Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-23 / 116. (4262.) szám
17 1937 május 23Lvasárnap. A magyar cigányzene ötszázados jubileuma A XVIII. században zokogott fel a hegedűn Cinka Panna nótája Barna Mihály, Cinka Panna ás Bihari a cigányzene fejedelmei •a Hogyan élt a Sajó partján Cinka Panna, az a híres?..* ■■ akinek abauj-cserháti kastélya otthona volt a magyar muzsikának, egyik Írásában elmondja, hogy fiatal korában atyai jőbarátja volt Vatzek Károly, egy zenekedvelő jáazópremontrei kanonok. Ex a Vatzek Károly cseh nevének ellenére lángoló magyarérzésü ember és a magyar zenének igen nagy kedvelője volt. Maga is elsőrangú muzsikus, aki kitünően játszott a hegedűn és a pásztorsipon. Alakját csupán Fáy feljegyzéséből ismerjük, de valószínűnek tartjuk, hogy a jászópremontrel rend feljegyzései, iratai között sok ismeretlen adat rej tűzhetik még reá vonatkozólag. Érdemes volna utánanézni, mert a magyar muzsika történetében Jelentős ennek a fehér papnak a szerepe. Hogyan játszóit Cinka Panna? Vatzek Károly elmondotta gróf Fáynak, hogy Cinka Panna különösen a lassú magyarokban gyakorolt szavakkal le sem irható hatást hallgatóságára. Az első részt széles vonással húzta csöndes kísérettel, a második részt aztán az egész kar kisérte, közte a diadalmas hangú tárogató. Az első résszel könnyeket csalt a szembe, a második résszel pedig feltüzelt, felgyújtott mindenkit, úgyhogy „mentek volna az emberek néki akárminek, csak vezette volna valaki". Ax a dal pedig, amit Cinka Panna ilyen könnyet- fakasztó, majd lángragyujtó hatással játszott, az öreg kanonok szerint a Rákóczi nótája volt. Cinka Panna életéről tehát eléggé megbízható adataink vannak. Pontos genealógiáját persze nehéz megállapítani abban a korban, amikor a cigányok még legnagyobb részt a nomadizálás állapotában vannak. Cinka Lutzi volt az. édesapja, maga is kitűnő muzsikus, Lányi János sajógömörl földbirtokos kuriális cigánya. Lányi János igen szerette a muzsikát és sok időt töltött a cigányok kunyhói között Itt tűnt föl neki a gyermek Cinka Panna játéka- Annyira megtetszett hogy bevitte a kúriára és hozzálátott zenei képzéséhez. Rozfayóróí kiváló zenetanárokat hozatott melléje, de Panna —' aki nevét a földbirtokos Anna nevű feleségétől kapta —■ 14 'éves kofában már többet tudott valamennyi mesterénél. A hangjegyet azonban nem tudta megtanulni. Tizenötéves korában férjhez ment egy nagyon derék szegkovács volt a férje, aki szorgalmas mesterember volt emellett kitünően muzsikált Cinka Panna jó feleség, jő háziasszony és jó anya volt. Gyakran segített férjének nehéz mesterségében és sohasem félt tőle, hogy megnehezedik, eldurvul a keze a vonó fogására, öt gyermekük született, mind az öt elsőrendű muzsikus volt. Ott éltek csöndesen a Sajó-menti házban, de amikor a nyár eljött, nem lehetett bírni sem a Pannával, sem a férjével. Nehéz lett a födél fölöttük, kimentek a szabadba, a Sajó partján vertek sátrat és az egész nyarat ott töltötték. így tört ki Pannából civilizált állapotában is a nomadizáló hajlam. Meg hosszas vándorutakra indult a bandájával, bejárta Lengyelországot, Romániát, mindenütt nagy hirt és nevet szerezve művészetének. Csodálták és rajongtak érte. A termete nem volt szép, alacsony és görbe lábú volt, a nyakán sebforradás, de az arca valami tüneményes szépségű volt, a szemeiCtnlm Panna ereded szerzeményei közül 8 mentett meg egynéhányat azáltal, hogy hallomás után kottalapra vetette őket, Fáy elmondja, hogy egy feledhetetlen délutánon a jászói rend vendége volt és ott, a prelatura kertjében kettesben volt az imponáló alakú, piros arcú, őszhajű fehér pappal, aki rajongással beszélt előtte Cinka Panna muzsikájáról. Vatzek Károly sokszor hallotta híres Cinka Pannát, aki Csáky Imre előtt is muzsikált és annyira megnyerte a bíboros tetszését, hogy remekmívű olasz hegedűt kapott tőle ajándékul. Valószínű, hogy Cinka Pannát anyai nagyatyja, Barna Mihály vitte a bíboros elé. be pedig veszedelem volt beletekinteni. A művészet megnemesitette egész lényét. Szívesen látták minden társaságban, mert őszinte, szerény és kellemes volt a lénye, vallásában buzgó, erkölcsi életében feddhetetlen. Társalgása kellemes és mulattató, emellett mindig szerény, nagy sikerei sem kaparták el. Tiszta és illedelmes, kortársai ilyennek mondják. Az akkori szokás szerint a kuriális cigány diszöltözetet viselt. Cinka Pannán vörös nadrág, mente, kócsagtollas kalpag, sárga csizma volt, mentéjén gazdag arany- sujtás, nehéz ezüstgombok, kalpagján rubinkő. Érdekes, hogy az ékszer szeretetében mennyire megmutatkozott cigány alaptermészete, nagyon szerette a csillogó ékszereket és töméntelen gyűrűvel ékesített* ujjait Arcvonásait is ismerjük ma már, 1895-ben 3r. Váll Béla, a Zene- és Színművészeti Lapok akkori szerkesztője a Sajógömör melletti Csoltón egy földbirtokos ka* riáján megtalálta a Cinka Pannát ábrázoló, addig ismeretlen festményt Cinka Panna nemcsak játszott, hanem költött !s nótát Három nóta maradt ránk Vatzek Károly hú Jegyzésében. Ezeket Vatzek Fáy grófnak átadta, akf nyilvánosságra is hozta. Egy dallama ma h széltében-hosszában Ismeretes. Dallámköltése átmenetet jelent a kuruc-korszak muzsU kája és Lavotta zenéje között, minden vonatkozásán bán magyaros és értékes. • • • Tömérdek latin vers szól róla, leírják alakját, arcát, játékát, születését, halálát, hírét és dicsőségét. 1772- ben halt meg, végrendelkezése szerint díszruhájában temették, ujjára gyémántgyűrűt húztak és melléje fektették a Csáky bibornok ajándékozta Amati-hegedüt, Sírkövére gyermekei, négy fia és leánya latin ver* set vésettek, mely magyar fordításban igy szól: „Csillagokig híres hegedűs, Cinka Panna e sírban Alszik, örök hírnév fedje be szent porait. Asszony szült engem és én hirt szültem e névnek, Hírem messzire szállt, bárha a sir befödött. Édesanyámtól csak keserű halált örököltem, Én maradékimnak hírnevemet adom át." Amig magyar cigánynóta zeng, Cinka Pannának éppen úgy megmarad a hire, mint ahogy Bihari János is helyet kapott a magyar zene Panteonjában ... A ixxlarémia Irta: Dr« Thuróczy Tibor A sok beszéd és a még több hivatott és nem hivatott kéztől származó Írás után érdemes ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni. Érdekli a gazdát, a vadászt, az élő és lőtt vaddal kereskedőket s a tejfeles mártással, gömböceid szívesen élvező sok ezer nyulevöt Szóval közérdekű kérdés lett, ami ldkivánkozik a szaklapok keretéből. Évek előtt olvastam egy volt hadifogoly cikkét, amelyben leír egy kirándulást Mongóliában, amit tanig uz prémvadászokai tett. A kirándulás, azt hiszem, a bobaknak szólt, egy föld alatt lakó nagyobb rágcsálónak. Ebben azt mondja: bár a pestis terjesztőjének tartják, értékes préme miatt mégis vadásszák. Akkor nem értettem, most sejtem, hogy elejtői olykor megkapták ettől az állattól a tularémiát. Biztosan erről a betegségről lehetett szó, mert tudjuk, hogy Oroszországban három nagy gócpontja is van. ösmert Északamerikában és Svédországban, hol a lemming esik ennek a betegségnek áldozatul és ettől kapják meg az emberek. • Hogy hogyan és mi utón jutott Ausztriába, egyelőre rejtély, de 1932-ben fellépett és múlt év őszén Morvaországban tűnt fel s most Szlovenszkó délnyugati és nyugati részeiben is. Középeurópában, úgy látszik, legfőbb terjesztője a nyúl, de valószínű, hogy minden rágcsáló megkapja és tovább adhatja. Tehát tularémiás lehet a nyúl, üregi nyúl, mókus, ürge, hörcsög, patkány, egér, hódpat- kány, a ház körül tartott állatok közül a házi nyúl és a tengeri malac. A fertőzési kísérletek azt mutatják, hogy a nyúl és a tengeri malac az, amely a leginkább fogékony. A fácán és a fogoly teljesen immunisnak mutatkozott. Ha ez igy van és nincs okom kétkedni benne, úgy teljesen érthetetlen az a hatósági intézkedés, amely őszkor Morvaországban, most meg nálunk tiltotta meg ezen szárnyasoknak a járványosnak nyilvánított járásokból való eladását. Jelenleg e tilalomnak nincs semmi jelentősége, mert hisz benne vagyunk az általános tilalmi időben s igy fácán vagy fogoly sem terítékre, Seín eladásra nem kerül. De végzetes következményű lenne, ha e tilalom ebben a kiterjedésben megmaradna 4 vadászidényben is s a vadászterület-tulajdonosokat eltiltanák a vadászattól. Nem maradhatna ez jogi következmények nélkül. Foglalkozzunk egyelőre magával a járvánnyal. Haladása lassú, mert hisz négy év kellett neki, mig Alsó- ausztriából átkerült hozzánk. Ez megnyugtató és reményt nyújt, hogy terjedését meg lehet gátolni. Nem nagyon ragályos, mert sehol sem járt az állomány teljes kipusztulásával. Többször megéltem már nyulra- flályt májmételyt és más vészt. Ha Júliusban ezt hallottam, hogy vakból Prtvigye körűi vész a nyúl, akkor már augusztusban döglött Érsekújvár és Komárom környékén. Sok száz kilométeren végigsepert gyorsvonat! Sebességgel és alapos munkát végzett. Mutatóba is alig maradt nyúl. Két, három évig tartott, mig élértük a rendes állományt. .Mit tett a vadász ilyen esetekben? Ha értette ezt a mesterségét, úgy, amint lehetett, alaposan levadászta területét. Lehetőleg kilőtte az állományt. Akik nem értették ezt a huncut mesterséget, azok — kiindulva azon feltevésből, hogy, ha magától vész már a nyúl, akkor nem szabad még puskával is gyériteni —- nem vadásztak. Az eredmény az ellenkezője volt annak, amit vártak, mert a métely továbbra is megmaradt területükön és sokkal tovább tartott, mig rendes állományuk lett, mint azoknál, akik radikálisan avatkoztak be. A magyarázat kézen fekvő. Ahol valami élő lény nagy tömegben él együtt, ott ragály hamarább léphet fel és gyorsan terjedhet. Gyér lakottságnál kisebb az esélye. Ennél az igazságnál látom annak a lehetőségét, hogy gátat emelhessünk a tularémia terjedésének. Ma Szlovenszkó területéhez viszonyítva még kicsi a körzet, ahol befészkelte magát a tularémia. A főpárzási időnek vége van, a nyúl már nem mozog annyit. Benne vagyunk a tavaszban, sarjad, nő, éled a mező minden terménye, terített asztalt talál mindenütt a nyúl, nem kell messze mennie. Mindez csökkenti a fertőzés lehetőségét. Ez a kedvező idő tart szeptember végéig. Morvaországban az a vélemény, hogy már tűnőben van a vész, csúcspontját már rég meghaladta, öt hónap elég volt ahhoz, hogy kiélje magát Pedig abba az időbe esett a nyulvadászatok zöme, mikor alaposan össze-vissza keverődik a nyul- állomány, ebbe az időbe esett a bakzási idő, mikor a bolondulásig hevesvérű kan nagy vidéket becsavarog. A fertőzés lehetősége tehát az elmúlt hónapokban sokkal nagyobb volt, mint most és a közeljövőben. Ezt tudva, remélhetjük, hogy mire felszabadul a nyúl vadászata, akkorára nálunk is a múlté lesz a tularémia. Az élet azonban realitásokból áll és nem illúziókból s igy arra is kell gondolnunk, hogy esetleg szeptember 15-én egy vagy több helyen még lesz tularé- mia. Ezt az eshetőséget is figyelembe kell venni. Azt az intézkedést, mely egész járásokat fertőzöttnek nyilvánít, mert a járás területén egy vagy két község területén tularémia van, hibásnak tartom. Egy járás területe nagy, másiknak olyan az alakja, hogy azért, mert — mondjuk — északi csücskében van egy fertőzött terület, még nem kell az egész járás területét vészterületnek minősíteni, mert talán földrajzi lehetetlenség, hogy déli sarkába is eljuthasson a baj. Viszont lehetséges, hogy a szomszéd járás, melynek közvetlen határán fekszik a fertőzött község, előbb van kitéve a veszélynek, mint a járás, amelyhez közigazgatásilag tartozik. Ha egy községben megállapítást nyer a tu- larémia, úgy elegendő azt a községet és a vele szomszédos községek területét, a járások határainak figyelembevétele nélkül, vészterületnek minősíteni. Ha valamelyik község területe kicsi, úgy még a második ^totoMxkd területre is kellene ezt kiterjesztett. Ezekenvi -i *winri|ti*prBUDAPEST. —- (Budapesti szerkésztőslgünktől.) Láttuk a cigány muzsikájának útját Kenderszakállu Zslgmond korától a szatmári békét követő időkig. Királyi udvarból főúri udvarba került a cigány, hogy a kuruc korszakban népmuzsikussá váljon és demokratizálódva a magyar népies müzene és akkoriban a népzene hivatott interpretálójává váljon. Még a barokk-udvarban is találunk cigányt, mint Barna Mihályt Csáky Imre biboros-érsek oldalán, de igazi helyét és jelentőségét a cigányzene a XVTÜ. szazad folyamán, a középnemesség udvarában, a kúrián találja meg. A magyar nemesnek vált őrömévé, végzetévé, életének felvidámitójává és sokszor tönkretevőjévé a magyar cigány. De ha sok ősi vagyon is úszott el a cigány miatt, soha sem a cigány kezén, mert ez a bohémfajta, ha szerette is a pénzt, csak azért szerette, hogy megszerezze magának vele a könnyelmű élet feltételeit és lehetőségét A cigány kezébe került bankó nem maradt ott, hanem azon nyomban továbbvándorolt... A cigány tehát a XVIII. században bevonul a kúriára, a cigány zenéje kuriális muzsikává válik. Itt van igazi előretörése, a magyar nemesi udvarban. És itt válik szereplése szociológiai és nemzeti szempontból is a legfontosabbá. Minden igazi magyar urnák megvan a maga cigánya. Ha nem is él a cigány a kúrián, de odatartozónak tekintik. A barokk-korszak reminiszcenciáinak megfelelően udvari muzsikusnak tartják és sok földesur egyenruhát szabat kedvelt cigányának. Igen divatossá válik a veres nadrág és a sárga csizma, mint a cigánymuzsikusnak egy századon át meggyökeresedett rendi öltözete. A magyar nemesi udvarban K magyar ur büszke a cigányára, dlesékitfk vele és arra törekszik, hogy Jobb dgányn I*gyeg.|MWom- szédjánál. a* Övé legyen a legjobb hetedhét szomszédságban. Nincs a társadalmi életnek olyan megnyilatkozása, amelyen a dgánymuzsika szerephez ne jutna. Installáció, lakodalom, névnap, szüretek, vadászatok nem mehetnek végbe cigánymuzsika nélkül. Gazdag a műsora a cigánynak, magyar népi zene (magyar müzene akkor még nincs!), német ária, sőt még egyházi dallam is felcsendül a húrjain. Térfoglalásuk bámulatosan gyors. A XVIII. század legnagyobb és leghíresebb kuriális cigánya Cinka Panna, akinek emlékezetét a nóta úgy tartja fenn, hogy kőből való volt az ő szive. A kőszívű Cinka Panna Róla is nem annyira okiratok sora, mint inkább hagyományi anyag szól, de ezt eléggé hitelesnek tekinthetjük, mert kortársai közül sok megbízható ember adta át a róla szóló hiteles adatokat az utódoknak. így a XIX. század magyar muzsikájának egyik igen érdekes alakja, Fáy István, az utolsó Fáy gróf, a területeken kötelezni kell a tulajdonosokat nyulállományuk kilövésére. Az ilyen esetekben a szenvedő a vadászterület tulajdonosa, ki nagy költséggel köteles kiirtani állományát anélkül, hogy valami haszna lenne, mert hisz nem adhatja el nyulait. Hajtó, fuvar, töltény pénzbe kerül, a terület bérlete és óvása is. Lehet ilyen áldozatot kívánni az egyestől? Nem. Annál kevésbé nem, mert az ő rovására mentődik meg a közvagyon. Ebből az következik, hogy kártalanítani kell! A takonykórnál nemcsak a beteg lovat irtják ki, hanem istállótársait is, ha reagálnak a maleinozásra. Az állam ily esetekben térit. A magyar törvények értelmében legalább is tette és azt hiszem, ezen törvény még ma is érvényben van. Gyermekkoromból emlékszem, hogy valamilyen nagyon ragályos gümőkór pusztította a marhát ezen a vidéken. Ennek megállítása céljából kormánybiztosi hatáskörrel szakértő gazdák voltak kirendelve, kik a beteg és gyanús marhát felvásárolták. Ilyen módon kellene valahogy a kárt- szenvedett vadászokat kártalanítani. Valószínűleg nem lenne pénzügyi probléma, mert hisz nem kellenének milliók, viszont sok milliós érték megmentéséről van szó. Az állategészségügyi alapnak kellene vállalni ezt a terhet. Annák az időnek már régen vége van, mikor azt mondták, hogy a vadászat a nagyurak költséges szórakozása. Egész igaz sohasem volt, mert akkor is sok vagyonilag gyenge ember vadászott, ma azonban száz és száz kisgazda, tisztviselő, polgár talál szórakozást, örömet, testi felfrissülést vasárnapi vadászkirándulásában. Ezekre elviselhetetlen veszteséget jelentene, ha területeiken nem vadászhatnának és még nagyobbat, ha kártalanitás nélkül ki kellene lőniök nyulállományu- kat. Ha gátat akarunk emelni a baj terjedésének és mentesíteni akarjuk országunkat, akkor ki kell pusztítani a veszélyes és veszélyeztetett részeken a nyulakat és ezért kártalanítani kell a veszteséget szenvedőket. Közérdek! Közérdek, hogy megóvjuk nagy értéket képviselő nyülállományunkat. Közérdek, hogy ez a betegség, amely az emberek egészségét is veszélyezteti, megszűnjön. Ennek érdekében a köznek kell áldozatot hozni. A .kérdést csak gyökeresen lehet megoldani. Nagy kár lenne, ha ez nem sikerülhetne. Úgy nézem, hogy nyulbő évünk lesz és ahol nincsen tularémia, ott meg is marad a szaporulat, mert a falu népe megrémült a megbetegedések hirétől és egyelőre nem mer nyplhoz nyúlni. A más években lebotolt, ösztö- kével levert, hurokban megfogott sok nyúl megmarad, szaporodik és ugyancsak be fogja népesíteni a területeket. Kár lenne, ha a betegség továbbterjedése folytán ez a nagy állomány elpusztulna és kár lenne, ha a betegségmentes országrészek állományát nem lehetne értékesíteni. Túl sok maradna meg, nem nagy örömére a gazdáknak. Minden ragály esélye is növekednék. A jóból is megárt a sok és túlsók nyúl, kétes áldás. Már ma hallani hangokat: én nem fogok ez évben nyulat enni. Ha a rémmesék tovább fognak hangzani és nem történik semmi a betegség megszüntetésére, akkor a nyuTevők száma mindinkább csökkenni fog és a nyúl nem lesz fogyasztási cikk; Pedig,-azt hiszem, a félelem fölösleges és alaptalan. A hatóságok éberen figyelnek, hogy a fertőzött területekről ne kerülhessen nyúl a piacra. De ettől eltekintve a vadkereskedő az átvevésnél saját érdekében mindig erősen selejtezett és minden sovány, gyenge, beteg kinézésű nyulat visszahagyot. Eladásra, piacra csak jó, egészséges áru került. Ez igy volt mindig és hatványozottan lesz igy ebben az évben. Saját érdekében fog óvakodni a vad- kereskedő gyanús kinézésű nyulat át'-nri. Aki pedig •nn«k dacára fél, no* az vegye meg nj uzva a nyulátl Lenyúzott állapotban mindent elárul. Persze, aki vad- ját dugva, olcsón orvvadászoktól, orvgazdáktól veszi, az jól tenné, ha ebben- az évben eltérne ettől a nem éppen dicséretes szokásától, mert nem tudhatja, hon- nét származó nyulat kap. Piacon, vadkereskedőtől mindenki nyugodtan fogja vehetni vadját, még akkor is, ha nem szűnt volna meg mindenütt a tularémia. Azt hiszem, helyes az a tanács, amit a Mezőgazda- sági Tanács a szaklapok utján kiadott. A fertőzött területeken kímélni kellene a.görényt, menyétet, rókát, karvalyt, héját. Hadd fogják ki a nyavalyást, hisz ez úgyis könnyebb zsákmány s igy ezekre fognak inkább vadászni, mint az egészséges egyedekre s ha véletlenül valami az egészségesből vagy fácánból, fogolyból is pusztul, hát kisebb baj, mint ha a beteg soká él és sokat fertőz. Azt hiszem, sok hamis hír került forgalomba a megbetegedésekről és az állítólagos halálesetekről. Kik lettek betegek? Túlnyomóan cigányok és közismert hurkolok, orwadászok. Ezeknek is könnyebb volt a beteg vadat elfogni, leütni, mint az egészségest, akár a ragadozóknak. Legálisan szerzett vagy vett nyultól tudtommal senki sem betegedett meg. Haláleset eddig* hála az Istennek, nem volt. Dr. Strizl drétornai nagy- birtokos halálát agytumor és az abból keletkezett általános fertőzés okozta. Hogy néhány helyen fellépett a tularémia, az tény* de sem reánk, sem nyulállományunkra nem jelent egyelőre komoly veszélyt. Több, mint valószínű, hogy megszűnik s ha nem, akkor is meg van reá a mód, hogy megszüntethessük. Mindenesetre cselekedni kell és meghozni a szükséges határozatokat, hogy ameny- nyiben a nyulvadászat kezdetével még lennének vidékek, ahol van, ott az ellenrendszabályok késedelem nélkül életbeléphessenek.
