Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-08 / 80. (4226.) szám

jBíjW 1 XVL évf. 80. (4226) szám • Csütörtök ■ 1937 április 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képe$ melléklettel havonként 2.50 K£-val több. ■gyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— KC. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja ázerkesztöség: Prága II., Panská U 1 i c e 12, II. emelet O Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © Ö 8ÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Benes elutazóit Betgrádbót Pál korniányzóherceg visszaadja Prágában az elnök belgrádi látogatását A francia saltő bizakodó, az olasz pesszimista a belgrádi eredményekkel kapcsosaiban A magyar szív mozgalma W A magyar kisebbségi élet egy uj| jiemzetmentő szervvel lett gazdagabb: ön­tudatos magyar nők megalakították az or­szágos magyar gyermekvédő egyesületet. |Föl kell jegyezni ezt az eseményt, mert a kisebbségi magyarság szociális tevékeny­ségének uj fejezete kezdődik vele. Amióta az egyesült párt egynevezőre hozta a magyar társadalmat, azóta örven­detesen erősödik benne a szociális felelős­ség tudata és a szociális önsegélyre való kollektív készség. Egymásután alakulnak meg az átfogó szociális szervek és az egységes magyar kisebbségi szellem kiala­kulása óta ezek a szociális akciók nem he­lyi kezdeményezések többé, hanem hova­tovább egyetemesekké, országos méretüek- ké válnak. Gondoljunk például a paraszt­iskolákra, amelyek a magyar nép alapréte­gének szociális és gazdasági helyzetét akar­ják a művelődés révén javítani. Vagy a ivárosok diáksegélyző gyűjtéseire, amelyek í&z iskolába járó nyomorgó proletár kisma- igyarokat Igyekeznek kiragadni az éhség les fagy karmai közül. Hogy a társada­lom közfigyelme ilyen erőteljesen a szociá­lis kérdésekre terelődött, ez már az uj ma­gyar szellemiségnek a következménye: a magyar egység tudatából folyó magyar szolidaritás keres itt tettekben kifejezést. Hiába kárognak a hivatásos ócsárlók, a ki­sebbségi géniusz legyürhetetlenül nyomul élőre, életet, segítést követel a közsegé- Jyekből és amennyire a kisebbség erejéből telik, önsegéllyel szervezi és építi is ezt az lél etet. A magyar kisebbség, sajnos, olyan hely­zetben volt, hogy időben első és fontosság­ban is elsődleges teendője a politikai önvé­delem megszervezése, a politikai keret ki­építése kellett hogy legyen. Másfél évtize­dig a kétpárt rendszer segítségével véltük kiharcolhatni nyelvjogi, művelődési, gaz­dasági és szociális életigényeinket. De a két keretben való szervezkedés sok erőt vont el, belső fronton vesztegettük erőn­ket, mig végre eljutottunk az egységes ke­retig, a partikuláris munka után az igazi kollektív munkáig. A kétpárt-rendszer ide­jén csak a kulturális szervezkedést tudtuk elvégezni, azt sem tökéletesen, mert például az Iskolafenntartó magyar „Kulturver- band““-ot nem tudtuk megvalósítani, a gaz­dasági szervezkedés az erőmegosztás miatt csak nagy késéssel és nehézségekkel haladt előre, a szociális szervezkedés pedig csak a helyi karitatív szervekre maradt. De jhogy végre már Idáig jutottunk, hogy a kulturális és gazdasági szerveződés után a szociális önsegélyre is telik erőnk, ez biz­tos jele annak, hogy a magyar kisebbség nemzetiséggé való szerveződése a legjobb utón halad. A gyermekvédő egyesület gondolatát a magyar nők karolták föl. Ebben rejlik az esemény igazi jelentősége. A csehszlová­kjai magyar nők nemzeti mozgalma eddig csak folyóiratokban tudott kifejezésre jut­ni, egyesület formájában nem. Egyesületi életük csak egyházi vagy helyi jótékony- sági egyesületekre terjedt ki. A most meg­alakított gyermekvédő egyesület Szloven- azkón az első országos szervezet, amely­ben a magyar nők az Itteni magyar élet jporondjára zárt sorokban fölvonultak. A magyar gyermekvédelemnek világszerte nagyon nagy múltja ó* híre .van, bírhatunk BELGRÁD. — Ma, belgrádi tartózkodásának utolsó napján dr. Benes Eduárd köztársasági el­nök felesége társaságában látogatást tett a cseh­szlovák követségen, ahol dr. Gírsa követ fo­gadta. A követségen több küldöttséget fogadott az elnök, majd félórás ottartózkodás után a Pál herceg múzeumot és a katonai múzeumot tekin­tette meg, ahol az elnököt Pál régensherceg fo­gadta. Ezután az elnök rövid sétát tett a Kali- megdán-parkban. Ezután zártkörű diné volt BELGRAD. — A félhivatalos Avala-iroda jelenti: Dr. Beneá Edvárd csehszlovák köztár­sasági elnök belgrádi tartózkodása alkalmával politikai megbeszélések folytak, amelyeken egy­felől Benes köztársasági elnök és Krofta cseh­szlovák külügyminiszter, másfelől Pál kormány­zó herceg és Sztojadinovics jugoszláv miniszter­elnök és külügyminiszter vett részt. A megbe­szélések folyamán sorravették mindazokat a kérdéseket, amelyek Csehszlovákia és Jugo­szlávia viszonyát érintik, valamint mindazokat az ügyeket, amelyek Európa jelenlegi nemzet­közi helyzetével állanak összefüggésben. Újból megerősítették azokat a határozatokat, amelyeket a kisantant állandó tanácsának legutóbbi érte­kezletén hoztak és ismét megpecsételték azt a lerombolhatadan szoros barátságot és testvéri szövetséget, amely a két ország között fennáll. Pál kormányzó herceg később megállapítandó időben hivatalos látogatást tesz Prágában, hogy viszonozza Benes köztársasági elnök belgrádi látogatását. Ez az utazás alkalmat ad arra, hogy újból megerősítsék és kinyilvánítsák az elvá­laszthatatlan kötelékekkel egymáshoz fűzött két testvérállam politikai felfogásának és céljain zik azonosságát. Jugoszlávia közvetít a Dunavölgy két állam- blokkja között PARIS* — A francia sajtó rendkívül élénken foglalkozik Benes elnök belgrádi utazásával, abban, hogy a gyermekmentés szervezett munkája, amelynek kisebbségi sorban több­szörösen nagyobb jelentősége van, mint a többségi nemzetnél, az ő kezükben olyan tökéletes lesz, amilyet a magyar tradíció alapján a magyar nőktől várhatunk. A gyermekvédelem karitatív valami: de kisebbségi életünkben több az egyszerű szociális föladatnál, mert nemzeti föladat. A nemzeti élet gyökereit gyógyítja az, aki a kallódó kismagyarok felé nyújtja oltal­mazó kezét. Hogy csak egyet mondjunk: ma ebben az országban nincs egyetlen le­lencház, ahol az oda behullott kismagya­rok magyar szót hallanának és tanulhatná­nak. De szükség van a magyar gondoskodó Pál herceg úgynevezett fehér kastélyában. Köz­vetlenül a csehszlovák követségen tett látogatás előtt félórás kihallgatáson fogadta a csehszlovák köztársasági elnök dr, Sztoj adino vics miniszter­elnököt, akivel számos kérdést beszélt meg. Ez volt Beneá elnök belgrádi tartózkodása alatt a második politikai megbeszélés, amelyen már dr. Krofta külügyminiszter is résztvett. A ma reggeli belgrádi lapok jelentése szerint az elnök délután 16 órakor hagyta el a jugo­szláv fővárost. amelynek francia politikai körökben nagy jelen­tőséget tulajdonítanak. Az Excelsior szerint Be­nes jugoszláviai utazása a kollektív biztonság megvalósításába vetett reményt megerősíti. A Republíque megállapítja, hogy Benes elnök a jugoszláv államférfiakkal folytatott belgrádi meg­beszélései során tisztázta azokat a kérdéseket, amelyek a jugoszláv—olasz egyezmény kapcsán merültek föl. A lap hangoztatja, hogy a belgrádi tanácskozásokat semmi szin alatt sem lehet a kisantant gyöngülésének vagy pedig Franciaor­szág diplomáciai kudarcának tekinteni. Az igaz­ság sakkal inkább az, hogy a Dunavölgy két államblokkja közeledik egymáshoz, ami közben Jugoszlávia a közvetítő szerepét játsza. Hasonló szellemben ir a L'Oeuvre is és reményének ad kifejezést, hogy a jövőben Jugoszlávia és Csek­R6MA. — Római politikai körökben rend­kívül nagy figyelmet szentelnek Benes elnök belgrádi tartózkodásának, A Prager Tagblatt római tudósítójának jelentése szerint az olasz sajtó ebből az alkalomból ismét igyekszik rá­mutatni azokra a mélyreható véleménykülönb­ségekre, amelyek a kisantanton belül tapasztal­hatók. A Giornale d‘Italiában Mussolini vezér­cikkírója azt fejtegeti, hogy a kisantant „reális egzisztenciája* került válságba. „Bizonyos*, — írja a lap, amely közel áll az olasz külügymi­nisztériumhoz és minden valószínűség szerint a ellik sugalmazva is van, — „hogy a kisantant többé nem képviseli azt a belső egységet és a föltétlen szolidaritást, amelyet kezdetben. A belgrádi kisantantkonferenciáról kiadott kom­ikézre azoknál a kismagyaroknál is, akik nyomor és Ínség által legyengített testi erő­vel messze iskolákba járnak. Tej és kenyér, meleg ruhadarab és lábbeli kell nékik. És magyar tankönyv meg magyar iskola. Ha magyar iskola nincsen helyben, segítség kell nekik, hogy közlekedési eszközzel a távolabbi magyar iskolába járhassanak. Ne felejtsük el, 1935 végén 12.638 magyar gyermek, a magyar gyermekek 10.87 szá­zaléka járt nem magyar tannyelvű iskolá­ba. Ha valahol, úgy itt van szükség lélek- mentésre. A csehek gyönyörű példát szolgáltattak a gyermekmentés terén. Még kisebbségi sorban is csodákat müveitek, önerejükből, Szlovákia külpolitikailag még szorosabban együtt fognak működni, mint azelőtt. Nagyon érdekes a Populaire cikke, amely rendkívül éleshangu támadást tartalmaz Sztojadinovics miniszterel­nök ellen. A lap azt írja, hogy a jugoszláv nép demokratikus érzését mélyen sértette az a mód, ahogy a jugoszláv—olasz egyezményt megkötöt­ték, „Sztojadinovics ur tudhatja — írja a lap —, hogy Jugoszláviában két érzés van, amelyhez veszély nélkül nem lehet hozzányúlni: a nép de­mokratikus érzése, amely a Franciaországhoz való barátságban jut kifejezésre és a szláv érzés, ami miatt Jugoszlávia soha nem foglalhat el oroszellenes álláspontot." A Temps azt hangoz­tatja, hogy Benest Belgrádhan olyan lelkesedés­sel fogadták, amilyenben barátságos és szövet­séges államok fejei is csak ritkán részesülnek. Mindenesetre föltűnő volt — állapítja meg a fél- hivatalos francia külpolitikai orgánum —, hogy a belgrádi szerződést közvetlen a kisantantkon- ferenda előtt írták alá, ami olyan benyomást keltett, mintha a belgrádi kormány szövetsége­seit befejezett tény elé akarta volna állítani. A fődolog most már csak az, hogy az olasz—jugo­szláv közeledés közvetve nem eredményezze azt, hogy a kisantant egyik tagja olyan útra lépjen, amelyre a többiek nem tudják követni* Az euró­pai érdek azt kívánja — állapítja meg a Temps —, hogy az Olaszországhoz való közeledés ne a kisantant szétrobbantását eredményezze, ha­nem Olaszországgal együtt a többi dunai álla­mokkal való együttműködést és a gazdasági és politikai béke megszilárdulását eredményezze Középeurópában. A Temps szerint ebben a szel­lemben folytatta tárgyalásait Benes elnök Bel­grádiján. müniké elárulja, hogy az egyes tagállamok kö­zött nézeteltéréseik vannak. A kollektív bizton­ság politikája teljesen lejárta magát, ugyannyi- ra, hogy egyenesen nevetségesnek tűnik föl.* „Románia, — folytatja a lap, — ugyancsak ke­resi az Olaszországhoz való közeledés útját. Olaszország ezt a magatartást barátságos szel­lemben fogadja. Az Olaszországhoz való köze­ledés tisztázhatja Románia kapcsolatait az olaszbarát Magyarországgal is. Ez a tisztázódás egyébként nem tűnik föl ma már túl nehéznek, amiit gróf Bethlen legutóbbi nyilatkozata is bi­zonyít. Ugyanúgy, mint ahogy Jugoszlávia és Magyarország között is folyamatban van a kö­zeledés.* — Gayda vezércikkében igyekszik be- bizonyitaaii, hogy a kisantant céljai megváltoz­társadalmi gyűjtésből, az egész társadalom­nak a beszervezésével milliókat áldoztak a gyermekápolásra és a nevelésre. A Cseh Szív egyesület már a puszta nevével áldo­zatkészségre tudott buzdítani minden cseh szivet, amely rezonálni tud a nemz'ti ér­zésre. Reméljük, hogy a magyar nők moz­galma is a magyar szivek mozgalma. lesz s minden magyarnál abszolút megértéssel fog találkozni. S reméljük, hogy mi is megta­nuljuk azt, ami a nemzeti megmaradáshoz a legelemibb módon szükséges: a minden téren való szervezettséget, a szociális té­ren pedig a szervezett és célszerű jótékony­ságot, az okos önsegélyt. Hivatalos jelentés BeneS és Sztojadinovics tárgyalásairól Bomlik a kisantant — írja Mussolini vezércikkírója

Next

/
Thumbnails
Contents