Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-07 / 79. (4225.) szám

m k9 tsqhL »||vi űss^S naJPr MHBBgk BKB |HHw ljsfe&?; |smk SeSö/ 38ÍÉ? KA. MgySafók fM ^9 SJ tMm. 'Bj ^Hr oHany ff * H| ffjfr HHj /^ “'' Tk Jft 1 XVI. évf. 79. (4225) szám • Sxerda ■ 1937 április 7 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 303-11. © * SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRRHR. Elkeseredett harcok a baszk iöldön Kóla tábornok fegyverletételre szólította fel a baszkokat Vagy az egész Biscaya-vidéket lerombolják - A „Mar Canlabúo" tüokzaíes rakománya A „gazdag rokon11 segítsége (*) Louis de Vienne, aki a „gazdag ro­kon" képviseletében néhány esztendőt töl­tött közöttünk Középeurópában, résztvevő emberséggel irta meg, mit tapasztalt a „sze­gény rokon" házatáján. Sok jóindulattal és megértéssel nyúlt a fájó középeurópai se­bekhez és írt is ajánl rájuk, kár, hogy any- nyira mélyen ülünk szegénységünkben, hogy ilyen emelkedett ideológiai alapon aligha lehet rajtunk segíteni. Nem hisszük, hogy csak éppen az „egészséges eszmei bázist" kell megtalálni és akik eddig ellen­séges indulattal voltak eltelve egymás iránt, most mintegy varázsszóra összeölelkeznek. A bajok mélyebbek és természetüknél fog­va nehezebben kezelhetők, mint de Vienne hiszi, ha mindjárt a diagnózis, amit Közép- európa betegségeiről felállít, alig hagy va­lami kívánnivalót maga után. Jól látja az orvoslást sürgető bajokat minden oldalon, előkelő és irigylésreméltó tárgyilagosság­gal De aligha látja jól az úgynevezett ki­bontakozás útját. A „szegény rokon** szorongásával figyel­jük a sürgés-forgást a kőzépeurópai prob­léma körül, mert attól tartunk, hogy a ren­dezés, ha netán mégis sor kerül rá, nem a legszerencsésebb recept szerint történik. A közelmúlt tanulságait gondosan leltárba vettük, de tanulni belőlük senki nem akar. De Vienne-nek majdnem mindenben iga, za van, amit Középeurópáról mond, még ott is, ahol kevés kíméletet mutat bizonyos politikai érzékenységek iránt. Igaza van még abban is, amit az úgynevezett egyet­len megoldási lehetőségről mond. Csak ép­pen mindez tipikusan nagyvonalú, átfogó, történelmi. A részletkérdésekre nem tér ki. Sem ő, sem a többiek, akik közel vagy tá­vol szót emelnek érdekünkben. Igen, tud­juk, hogy vannak úgynevezett középeuró­pai koncepciók: Duna-föderáció és közép­európai monroeizmus, ’dehát nem volt itt hiány soha úgynevezett nagy gondolatok­ban. Átfogó tervek bőven akadnak, porle- petten ódon szekrényekben, történelmi lomtárban és nyugtalan koponyákban. Csak a reális, az erős kézzel hónunk alá nyúló segítő akarat hiányzott mindig a „gazdag rokon" részéről. De Vienne is biztatja Középeurópa né­peit, hogy önállósítsák magukat, szakítsa* nak a nagyhatalmi érdekek engedelmes ki­szolgálásával s keressék boldogulásuk útját a testvéries együttműködésben. De nem'be­szél arról, hogy a francia sajtó most, hogy a kölcsönös megsegitési egyezmény tervé­vel kapcsolatban Jugoszlávia és Románia meg akarta fogadni a jótanácsot, hogyan hördült fel. Az Igaz, hogy attól még sem Belgrádnak, sem Bukarestnek nem kell meg­ijednie, hogy felhördül a párisi sajtó, de a kis epizód is megmutatja, hogy a nagy kon­cepció, a jóhiszemű megsegítés ötletei az irodalom csillagvizsgáló tornyába kerülnek, míg az érdek a napisajtó messzihordó ágyúival bombázza az ellenszegülő politikai akaratot. A kisantant helyett mielőbb jön­nie kell a dunai szövetségnek, amelynek tengelye Bécs—Prága—-Budapest együtt­működése lenne. Ez de Vienne úgynevezett nagy középeurópai megváltó ideája. Nem lehet eléggé helyeselni neki, Így nagy vo­nalakban, anélkül, hogy bizonyos részlet­kérdésekben elmélyednénk, de ezzel a kon­cepcióval szemben állnak a Quai d’Orsay érdekei és a „gazdag rokon" szellemes teó. VITTORLA. — Mola tábornok ma a következő szövegű kiáltványt intézte a baszk vidék népéhez: „Elhatároztam, hogy a háborút Északspanyolországban befeje­zem. Minden polgárnak az élete és vagyo­na biztosítva lesz, ha leteszi a fegyvert és megadja magát. Az alól csak azok képez­nek kivételt, akik gyilkosságokat követtek el vagy gyilkosságok értelmi szerzői vol­JUAN DE LUZ, w A Havas-Iroda tu­dósitójának jelentése szerint a baszk fron­ton megkezdődött a nemzetiek előrenyo­mulása. A legutolsó jelentések szerint Mola csapatai elfoglalták Ohandieno városát. Minthogy néhány nap óta Gibar városá­ban a San Sebastianból Durangoba vezető útvonalon fehér zászló leng és a várost minden jel szerint a kormánymilicia csapa­tai kiürítették, a nemzetiek egy hadoszlcpa bevonult a városba és megszállta a főuccát és a piacteret. Amint utólag kiderült azon­ban, a milicia elvonulása és a fehér zászlók kitűzése tulajdonképpen csak hadicsel volt a vörösök részéről és a város határában beásták magukat a visszavonuló kormány­csapatok s ma reggel váratlan rohamot, in­téztek a város ellen, ami által sikerült a kétezer főből álló nemzeti katonaság visz- szavonulását elzárni. Ellenőrizhetetlen hí­rek szerint a kétezer főnyi nemzeti katonát a vörösök a város főterén gépfegyverekkel lemészárolták. A nemzeti csapatok pa­rancsnoka elhatározta, hogy döntő rohamot intéz a város ellen és kijelentette, hogyha a városba bevonul, az összes kezére kerülő férfiakat kíméletlenül agyonlöveti és a vá­rost a földdel teszi egyenlővé. Felélénkülő harcok az északi frontszakaszon MADRID. — A Jarama-fronton Morate de Tajuna és Cienpozuelos között tegnap délután óta rendkívül heves harc folyik végig a madrid- aranjuezi vasútvonal mentén. Mintegy egyórai tüzérségi előkészület után a kormánycsapatok előrenyomultak egészen a vasúti vonalig és visz­riák kedvéért még soha nem vétette szem elől az érdek parancsait. A franciák min­dig megértőek voltak a „szegény rokon" bajai iránt. (Hány példa van rá a lengyel, magyar és délszláv nemzeti mozgalmak tör­ténetében?!) De még sohasem fordult elő, hogy erre a megértésre Franciaország fize­tett volna rá. De Vienne-k mindig voltak, de voltak mindig Clémencéau-k is s a gall szellem világossága és éles Ítélete még so­ha nem tudta megfékezni a gall tempera­mentumot tak. Ha a lakosság ellenállást tanúsít, az egész Biscaja vidéket megsemmisítem. El­sősorban a hadiipar ellen fogok fellépni. Kimeríthetetlen erők állanak célom keresz­tülviteléhez rendelkezésre." Az északi had­sereg főparancsnokának kiáltványát spa­nyol és baszk nyelven nyomtatták ki és többezer példányban szórták szét a bilbaói frontom szaszoritották a nemzetieket. Tizenkilenc órakor Franco csapatai ellentámadásba kezdtek és a rendkívül hosszú front egyes szakaszain sikerült is eredményt elémiök. Azóta változatlan heves­séggel folyik a küzdelem. SALAMANCA. — Az északi frontszakaszon újabb erővel indult meg a nemzetiek offenzivája. A kormánycsapatok elkeseredett ellenállása da­cára is sikerült Franco csapatainak a Penas de Urguijo összes magaslatait megszállniok. Az of- fenziva lassan, de állandóan folyamatban van és a nemzeti csapatok széles írontszakaszon nyomulnak előre. MADRID. — A kormányrepülők tegnap bombázták Guzguez és Brunete községeket, a nemzetiek élénk gépíegyvertüzzel fogadták a kormányrepülők támadását és egy vörös harci repülőgépet sikerült lelőniök. Ugyancsak bom­bázták Terűd állomását is. Hivatalos jelentés szerint a múlt heti repülőtámadásnak Jscnten 123 halottja és 200 súlyos sebesülje van. Titkok egy fegyverssáilitö hajó körül VERACRUZ. — A United Press' fölíünést- keltő jelentése szerint a hetekkel ezelőtt elfogott Mar Gantabrico sorsát illetően még mindig a legfantasztikusabb hírek keringenek. A nemzeti csapatok jelentésével ellentétben, kormánykö­rökben még mindig nem hiszik, hogy a Cana- rias páncélos által bombázott gőzös valóban a Mar Cantabrico volt. A valenciai kormány ve- racruzi konzulé, akinek annakidején ellenőriznie kelleti a Mar Cantabrico útját, kijelentette, hogy lehetetlennek tartja, hogy az a hajó, amelyet a nemzetiek elfogtok, valóban a Mar Cantabrico volt. Azok között a fegyverek között, amelye­ket Queipo de Llano tábornok mint a Mar Can­tabrico rakományát fölsorolt, egyetlen egy sem volt a hajón. De Llano tábornok ugyanis meg­lepetéssel jelentette ki, hogy a Mar Cantabrico fedélzetén kizárólag öregíipusu fegyvereket és egy használhatatlan Douglas-repülőmotort talál­tak. Ezzel szemben, amikor a hajó Newyorkból Veracruzba elindult, minden egyes fegyverda­rabról pontos jegyzőkönyvet vettek föl és esze­rint e legmodernebb tipusu fegyvereknek kellett volna a hajón lenni. Két föltevés van: az egyik szerint sikerült az értékes fegyvereket a tenger­be hajítani, még mielőtt a hajó a nemzetiek ke­zére került, vagy pedig egy, a fegyverszállitási üzletben nem szokatlan nagyszabású csalásról van szó. Benes Sándor király sirlánáE Az elnök belgrídi látogatásinak második nap!a BELGRÁD. — Ma délelőtt tizenegy órakor dr. Benes köztársasági elnök és felesége Pál régensherceg és Olga hercegnő kíséretében a topcsidi udvari pályaudvarról Oplenacba uta­zott, ahol Benes elnök a délszláv egység meg­teremtőjének és a kisantant egyik életrehivójá- nak, a tragikus körülmények között elhunyt Sándor király emlékének áldozott. A csehszlo­vák államfő és kísérete útját Mlademovácig vo­naton tette meg, onnan pedig autón utazott to­vább Topoláig. Az egész útvonalon lelkesen ünnepelte a lakosság az előkelő vendégeket. Topolában az elnököt az ötödik jugoszláv lovas­ezred diszszázada várta. Innen az elnök autója lassan tette meg az utat az oplenaci magaslatig, ahol a Karagryorgyevics-család mauzóleuma áll. Sándor király koporsójára a köztársasági el­nök felesége ezüst szalaggal átkötött gyöngy- virágcsokrot helyezett. Ezután Benes köztársa­sági elnök kíséretével a kápolnába vonult, ahol Bláha tábornok a köztársasági elnök nevében hatalmas koszorút helyezett el Sándor király sírján. Az elnök pontban egy órakor hagyta d kíséreté,vd együtt Oplenacot, | Diné a királyi ui’eSáLsa I BELGRÁD. — Benes elnök tiszteletére teg­nap este a bdgrádi királyi palotában Pál rc- genshcrceg dinét adott, amelyen meleg szavak­ban köszöntötte fel Jugoszlávia előkelő vendé­gét és hangoztatta, hogy Csehszlovákia és Ju­goszlávia között továbbra is biztosítva van a szoros együttműködés. Pál régensherceg felkö­szöntőjére Benes elnök válaszolt és hangoztatta, hogy jdenlegi belgrádi tartózkodása az első al­kalom, amikor csehszlovák államfő Jugoszláviá­ban tartózkodik, Masaryk elnök régóta tervez­te, hogy Bdgrádba utazik és most ő váltotta va­lóra Masaryknak ezt a tervét. Majd Benes hi­vatkozott arra, hogy mint külügyminiszter számtalanszor járt Jugoszláviában, elsőizben 1920-ban, amikor a csehszlovák-jugoszláv szö­vetségi szerződést aláírta. Ez az okmány volt a kisantant alapja. Hangoztatta, hogy tizennyolc év óta kéz a kézben halad a két állam és ez az együttműködés biztosítva van a jövőre is. Benes elnök átnyújtotta II. Péter királynak, Mária királynénak és Olga hercegnőnek az I. osztályú fehér oroszlán rendet a láncokkal, Pál 2000 nemzeti katonát mészároltak le egy baszk városban a vörösök

Next

/
Thumbnails
Contents