Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-30 / 99. (4245.) szám
s&t* , ifea»J.y jRA £|l I XVI. évf. 99. (4245) szám • Pétitek • 1937 április 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ttlice 12, II. emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 0 0 TELEFON: 303-11. © ® SŰRGÖNYC1M HÍRLAP, PRAHA. lengyel-román barátkozás Az asszonyok és a gyermekek elhagyják a baszk fővárosi Bilbao kiöntésé megkezdődött A nemzetiek tagadják, hogy bombázták Guernicát * A várost a visszavonuló baszkok gyújtották fel -- A kormánycsapatok uj ellenállása a legbelsőbb védelmi vonalnál SALAMANCA. — A Franco-hadsereg j főhadiszállásának tegnapi hivatalos jelentése többek között a következőket mondja: „Azok a baszkok, aki*k a biscayai szakaszon lefolyt legutóbbi harcokban átjöttek sorainkba, elmondották, hogy a kormánycsapatok rendszeresen tönkreteszik a baszk városokat, mielőtt átengednék azokat a győzőknek. így többek között felgyújtották Guernicát is. Ezt a várost repülőgépeink sohasem támadták meg. Teljesen légiből- kapottak tehát azok az állítások, hogy Guernicát a nemzetiek repülőgépei tették tönkre. Ezen a vidéken az elimiult napokban sürü köd és rossz idő uralkodott, amely lehetetlenné tette a repülők tevékenységét/* A bilbaói kormány vádjai. BILBAO. —> A nemzeti csapatok állításával ellentétben a baszk kormány tiltakozik „a Franco-hadsereg cinizmusa ellen" és ismételten megállapítja, hogy a baszk városokat nem a visszavonuló kormánycsa- patok gyújtják fel, hanem a nemzetiek repülőgépei teszik tönkre. Guernicában számos külföldi újságíró látta a romokat és a külföldi konzulátusok képviselői is, akik megfigyelhették, hogy a várost légibombák pusztították el. Guernica fölött harminc német repülőgép jelent meg és három óráig bombázta a védtelen lakosságot. A baszk kormány a civilizált világhoz folyamodik, hogy tiltakozzék a nemzetiek magatartása ellen. Bilbaoban 300.000 asszony és gyermek tartózkodik s a baszkok arra kérik a világot, hogy segítség meg ezeket az asz- szonyokat és gyermekeket s ne engedjék, hogy a nemzetiek elpusztítsák őket, Anglia is Bilbao kiürítése mellett LONDON. —■ Az angol alsóházban a munkáspárt tegnap tiltakozott Guernica elpusztítása ellen. Edén külügyminiszter kijelentette, hogy hivatalos jelentések még nem érkeztek a bombázásról s igy nem tehet semmit, de természetesen az angol közvélemény mindig felháborodik, ha védtelen városokat pusztítanak el, akárki az, aki ezt a pusztítást végzi. Az angol pártok külön bizottságot alakítottak, hogy foglalkozzanak Bilbao polgári kiürítésének kérdésével. Roberts liberális képviselő közölte, hogy a külügyi hivatal helyesli az asszonyok és a gyermekek elszállítását Bilbaoból. Nicolson munkáspárti képviselő szerint az angol flotta támogatni fogja azokat a hajókat, amelyek Bilbao kiürítését végzik, Uj ellenállás? BILBAO. — A harctérről érkezett legújabb jelentések szerint Eibar és Marquina között a baszkok ellenállása újból megerősödött. A kormánypárti tüzérség elhallgattatta Mola ütegeit. A baszkokat a lelkesedés uj hulláma öntötte el1 és ismét bíznak az uj főparancsnokban, aki vas fegyelemmel látott hozzá a hadsereg újjászervezésé* hez. Dursngo elfoglalása DURANGO. — A Havas-ügynökség jelentése szerint Mola tábornok csapatai kedden este bekerítették Durangot, ahol a baszkok összevonták seregeiket. A nemzetiek tüzérsége több óra hosszat bombázta a várost és nagy veszteséget okozott a kormánycsapatoknak, amelyek több tankot vesztettek. Délután a baszkok megkísérelték, hogy nyugati és délnyugati irányban kitörjenek a városból, de a Franco-osztagok visszaverték őket. Estefelé a Navarro-hadosz- tály a fallangisták támogatásával végleg bevonult Durangoba. Két kilométerre Guernicától VITORLA. — A legújabb nemzeti hivatalos jelentés szerint a nacionalisták a biscayai fronton folytatják a néhány nappal ezelőtt kezdett hadműveleteket és a tengerparton megszállották a calamondai és lequeitiai magaslatokat. A délkeleti frontszakaszon több községet foglaltak el. A hadsereg az egész száz kilométer széles fronton előnyomulóban van és az ellenség vad futással menekül. Durangot a nemzetiek heves harcok után után elfoglalták, az előnyomuló csapatok rengeteg zsákmányt és foglyot ejtettek. Estefelé a nemzetiek elfoglalták Amoroto községet és előőrseik mindössze két kilométerre vannak Guernicától. Bilbao sorsa PARIS. — A baszk kormány párisi képviselője szerint Bilbao teljes kiürítéséről szó sem lehet. A kormány csupán az asszonyokat és a gyermekeket akarja eltávolítani, hogy a várost jobbani megvédhesse. Ha a polgári lakosság távozott, a baszkok uccáról-uccám és házról-ház- ra fogják védeni fővárosukat, hogy meggátolják, hogy Francoék a baszk földön erőszakolják ki a döntést a polgárháborúban. Madrid, Valencia és Barcelona katonai segítségéről a baszk követ rendkívül pesszimisztikusan nyilatkozott. A nemzetközi ellenőrzés következtében lehetetlen Barcelonából Bilbaóba repülőgépeket küldeni, mert ha ezek nem akarnak ellenséges terület fölött repülni , Délfranciaországon át kellene Bilbaóba érkezniük, A tengeri ellenőrzés miatt a tengeri ut is nehéz. A baszk kormány tárgyalásokat folytat a famcia kormánnyal a bilbaói asszonyok és gyermekek felvételéről. Az általános vélemény szerint a francia és az angol hajók már pénteken megkezdik az asszonyok és a gyermekek elszállítását Bilbaoból. (*) Az olasz—jugoszláv barátkozás már eltérés volt a kisantant-egyetemlegesség elvétől s úgy látszik, most Romániában is megvan a hajlandóság, högy kövesse a jugoszláv példát. Természetesen akárhogyan is alakulnak az események, nem következik, hogy akár Jugoszlávia, akár Románia a főbb külpolitikai elvektől eltérne s például a francia orientáció helyett máról-holnapra német vagy olasz orientációt keresne, vagy ha úgy tetszik: a Róma—Berlin-ten- gelyhez kötné sorsát. Ezeken az úgynevezett külön utakon, úgy látszik, Románia is, Jugoszlávia is a könnyebb, világnézetmen- tesebb boldogulás útját keresi, szabadulni akarnak néhány általános kötelezettségtől. Minden feltörekvő nemzet külpolitikájában előbb vagy utóbb érvényesül a sacro egois- mo elve, amit, mint ismeretes, az olaszok találtak föl, az olasz nemzeti önállóságnak körülbelül olyan fejlődési szakában, mint amilyenben most van Románia és Jugoszlávia* Lengyelország már előbb rálépett erre az útra s úgy látszik, mindeddig nem bánta meg, ha voltak is bosszúságai és nyelniva- lói Danzig miatt. Románia most, úgy látszik, alkalmazkodni próbál északi szomszédjához s ismét közvetlenebbé akarja tenni az 1922-ben létesült lengyel—román kapcsolatot. Hogy ez aztán azt eredményezi-e, hogy Románia hajlik el a lengyel külpolitika vezérlő princípiumai felé vagy pedig Lengyelország keres visszautat a régi vágányokra Románián keresztül, — a jövő zenéje. Úgy látszik, Beck azon fáradozik, hogy Romániát végleg megnyerje a szovjetellenes európai blokk részére s Titulescu azért lépett akcióba, hogy ezt a lépést megakadályozza. Nem valószínű, hogy egyébről lenne szó. A kisantant két tagja közül az egyik, amikor szorosabb barátságra lépett Olaszországgal, bizonyos mértékig an- gazsálta magát a szovjetellenes blokk oldalán, ha nem is vette programjába nyíltan a szovjetellenességet, mint például Németország és Olaszország, Románia kevésbé intranzigens magatartást tanúsított mindeddig a szovjettel szemben, s meg is volt benne a hajlandóság, különösen Titulescu külügyminisz- tersége idején, hogy „elvei fönntartásával'‘ keresse az együttműködést a szovjettel. Igaz, nehezebb helyzetben is van Románia Oroszországgal szemben, mint Jugoszlávia s a bolsevista rendszerrel szemben táplált királyi ellenszenv gyökerei sem olyan mélyek. Viszont Románia és Oroszország között van 1 egy úgynevezett elintézetlen területi kérdés, amelyet hiába vett le már évekkel ezelőtt Oroszország a napirendről, amikor Litvinov Londonban egy mellékmondatban lemondott Besszarábiáról. Van azonban egy olyan kérdés, amely mindennél jobban nyugtalanítja a románokat s amiben alaposan megértik egymást a lengyelekkel, ez az úgynevezett „orosz átvonulás" kérdése. Mi történik háború esetén? Románia épp oly kevéssé teheti ki népét annak a lehetőségnek, hogy átengedi területein a vörös csapatokat, mint Lengyelország. Romániának tehát ezen a ponton tökéletesen megegyeznek érdekei Lengyelországgal. Nagyon valószínű, hogy ezen az feiapon közeledés jönne létre Lengyelország közvetítésével a szovjetellenes államok és Románia között, nem lazulnának meg a román—francia kapcsolatok, mintahogy a lengyel—francia kapcsolatok sem lazultak meg, mihelyt lemondott a Quai d'Orsay arról, hogy saját érdekeinek szolgai eszközévé akarja tenni Lengyelországot. Természetes ellentét van azonban a francia és a román érdekek és természetes harmónia a lengyel és román érdekek között. Ne feledjük el, hogy 1922-ben amikor létrejött a lengyel—román barátság Franciaország bábasága mellett, egészen más volt a világpolitikai helyzet, mint ma. Akkor Pá- ris, Bukarest, Varsó egyformán állott a szovjetellenes csatasorban s a bolseviki expanzió végcélja nem Berlin volt, mint ma, hanem Páris. A franciák tisztában voltak azzal, hogy ez a front csak addig tartható, amig valahogyan nem talál egymásra a sötétvörös Moszkv és a halványvörös Berlin, Párisnak tehát elsőrangú érdeke volt, hogy erős államblokk válassza el Oroszországot Németországtól. Ebbe a számvetésbe a román—lengyel barátság teljesen beillett. A hitlerizmus uralomrajutásával azonban gyökeresen megváltozott a helyzet s természetesen nemcsak Franciaország, hanem Lengyelország és Románia szempontjából is. Franciaország visszakanyarodott Barthou vezetése alatt a klasszikus poincaréi vonalra, francia szempontból a német veszély az akutabb és a fenyegetőbb s mert a nemzeti szocializmus a német dinamó szellemi fűtőanyaga, tehát a bolseviki Oroszországban szövetségest talált ellene. Csakhogy nem ez a helyzet Lengyelország és Románia szempontjából, ők azáltal, hogy megváltoztak a francia érdekek, nem alakulhatnak át máról-holnapra pufferből kapoccsá. Románia és Lengyelország társadalmi és politikai struktúráját gyökerestől kellene fölforgatnú IHlllláIIllllhIliin ll I l Imlili'lil l'i ......................................... ho gy ez megvalósulhasson. S mert a politikát irányitó uralkodó osztályok a meglévő társadalmi rendre támaszkodnak, tehát ilyesmiről aligha lehet álmodni. Románia és Lengyelország számára a szovjetveszély ma sem kisebb, mint volt 1922-ben, amikor még nem Berlin, hanem Páris felé mutatott a moszkvai kéz. Hogy azután a szovjetellenes magatartás milyen más középeurópai lépésekre bírja Romániát s hogy mellékesen valóban közvetit-e Lengyelország Románia és Magyarország között s ha igen, hát milyen engedményeket sikerül kieszközölni a bukaresti kormánytól a szegény erdélyi magyarság számára, —- erre nehéz lenne felelni. S még az sem biztos, hogy Titulescu, aki nyilván a szovjetbarátság érdekében lépett ismét akcióba, nem lendül-c utolsó pillanatban mégis nyeregbe, Hogy egyetlen mozdulattal visszacsavarja a román külpolitika kormánykerekét,
