Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-12 / 59. (4205.) szám
<pi«<mMa&^arhirlap 1937 március 12, péntek. Elhallgatott kisebbségek Irta; Duka Zólyomi Norbert m. Artus király hazája A le gönt udatosabb, lég,számosabb és leghar- ciasabb franciaországi kisebbség a Basse Bretagne brétonfaju lakosai. Hárommillió lakosság, de a faj jellemző és létfönntartó bélyegét csak a fele viseli magán: 1,500.000 ember beszéli ma a kelta nyelvet. Bretagmeban az anyanyelv tudása nem dicsőség és nem természetes tulajdonság. Mert azok, akik vezetnek, akik elől vannak, megvetéssel és gyűlölettel kezelik és a halászok ■parasztok és hajósok úgy idézik föl viharverte, óceáni tengerpartjuk zugaiban, mint elmúlt idők titkos, megszentelt maradványát. Ha pedig a gyermek az iskolában bretonul mer beszélni, szitkozódás és verés jár érte. Mivel igy írja elő az instrukció. oo Amit errefelé tudnak Bretagneról, nem sok. Az ókorban Armoricának hívták, Julius Caesar a többi Galliával együtt meghódította. Később, az ötödik században az angolszászoktól Angliából kiűzött kelta britek telepedtek meg, akik csakhamar összeolvadtak a félsziget régi kelta lakosságával. Itt rendesen meg is áll a tudásunk. Az már kevésbé ismeretes, hogy a nyugatrómai birodalom bukása után önálló hercegek kormányozták, akik a királyi címet viselték. 1171-ben IV. Comnan királlyal kihalt férfiágon a nemzeti uralkodócsalád, de női ágon tovább folytatódott Konstanciában, az utolsó király leányában, aki II. Henrik angol király fiához, Gottfridhez ment férjhez. A középkor folyamán ádáz örökösödési harcok színhelye volt Anglia és Franciaország között, — különösen a százéves háború idejében. De önállóságát egész 1532-ig megőrizte. Ekkor teljesedett be rajta az európai politika oly gyakori sorsa — az „Et tu felix Austria nube“ receptje szerint —, házasság révén Franciaországhoz csatolták. Az utolsó bretagnei herceg unokája, Claude férjhez ment I. Ferenc francia királyhoz és ünnepélyes keretek között hirdették ki Bretagne bekebelezését. Rennes, mai fővárosa főterén hatalmas szobormű hirdette 1911 óta ezt az egységet, de a frigykő („la statue de la houte nationale") nemrég — amikor négyszázéves évfordulóját akarták megünnepelni, darabokra zúzva hevert a földön. A bekebelezéskor a breton nemesség fönntartotta magának önkormányzati jogát. A francia forradalomig tényleg létezett ez az önkormányzat, de a forradalom mindent elsöprő nacionalizmusa ezt a négyszázéves Ígéretet is úgy elsöpörte, mint ahogy a történelem forgószelei oly gyakran hitet, Ígéretet és függetlenséget percek alatt tettek semmivé. A nemzet őre: a nyelv Bretagne mindenképen elüt Franciaországtól. Nemcsak vadregényes tengerpartjával, gazdag természeti kincseivel (ércek, szén és termékeny talaja), de lakosainak a típusával is. Talán a sok vihar és annyi habokba huHt élet emléke tette olyan komorrá a bretont. Tartózkodó, csöndes. Erről jut eszembe: Mikor az Eiffel-tomyon egy gyönyörű népviseletü breton családot akartam megkérni — akiket szintén a látványosság csalt a háromszáz méter magasba —, hogy lefényképezhessem, a legenergikusabban, szinte félő tartózkodással tiltakoztak ellene. És nem használt az sem, hogy erősitgettem, a fénykép csak saját használatomra lesz és semmiféle lapba vagy folyóiratba nem kerül, — velükszületett visszavo- nultságuk egyszerűen elvileg nem engedhette. Amellett élénk, költői képzelőtehetségük van és rajonganak az énekért és költészetért. Igaz, egy európai nemzet sem dicsekedhetik olyan régi irodalommal, mint a történelem ködéből megmentett énekeit és mondáit őrző breton nép. Artus király és körének elbeszélései, az ezeréves mondák — sajnos, sokszor a középkor folyamán francia trubadúroktól elferditett formáikban -— az európai kultúra legrégibb emlékei közé tartoznak. A népies irodalom mellett már a középkor első felében önálló irodalma is virágzott. Az első emlékek, a régi latin irók müveihez irt glosszák, majd vallási és hősi mondák földolgozása következett és a 14. században tűntek föl az első vallási misztériumok (Szent Nonna élete, Jézus). A mindinkább elhalványodó és már csak különlegességszámba menő irodalmat a múlt század végén újraéledő nemzeti mozgalom mentette meg a pusztulástól és uj virágzás felé vezette. A legutóbbi időben mind több és több írója és költője és tudósa akad, akik közül a legnevezetesebb, Jean Pierre Calloc'h a világháborúban esett el. Nem szabad elfelejtenünk azon irók sorát sem, akiket a breton faj a francia irodalomnak ajándékozott, de szivük odaállította őket breton társaik küzdelmébe: Charles Le Goffic, Maurice Duhamel. A breton nyelv szerepe és a breton nemzeti mozgalom fejlődése nagy tanulságot nyújt. Hogy a történelem legnagyobb viharain keresztül, akkor, amikor politikai önállóságtól megfosztva, kietlen hegyek közé menekül a nemzeti nyelv, nyelvében a nemzet még mindig tovább tud élni. Pedig a breton kettős támadásnak volt kitéve. Amióta 1882-ben a felekezeti iskolák helyett bevezették Franciaországban az állami iskolákat, a breton nyelvet teljesen törölték a tanításból. Nemcsak, mint tanítási nyelvet nem engedélyezték többé, de nem engedték meg magánúton való tanítását sem, sőt szigorú rendeletek jelentek meg, hogy a tanítóknak szigorúan meg kell a gyerekeknek tiltaniok, hogy egymás között bretonul beszéljenek és fölhatalmazást kaptak arra is, hogy a szót nem fogadókat testi fenyítéssel és szigorú büntetésekkel sújthassák. A breton tehát eltűnt az iskolából, a nemzeti öntudat tö- tartalókkamráiból. — De a breton nyelvet egész más oldalról fenyegette a nagyobbik ellenség. A 17. század óta olyan hatalmas arányokban előretörő francia kultúra ragadta meg hatalmas karmaival és a francia forradalom után a fölvilágo- sodás és kultúra jelszavával tört létezése ellen. Műveletlennek tekintették, aki az elavult és le- kicsinylett breton nyelvet beszéli és ebben az irtó hadjáratban, amely akkoriban hosszú időre a parasztkunyhók és halászbárkák zugaiba száműzte a nyelvet, maguk az előkelő bretonok jártak elől. Az összes küzdelmet, az összes veszélyt túlélte a breton nemzeti mozgalom, mert megvetve bár és lekicsinyelve, de néhány bátor előharco- sának: d'Estourbillon, La Villemaraué, Luzel és társainak a szivében ott égett a szeretet az ősi nyelv iránt. És a nyelv anyagi, politikai és hatalmi eszközök nélkül egyedül hozta létre azt a A Pravda megállapításai MOSZKVA. — A Pravda közilése szerint Iva- novezk kerületben az elmúlt napokban különböző vallási szekta nagy kongresszust tartott. A napirenden az uj orosz alkotmány megvitatása szerepelt. A Pravda egyúttal megállapítja, hogy a vallási mozgalmak nem csökkennek, sőt terjednek Szovjetoroszországban. A vallási szekták illegális munkája következtében számos vallásos mozgalom keletkezett, amelyek különösen a munkások körében találnak sok hívőt. csodát, hogy ma virágzik, fejlődik és arányaiban napról-napra nő a mozgalom. — Két kis térkép fekszik előttem: az Ar Breizoneg er Skol című breton iskolamozgalom adta ki. Mindkettő a bre- tagned félszigetet ábrázolja. Az egyiken néhány elvétett fekete folt látható, a másikon a fekete foltok elszélesedve öntik el Bretagne térképét. Az elsőn azok a községi tanácsok vannak', amelyek 1935 márciusában követelték a breton nyelv bevezetését az iskolákba, a másikon azok, amelyek 1936-ban követelték! 78-ról 230-ra szaporodtak. A nemzeti mozgalom Az öntudatos mozgalom nem régi keletű. A francia forradalom letargiába taszító csapását csak nagysokára heverték ki. Elvétett tiltakozó hangok után Charles le Goffic, az ismert francia költő és társai mega lapították a „Breton regio- nalista szövetséget". A célja nagyon is irodalmi volt és szoros összefüggésben a Ploujeanban felújított misztériumokkal. De a lavina megindult. Nem sokkal utána megalakult a „bárdok" egyesülete, a „Gorsedd" és 1911-ben megalapították a „Breton regionalista federációt", majd a „Breton Nemzeti Pártot", az első erős politikai szervezetet. A mozgalomnak kezdetben belső ellenségei voltak. Mivel egyrészt a breton nyelvet továbbra is a falusi papság tanította eldugott magániskolákban, másrészt a mozgalom vezető emberei is a konzervatív katolikus körökből kerültek ki, a mozgalmat elkiáltották reakciósnak, „jobboldalinak". A háború szünetet jelentett, — a négy évet „csak" 240.000 breton hősi halott sírja jelezte. A békekonferencián, amikor úgy A gyárnegyedekben rengeteg ilyen Illegális fe- lekezet létezik s templomaikban nemcsak imádkoznak, hanem politizálnak Is. A legális egyház is erősödőben van. A vallásos mozgalmak legújabban a politikai élet előterében álló személyek között is terjednek. A Pravda továbbá megállapítja, hogy a hívek befolyása nemcsak a falvakban, hanem a nagyvárosokban is emelkedik, azaz ott, ahol a kommunista propaganda heves vallásellenes tevékenységet lejt ki. . iátták, hogy a résztvevők és elsősorban Francia- ország állandóan a kisnépek fölszabadítását hangoztatja, a breton képviselők is részt vettek, de felszólalásaik visszhang nélkül kongtak a tanácsteremben. (A breton lapok ezt még sem felejtették el: „A középeurópai kis népeknek éppen Franciaország hozta meg a szabadságot és bennünket annyival mostohábban tart?" — Breiz Atao.) — A háború után uj alapokon indult el a mozgalom, a Breiz Atao megalakulása nyomán, hosszú évek tisztitó folyamta után. 1927- ben megalakult a Breton Autonomista Párt, majd két lelkes fiatal párisi diák, Yann Fouéré és Róbert Audic munkája nyomán a breton iskola- jozgalom, az említett „Ar Breizoneg er Skol". Kitartó és lelkesedéstől fütött munkájukat széleskörű siker koronázta. A számtalan kiadvány, beszéd, propaganda és személyes munka nyomán (megint egy tanulság: az apró munka óriási jelentősége!) hatalmas mozgalom fejlődött, amely a legutóbbi időben mindinkább szélesebb alapokon és nyilvánosabb, hivatalosabb keretekben lép a francia közvélemény elé. A konzervativizmus vádja már régen a múlté, ma a munkás- és parasztrétegek is tagjai a breton autonómiát hirdető nemzeti pártnak és a polgári osztály oly sokáig távolmaradt képviselői, parlamenti képviselők, tanítók, kereskedők és iparosok is követik zászlaját. Ahogy múltkor megírtam, megnyilvánulásai már nagyon is öntudatosak. Hogy a francia kormány milyen álláspontot fog elfoglalni, még biI zonytalan. Egyelőre a legminimálisabb követelések teljesítésére sem mutatott hajlandóságot. De az idő halad .. . Középeurópa fejlődése a résztvevő államok bel* ső viszonyának fejlődésétől függ. Röviden megemlékezett még a kisebbségi kérdésről is és a csehszlovák kormánynak azt az ismert álláspontját hangoztatta újból, hogy a köztársaság alkotmánya a legteljesebb mértékben respektálja a kisebbségek jogait. Határozott válasz Varsának A miniszter kissé hosszabban foglalkozott az emlékezetes Seba-afférral is. Ezt azért teszi —• úgymond —, mert az elmúlt napokban a lengyel parlamentben is szóvá tették az ügyet és a lengyel miniszter olyan formában fogalmazta meg a lengyel kormány álláspontját, hogy Seba könyvében határozottan föllelhetők a lengyelellenes tendenciák és ezért a lengyel kormány a Csehszlovákiához való viszony megítélésénél tekintettel kell, hogy legyen az említett könyvre. Krofta külügyminiszter elutasítja azt a rosszindulatú beállítást, mintha Seba könyve a csehszlovák kormány és külügyi kormányzat hivatalos álláspontját tükrözné vissza. Az a körülmény, hogy a külügyminiszter irt előszót a műhöz, nem jelenti azt, hogy ezzel a könyvben leszögezett álláspontért a felelősséget is vállalta volna. Az sem igaz, hogy Seba könyvében bárhol is szó volna arról, hogy kívánatosnak tartaná az 1920-ban tervbevett lengyel határok visszaállítását. A bizottság végül megszavazta a külügyminiszter expozéját. Néhány kisebbjelentőségü szónok után befejezték a vitát és Krofta külügyminiszter válaszolt a vitában elhangzott problémákra. AZ „ttLÖSZTRAJK" VÉGE... A losangelesi rendőrség a Douglas-repülö- gépgyár 352 munkását — akik iilősr.Tájékai akartak eredményt elérni -- foghá.ba *áxta. Krofta vitába szállt Varsóval a Seba-könyv ügyében Seba kiwve nem fedi a hivatalos csehszlovák álláspontot • „fi Habsburs-kérdés ecyeíCre nem aktuális” A képvíseiéház-külügyi bizottsága tudomásul vette a külügyi expozét PRÁGA. — A képviselőház külügyi bizottságában csütörtökön délelőtt folytatták Krofta külügyminiszter 'legutóbbi expozéja fölött a vitát. Feltűnő volt Kopecky kommunista képviselő népfront-propagáló beszéde. Azt hangoztatta, hogy a kommunistáknak és a demokratáknak együttesen, kéz a kézben kell harcolniok a fasizmus veszedelme ellen. A kommunizmus és a demokrácia között vannak ugyan különbségek, egymást bírálhatják is, de a mai nemzetközi helyzetben nerft szabad egymással ellenségesen szemben- állniok. A kommunista párt most arról igyekszik meggyőzni a munkásságot, hogyha talán jogtalanságok érik is, de ezt a köztársaságot a munkásságnak minden körülmények között meg kell védenie, mert a köztársaság önállóságának megsértése elsősorban a munkásosztály kárára volna. Dr. Mares szociáldemokrata képviselő amiatt panaszkodott, hogy Sidor HlinkaKrofta miniszter zárszava Különösen érdekes volt a Habsburg-restaurá- ció kérdésében tett kijelentése. Krofta külügyminiszter — mint emlékezetes — expozéjában nem is érintette ezt a kérdést. Az expozé szenátusi bizottsági vitájában az egyik Henlein-párti szenátor beszédében erre rá is mutatott és határozott választ kért a külügyminisztertől ebben a kérdésben. A Habsburg kérdés nem aktuális Krofta külügyminiszter mai bizottsági beszédében utalt a Henlein-párti szenátor felszólalására és kijelentette, hogy téves az a fölfogás, mintha a külügyminisztérium álláspontja a Habsburg-kérdésben Franciaország befolyására megváltozott volna. Soha sem Franciaország részéről, sem más Terjed a vallási mozgalom Szovjetoroszországban párti képviselő a legutóbbi bizottsági ülésen antiszemita tendenciájú kijelentéseket tett. Szerinte a csehszlovák nép a köztársaság lakosságának egy tetemes részét nem fogja sohasem más elbánásban részesíteni, mint a többi lakosságot. A Sidor által megütött hang teljesen idegen a csehszlovák parlamentben. Beszéde további folyamán védelmébe vette a bolsevizmust. Ma a világ nyugtalansága — úgymond — nem a komintem működésében leli magyarázatát, hanem sokkal inkább nyugtalanítja a világ békéjét a náci-in- ternacionálé, amit a spanyolországi és a legutóbbi magyarországi események (?) is igazolnak. Ezután megvádolja a Henlein-pártot, hogy a mai nehéz viszonyok között propagandájával még jobban megnehezíti a köztársaság külügyi kormányzatának munkáját. Szerinte a Henlein-párt nem törődik a magyarországi ötszázezer lelket kitevő német kisebbséggel és még kevésbbé a déltiroli német kisebbség ügyével. irányból nem gyakoroltak e tekintetben befolyást és azt mi nem is fogadtuk volna el, — mondotta a miniszter. A Habsburg-restaurá- ció kérdésében eddig elfoglalt álláspontunk most sem változott meg s ahoz következetesen tartjuk magunkat. Mi a restaurációt a legerélyesebben visszautasít juk, de ez a kérdés nem nyugtalanít bennünket, mert elfogadjuk az osztrák felelős tényezőknek azt a legutóbb többször hangoztatott kijelentését, hogy a Habsburg rcsíauráció kérdése egyelőre nem aktuális. A kérdést mi sem tartjuk időszerűnek, fi kisebbségek A középeurópai kérdéskomplexumról egyelőre nem akart részletesen szólani, mert hiszen 2
