Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)
1937-05-16 / 111. (4257.) szám
1937 május 16, vasárnap. iffsmü madhtúdhet Irfa: Neubauer Pál A vilia kertjét eleptlék a mezei egerek. Egyszerre jöttek, senki sem gondolta volna, hogy ilyen tömegekben megjelenhessenek, messzi a környéken évek száímra nyomuk setm volt, most mégis itt garázdálkodtak. Feltúrták a kert földjiét, az egyik virágágytól a másikig valóságos folyosókat fúrtak a föld alatt, rendszer szerint jártak el és nem-kíméltek meg semmit, sem virágot, sem fát. Ösztönük oly pokolian működött, hogy emberi ész nem tudott velük meküzdeni: rendületlenül kiépítették a magük Maginot-vonalát és mindennemű támadással szemben berendezkedtek. Hosszas hadászati meigbeszélések után a villa tulajdonosai belátták, hogy egénfogókon kívül aligha lesz segítség az irtó had ellen. Egy kis füstölt szalonna, mint csalétek, még az egér ösztönével is sikeresen felveheti harcot, különösképpen, ha tiz darabot állítanak fel egyszerre. A hatás meglepő volt és mindenkit kielégített: hamarosan negyven egér került horogra, a többi pedig. mintha megsejtették volna a veszélyt, valahogyan óvatosabbnak mutatkozott. Ekkor történt, hogy egy reggel, amikor a tulajdonos a kertbe ment, madársikoltozást hallott. A hang után indult és az egyik egérfogóban ott talált egy feketerigót. A madár megszimatoJta a szalonnát és így jutott a csapdába, amely a csőrénél fogta meg és minden szárnycsapása és erőlködése ellenére sem engedte el. A villatulajdonos kedvelte a madarakat s fájt a szive, hogy szegény feketerigó póruljárt. Gyorsan kiemelte a megrettent madarat a fogóból és mert vérzett, felvitte a lakásba. Ott borogatták a csőrét, amely majdnem kettéhasadt, tejet adtak neki és néhány napig bajlódtak vele. Végre úgy ahogy felgyógyult. Tudott enni, repülni. Egy reggel egyszerűen kirepült a konyha ablakán. Ettől a naptól fogva minden reggel, délben és este megjelent a konyhaablak előtt és hasadt csőrrel, szinte vijjogva követelte a maga jussát. Mintha azt akarta volna megértetni, hogy a háziak, akik felállították az egérfogókat, felelősséggel tartoznak neki az elszenvedett kárért s ha már mint nyomorék nem tudja saját maga megszerezni a szükséges táplálékot, adjanak neki enni. A háziak ezt belátták. A feketerigó kisajátította magának az ablakpárkányt és mig egyéb madarak az odaszórt eledelből csak gyorsan csipkedtek és tovarepülték, a rokkant feketerigó minden izgalom nélkül elterpeszkedett s majszolta az eledelt. A házhoz tartozott, neki minden meg voflí engedve. Az is, hoig.y a háziak legnagyobb csodálatára a kerti lugas eresze alatt gyönyörű fészket rakott. Nem volt párja, — mely dicső him-rigó választaná ki a maga számára az ilyen hasadtcsőrü asszonykát? Éppen végleg be akarták vonni az egérfogókat, nehogy még más madárban is kárt tegyenek, amikor újból nagy riadalom keletkezett: egy szépnövésü fekete-rigót a lábánál fogott meg a csapda. Ezt is sikerült megmenteni, sőt annyira meggyógyult, hogy enyhe szanatóriumi kezelés után ő is elrepült. Ezzel szemben vissza is jött. Ő is minden bevezetés és felesleges magyarázat nélkül a konyhaablak párkányán foglalt helyet és jó étvággyal majszolta az odaszórt eledelt. Nem jött rendszeresen, mint a hasadt csőrü őnagysága, sőt úgy látszott, hogy fél -tőle és titokban csinálja, de ha ott volt, szárnycsapkodva bizonyítgatta, hogy neki is kijár egy adag az elszenvedett testi sértésért. Bal lábán táncolt, jobb lábát uszályszerüen maga után húzta, kecses volt és egyben szemtelen, néha pedig úgy festett, mint a bölcselikedő gólyamadár. Múlt az idő. A ház lakói figyelték a fészket, vájjon ki fog oda beköltözni őnagyságához, akinek a sex-appeal-jét nagyon megtépázta az egérfogó. Senki sem hitte, hogy férjet foghat magának, hiszen annyi fiatal, egészséges rigóhölgy trillázott a kertben, hogy a szeladonok válogathattak köztük. Persze, a fészekrakást okos apróhirdetésnek is tarthatta az ember, aki tisztában van vele, hogy a madarak gyakorlati élete lényegileg nem nagyon különbözik az emberétől és csak a kivitel más. Talán okosabb, egyszerűbb. „Saját lakással rendelkező urihölgy tisztességes úriember ismeretségét keresi" — Írják az emberek a lapokba. Előbb levelezés és eszmecsere okából. Később: házasság nincs 'kizárva. A feketerigónak nem állt lap a rendelkezésére. Ezzel szemben egyszerűen fészket rakott. Minden levelezésre szomjazó, eszmecserét áhítozó úri rigó láthatta. Nem kellett sokat keresgélnie. S igy történt, amit ember nem hitt volna: a hasadtcsőrü, megtépázott dgóhölgy egy szép napon gyönyörű tojásokon ült. Büszkén, kérkedően, mint a páva, anyás gőggiel. Vájjon ki vá'szi őnaigysáigának a táplálékot? Mert ilyenkor kevélyek, asszonyi jussukat han- goztatjáík és szótlanul követelik, hogy a férfi lássa el őket minden jóval, gilisztával, süteménynyel, amit ahogyan valahonnan elcsen. Egy darabig nem látták, ki viszi az eledelt. Mégis mindig teli volt a fészek. Rigóné jókedvű volt, nem félt a jövőtől és nem. is törődött a konyhaablalkikal, amelyen most is ott volt minden nap a jussa. A másik, a féllláibu rokkant -minden nap megjelent. Sőt egy idő óta pontosan és már nem is titokban. Nem félt, nem csente el más elől a falatot. Ez viselkedésén meglátszott, olyan volt. m-int aki nagy feladatot teljesít, akinek komoly dolga van -a madártársadalamban. Feltűnt* hogy nem nyeli le az eledéit, hanem egy-egy szemmel a csőrében villámgyorsan a sze-mköizti bokorra repül s ott eltűnik az őserdőben. Meg akarja téveszteni az embereket, tiszta sor. Most már kerten figyelték a madarat: az ablaknál és a bokornál. « Végül minden kiderült: a féliábu szeladon a hasadtcsőrü sex-appea 1 -höligy férje-ur-a volt s a bokorból kerülő repüléssel neki, egyenesen az ő fészkébe vitte, amit az emberek jóvátételképpen kiszórtak a konyhaablak párkányára. A két rdkkant egymásra' -talált, megszerették egymást, megbékÜltek a közös sorssal -és egymás oldalán szépnek találták az életet, amelyet egy darab szalonna és az egérfogó majdnem me-grontott. A fészekből nemsokára az uj élet hangjai lesznek hallhatók. A két öireg- pedig néiha taneksziik, komoly megbeszélést folytatnak egymással. Minden valószínűség szerint arról, hogyan tanítják ki majd a fiatalokat arra, hogy óvakodjanak embertől és egérfogótól. A Lélek ünnepe Pünkösd, piros pünkösd van! A Lélek fölsé- ges ünepe! A Lélek a fergeteg szárnyain, tüzes nyelvek alakjában szállott le a sivár földre, Szél zúgása volt a Lélek beharangozása. Angyalait fönnhagyta az égben, de kerubos, szeráfos, tüzes és bátor lelkeket szállított a világba, a tűzzel megkeresztelt apostolokat. Ennek a Léleknek müvei a tüzes szavak, az ihletett arcok és a nagyon megindult tömeg. Ez a pünkösdi Lélek a hitnek lelke, mely tele van isten- és emberszeretettel, tisztult lelkiséggel és remeklő erkölcsiséggel, — Mert tudni kell, hogy ez a Lélek, ez a pünkösdi Lélek nem földi tudományt adott az apostoloknak! Sokat tudhat ugyanis valaki és mégsincsen benne lélek, vagyis lelkiség. A pünkösdi Lélek az apostoloknak és minden más kereszténynek bensőséget, melegséget, meggyőződést, életörömei, tetterőt ad, amdy indulat az embert áthatja és fölemeli. — A pünkösdi Lélek az nem műveltség. Az irás-olvasás, a kulturmüvek hidegek, nem húznak, nem töltenek ki, hidak, gépek, emlékművek inkább terhek, mert gyakran lenyomnak igénytelenségünk érzetébe, A pünkösdi Lélek a tekség, élvezet, édesség és lendület. — A Lélek nem külvilág, akár pompa, hir, érvényesülés le- g3ien. Szép városok, szobrok, diadalivek, mindez szürke és hervadt lehet, elfeledjük vagy rászokunk. A pünkösdi Lélek az egy bensőszép világ, az egyöntudat az isteni erőről és életről! — A pünkösdi Lélek nem is haladás. Az emberi haladás sokszor ködös, göröngyös ut, tele rejtelemmel és céltalansággal, A pünkösdi Lélek csupa fénysugár, napsugár, édes jelen, tavaszi reménység! A haladás az emberiségre olyan, mint a viruló akácfasor, amelyen át a gyorsvonat vágtat és virágos ágaiba leheli a kazán fojtó füstjét. A fojtó füstöt az ember érzi, de a virágos akác olyan, mint a menyasszony fátyola, melyet szemfödőbői csináltak. — A pünkösdi Lélek az az örök, fölényes élet, melyet már itt a földön kezd az ember, de biztos annak a halhatatlan jövőjéről! A pünkösdi Lélek az nem test, nem ér[ zék, öröm és élvezet, amely gyorsan hervadó virág és hozzá még könnyen kábító és mérges virág. A Lélek, a pünkösdi Lélek test és érzék [fölött álló, saját utjain járó, a végtelen Istenség felé törekvő hatalom, mely a szív tisztaságában, az arányban, az öntudat összhangjában bírja szépségét, mert e szépséget az Istenséggel való folytonos érintkezésből meríti és az Ő befolyásából fejleszti. Nélküle üresnek érzi magát. — A pünkösdi Lélek végül nem világ, nem család, nem atya-gyermek, nem az a másik, ha még oly közel is áll hozzá csont és vér szerint! A Lélek az az enyém, az én valóságom, öntudatom világa. Ahogy én hiszek, élek, küzdők, tűrök, bízom egymagám úszva az élet óceánjának hajóroncsán! Én, kiben az Isten él, én, ki önmagámban és önmagámon át az Istenre hasonlitok és Vele egy vagyok. Nem csoda, ha az apostolok ettől a pünkösdi Lélektől áttüzesiíve meghódították az egész világot. — A pünkösdi Lélek most is végzi az ő nagy munkáját. Csakhogy nem talál apostolokra. A bérmálkozók ezreire alászáll, de a már megbérmáltakban is tovább szeretné látni a saját pünkösdi Lelkét. Ámde szomorkodnia keQ a mai világ anyagias és uj pogány gondolkodású keresztényei fölött. Sem a világot vezető politikusok, sem az egyszerű emberek nincsenek át- tüzesitve a pünkösdi Lélektől. Azért nincs is a munkájukban köszönet. Csupa szalmacséplés úgy a világbéke és a nemzetek megbékítése érdekében folytatott munkájuk. A világ parlamentjeinek át kell változniok a jeruzsálemi úrvacsora- teremhez hasonló termekké, hol alázatos lelkű- lettel megteütett igazi népapostolok üljenek és egészséges, megtisztult gondolkodású bölcs emberekhez méltó okos beszédeket elmondó képviselők irányítsák az emberiség sorsát. Több legyen a pünkösdi Lélekből! Mert csak ettől a Lélektől tűzzel keresztelt igazi népappstolok tudják ujjá- teremteni ezt a szellem és igaz élet nélküli sivár világot! CSAPOSS GÉZA. A csehszlovákiai magyar nép soraiban sok az őstehetség. Majd minden falunak megvan a maga népköltője vagy Írója, aki vasárnaponként ki-fcirándul az irodalom berkeibe. Persze, van köztük, aki reminiszcenciákat ismétel, de van olyan is, aki igazi, eredeti, hamisítatlan értékeket hullat a szivéből. Ezeket nem szabad engednünk elkallódni, mert szavuk sokszor igazán a nép szava. Lapunk magyar kötelességnek tekinti, hogy időnként helyet adjon a nép tehetséges irófiainak. Ma Gergely József sávolyi parasztirőt mutatjuk be. Ki ez a Gergely József? Annyit tudunk róla, amennyit maga irt kisérő levelében magáról. „Készséggel forgatom a tollat, de sajnos, irodalmi téren még nagyon kevés sikert értem el. Az igaz, hogy fiatalságomnak is betudhatok valamit, mert mindössze huszonhárom éves vagyok és természetesen ami a legjobban hátráltat, hogy paraszt vagyok és nincs módomban a nyilvánosság elé lépni, Pedig nagyon szeretnék munkát vállalni én is a szlovenszkói magyar irodalomban. Különösen a magyar falvak kulturügyét szeretném szolgálni úgy, ahogy csekély erőmből telik. Minden erőmet az irodalomnak tudnám szentelni, mert a mezőgazdasági munkára szívbajom miatt képtelen vagyok. Nagyon szeretem az irodalmat. Elemista korom óta mindig forgatom a tollat Vidéki lapokban jelentek meg már verseim, novelláim, cikkeim és örömmel is hozzák mindig, de nem díjazzák. A mellékelt dolognál irtain már jobbat is és viszont rosszabbat is. Az ember nem tud mindig jót Írni A kenyér *RAf, 4; i'f -wm -- tf [ yBi ^gplg 'í W$Wá1| Él wiiiil A bőr megérzi ■ amit a szem csak a na- gyítóüvegen keresztül ^t, — a legkisebb csór- W 1|||||S^ bákat, amelyek olcsó * HwbB pengéknél gyakran el' kerülhetetlenek, a bőrt ^11 érzékennyé és érdessé teszik —, aki naponként borotválkozik, nem nélkülözheti az Eciipse-t, a szolid pengét anaol acélból. A poros országúton egy fáradt vándor haladt. Ruhája rongyos volt és térdei meg-megrogytak az éhségtől. A nap melegen tűzött és szinte forróvá melegítette az ut porát. Mezítláb volt a vándor és a forró por kellemetlenül összeégette a talpát. Éhes volt. Két nap óta nem látott egy falatka kenyeret. Munkát keresett. Az a kevés kenyér, amit otthonról magával hozott, két napja, hogy elfogyott Koldulni szégyelt és munkát még nem kapott, hogy megkereshette volna magának a mindennapit. Csüggedten szedegette fáradt lábait. Elkeseredetten meredt maga elé. Gyomra vadul követelte a táplálékot. Maga előtt mintegy harminc lépésnyire terebélye- sebb almafát vett észre. Jóleső enyhülés szaladt végig a hátán. — Gondolta, ott megpihen az árnyékban és folytatja az útját. A közelgő pihnés reménye uj erőt adott lankadt tagjainak, lábait gyorsabban szedegette és csakhamar odaért. A nagy fűben elvetette magát és jólesően nyújtózkodott. Nyújtózkodás közben a fára esett tekintete, ahol legnagyobb örömére telt bőrtarisznyát vett észre. Szemében mohó láng gyűlt Id és vad örömmel ugrott fel, hog^T megnézze a tarisznya tartalmát. Szive vadul kalimpált "és elernyeHt tagjai szinte acélossá váltak a közelgő evés reményében. Gyors mozdulattal rántotta le a fáról. A fedelére vésett őzike szemrehányó tekintetet vetett rá, mintha óvná a kenyeret belőle. A férfi nem bánta, mohósága most szinte gyilkolni tudott volna a kenyérért. — Kenyér., .1 Szalonna ...! Hagyma .. J kiáltotta önkívületi örömben.-- Kenyér... — tapadt oda lelke, szemé kis darab barna kenyérre.-- Kenyér... sóhajtotta egész valója a néhány falatka felé. Kenyér .., —■ üvöltötte korgó gyomra kéjesen. — Kenyér,— ordított bele a kenyértermő szép természetbe. ; —> Kenyér.,, »— sóhajtotta uj életvággyal. Határtalan örömmel szedte ki a tarisznyából a kenyeret, szalonnát és hagymát, aztán felszabadult szív- 1 vei odább ment ★ Az utón tizenötéves fiú jött. Egész lényéről Ierltt a nyomor. Árva flu volt. Atyját, anyját régen elveszített** ■. Főlerakat: ENGEL D. BRATISLAVA, MASARYKOVO 6 - VENTUR U. 12 Hogy életét föntarthassa, a közeli faluba szegődött el kondásbojtárnak. Bére nem volt, csak élelmet kapott és nyomorúságos ruhát. Ami a kanászról leszakadozott, azt adták rá. Szánalmasan festett a nagy ruhákban és nagy bocskorokban. De ő vidám volt. Volt kenyere. Mi kell más? Nem törődött a világgal. Élete szakadatlan mezőség volt. Reggel kiment a legelőre, este hazajött és végignyujtotta fáradt testét nyomorúságos vackán. Reggelig aludt. Nem hallotta, nem tudta, mi van körülötte és mégis boldog volt. Egy napon a kanász magára hagyta a nyájjal, mert dolga volt a városban. A fiú szerencsétlenségére ezen a napon veszett el valahogyan egy malac. E miatt a kanász nagy haragra gerjedt és kegyetlenül elverte a gyereket. A fiú sírva futott el. Futás közben a zsebéhez kapott és abbahagyta a sírást. A zsebében kis darab barna kenyér volt. Kivette a kenyeret és tekintetével gyöngéden végig simogatta, aztán megint zsebrevágta. Vidáman szög- décselt a poros országúton. Gondtalan volt. Elfeledte a verést. Uj élet, uj jövő bontakozott ki szemei előtt. Szembejött vele a vándor, könnyed ruganyos léptekkel. Vidáman köszöntötték egymást. Hova bátya? Csak mindig az orrom után öcskös. Hát te? — Én mindig előre! De jó kedved van öcskös?! A gyerek megtapogatta a kenyeret és aztán válaszolt. —á Van ám, de magának is! — Hát van. No Isten veled! — Isten áldja! Mindkettő ment a maga utján. A gyerek megéhezett. Nem baj. Majd ott az almafánál megpihen és jóllakik. Van ott forrás is, jót lehet inni. Aztán alszik egy jót a hűvösön és estére falut ér. Vidáman szedegette fürge lábait és csakhamar a fa alá ért. Ledőlt és a puha fűben meghen- tergözött. Jóleső bizsergés érzete fogta el. A közeli templomtorony tizenkettőt kongatott. Zajt hallott... Fülelt... Egy földmives szántott a fa közelében. Sietve hajszolta a lovakat. Éhes volt. A föld végén megállott. A lovak elé takarmányt vetett és az almafa felé tartott. Minduntalan a fára nézett. A gyerekben majd megbotlott. — Hát ez mi? Honnan, öcskös? Csak innen a nyájtól e. A férfi mohón rántotta le a tarisznyát a fáról. A tarisznya üres ... Tulajdonosa vadul forgatta a szemét. A gyerek ebben a pillanatban vette elő a kenyerét és belefalt. A férfi dühösen járatta tekintetét ide s tova és végül a falatozó gyereken megállott, mint a prédájára lecsapni készülő sas. Egy pillanatig igy meredt rá, majd ráorditott — Te tetted!? A gyerek összerezzent. Nem birt szólni. ^ Te tetted, gyalázatos csavargó? Ez a durva, bántó hang magához térítette. Felugrott, hogy majd elszalad, de a férfi megragadta. A kenyeret kitépte a kezéből és megrázta a gyereket, aztán a földre dobta. A fiú összegörnyedve terült el a sánc közepén. A földmives belerúgott —• Hol a szalonna ...? Hol a hagyma ...? Nyomorult, béka! Lopni kell, haa? Mért nem dolgozol, bee? Dolgos embernek lopod el az ennivalóját, akasztófavirág! Hol a szalonna? A gyerek görcsös zokogás közt nyögte. ^ Én nem láttam, bácsika. No, majd megtudom én, hogy láttad-e, vagy nem! Kikutatta a zsebeit, de nem talált semmit — Gondoltam, hogy már megfalta. Persze, a kenyér is kisebb. Leült egv bizonyos távolságra a gyerektől és falatozni kezdett. A gyerek könnyei közül leste, mint eszi a férfi az ő kenyerét Néhány percig néma megadással nézte, majd kétségbeesetten fogott újra a síráshoz és panaszosan, szivszaggatóan zokogott. Zokogásában benne volt nyomorúságos életének minden keserűsége. Eloszlott minden öröme ebben a pillanatban. Kis szive vadul kalimpált Elvették tőle a kenyeret..» A földműves megette a kenyeret becsattintotta a bicskáját, jót húzott a forrásból, aztán széles nem- törő^öinséggcj végig feküdt a puha pázsiton. (GERGELY JÓZSEF, i (GERGELY JÓZSEF, 6 A nép fia az iroda lom bán
