Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-11 / 83. (4229.) szám

1937 április 11, vasárnap. 'PRXGAlMAG^ARHníLM? 5 Felrobbant a Pardubitz melletti lőporgyár egyik épülete Négy hatottja van a katasztrófának — köztük egy pozsonyi munkás PARDUBITZ. — A Csehszlovák Sajtóiroda jelenti: A Pardubitz melletti Semtinben szom­baton délelőtt 10 órakor fölrobbant az „Explo- s£a“ nevű lőporgyár egyik épülete, A robbanás oka ismeretlen. Abban az épületben, ahol a ka­tasztrófa történt, nitroglicerint gyártanak. A robbanás aránylag rövid ideig tartó volt és a gyár modern, tűzálló szerkezete következtében egyetlen egy épületre lokalizálódon. Ezt az épü­letet magas földtöltés védte, A gyár többi épü­lete sértetlen maradt, A fölrobbant épületben négy munkás dolgozott, akik minden valószínű­ség szerint meghaltak, A négy munkás közül há­rom csehországi, egyr pedig — Bobko Ferenc nevezetű — pozsonyi származású munkás volt. Nyolc más munkás, akik a közelben dolgoztak, könnyebben megsebesültek. Ezeket beszállítot­ták a pardubitzi kórházba. Egy magas betonfal­nak köszönhetik szerencsés menekülésüket. A biztonsági szolgálat hibátlanul működött. A gyárban teljes a nyugalom. A szerencsétlenség színhelyére kiszállt a bírósági vizsgálóbizottság és a pardubitzi csendőrség. A semtini lőporgyár­ban legutóbb nyolc évvel ezelőtt történt nagy­arányú robbanás, amikor is hét ember vesztette életét. lljabb jelentés szerint a pozsonyi származású Bobko Ferenc 37 éves volt, özvegyet és egy ár­vát hagyott hátra. Elsimult a német-osztrák sajtókonfliktus Megszüntették az Esterházy János elleni rendtörvényes eljárást POZSONY. *— Mint ismeretes, Esterházy János ellen az 1934. évben a köztársaság védelméről szó­ló törvénybe ütköző üzelmek előkészítése bűntetté­nek gyanúja miatt bűnvádi eljárás indult. Az 1935, óv folyamán a, váditanács Esterházy Já­nost jogerősen vád alá helyezte, de az eljárást fel kellett függeszteni, mert 1935. májusában Ester­házy Jánost nemzetgyűlési képviselővé választották. A választás után az ügyészség Esterházy János ki­adatását kérte a parlamenttől, mely megkeresés­nek a képviselőház helyt adott és igv a hatóságok az eljárást folytathatták volna. Mivel a bíróság azonban a főtárgyalást nem tűzte ki és a köztársasági elnök 1937. március 6-án ki­adott amnesztiarendelete Esterházy Jánosra nem vonatkozott — Esterházy János dr. Szilárd Mar­cell, a pozsonyi magyar Jogvédő Iroda vezetője Htján kérvénnyel fordult az ügyészséghez, amely­ben kérte, hogy vagy tűzzenek ki ügyében főtár­gyalást vagy pedig szüntessék meg ellene az eljá­rást, mert ártatlannak tudja magát és a büntető eljárás elhúzásával csak kára van, A beadvány folytán a# államügyészség bejelen­tette a kerületi bíróságnak, hogy a vádat elejti és ennek következtében a kerületi bíróság most kéz­besített végzésével a büntető eljárást Esterházy János ellen megszüntette és ezzel ez az áldatlan ügy véget ért, BECS. — Az osztrák-német sajtóháborut rö­vid idő alatt sikerült békésen elintézni. A hi­vatalos német sajtókommüniké osztrák politikai körökben nagy megnyugvást keltett. Megálla­pítják, hogy a németek a főbb dolgokban elfo­gadták az osztrák álláspontot. Külföldi diplo­máciai körökben az a vélemény, hogy az inci­dens teljesen le van zárva és semmiféle folyta­tása, nem lesz már. Németország is teljesen el- intézettnek tekinti a kínos ügyet a hivatalos kommünikével. Délben az osztrák kormány is hivatalos kommünikét adott ki, amely hivat­kozik a tegnap kiadott német jelentésre, vala­mint a birodalmi kormány közvetlenül azelőtt leadott diplomáciai nyilatkozatára. Az osztrák kormány is ezzel az ügyet teljesen elintézett- nek tekinti. ze! Ez a fióka beteg volt. Kimarjulí a szárnya talán még a tojásban. Lássa, a töWbi tmár ide­stova repülős. Ea az egy nyeszliett, a tollát se tudta kihunyni. Tudják az öregek, hogy nem életre való, hát kivetik a fészekből. Így gon­doskodik az Isten még' a verélbnép egészsé­ges nemzedékéről is! Na, Isten áldja — mondta kenetesen s elkezdtünk. Szöget ütött a dolog a ifejeimlbee. Rosszaibb-é az ember, mint eiz a lelketlen állat? Nem en­gedelmeskedik az Ur parancsának, hogy a be­tegtől meg kell szabadítani az emberiséget, az egészséges nemzedékért? — Isten ments! Nem gondoltam imég rosszat, csak magamban bé- kétleinikedtem. Odamentem a tehetetlenül gub­basztó Marishoz s szelíden kértem, induljunk már haza, ránk szakad az este. Meg sem moz­dult. Hóna alá nyúltam, föltámogattam, meg­vetette a két lábát. Húztam. Nem engedett. Mondtam, otthagyom. Mondta, hagyjam, de ő nem megy az Istennek sem. Erőszakoltam, ahogy bírtam. Elkezdett sivalkodni, szemem­nek esett. Megvertem megint. Nem használt. Valahogy eljutottunk a hid közepére. Ott kéz­zel, lábbal íbeleakaszkodotl a korlátba. Fahíd volt még, nem vasbeton.-— Beleugrom! Beleugrom, ha nem hagysz! — ordította. — Elöntötte fejemet a vér. Nem tudtam mit teszek . . . Segitettem neki . . . Sebes, dagadt volt a folyó a tavaszi olvadástól, elragadta. Batyuját is utánaddbtam, vigye ma­gával. A tokaji hídnál vetette partra a víz, — ahogy sokára megtudtam, — senki nem keres­te. Eddig van. * Szegény Rezes István csak úgy Járt, mint mindég. Nem hitték, amit igazán megmondott, abból ítélték meg, amit „lélektani alapon44 a szavaiból kihámoztak. A szándékos test,vér- gyilkosságot. A megbánás hiányát, a vallomá­sából. kiütköző cinizmust, évekig tarló hallga­tását még súlyosbító körülménynek tudták be. Tizenkét évi fegyházra ítélték . . . Darányi két óra hosszat tárgyalt Eckhardttal az alkotmányjogi reformokról BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) Darányi Kálmán miniszter­elnök pénteken este másodízben folytatott hosszabb megbeszélést Eckhardt Tiborral, a független kisgazdapárt vezérével. Kiszivár­gott hírek szerint e tanácskozások folyamán Eckhardt rámutatott arra, hogy milyen biz­tosítékot kíván a független kisgazdapárt a demokratikus népi ég szociális program végrehajtása terén, Eckhardt hangsúlyozta, hogy a választójogi reformnak még a nyári szünet előtt való beterjesztését kívánja és erélyes intézkedéseiket követel a szélsősé­gek ellen, A független kisgazdapárt nem hajlandó a választójog reformjának további elodázásához hozzájárulni. Közel két óra hosszat tartott Darányi és Eckhardt tanácskozása. Amikor Eckhardt a miniszterelnök dolgozószobájából eltávo­zott, az újságíróknak csak annyit mondott, hogy pártjának a kormányhoz való viszo­nyáról és további magatartásáról vasárnap fog részletesen nyilatkozni a kisgazdapárt Pápán tartandó nagygyűlésén. Néhány budapesti lap azt írja, hogy ha a kisgazdapárt nem kapja meg a kormánytól a kívánt biztosítékokat, akkor felhagy vá­rakozó magatartásával és a politikai harcot ismét megkezdi, köat, a Maris ki tudja, hol. Még (meg is tet- vesedtem. Szerencse, hogy velem volt a ka- toínakönyvein, Maris keresztlevele is, a kapi­tány ur elengedett, mert elhitte, hogy szolgá­latot jöttünk keresni. Pedig ea ivóit életem­ben aiz egyetlen hazugság talán. De hát már olyan a világ manapság, hogy igazat hiába mond az ember, nem hiszik, hazugságra kell vetemedni. Azt könnyebben hiszik, mert min­denki aszerint ítél, hogy tesznek százan. Ki­nek van gondja a százegyedik különös bajá­val? Másnap reggel megyek a bolondkó rhá-zba. Szerencsére a Maris ott is megjáratta velem azt g cirkuszt a kapunál, beengedtek. Látták, hogy bolond. Délig vártunk. Én ültem, ő mel­lettem. Végre jött az igazgató ur. Kérdezett va­lamit. Nem értettem, Mondom: — Nyerozumi. f— Vi sztye magyár? Kérdezte. Jo, mondom, ahogy katonasorban megtanultam. Tolmácsot hívott, úgy kérdezeti. Elmondtam szomorú, sorsunkat. Hogy tönkremegyünk, ha meg nem szabadítanák tőle. Hat apró gyerek, hat hold föld, A betegségre, temetésre ráment minden készpénz, az adó fizetetten. — Hallgatta, bó­logatott. Már azt hittem, rendbejövünk. Papi­rost vett elő, félig már nyomtatott papirost s ahol üres volt, oda irta, amit a kérdéseire fe­lelteim. A végire értünk már. Egy kérdése volt még, hogy ön- és közveszélyes-e? Nem értettem, a tolmács magyarázta: — No, hogy tesz-e kárt másban. Emel-e kést valakire, gyujtogat-e? Nem akar-e kútba ug­rani? Ha arckor megint hazudok, nincs semmi baj, de nem vitt rá a lélek. Mondtam, azt nem. Erre rámripakodik, hogy mit akarok hát. Azt hiszem, hogy az államnak nincs másra gondlja, mint holtig ellátni azt, akit otthon nem sze­retnek — Hogy mink nem szeretjük a Marist? — mondom. — Hát nem tartottuk eddig is búival, keservvel, de szeretettel? Kínoztuk, vertük? Nem minden rigolyáját eltűrtük békén? Csak nem bírjuk, mert kettővel kevesebb lett a dol­gozó kéz s több az adósság. Évek alatt, ha ki tudunk festeni belőle. Élni akarunk, ahogy •apáink éltek, dolgosán, tisztességben, nemi koldusbotra jutni. Mindegy. A tolmács le sem fordította, amit elősoroltam. Keze mbenyomták az írást, a tolmács magyarázta el, miikor kí­vül Jutottunk az ajtón, hogy Maris beszámít­hatatlan ugyan, de mivel nem ön- és közve­szélyes, házi ápolásban meghagyatik. így indultunk vissza. Maris vidáman, én szo­morúan, Gyalog, Alig álltam már a lábamon, őt meg megszállta az ördög, táncolva, dalolva haladt hol előre, hol vissza, mint a kutya, ha ve lemegy a gazdájával. A népek megint rö­högtek, ujjal mutogattak ránk, hogy részegek vagyunk, mert igaz, én is tántorogtam, de nem az ittál lói, hanem a fáradtságtól. A Latorca partjáig jutottunk el, Megfordult a sor. Az én lábam már újra beolajozódott, minit katonáéknál a hosszú marsokon, Maris lekóikkadt. Leült a hid padlójára, le a sárba s kijelentette, hogy egy tapodtat-se megy to­vább. Gondolom, majd elunja. Magam is lepi­hentem. Hát, ahogy ott ülünk, jön a tiszteletes ur a szomszéd falu felől. Nem a mienk, soha­se is láttam eddig. Odaér, náköszönök becsü­lettel. Gondolom, elmondom neki a bajom, ta­lán segítségemre lehet. De időm se volt hoz­zá, mert nagy zenebona támadt. Előbb az ut- széiii eperfán. Nagy verébcsipogás. A többi fá­ról is csak jön a sok veréb. Megugira-hugról- nak, veszekszenek, de úgy, hogy nagy szomo­rúságomban is nevetnem kellett. Néztük ket­tőn, mi lehet az. Hát egyszerre valami tehup­pan a fáról a sárba. Az egész sereg veréb utána és vágja, ahol éli. Odamentünk a tiszte­let essel, néztük, hát egy árva, alig tollas ve- rébfióka. Felnézünk a fészekre, a többi test­vére lesi onnan, mit tesz az öregje a kitaszí­totta 1. A tiszteletes ur felemii a dögöt s nézi. Megszólal: — Lássa, ez a természet isteni csodája, Néz­föeszélő tények Pozsony városában a magyarság még a legutolsó népszámlálás adatai szerint is a la­kosság 16.16 százalékát alkotja. Az utolsó idő­ben tett különböző hivatalos nyilatkozat sze­rint a magyaiságnak mindenütt joga van ahhoz, hogy az állami hivatalokban és vállalatoknál számarányának megfelelően nyerjen elhelyezést. Ennek dacára Pozsonyban a különböző posta­hivatalokban a nemzetiségi arányszámot nem tartják be. Pozsony városában a postánál ösz- szesen 896 hivatalnok van alkalmazva, a 896 hivatalnok közül hivatalos adatok szerint csk 15 volt magyar nemzetiségű, tehát a hivatal­nokok 1.67 százaléka, vagyis körülbelül a tize­de annak, amennyi a magyarságot; számaránya szerint megilletné. Kérjük a felelős kormány- tényezőket, hogy Ígéretüknek megfelelően mi­előbb annyi magyart alkalmazzanak a pozsonyi postahivataloknál, hogy a magyarságot illető arányszám meglegyen, Szene község n gaíántai járásban léte ezik és 5609 lakosból a legutolsó népszámlálás adatai szerint 57,6 százalék magyar nemzetisé gü, Ennek dacára a községben csak csehszlovák tannyelvű állami polgári iskola működik, míg a 3165 magyarnak polgári iskola nem jutott Minthogy a község lakosságából csak 1934 a csehszlovák nemzetiségű, jogosult a kivárná- gunk, hogy a községben minél előbb állam! ma­gyar polgári iskolát állítsanak fel és pedig m állam költségén, mert a magyarságot ez az is­kola számarányánál fogva feltétlenül megilleti, A királyheímeci járásbíróság területén a magyarság a lakosság 78.9 százalé­kát alkotja a legutolsó népszámlálás adatai szerint. Ennek dacára a járásbíróság minden ki­adványát csak az államnyelven adja ki, még akkor is, ha tudja, hogy magyar felekről van szó vagy pedig a fél magyar beadvánnyal for­dult a bírósághoz. Felhívjuk erre a körülményre az igazságügyminiszter ur figyelmét és haladék­talan orvoslást kérünk az állampolgárok érde­kében. Cakó község a feledi járásban fekszik. A legutolsó népszámlálás adatai szerint lakos­ságának 85.28 százaléka vallotta magát ma­gyarnak. Ennek dacára a legutolsó hivatalos lapban bérleti hirdetményt tettek közzé, de csak az államnyelven. Felhívjuk erre az országos el­nök figyelmét s fölkérjük, hogy utasítsa az alá­rendelt hivatalokat, hogy a jövőben hirdetmé­nyeiket a hivatalos lapban magyarul is tegyék közzé, Az egyesült párt vasárnapi gyűlései Az Egyesült Párt vasárnap, április 11-én dél­után 3 órakor járási egységesítő pártgyiilést tart Galántán. A gyűlésen Jaross Andor, dr. Porub- szky Géza, Kontsek György, Galambos Béla, Biskoroványi Ernő és Varecha József fog szóno­kolni. Az Egyesült Párt vasárnap, április 11-én, dél- előtt negyed 11 órakor Érsekujvárott járási párt- gyülést tart, amelyen Esterházy János, dr. Tur- chányi Imre és dr. Holota János fog beszédet mondani. Aki a magyar kultúra barátja, lépjen be a Szlovenszkói Magyar kultur Egyesület, vagy a Podkarpatszká Puszi Magyar kultur Egyesület tagjai közé. A SzMKE központja: Komárom, Kultúrpalota. A PrMKE központja: Ungvár. Dombalja ut. Minden felvilágosítással készséggel szolgálnak. Évi tagdíj: 12 korona

Next

/
Thumbnails
Contents