Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-30 / 121. (4267.) szám

1937 májas 30, vasárnap. BUDAPEST. — Az események elbírá­lása, mérlegelése nézőpontjából mindig szükség van bizonyos távlatra. A pillanat­nyi benyomások hatása alatt, az újságírói munka lüktető lázában, a történés kalei- doszkópszerü változásában a krónikás nem is láthat meg mindent, hiszen száz szemé­nek, száz kezének és száz lábának: kellene lenni, hogy mindent megnézzen, mindent megírjon és mindenütt ott legyen. A ma­gyar újságírás — ezt el kell ismerni <—• az olasz királyi és császári pár budapesti lá­togatása kapcsán megint csak bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a világ egyik leg­jobb újságírója a magyar újságíró. A lapok fudósitásai csakúgy ontották magukból a sok szint, a betűk életre kaptak a holt papiro­son, a szavaknak szárnya nőtt, amikor ar­ról a sok gyönyörűségről kellett beszámol­ni, amely a budapesti királylátogatás nyo­mán járt. És mégis... történtek hibák és elírások, amelyeket egyedül az öldöklőén gyors munkairammal lehet megmagyarázni, így például komoly és számottevő lapok ott látták a katonai ünnepen a szovjet katonai attaséját, holott ilyen Budapesten nincsen, viszont nem látták meg a török hadsereg képviselőjét, akit a szovjet képviselőjének néztek. Vagy összecseréltek neveket, ami semmiesetre sem történt volna meg, ha nem a pillanat megfontolást alig tűrő hatalma alatt kellett volna cselekedniük. És történt egyéb kis kisiklás is, ami azonban mitsem változtat azon a tényen, hogy a magyar újságíró hivatásának magaslatán áll mindig, amikor az élet nehéz kötelesség elé állítja. Ha költő volnék, akkor most — egy hét távlatából nézve az eseményeket — azt mondanám, hogy az olasz királyi és csá­szári pár látogatása tündérálom volt. Iga­zában el sem lehet mondani, még kevésbbé leirni a sajátosan magyar pompának azt a tobzódását, a színeknek azt a káprázatos játékát, a szemeknek azt a csillogását, a sziveknek azt a felemelkedését, a lelkesedés­nek azt a mindent elemésztő tüzét, a fegyel­mezettségnek azt a mértékét, a szeretetnek és a hűségnek azt a mélységét és mindezek mellett és felett az úri szerénységnek azt a nemességét, amely az ünneplő százezreket eltöltötte a budapesti királynapok tartama alatt. — így ünnepelni — mondotta nekem Mr. Gordon Ross, az angol sajtó egyik előkelő munkása csak az a nemzet tud, amely mögött egy évezred kultúrája, dicsősége és viszontagsága áll! Montenuovo herceg pedig, aki az angol koronázás ünnepségeiről tért vissza, meg­elégedéssel állapította meg, hogy a buda­pesti fogadtatás külső fényben és pompá­ban semmiben sem maradt mögötte a lon­doni ünnep világraszóló szépségének, ter­mészetesen tekintetbe véve a két ünnep és a két nemzet hagyományainak különböző­ségét. * III. Viktor Emánuel őfelsége, —- amint mondják — nem nagy operabarát. Erre való tekintettel az operai díszelőadás mű­sorát lehetően rövidre szabták. A nemzeti himnuszok, Hubay Csárdajelenetei és Ber­lioz Rákóczi-indulója szerepelt a díszelő­adás műsorán. Ennek az estének tehát nem is annyira a színpadi része, mint inkább a nézőtér képe adott jelentőséget, bár kije­lenthetem, hogy soha még úgy át nem érez­tem a Rákóczi-induló vérforraló ritmusát, soha még meg nem értettem ennyire a ze­nekarból feldübörgő ágyuszó lelkesítő ha­tását, mint a Magyar Operaház zseniális olasz karmesterének, Failom Sergiónak in­terpretálásában ezen a fényes estén. A nézőtér! Vakító diadémok szikráznak a hölgyek fején, rendjelek szalagjai viríta­nak és érdemrendek csillognak a diszma- gyarok, a diplomatafrakkok és az egyen­ruhák dús aranyán, ruhacsodák feszülnek a szebbnél-szebb asszonyok és leányok ringó termetén, illattal terhes a levegő és a ki­rályi páholy peremén hatalmas árvalány- hajas rózsabokrok várják a vendégeket. Az egész ragyogó nézőtér arccal a királyi pá­holy felé fordulva várja a királyi és csá­szári család érkezését. Az Opera királyi páholyának pazarul kivilágított és díszített előcsarnokában várja a magas vendégeket Márkus László igazgató és amikor megér­kezned, nehéz ezüstkaros gyertyatartókat tartó diszruhás hajdúk sorfala között vo­nulnak fel a királyi páholyba. Egyszerre felharsan az éljen, felzug a taps, a királyi vendégek, Magyarország kormányzója és hitvese, valamint a kiséret tagjai helyet foglalnak, a nézőtér elsötétül és a zenekar­ból felhamgzanak a Marcia Reale harsonái, azután az olasz királyi himnusz, a Giovi- nezza és a magyar himnusz zsolozsmás ak­kordjai. A díszelőadás féltiz órakor kezdő­dött és körülbelül ötnegyedóra hosszat tar­tott. Az Andrássy-uton felsorakozott sok- ezernyi tömeg a legszebb rendben várta az előadás végét és zajosan, lelkesen éljenzett, amikor a vendégek eltávoztak a színházból. Egyáltalán a magyar főváros népe szinte megható figyelemmel, a magas vendégek­nek kijáró tisztelettel és hódolattal, példa- adóan viselkedett a királynapok egész ideje alatt. És a rendőrség is — Európa egyik legjobb és legképzettebb rendőrsége — büszke öntudattal tekinthet vissza rend- fenntartó munkájára, amelyet mindvégig a legnagyobb előzékenységgel és tapintattal látott el. * Politikáról ehelyütt ne legyen szó. A lá­togatás politikai jelentőségéről különben is beszámolt a Prágai Magyar Hírlap (sp) által szignált vezércikke. Hogy a cikkíró milyen helyes érzékkel és jó meglátással ítélte meg a helyzetet, arra mi sem jellem­zőbb. minthogy a magyar rádió a cikket úgyszólván teljes terjedelmében ismertette. Kétségtelen, hogy egy királylátogatásnak a baráti érzésen, a nemzetek egymás iránti megbecsülésén és az udvariasságon felül politikai súlya és jelentősége is van. A látogatással kapcsolatos ünnepségek egyik jelentős eseménye volt az a garden- party is, amelyet a királyi palota kertjében rendeztek meg. Háromezer vendég gyűlt össze azon a platón, amelynek legszebb dí­sze Savoyai Jenő gyönyörű lovasszöbra. Erről a platóról csodálatos kilátás nyilik a PRÁGA. — Mint egy szomorú riport, úgy hang­zik az alábbi interpelláció, mely most jelent meg a parlament nyomtatványai sorában: „Az egész Kárpátalján nincs egyetlenegy oly ut sem, amely teljesen kifogástalan autöutnak volna mondható. Miég legjobb az Ungvár—Tasira közötti ut. Ezen azonban mindig vannak olyan szakaszok, ahol egészen le kell lassítani az autó- utasnak. Különösen vonatkozik ez arra a sza­kaszra, ahol a Felsőveresmart és Huszt közötti részen több, mint egy évtizede áll egy rozoga híd javitatlanul, s a Ernát in o melletti szomorú neveze­tességre szert tett Tisza-hid, amely alig készült el, s máris megmutatta rajta a Tisza, hogy mily könnyen elbánik a modern technika rosszul alko­tott vívmányával. * Egyes útszakaszok azonban olyanok, ahol még szekérrel is veszedelmes járni, mert főleg az őszi esőzések idején tengelyszögig merül a szekér. Ilyen a Dercen. és Fornos közötti ut. Pedig, ha ezt a 4 km-es szakaszt ki építenék, akkor az egész vidék belekapcsolódnék jó úttal a Beregszász, Be- regujíalu, Kis almás, Leányfalva, Munkács, to­vábbá a EcTegkisaihQjáö'^Hát.meg, valamint a Be-, balparti városrészre. Az ember akárhány­szor látja ezt a mesébe illő panorámát, nem győz betelni vele. Valóban Budapest a vi­lág egyik legszebb városa és nem csoda, ha a szélesen hömpölygő Duna hátán a mo­numentális hidakkal, a part hosszában el­terülő gótikus parlamenttel, a paloták hosz- szu sorával, a bazilika hatalmas kupolájá­val és a város ködbevesző tornyaival min­denkit megejt és bűvkörébe von, aki egy­szer látta ennek a városnak derűs, napos, vidáman mosolygó arculatát. A vendégek már együtt vannak, amikor a palota már­ványlépcsőjén lefelé jönnek a magas ven­dégek. Horthy Miklós kormányzó, karján Heléna olasz királynéval, III. Viktor Emá­nuel őfelsége pedig Magyarország legelső és legszebb asszonyával, Horthy Miklós­áéval lép a kertbe. Csoportok alakulnak. Az egyik asztalnál az olasz király és csá­szár Serédi Jusztinián biboros-hercegpri- mással társalog. Egy másik asztalnál Ma­gyarország kormányzója ül az olasz király-1 néval és császárnéval, Auguszta és Anna? királyi hercegnőkkel. Egy virágágy előtt Kánya Kálmán 'külügyminiszter jellegzetes alakja tűnik fel, amint Ciano olasz külügy­miniszterrel tárgyal, a mosolygó Darányi Kálmán miniszterelnököt inkább az ünnep­ség diplomata- és hölgyvendégei foglalják le. Itt van dr. Karafiát'h Jenő főpolgármes­ter és nem messze tőle áll Szendy Károly, Budapest polgármestere,' mellette mosolygó.! elegáns felesége egy nagyobb társaság kö-l zéppontjá'ban. A zsakettek és cilinderek so-f kaságából kiválik mint valami színes folt a 3 tábornokok és a magasrangu katonatisztek aranyzsinóros attilája. József királyi herceg, tábornagy barátságosan üdvözli a sok is­merős államférfit és a magyar társadalom sok kitűnőségét Az egész kép mozgalmas, színes és megkapó, amin elvégre nem is le­het csodálkozni, hiszen a garden-partyn úgyszólván együtt volt minden, ami a ma­gyar politika, társadalom, művészet, iroda­lom elitjét teszi. * Szemtanúja voltam annak a lenyűgözően nagyszerű élménynek is, amit a katonai fel­vonulás képe nyújtott. Az Andrássy-uti Köröndön hat hatalmas tribün várta a meg­hívott vendégeket. Háromnegyed tíz órakor tűnt fel az olasz királyt hozó autó. Az au­tóban az admirálisi díszbe öltözött kor­regujfaliu—Bárclháza—Munkács és végül Nagy­ibe reg, Komlós, Ilosv.a, Bilke—Bolha útvonalakba. Más szempontból is elhanyagoltak e községek. Se Dercenen, se Fönn oson, se P. Kerepesen nincs posta. Egészségi szempontból is elhanyagoltak e köz­ségek. Percennek 2000 lakosa van, Formosnak 1200 s a Dercentőil 2 kilométernyire fekvő P. Ke- repecuek 600 s a többi még elszórtan fekvő helyek lakossága összesen mintegy 4000. Ezeknek se or­vosuk, se gyógyszertáruk nincs. Tisztelettel kérdem ezek u,tán az ösezkormányt: hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a Dercen —Fornos közötti 4 kni-es ut rendbehozassék s ez által az egész környék közlekedése lényegesen megjavittassék, továbbá, hogy nevezett községek­ben posta állittassék fel Dercen központtal, végül, hogy Dercen, Fornos, P. Kerepec községek rószé- re gyógyszertár léteslttessék Dercen központtal s körorvosi állás létesittessék, hasonlóképpen Der­cen központtal.** Az interpellációt Hokky Károly szenátor nyúj­totta bek Szeredai-Gruber Károly: VELENCÉBEN Nyár volt és ez történt csupán : Siklottam könnyű gondolán, S az ünnep forró éjjelén köröttem száz duhaj legény Vadul harsogta szerteszét az ifjúságnak énekét. Ujjongó jókedv, zengő éj s a tenger vize kéklő-mély, Néztem a boldog párokat s éreztem: éltem elszaladt, — A szellő mámorködön át elhozta őszöm illatát. A nászi város éjjele, Velence, csókok és zene, Számomra mind már semmi más, csak bódult, tompa zuhanás, — Hullnak az életlevelek, miként a drágagyöngy pereg. Melittám ajka néma már, nem várta meg, mig jő a nyár . . . A gondolán suhan velem egy bus-halálos szerelem, S a fénylő Canal Grandén át hallom utolsó sóhaját. Országutat, postát, gyógyszertárt és körorvost az elhanyagolt Dercen, Fornos és Kerepec községeknek! Leltei műterem .... a gondolatok finom összefonódása, az ön lelke megnyilatkozásokat keres . . . gondolatokat és ál­mokat megvalósítani, lám . . . itt sürgősen szükség van egy hibátlan MIR-SA-gépre. Tik, tak és gyönyörű leveleket küld­het az egész világba! Evén a MIRSA. MIROSLAV SVESTKA, PRAHA II, Václavské nám. 28. BRNO — BRATISLAVA, Dlouhá 6. — KOélCE. mányzó jobbján foglalt helyet olasz tábor­nagyi ruhában III. Viktor Emánuel. D" ~ö éljenzés és taps fogadja. Az autó * is nélkül halad tovább, az Andrássy-ut végén a király és császár, valamint a kormányzó lóra ül és szemlét tart a kivonult csapatok felett. Egy órán át tart ez a szemle. Ezalatt elég időim van, hogy végigjárassam a szememet a tribünök közönségén. Én magam olasz vendégek tengerében állok. Háromezren vannak és égnek a lelkesedéstől. A tribün első soraiban a Budapesten nevelkedő ba­lillák foglalnak helyet. Olasz dalok éneklé­sével szórakoztatnak bennünket. A szemben levő tribünön foglalnak helyet a diplomaták, akiknek soraiban hirtelen feltűnik Csehszlo­vákia budapesti követének, Kobr Milos- nak szikár, magas alakja. Frakkban van, valamely külföldi rendjel nagykeresztjének sárga szegéllyel ellátott fehér szalagja disz- lik a plasztronján. A frakk baloldalán ott fénylik a rendjel csillaga. Érdekes, milyen szeretettél üdvözlik Kobrt nemcsak diplo- imatatársai, hanem a tribünön helyet foglaló magyar urak is. Ugylátszik, Csehszlovákia budapesti követe kedvelt tagja a budapesti társaságnak. A diplomaták között ül Bek- szadi'án is, Szovjetoroszország követe. Na­gyon melege lehet. Folyton törülgeti hom­lokát ez a tipikusan örmény külsejű diplo­mata. Az osztrák követ katonai uniformist visel, mig a többi ország kiküldöttjén a dús aranyozásu diplomata-frakk feszül, telve rendjelekkel. A tribün előtt foglalnak he­lyet a katonai attasék. A rokonszenves kis japán attasé mellett áll a lengyel ulánus- diszben. A festői egyenruhát viselő angol szomszédja az elegáns, fiatal jugoszláv tiszt. Németországot egy tábornok képvi­seli. Ausztriát öttagú tiszti küldöttség, élén egy tábornokkal. Ott van az attasék között a daliás bolgár, a cifra román, az egyszerű amerikai, a tömzsi török. Csehszlovákia hadseregének képviselőjét nem látom. Az olasz követ és a katonai attasé ez alkalom­mal természetesen a díszsátorban foglal he­lyet. Mialatt igy nézelődöm, hangos éljen-ria- dal zug az Andrássy-ut felől. Ciano érke­zik. Az olasz tribün lelkesedése nem ismer határt. —■ Csá-nó!... Csá-nó! ... Du-cse!..« Du-cse! —■ zengi kórusban ezer és ezer to­rok. Ciano a díszsátorba siet és onnan fa­sisztamódra tisztelegve, mosolyogva köszö­ni meg honfitársainak tüntetését. Újabb éljenzés. Az olasz királyné és csá­szárné érkezik Horthy Miklósné társaságá­ban. Mögöttük Mária savoyai hercegnő udvarhölgye kíséretéiben. Az olasz tribün megint egy emberként emelkedik fel és per­ceken át zug az üdvkiáltás: — Sa-vo-ya! ... Sa-vo-ya! III. Viktor Emánuel és Horthy Miklós megérkezik a szemléről. Testőrök sorfala között a díszsátorba vonulnak, ahol már egybegyűltek a Budapesten élő királyi' her­cegek és hercegnők, a 'királyi és császári pár kíséretéhez tartozó előkelőségek, a ma­gyar kormány ta,gjai, a felsőház és képvi­selőház elnöke, a zászlósurak, Budapest fő­polgármestere és polgármestere, a kor­mányzó két fia és Károlyi Gyula grófné, Horthy Paulette, aki kék szemüvegén át. mosolyogva nézi a gyönyörű képet. Rövid cercle következik, amely azonban végetér, amint a Városliget felől katonabanda hang­jait hozza a szellő. Néhány pillanat... a katonabanda a díszsátorral szemben helyezkedik ... fehér lován ülve háromszoros tisztelgéssel vonul el Nagybaconi Nagy altábornagy, a kivo­nult csapatok parancsnoka és vezérkari fő­nökének kíséretében a díszsátor mellett he­lyezkedik el. • És megkezdődik a felvonulás ... A kato­nák kemény, ütemes léptei alatt megremeg a föld . . ­r ZÓLYOMI DEZSŐ* Glosszák az olasz uralkodópár budapesti látogatásához 6

Next

/
Thumbnails
Contents