Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-29 / 98. (4244.) szám

1937 április 29, csütörtök*

^J^^MAfifeARHlRLAE’

A magyar cigányzenészek ötszázados jubileuma

A magyar népies hívatott

és világhíres internre!él ói a cigány ok

A zenetudomány ítélete a cigányzenéről ■■ A népies mfizene értékei

n.

BUDAPEST* — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Gjorgjevic, a szerbiai cigányok életének kiitünő tanulmányozója közli azt a cigány mondást, hogy:

„Isten csupán azért küldte őket a földre, hogy felmelegitsék azt és szórakoztassák az emberiséget^*

Ennek a hivatásnak becsülettel megfeleltek, megfeleltek különösen a magyar földön, amelyet felmelegitettek, betöltötték zenéjük bübá- jával és elszórakoztatták, megvigasztalták az elkeseredett lelkeket.

„A cigány hegedűvel születik" — mondja egy közismert szólás. Valóban úgy van! Nemcsak minálunk, hanem mindenütt, ahol megjelent ez a rendkívül tehetséges, bohém fajta, nyomban kitűnt zenei tehetségével. Nem abban áll ez a tehetség, hogy a cigány valami nagy, halhatatlan remekművet alkotott volna a zene- irodalomban, hanem tehetsége van arra, hogy a tömegek ízlésének leginkább megfelelő muzsikát megszólaltassa. A cigány nagyszerű előadóművész. Ezt mindenki elismeri, még az is, aki lenézi, lebecsüli a cigánymuzsikát. És

van egy tradicionális, már századok óta kifejlődött, megállapodott előadómüvészete, amely — úgy látszik — a vérében van, vele születik. Ennek a lényege Bartók Béla megállapítása szerint a bővített szekundlépés, vagy cigányskála és a ritmustorzitás.

Zeneileg Ítélhetünk igy, vagy úgy, annyi bizonyos, hogy ez a kettős jellegzetesség adja meg a cigánymuzsikának speciális izét és zamatját. Ezt csodálja a külföldi, aki elbüvölten hallgatja a különös muzsikát és nyomban rabja lesz. ősi eleme ez a cigány előadóművészeinek, mert mindenütt megtalálható, ahol cigány muzsikál. Gjorgjeviő ugyanezt Írja, mint Bartók, a szerbiai cigányzenéről. A századfordulón még Szerbiában is egyedül a cigányt tekintették hivatásos muzsikusnak és a jagodinai Mlja cigány éppen olyan jelentős a szerbiai zene életéiben, mint Bihari János a magyarországiban. Igaza van Bartóknak, amikor a cigányskálában keletről hozott örökséget lát

Cigányzene? Magyar zene?

<— ez a kérdés Liszt óta gyakran merült fel a magyar zeneirodalomban, bevonult a fórumra is és szenvedélyes vitát váltott ki, amely még ma is tart. Bartók Béla megállapítja, hogy

az, amit mi cigányzenének nevezünk, nem cigányzene, hanem népies müzene. Azért magyar ez a zene, mert kiváló nevű magyar úriemberek szerkesztették, akiknek legtöbbje hangszereléshez sem értett, nem is tudott kot- tázni* Liszt jóhiszemű tévedésben volt, ami- í kor a cigányzenét azonosította a magyar nép zenéjével. Az ő tekintélye ezt a téves nézetet külföldön is meggyökeresitette és külföldön ma is úgy van: valahányszor magyar népi zenéről esik szó, a cigányt kezdik emlegetni.

A cigány tehát csak előadója és terjesztője a népies magyar müzenének, — mondja Bartók. Ugyanaz a szerepe, mint nyugaton a kupiénak, slágernek, srammelnek, hogy alacsonyabb- rendü zened igényeket, tehát a tömegeket elégítse ki. Azt viszont Bartók is fennen hangoztatja, hogy azoknál sokkal értékesebb és szerencse, hogy cigányzenénk van, mert nemzeti szempontból örvendetes, hogy a könnyű fajsúlyú zenét ma is legnagyobbrészt a magyar népies müzene szolgáltatja.

Bartók is azt kívánja a cigánytól: tartsák meg a repertoárjukat minél régiesebb színezetben és lehetőleg minél kevesebb valcert, meg modern tánomuzsilcát keverjenek beléje.

Bartók és Kodály, meg társaik munkája felszínre hozta az igazi magyar népzenét, a parasztzenét s az ő fáradhatatlan propaganda- munkájának eredménye, hogy nem egy valódi,

gyönyörűséges .parasztdal (például ki ne ismerné ma már A csatári hegyek alatt kezdetüt?) bevonult a tömegek leikébe is. így a cigány repertoárjába is természetszerűleg bekerült egy- némelyikük. Népi és nemzeti szempontból természetesen összehasonlithabatlanjul

nagyobb ennek a parasztzenének a jelentősége a népies müzenénél.

De még jelentősebb a tartalma, hiszen ma már körülbelül 10.000 parasztdalt számlál a zenei folkloristáink által felszínre hozott anyag és r 2600 variáns van benne, míg a népies müdalok l száma alig tesz ki többet 1500-nál. A paraszt- íj dalok örökéletüek, nemzedékről-nemzedékre

Í szállanak a nép ajkán, a müdalok legnagyobb része efemer.

A cigány tehát nem a magyar nép köréből

! hozta azt a muzsikáját, amit előad, hanem a magyar úri osztályból. Ha majd a cigánymuzsika történetén áttekintünk, természetesnek látjuk I

ezt a tényt.

A cigány grand siede-je a „sirvavigadó" Magyarország kora volt. Ott él akkor a cigány a magyar ur mellett, osztja örömét és bánatát, ellesi és eljátsza a nótáját,

Sok nóta ott fogamzik meg mulatozás közben a nekibusult magyar ur lelkében és igy cigány vonójára kerül, népszerűvé válik, mielőtt kottában megjelent volna. A cigány tehát nem megy a paraszthoz azért, hogy az ő ősi dallamait lesse el és hozza be a városba az urnák, mert ezek az őseredeti, tiszta népi dallamok nem feleltek meg, talán legnagyöbbrészfcen ma sem felelnek meg a mulató magyar ur ízlésének, Hanem eljátsza annak az osztálynak a nótáját, amelyből él és ezt a nótát viszi ki a faluba és gyökerezted meg ott is, mint most újabban — sajnos — a cigány és a rádió kihordja a jazzt, a srammelt és a balaliajkán hangzó orosz dalt a magyar faluba.

URÁNBA - PRÁGA (Klimentská 4):

NEMZETEK ZENEJE

A MAGYAR ZENE ESTJE

Április 29-én este 81/* órakor A prágai magyar kir. követ védnöksége alatt

Szereplők:

KÁLIX JENŐ és NEUMANN ERICH tanárok, LOÓSZ JÓZSEF hegedűművész, KORN- HAUSER ANNI hang verseny énekesnő, Dr. NEUBAUER PÁL

Műsoron;

Hubay, Bartók, Kodály, Dohná- nyi, Zádor, Vecssy, Lavotta

A magyar cigány repertoárba

tehát legnagyobb részben a népies magyar mű- zenéből tevődik. Bár a parasztzene elsődlegességét nemzeti érték szempontjából elismerjük, a müzene értékeit sem vonhatjuk tagadásba, különben nem is lehetne megmagyarázni azt a tényt, hogy

vannak időtálló müdalaink, amelyek már több mint száz esztendeje élnek. A legtöbb dalnak a szerzőjére sem emlékezünk, illetve a nevét sem tudjuk. Nagyon kevesen tudnák megmondani például, hogy ki a szerzője a „Hej, iharfa, juharfa" kezdetű dalnak, de a szöveg és dallam évtizedeikkel túléli a szerzőnek a nevét. És éppen azáltal, hogy őrökéletü- vé válik, hogy a faluba is bemegy és meghódítja a népet, mutatja azt Is, hogy

a magyar müdalnak a néppel is vonatkozása

van, amennyiben megszólaltatja a nép érzelmeit, a nép hangulatához szól.

Különben egy-két hónap múlva ép úgy kiveszne, mint ahogy a ma divatos jazz-számot jövőre elfelejti a falu, persze, hogy aztán újat verkliz- zen be.

Amint mondottuk,

a cigány utján terjedt el és terjed ma is müdalaink legnagyobb része.

A negyvenes években Bernát Gazsinak, a kitűnő humoristának, Egressy Gábornak, Szénfy Gusztávnak, az ötvenes, hatvanas években Nyizsnyay Gusztávnak, Simonffynak és a száz évvel ezelőtt született Szentirmay Elemérnek gyönyörűséges magyar nótái a dgány vonójáról kerültek ki a magyar életbe. Nyizsnyay Guszti, a magyar trubadúr, először kedvenc dSzmHÁzKönVvKULTÜRA

Hubay Jenő emlékezete, a válságba jutott marxizmus mérlege és sok egyéb értékes cikk a Magyar írás áprilisi számában

PRÁGA. — A Magyar írás áprilisi száma rendkívül gazdag tartalommal jelent meg. A füzet Neubauer Pál tanulmányával indul, amelyet Hubay Jenőről, a váratlanul elhunyt nagy magyar zeneszerzőről irt. Tanulmánya végén megírja, hogy Darvas János, a PMH belső munkatársa, operaszöveget készített Herczeg Ferenc Pogányok cimü regényéből Hubay Jenő számára. A nagy mester fiatalos lelkesedéssel fogadta ezt a tervet és Darvas kitűnő munkáját s azonnal neki akart látni a megkomponálásnak. Az opera dme „Alpár" lett volna, de amire Hubay oly lelkesen készült és amiről azt hitte, hogy ez lesz operaalkotásainak betetőző akkordja, abban megakadályozta az oly váratlanul bekövetkezett halála. — Rády Elemér rendkívül mélyenszántó tanulmányt irt a válságba jutott marxizmusról. Lehiggadt alapos irás, amely tartózkodik egyrészt Céline kilengéseitől, másrészt az ellenoldal túlzásaitól, kérlelhetetlen tárgyilagossággal és szinte matematikai pszichológiával analizálja a gyakorlati marxizmust, azaz a mai orosz szovjetet. Kitűnő megállapítás, hogy

a bolsevizmus lényege egy uj lelkiség kialakítása, egy uj embertípus megteremtése. A polgári társadalomnak fogalma sincs azokról a poklokról és mélységekről, amelyek ezeket a lelkeket fütik. „Itt tolódik ót az egész marxizmus kérdése világnézeti síkra. Az uj ember a

lényeg s a bolsevista kísérlet itt kulminál: tudott-e a marxizmus húsz esztendő alatt egy ilyen uj embertípust termelni?"

Rády kimutatja, hogy a marxizmus szociáldemokráciája sztálinizmusra és trockízmusra bomlott és Sztalinék jelentették egyedül a tömegeket mozgató erőt, Sztálin a gyakorlattá vált elmélet. Utána foglalkozik azoknak az Íróknak a könyveivel, akik igen közel álltak a bolsevizmus- hoz, de Oroszországban tett tanulmányútjaik után végleg szakítottak vele.

Rády kitűnő lelki rajzát adja Sztálinnak, majd kimutatja, hogy a szociáldemokrácia elnyárs- polgáriasodott, a negyedik intemadonálé egyetlen ember magánügye. Ezek szerint: „a szovjet huszesztendős fejlődésének mérlege ismét csak kérdésekkel zárul.

Az orosz szfinksz továbbra is rejtélyesen néz felénk, ki tudja, mit akar?"

Szitnyai Zoltán „Csak ez egyszer" dmü novellája egy kispolgárt rajzol meg, akit a pénzügyi kapacitás meghív teára. Boldogan készülődik feleségével: csak egyszer lehet ilyen szerencséje! Természetesen nagy bajokba keveredik, márcsak azért is, mert délutánra szmokingot húz és az előkelő társaságban senki sem áll vele szóba. Hogy hogyan csetlik-botlik és a végén hogyan szerez magának és feleségének mégis dacosan kellemes estét, ezt rajzolja meg teljes

gányának énekelte el, hogy:

Hej, de szomorúan szól a furulyám... vagy azt, hogy:

Hóka lovam kicsapom a tilosba ...

A maradandó értékű müdal-anyagot aztán a dgánymemória, amelynek csodálatos mivoltáról legendás és mégis igaz históriák szóiénak, felraktározta magában és átadta a következő nemzedéknek, hogy ne menjen feledésbe. Idők folyamán némi dfrázatot, másulást kapott ez a nóta, sőt talán az eredetiben is benne volt a d- gány előresiető vonója, de igy őrizte meg kotta nélkül is a magyar müzene legértékesebb darabjait a cigány. Bartók szerint ma mintegy 1500 müdal ismeretes. Legnagyobb része persze csak kottában fekszik már, de sok élő mindmáig.

Egy-egy jobb cigány repertoárjában száz és száz müdal szerepel.

Régiek és frissek. Tudja őket emlékezetből. Ha álmából felverik és jó kedvében találják, eljátsza az egész repertoárját anélkül, hogy egyetlen egyet is megismételne belőle. Látni fogunk majd ilyen cigányhistóriát.

Ezzel a fejtegetésünkkel azt a kérdést akartuk eldönteni, ami szintén zajos vita tárgya a magyar zeneirodalomban: hány éves a dgány- muzsika Magyarországban?

Az igazi dgúnymuzsika a kuruc korszak után kezdődött, amikor a dgány igazi népi muzsikát, a kuruc dallamokat veszi át. De jelentőségre és az egész magyarságot átfogó tömegszórakoztató szerepre a múlt század elejével, a magyar müzene megszületésével emelkedik. Népies magyar műzene és tígányzene egybekapcsolt fogalmak.

(A cikksorozatot május 1-én folytatjuk.)

irói felkészültséggel és a humortól csillogó stílussal Szitnyai Zoltán. — Szalatnai Rezső Kosztolányi Dezsőről irt tanulmányt. Megrajzolja a nagy magyar költő életét és finom módszerrel rajzolja meg lelki struktúráját és költészetének lényegét. Foglalkozik azzal, hogy Kosztolányi irói munkássága milyen erkölcsi világot mutat be és nyomról-nyomra követi a merész és bátor humanistát, aki „a szegénység pártjára állt és minden agitáció nélkül a részvét és az igazság olthatatlan tüzeit gyújtotta fel." Az „Édes Annáról" azt mondja, hogy az uj magyar próza klasszikus alkotása, reális világot mutat be a leg- költőibb módszerekkel és a legbiztosabb kifejező erővel. Kosztolányi képzelő ereje különben is rendkívüli. Végül

regionális szlovenszkói viszonylatban megállapítja, hogy Mécs László, Merényi Gyula, Vozári Dezső, Szenes Erzsi Kosztolányi lírai gyakorlata révén nőttek egyéni világképet építő költőkké,

„A magyar akadémikus ifjúság és az uj magyar intelligencia" cimü érdekes tanulmány Bellyei László tollából származik. — Palotai Boris „Első szerelem" cimü novellája lüktető, finom irás, amely közvetlenségével magával ragad. — Külön humor, amellett nagy szeretet és lelki finomság érződik Szombathy Viktor „Levél egy ifjú költőhöz" cimü írásából, amelyben tárgyilagosan, de a legnagyobb melegséggel foglalkozik annak a számtalan írónak és költőnek a munkáival, akik hozzá és azokhoz fordulnak, akik „beérkezettek". Megmondja ezeknek a fiataloknak, mit jelent valójában egy költői vagy irodalmi termék és melyek a járható utak. — Galló Tibor pályaválasztási problémákkal foglalkozik, szorgalmasan hézagpótló statisztikai anyagot hordott össze és cikke a következő megállapításban kon- kludál:

„Nem azok a legjobb pályák, amelyek legtöbb egyéni hasznot Ígérnek, hanem ahol ki-ki legtöbbet, legtökéletesebbet adhat az emberiségnek és végül önmagának is." —

Narancsik Imre Unamunoról ir mély, alapos és fontos tanulmányt. — Nyiresi Tichy Kálmán egy kitűnő Írásban a magyar falusi építés gö7

1 Slísa.'W'oxB.'AsB. koronái 4iM«l.€»aBaE€»m.

a szlovenszkói magyar kultúráiét fejlesztésére és lépjen a SzMKE tagjai közé.

Ha községében van SzMKE-szervezet: jelentkezzék ott, ha nincsen: szívesen felveszi a központ, Komárom, Kultúrpalota.