Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-09 / 105. (4251.) szám
<PRWJAiMag^ARH1RL® 1937 május 9, vasárnap* kezőleg: mintha a gyász pillanatában icipici közeledés történne. Apróságok, igaz, de nem vagyunk annyira elkényeztetettek, hogy ne örüljünk nekik. Roosevelt meleghangú részvéttáviratot küldött a németeknek, Gö- ring meghatottan felelt. Pierre Cot francia léghajózásügyi miniszter ,.hosszan, melegen megszorította a német nagykövet kezét", irja az Intransigeant, Benes köztársasági elnök egy délcsehországi falucskában sietett táviratilag kifejezni együttérzését Hitlernek. Tudjuk ezek udvariassági aktusok. De ha az amerikai lapokból idézett részleteket olvassuk, a megindult gyűjtést és együttérzést, majdnem az az érzésünk, hogy a katasztrófa közelebb hozta a németeket az amerikai szivekhez, mint a Hindenburg száz büszke útja. A levegőben békehangulat van, s egy-egy olyan békeszikra, mint a nagy szerencsétlenség után támadt nemzetközi együttérzés és gyász, kirobbantja a lelkekben szunnyadó vágyat. Az emberek kezet nyújtanak egymásnak, s rájönnek, hogy nem is gyűlölik egymást, s a másik nem démon vagy ördög. Az ilyen kicsiségekből születnek meg a kibékülések, váratlanul, egy ellenállhatatlan ' hangulatból, amikor mintha válaszfalak om- lanának le, s valami odavonzaná az embert a másik közelébe, bűnbánó, boldog érzelemmel. Az újságok és az államférfiak hónapok óta beszélnek az eljött megbékülési atmoszféráról. Nincs veszély, a háború messze van. mondják, mig tavaly állandóan hangoztatták, hogy a veszély nagy s a háború a kapuk előtt áll. A nyári hónapok talán nyugalmat hoznak. A párisi világkiállításon most nyílnak meg sorra a nemzetek csarnokai s a megnyitási ünnepségeken szokatlanul bizakodó békehangok hallatszanak. A szajnaparti világkiállítás békejelentőségét nem szabad lebecsülni. Már a múlt évben hangoztatták egyesek, hogy az európai békét a berlini olimpia mentette meg, mert ha nincs a sportnak ez a nagy és testet-lel- ket átfogó seregszemléje, ha az embereket nem köti le a nagy játék hangulata, a spanyol polgárháború kipattant szikrája köny- nyebben robbantotta volna föl a világ rendjét, hiszen augusztus első napjaiban az intervenciók jóformán hajszálon függtek. Az olimpia levezette az izgalmat. Az érdeklődés, a lelkesedés, az utazási kedv, a nagy apparátus a párisi világkiállítás napjaiban bizonyára méginkább eltéríti a figyelmet a haragokról, s az államférfiak propagandája, úgy látszik, gondoskodni akar arról, hogy mindenfelé a lehető legnagyobb testvériese- dést csikarják ki és ünnepeljék a kiállításon. — A Trocadero kertjében ott áll szemben a két leghatalmasabb csarnok: a német és az orosz, farkasszemet néz egymással, de a vetélkedés itt nemes, az alkotás és az eredmény vetélkedése, s a látogatók békésen csoszognak át az egyik csarnokból a másikba. Vajha, szokás ilyenkor mondani, vajha a kiállítás békéje és emelt hangulata tartós maradna s átszivárogna az élet más kifejezéseibe is. Göring Seíhivása a német és az amerikai néphez A f sírni elvételek eldöntik, hogy mi okozta a jiiűenSHirg“ katasztrófáiét Lehmann kapitány halála ■ Vita a szabotázs körül NEW YORK. — Rosendahl őrnagy, a lake- hursti katonai repülőtér parancsnoka elrendelte, hogy mindazokat a fényképeket és filmeket, amelyeket a különböző filmtársaságok a „Hinden- burg" leszállásáról és szerencsétlenségéről készítettek, szolgáltassák be a hatóságoknak, mert hivatalos vizsgálóbizottság fogja megszemlélni őket. Mint minden léghajókikötésnél, most is több filmtársaság kiküldte fényképészét Lake- hurstba és a filmgépek már működtek, amikor a léghajó még éppen közeledettt a kikötő-árbochoz. üymódon a gépek pontosan fölvették a szerencsétlenség minden fázisát, mert az operatőrök természetesen a robbanás után is tovább csavarták gépeiket. Rendkívül fontos dokumentumok keletkeztek tehát, amelyekből esetleg kiviláglik, hogy mi lehetett a szerencsétlenség oka. „Udvariatlanság" A „Hindenburg" katasztrófája egyébként még mindig a beszéd tárgya Amerikában, Washingtonból hivatalos bizottságot küldtek ki a való tényállás földerítésére s a bizottság hétfőn kezdi meg munkáját. Johnson, a kereskedelemügjú minisztérium képviselője kijelentette, hogy a szerencsétlenség okát eddig nem derítették föl és igy udvariatlanság az, ha bizonyos körök szabotázsról beszélnek. Ezzel ellentétben Angliában sokan úgy vélik, hogy tényleg szabotázs történt. Sir Hubert Wil- Idns, a kitűnő sarkkutató, aki maga is elsőrendű kapitány egyike volt a legkiválóbb léghajózási szakembereknek és halálával óriási veszteség érte a Zeppelin-müveket, Tovább a megkezdett utón! BERLIN. — Göring léghajózásügyi miniszter a „Hindenburg" katasztrófája alkalmával kiáltvánnyal fordult a német néphez és többek között a következőket mondja: „A német és az amerikai nép változatlanul tovább bízik a kipróbált léghajózásban. Éppen most fogunk teljes erővel arra törekedni, hogy a legutóbbi tapasztalatok hatása alatt tökéletesebbb léghajókat építsünk és végleg megszervezzük a Németország és Amerika ★ ★ közötti légi járatokat. Biztosak vagyunk abban, hogy az amerikai nép támogatni foq uj munkánkban," A legújabb lakehursti jelentés szerint a szerencsétlenségnél a legénység húsz tagja, tizenhét utas és a kikötő-legénység egy tagja vesztette életét. Ezenkivül az éjszaka folyamán három súlyos sebesült meghalt. A rádiótelesrafus is meghalt NEWYORK. — Speck, a „Hindenburg" rádiótelegrafistája szombaton reggel belehalt sérüléseibe. Irta: Karinthy Frigyes 1931 március 30, hajnali két óra. Valahol az osztrák Alpok fölött váratlan hóvihar kerekedik a fekete sötétségben. Hócsomagok táncolnak, örvénylenek, öszetapadnak, fütyülve tombol MinÓség e, I m/hthni ^-,-gTirir^ Kell ern^es ize, léghajózási szakember, a következő nyilatkozatot tette: $ — Biztosra veszem, hogy a léghajó szabotázsnak volt áldozata. Gyújtó golyókkal könnyen lelőhető egy olyan léghajó, mint a „Hindenburg" volt és a golyót egy mérföld távolságból lőhették a léghajóra. A „Hindenburg" legénysége közül Pruss kapitány, Sammt első tiszt és Speck rádiótiszt veszélyen kívül van és Lakehurstból átszállították őket Nei^yorkba. A kapitány halála Az egyiplcmi kspifuféciók megszűntek MONTREUX. — Szombaton délelőtt 11 óra 35 perckor a delegátusok aláírták az egyiptomi kapituláció megszüntetéséről szóló szerződést. Mint ismeretes, a hatalmak hetek óta tárgyaltak Montreuxben a függetlenné vált Egyiptom delegátusaival a külföldi hatalmak egyiptomi kiváltságos jogainak megszüntetéséről. Nem kaptak képviseletet az érdekeltek a fakivitet engedélyező bizottságban PRAGA. — A 24 cm. fenyőgömbfa, — beleszámítva a cellulózé készítésére alkalmas fát, — kivitelére vonatkozóan életbeléptetett engedélyezési eljárás ellen az érdekeltek — mint ismeretes — tiltakozásukat jelentették be. Tény az, hogy az engedélyezési bizottság összetétele és hatásköre távolról sem felel meg annak, amit a fagazdálkodás megkövetel. A bizottságban hét minisztérium megbízottai foglaltak helyet, a szakértők és az érdekeltek ellenben nem kaptak képviseletet. A szakértőket és az érdekelteket a bizottság meghallgathatja, ha akarja. Az érdeseit szervezetek ebbe semmi szín alatt sem hajlandók belenyugodni s erőteljes akciót indítanak aziránt, hogy a döntéseket a fakivltcl és az árak megállapítása tekintetében mindenkor az érdekelt szervezetek meghallgatása után hozzák meg. NEWYORK. — Lehmann kapitány, akiről az első pillanatban olyan hirek érkeztek, hogy csak könnyebben sebesült meg, az éjszaka folyamán meghalt anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Emst August Lehmann 1886-ban született a rajnamenti Ludwigshafenben. Hajóépitést tanult, majd a német léghajózási részvénytársaság szolgálatába állt. 1917 októberében rábízták a „Zeppelin 12" katonai léghajó parancsnokságát és Lehmann kapitány sok sikeres repülést végzett. A háború után Friedrichshafenbe került a Zeppelin-müvekhez, majd 1923-tól 1927-ig az amerikai Zeppelin-müveknél működött. 1928 óta részt- vett a „Gráf Zeppelin" legtöbb utján, 1931 óta többnyire mint a léghajó parancsnoka, Lehmann a vihar, A Szél szilaj leánya hahotázik, egy pillanatra abbahagyja, tá tv amarad a szája. A hóförgetegből egyszerre lámpafény bukkan elő, berregést haliam. Ezüstfehér kupak fiúja magát előre, aztán eltűnik a gomolyban és sötétségben! Egy széllökésre kiestem az ágyból, felriadok, dideregve kapom magamra ruháim. A folyosón át dülöngve kibotorkálok a „szalón"-ba — üres a helyiség, mindenki alszik. Leülök az ablak melletti asztalkához, kibámulok. Sötétség, csak néha vetődik egy táncoló hógolyó a mária- itveghez. Régi barátom, egy pilótatiszt jön a hálófülkék felől, körülnéz. Mikor látja, hogy egyedül vagyok, odatelepszik hozzám. Mi újság? kérdem fölényesen. Mi volna? Hát kis baj van, ugylát- szik. Nézze, szerkesztő ur, mi régen ismerjük egymást — magának megmondom az igazat, mint szakember. Csúnya helyzetben vagyunk, Forgószélbe keveredtünk és a hó is lerakódik — nem valószínű, hogy oda ne vágjon bennünket a vihar és hó tömeg valamelyik hegycsúcshoz. Hogy mennyi jidő alatt? Istenem, még félóráig is eltarthat. Különben hogy van? Nem iszunk valamit? Köszönöm, nincs étvágyam .. ♦ Elutazott Budapestről a magyar koronázási küldöttség Kánya Kálmán a küldöttség élén BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tcle- fonjelentése.) Magyarországot a londoni koronázáson Kánya Kálmán külügyminiszter fogja képviselni. A magyar külügyminiszter ma délelőtt utazott el az orient- expresszel Londonba, hogy a magyar kormányzót és a magyar kormányt képviselje a koronázási ünnepségeken. A külügyminiszter kíséretében van vitéz Rapaics Richárd lovassági tábornok, a honvédség főparancsnokának helyettese és gróf Csáky István, a külügyminiszter kabinettfőnöke. A külügyminiszter búcsúztatására megjelent az állomáson Knox budapesti angol követ is. Féltiz órakor futott be Budapestre az orient-expressz. A vonat egyik hálókocsijában utazik Mihály román nagyvajda, trónörökös és kísérete is. Ők szintén Londonba tartanak, hogy a román királyt és a román kormányt képviseljék a koronázáson. A román küldöttséget Budapesten a kisantant államainak követei és a francia ügyvivő várták, de a trónöi’ökös nem hagyta el hálókocsiját és igy üdvözlés nem volt. Ugyanebbe a vonatba szállt be a Londonba utazó Kánya Kálmán magyar külügyminiszter is kíséretével. # Ki[ -nak vizét issza, Életét meghosszabbítja Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is. vagyis.,. Barátom ásit, Hát akkor én visszamegyek. Jó éjszakát. Percekig üldögélek, egyedül. Hallgatom a zúgást, figyelem az aluminium-vár reszketését. Azután felállók, széplassan megindulok a kormányfülke felé, a szabad folyosón át. Üvegszoba a hajó orra alatt — előtte, alatta, fölötte feketeség és szélvész. Oldalt, az ablakpárkányon térképek, műszerek, fogantyúk. Elől, szemben az útiránnyal egy alacsony kis ember. Lehmann kapitány. Japán vágású alak, filigrán, törékeny, izmos, a Zeppelin parancsnoka. Figyel, apró mozdulatokkal babrál a műszereken, néha halk szót szól a telefonokba, amik a motorokhoz vezetnek. Odasomfordálok, szótlanul állok melléje. Az arcáról próbálok leolvasni valamit, mint a bu- várhajó utasa a periszkópról. De idegmunka, érzések kifejezésére nincs berendezés ezen az arcon. Most meglát, barátságosan bólint. — Mi újság? — kérdem, azután megköszörülöm a torkom. — Semmi különös. — A vihar.,. — Na. Meglehetős. Képzeletemben havas szirtek maradnak alattunk, közvetlen mélységben, amikhez percek múlva hozzávág a szél. Mégis ., ♦ igyekszem hangomat elfogulatlanná erősíteni. *— Hol lehetünk.,, körülbelül? Rámnéz, csodálkozva. — Miért körülbelül? Sankt-Pöltén fölött vagyunk, száznegyvenkét kilométernyire Wien- től, északnyugatra, ezerkétszáz méter abszolút és hatszáznegyven méter relatív magasságban, négyes ellenszélben, amit délkelet felé fogunk kikerülni, három motorral, ha a rádión megkapom a jelentést a wieni Funkturm laboratóriumából. Bocsánat. ♦. A telefonba szól. Még egy óráig ott állok mellette, szótlanul. Aztán visszamegyek a szalónba, azzal az érzéssel, hogy ha Lehmann kapitány vezeti, nem a Zeppelinre, hanem egy Zeppelin-nagyságú uborkára is felszállók, a fiammal együtt és elutazom a Holdba! Most ott fekszik összetörve. Nem érzek csalódást. Azt olvasom, nem ő vezette a halálhajót, A kisantan! interparlamentáris konferenciája Belgrádion BELGRAD. — A jugoszláv szkupstina üléstermében pénteken tartották meg a három kis- antant-állam parlamenti delegációi közös tüntető értekezletüket. A konferencián Sztojadinovics miniszterelnök is megjelent az egész kormány élén. Az első nap kissé hűvös benyomása, amely amiatt keletkezett, hogy Sztojadinovics miniszterelnök nem volt Bclgrádban, teljesen elmúlt a csehszlovák és a román delegációknak meleg ünneplése után. Sztojadinovics beszédében hang súlyozta, hogy három kisantant-éllam nemzetei clszakithatatlanul össze .vannak kötve. mom
