Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-09 / 105. (4251.) szám

6 1937 május 9, vasárnap. 1 Hosszú belső harcok előztek meg minden ilyen teherkivetést, amelyben az egyesült pártnak ügyelnie kellett arra, hogy döntő súlyát megtartsa és ha már nem lehet elke­rülni az újabb adót, legalább az őslakosság­nak legyen haszna belőle. Az atzfaltmízéria leküzdésére A városi költekezés aránytalanságait is helyes érzékkel mutatta meg az egyesült párt, amikor szívós harcot folytat éveken át az aszfaltozásért. Mialatt a csehszlovák többség jóvoltából egyre-másra épültek a célszerűtlen és túl­méretezett háztömbök, addig a város la­kóit a sárbafulladás veszélye fenyegette télviz idején. A fölösleges épületekre mil­liókat meg milliókat adtak ki, de az asz­faltozásnak mindig csak kevés korona ju­tott Kassa város hatalmas költségvetésé­ben. Ez az összeg úgyszólván csak arra volt ele­gendő, hogy a javításokat elvégezzék, de arra már nem jutott belőle, hogy az uccákat, amelyek szégyenszemre évtizedek óta bur­kolat nélkül vannak, kiaszfaltozzák. Az egyesült párt annyit mégis elért, hogy nem­csak az uj hivatalnok-városrészek uccáiban végezték az aszfaltozási munkát, hanem a belvárosban is, ahol elsősorban a Stefánik- ucca burkolatát szélesítették ki. Rámutatott az egységes párt városházi képviselete arra, hogy idegenforgalmi szempontból is tartha­tatlan az úttestek állapota. A villanyárak leszállítása Az egyesült párt — úgyszólván kapuzá­rás előtt — keresztülhajszolta Kassa őslakossága egyik régi követelésének teljesítését: a villanyárak leszállítását. Az egyesült párt törekvése itt is az volt, hogy elsősorban az őslakosság terheit köny- nyitsék és főleg a kisiparosok és kiskeres­kedők súlyos villanyterheit enyhítsék. A többség megint elgáncsolta ezt az igyekeze­tét, de mégis sikerült keresztülvinni a körül­ményeknek megfelelő általános árleszállítást és igy azon a téren sikerült enyhitést sze­rezni a polgárság számára, ahol évek óta állandó panasz volt. A jövő elengedhetetlen programja Az egyesült párt azzal a szent hittel és meggyőződéssel indul a választásba, hogy abból megerősödve fog kikerülni, mert az őslakosság a múlt tapasztalataiból ala­posan megtanulhatta, hogy melyik párt az, amelyik érdekeit megalkuvás nélkül és eredményesen képviseli. Ennek megfelelően, az őslakosság érdekeit szem előtt tartva és a város természetes fej­lődésére irányított figyelemmel állította ösz- sze az egyesült párt jövő városházi műkö­désének programját. E program részletes is­mertetésére rövidesen visszatérünk. á szepesi német párt értekezlete a Gölnicvölgyben KÉSMÁRK. —• A szépesi német párt ve­zetősége e napokban Szepesremetén nagy­sikerű pártértekezletet tartott. Az értekez­leten a Gölnicvölgy valamennyi pártszer­vezetének elnöke és bizalmija megjelent. Antony Albert elnöki megnyitójában mele­gen üdvözölte a súlyos betegségéből föl­épült Nitsch Andor nemzetgyűlési képvise­lőt és Stróbl késmárki polgármestert. Nitsch Andor kimerítő és meggyőző be­számolójában ismertette a bel- és külpoliti­kai helyzetet s foglalkozott a párt időszerű kérdéseivel és munkaprogramjával. A párt programját márciusban tartott késmárki be­szédében szegezte le, abból nincs elvenni vagy hozzátenni valója. Akkori beszédét a lapok pártbeállitottságuk szerint különféle­képpen kommentálták.. A szepesi német párt álláspontja egész világos, munkája építő ellenzéki bírálat. Ezért akkori nyilatkozatát teljes egészében fenntartja, a hozzáfűzött kommentárokat el­lenben visszautasítja. A jelenlevők nagy tetszéssel és helyesléssel fogadták Nitsch Andor beszámolóját. Stróbl polgármester sajnálattal állapítja meg, hogy a szudétanémetség soraiban a politikai agitáció túlságosan elfajult. E harc­modort legjobban jellemzi a német közmon­dás: ,,Ha testvérként nem tartsz velem — a koponyádat beverem!'1 A szepesi német párt elítéli az ilyen módszereket. A párt ed­dig is eredményesen képviselte a szloven- szkói németség érdekeit, a jövőben sem fog letérni eddigi egyenes útjáról, ^ j A magyarországi reformátusság is megünnepli István király emlékét BUDAPEST. — A magyarországi egyetemes református konvent tavaszi közgyűlésének be­fejező napján a liturgia-ügyi bizonttság javasla­tára a konvent a következő határozatot hozta: — Egyetemes konventünk azzal a kéréssel fordul a magyar törvényhozáshoz, rendeljen a nemzetünket a kereszténység nagy közösségébe bevezető I. István királyunk ál­dott emlékezetét évről-évre és országszerte fel­elevenítő olyan ünnepet, amely a hazáját sze­rető minden magyar embernek egyaránt ünne­pe legyen, amelynek tehát felekezeti jellege ne legyen. — A konvent azzal az indítvánnyal fordul a Református Országos Zsinathoz, hatalmazza fel a konventet arra, hogy a szükséges intézkedé­seket megtehesse az esetre, ha a magyar törvény- hozás első királyunk emlékezetének évről-évre és országszerte való felelevenítése céljából nem­zeti ünnepet rendel el. Felhívja a konvent a püs­pökök utján az egyházközségeket, hogy ez év augusztus 22-én a délelőtti istentisztele­tek keretében emlékezzenek meg I. István ki­rály személyéről és történeti alakjáról. Dr. Ravasz László püspök a határozat után a lelkészelnöki székből kijelentette, hogy meggyő­ződése szerint a magyar református egyház ezzel az állásfoglalásával újabb lépést tett az igaz nemzeti egység irá­nyában, amelynek mindig szószólója, hirdetője s a maga részéről megvalósítója is volt, másrészt pedig a saját nemzeti történelme nagy igazságainak, je­lentőségének evangéliumi és református szem­pontból való megvilágítása felé ugyancsak hatá­rozott alkalmat nyújtott. Dr. Balogh Jenő világi elnök csatlakozott Ra­vasz László szavaihoz és igy végezte: — Vajha ez a határozat is előmozdítaná a nem­zet javára a felekezetek közötti megértést és a nagy nemzeti céloknak — hitelveinek teljes ép- ségbentartásával — erőteljes munkálását. ■— A konvent elé terjesztett iskolaügyi jelen­tésekből kitűnik, hogy a magyarországi reformátusok lélekszáma 1 millió 32.841 volt, a megelőző esztendő állapotával szemben az emelkedés 0.34 százalék. A 6—12 éves tanköte­lesek statisztikája összesen 217.713 gyermeket mutat ki. A református iskolák fenntartására a lefolyt évben 7 millió 564.170 pengőt fordítot­tak. Irta: Borsody István Fája Géza „Viharsarok44 című könyvén végig­húzódik az a megállapítás, hogy a magyar nép eredendően kollektív hajlandóságú s csak az „uralkodó44 osztály találta ki önmaga érdekeinek védelmére a magyarok világgá kürtőit individuá­lis természetéről szóló mesét . . . Megrázó, amit Féja ir a magyar nép közösségre szomjnhozó vágyáról. Följegyzi a hatvannégyéves emberrel folytatott beszélgetését, aki elmondja, hogy mozgalomra vágyik, a szervezkedés gondo­lata mozog benne s ahányan vannak, „pártónának kögyetlen44 minden megmozdulást ... Az olvasó­nak forró lesz a feje és izgatottan kérdi, hogy hát miért nem szervezik meg már a magyar népet, miért hagyják, hogy sötét szektákba morzsolód­jon föl a nép társulási vágya, miért nincsenek egészséges szövetkezések a nazarénusok, millé- nisták, hívők, adventisták, koplalók, reszketősök, szellemidézők, apostolok, Jeliova tanúi s a többiek helyett? Féja hatásos példákat sorol fel, hogy bi­zonyítsa, mennyire ragaszkodik a nép jótakaró vezéreihez: a nép keresetlen vezére, mikor tönkre­megy anyagilag a vezérlésbe, maga körül találja a legszegényebbeket, sőt az asszonyokat, akik ki­jelentik, hogy „rongy az az ember, aki veszni hagyja . . Vagy a paraszti hűség megdöbbentő jelenete a parlamenti vezér, Áchim L. András sír­jánál . . . S megy is a szervezkedés, ha hagyják, mint a makói hagymásoknál. Ahol pedig nem megy, ott a legfantasztikusabb társulási ötletek merülnek föl, mint például az eszperantó levele­zés, mellyel az öt világrész ismeretlenségében ke­resték a szervezkedést azok, kik otthon nem tud­tak szert tenni testvéri társulásra. A magyar pa­raszt szervezkedő: szól a következtetés. Benne él az ősi kollektivitás misztikuma is, ami kísértetie­sen pislákol a szegedi alsóváros búcsújában a „fekete Mária44 képe előtt. Féja szavai felkorbá­csolják az érzelmeket s egy pillanatra az ember kész el is hinni, hogy minden rendben van a ma­gyarok kollektív tulajdonsága körül, csak az „uralkodó44 osztályban van hiba, amely gátat vet eme jó tulajdonság érvényesülése elé. Kénytelenek vagyunk azonban rövid elmélkedő szünet után egyéb tapasztalatainkra is emlékezni, amit talán Széchenyi István szavaival tudunk a legjobban kifejezni: „A magyar magát senkinek alávetni nem engedi; mindenki vezér, ur akar lenni s ha éppen jó órában van, maga akiit felrúgja a port és azt mondja: az a világ közepe, ahol én állok!44 — A magyar nr a portáján, ahogy a mon­dás tartja és az ilyen mondások rendszerint ele­ven tapasztalatokra támaszkodtak. És a nép közt élőktől kálijuk, hogy a magyar paraszt is, mihelyt Megcóodáífdk gyonyöuí ha szappan helyett LETON * SZAPPANT h a s z n á 1*! SEBES! ERNŐ: GALÉRIA IRODALOMTÖRTÉNET SZONETTEKBEN TOMPA MIHÁLY PETŐFI SÁNDOR Az idők sodra sietett suhanva, Kunyhóból nőtt ki s legendába ért; De őt csak nem ereszti a kis papiak. A Végtelenséggel ölelkezett, llgy élt, mint kit a remények becsaptak S szent neve fölé az Emlékezet S szép álmainak temetője; Hanva* Tűz koszorúba örökzöld babért. De résen állt. És tullátott a rácson, A Délibábbal százszor szemezett, S mert véres volt a terror tobzó tette. Lelkében álom, való egybefolyt. A remény madarát felröpitette, S nyüzsögtetik a magyar hangyabolyt Hogy fiaihoz zengve átkiáltson. A versei: e fénylő lemezek. Virágregéit zengi méla lantja, Véráztatta zászlóvá vált dala A sorsát látja fonnyadó kehelynek: És ismeretlen sírja általa Bús színeit csodásán felvillantja* Már rég megdicsőült. Oly szent a rög. Az őszi versek hervadást lehelnek, A jókedvéből él a nóta is, De neve allegóriát idézget, Szabadságharca tart azóta is. Mely puha, meleg álomnak ver fészket, S Talpra magyarja fojtva dübörög. Arcbőre üde szépségét könnyen megőrizheti, ha követi példámat. Én Leton-szappannal ápolom, hasz­nálja ön is — mondja Margaret Sulvian. T I? T A \T TOILET- JLj JCj 1 III SZAPPAN Hollywood szépségszappana. Kapható minden szaküzletben. Ára Ke 6.—. F ő 1 e r a k a t: Bratislava, Masarykovo 6 — Ventur ucca 12. azt a kis port, amit felrúghat, a lába alatt érzi, nem-igen hajlandó a kollektív tulajdonságok fitog- tatására. Sajnos, mert magyar hibát érintünk mostan. Kétségtelen, hogy a magyar nép ösztö­neiben, mini minden népben, természetesen jelen van a társulás vágya s hogy nincstelen helyzeté­ben ez a tulajdonság csak még kirívóbbá válik. De számolni kell az ellenkező véglettel is, az ominózus individualizmussal, ami talán nem ki­zárólag az uralkodó osztály találmánya. Biztos, hogy a magyar társadalom szelleme nem kedvezett a kollektív népi tulajdonságoknak. Általában a köz iránti érdeklődés a magyar nép­ben az évszázadok folyamán megcsappant. Mert, ha Freisingeni Ottó az Árpádok korában megálla­píthatta a magyarokról a közéleti érdeklődés szembeütköző jelenlétét, a mai magyar társadalom figyelője pont az ellenkező véleményre kénysze­rül: mert nem is lehet nagyobb és vétkesebb hi­bát fölróni a magyar társadalmak terhére — hatá­ron innen és határon túl, mint a közéleti indolen­ciát, a társadalmi gondolat hiányát. De a felelős­ség ebben a kérdésben nem oldható meg a jó és rossz nemzeti tulajdonságok taglalásával. Annyi biztos, hogy a magyar népben több a kollektív hajlam, mint a vezető-rétegben. A magyar kol­lektivizmus különben is bizonyos mértékben a középosztály problémája, mert a nemzet egészsé­ges kollektivizálását csak az elit végezhetné el. Igaz, a magyar középosztály egyelőre még min­dig riasztó érzéketlenséget tanúsít a közösségi nemzeti gondolattal szemben. Itt túlteng az egész­ségtelen — mondjuk — individualizmus. * A magyarok egyéni életében van szépség, mély­ség, ami az ember lelki tartalmára nem hat ká­rosan. Sőt. Érdekessé teszi, változatossá. Nem esz­ményünk és nem élményünk az uniformizált „kol­lektív44 ember. A magyar életforma — mondjuk talán úgy: a magyar magánélet formája (némi rossztól eltekintve) sok vonzó eredetiségét nyújt, amitől egyrészt nem szabadulhatunk, másrészt kár lenne, ha szabadulnánk. De arról van szó, hogy fölfedezzük az élet másik síkját: a közéle­tet. A kollektivizmus éppen a közéletben, a tár­sadalmi szervezettségben bontakozik ki. Túlsók kényelmes, önző, korlátolt magánéletet élünk s nincs bennünk elég érzék a közösségi szüksé­gek iránt. Hogy egy szóval ismételjek: hiányzik a közéleti gondolat. A magyar középosztálynak bővítenie kell tár­sadalmi, szociológiai ismereteit: ezáltal juthat közelebb a néphez, a társadalom problémáihoz s a megoldásokat előmozdító magatartáshoz. Mű­velődés kérdésének látszik, hogy a magyar kö­zéposztály teljes mértékben fölismerje szociális hivatását: ennek értelme pedig, hogy törődjön a köz dolgaival és kiépítse a magyar társadalom lehető legtökéletesebb közösségét. De miáltal ér­het el középosztályunk a magyar társadalmi kö­zösség megértéséhez? Paradoxonnal kíséreljük meg- a tömör válaszadást: az egyéni élet emelése nélkül a középosztályban kollektív készségek nem ébreszthetek. Van sok egyéni szín a magyar életben, de nincs elég egyéni erő. Pedig a közös­ség csak erős egyének elhatározásával valósít­ható meg. Fegyelemre, belátásra, felvilágosult- ságra van szükségünk. Utánzásra nem szorulunk; nem kell idegen uniformist varratni lelkünkre, vagy testünkre. Van nemzeti jellegünk és lénye­günk, ebben megvan a népközösségre vágyó ter­mészet is. A földhöz közel élő népünkben erőseb­ben ég a nagy társadalmi szervezekedés vágya, mint a polgáriasuk rétegekben. A magyar polgá- riasodás nagy hibáját kell ebben látni: mert a pol- gáriasodás (mely szinte nemzeti cél a magyar tár­sadalomban) éppen a népközösség nívójának é9 összetartó erejének emelését célozza. A magyar elitnek szociológiai művelődésre van szüksége. A könyvsorozat, melyet Féja Géza könyve nyit meg, felvilágosító munkát kivan szolgálni. A könyvpiacon ma garmadaszám jön­nek ki a mindennapi tudás praktikus kézikönyvei: Maurois, Segnobos, Adams oktat az angolokról, franciákról és a többiekről ... Az intelligencia főleg könyveken keresztül szerez tudomást a vi­lág dolgairól. De az egyéni élet, melynek leg­szebb kincse a könyvek olvasása, minálunk gaz­dagodásra vár: értelmiségünk szociológiai tudása közismerten elhanyagolt. De a szociológiai ér­deklődés erősödik. Egyre nagyobb számban je­lennek meg a modern magyar társadalomkutatás müvei. A köz iránti érdeklődést és felelősség- tudatot ébresztik ezek a könyvek. Értelmiségünk most magányos óráiban merül el a társadalmáról szóló müvek tanulmányozásába: ebből akkor szü- lethetik meg komoly szociológiai műveltsége, ha a könyv élménye után a való életben vonja le az olvasmány tanulságait. Intelligens elitünkre ilyen ut vár, hogy több kapcsolatot teremthessen egyéni léte és a közösség közt, melyhez tartozik. Ilyen szellemű művelődésre szlovenszkói magyar társa­dalmunk érdekében nálunk is igen nagy szük­ség van, * Féja, Szabó, Illyés és a többi könyvek arról ta­núskodnak, hogy Magyarországon egy uj magyar fiatalság bontakozik ki. „Szociálisnak44 szokás ne­vezni ezt az uj magyar nemzedéket. Egészsége* szándék jellemzi, józanság, a nemzetépitő műnk! kedve hatja át: ezt észre kell venni az összes éli nemzedékeknek, barátoknak és ellenfeleknek. D* az ellenfelek s velük együtt az elfogultak, vagy még rosszabbak — szivesen domborítják ki * „szociális Magyarország41 késlekedését. Pedig egytll kell tudni mindenkinek, aki magyar, vagy a ma­gyarokkal foglalkozik: a magyar történelmet a „lassúbb menet44 jellemzi, hogy Szekfü Gyula sza­vával éljünk. A történeti múlt ereje lassúbb me­netet kényszeritett a nemzetre az Árpádok nem­zeti királysága idején. Jött a nemzeti csapás és a török uralom megállította a példás haladást* Utána a XVIII. század abszolutizmusa, mely min­denütt a nemzetet szolgálta, a magyaroknál a Habsburg-dinasztia önző centralizációja miatt a fejlődés kerékkötője lett: csupa válság a magyar nemzet múltja. Élet-halálharc a lét és nemlét pe­remén. A „lassúbb menet44 nem hiba (ahogy ar. idegen szereti látni), hanem a sors parancsából lett tulajdonság. Efelől kitűnő lehet a magyar s kitűnőségét semmi sem jellemzi jobban, mint hogy kiállta évezredek viharát és rokontalan, örökös veszélynek kitett helyzetében megörbU) nemzeti létét és erejét-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents