Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-30 / 121. (4267.) szám

•no£2eu insnq jj^nBdipix jíajajqugj e BfXuBsapg • * * uoJBApn zb UBqojSiSpA iiaqezaq b (BppjBqBíBSO ’f

•naqpzaq b uba pijo piaivi ‘ibjjoj jbzssoj XSoq ‘jjnfjBqjin ‘uaqdajasa jupdiinj dazs }a>i ajgaA }Bi§aiu uppuBjaA y 'Z

K *U»I ngngjraigt winptput

H90irBf JJB80 uiau ‘sí 9 jboi jsojí y ' ‘uajízspq jzsipraj-apjpui

IpqppAsq updijnj y -J

•j.?zsa zb jsom uoj uezg ‘jaÁSa sí o uaA'SaA ubuuoh Tazsipfaj-upipui isouBp IZpU 9Ap05jASU| Ijaj *j

fzssptaj uptpm jjaj pazjazs ud^ojj

tn«r?e?A ‘'1 "O ‘IIA <a9T°r

•jo3?j{a d?Z9 ionosa &8a z®IA

‘MBupupw lö^auozSQM

‘BfpBBZSSTA ^S^SZS^Sg ‘BfjB3ijBq3aui BupW'Zqzs

*j?q jspinXSpAS iq»n ®191 ‘;i99fAuB8ap9 Jfojoq y ‘zoq^upXuB pf laAnuara y ‘zoqBíjpiM qizoqpprai

•naqpzaq b jpzpjBSzpa

•ppjp; B^iíupisiq 3U0I3 •uba Joqozs-Bíjpw-zpzs £83 nBqSuBjJBqpíf tuaj9j;n zy

aoHOzs-vRiyw

•bajbzsA^b^ ‘89A9 ex ‘®A3 zapjSuoj

; jazspunaj b dpzs jsojv ‘uoSp uapuiui jojBp jbpbim ‘paipBJÍn u^putiM ‘3gmuxnz jp3oq ‘qjipCu SpjjA

•BxfBJí qaujfnAS iazai\; qpqsoaqpiu siq sbiuibSjozs y ‘bjbiij H?zs qauSg ‘qXjiiíu SpjiA 9J9juapuiiV[

•BfBqjppEiu ua^si jbui Sajasoisa jjbib zsajg 'Bfpj ^ppja soquioq jpui qizSuBqzssiA IPHBpjppBW

‘U3I3J 9P-»»

‘HÍJBA >JOS B JBUI SOJBJJ UI0M

•jaiaqiq b uba m ‘snfpin dpzs b tjazaqjpSaj'

‘ZSVAVX V XXI

® •íru'ps^A ‘^A? Sí ‘!®Z9H zo-idAqas

■jauigjg saApaq X3j maqau ipjzajazs ÁSoh ‘paqau jza uigugzso^ ísapq soupp saApayj

•uoá’Sbu zjq saqapjg

‘UTBJSBA[0 Sí IJJ JPW ‘inojBqpuoin más ja *zy za AAnoq dazs ua^pui ÁSojj

*nra>19u xjozoq xaAAuoq § ‘spisod b upfSaxn pajv ünaSua u? uiojo £3bn uBjnjap uojBqxuozs

\L3NQZSQX

1T*Z8Í*TV Wp XT »ITOK

•3jqojg m ipfpBJBJÍ *Bqos ipftmo ®n 13 auapunu A9 zb X2bá ®X ‘snfpra dpzs ‘RjgXngXo

’zapaüuaz ;px9° 9*310 UBqsB^BUi b jppBÍoaqso®3 ‘zapaSnai igiipzs Bfqraoi Bjzqj ‘uapuiui xpaippffn

’BfpBSoj jazs^uuaj 911UJA XOdBupq nigXogX8 3 *BfdBU9q qqazsÜai A9 zy ‘stifpui dpzs b m Bifn

'snryw

‘‘í ‘O -m ‘9Q«r I^upisuia^ •urna xpn 3JJI9X •uaXSai ^Soq ‘qizoüiofj •3i;sadBU-ipjiaS2aa ‘dBU zs^Sa qizoSjOG

•BqpsBqqgtn y jpqsaazpui b jxfniCŐ •BjSpjiA-i9JSpJtA IpSopnpzs aqsaaqpui si^j

'HMSOHHaW V

•XiupspA SÖA9 Sí ‘bpSbjv zojBAqos XPfPiBq a^uizsg JfBUJBiíSBUisiq nq AS3 ajjaj? bÍpbSoj ‘XPq9papfB raaqa>i axpipn *so^q soupf 'raaqau íjozoq jaÁjCugq 53 spjsod b qofgaiu íJa^ ‘maSua uigjo ASBfiJ uplupjnipp psoqund

‘X3NQZSÖ>I

■BqBjBZ ‘&&A3 gj ‘aquqjj 0^33

•zoqpA^y zb iaj \\?zs aqia'i ‘uoqtnopjis b Xubi b xiBqSaj^ •aqp3ajas ^oib^Sub zy aqSa zb npzsjai BSpsppuii

•jiajpAjsa; saApaq 9 zy

axiaAja ua;si pf B A’gon

‘jiaAuuoq BfjBjpiq ASjj BJinoiBqjis b injoqpa

•Soqoz sp qjzoqpprai jjajai quiopjis b Aupaj Á33 •mo[Bqj|S BAjp ASa uba uaqpjauiaj A3a loqBjBA

‘Naaoxawax

ívsyai MOH VAD VN SÍM

— III —

— III —

— 170 —

Ui*túc Uiccdy

A hetedik határon is túl, volt egyszer egy nagy tó. Ezt a tavat örökké hínár borította. Ha egy-egy kis kacsa oda akart menni lubickolni, a nagyobbak és tapasztaltabbak rögtön leintették:

— Még a tájára ee menj annak a tónak! Összekötözi lábad a hínár s beletelsz a vízbe!

El is kerülték még a táját is kacsák, libák egyaránt, de elkerülték még a madarak is.

Pedig ha éjfélkor arra jártak volna, csodálatos dolgokat látnak!

A nagy, sötét hínár lehuzódott a tó tükréről s "millió, meg millió csillag fürdött ezüstösen csiílogó vízében. A tó végében pedig megjelent a tó királya. Óriás, hinár- ezakállát lengette a szellő, amint egyetlen barátjával, a tó tükrére szállt Holddal beszélgetett:

— Bizony, ma is sirt az Esti Csillag, hegy három jó barátja hullt le az égről — mesélte a Hold a Hínár királynak.

— Micsoda ország az — nevetett a Hínár király —, ahol az ilyen semmiségek is számítanak. Lásd, száz éve építik már a tó mélyén csillaggalotámat szolgáira, a halak, még sincs kevesebb csillag soha birodalmam egén, a tó tükrén.

— Talán bizony az Esti Csillag három barátja is a te palotádat díszíti?! — mondta a Hold szomorúan, mert sajnálta az Esti Csillagot.

— Az könnyen meglelhet — válaszolta a Hínár király.

Elgondolkozott a Hold. Arra gondolt, hogy szegény Esti Csillag mennyire sirt és szive mélyéből megsajnálta, El is határozta, megkéri öreg barátját, a Hinár királyt, ha a három csillag az ő palotájában van, engedje meg, hogy az Esti Csillag meglátogathassa őket s hogy visszavigye magával régi hazájukba.

— Holnap éjfélre választ adok — mondta a Hinár király, aztán elköszönt barátjától, a Hokitól s bemerült a tófenékre, óriás szakálla szétterült a viz színén s megint sötét és félelmes lett a tó felülete.

Másnap, pontban éjfélkor találkozott a két öreg barát.

— Elhatároztam, hogy teljesítem kérésedet — kezdte a Hinár király.

Tapsolt erryet, mire egy nagyobbfajta halacska jelent meg előtte. Ez volt a fő építőmester*

— Tudsz-e valamit három hulló-ceillagról?

— Hogyne tudnék — válaszolt a halacska —, olyan tüzes fényük volt, olyan szépek voltak, hogy palotád legszebb dísze lett 'belőlük!

A tó egész népe, halak apraja-nagyja, mind munkában volt. Nem hiába száz éve készült már ez a palota. Szépséges is volt. Csupa csillogás, ragyogás mindenütt. Fénylő csillagból voltak itt nemcsak a falak és a mennyezet, de még a padló is. Oszlopokat raktak össze csillagokból a halak s Hinár király ágya és trónszéke is csupa tündöklő csillagból volt.

Nemsokára megérkezett az Esti Csillag is a Hold kíséretében.

— Az Ég csillagai nevében köszöntelek! — üdvözölte Hínár királyt.

— Magam vezetlek palotámba — mondta a tó királya s már indult is lefelé, a tó mélyébe. A Hold és az Esti Csillag követték.

— Visszaadom a három lehullt csillagot — mondta a király —, pedig ezek a

alotám legszebb díszei. De cserebe én is érek tőled valamit.

— Nem kérhetsz olyant, Hinár király, amit ne teljesítenék!

— Holnap, világos nappal feljövök a tó

partjára . . . hisz’ úgyse jár erre a madár se — tette hozzá szomorúan. — Üzend meg a Napnak, hogy küldje el hozzám legforróbb sugarait: szárítsa le hinár-szakállam. öreg vagyok már, pihenni szeretnék a palotámban; de szeretném, ha vigSág, mulatság venne körül. Kacsák, libák lubickoljanak a vizemben s madarak énekeljenek a tóparton.

— Megígérem néked — mondta az Esti

Csillag.

A palotába érve, a három hulló csillag boldogan ölelte meg az Esti Csillagot. Fölszálltak nyomban az Égre, de egész éjjel a tó fölött ragyogtak.

Az Esti CsiLIag megtartotta á szavát.

Másnap Hinár király szak állát olyan forró nap sütötte, amilyen száz év óta nem volt. Szerencsére nemsokára szél kerekedett, ami úgy szerte fújta Hinár király szakáll át, mintha ott se lett volna.

Azóta nincs csillogóbb vizű tó ennél a tónál s nincs kedvesebb játszóhelye a kis kacsáknak. Madárszó veri fel a partját s Hinár király 'boldogan alszik csiLLagpaJo* tájában.

— 175 —

MÓKA * 1

REMÉNYTELEN HELYZET.

— Ejnye, Laci, de sznrtos a kezed . . . Hogy ülhetsz ilyen 'kezekkel az asztalihoz?

— De anyukám, ha egyszer nincs más kezem . . .

KÉRDÉS.

— Ejnye, Béluska, ha nem viselkedsz rendesen, nem kapsz süteményt.

— Anyuka, kérem, milyen sütemény van?

SANYIRA ÉRDEKLŐDIK.

Sanyika az édesanyjával sétál az uccán. Szembejön velük egy nagyon kövér néni. Sanyika összecsapja a kezét és csodálkozva kérdezi édesanyjától.

— Mondd, anyuskám, ez a néni egy darabból van?

A SKÓT ÉS A TAXI.

Egy skót megérkezik a vonattal Londonba és megkérdezi a pályaudvaron álló taxisofőrt:

— Mennyiért visz az Excelsior-szállo- dába?

— Három Shillingért — feleli a sofőr.

— És ezt a nagy bőröndömet?

1 — Azt ingyen viszem.

— Jól van — mondja a skót —, akkor vigye el csak a bőröndömet és én majd gyalog megyek.

SÁRIKA ÜRES LEVELE.

Sárika elutazik édesanyjával vidéki rokonokhoz, Jóska, a bátyja viszont otthonmarad édesapjával.

Amikor megérkeznek rokonaikhoz, Sárika üres papírlapot tesz egy borítékba, leragasztja, ráírja Jóska nevét és címét és be akarja dobni a levélszekrénybe.

— Mit csinálsz,. Sárika — érdeklődik csodálkozva az édesanyja.

— Tudod, anyuskám — magyarázza Sárika —, mielőtt elutaztunk, összevesztem Jóskával és most nem vagyunk 'beszélő viszonyban.

FALÁNK FERKÓ.

A falánk Ferkó nagyon sok csokoládé- tortát evett és alaposan elrontotta a gyomrát. Édesapja elviszi az orvoshoz, aki megkérdezi tőle:

— Mondd, kisfiám, van étvágyad?

— Miért kérdezi a doktor bácsi — érdeklődik a falánk Ferkó —, talán valami jóval meg akar kínálni?

BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK

A szüknyaku üvegpalack igazán „nya- kaskodik" néha. Sok tréfás dolgot tud, de el nem árulná, hogyan csinálja.

TOJÁS.

Egy üvegben rendes, ép tojás van, nincs rajta törés, még karcolás sem. Az üveg nyaka olyan szűk, hogy a tojást semmiképpen sem lehetett rendes utón belegyömöszölni. Ennek a titka a következő: A tojást erős ecetbe áztatjuk, mig a héja any- nyira megpuhul, hogy tetszés szerint nyújthatjuk, alakithatjuk. Ekkor könnyen át- nyomhatjuk az üveg szűk nyakán. Majd tiszta vizet öntünk az üvegbe. Ekkor a tojás visszanyeri eredeti formáját s ismét megkeményedik. A vizet aztán ki is önthetjük.

UBORKA.

Eey másik üvegben egy nagy uborkát találunk. Vájjon azt is mégpuhitottuk előbb valamiben s így került az üvegbe? Nem, ez nem lehetséges. Ez az uborka még pici korában került bele, amikor indáját az üveg szája mellé tették 6 a csöpp kis uborkát bedugták a nyíláson. így. nőtt meg az uborka s mikor már egészen nagy lett, levágták az indájáról.

KIS LEVELEK

Fray Márta. A kis magyarok leveleit megőrizzük. — Meisels Márta. Keresztrejtvényedet technikai okiból nem közölhetjük. —> Urbán Sándor. Rajzod nagyon jó, de legközelebb tussrajzot küldj be és a képek széleit vonalzóval húzd ki. — Lator László. Rajzod jó. Legközelebb tinta helyett tussal rajzolj.

MEGFEJTÉSEK

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Buddmszky Ernő, Bernáth József. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika. :: Janik Etelka. :t Kiliucsik TUdiue. :: Latkóozy Antal. :: Pénzes Joákim, Plesa. István, Perjóssy Eszter. :: Risz-ner Jenő, Riezner Karcsi, Roz- losnik Bözsi. :: Schvaroz Magda, Sclhvarcz Rózsi. Supala Ancai. :: Vdlági József, Virágh Vilma,