Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-16 / 111. (4257.) szám

•qnrjojTinjta ja tust

ttago.íStx p'bui ‘jazu. u qnfxusaBj tgqgoBAizá V qe qugnajfgx josobaizs jjaj jazziA áSq jogú ‘quiipiLÍu ^oar qxmx^i’B.S? ]xiq<j9u saunj -pj ‘axqúnqoAiioq v qpfjozfBx pqepíszBJ -ba v JÉhmu jfS'oq1 ‘zb Bqqxj ÁupAjBjnui' y

•■Bqx^Xnpj b qxiiifl BAS'oqioso sa puqBj zta Kqre qunffríj jxeui ‘qnfpzaq injoszxop aes -gia ‘jojoqi b quffjJBj af^gj ‘qu'nzaAiaq jjoau -pj BxpqfBjzSB 9pp qannPIo zy ’sain qxrnz -oq pjfpnirai iS’oq ‘qufjBjnui.ffaai xipjmzg ■axaqq.fnoq qqof u nof|ozfB.i j0jzs9.iaqszpxBA xnoxpqi iBApjpxq xqB[BA AS’oq ‘qaq z-b quso zaqrarB ‘uBOjpd b qi^ii j9yuoj I8oq ‘qaxrqozaa b xq esqn9[0.f s? ipoipdBj^s ASa pj uoggBjmn zseAtiq y

*NYay3iycTYX3S V SYHHOd

>jOAUBA]einuj soAUQ>|jozsog ----♦♦♦---'u

xnaqBxpioq b spzBj.fi :itbq *xu9q sojoa y :u»q0[Bd ‘eSpiiABposo qod^Q :^Sbm ‘sjiodojjqois :upjsuBH ‘xajpxuoiiq 000€ :soppsz ‘qpzBjn [bjbij y :ppa-au^Bi\i

: 5jBnjBqzsB(BA

jnzoq qsAAuoq ozaqjoAoq b >{bjjozbuiibj -nf y *inuiiBjnf qpujajazs jaAÁuoq qxAiaxu ÁSoq ‘xq qpfpqjzsBipA qnSBiu qoxBA'SEiu sxq sajxaAufjp b pqpjpA9.f isapq soupp •ÉfdBq bajbzsáSb^ ‘1A3 zopxSuog sp auuiaz ‘BqspiBJv sijbh «pjpspA ‘jiSxbw jojub>i

jaaÁuotfyapupíD zo tq i/p|)ot|}:sD)pti íjnpDUJ qDjjozmijjDjnJ ff

19Ai(ug)|uiO|ein( deq jeA6euisi)f 10|oqei£OAOf i»eq touer

youjusjpfDifumu díődj íjoídApd^ siyj n tuodo ipsoqunj-------♦♦♦--------•e

qSaAq zb umpiaq

qBXBpzuad b s qrpasauoÁ.ote'Pi ubswi oxuo bjhá8 y •OAJtQ'ji ub’a p BjuuCfí b foq.B ‘axApq b bxxb pddasazxA aJoó qxmsjiiaddiQgQ ‘qa-j -ouxtrq jurai ‘qqmozsASo jBqqos sppioJoóxn y jquBnpAupzzoq zaqgaxaiinj2!^ v ^FT8 ‘zotI -pzsBjtuAS b xpqB ‘zoqqoBpd b xpqB A“oq ‘jnqpuB ‘aaarasfaq ^oBpd b jsax^fíjzíj B jza xfBiSSBjjnf :gzaqj9AQq b jBpB[0} y -Bjps -ppAii ®9ATi zb iftmzaApq1 jgaxpnyzp A3a bí -pzsBjnuíS jxqpjpq npjzy •’saj^nijízíj

JL3& jtrrni ‘qqoÁSBB psgaAaq nnBjBA Bsp[iAa q0aA[0ra' ‘jfnnqzsBpA jaS'aAn BioapfB zoqfppxj b zaqqig •iuq'ej'inf qniuiBqB epq jtoib ‘tniB[ -ba üba pAiqi ASoq ‘zb ixraniBq ‘oqSaAn zb iuib{ba ajeqi |n.i0q; ASo-qi ‘gflp.pq; b zb rag^j;

vjnAO

‘jnj xazsjpq isxw xsnaqjjBjv ‘q9qoH ‘qajapA uajsi rqjpAJOH ‘íPd s9JnV :uasnBH ‘p^psa sxq y :^bjiv ‘qa^Snj izsbabx rqjBzsqxw ‘jpAxjqapp b sp BqjnÁQ :jaujsB>i

fppaqsopjBX 9zouiy\ ÍBpsaXSB^ ‘{aj Suxpads ippjaf biujbSjozs jBqBxniBjnf y •qBxiiBSJBjBqunxu qqBSBiuiBSjozsSaj eMb^ qojBiíSBi\i sx^ b zojppupfB pAAuoq xnoj -pq uapq a inzoq xaAXuoqqatnja.íS sajxqSr -iá S03-9pBiqA^uoq iBAfy E isoBq sonpp

•J9fBAIU'[0JSnj qopB U0S0AIZS

xi9 ‘tapzzoq ífajialS' xiBX'jpq qBso ‘tuzoaxx -pqjop ZS0] >[0J0Ap05f BJÍXl Bl[| ‘npjzy — :qoz9 jfixi'upjxx' S'pnx' sgpeaza zy -aioSdA -0f B jpjpq|0unq xoqxuiB ‘quqoA qoSoppg •goq j0J[> b ptnppz •jbCxbaxz9 b .ox“-0-A BJAXZS XII0,S q'IA.00 ÁSoq ‘jp’JBCiBfBJiq hbC-pAupinai ‘xnazstq jzy ^qqpAoj iKBfp'iiOf^ •tazofoqpj ‘ixrCxxq Bqpp -pp poq maxi ‘qeqarpjgxxj QBxjpq ’^bsq — •BqUBAXZB B ^Bqojspq; -©fgq po-axB saAiasajf ‘xxrnoq jxnr jjoa jípj;

IiaBjfxiiÁSpj pBnnozy — :j|ozs 'qxxf-bj BuojBq jjoqozs zgqxnapASaj b api ‘Á“a Sara ÁSf Á®oi[i ‘jxraBfBA qBjSoqBxn qiuj y iqoqBfpsO'UB.iBd ‘qassap — •JíO'j['XXx£Svp.I 90- J0itö0 JJ0A-xq q 'J.IBAIZ9 zoqiop ASa jjaqBJ ^nqqa sa qpS'apaa'A ajjajfn 0qq0z9.iBq.1gq ü£bu y

i®i” wíia —

•qBjjopiBj BqigzXnptj -op b nasarrajjo ’Bqzpq b jxxxj juaddeza -Saxw pq b ejpq^ssajaqi pqqajdgi s^uajB^

'Bfjamog *9UO MüJO

pfuapinxu *qaraxa^8 uapuxxu JoquaXp Sopjog ‘jnzoq X89U b qBzsA^ qqazsSai b zsbabx *qauáapq Xu^Sazs qos aS^szs^Sa api zsaq ‘qaupi lazz^iu sap9 qojpidsq ‘qosB^i ‘;xpiqau b qufn/uá BAppzs BjSpJiA-pjSpxiA ‘syqumu

sjq qos 8gurarnz u^jo soSpxiA qgzara y „•qBupxn

qa3a zb buubszoh“ : luapi zb Jlu^saja *qBUzpu;Ji uoSuBq sbSbiu qBJBpBiu giqau? zy •qBuipA 9qqgijni J^qapq iBfqiuoi qopjaopqy ‘loSpxiA qos izsBqB| uoqppaiouipXÖ •pfljszpd pigz ‘d^zs Bjpugj b íi{Jaia3 ‘ip^ioqi ‘iÓ8pjiA9q igqpiöí B IBSOJM 'j$Au B 8pzgq *191 b íjnxnp A8oq ‘juppJIH ‘iJ^lBq 89 pqpi 9A[B zb xuaizsaxq9P3 'liapinzs pffn uapuxxn X3oq ‘jxriapxíH ‘lapzsauuai 9ajb zb xujzsajqaiaj íjofSajM •jBJjppBUi ‘pXuu9jdBu ‘iBA9SnBHíd >toS ‘[BApdxuod saXu9jdBn ‘zsbabj b ngíSajV

‘ZSVAYX V-inJBspA ‘-j -o TfA ‘BipziQ jbSxih •aqqaXuuaxu b iBssnraq ASopj ‘uadazs no qozoqppxuj ‘Bxpoaxs qoinjoqpji *epo qaÁSauxp joqxxuy

ippqoun ni pBjXSBq 1x91^ ‘xubáuBíÍSeu Bgpxa 'qazaXxiuoq upíjjg ‘qa/CSauip UBxqBÁQ

•uBÍxxs >1jití?u 8pxiA ‘xnpXuB/ÍSBU B qxzsqaj uaqaAOj jzsaxaq Á83 lu9,9zs gpmai y

•yrais wyanvaovn

•ppaqsópxBx ‘S0A9 gf ‘soupp b^uba "M

•dazs : Bfpuoxu ;zb zy ‘dfiaq aqqunjjaq B xqy ‘pixaq qos jbiu zb ipjaqz^M ‘pXií 8910 xquas ijojbi uia>j

'uBqzsBABi saS9sdazs y ‘uBqqEzsAa nxoXuoAS a qBSf) ‘qoiBqiEi xuan Spuxxn pjín

‘qoiBiBi loSpxiA qqazs-puqqazs

•qoxEf qBSD axxauiy ‘qoiBjB) bjSbjia iinuapu;i\[

*uaqA9 nxoXuo^S b uaqq3 ‘uaAoq Sbjia isoxu uba

•gímzs ‘o *rnA ‘BqsiJBiv sfJBH

•Bxn qaumoí b s qauS9 zsySa zb ‘bSbui 9H9TO Q qssa Bjspppxux ixajv •npdnsa xuoppiux ig X3oh ‘8aiu xuoiBinxu pzz3 ‘ipuií A8a zaquapi tnEqÍB zb Saqaxp s

’bxpuij laxuaza}} raoiosainq xauxxBOJQ ‘BfSuBXBq sxq ‘BÍpja qBuqun|Bj |Bi9zs8aiu bh

’onvhvh v ivaozsoaw vh

•ppaqgopxBx ‘90A9 gf ‘soupp bXuba ’N *nBqiBiopuo8 :sx uiaa uasa^i9«iazs bh ‘óba qqpÁ gqqojo s 189x0 9 aa *P^u9xaax uapunH aippsaAp XS; 53 ‘89 zb ai;aA zoqpSEiu jxainzg ‘Xupisjq BAxp Á3a Bf9qBf qaujCpw ‘zpq ni^qxpSoq X8a óba ‘uBjzsnd i;oX8Bqp zy ‘nBqSpsso^uBSBin Sapxx B oitoh

’VAHY ZY

BS9B2 csaA9 ‘BqsnixBjv u^aj

•lisopq soupp bSbxo 9f ‘saApaq b jzb 3aj\[ ‘ijsoBq gizsaqxazs y uajsi S®111 T?fpiY

•Bf9íoSoiiJBd aSb^t

qoxB^SBxnsxq b q

*Bf9Z0qBpB AiíOO^J B 1JOA ISOBq soupp nnaqau i;opinq sí 13 xsapq gizsaqxazs jxj\[ ‘xnaiJaAu laA^íuoq d9zs AS3 UBfdBUop 19AS11H

•X3NÖZSQM

•ppaqsapx'Bx‘s»Aa gj; ‘Xpqi^ buiÖizs

•qOlBfpBSlA ‘ZSBABl B UJ *zoqBqumu b pzzoq qunssBq ‘paxqa|oj sí xuaAizs ua zy ‘3^1901 qópxa zb zsai soSubh

‘BJBpBUI uaisj ZB Q ‘BiiopiBSara uaisi ixajM *BqxBpBin nopípuaisi Z3 *UBqsB8Bxn b [qzs BixxsoBd

•aqouxxq zsbabi b m ‘uaqaSaAaj b 19ZS BixxsaBd •BfBOBq 8apiq qaupj b H1UU13 ‘Bjxp.íu b ppiQz ‘qBj b qauzaASna

•IQQNOWaiH ZSVAVX- SSl —

*OYHIA XSOW MVA

ívsyai xohvadvh six

— 8SI —

I

— 154 A fwkuíi-údalt

Pali nagy fiú, 5 az osztály lajtorjája. Ha árba állnak, mindig’ ő az első, van is te- intélye a társai előtt. Ő az értelmi szerzője az érdekes játékoknak, tréfáknak. Neki fogad szót a gárda. Mind neki szolgál. Nines az a mulatság vagy csíny, amelyben nem Pali volna a főkolompos.

Most is titkolózva sugnak-bugnak Kovács Bélával.

— Hallottad, mit tervez Pali? — kérdezték egymástól a pajtások.

— Nem tudunk semmit, a Béla az egyetlen meghittje, azzal főzi ki a terveit.

Jó volna megtudni, mit sütnek ki, mert ihogy az jó mulatság lesz, az bizonyos. A kisebbek kíváncsian lesték a sugdolódzást és szerettek volna valamit ellesni a nagy titokból. Tudták, hogy Pali tervei mind érdekesek.

így történt most is. A két nagy fiú elhatározta, hogy mivel ők már nagyok, a kis pajtások előtt ki kell tűnni valamivel. Azt tervezték, hogy cigarettázni fognak. Igenis, cigarettázni.

— Igenis, dohányozni fognak. Mi már nem vagyunk gyerekek, minket már megillet egy kis füstölés.

— Persze, persze — bólogattak a pajtások.

— Nem is értjük, miért tiltják meg nekünk. Kifogunk mi az öregeken. Nem is tudják meg, nem is veszik majd észre.

Törték a fejüket, hol vihetik végihez tor- vüket. A lakásban nem lelhet, ott meglátják. A kertben mindig jár valaki. Olyan helyet kell kiszemelni, ahol zavartalanul élvezhetik a tiltott gyümölcsöt. Ezért sugtak- bugtak napok óta.

Ugylátszik, a hosszas töprengésnek megvolt az eredménye.

Egy szép napon a kisebbek kilesték a nagyok búvóhelyét. A kert végében állt egy nagy faláda, nyáron abba tették a homokot, amit az utak felszórására használtak. Most üresen állt.

A két nebuló belehajt a nagy ládába, és ott vigan füstölt. VirtuSkodáéból. A cigaretta igazán nem ízlett egy cseppet sem egyiküknek sern.

A kis pajtásoknak nem került nagy fáradságuk na a rejtekhelyét felfedezni. Nem voltak árulkodók, de tudták, hogy egészségüket, is veszélyeztetik. Hát, amint az üreg kertész eli'bíik került, annak besúgták a dolgot.

Az öreg régi cseléd volt a (háznál, aki szivén viselte ura és a gyermekek jóvoltát.

.— Na, rnegálljatok ti csibészek, — zsémbelt a jó emiber, — elveszem én a kedveteket a cigarettától.

Megfigyelte, mikor bújnak a ládába a jómadarak és amikor javában pöfékeltek, elkiáltotta magát:

— Tűz van, tűz van, ég a láda, nézzétek, hogy füstöl.

Tényleg füstölt a láda a fedő hasadékain keresztül.

— Hamar vizet, oltsuk el a tüzet! — kiáltotta az öreg kertész. Azzal már szaladt ő is meg egy pár Jakó is vödrökkel és zeupez bele a ládába a jó hideg vizet. Persze, hogy hamar eloltották a tüzet,, hamar megszűnt a füstölés.

Elázott a tűz, de elázott a két tacskó is, akik szégyenkezve, az összegyűltek hangos kacagása közt, csuromvizesen bújták ki a ládából.

A kisebbek öeszenéztek. Na, ez nem is lehetett valami nagy mulatság! Szánakozva nézték a két hőst, amint hosszú orral elsomfordáltak. Mindenki azt hitte, ihogy ezeknek ugyan örökre elment a kedvük a virtuskodástól. Megjegyzik ezt a leckét.

Nem úgy történt. A megszégyenítést erős dac váltotta fel. Csak azért is.

Bevonultak a kis kerti házba és ott beszélték meg az u/j tervet. Pali vitte a szót.

— A kertésznek csak a kicsinyek súghatták be a dolgot. Ha ők nem tudnak róla, nem esik rajtunk ez a szégyen. Most úgy kell a tervet kieszelni, hogy a kicsinyek ne is sejtsenek róla. Apa délután al« szik, a cselédek a konyhán vannak, elfoglalva, a kertész a méhesbe megy. Ez a legjobb idő, ezt kell kihasználni. Mi nagy fiuk vagyunk, nekünk szabad dohányozni.

— Hát persze, hogy szabad — hangzott egy érces hang az ablak alatt. A fiuk majd kővé meredtek. Pali édesapja, az ezi-edes ur volt, aki nyilván kihallgatta a 'beszélgetésüket.

— Gyertek csak velem, nem kell nektek titkolózni, megkínállak én titeket szívesen füstölnivalóval. Csak gyertek, gyertek, barátaim, minek titkolózni?!

— De igazán ne tessék . . . Nem akarunk most . . . Elmegyünk játszani.

— Ne menjetek játszani, ti már nagy fiuk vagytok.

A fiuk nem tudták, komolyan beszél-e az ezredes ur, vagy csak tréfál. Amikor komoly arcába néztek és szigorú, parancsoló hangját hallották, látták, hogy ez nem tréfa- dolog.

— Na, előre, fiuk, nekem is kedvem kerekedett egy kis füstölésre.

— 159 —

A kis vöcsök kalandjai

Irta: UJVÁRY IMRE.

(5)

Délután lett, s öreg este,

Sas Tóbiás csak kereste,

Átkutatva jól a tájat,

S nem találta meg a nyájat.

„Rettenetes bosszút állok,

Ha juhnyájat nem találok.**

Szól Tóbiás: „A kis vöcsök Jól becsapott és megszökött.

A szégyent nagyon fájlalom,

Elfogom hát és felfalom.**

S odaszáguld, hol a róka A vöcsökre lelt azóta.

*

E percben a kis Bódorka Csak aluszik nagy hortyogva.

De felriad. Rossz az álma És a rókát ott találja,

Amint éppen sebbel-lobbal Közeledik éhes foggal.

„Kedves róka, óvlak téged,

Ha hozzám nyúlsz, akkor véged.**

„Tóbiás ebédje vagyok,

És az ő körmei nagyok.**

Róka Tóni nagyot nevet:

„Ki hiszi ezt neked, gyerek?**

„Amikor korog a gyomrom,

Okos szóra nincs nagy gondom/*

Ezzel, ahogy torkát nyitja,

Úgy maradt a szája nyitva.

De Bódorka is megretten,

S reszketnek már mind a ketten:

Felettük a magas égen,

Sas Tóbiás kering éppen.

*

A sas dühe határtalan,

Látja, hogy a róka alant

Ebédjére feni fogát,

S nem tiszteli vadászjogát.

Treg-forog s lecsap rája,

Megremeg a róka mája,

Róka Tóni, Sas Tóbiás Tépik egymást. Ki a hibás?

Ezenközben meg Bódorka Nézi őket. Nincs jobb dolga,

(Folytatása, következük.)

MÓKA

A KIS SARKUTAZÓ.

— Mi szeretnél lenni, (fiam?

— Sarkutazó.

— Ez szép . . .

— Tessék akkor adni tíz fillért i . — Ugyan, mire?

— Fagylaltra, hogy szoktassam magam.

ISKOLÁBAN.

A tanító ur a törteket magyarázza a gyerekeknek.

— Egy egész'ben van három harmad, négy negyed és tíz tized. Nos, Jancsi, érted ezt?

— Igenis, értem, tanító ur.

— Hát akkor mondd meg nekem, hány ezred van egy egészben?

Janesi hosszas gondolkodás után feleli:

— Hát lehet- benne legalább egy millió.

MIÉRT ESIK ?

— Tudod, miért esik a*z eső?

— ? ? 1

— Mert nincs létrája, hogy lemásszon.

A LÁTCSŐ.

Dicsekszik egy gyerek a pajtásának:

— Van egy látcsövem, azzal minden tárgyat egészen közel (hozhatok magamhoz. Ám a minap egy autót néztem és képzeld, — majdnem elgázolt- a kocsi.

— Ejnye, hát hogyan hárítottad el a szerencsétlenséget?

— Úgy, hogy a látcsövet gyorsan meg- forditottam.

KIS LEVELEK

Reisman Ibi és Laci. Fényképéteket megkaptam. János bácsi nagy örömmel fogadta. Az ajándékkönyvet elküldtük. Megkaptad ?

Minden kis magyarnak. János bácsi szorgalmas, kis munkatársainak kellemes pünkösdi ünnepeket kíván.

MEGFEJTÉSEK

Albrecht Eszti. :: Bernátih József. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgádh Klárika, Forgách Ildikó, :: Kuklis Imre. :: Le- toclha István. :: Mtlller Klári. :: Rozlosnik. Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: 8u- pala Anc-si, Sehvaroz Rózsi, Schvarcz Magda, fvperling rÉvi. :: Szoesoy Klára. :: Vi* lági József.