Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-09 / 105. (4251.) szám

1937 május 9, vasárnap. 17 A magyar cigányzene ötszázados jubileuma A királyi udvarból ju£o££ a magyar cigány zenéje a néphez A nóta, hegedű és tárogató volt a kuruchor magyar- fának megaionja ■ A hűmc nótahincs örök értékei IV. BUDAPEST. — {Budapesti szerkesztőségünktől.) Az előbbiekben megrajzoltuk a cigánymuzsikus szere­pét a magyar közéletben a reneszánsz-kortól a ma­gyar barokk koráig, II. Rákóczi Ferenc idejéig. Lát­tuk, hogy a cigány kezdetben muzsikáját csupán a királyi udvarban érvényesíthette, mert a magyar nemzeti zene hagyományait nem ve­hette át egyszeriben, szembentalálta magát a lantosok zárt rendjével s a végvári küzdelmek első korszakában az urak és a vitézek a lantosok előadta dalokban, vi­tézi énekekben gyönyörködtek, A cigány inkább csak kuriózum volt a várkasté­lyokban. A török megszállók nyomában azonban egyre újabb és újabb török-cigány rajok is felhuzódtak a dunai síkságra és a Kárpátok közé, újfajta melódiákat hoz­tak magukkal és uj hangszereken játszották ezeket nagy tökéletességgel, nem csoda, ha hamarosan ked­velt lett a muzsikájuk. A főúri udvarokban lassan­ként barokk szokások kerekednek felül. Amint a tö­rök ereje fogyatkozik és a magyar urak rájönnek arra, hogy terjeszkedésétől nem kell tartani, megkezdődik a kastélyépités és ezekben a kastélyokban franciás udvari élet fejlődik ki. A cigány a főúri udvarban cigány, aki az udvarban franciás és olasz dalokat muzsikált, ezt a muzsikát hiába vitte volna ki a pol­gár és a nép közé. Játszotta ugyan kitünően a főúri udvarban, mert ez volt a kenyere, de nem kisérte ezt a játékot ott sem a szív rezonanciája. A vásári sokadalomnak azt a dallamkincset játszot­ta, ami a nép körében szájhagyományként tartotta fenn magát és már akkor egyre bővült müdallam- anyaggal; a hódoltsági töröktől ellesett melódiákkal. Bizonyos, hogy Balassa sók virágénekét énekelték már a XVII. század elejétől és bizönyos, hogy sok magyar nóta­szöveghez török eredetű dallamot alkalmaztak. A cigány ezeket énekelte és játszotta. így származtatta át Balassa virágénekét az őszi harmatról, amely ter­mészetesen belekerült a kuruc nótakincsbe is. A kuruc nóíakincs A nagyfejedelem udvarában, a zenekedvelő Bercsé­nyi Miklós fővezér udvarában a barokk-kor muzsikája járta, de 9 nép körében és a táborban a cigány muzsikálta a népi melódiákat. És a cigány zenéjének kíséreté­ben termelődött ki a magyar népzenének egyik leg­szebb, legértékesebb anyaga: a kuruc népzene. Az egyszerű nép, a paraszt, a közkatona a cigány muzsikája mellett vigadoz. Ebben a primitív rétegben a zenei etnikum keményen, darabosan jut kifejezésre és megszületik a kuruc nótakincs, amely a kuruc kor-< szak után újabb anyaggal bővül, hogy aztán fele-* désbe menjen. Mindaddig, amig a múlt század végéit lelkes magyar muzsikusok, elsősorban a magyar zene- romantika egyik legjószándékubb képviselője: Káldy Gyula, napfényre nem hozzák. Káldy Gyula, a Ma­gyar Operaház akkori igazgatója, 1892-ben 45 kü­lönböző dallamot ismertet meg a kuruc nótakincsből valónak és azt Írja, hogy ezeket szájhagyomány utján „agg színészektől, öreg cigány lejátszása után* sze­rezte. A zenetörténészek megállapítása szerint a nóták legnagyobb részét már meglevő gyűjteményekből: Pálóczi Horváth Adám ötödfélszáz énekéből és Bar- talus kiadványából szedte össze, de bizonyos, hogy többet szájhagyomány alapján jegyzett le és a 45 dal­lam valóban ku^uc korszakbeli népi muzsikának mu­tatkozik'. Egy részük ma is él a nép ajakén, persze nem lehet már megállapítani, hogy népi szájhagyo­mány utján, vagy pedig jóval későbbi eredetű városi hatásra. A zenetörténelem megítélése szerint a kuruc nóta a magyar népzenének leggazdagabb terjedelmű megnyilatkozása. Három korszak népi művészetének összefoglalása* részben a XVI. századbeli, részben a kuruc korszak­ban keletkezett, részben pedig a szatmári békekötés utáni tragikus napokban kibuggyant népi zenei érzé­seknek páratlan értékű egybefogása. Amikor pedig a múlt század végén Thaly Kálmánnak és Káldy Gyu­lának lelkes búzgólkodására uj életre támadt, hivatott interpretátora újból csak a kuruc borszak népi muzsi­kusa: a cigány, lett. Egy város a ravatalon •• Ctven év előtt őmztűzvész pusztította el ípewiesí A zene a barokkban íratlan társadalmi törvény volt _- mondja Mályusz Elemér a Rákóczi-kor társadal­mát ismertető tanulmányában. Hozzá tartozott az élethez. A pompát nem tudták elképzelni a trombita érces szava nélkül, az étkezéshez hozzátartozott a kisérő muzsika. Éz a zene azonban nem volt nemzeti, hanem * > Idegen, főleg francia Jeüegfl* A barokk korszak urai nem « pórias zenfcHfc Tolták a kedvel®, hanem 8 Napkirály udvarából keletre vándorló melódiáknak. A cigány mint elsőrendű elő­adóművész ezeknek is kitűnő megszólaltatója volt, mint ahogy most is sok cigánybanda jól játszik opera­részleteket. Am a főúri udvarok zenekaraiban csupán elszórtan találkozunk vele, mint egyes hangszerek­nek, főleg cimbalomnak, sípnak a megszólaltatójáyal. A nagyobb része a bandának idegen származású, cseh, olasz, német. A XVII. század derekán Batthyány Ádámnak van a legnagyobb zenekara és ebben elég sok a cigány, úgyhogy Takáts Sándor ezt a zenekart mondja a mai cigánybanda ősének. Thököly és Zrínyi Ilona munkácsi uradalmának zene­karában is sok a cigány és elsőrendű muzsikusok. Különösen nagy tekintélyű itt a Cigány-Horváth csa­lád, amelyet Bethlen Gábor kegye birtokossá tett. A Wesselényl-összeesküvés felfedezése és megtorlása után a kedv, a hangulat mindinkább megszűnik a fő­úri udvarokbán, az elszegényedés is egyre jobban előrehalad és a muzsika is sok helyütt otthonát veszti. Az egyes nagyobb udvarokban vannak még zenészek és cigányok is, de igen szórványosan. Viszont a pa­raszti osztály egyre nagyobb szeretettel fordul a ci­gányok muzsikálása felé és a XVII. század végén, a kuruc időkben jelenik meg a cigány mint nép­muzsikus. Vissza a néphez A XVII. század végén kezdődik tehát a cigány demokratizálódása. Még szerepel főúri kastélyokban is, mint a legendás hirü Barna Mihály, a XVIII. szá­zad első felének legnagyobb muzsikusa, akiről később is szó lészen, de szinte egymagában az idegen: olasz, francia, német zenészek között s nyilván csak nyugati muzsikát játszik. Valójában az udvar és a főúri kas­tély helyett beéri most már a kúriával, a városi polgár mulatságával, végül visszatér oda, ahonnan elindult, a faluba. így talál­kozik össze újból a falu és muzsikusa, a cigány. A történelmi adatok alapján tehát érdekesen álla­pítható meg a cigányzene útja a királyi udvartól a népi sokadalomig. A bécsi kamarai levéltárnak van egy Rákóczi-korabeli oklevele, amely Tokaj várának és a Rákóczi-nradalomnak összeírását tartalmazza. Ez rendkívül lényeges a cigányzenészet kuruc kor­szakbeli társadalmi helyzetének meghatározása szem­pontjából. Az oklevél megjelöli az uradalom tizenöt cigányának munkakörét: úgy kovácsmesterségükben, mint vásár idején köteles muzsikájukkal dolgozzanak. Tehát főszerepük, hogy a népet, a vásárosokat szóra­koztassák, nem pedig az, hogy az uraknak muzsikál­janak. ’ Első okmányi megemlítése ez a cigánynak, mint népzenésznek. A XVIII. század elejétől kezdődik tehát igazi nagy nemzeti hivatása. A népléleknek a nóta, a cigány hegedűje és a tárogató volt a megafonja. Mi lehetett a* ■ nótakincs, amivel a cigány a né- Sftfc » ntrúmtatut te • tttbáag A másfél napig dühöngő elem elhamvasztotta a város háromnegyed részét Hogyan mondják el a megsárgult ujságlapok a nagy katasztrófa lefolyását ? EPERJES. - Eperjes efoben az eszfen- dőben két tragikus történeti esemény cen­tenáriumét üli. Az egyiket a Prágai Ma­gyar Hírlap húsvéti számában dr. Kemény fstvlui m avatott hístorikuj loílávai mél­tatta! . az idén van 250 esztendeje annak, hogy Caraffa vértörvényszéke a város leg­jobbjainak életét oltotta ki* De meg kell emlékeznünk egy másik tragi­kus történelmi esemény semicentennáriumá- ról is. Ötven évvel ezelőtt, 1887 május 7-én olyan súlyos elemi csapás sújtotta a vá­rost, amely az elemi katasztrófák — saj­nos — annyira gazdag krónikájában is hosszú időkre emlékezetessé tette magái. Ötven esztendeje annak, 'hogy a gyanuta- an városban hirtelen tűzvész tört ki és el­hamvasztotta a virágzó város épületeinek legnagyobb részét, emberéleteket pusztított el, mérhetetlen vagyoni értékeket semmisí­tett meg. Megsárgult újság lapokat forgatunk és egy kis nyomtatványt, amelyet az akkori idők leghíresebb fotográfusa, az eperjesi Divald Károly készített és adott ki a tűz­vész pusztításáról. A szöveg és a hat kép- melléklet megrázó színekben festi le a pusz­títás óráit. „Egy város a ravatalon", ez a cime Divald nyomtatványának és találóbb elmet nem is adhatott volna annak a füzdt- nek, amely egy város sirbaomlásának Má­gikus óráit irta és fényképezte lev** Megbomlik a hetivásár... 1887 május hetedi'ke... Szombat... a szokásos hetivásár napja Eperjesen ... A környező falvak népe nagy számban van benn és javában folyik az adás-vétel. A vá­sári élet megszokott képe ... Hetekig tartó szárazság után, amely előrevarázsol'ta jú­nius nyarát, ezen a vásári napon erős és kellemetlen szék van, amely nem egy irányban fuj, hanem szeszé­lyesen csapong ide-oda. Egyszerre csak a vásári élet zaját megbolygatja a vész­kiáltás: Tűz van! És csakhamar megkondulnak a harangok .. Füstfelhők emelkednek a magasba... Lángokban a város Amire a tűzet észrevették, a harangokat félreverték és a tűzoltók felkészültek lovas­kocsijukkal a kivonulásra, már több ház ál­lott lángban. A nagy szél továbbsodorta a szikrákat és a szárazság megszikkasztotta fedelek könnyen lobbantak lángra. A szél szeszélyesen táncolt, majd ide, majd oda csapott le egy marék izzó gyujtóanyagot, majd itt, majd ott lobbant fel a láng. Már féltizenegy órakor tizenöt helyen égett a város és a vész egyre jobban terjedt. A Magyar-ucca mindkét oldala égett, de olyan hatalmas volt a tűz ereje, hogy a há­zak valóságos lángoszlopokká váltak, az oszlopok függönykárpittá egyesültek és a cét oldalról a magasba törő lángkárpit oda- :önn egyesült s bezárta magába az embere­cet, állatokat és a pusztulásra ítélt vagyont. A mentés munkálata megkezdődött. El­sőnek az eperjesi tűzoltóság vonult ki Xrayzeü Kálmán főparancsnokka! az élén. Csakhamar megérkezett a vész színhelyére a sóvári tűzoltóság is Fita Lipót és Vrab- ovich Rókán parancsnokságával. De a tűz­vész arányai olyan rettenetesek voltak, hogy nagyobb segítségre volt szükség. ?uhrmann Andor polgármester azonnal Kf-tn. K*fcbe#fe«. irtsak indult' Bielek Károly malomigazgató tele­fonrendeletére a sárosi mümalom tűzoltó­sága. De idő kellett, mig ezek a csapatok beérnek, a tűz pedig hihetetlen gyorsaság­gal terjedt. Kétségbeesetten állapították meg a men­tők, hogy hamarosan vízhiány lép fel. A Fő-uccán levő három csatorna vize egy­kettőre elfogyott és igy a távoli malom­árokból kellett a vizet szekereken szállíta­ni. A polgármester parancsára nyomban le­foglalták a vidékiek lovait és vásári szeke­reit és ezekre üres hordókat raktak. így kezdődött meg a malomárokból a viz szál­lítása ... Az Árok-uccából kiinduló tűz egy-kettő­re a Fő-uccába csapott, onnan a Magyar- uccába, amelynek mindkét oldalát k'igyuj^ tóttá s a Mária-uccán át elterjedt egészen a külváros vásárteréig, lángra gyújtva aiz útjában álló faraktárakat, amelyek a kiszá­radt fahalmok tömegével táplálták a pusz­tító elemet. Az égő pokol... Még a legélénkebb képzelet sem állította maga elé a tűzvész borzalmait olyan mér­tékben. mint ahogy az jelentkezett. Lángteage* folt a váró* Olyan rettentő volt a hőség, hogy a kétség- beesett emberek csaknem eltikkadtan ros- kadtak össze. A járdák kövezete megrepe­dezett... A temetőben a sírkövek minit va­lóságos njemn<?n-s?obrok pattogzottak, haru got adtak, repedeztek, a fakeresztek kiw gyulladták és a sirhalmokra roskadtak. A temető égy órányira volt a tűzhely ma gv át ól és ide is átcsapott a rettentő pusztítás. A kápolna összeomlott. Egy asszony mene­kült alája, azt maga alá temette. A kistem- plom megolvadt harangjának érce befolyta az élettelen alakot és igy borzalmas galva­noplasztikái páncéllal óvta meg a testet a szennéégéstől... Egy udvarban éppen temetés volt, ami­kor a tűz kitört. A megrémült halottas gyü­lekezet szétszaladt, a ravatal egymagában maradt az udvaron. Kigyulladt és elham­vadt a koporsóval, halottal együtt. Jönnek a segédcsapatok... Eperjes háziezrede, a 67-es bakák éppen gyakorlaton voltak a környéken. De a tá­volból is -meglátták az égnek törő lángokat és azonnal erőltetett menetelésben, gyakori futólépéssel tértek a városba. Szitka ezre­des és báró Mengersen alezredes parancs­noksága alatt nyomban résztvettek az oltás és mentés munkájában. A kassaiak kissé késtek és ennek a kése­delemnek egy sajnálatos materiális termé­szetű oka volt. A kassaiak ugyanis az eper­jesi polgármester S. O. S. sürgönyére — ahelyett, hogy nyomban elindultak volna — azt a válaszsürgönyt küldötték, hogy ki viseli a különvonat költségeit. Csak amikor a megnyugtató választ megkapták, szállot­tak vonatra délután félhárom óra tájban és egy óra -alatt voltak a szerencsétlenség színhelyén. Három tiszt vezetésével 15 tűzoltót kül­döttek ki a kassaiak és Ruppert őrnagy parancsnoksága alatt egy század katona is érkezett Kassáról. A kassal tűzoltók Schvarcz Dániel és Hau- szer Károly parancsnoksága alatt láttak a munkához és ugyancsak derekasan dolgoz­tak. Ők mentették meg a Szentandrássy- házban ami menthető volt és ők óvták meg a városházát és a törvényszéket is a végső pusztulástól. Égő paloták és templomok A középületek jelentékeny része megsem­misült. Égett a kollégium és az evangélikus tem- pio®, « városháza, * népbank, a város tu*

Next

/
Thumbnails
Contents