tragédiája mély megdöbbenést váltott ki. Temtése holnap lesz az evangélikus vallás szertartása szerint. Két asszony elkeseredett küzdelme egy tizenkétéves milliomosért A belgrádi Ragnar Helikius izgalmas gyermeksége BELGRAD. — (MTP) Emlékezetes, hogy amikor Ciano gróf Belgrádban járt,, elutazása előtt a belgrádi repülőtéren különös incidens játszódott le. Ciano éppen be akart szálni gé­pébe, amikor a közönség köréből előrántott egy feldúlt arcú asszony és a rendőrök csak nagynehezein. tudták visszatartani. Nagy volt az izgalom, mindenki merénylettől tartott s jó idő­be telt, míg 'kiderült, hogy az asszony egy má­sik, már éppen indulásra készen álló repü­lőgéphez igyekezett, amelyben. Ragnar Heliikius, egy tizenkétéves kisfiú várt az elindulásra nagy­anyjával együtt. Az asszonyról kitűnt, hogy a kisfiú édesany­ja, akitől a gyermeket a nagyanyja el akarta rabolná. Ragnar Helikius ugyanis súlyos mil­liók várományosa és az anya és az elhunyt apa családja között a gyermekért kegyetlen hóboruskoaős folyik. Az anyának akkor sikerült a már éppen indulni készülő repülőgépről az utolsó pillanatban ki­hozni gyermekét. A nagyanya ugyan a stock­holmi bíróság Ítéletével igazolta, hogy a gyer­mekhez joga van, a jugoszláv hatóságok azon­ban nem fogadták el illetékesnek a stockholmi biróság döntését és aiz anyának adták a gyer­meket. A bíróság a nagyanya igaza mellett Természetesen a nagyanya sem hagyta annyi­ban a dolgot és a svéd hatóságok után most már a jugoszláv hatóságok döntését is kihar­colta. A jugoszláv biróság is a nagyanyának Ítélte a gyermeket. Annak ellenére, hogy az Íté­letet titokban tartották, az anya mégis értesült a veszedelemről és elhatározta, hogy gyerme­kével együtt elmenekül. Az ítélet délben tizen­két órakor hangzott el és másnap reggel 8 óra 30 perckor akadfók végrehajtani. Valószínűleg titokban maradt volna az asszonyt terve, hogyha az utolsó pillanatban meg nem lepi a „Vneme" egyik riportere. Az asszony szövetségesre talált a riporterben. Bevallotta neki, hogy szökik Ju­goszláviából gyermekével, az ujsáiró elkísérheti, V« / •« II •• / f w Mg Veres osszeutkozes a csendőrök és a horvát parasztpárt között egy dalmát faluban Hat halott, tizenegy súlyos sebesült Villimszky Karolina nyeívtanárnő a pozsonyi pénzügyi palota öngyilkosa Egyhónapi fogházbüntetésre ítélték — s ezért vált meg az élettől ha Ígéretet tesz, hogy nem árulja el az utazás célját. Izgalmas menekülés Másnap reggel valóban kezdetét vette a ka­landos utazás, amilyet valóban csak bűnügyi regényírók tudnak kiagyalni — vagy anyáik, akiktől el akarják szakítani gyermeküket. Heli- 'kiusné már jóelőre az összes szomszéd államok­ba beutazási vízumot szerzett. Egyedül ment iki az állomásra és egy helyet foglalt magának, a gyermeket a vonat indulása előtt az utolsó pil­lanatban vitte fel a vonatra az asszony segítő­társa. Az első állomáson kiszáll, autót bérel, egy másik vasúti vonalhoz utazik, ott megismét­lődik a játék. Az asszony egyedül száll föl, a gyermeket az utolsó pillanatban hozza a se­gítőtárs. S igy érnek a határra. Most joggal hiszi, hogy minden veszélyen túl van, a vámrevizióval sem volt semmi baj, — de mégis: a jugoszláv határ­őrök nem engedik tovább, mert valami kis for­mahiba van az útlevélen. Nem segít semmi si­rás és könyörgés. Az asszony Búval és az újságíróval kénytelen autóba szállni és visszautaznak Belgrádiba, ahova késő éjszaka érkeznek meg. Ebben az órában a belgrádi rendőrihivatalnokok nem szívesen intéznek el formahibákat. Az asz- szony helyzete egyre kétségbeejtöbb, hiszen kö­zeledik a 8 rra 30 perc, amikor minden kiderül és alarmirozni fogják az összes határállomásokat és a rendőrséget. Végre az újságírónak sikerült kieszközölni, hogy az asszony útlevelét hozzák rendbe. Újból az eszeveszett rohanás autón és vonaton egyik állomásról a másikra s . végre a határra. Mint utólag kiderült, a nagyfokú elővi­gyázatosság nem volt egyáltalán hiábavaló, mert a nagyanya attól való félelmében, hogy a mil­liókat érő gyermeket elveszíti, féltucat ügynö­köt küldött szét autón és repülőgépen az or­szágba, hogy keressék meg az anyát. Ezek meg is ta­lálták az asszony nyomát, — ha mindjárt rosz- szull is. Versenyfutás a végzettel Az autó 110 kilométer sebességgel száguld a jugoszláv országutakon, amelyek persze nem a világ legkiválóbb autóutjai. Zuhog az eső, szél van, akárcsak egy bűnügyi filmben. A gyermek a sok izgialomtól megviselten, félájultan kapasz­kodik! anyja karjába, az asszony idegei is fel­mondták a szolgálatot, üveges tekintettel bámul maga elé. Csak az újságíró nyugodt. Tudja, hogy az asszony el van szánva a ha­lálra, hogyha gyermekét elveszik tőle. Tudja azt is, hogy húsz darab veronálp asztílla és egy kis revolver van a kétségbeesett asszony tás­kájában. Tehát egy pillanatra nem veszd le tekintetét a táskáról, amelyet görcsösen szorítanak az asz- szony kezei. A másik keze a fiú nyakára kacso­lódik ugyanilyen görcsös, kétségbeesett szorítás­sal. Közben két incidens történik: először a mo­tor felmondja a szolgálatot, de a hibát sikerül percek alatt helyrehozni. Másodszor pedig csendőrjárőr állítja meg és megkérdik a so­főrtől, hogy nem találkozott-e egy autóval, amelyben egy asszony és egy kisfiú utazik. A sofőr nemet int és már robog is tovább. Esik az eső és a csendőrök nem vesznek annyi fá­radtságot maguknak, hogy minden autót alapo­san megvizsgáljanak. Az újabb izgalmak azonban végleg összetö­rik az asszony idegeit és egy óvatlan pillanat­ban sikerül kicsavarni a szerencsétlen asz- szony kezéből a végzetes fiolát. Az anya most teljesen összeroppan és görcsös zokogásba tör ki. Happyend Az asszony azóta a harmadik országban van, egy kis vidéki villában. Közben az újságíró visszatért Belgrádba és sikerült kiharcolnia, hogy a biróság mégis az anyára bízza a gyermek nevelését. A nagyanyja ellen legfőbb érvnek azt hozták fel, hogy annak idején meg akarta szöktetni a gyermeket anyjától. Végre tehát jogosan is ma­gáénak mondhatja a sokat szenvedett asszony a gyermekét. AgyonloUe magái Balázsovics Árpád Irán- zensbadi szállótulajdonos FRANZENSBAD. — Megdöbbentő módon vetett véget életének Balázsovics Árpád előkelő hotel tulaj­donos. Balázsovics, aki a franzensbadi Kurhaus bér­lője volt és éveken keresztül egyike a legtekintélye­sebb hoteltulajdorrM-nak, egy ócska katonai revolver­rel agyonlőtte magát Balázsovics a gazdasági krízis éveiben valamikor tekintélyes vagyonát utolsó fillérig elveszítette és az utóbbi időben egyre nyomasztóbbá váltak adósságai. A háború utáni években r prágai „Continental" kávéház tulajdonosa volt majd Karls- badba ment, ahol éveken keresztül a „Parndles" hon telt vezette. Vég^l n franzensbadi Westminster szállo­dának bérlője lett. Balázsovics lelkes sportember vol^ akit autós és vadászkörökben nagyon Jól Ismertek.

Next

/
Thumbnails
Contents