Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
1937 március 28, vasárnap* JKoldvátől a Dunáié Mindenféle utazásban van valami repülés- szerű. Hónapokig, gyakran éveKiq ülünk egyhelyben anélkül, hogy vonatra ülnénk. Ilyenkor belefeledkezünk a mindennapok svuk körébe és semmit sem látunk, semmit sem hallunk a házak falain túl, ahol éppen élünk. El is felejtjük, hogy mi képen kerültünk a földnek arra a helyére, ahol bejelentettük lakhelyünket és rendőrségi nyilvántartás alá vetettük magunkat. Sokszor a születés az oka mindennek. Sokszor meg vonaton érkezett az ember rendeltetési helyére, de közben a vonat és mozgása eltűnt s maradt az egyhelyben- ülés és mozdulatlanság. Ebben az áliapotfcnu bombaként tud hatni egy utazás! Egyszerre elszabadul az érzés s úgy röpül fölfelé, mint a köteleitől szabadu't léggömb. Hirtelen eszünkbe jut a térkép is, n >qy hol élűik, honnan indulunk és hová igyekszünk. A mozgó vonattal mozgásnak indul a föld is. egy kicsit fölülről látjuk a dolgokat, mint a repülőgéptől: ezért mondom, hogy az utazásban van valami repülésszerü. Magyarok, akik Prágában élünk, nagyon érezzük ezt a repülőélményt, mikor a Wilson- vagy Masaryk-pályaudvarról vonatba széliünk, hogy Szlovenszkó felé utazzunk. A nagyvárosban betokosodunk. Hüvelybe szorultan élünk Az idegen környezet zárkózottá tesz, befelé menekülővé, mert köröskörül oly kevés az ismerős. Csak az utazás tudja fölrázni a magába gu- bózott prágai magyart — és ilyenkor elkezd repülni... Reggel ötre kell beállitani a keltőórát, hogy legkésőbb háromnegyedhatra taxiban legyünk, az utolsó pillanatban megválthassuk a vasúti jegyet.és hatkor, amikor a vonat elindul, egy fülke ablakánál ülhessünk. Vasárnap reggel van. A város ilyenkor későn ébred, mert későbben feküdt le, mint rendesen. A taxis ülve alszik a volán mellett. Rá kell kopogni, de talán föl sem ébred s álmában vezet az állomásra. A Moldva partján robogunk. A télvégi reggel sokat árul el már a közeledő tavaszból. De a nappal úgy sem bírja még a tavaszt kifutni: ha meleget sejtető is a keleti ég és lágy a hajnali levegő, délre ború és felhő lesz, hideg vagy eső. A Hradzsin kék ködben áll, a házak szürkéik és edzettek, csak a Moldva fényes. Ez sem a víztől, hanem az égtől, ami benne tükröződik. Most a Moldva tükrét félretesszük s tovább robogunk az ég alatt. * Az utasok újságot olvasnak. A prágai lapok vasárnapi vastag, mindenféle mellékletekkel felfújt számait. A cseh és német újságok elfedik az emberek arcát. Ugy látszik, a fej tartozik leginkább a nemzetiséghez, mert a test többi részét nagyjában egyforma szabású ruhák takarják. Két férfi, egy nő 'beszélgetnek. Mintha magyarul beszélnének. Kicsit messze ülnek, a vonat zakatol, nem hallom szavukat, csak a szájtartásuk gyanús. Az idegenben élő magyar előtt kifejlődik az érzék, hogy messziről is megsejtse a ma- i gyár beszédet. A vonat, amelyen utazom, a menetrend szerint igen hitvány: Brünnig gyors, onnan személy. Aki Prágából aznap és iKoradélután akar a Csallóközbe érkezni, annak nem áll más rendelkezésére. De sohase bánom meg a rossz csatlakozást. Nincs érdekesebb dolog, mint ugyanazon a vidéken gyorsból személybe szállni. Ügyetlenségem miatt egyszer Lausanneban ki kellett szállnom a zürichi gyorsból, mert Brig felé utaztam délre s nem Zürichnek északra. Lausannetól Brigig személyre fanyalodtam. Azóta őrzök egy gazdag élménye a személyvonatról s ezt sokszor szeretném még mindenfelé megismételni. Svájciakkal akkor kerültem össze igazán, mikor átszálltam a brigi személyre. A gyorson csupa nagytávolságú emberek közt szorongtam: London—Róma, Páris—Velence, Barcelona—Budapest és hasonló méretű utasok. Csupa hamisítvány azokhoz a tősgyökeres, föld- szagu emberekhez képest, akik a brigi személy- vonaton állomáskáról-állomáskára beszálltak és kiszálltak. A személyvonaton svájci földön éreztem magam, az expresszen egy nemzetközi sztratoszférában. Mutatis mutandis: a brünn—pozsonyi személyvonat hasonlít lausanne—brigi utazásomhoz. Sokszor ültem már a prága—pozsonyi gyorson, de sohasem tudtam, hogy színesedik egymásba Brünn után a cseh, morva, szlovák és magyar vidék. Most egyre ámuldoztam, hogy honnan szállnak föl a titokzatos utasok, akik szótlanul magyarázzák, hogy mi a különbség a cseh, morva és Szlovenszkón élő ember közt. Brünnig merevek és kimértek voltak utitársaim, semmi fölöslegeset nem csináltak, beszálltak, leutazták a magukét, kiszálltak, mint a gépek, talán kedvetlenek is voltak és Ízetlenek —• pedig vasárnap volt. És Brünn után? Oldódik az ember és lágyabbá válik, csevegősek az utasok, egyre komótosabbak, lassúbbak. Brünnig olyanok. mintha világéletükben csak a szükségeset gondolnák és éreznék. Brünn után egyre több fölösleges vehető rajtuk észre. Bajuszt is hordanak, pepecselve, gondosan ülnek le, többet törődnek magukkal, félóra is beletelik, míg magukhoz térnek a beszállás után és újságot vesznek elő —, mintha érzékenyebbek lennének, üzenzibilisek és nem annyira racionálisaik, mint * prága—brünn! .vonalod, A ojjda te yáJtozik, Irtat Borsody István A morva-cseh beszédében egyre jobban érezni a szlovák nyelv közelségét: a hangsúly is más, mintha mélyebbről jönnének a szavak, tágasabb a beszéd, kevesebb benne a grammatika és szabály, több a szabadság s a lélek egyéni változata. Kevesebb a fegyelem. Még a négy kiránduló német fiú is, aki Zwittauban száll föl, pajzán és viháncoló, szaladgálnak az ablakhoz, az egyik megállónál leugranak és rendetlenül nekivágnak a tavaszodó mezőknek. Valahol Aussig táján biztos sorba álltak volna. De itt már más világ kezdődik: több a levegő, a falu, a vidék, nincs annyi villanypózna és drót, ami ráncba- szedné az embereket. Sokhelyütt talán hiányoznak a fürdőszobák és az aszfaltozott utak. De vannak szép folyók és sok az ösvény, ahol szelíd s mégis vadabb, magányosabb emberek járnak, több egyéni ízzel és színnel, mint másutt... * Pozsonyban átszáll az utas. Pozsony fővárosa a szlovenszkói országnak, de az ország lakói keveset járnak Pozsonyba mint fővárosba. Nem annyira utazási oél Pozsony, mint inkább utbaejthető. Pozsonyban átszáll az ember, ha Bécsbe megy, vagy ha nyáron Olaszországba utazik. A főváros fogalma tulajdonképem eí is ■tűnt valahogy Szlovenszkóról. Talán nincs is más vidék Európában, ahol a fővárost annyira elhanyagolnák, mint Szlovenszkón. Ki tud arról, hogy mi történik ebben a fővárosban és ki igatunk a csallóközi magyar színbe. S ahány szin és világ, annyi" szokás. Az emberek itt megint mások. Mintha közelebb volnának a földhöz s egyre fogyóban lenne bennük a civilizáció merev uniformisa, ami éket ver az ember és természet közé. Az álló Vonat csöndje süketen folytatódik a vidék csöndjében. Nagy hullámokat ver a hang: ha ember szólal meg vagy veréb csipog. Iparosoknak látszó fiatalemberek Nehe- rától és Batától vásárolt eleganciával utaznak. De hiába van rajtuk a város fölényes szabású ruhája. Hangjuk, modoruk, szavuk a vidéké maradt. Szerelmeslevelet olvasnak és vihog belőlük a kamaszos erotika. Magyar parasztok, lányok, férfiak, asszonyok utaznak még néhányan: látogatóba voltak, most végefelé hajlik a délután, hazafelé térnek. Imádságos könyvet vesz elő egyikük. Ó, vasárnap délután, mikor a prágai Vencel-téren zsúfoltak már a kávéházak és mozik s fényreklámok ébredeznek, — itt lent a Duna mellett csöndes szürkület száll a határra, harang kondul egy félreeső falucskából és a vonat döcögésére imát mormol egy magyar parasztleány. Én vagyok most a romantikus — és nem a csallóközi vidék s emberei. De romantikát érez az idegen, ha messziről jő ide s első pillanatra ne.m is lát mást, mint azok a bécsi filmoperatőrök, akik pusztai hangokat és képeket szállítanak innen a nagyvárosok népeinek. De ha a néző fölemelkedik süppeteg zsöllyéjéJlincseneb fájós, óeteé és é Ha gummiharisnya helyett az újonnan felfedezett francia LASTEX-harisnya van visszeres, érgyulladásos, vagy bármely bajban szenvedő lábán — tökéletes egészséget nyer általa. A LASTEX-harisnyáról bel- és külföldi orvosszaktekintélyek elragadtatással nyilatkoznak. A LASTEX-harisnya nemcsak gyógyít, de széppé is teszi a láb formáját. A LASTEX- har snya olyan finom szövésű, mint a selyemharisnya, könnyű, súlya 30 gramm, simulékony, hordása kellemes, nem szőrit és láthatatlan. A LASTEX- harisnya szélességben és hosszában rugalmas, mosható és stoppolható, mint bármely más harisnya. VoHmann Vilma, Bratislavs, Goetheho 12 zodik hozzá? Messzi is van a vidéktől, nem tartja össze. Eíhuilajtva élnek a vidék városkái s a keleti tájról származó utas idegenül sétál át Pozsonyon, mikor a csallókötzi vonatok indó- házát keresi. Csallóköz, a szinmagyar szlovenszkói vidék. Aki nem élt Délszlovenszkón, az távolinak érzi s azt sem tudja, hogy Kassa vidékéről hogyan közelítse meg gondolatban és valóságban. Szinte hihetetlen a Tátra alatt élő magyarnak, hogy a csallóközivel adják őt össze, mikor a Csehszlovákiában élő magyarok számát kimutatják. Mert magyarok ezek is, azok is —, de az éghajlat, vidék, közlekedés mily messze sodorja egymástól az egyforma szivü és szavú embereket is. Csallóközt szigetnek érzi az, aki csak a földrajzból ismeri. Hiszen a Duna habjai nyaldossák — igy játszik a képzelet, mikor a térképen a két vékony fekete vonallal szegélyezett foltocskát nézegeti. De mikor a pozsonyújvárosi állomásról elindul a vicinális, hiába lesem a Duna habjait. Csak egy kis meder jelentkezik, szerény hid és vége a Dunának,., Mert a kis Duna-ág csak csalétek a nagy folyamból, amely ott hömpölyög a déli határ mentén ... Hegyek sehol sincsenek. Sik a föld, itt-ott falvak házai bújnak össze, aztán megint kinyúlik a róna s csak néha ütközik meg a szem egy fán vagy házon. Ilyen vidéken igyekszik előre a komáromi vonat. Bent a kis kocsiban csupa magyar ajkú ember, csak az állomásokon olvashatók szlovák szavak. S miért nem viselnek a magyar falvak állomásai magyar neveket? Nem érted ezt, mikor néhány órával előbb morva földön német föliratok közt utaztál. De hiába minden fejtörés, mert itt megint más világba lépünk. Brünnben van az átszállóhely a cseh színből « szlovákba, Pozsooybea pedig máz beszáll' bői s átlép az eredeti szinte, az idillikus nappalok és szentimentális éjjek helyén kérges, nehéz, való életet talál. % A Moldva partjáról megérkezett az utas a Duna mellé. Városban éltem mindig s a vidék, ahol jártam, sárosi szlovák vagy szepesi német volt. A magyar paraszt földjére most léptem először. Heroikus a vidék élete, tragikus és kegyetlen. Csupa hőst láttam: akár a földet, akár a szellemet művelték. Megbolygatták városi kedélyemet és kétségbeejtettek. Ha két véglet közt megáll az ember s nem érzi egyik támaszát sem, könnyen zuhan el lelke a gondolatok viharában. Én most találkoztam valahogy először a magyar földdel. Megrémített komor sötétje és e világ haláltáncos jókedve, öröm és erő környékezett, mikor láttam, hogy van magyar paraszt. De nem értettem őt jól s nem tudtam megfogni kezét. Mikor este kábultan visszafelé indultam, a sötét, kopott és viharvert kocsiban magyar dacokat énekeltek a legények. Ismerős nekem minden magyar nóta, de alig tudok belőlük valamit. Összekuporodtam egy szögletben: én földtelen magyar. Mert sohasem voltam magyar vidéken, idegen nyelveken legalább annyit hallottam, mint magyarul. A belülről táplálkozó magyarok közé tartozom. A föld, a világ nem táplál, csak egy kis család, múlt és tradíció ég bennem és vezet egyetlen utón, a magyar utón. Ez az ut nem kanyarodik gémeskutak, akácfák és délibábok közt, nem hintik be a magyar élet szimbólumai. Az ut mindig idegenek közt vezetett és vezet. De élni csak magyarul tudok. Ezt tudtam már akkor is, mikor a Moldvától megérkeztem a Dunához, de még jobban éreztem, mikor a Dunától visszaérkeztem a Moldvához. 21 Uj tnodel — kis hangszer nagy hang — alacsony ár Képes árjegyzék ingyen. RUZSFCSKA UR, A JÓ Irta: N. Jaczká Olga Nehogy a mérvéhez illesztett jelző bárkit is megtévesszen a Ruzsicska uir foglalkozását vagy külső megjelenését illetően, sietek kijelenteni, ho-gy az illető ur nem tagja semmiféle egyházi vagy jótékonysági szervezetinek, metly az emberi nyomorúságok enyhítését tűzte ki céljául s ennek megfelelőien az égi lakók öltözetéhez hasonló ormát méh a, vagy lepelbe öltözteti a kebelébe tartozó szeméiyeket. A Ruzsicska uir tömpe termetéire nem is igen illenék semmiféle nagyszerű, lebegő-libegő ornátus; annál inkább illik rá a szürke gyapjuujjas, a feszes struksz- .nadrág és a kapcákkal kitömött gumicsizma.. E ruha darabok fölöltit olyan arc koronázza Ruzsicska ur termetét, amelynek orráról azt szokás mondani, hogy fha megnyillnak az ég csatornái, egyenesein beleesik az eső. Lehetséges, hogy az eső már a szemébe is sokszor esett -bele Ruzsicska urnák, feilhágitotta a kékségét és azért olyan vizenyős az mostan, mint a<z öblö- getőviiz, amelyben tulkevés ultTamarint oldott fel a mosónő. A szeme sarkából sugaras árkocs- kák ágaznak a halánték felé, mely árkoosfcák- ban mindig csillámíló mosoly szokott futkáirozmi. Olyan kis árkok, mint a hegyoldallá vékony szakadékok, melyeikben fürge vizereicskék osonnak csacsogva, ugrándozva. De, ahogy én isimerem Ruzsicska urat, föltészem, hogy esetire 1- esetre könny gurul azokban a kis árkokban a mosoly csáillanása helyett. Az arc fölött ellenzőé, aranyzsámónos tányérsapka takarja Ruzsicska ur dereeedő üstökét s ugyancsak aranygombok katonáskodnak sötétkék felöltője hosz- szában is. A karja alatt rendszerint dagadóra tömött aktatáskákat szorongat... Hát igen, az arany zsinór meg az aranygombok arra vallanak, hogy Ruzsicska ur mégis csak valamely tisztviselői rendhez tartozik, ha nem is éppen meny- nyeá intenciók szolgálatában. S hogy minél előbb tulilegyünik az e.llképpedésen, azonnal el is ejtem ■a titkot: Ruzsicska ur a foglalkozását illetően nem más, mint járásbiiróságíi végrehajtó. Ennek ellenére, azt hiszem, hogy nem ruháztam fel méltatlanul a neve mellé illesztett jelzővel, egész jogosam láttam el vele ón, aki láttam Ruzsicska urat hivatalos működése közben... Amint Mlépdelt az öreg udvarház tornácára, haláuték-áirkai a kiáradásig megteltek mosoly- lyal. Ugy, mintha csak olyasfélét mosolyogtak volna, hogy Ruzsicska ur ezúttal pénzesievél- hordól minőségben teszi tiszteletét a háznál. A háziúr mégis szorongó arckiifejezéssel tessékelte tovább. — Talán itt van már? — kérdezte halkan, titokzatosan Ruzsicska ur az előszobában. — Ez ideig még nem jött — De tetszett neki írni? — írtam. Négy napja ment el a levél. — Hm... Megkapni megkaphatta; de, hogy meghallgatja-e, az megint más ... Istenem, 'máért kutyul el ugy minden ember, miihelyt egyszer ügyvéd lesz belőle?... A nagyságos 'asszony tudja? — Nem szóltam neki, —- Nagyon okosan! Mert az asszonyok nem tudnak nyugodtak maradni már akkor sem, amikor még csak fenyeget a veszély. Sárnak, jaj- veszékelnek és lerángatják a bajt, mint a felhőből a.z esőt!... Betértek a szobába, ahol a háziasszony tarka macskáját becézgetve, sütkérezett a kályha közelében. Ruzsicska ur mély tisztelettel köszöntötte, azután ugy viselkedett, mint aki, ha ügyes-bajos dolga iafcad valamerre, nem állhatja meg, hogy be ne tekintsen egy-két 'baráti szóra a jó ismer őseihez. Megkérdezte, milyen idős a cica, milyen nemhez tartozik és van-e sok ege- résznivalója? De a háziasszony válaszait mintha kissé szórakozottan fogadta volna és gyakran pillantott a vele szemközt függő faliórára. — Az az ára siet, — jegyezte meg kedvetlenül a házigazda és elővette a zsebóráját. — Ez pedig késik, — hasonlította össze Ruzsicska ur a házigazda óráját a saját zsebórájával — Tessék csak megigazítani az én órám szerint, eiz a legbiztosabb. Egy hivatalos érának muszáj pontosnak lennie! ■ AzstúsCi élkéirdeageteftt aaég ttindenáétófc. Far*
