Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-07 / 55. (4201.) Második kiadás

11

<PI«GM-A\MAAR-HlRMrí

1937 márctua 7, vasárnap*

győződések kialakulásában. Ez a megfontolás pedig óvatosabbá, szerényebbé és méltányosabban gondolkozóvá teszi azt, •akiben egyszer tudatossá lett Megtanítja arra, hogy ne a puszta beleszületés és bele- neveltetés, hanem a higgadt tárgyilagosság alapján kísérelje meg a saját álláspontjának erejét és gyengéit vizsgálni. Ami egyaránt vezethet a szempontok tárgyilagos értékeléséhez és a kölcs^ös közeledéshez. Aki egyszer higgadtan és tárgyilagosan tud e kérdéseken gondolkozni, egyszerre köny- nyebben érti meg a másik érveit és gondolatmenetét, s ez máris egy lépés lehet az unió felé.

A két elsővel kapcsolatos egy harmadik meg- ‘ figyelés:

a felekezeti atmoszféra feszültségének lényeges enyhülése.

Sajnos, nem mindenütt, de talán mégis sokfelé, sok lélekben, nem éppen csak a vallást semmi be sem vevő közömbösöknél, hanem mélyen vallásos embereknél is. Nem az a zordon, szenvedélyesen lobogó és szelidségre szinte eleve képtelen beállitottság, amely a túlsó tábor minden emberében, törekvésében és állásfoglalásában feneketlen rosszakaratot, gonoszságot, vörös posztót lát. Hanem az, amely lehetővé teszi a békés és derűs szembenézést s az udvarias, tapintatos és mégis teljesen őszinte beszédet az elválasztó tanok körük

Sokszor meg lehet figyelni, például vegyes- vallásu házastársak vagy jóbarátok között, mily nemesen, békésen, minden bántó él nélkül hozhatnak szóba egymást megértő, kifinomult lelkek még olyan vallási témákat is, amelyekben kettejük nézete homlokegyenest ellenkezik.

A katolikus egyház is hajlandó engedményekre 1

Mint említettük, a keresztény uniónak protestánsok és katolikusok között talán legfőbb akadálya az, hogy a katolikus Egyház dogmatikai és egyházszervezeti részen nem engedhet s igy a másik fél minden közeledést szükségképpen megalázkodásnak és egyoldalú elvfeladásnak érezne.

Ezzel kapcsolatban is mutatkoznak azonban

a helyzetet enyhítő körülményeik,

A katolikus Egyház dogmatikája s egyházszervezete csakugyan a lényegéhez tartozik. Kérdés azonban, hogy ha ezeket a dogmákat és alapelveket valaki egyszer közelebbről megismeri, mégpedig nem a százados elnagyolások és elferdítések, esetleg katolikus részről is jövő túlzások és torzítások alapján, hanem a való tartalmuk szerint: vájjon akkor is olyan nagy lesz-e ez az akadály, mint ma látszik? A katolikus Egyház a dogmák tekintetében hajthatatlan. De ha ezt neki néha* még a saját hívei is zokon veszik, ebben valószínűleg nagy része I van annak, amit az angol misrepresentation- nek nevez: hogy a felületes és téves tájékozódás olyasmit magyaráz bele a tanokba, ami a valóságban nincs meg bennük. Ismeretes például, hogy a csalatkozhatatlansági vita alkalmával számos, egyházi kérdésekben rosszul informált katolikus is olyasmit látott ebben a dogmában, ami valóság szerint nincs benne; hasonlót állíthatunk a szeplőtlen fogantatásról is, s a dogmák jókora részéről. Ha a maguk teológiai szabatosságában vizsgáljuk azokat, egyszerre sokkal ártatlanabbak, elfogadlhatóbbak lesznek, mint a szokásos félre- éis belemagyarázá- sok, vagy éppen hangulatkeltő vitatkozások fényében. Igaz, hogy a dogmák jó része tökéletesen túlmegy a merőben természetes ismeretek körén. De ebben a részben a protestáns teológia is vallja a dogmák természetfölöttiségét, hiszen például a Szentháromság tana vagy Jézus istenségének tétele szintén teljességgel supra- racionalista álláspontot jelöl — s ezekben a tételekben a két nagy keresztény tábor egyformán áll szemben a zsidósággal s a mohamedánokkal, akik a .Szentháromság tanában önellenmondást s az abszolút egyistenhit elhagyását vélik felfedezhetni.

Tévedés volna továbbá azt hinni, hogy a katolikus egyház, ha a dogmáiban nem is, de más téren sem tehetne, esetleg nem lenne hajlandó engedményeiket tenni.

A protestantizmusnak egyik féltett kincse és jellemző vonása például a kritikai szellem. A kritika lehet forradalmi jellegű, de lehet lojális Is. A mai katolicizmus szintén fejlődött és tanult a múltból s a többi közt sokkal tágabb teret enged a lojális keretek közt mozgó kritikai szellemnek, mint régebben. Azok a történeti hibák és egyházi mulasztások, amelyek a vallásszakadást lélektanilag igazolják vagy érthetővé teszik, ma már azéirt sem volnának lehetségesek, mert azóta a katolikus közszellem befelé, sőt fölfelé is lényegesen kritikusabb lett. Ez a kritikusabb katolikus gondolkodás szívesen elismeri azt is, hogy a vallásszakadás, bármennyire fájdalmas és sajnálatos volt, in- direkfce az egyházra mégis jelentős haszonnal járt s jár annyiban a mai napig, hogy állandó önellenőrzésre s virrasztóbb helytállásra ösztönöz.

Hiszen éppen a tisztára vagy túlnyomóan katolikus országokban, mint Spanyolországban, Franciaországban, Mexikóban s Déd-Amerika számos államában mutatott a katolicizmus sokszor nagyfokú belső süllyedést : mintha nem volt volna, aki állandóan ösztönözze, versenyre hívja, munkára kényszerítse.

A hitujiitók többi közt az egyetemes papság elvét állították a hierarchikus egyházkormány- zat ellenébe. A vita sok izgalmat keltett s az után elaludt — és közben az élet mindkét félen igazságot osztott. A protestánsok a maguk egyházszervezetét meglehetősen sok dologban a katolikus hierarchia intézményeinek hasonmására rendezték be, a katolikusoknál pedig ma maguk a pápák sürgetik a világi elem nagyobbfo- ku bevonását az egyházi életbe az Actio Cat'ho- lica jegyében, természetesen a hierarchikus elv teljes fenntartásával.

A hit újítók a szentek túlzó tiszteletét támadták a katolikus egyházban, s a katolikusok azzal állítottak gátat a túlsó fél támadásainak, hogy csak annál jobban hangsúlyozták a szentek tiszteletét. Ma pedig azt látjuk, hogy mig a protestánsok sokszor nagyfokú megértéssel nyilatkoznak a szentek tiszteletének lélekemelő és erkölcsöt nemesitő hatásáról, viszont a katolikus egyházban főleg a liturgikus mozgalom feléledése jelent erős visszakanyaro- dást az ősegyház imaformáihoz, amelyekben a szentek tisztelete éppen nem hiányzik ugyan, de mégis lényegesein szerényebb helyet foglal el, mint például a trienti zsinat utáni idők népi Áhítatában. így a liturgikus áhítat! életiben a theocentrikus és dhxistocentrikus gondolat isimét sokkal inkább jut kifejezésre, mint amannak termékeiben. A római Misoale például még a szentekről szóló miseszövegekben sem fordul soha egyenesen a szentekhez, kivéve néhány ritka karverdben, hanem mindig kizárólag az Istenhez s lényeges különbséget tesz például a szentek könyörgő közbenjárása és Krisztus egyedülálló megváltói közvetítése között („Intercedente beata Virgine.. ^ per Christum Dominum nostrum").

A példákat szaporítani lehetne. A katolikus egyház nehezen változtat valamit egyházfegyelmén s külső gyakorlatain, de hogy szükség esetén (természetesen a dogma érintetlenül hagyásával) erre is hajlandó, megmutatta akkor, amikor a keleti unió kedvéért lemondott a keleti papok nőtlenségéről, beleegyezett a két szin alatti áldozásba s a hazai nyelvű istentiszteletek fenntartásába.

A közös sors útja

Még egy reménytnyujtó körülmény: a vallási lelkületnek a jövőben várható elmélyülése.

Minden jel arra mutat, hogy a vallási közü- letek hatalmas válságokon fognak keresztülmenni. Az egyházellenes agitáció, a vallásellenes mozgalmak, a kétely és közöny, az élet el- anyagiasodása és elérzékiesedése, a tömegek előhaladó öntudatosodása és egyéniesedése valószínűleg széles rétegek gyakorlati el'keresztény- telendésére s ezzel együtt esetleg oda fog vezetni, hogy a vallási közületek tagjaik jó részét elveszítik. A hagyomány és puszta megszokás ereje mind kevesebb értékű összetartó erőnek fog bizonyulni. Ugyanakkor azonban valószínű, hogy

aki az ellentétes áramlat közt is hivő marad, kétszeresen buzgó és meggyőződéses hivő lesz;

hiszen ezentúl már nem a megszokás és a környezet parancsoló nyomása, hanem csak a maga Istent kereső s lelkiséget álhitó hite fogja egyházához, felekezetéhez kapcsolni. Egyes országokban, mint Franciaországban s Belgiumban, ez az elválasztó folyamat a teljes hitetlenség és lángoló hitvallói lelkűiét között mádf jórészt megtörtént t hasonló átalakulásra lassabban vagy gyorsabban más országokban ti

számíthatunk.

Ez a várható folyamat az egyházakat sok tekintetben szegényebbekké fogja tenni, de kéfc* ségtelenül tisztulásukra is vezet. Csak az marad meg egyháztagnak, aki sztwel-léflekkel az* A vallásos élet mélyülésének a lanyhák nagy! többsége ettől kezdve majd sokkal kevésbé állja útját. Azonban

minél mélyebb és tiaztiátabb lesz a vn&áaos- ság» hihetőleg annál jobban átérzik a hívők a Jtvnszrus suxgene egység szuicsegessegee

s a ma még táborokra szakadt keresztények annál közelebb kerülnek egymáshoz. A hit belső erősödése arra fogja vezetni mindkét félt, hogy sokkal jobban megbecsülje és sokkal jobban szeresse azokat, akik a legnagyobb és legszentebb tanok dolgában egyek velük. Sokkal inkább, mint valaha, a hitviták és közéleti versengések korában, fogják átérezni a szerencsét, hogy elszakadásuk ellenére még mindig sokkal több a közös kincsük és közös hittótelük, mint amennyi az, amiben eltérnek egymástól.

A szorosabb kapcsolódásra egyébként kényszeríteni is fogja Őket, úgy lehet, a közös ellenségnek, a teljes tagadásnak és hitetlenségnek erősödő áradata.

Ebben az időben, úgy lehet, kevesebben leszünk, mint ma, de jobban megértjük egymást, mint ahogy a mai Oroszország vértanúinak he- katombái és felrobbantott templomai fölött is együtt gyászol az ortodox, katolikus és protestáns világ. Akik a béke boldog korában nem értették meg egymást, a vallásellenes terror vérfürdőjében végül mégis szeretettel szorítják meg egymás kezét...

összefoglalásul: lehet-e keresztény unióról szó? Egyelőre, sajnos, alig, de a távolabbi jövőben talán lassan mégis!

A közeledés nem dogmatikai engedményeken vagy hitvitákon fog múlni, sem valami szatöcsi alkudozáson a két vagy több fél között; hanem sokkal inkább két dolgon: a felekezeti ellentétek érzelmi atmoszférájának enyhülésén és a belső, vallási lelkűiét erősödésén. Minél sze- lidebb lesz amaz és minél elmélyültebb emez, annál tevékenyebb hatóerővé válik a ma még megoszlott lelkekben a krisztusi vágy és imádság: „hogy mindnyájan egyek legyenek". (Ján. 17, 21)'.

A protestánsok válasza:

A fenyegetett kereszténységet együtt kell megvédelmezni!

Bangha Béla nagyjelentőségű cikke érthetően nagy feltűnést keltett a magyar protestánsok körében s részükről az egyik leghívatottabb, dr. Ravasz László református püspök adta meg az első érdemleges választ. Ravasz László a budapesti református presbiterek társaságának Darányi Kálmán miniszterelnök tiszteletére rendezett ünnepi vacsoráját használta fel a válaszadás méltó alkalmául.

A reformátusok aranyszáju tudós püspöke először arra mutatott rá,

milyen nagyjelentőségű Bangha Bélának a Magyar Szemlé-ben megjelent cikke a keresztény unióról. Jelentőségét az adja, hogy ez az első lépés ebben az irányban és ezt az első lépést éppen Bangha Béla tette meg.

A kisebbség *mindig könnyen bekül, mert hátrányos helyzetben Van: az a nagy jelentőségű, ha a többség teszi meg az első lépést. Fokozza a d,olog súlyát, hogy ezt az első lépést a legkiemelkedőbb magyar jezsuita tette meg, a „harcos katolicizmus" képviselője.

— Kár volna azonban elhirtelenkedni a dolgot — igy folytatta Ravasz püspök — és azt következtetni ebből a tényből, hogy a keresztyén unió ma vagy holnap meglesz.

Magának a cikknek helytálló okfejtése bizonyítja, hogy egy ilyen unió létrejöttének mekkora dogmatikai, lélektani és történelmi akadályai vannak. Ha az egyház látható egységét sikerülne annyi idő alatt helyreállítani, amennyi időbe a felbomlása került, meg lehetnénk elégedve.

— De nem is erről van szó, hanem először arról, hogy ez a meghasonlott és darabokra tört kereszténység halálos ellenségével szemben a maga egészében van fenyegetve. Meg kell tehát találni azokat a módokat, hogy mint egységes egész állhasson ellent, mert ha részeire bomlik, kü'löm-külön egyik egyház sem lesz elegendő az ádáz ellenség leverésére. Ebből az következik, hogy.

a különböző keresztyén egyházaknak egymással szemben felhozható panaszuk és keserűségük távolról sem fogható ahhoz a veszedelemhez, amely mindnyájunkat kívülről fenyeget.

Ne áltassuk magunkat: távolról sincs annyi keresztyén hivő, amennyit az egyházi statisztikák nyilvántartanak, mert ézeknek hatvan-nyolcvan százaléka vagy hagyományból, vagy politikából keresztyén, — meggyőződésből és áldozatból, vagy éppen mártiromságból sohasem. A nagy orosz egyház széthullott és elpusztult, a spanyol- országi és mexikói forradalmak az egyházakra szenvedéseket hoztak; Németországban napfényre jutott, hogy mennyi pogány elem van az egyház keretei között is. Mindezek azt teszik a keresztyénség kötelességévé, hogy érezze egységesen fenyegetett voltát, önmagát építse, mélyítse minden egyház, mintsem a másikat támadja és rutolja.

— Tehát a keresztyénség nagy közös gondolatai, amelyeket mindnyájan vallunk:

Isten, Szentháromság, Krisztus királysága, a Lélek fősége, az egyház szüksége, a hit és engedelmesség törvényszerűsége titkon vagy nyíltan fenyegetett gondolatokká válnak. Pedig e fenyegetett gondolatokkal áll vagy esik a keresztyénség, ezeket együtt kell megvédelmezni.

— Kétségtelen dolog másodszor, hogy a mai művelődésben minden egyház elé sürgető, türelmetlen kérdések állanak. Ezek a kérdések nemcsak egyik vagy másik egyháznak a magánügye, mindegyiket közösen érintik. Hadd soroljak fel egynéhány ilyen kérdést: Mi van a munkanélküliséggel? Lesz-e béke, vagy háború lesz-e? Totális lehet-e egy állami benredezke- dés, vagy pedig nem? Ezekre az egyházaknak feleletet kell adniok és

sokkal bölcsebben járnak el, ha együtt adják a feleletet,

mintha külön-külön: egyszerűen azért, mert

csak az a felelet, amit mindnyájan tudnak adni. Párszázezer ember nem oldja meg ezt a kérdést, csak maga az egyetemes keresztyén anyaszent- egyház.

— Harmadszor: minél inkább megismeri az egyház a maga történetét, annál inkább megtanul két dolgot:

vallani a saját igazságát és megbecsülni a mások tanítását.

— Minden egyház a másikra nézve nevelői

eszköz — hangsúlyozta beszédének utolsó fejezetében Ravasz püspök. — Reformáció nem is lett volna, ha nem lett volna katolicizmus és a katolicizmus sohase alakult volna azzá, ami most, ha nincs reformácói. Ahelyet, hogy egyik egyház a másikat a legsötétebb tévelygés és a legsátánibb rosszakarat pandaemoniumának szidalmazná, keresse megértéssel a benne megjelenő tanulságot, amelyet talán nem fogad el, de értéke szerint megbecsülni igyekszik.

— Végezetül a kérdés különösképpen

magyar probléma is.

Más nemzet kibírhat még vallási meghasonláso- kait is, nekünk másra kell fordítani maradék erőnket. Első lépés tehát ez: a helyzetnek tisztább meglátása, az egymás iránt való jobb indulat, Krisztus parancsának való teljesebb engedelmesség.- EGY HÍRES MAGYAR ISTÁLLÓ- TULAJDONOS HALÁLA. Az afrikai Nairobiban meghalt herceg Schwartzenberg Alajps 74 éves korában. Az elhunyt hires istállótulajdonos volt. Versenyistállójából került ki a világhírű Ászár, a legjobb magyar telivér-versenyló.

A Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye - —— • 1 *

A 10- számú

rejtvényeket megfe|tettei (olvasható név ós pontos cim:)

6