Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-28 / 72. (4218.) szám

\ 1937 március 28, vasárnap. raWGAI-TVW^AR-HlRLAP L3 SmHÁz-RönVv>KaLimA\ Kassa dőnfó szerepe a magyar Nemzeti Színház megteremtésében Nemzetépitő cselekedet volt a magyar színjátszás fellendítése ■ A német világban Kolozs­várott és Kassán kapott menedéket a magyar szó ■ ■ Mit mesélnek a kassai annálesek? lozsvár nem tudott nyújtani a magyar játék­színnek. mok, hogy majd csaknem minden népesebb városban vannak effélék, melyek által a német nyelv hathatósan terjed és a nemzettel kedveltetik. A magyar nyelv el­lenben miveletlen, és megvetve marad, úgy, hogy végtére a nemzeti karakter is elváltozik s mikor észre sem vesszük, a Magyar a Magyarban föl nem találtatik. Képtelen dolog, hogy a magyar a saját hazájában, tulajdon pnézével nem vehet részt efajta gyönyörködésben, hacsak németül nem tud.“ Magyar főurak, mint a Koháryak és Pálffyak, a bécsi német színházat támogatták, mások, mint az Erdödyek, Csákyak, idehaza költötték a pénzüket német drámára és operára. Gróf Erdődy János Pozsonyban tartott német szín­házat a saját palotájában, pedig ott más német társulat is játszott, mert a főurakon kívül a városok német polgársága is szivén hordozta a német játékszín ügyét. Budának és Pestnek német színháza volt s né­met színjátszás vert gyökeret nemcsak Kassán és Temesvárott, Sopronban és Nagyszebenben, hanem még Szegeden és Kolozsvárott is. Félszázados eszme valóraválása Nem frázis tehát, ha az úttörő magyar szín­játszás küzdelmét úgy fogjuk fel, mint hódí­tást, nemzetmentést. Ennek a sokévtizedes ma­kacs nemzeti küzdelemnek igen jellemző voná­sa, hogy a magyar színjátszás a német Pestet nem tudta közvetlenül megvívni. Az első magyar színjátszó társulatnak minden in­góságát el kellett kótyavetyélnie az 1797-iki jó- zsefnapd vásáron: ez volt az első nagyakaratu próbálkozás lesújtó eredménye és 18 évvel ké­sőbb a második magyar színtársulat „illendő hely fogyatkozása miatt" kénytelen volt elköl­Kassa a magyar S2injáiszók menedéke Először tehát Pest mondotta fel a szolgálatot, azután Kolozsvár és igy következett el Kassa döntő szerepe. A különös az, hogy 1816-ban. amikor az első magyar szó elhangzott a kassai színpadon, a város nagyon vegyesnyelvü volt. Mária Terézia és II. József kora nagyon is rá­nyomta bélyegét Kassára. A magyar színjátszó- társaság, amely Pestet odahagyta és Miskolcra ment, nem is szándékozott Kassát felkeresni. De azért 1816-ban mégis megtették az első kirán­dulást. És nem bánták meg. A magyar szinésze­Ápriíis első leiében: Reprezentatív magyar képzőművészeti kiállítás Pozsonyban a SzMKE és a Képzőművészeti Egyesület rendezésében BUDAPEST. — A magyar kultúrának ün­nepi esztendeje van: a budapesti Nemzeti Színház alapításának századik évfordulóját ünnepli az egyetemes magyarság. Ez a dátum egyúttal a magyar nemzeti szín­játszás kezdetét is jelenti. A magyar „játék­szín" ugyanis, amint azt régebben nevezték, iga­zi értelmében és mivoltában alig másfélszáz esztendős és végső kifejtése nem is európai mustra sze­rint bonyolódott le. Magyar földre nem plántá­lod ta-k át a régi római pogány világ száz rongy- gyal cifrálkodó, meszelt képű bohócai és tréfa- csinálói, a magyar igricekből sohasem váltak komédiások, a magyar színjátszás csak mint. mű­kedvelő próbálkozás jelent meg az iskola falai között. A tulajdonképpeni igazi játékszín Magyar- országon német volt. De mikor Mária Terézia bársonyos és II; Jó­zsef acélos keze nyomán az egész magyar szel­lemi világnak mindenestől németté kellett volna átvedlenie: egyszerre olyasmi történt, aminek párja nincs a világon. Amikor mindennek meg kellett volna halnia, minden újjászületett, ma­gyarrá született, kitermett az ősi földön, látható előkészület, lassú fejlődés nélkül, mint valami csodavirág. A magyar úri osztály apostolkodása A ►nemzeti játékszínt mindenütt sok évszáza­dos fejlődés előzte meg, amely egyszerre indult el a templomból és a piaci bódékból, hogy az­tán valahol összefonódjék és drámává, szín­játszássá alakuljon át. Magyarországon ezt a fejlődést a török hódoltság végkép megakasztot­ta. Európában mindenütt az uccáról, a piacról, a sátorokból, a kezdetlegességnek és nyomorú­ságnak szellős tanyáiról indultak el azok a ko­médiás csapatok,' amelyek végül mint fejedelmi udvarok dédelegtett szinjátszótársulatai szere­peltek. Magyarországon ez megfordítva történt Jó családokban nevelt, dédelgetett, nemes ur- fiak és kisasszonyok szállottak le a piacra, a bódékba és sátrakba, hogy komédiázzanak a népnek. Azaz, hogy nem! Azok a nemes urfiak és kis­asszonyok nem komédiások voltak, hanem apos­tolok, a bódék és sátrak nem komédiásházak voltak, hanem a magyar nyelvnek fellegvárai. A magyar játékszín megteremtése legelsősor­ban nem művészi, hanem hazafias cselekedet volt, nem annyira szórakozás és mulatság, mint in­kább támadás és védekezés. Azok az úttörő ma­gyar színészek, akik a nemes vármegye szolgái­nak, a szellem hajdúinak tekintették magukat, nem voltak rokonai a nyugateurópai komédiá­soknak. A magyar színjátszás nem a magyar nép mókás vagy komédiás leikéből sarjadozott elő, hanem a magyar uriosztály nemzetszerető fé­lelméből és aggodalmából. A magyar uriosztály ráeszmélt arra, hogy az eleven szónak félelme­tes és döbbenetes az ereje és az eleven német szó erejével szembehelyezte a magyar szó erejét. Német világ a színházakban 1790-ből két adalék mindennél jobban meg­világítja a magyarság szomorú szerepét a né­met világ közepette. A Pannóniái Fénix szerző­je azt ajánlja, hogy a kártyaasztal nyereségéből építsenek minden városban egy-egy közönséges nézőházat, a külföldieskedő magyarok pedig a vig és szo­morú játékoknak és mesterséges éneklésnek hallgatására ne menjenek idegen városokba, hanem adják eddig tett haszontalan költségeik­nek csak egytizedét magyar játéknéző helyek építésére, gyakoroltassák ifjaikat a vig és szo­morú játékoknak játszásában, a mesterséges éneklésben és táncokban ... A magyar nőkhöz fordulva pedig felszólítja őket, hogy most, ami­kor az anyai nyelv hamvaiból feltámadott, mu­tassák meg ahhoz való szeretetüket... De a valódi helyzetet az első magyar színjátszó-társa­ság Pest-megyéhez intézett kérelme tárja fel: wAnnyira megszaporodtak a német theatru* * A pozsonyi SzMKE, amely méltán tart­hat számot e hatalmas és országot átfogó kulturális szervezetünk élharcosi jellegére, egyik téli választmányi ülésén nagyjelentő­ségű határozatot hozott, amennyiben ki­mondotta, hogy a tavasz folyamán Po­zsonyban reprezentatív jellegű országos magyar tárlatot rendez. Az ősi város hatá­rokon túl is jól ismert egyesületével, a po­zsonyi Képzőművészeti Egyesülettel folytak a megrendezést illetőleg az előkészítő tár­gyalások, amelyek folyamán Pozsony kul­turális és művészeti életében oly nagy súlyt jelentő egyesület vezetősége készséges örömmel vállalkozott a közreműködésre, miáltal a siker már előre is biztosítottnak tekinthető. Ezután megkezdte munkáját a közös előkészítő bizottság, a művészek meg­hívása megtörtént és április 4-én, vasár­nap délelőtt 11 órakor a Mezőgazdasági Muzeum dunaparti palotájának nagytermé­ben megnyílik a kiállítás, amelynek célja a tiszta művészet bemutatása, a nagy közön­tözni mindaddig, mig az illendő Uj Theatrom felkészülhet. Ez az illendő Uj Theatrom, amely nem volt egyéb, mint a Nemzeti Színház, csak 1837-ben, tehát 22 esztendővel később épült fel s még en­nek a terve sem volt eredeti pesti terv, mert az eszmét Szabolcs-megye pendítette meg 1794-ben s 41 esztendőnek kellett eltelnie, mig a szabolcsi magyar szándék a németajkú Pesten megvaló­sulhatott. Kolozsvár megteremti a magyar színjátszást A budapesti Nemzeti Színház Buda vagy Pest erejéből nem jöhetett volna létre. Déryné, aki koronatanú ebben a kérdésben, igazat mond, amikor azt állítja, hogy a magyar színjátszást Kolozsvár teremtette meg és Kassa nevelte fel. De 1810-ben Kolozsvárra is bevonult a német színészet és 1820-ig verseny nélkül folytathatta játékait. A magyar színjátszás kiszorult onnét, a közönség megoszlott és Kolozsvár egyelőre nem tudta felnevelni a magyar színjátszást, ame­lyet világra hozott. Esztendők kellettek hozzá, hogy a már egyszer kivonult magyar színészet újra és most már végérvényesen gyökeret ver­hessen. két nagy szeretettel fogadta a város. De Kassa nevelői szerepe csak a múlt szá­zad huszas éveinek végén kezdődik igazán, amikor Kolozsvárott megvolt már az állandó magyar színház, csakhogy állandó pénzzavarok­kal küzdött s amikor Pesten még csak tengőd­niük lehetett az oda felmerészkedő vándorszí­nész-társulatoknak. A pesti színjátszók után — most a kolozsvári színjátszóknak adott Kassa nemcsak menedéket és kenyeret, hanem olyan fejlődési lehetőséget, amelyet sem Pest, sem Ko­ség közelebbhozása a haladás mindenkori fokmérőjéhez, a művészethez, de nem utol­sósorban fontos az a cél, hogy művészeink, akik keserves küzdelmet folytatnak a léttel, képvásárlások utján támogatást nyerjenek, hogy ujult erővel vegyék kezükbe az ecse­tet és a szobrászvésőt. A kép- és szobor­eladásokkal jól járnak a pozsonyi és kör­nyéki szegény, lerongyolt, éhes magyar is­kolásgyermekek is, mert a csekély százalé­kos részesedést a SzMKE erre a célra óhajtja fordítani. E nagy horderejű kiállítás megrendezésé­vel a SzMKE kulturmunkája újabb fontos állomáshoz ér. Arra kérjük úgy a pozsonyi, mint a vidéki magyarságot, hogy tömeges látogatásával keresse fel a kiállítást és aki teheti, a műalkotások megvételével mozdít­sa elő a nagy célt: a művészet megértését, támogatását és a SzMKE kulturmunkájának pártolását. A pozsonyi SzMKE titkársága, A gondviselésszerü ember Kassa a maga erős és eleven kulturális érzé­kével s közben megerősödött magyarságával ki­tűnő millió volt a sokat megpróbált magyar szín­játszás számára. Megjött a gondviselésszerü em­ber is. aki a nagy feladatot gyönyörűen meg­oldotta. Berzeviczy Vince báró volt a különös férfiú, aki, mint a legtöbb főnemes, fiatal korában nem is tudott magyarul s ezt a sokáig barbárnak mondott édes anyanyelvet katonatiszt korában sajátította el századának magyar legénységétől. Mint katona Olaszországba került, Velencében és Milánóban bolondja lett a drámának és ope­rának. Dramaturgiai tanulmányokba merült s minthogy a kártyát egy szerencsétlen imádó vak szenvedélyével szerette, végre meg kellett válnia a hadseregtől. Szülei levették róla a kezüket és a fiatal arisztokrata kénytelenségből Ausztriá­ban felcsapott színésznek. Ez a Berzeviczy báró volt az, aki mint tékoz­ló fiú, a huszas évek végén megtért Kassára, a szülői házba. 1829-ben átvette a kassai magyar dal- és színjátszó-társaság kormányzóságát. Olyan kitűnő intendánsnak bizonyult, hogy az Akadémia pusztán ezért az érdeméért válasz­totta tagjai közé. Berzeviczy, aki a nyomor is­kolájában tanulta ki a színjátszás minden csin- ját-binját, a legnagyobb koncepciójú emberek közül való volt, akik a régi Magyarországon va­laha is foglalkoztak színészettel. Megítélhető ez abból, hogy mit akart ő a kassai szinjátszó- társulattal. Világosan kimondott célja az volt, hogy „lassan-lassan olyan színészi generációt neveljen fel, melyet rövid időn lehessen valami­vel művészibb készülettel Pestre átplántálni, hogy ott aztán természetileg jobban, hamarább és könnyebben tökéletesülhessen". Kassa egyesítette a magyar színjátszás legfé­nyesebb erőit: Udvarhelyi, Pályi, Szerdahelyi, Megyery, Szilá­gyi, Szentpétery s a külföldön is híres Déryné is ott játszott. Apostoli szövetkezésnek nevezték a hetek e társaságát s ebben az elnevezésben nem volt semmi túlzás. Aztán Kolozsvár és Pest is visszakivánta a színészeit. Kassa nemcsak, hogy megnyugodott ebben, hanem tovább nevelte a magyar színé­szeket Pestnek: Egressy Gábor, László, Lend- vayék, Fáncsy innnen kerültek a budai társa­sághoz. Most, hogy a budapesti Magyar Nemzeti Színház alapításának századik évfordulóját ün­nepli a magyarság, különösképpen meg kell em­lékeznünk Kassa szerepéről az alapítás tényé­ben. Különösen értékes volna, ha Kassa fiatal magyar historikusai közül valaki az egykori nap­lók, feljegyzések, a városi levéltárban biztosan fellelhető adatok, a múzeumban felkutatható for­rások alapján részletesebben felkutatná ezt a korszakot és behatóan ismertetné Berzeviczy Vincének, a legnagyobb magyar intendánsnak életét és működését. Hálás munka volna ez a centennáris ünnepségek alkalmából. (*) Angol írók Oh est értőn emlékéért. Ki­váló katolikus és nemkatolikus írók (.közlök Bemard Shaw is) a westminsteri érsek veze­tésével elhatározták, hogy G. K. Chesterton lakóhelyének, Beaconsfieldnek Szent Teréz tiszteletére épült templomát a közelmúltban elhunyt angol iró emlékére megnagyobbittat- ják. Ezt a templomot látogatta rendszeresen Chesterton és itt vették őt vissza a katolikus Egyháziba is. (*) Egy ©sillagjésnő szerint veszedelem fe­nyegeti a hollywoodi csillagokat. Hollywood­ból jelentik: Mrs. Mabei Smith, a hírek hol­lywoodi csillagjósnő szerint a csillagokból ímegállapitható, hogy az idén veszedelem fe­nyegeti a hollywoodi csillagokat. Ennek oka az, hogy a Neptun, a filmkolónia védőcsilla­ga szembekerül a Sa turnussal. A csillagijósnő határozott intelmeket is intéz egyes filmsztá­rokhoz. így például: Clark Gabié csak annyit utazzon repülőgépen, amennyi feltétlenül szükséges; Constance Bennet fordítson külö­nös gondot egészségi állapotára: Mae West vi­gyázzon, mibe fekteti be a pénzét; Ginger Rogers óvakodjon uij kalandoktól; Kay Fran- cisnak uj kalandban lesz része, amely azon­ban sóik boldogságot fog okozni neki; Jameá Cagney sohase üljön egyedül repülőgépbe. B mint fejfájásnál és meghűlésnél jól-J||| ■ Togal gyorsan segít. Próbálja meg ön is. Sok fájdal- H más pillanattól óvja meg ezzel magát. Egy B kísérlet önt is meggyőzi. Sok orvosi elismerés. vw Kapható az összes gyógyszertárakban

Next

/
Thumbnails
Contents