Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-24 / 94. (4240.) szám

Ma: Hagy rádió melléklet x « 18oídaI-AraKő 1-2° j^JHT ] XVI‘ évf’ 94‘ (424°) szám • S*©n»l9aí • 1937 április 24 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és VUSZÍnSzkÓi 771(1217(1^02 félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . í5'7 ° fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 KIf vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © 0 SÜRGÖNYC1M: HIRLRP, PRflHfl. Apróhirdető gimnázium Végeiért Mussolini és Schu konSerencláia Teljes osztrák-olasz megegyezés Velencében A hivatalos kommüniké ■ Az osztrák kancellár magáévá tette az olasz álláspontot - A duce ünnepli a német-olasz barátságot Megmarad a ROma-BerSin tengely • za annak a közre működésnek a fontosságát, amellyel Olaszország az olasz-osztrák árucse­re amegélénkitésével Ausztria gazdasági életé­nek újjászervezését elősegíti. A két kormány­fő elhatározta., hogy ezt az utat tovább köve­ti. Mindketten meg vannak róla győződve, hogy a római jegyzőkönyvek, amelyek belépés céljából a többi dunai államok részére is nyitva állnak azzal a feltétellel, hogy a kínál­kozó akalom szükségéhez és mértékéhez képest választják meg a csatlakozást, továbbá azok a szerződések, amelyeket a múlt évben Ausztria és Olaszország Németországgal kö­tött, végiül a legutóbbi olasz-jngoszláv szerző­dés alkalmasak arra, hogy biztosítsák a kö­zépeurópai helyzet Kedvező fejlődését mind a résztvevő államok, mind pedig az európai béke érdekében. Ausztria meg van elégedve Adam osztrák külügyi sajtófőnök a hivatalos kommüniké föloilvasása után az újságírók előtt kijelentette, hogy a tárgyalások menetével és eredményével, valamint a hivatalos kommüniké tartalmával az osztrák nép teljesen meg van elégedve. Beavatott olasz körökben kijelentették, hogy a Velencében lefolyt tárgyalás óikról részletesen tájékoztatni fogják a magyar kormányt, mint a római jegyzőkönyvek harmadik aláíróját. Ki­jelentették ezekben a körökben azt is, hogy re­mélik, hogy a hivatalos nyilatkozat megszünteti az olasz-osztrák viszonyról való legutóbbi sut­togásokat. A tárgyalások olyan barátságos és baráti atmoszférában folytak le, hogy sajnálni kellett azt, hogy nem lehetett jelen a tárgyalá­soknál az egész külföldi sajtó és a nemzetközi politikai élet számos tényezője, mert láthatták volna, mennyire bensőséges és őszinte a barát­ság az olasz és az osztrák államférfiak között. Semmi sem maradt megtárgyalatlanul és ennek következtében teljesen tisztult külpolitikai hely­zettel áll szemben mind Olaszország, mind pedig Ausztria. A pénteki megbeszélések délelőtt féltizenegy órakor kezdődtek és másfél óra hosszat tartot­tak. Magyar kommentárok BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Az Uj Nemzedék Velen­cébe kiküldött külön tudósítója az olasz—osztrák tanácskozásokkal kapcsolatban azt az értesülést szerezte, hogy a tanácskozások legérdekesebb része a Csehszlovákiára vonatkozó megbeszélés volt, Mussolini a lap szerint ugyanis nem fölté­telmentesen kínálta föl Olaszország még benső­ségesebb barátságát és támogatását Ausztriának. A föltétel az volt, hogy Ausztria ne kössön szer­ződést Csehszlovákiával, mert Mussolini kijelen­tése szerint a Csehszlovákiához való közeledés ellentétben áll úgy a berlin—római tengellyel, mint pedig a római paktum szellemével, Schusch­nigg a lap értesülése szerint elfogadta Mussolini érvelését. Ez az információ — írja a lap — szen­zációt jelent küíönösképen Magyarország szem­pontjából, mert Magyarországra nézve nem egé­szen közönyös, hogy milyen viszony van Auszt­ria és Csehszlovákia között. Ezen a réven ugyanis könnyen előállhatott volna az a hely­zet, hogy Magyarország teljesen elszigetelődik* A lap munkatársa csütörtökön a késő éjszakai órákban beszélgetést folytatott az osztrák dele­gáció egyik vezető tagjával, aki hangsúlyozta, hogy a római jegyzőkönyv ugyan nem, tiltja meg azt, hogy az aláírók kétoldali szerződést kösse­nek más államokkal, mégis Ausztria teljesen in­dokoltnak látja, hogy Csehszlovákiával való vi­szonyát újra átvizsgálja és revízió alá vegye, A duce a „Milwaukee" fedélzetén VELENCE. — Mussolini miniszterelnök a külügyminiszterrel és a külügyi hivatalno­(s. i.) KASSA. — A kassai magyarnyelvű napilapban az elmúlt héten több napon keresz­tül különös apróhirdetés jelent meg, ami csodál­kozást és nagyon vegyes érzelmeket keltett a magyar olvasóban. A hirdetés szóról-szóra igy hangzik: „Premontrei rendi csehszlovák reálgim­názium Kosicén, Az egyedüli katolikus fiugimnázium Keletszlovenszkón megnyit­ja a következő 1937/38. iskolaévre a Ill-ik osztályt és fölvesz diákokat az I., II. és III. osztályba. Az intézetnek volt a hely­beli középiskolák közül félév után a leg­több jeles tanulója. — Információt nyújt: a Premontrei reálgimnázium igazgatósága, Kosice, Stefánikova u. 71." A szabályos hirdetési jellel ellátott közlemény, amely bőrgyógyászok és bútorkereskedők hirde­tései között foglal helyet, kicsit szokatlan jelen­ség a tanintézetek propagálásának történetében. A merész lépés, amely egész újszerű keltetéssel hívja föl a figyelmet Keletszlovenszkó egyetlen katolikus főgimnáziumára, a magyar közvéle­ményben kinos hatást ért el. Ismételni kell: a hirdetés, amely szlováknyel vii fhnlntézetet ajánl, magyarnyelvű napilapban jelent meg, tehát célja kétségtelenül az, hogy magyar szülők gyerme­keit csábítsa á szlováknyelvü iskolába. Hivata­los helyeken ismételten hallatszottak olyan, nyi­latkozatok, hogy semmiféle lélekhalászás nem történik magyar anyanyelvű gyermekek szlovák iskolába való csalogatására és kényszerítésére, — Kassán mégis mi történik? A legtriviálisabb módon, bőrbetegségek, bútorok, kozmetikai sze­rek, osztálysorsjáték stb. hirdetései között talál­juk meg a fuvolahangu fölhívást, amely szlovák iskolába invitálja a magyar olvasó gyermekét. Tessék besétálni, ifjú nép, egy kis szerencsével, egy kis igyekezettel nálunk mindenkiből jeles tanuló lehet, nálunk húzták ki a legtöbb nyere­ményt, akarom mondani, nálunk volt a legtöbb jeles tanuló a félév végén. Hallottunk már tanintézetekről, amelyek szin­tén eldicsekedhettek a jeles növendékek nagy számával, — bizonyos magánintézetek voltak ezek, melyek későbben dicstelenül fejezték be működésüket, mert minduntalan kiderült, hogy a tanulókat nem a jó előmenetel segítette a jeles bizonyítványhoz, hanem bizonyos mellékkörül­mények, amelyek között nagy szerepet játszott a papa tömött pénztárcája és a hiányos tanári képesítés is. Az apróhirdető tanintézet, amely komoly pénzt áldoz a propagandára, bizonyára nem a legszegényebb társadalmi osztályokból toborozza növendékeit. A tanintézet vezetősége el is di­csekszik azzal, hogy tehetős, jó családok gyer­mekei járnak az intézetbe. Ami pedig a hiányos tanári képesítést illeti,' arról is vannak némi in­formációink. A hét tanár közül, akik a gimná­zium 205 növendékét oktatják, csak annak a két-három tanerőnek van itt érvényes szabályos képesítése, akiket polgári kisegítő tanárokként alkalmazott a premontrei rend. A paptanárok között csak egy-kettő akad, akinek magyar ta­nári képesítése van, az egyik ez év elején érke­zett csak Kassára — Gödöllőről. Van olyan „tanár" is, akinek csak két szemesztere van a filozófiai fakultáson, ez nem akadályozza meg abban, hogy természetrajzot adjon elő az isko­lában. Ilyen körülmények között elég furcsán hat a jeles tanulók nagy száma, különösen, ha tudjuk, hogy a növendékeknek mintegy fele be­vallottan magyar anyanyelvű, akiknek kétségte­lenül nagy nehézséget okoz a szlovák nyelven való tanulás. Tudjuk azt is, hogy ez év elején sok tanuló ment át a premontrei gimnázium má­sodik osztályába a polgári iskolából és az állami gimnáziumból. Olyan növendékek voltak ezek, akik a régi tanintézetet azért hagyták el, mert ott gyöngén boldogultak és ime, most jelenlétük­kel bizonyára előmozdítják az első helyen vezető jeles tanítási eredményt. Tudjuk azt is, hogy a délelőtti törvényes oktatási idő kevés a növen­dékek számára és gyakran megesik, hogy a gyönge növendékeket délutáni külön oktatásra rendelik be, hogy a jeles tanítási eredményt a VELENCE. — A velencei tanácskozá­sok befejeztével a következő hivatalos köz­leményt adták ki: A velencei tanácskozások során az oIa$z és az osztrák miniszterelnök többizben meg­beszélést folytatott egymással. Ezeket a megbeszéléseket az Olaszországot Ausz­triához fűző szívélyes barátság szelleme ha­totta át. A tanácskozások folyamán meg- vizsgá&ák részben Olaszországinak és Ausztriának más államokhoz való viszo­nyát, részben pedig a két országot közvet­lenül érintő kérdéseket. A Duce és az osz­trák kancellár megelégedéssel állapították meg, hogy a két kormány felfogása telje­sen azonos. Ebből az alkalomból újból meg­erősítették azokat az alapelveket, amelye­ken a két ország barátságos kapcsolata nyugszik. Ismét kiemelték azt, hogy milyen kedvező eredményekkel járt a római jegy­zőkönyvek végrehajtása, amely Magyaror­szággal teljes egyetértésben folyik. A két államférfi annak a bizalomteljes reményé­nek adott kifejezést, hogy a két ország együttműködése megszilárdítja Olaszor­szág és Ausztria barátságos kötelékeit, másfelől előmozdítja annak a közös célnak az elérését, hogy megteremtsék a föltétele­ket a Dunamedence viszonyainak általános rendezése számára. A két államférfi egyet­értett abban a meggyőződésben, hogy ezt a megoldást csupán Németország tényleges közreműködésével lehet hasznosan elgon­dolni és végrehajtani. Az osztrák szövetségi kancellár megragad­ta ezt az alkalmat arra is, hogy a Dueeval együtt tüzetesen megvizsgálja az olasz-osztrák gazdasági kapcsolatok kérdését és hangsulyoz­fejükbe verjék. Hasonlóképen külön pótórákat tartanak a konferenciák előtt, mert a diákokat sürgősen le kell feleltetni. A különórákért a ta­nároknak nem szabad külön díjazást elfogadniok —• ez súlyos fegyelmi vétség volna, ugyebár —, de a túlórákon való erőszakos oktatás oly megerőltetést jelent tanároknak és növendékek­nek egyaránt, ami éles ellentétben áll a hatósági tantervvel. A csehszlovák körök szemmellátható elnézés­sel viseltetnek a különös tanerőkkel rendelkező és növendékeket különös módon halászó tanin­tézet iránt. Ennek természetesen megvannak a maga okai. Nem beszélünk itt bizonyos politikai érdemekről, amelyeket a tanintézet vezetője a csehszlovák agrárpártban szerzett, de arról igen­is beszélni kell, miért engedik meg a felekezeti iskolának a lélekhalászást, amit az állami iskola nem engedhet meg magának. Tudvalévő, hogy a szlovák állami gimnázium mai épületében, amelyet annakidején 400 növendék számára építettek a premontreiek, ma 1100 növendék ta­nul. Szükség volt tehát a tehermentesítésre és ez a tehermentesítés éppen arról az oldalról kínál­kozott, amely a növendékek legnagyobb száza­lékát öleli föl. Az állami szlovák gimnázium nö­vendékeinek több, mint a fele katolikus, igy te­hát nem véletlen találkozás, hogy szinte majd­nem egy időben három szlovák katolikus gim­názium nyílhatott meg Kassán: a premontreieké a fiuk számára, az Orsolya-rendé és a Domon­kos-rendé pedig a leányok számára. A katolikus magyar diákokat, akiket az állami szlovák gim­náziumban a túlzsúfoltság miatt már nem he­lyezhettek el, igy tessékelik be a felekezeti szlo­vák gimnáziumokba. Ennek következménye az­után az, hogy- a tiszta magyar és erős katolikus többségű vidékekről oly hirtelen megapadt a nö­vendékek özönlése a magyar tannyelvű gimná­ziumba. Érthető ez, ha tudjuk, hogy három ka­tolikus szlovák gimnázium létesült Kassán két év alatt, magyar katolikus gimnázium azonban egyetlen egy sincs Keletszlovenszkón! Pedig egyedül Kassán 44 ezer katolikus hivő van és ezeknek kétharmada magyar! Nem csodálható ilyen körülmények között, hogy a katolikus gyermek, akinek szüleit opportunus nyelvi jó- tanácsokkal is széditik, bekerül a szlovák kato­likus gimnáziumba, még akkor is, ha az említett, ízlésesnek egyáltalán nem nevezhető módon hir­detik a szlovák fiúiskolát. A premontrei rend, amely ezt teszi, valóban nagy érdemeket szer­zett az oktatás terén az elmúlt időkben, az okta­tás mai módszere és a propagálás visszatetszést keltő módja azonban csak arra jó, hogy a régi presztízst, mely ma még talán elkápráztat egy-két szülőt, lejárassa. Az iskolaügyi kormányzat, szá­mára tehermentesítést; jelent az uj felekezeti szlo­vák gimnázium. A premontreiek visszakapják a régi iskolaépületet az államtól és az uj szlovák gimnáziumot, amelyet most fognak építeni, igy nem kell fölöslegesen túlméretezni. Emellett a magyar gyermek elhalászására pályázik a fele­kezeti iskola, amelynek éppen magyar körökben volt meg a tekintélye és amely most éppen ma­gyar napilapban hirdeti „oktatási" előnyeit. A katolikus magyar gyermek igy kényszerül válaszúira, igy nyílnak meg előtte az „érvénye­sülés" csábos kapui, de biztosra vehető, hogy a nagy kelletés végeredményben az ellenállást nö­veli meg. Az anyanyelven való oktatásnak olyan természetes és hatalmas előnyei vannak, ame­lyeket nem homályosithat el semmiféle olcsó le­hetőség és megalkuvás. Az anyanyelvén tanuló gyermek szerzi meg a legbiztosabb alapot az életben való boldogulásra, mert jellembeli fejlő­désének egyenes vonalán haladhat. Az anya­nyelvén tanuló gyermek nem kényszerül tanterv- ellenes túlórára, hogy a kétes -értékű jeles sta­tisztikát kiizzadja a tanintézet számára, az anya- nyelvén tanuló magyar gyermek nem az iskola számára, hanem a maga boldogulására tanul. Lelki biztonságát csak a magyarnyelvű iskolá­ban szerezheti meg, csak ott épülhet ki jellemé­nek öntudatos, töretlen alapja, amely megáll­hatja helyét az életben.

Next

/
Thumbnails
Contents