Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-10 / 57. (4203.) szám

1937 március 10, szerda. T^GMAV\gVwiHTRIíAP> 5 Lelkes nagygyűléseken megalakult az egyesült párt losonci, kékkői és lévai körzete Giller János és Kmoskó Béla járási elnökök LOSONC. — Vasárnap délután hatalmas tömeg töltötte meg a Kalmár-Vendéglő nagy­termét, ahol az egyesült párt nógrádi helyi szerevezetainek kiküldöttei megalakították a párt losonci és kékkői járási szervezetét. A lelkes lefolyású gyűlésen a pártvezérek kö­zül jelen volt Jaross Andor nemzetgyűlési kép'vselő, a párt országos elnöke, dr. Po- rubszky Géza nemzetgyűlési képviselő, dr. Szilassy Béla szenátor, továbbá dr. Gürtler Dénes és dr. Giller János tartománygyűlési képviselők. Ágoston Samu, a miksi helyi szervezet el­nöke indítványára a közönség a gyűlés elnö­kéül dr. Giller Jánost kérte fel, aki nagyha­tású (megnyitó szavaiban büszkén utalt arra, hogy valamikor innen indult ki a szloven- szkói magvarsáig nemzeti szellemű kisebbség szervezkedése. Nógrádiban és Gömönbein él az egység szükségességének vezérgondolata. A lelkes visszibangu megnyitó után dr. Nagy Iván főtitkár terjesztette elő az előké­szítő bizottságok indítványa alapján a lo­sonci helyi szervezet és a losonci já­rási szervezet vezetőségeinek jelöltlistáját. (A losonci járási szervezel tihez átmenetileg hoz­zákapcsolták a kékkői járás néhány helyi szer­vezetét íb, addig, amíg a külön kékkői járási szervezőt megalakul.) Az egyhangúan megejtett választás alapján a losonci helyi pártszervezet tiszteletbeli el­nöke lett Domhrovszky József, elnöke Halász Lajos, társelnöke dr. Tomesz András, alelnö­kiek ifj. Medveczky István, Vitovszky József és Felső Sándor, titkár Horváth Andor s pénz- tárnok Petik Sándor. A helyi pártvezetőség tagjai: dr. Giller János, Krúdy Pál, ilfj. dr. Nagy Iván, dr. Nagy Zoltán, ifj. Schleácher Gyula, dr. Zaoher Géza, Csillám János, Dánosok Ferenc, Diviacky József, Gaál Balázs, Godó György, Gyifkó István, Győiry Endre, Gyuri Ferenc, Bácsik Páll, dir. Bentskó Jenő, Hemnann Ernő, dir. Horváth Béla,, Horváth Flórián, Jankovich Jenő, id. dr. Lázár Jenő, Luppa Lásízló, Mizisur József, id. dr. Nagy Iván, Nemeoz Jenő, Péesy Rieizslő, S'zurdusz Jenő, Telek Lásziió, Thurzó Dániel, Wagner Mihály és Zvoda Ferenc. A losonci és kékkői járási vezetőségeit ugyan­csak egyhangú választással a következőiképp alakították meg: elnök dr. Giller János tartóménygy ülési kép­viselő (Losonc), alelnökök Torma Ferenc plé­bános (Bússá), Árvái Imre gazdálkodó (Rapp), Lóska Károly iparos (Fülek), Karczag István munkás (Pinc), pénztáros Mizner József hang­szerész (Losonc), titkár ifj. dr. Nagy Iván (Losonc), ellenőrök Koronczi Béla kereskedő (Ragyolc) és Juhász István (Szécsénykovácsi). A járási pártvezeltöségi tagok névsorát legkö­zelebb közöljük. A törvényhozók föltzólalásai A választások megejtésc után Kalcsó József (felső) bolyki ikisgazda, majd Horváth Andor losonci iparos lelkes szavakkal üdvözölték és a magyar nép bizalmáról biztosították a pártvezé­reket. -Ezután Jaross Andor országos pártelnök tartotta meg politikai beszámolóját a közönség feszült érdeklődése mellett Nagyszabású beszé­dében érdemlegesen méltatta a csehszlovákiai ma­gyarság politikai egységének történelmi szük­ségszerűségét, megindokolta ellenzéki politi­káinkat s kifejtette az egyesült párt álláspontját a legaktuálisabb belpolitikai kérdésekkel és eseményekkel szemben* Elsősorban leszegezte a párt álláspontját a kormány és a nemzetisé­gek közötti kiegyezési tárgyalások ügyében. Az országos pártelnök beszédét többször sza­kította félbe a közönség tetszésnyilvánítása s a beszéd befejezése után a szűnni nem akaró lel­kesedés vihara tört ki. Dr, Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő mély gondolatokban gazdag beszédében vázolta az egyesült párt keresztény és nemzeti program­ját, amelynek alapján mindenki megtalálja he­lyét táborunkban felekezeti és osztálykülönbség nélkül. Pázmány Péter, az ellenreformáció nagy katolikus harcosa is tudott egy táborban küz­deni a protestánsokkal, amikor a nemzeti lét­kérdésekről volt szó, miért ne találkozhatna most is minden csehszlovákiai magyar, amikor a kö­zös nemzeti, kulturális és gazdasági érdekek megvédéséről van szó. A lelkes visszhangu fölszólalás után dr. Gürt- fcf Dénes tartománygyűlési képviselő mint Nóg>- íád szülöttje emelkedett szólásra s buzdító hatá­sa szavakat intézett Nógrád magyarságához. Ágoston Gusztáv miksi munkás hatásos szavai­ban utalt arra a testvéri szolidaritásra, amellyel a magyar társadalomnak a munkásság érdekeit is föl kell karolnia. Dr. Giller János zárószavai­val ért véget a lelkeshangulatu nagygyűlés. A lévai gyűlés LÉVA. — Az egyesült párt lévai körzeti •zttrvazete nagy érdeklődé* vasárnap tartotta meg alakuló gyűlését Esterházy Já­nos nemzetgyűlési képviselő, országos ügyve­zető elnök, dór. Holota János nemzetgyűlési képviselő és dr. Turchányi Iimre szenátor részvételével. A lelkes lefolyású gyűlést dr. Kmoskó Béla mint korelnök nyitotta meg. Lelkes visszhang mellett állapította meg, hogy a lévai járásban még a két párt rend­szer idején is ideális volt a magyarság ösz- szetartása és egyetértése, amiál jobban meg­erősödött az most, a két párt egyesítése után. Szeretettel üdvözölte a gyűlés neveiben Es­terházy Jánost és törvényhozótársaiit, akiket meleg szavakkal biztosított arról, hoigiy a lé­vai járás magyarsága teljes bizalommal visel­tetik működésük iránt. Ezután Rudavéry László titkár terjesztette elő a körzeti titkárság jelentését, amelyből megállapítható, hogy az iroda forgalma foly­ton emelkedőben van, de a párttagok számá­nak örvendetes emelkedése is kitűnt. Majd a gyűlés egyhangúan megválasztotta a járá­si tisztikart. Eszerint: tiszteletbeli elnökök Bándy Endre, Majthié- nyi László és Tonhaiser Mihály, elnök dr. Kmoskó Béla, ügyv. alelnökök Boros Béla és Prachár István, alelnökök Rónay János, .Antal Gyula, dr. Kersék János, Nagy Gyu­la, Csuvara László, Ozsvald Ernő, ifj. Pa- lásty Sándor, Duuajszky Sándor, Tóth Lajos, Veres Vilmos és Zsabka Gusztáv, pénztáros Kostyek Jóizsef, ellenőrök dr. Per- ger Aladár, Váczy István és ilfj. Szilvás Ist­ván, jegyzők dr. Korpás László, ifj. Koncz József és ifj. Gyaipai Ede, titkárok Budaváry László és Hámornyik János, munkástitkár Bella László. A választás után Nagy Gyula országos pártveze­tőeégi tag azt kérte, hogy a pártközpont rendsze­resen közölje a titkárságok utján a párttagokkal az általános érdekű Tendeleteket és pályázatokat (tekintettel a gazdákra és a kisiparosokra)! Csu­vara László azt javasolta, hogy a Barázda-Magyar Néplapot kisiparos melléklettel bővítse ki- a párt. Gyuriss József a magyar munkásság köszönetét tolmácsolta a szakszervezet fölállításáért és a párt további támogatását kéri a munkásság számlára. Általános figyelem és lelkes ünneplés közben emelkedett ezután szólásra Esterházy Jáuos nem­zetgyűlési képviselő', a párt országos ügyvezető elnöke. Mindenekelőtt az elhangzott indítványokkal kap­csolatban közölte, hogy a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Érdemlegesen foglalkozott a bel­politikai helyzettel, majd részletesen kitért a leg­égetőbb gazdasági kérdésekre, igy a munkásságot érdeklő ügyekre is. A pártelnök lelkes visszhangu beszéde után dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő és dr. Tur­chányi Imre szenátor szólalt fel. A két szónok egymást kiegészítve teljes belpolitikai beszámolót nyújtott s kitért a ‘szlovenszkói magyarságot ér­deklő minden fontos kérdésre. Dr. Korpás László a-z ifjúság nemzeti irányú nevelésének fontosságá­ról beszélt, Miklóssi Béla pedig iskolakérdésekkel foglalkozott. Dr. Kmoskó Béla elnöki zárószavaival ért véget a nagyszerűen sikerült, lelkes hangulatú pártgyülés. Az emberevők és a dzsungel vadállatai megkímélték — a modern civilizáció eszköze ölte meg Jack London regényhősét A kultúra veszedelmes és fáradhatatlan szolgálata a filmező géppel ■■ ■■ Egy hősi házaspár bámulatos élete és a nagy kutató tragikus halála NEWYORK. — Egy kalandokban bővelkedő élet ért véget a múlt hónapban: Martin Johnson, a világ leghíresebb állatfilm-operatőrje, az egzo­tikus világok szerelmese .s tudósa halt meg rövid percek alatt. Az Egyesült Államokban, közel Salt Laké Cytilhez (a Sóstó Városhoz), mint jelentet­tük, lezuhant az a repülőgép, amelyen Martin Johnson és felsége, a jóban és rosszban mindig vele tartó Osa Johnson a levegőbe emelkedett. Ki ne emlékeznék erre a híres házaspárra, ha lát­ták azokat a filmeket, amelyek hosszú ideig vol­tak a filmszínházak műsorán: a Simbát, a Baboonát és a Congorillát. Ezeken a filmeken mindig megjelentek ők is, leg- többnyire az asszony, puskával a kezében, fi­gyelő tekintettel a férfi filmező gépe mellett. A géptől és a puskacsőtől pedig alig néhány lépésnyire a trópusok valamelyik vadállata: orrszarvú, oroszlán, elefánt, párduc, ti.g:«- vagy vadbivaly. A Johnson házaspár valóságos bűvésze volt an­nak, hogyan kell a vadállatok életét filmen meg­örökíteni, anélkül, hogy ezek az állatok elmene­küljenek, vagy pedig fordítva-: elpusztítsák a merész fiimezőket. Jack London regényhőse Ki volt Martin Johnson, hogyan tett szert világhírre és a tudományos körök elismerésére, megbecsülésére, — erre akarunk az alábbiakban feleletet adni. Kentuckyben született ötvennyolc évvel ezelőtt. Volt cowboy, kereskedő, majd egy vidéki városka színigazgatója. Azután, amikor feltalálták a filmet, meglátta eb­ben a találmányiban a haladás nagy lehetősé­geit. Mozitulajdonos lett, de ekkor már izgatta a nagyvilág és a sors nem kisebb emberrel hoz­ta össze, mint Jack Londonnal, aki Martin Johnson nevét a „Snark‘ című úti naplójában örökítette meg. Jack London hajója volt a „Snark‘‘, ezen akarta megtenni világkörüli útját, amely Uj-Zeeland egyik zátonyán fejeződött be. Az a bizonyos „Martin14 pedig, aki a kalandos beszámoló lap­jain újból és újból elénk tűnik, nem más, mint Martin Johnson, az egzotikus filmek későbbi hőse. Nászát a pápuák földjén Ez az ut örökre eljegyezte őt a távoli világ­részekkel. Megismerkedett Osa Leighty-vel, a vi­déki színésznővel, egy hét alatt házasságot kötöt­tek, pénzzé tettek mindent, a mozit is és elhatá­rozták, hogy nekiindulnak a nagyvilágnak. Első ütjük a pápuák közé vezetett. Martin Johnson még emlékezett a „iSnark“ utján szerzett tapasz­talataira és ha nem is egy ilyen előkelő vitorlás yaclhton tették meg az utat, de. eljutottak az ausztráliai Hebridákra. Johnson célja az volt, hogy filmen örökítse meg a pápuák életét. Ma- lekula szigetén kötöttek ki, néhány fegyveres kíséretében és megkezdték a munkát. Egyelőre nem merészkedtek messzebbre, mint a partok közelébe. A veszedelmes íörzsfőnök barátja A fák mögött túlságosan bizonytalan volt a jövő és abban a könyvben, amelyben erről az Ht­jukról számol be Johmson (Kannibálok között), ott van egy levél másolata is,* amelyet a britt kormányzó küldött a film operatőrnek. A levélben óva inti az amerikait attól, Hogy partra szálljon Malekula szigetén. Martin John­son a merészség embere volt, « levelet zsebre­tette és feleségével együtt partraszálltak. Az első találkozás Malekula benszíilötteivel nem volt vesezdelmes: letfilmezték őket, közöttük Nagapatét is, a barátságtalan tekintetű, csúf pápuafőnököt. Ezt a filmet azután levetítették a pápuák előtt, egy holdfényes estén a homokos tengerparton. A hatás meglepő volt: Malekula szigetének benszülött társasága szét­futott, amikor meglátták egymást a vászonra varázsolva. De megnyerték Nagapate barátsá­gát, aki megengedte a messziről jött fehér emberek­nek, hogy varázsdobozaikkal eljöjjenek a kuny­hók közé, a falvakba és ott lefényképezzék azt az életet, ami nekik természetes, de a fehéreknek különös élet. Osa és Martin Johnson készüléke szorgalmasan pergette a filmkockákat, — azután váratlan dolog történt. Az egyik kannibál törzs megunta a fehéreket, elfogták őket és ha a véletlen nem jön közbe, akkor ezt a filmet senki se látta volna. Martin Johnson volt annyira amerikai, hogy a fogságban is dolgozott a gépével, amelyhez a benszülöttek nem mertek hozzányúlni. Amikor pedig visszajöttek az Egyesült Államokba, min­denki csodájára járt ennek a filmnek, amelynél érdekesebbet a pápuák életéről senki se< készített. JK «r I 9, / . .11 9*«M Az ősi vtlag megorokitot Ez a film alapozta meg Jolhiison világhírét. Jöttek az ajánlatok a különböző tudományos in­tézményektől, hogy a Johnson házaspár dolgoz­zék a részükre. Ők két ajánlatot fogadtak el: a neiwyorki Amerika Muzeum és a londoni British Muzeum szerződését. Géljük az volt: megörökíteni a pusztuló természeti népeket és lefilmezni a pusztuló vadállatokat a legter­mészetesebb körülmények között, ősi világuk­ban. Ki tudná kiszámítani, mennyi filmet pergettek le Borneóban, Ausztráliában, a Maláy szigeteken és Afrikában! Egymásután gyűltek a tekercsek, amelyek nemcsak a hozzáértő emberek tudását hirdették, hanem a merész és bátor emberekét is. Maláriával és sárgalázzal, különböző trópusi betegségekkel kellett harcolniok, hogy szenve­délyüknek hódolhassanak. Mert a Johnson házaspár szenvedélyesen szerette a dzsungelek világát. Van .egy könyve Joíhnson- nak („Safari"), amelyben megismerhetjük ennek a nagyszerű emberpárnak életfelfogását a vadon­ról. Martin Johnson úgy emlékezik meg feleségé­ről, Osáról, mint aki nélkül nem tudta volna megoldani filmjeinek elkészítését és az expedíciók megszervezését. Volt egy tanyájuk, ahová évek folyamán min­dig visszatértek Afrikába. Ez a tanya egy tó mellett áll és most már hiába várja vissza gazdáját. A tó neve: Paradicsomtó, Johnson ék keresztelték el ezt a valóban paradicsomi hangulatot árasztó tengerszemet. Ide mentek mindig vissza, az_ afri­kai Kenya gyarmatnak erre a csodálatos kis te­rületére, amikor megelégelték az európai civili­zációt és elintézték üzleti dolgaikat. Néger szol­gák segítségével magúik készítették el a házakat. Az ezermester Osa szállitó-ládákból készítette el a parkettet és a falak burkolását. Villanytelepet létesítettek és vízvezetéket a vadonban. Két nagyszerű laboratórium állt a rendelkezésükre, ahol kidolgozták a filmeket és ahol a trópusi éj­szaka idején, vöröses lámpák fényéiben, izgatot­tan figyelték, vájjon sikerültek-e- a nehéz körül­mények között felvett filmek. Jónéhányszor meg­kergette őket az orrszarvú, a bivaly és, többször az életüket fenyegette egy-egy megvadult elefánt. Minden -nap meghozta a maga kalandját, de ha távol voltak Afrikától, akkor kínosnak találták az estélyi ruhát és alig várták, hogy kezükben legyen a hajójegy — vissza Afrikába! Zebracsikos repülőgép Évekkel ezelőtt repülőgépeket vettek, hogy a magasból filmezhessék az afrikai dzsungeleket. Ezek a repülőgépek külsőleg is magukon viselték gazdájuk nagy állatszeretetét: az egyik gép zebracsikozással, a másik ísiráf- pettyekkel volt festve. Johnson mesteri vezetővé képezte ki magát, évek folyamán * közel százezer kilométert tett meg a levegőben baj nélkül... és a sors mégis a repülőgépet tette meg Johnson szállítóeszközévé az örök vadászmezőkre! Ott, ahol az afrikai terep ezer veszélyt rejtett volna számukra, még csak kényszerleszállásra se volt szükség. Amerikában azonban, bizonyára nem is messzire Salt La-ke City repülőterétől, felmondta a gép a szolgálatot és bekövetkezett Martin Johnson tragédiája. Világhírű filmjei örökitik meg az emlékét és talán nem is olyan sokára igaz lesz az, amit ő mondott: eljön az idő, amikor csak filmekről lát­hatjuk, milyenek voltak a törpe négerek, (a pyg- neusok) és milyen volt az afrikai őserdők és si­vatagok állatvilága... Eltemették Petrigalla Pétert MUNKÁCS. — Kedden délután temették el a részvét impozáns megnyilvánulása mellett dr. Petrigalla Pétert, Munkács város tíz éven át volt polgármesterét. A város a maga ha­lottjának tekintette s a városházáról történt a temetiés a görögkatolikus egyház szertartásai szerint. A Ibeszentelést maga Sztojka Sándor ungvári görögkatolikus püspök végezte fé­nyes paipi segédlettel. A temetésen aiz egy­házi, polgári 'és katonai hatóságok képiviselői és nagyszámú közönség vett részt. A gyász- szertartás befejezésével megkezdődtek a bú­csúbeszédek. A város nevében Blecha Károly kormány tanácsos 'búcsúzott el a halottól. Utá­na a járási főnök búcsúztatta Petrigalla Piá­iért, miint a járás volt főorvosát. Az orvos- szövetség nevében Munkács város főorvosa mondott néhány megható búcsúszót. Ezután a város felfüggesztett képviselőtestületének pártcsoportjai búcsúztak a halottól. Az egye­sült párt részéről R. Vozáry Aladár tarto­mánygyülési képviselő, ruszin részről Delin­ké Mihály szerkesztő, a zsidópáxt részéiről Sterlbadh Vilmos mondott búcsúbeszédet Ez utóbbi héber nyelven. A búcsúbeszédek el­hangzása után elkísérték utolsó útjára a vá- batottjiát.

Next

/
Thumbnails
Contents