Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
14 ^IWlAlTVWAARHIKLaE 1937 március 28, vasárnap* ^KÖZGAZDASÁG f A rovatért LUKŰ GÉZA felel A csehszlovák pénzpiac 1936-ban Irta: Dr. Krá! A1 ois, a Csehszlovák nemzeti Bank tanulmányi osztályának tagja Dr. Krá! Alois, a Csehszlovák Nemzeti Bank I tanulmányi osztályának tagja, a budapesti Belvárosi Takarékpénztár vezérigazgatójának, dr. Makai Ernőnek a szerkesztésében megjelent „Magyar Takarékpénztárak és Bankok Évköny-] ve“ cimii könyvben „A csehszlovák pénzpiac 1936-ban‘‘ címen hatalmas, három részre osztott tanulmányt irt, amelynek a kamat- és tőkeviszonyok fejlődésének iránytszabó eseményekről szóló második részét a szerző engedélyével az alábbiakban közöljük: Három iránytszabó esemény Az 1936. évben három kimagasló esemény szabott irányt a kamat- és tőkeviszonyok fejlődésének. Ezek között első volt az általános kamatszínvonal leszállítása és az államdósság kamatlábának mérséklése: mindkettő a gazdasági és politikai tényezők között folytatott hosszas tárgyalásoknak volt a folyománya. E tárgyalások az 1935. évi december 21-én kelt kormányrendeletben nyertek formai kifejezést. A második esemény az államkölcsön szükségletének fedezése volt, amely célból áprilisban pénztárjegyek, júniusban pedig a nemzetvédelmi kölcsönkötvények kerültek kibocsátásra. A harmadik esemény a csehszlovák korona második devalvációja volt 1936 októberében. A kamatszínvonal leszállítása betetőzése volt annak a természetes folyamatnak, amely már 1934 nyara óta kifejezésre jutott a kamatláb hanyatló irányzatában. A bankoknak zsirókövetelései a jegybanknál az 1935. év folyamán igen jelentékenyek voltak. Ez a körülmény gyakran szolgált kiinduló pontjául ama támadásoknak, amelyeket a pártok radikális frakciói intéztek a hivatalos bankpolitika ellen. Állandóan az a kifogás hangzott el ugyanis, hogy a zsirókövetelések tulajdonképpen kinemhasz- nált tőkék és azt állították, hogy e tőkék csak azért nem nyernek elhelyezést, mert a bankok nem akarják azokat olcsó kamatláb mellett a termelés különféle ágainak rendelkezésére bocsátani. Kamatlábszabályozás A belső tőkeképződés jelentékeny fokozódása, a visszatérő bizalom és a külföldről visszaáramlott tőkék előbb-utóbb, természetes gazdasági folyamatok utján automatikusan is kikényszeritették volna a kamattételeknek a mindenkori viszonyokhoz való alkalmazkodását. A kormány azonban siettette ezt a folyamatot abból a célból, hogy eleget tegyen a radikális oldalról elhangzott követeléseknek és elhallgattassa a kormány válságpolitikájának elégtelensége miatt elhangzott kifogásokat, minél fogva rendeletben szabályozta a pénzintézetek és más hitelezők részéről fölszámítható maximális kamattételeket. A rendeleti utón történt szabályozás a pénzintézetek és a kormány között folyt hosszabb tárgyalásoknak volt az eredménye; e tárgyalásoknál a hitelélet egyik uj szervének, a kormány mellé rendelt pénzügyi tanácsnak is jelentékeny szerepe volt. E tanáccsal történt megegyezés után hozták nyilványoságra az újonnan megszabott maximális kamattételeket. Az eddigi kamatszínvonalat körülbelül egyhatoddal szállították le, minek eredményeképpen a íolyószámlatartozások maximális kamattétele a bankoknál 5^% körül mozog, mig a betétek kamattétele körülbelül 3%. A kamatszínvonalnak ez az uj szabályozása 1936 január 1-én emelkedett jogerőre és vele együtt érvénybe lépett a 3%-ra leszállított uj hivatalos váltóleszámitolási kamatláb is, az eddigi 3%%-os kamatlábbal szemben. Egyben hatálybalépett az államadósságok kamatainak 10%-os leszállítását elrendelő kormányrendelet is, miáltal az állami adósságok utáni kamatszolgáltatás kamattétele 4%%-ra csökkent. Tudvalevőén ez volt az államadóssági kamatoknak második leszállítása és egyúttal az általános kamatszínvonal második szabályozása; az első 1933-ban történt, amikoris az általános kamatszínvonalat ugyancsak rendeleti utón szabályozták. Az államadóssági kamatterher leszállítása akkoriban az úgynevezett szelvényadó bevezetése utján történt. Végeredményében a kettős kamatszabályozás oda vezetett, hogy a hosszúlejáratú kölcsönök kamatait, amelyek a közkölcsö- nök kamatszínvonalán mozognak, 1933-ban 6%-ról 5%-ra és 1936-ban 5%-ról 4%%-ra szállították le. A két kamatleszállitási művelet kihatásában azonban lényeges különbség mutatkozik, amennyiben 1936-ban az alacsonyabb kamat mellett a megfelelő hitelt tényleg meg is lehetett kapni, mig 1933-ban a szabályozás csak a papiroson maradt. Az 1936. évben a pénzpiac egészséges és kedvező volt és nem ütközött nehézségekbe tetszés szerinti mennyiségben rövid- vagy hosszúlejáratú hitelt szerezni a kormány által megállapított standardföltételek melleit. A kormányintézkedésnek éppen ezért ebben az esetben nem konstitutív, hanem deklaratív jellege volt és egyben hü kifejezője a hitelélet terén a kereslet és kínálat közötti viszonvnak. Állami hitelműveletek A második esemény, amely döntően befolyásolta a pénzpiacot, az állam hitelszükségletének kielégítése volt. Mint ismeretes, a bizonytalan politikai helyzet és a gazdasági válság folytán minden államra rendkívüli terhek hárultak, amelyek Csehszlovákiában is visszahatottak az állampénztár helyzetére. Már az 1930-tól 1934-ig terjedő időben a belföldi államadósság körülbelül 5 milliárddal, a külföldi pedig körülbelül 2 milliárddal, összesen tehát körükéiül 7 milliárd csehszlovák koronával növekedett. 1935-ben a belföldi eladósodás valamivel több mint 1.8 milliárddal nagyobbodott, mig a külföldi tartozások a szabályos törlesztések föl) tán csak jelentéktelen mértékben csökkentek. — Az 1936. évben a nagyszabású újabb hitelműveletek egész sorozata nyert lebonyolítást, mégpedig: egyrészt a rövidlejáratu pénztárjegyek prolongációja és uj pénztárjegyek kibocsátása, másrészt a különböző tipusu államadóssági címletek konszolidálása 20 milliárdot meghaladó összégben és végül az uj nemzetvédelmi kölcsön kibocsátása. Ez utóbbi 4.2 milliárddal gyarapította a hosszúlejáratú állam- adósságot. Ezáltal egyetlen esztendőben 4.7 milliárddal emelkedett a fundált államadósság, mig a függő államadósság gyarapodása 1.1 milliárd. — A két kategória összemelkedése körülbelül 5.8 milliárd csehszlovák korona. Az 1930-tól 1936-ig terjedő időben, Csehszlovákia államadóssága körülbelül 40%-kai, azaz 15 milliárd koronával emelkedett, úgyhogy az összállamadósság csaknem 47 milliárd koronát tesz ki. Ebből 60% esik a fundált államadósságra. 18% a függő adósságra, 17% a külföldi adósságra és 4% az államnak a jegybankkal szemben fennálló régi bankjegyadósságára, amely még a világháború éveiben keletkezett. A hitelműveletek kihatása A nemzetvédelmi kölcsön és a rövidlejáratu pénztárjegyek prolongálása, valamint uj pénztárjegyek kibocsátása elvonta a piactól a befektetésekre szánt megtakarított tőkét, sőt részben igénybevette a rövidlejáratu kihelyezésekre szolgáló eszközöket is. A hosszúlejáratú nemzetvédelmi kölcsont júniusban bocsátották ki. A pénztárjegyek kibocsátása pedig áprilisban történt. Dacára a rövid jegyzési határidőnek és annak ellenére, hogy a két emisszió gyorsan követte egymást, mindkettőnek sikere volt. E kibocsátások nem befolyásolták kedvezőtlenül az állampapírok árfolyamait és nem okoztak zavart a részvénytőzsdén sem, ahol állandó hosszirányzat uralkodott. A pénzpiac likvid maradt, mert az elegendő mennyiségben reu- delkezésreálló tőkék megkönnyítették az állami hitelműveletek keresztülvitelét. Az egyes pénzintézetek készpénzállományának eltolódásán kívül a pénzpiac nem érzett feszültséget és csak a szeptembervégi ultimó mutatott átmenetileg olyan jeleket, amelyekből a gazdasági életnek nagyobb aktivitására lehetett következtetni. Ebben az időpontban ugyanis a jegybanknál lévő zsirókövetclé- sek az előző évi állományuknak körülbelül 40%- ával csökkentek; de nem egészen egy hónap múlva az előző magasabb színvonal újra helyreállt. A második nagy közhitelmüvelet az államadósság címleteinek unifikációja volt. A legkülönbözőbb kölcsönkategóriák címleteinek különfélesége, sokféle szelvénycscdékességeikkel, megdrágította és megnehezítette az államadósság kezelését. Célszerű megoldás volt tehát csaknem valamennyi állam- adósság egységesítése. Igaz, hogy ez a technikai rendszabály nem maradt hatás nélkül a hosszúlejáratú papírok helyzetére; sok értékpaplrbirtokos ugyanis meg akart szabadulni a kicseréléssel járó kezelési nehézségektől és inkább eladta értékpapírjait azzal a szándékkal, hogy az unifikálás keresztülvitele után majd megveszi az újonnan kibocsátott címleteket. Ez értékpapíroknak átmeneti áradatát kivédte az intervenciós konzorcium, amely a visszleszámitolási intézettel az élén a piacra kerülő árut változatlan árfolyamszinvonallal vette fel. Könnyen érthető, hogy e művelet következtében a konzorciumban résztvevő bankok likvid tőkéi csökkentek, ami szükségessé tette a Nemzeti Banknál fennálló hitelkeretüknek bizonyos mértékben való tágítását. Ezek azonban csak átmeneti következménvek voltak és októberben már nyilvánvalóvá vált, hogy; megszűnt a rendkívüli helyzet, és hogy az év végéig az többé nem lesz hatással a pénzpiac tg* vábbi alakulására. A devalváció A harmadik elvi jelentőségű esemény, amely ft pénzpiacot érintette, a csehszlovák korona dévaivá* ciója volt. Ezt az október 9-i törvénnyel hajtották végre, rövid idővel az aranyblokk összeomlása után. Ez a nemegészen 16%~os mértékben keresztülvitt devalváció nagyjában hasonló az 1934. évi devalvációhoz és ez a valutáris művelet a közön* ség nyugalma mellett folyt le. Meg kell azonban említeni, hogy a helyzet lélektanilag már megéreti a devalvációra és az uj intézkedés ezért nem okozott különösebb meglepetést. Az 1934-es devalváció alkalmával betételvonás volt tapasztalható és a tőkebefektetés terén is többrendbeli eltolódás következett be. 1936-ban a devalváció alkalmával a betétek majdnem érintetetlenek maradtak, a tőzsde pedig már előre eszkomptálta a devalvációt és igy az nem érintette az árfolyamokat, sőt a közönség nyugalma folytán még csak arra sem volt szükség, hogy csak egy napra is bezárják a tőzsdét, amire tudvalévőén Franciaországban, Svájcban és más országokban sor került a devalvációval kapcsolatban. Az uj, második devalváció által teremtett valutáris bázison a csehszlovák ipar, de különösen a külkereskedelem az eddiginél nagyobb tevékenységet fejthet ki, fokozhatja a nemzeti jövedelmet és szorosabbra fűzheti a kapcsolatot a j világgazdasággal. A szlovenszkói magyar kisgazdák szakképzése Irta: Fodor Jenő Az utóbbi időben mind gyakrabban esik szó a lapok közgazdasági rovataiban is a szlovenszkói magyarság 65—70 százalékát alkotó kisgazdák szakképzésről. Akik a kérdést szóvátészik, egyhangúlag megállapítják, hogy kisgazdáink szakképzése jelenleg nagyon hiányos. Ez úgy is van. Az sem kétséges, hogy a szakképzés nélkülöz- hetlen a nemzet törzsét alkotó társadalmi osztály fennmaradása és boldogulása érdekében. Már a megoldásra vonatkozóan eltérők a vélemények. Egyesek az állami földmüvesiskolákra, mások a parasztiskolákra gondolnak, sőt akadnak, akik ezt a fontos feladatot a pártok keretében gondolják megoldani. Ha a dolog mélyére tekintünk, az első szempillantásra meg kell állapítanunk, hogy ezek a keretek megoldást nem nyújtanak. Mi a cél és a feladat? Minél rövidebb idő alatt, mennél több fiatal kisgazdát kiképezni! Megold- hatja-e ezt a föladatot a parasztiskola, vagy a földmüvesiskola, nem Is beszélve a pártok ilyen tevékenységéről, amelyet a hatóságok amúgy sem engedélyeznek. De ha engedélyeznék, akkor sem lehet ez a politikai pártok feladata. A parasztiskoláknak a polgári nevelés a célja, nem pedig a szaktanitás. A magyarság rendelkezésére álló komáromi és rimaszombati szlovákmagyar párhuzamos földmiivesiskolák befogadó- képessége csekély. Ez a két iskola a legjobb esetben is évente mindössze 60—70 kisgazdafiut képezhet ki. Egy cseppentés a tengerbe! De mondjuk, ha lenne 10 magyar földmüvesiskola, évente még ez is csak 300—350 gazdafiu kiképzését jelentené. Tömegképzésről még akkor sem beszélhetnénk. A napról-napra nehezebbé váló gazdasági helyzetben a magyarságnak nem szabad időt vesztegetnie. Nagy, átfogó, céltudatos és tervszerű munkára van szükség, amelynek révén évente nem 60—70, nem is 100—200, hanem több ezer fiatal kisgazdát képezhetünk ki a legszükségesebb alapismeretekre. Erre természetesen keret kell! Ezt a keretet adják meg a magyarlakta vidékeken már megalakult gazdasági egyesületek Ezeknek a feladata lesz a gazdasági szakképzés annyira fontos kérdésének megoldása is. — Itt az egyesületek már járt utakon haladhatnak. Nincs szükség próbálgatásra és tévelygő kísérletezésre. Ez a fontos munka ma már tervszerűen és céltudatosan hajtható végre. Ma már tudjuk mire kell megtanítani a fiatal kisgazdát, ma már ismerjük a szellemi képességét, tisztában vagyunk azzal, menynyi időt szentelhet egy-egy télen a tanulásnak és végül mennyi ideig bírja ezt türelemmel. Nem külföldi minták lemásolásáról van szó, hanem olyan rendszerről, amely hozzáidomul a mi kisgazdáink szellemi képességéhez, természetéhez és anyagi helyzetéhez. A szakképzés három főrészre: a) alapvető, b) továbbképző és c) különleges részre tagozódik. Az alapvető tanfolyamon a fiatal kisgazda megszerzi a gyakorlati gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges elméleti alapismereteket. Ezek a tanfolyamok községenként, esetleg a közeli községek bevonásával tartatnak. Tartamuk 2 hét, 48 előadási órával. A hallgatók levizsgáznak, osztályzatot és bizonyítványt kapnak. A továbbképző tanfolyamok körzetenként tartatnak és ezeken már csak azok vehetnek részt, akik az alapvető tanfolyamon levizsgáztak. Tartamuk 2 hét, 48 előadási órával. A különleges tanfolyamok, egyes különleges művelési ágakat ölelnek fel (gyümölcstermesztés, szolt őmü vei és, dohánytermelés, baromfitenyésztés, tejgazdaság stb.) a vidék vagy község igényeinek megfelelően. Tartamuk 1 hét, 24 előadási órával. A tanfolyamok tananyagát nyomtatásban minden hallgató kézhez kapja és ehhez a „Vezérfonalához az előadók is tartoznak szorosan alkalmazkodni. Most már joggal kérdezheti valaki, hogy rövid két hét alatt mire lehet a fiatal kisgazdát kiképezni? Erre a gyakorlat már megadta a feleletet. Sok mindenre! A mi parasztságunk nagyon éleseszü, gyakorlatilag képzett, de elméleti ismeretek híján lévő emberanyag. A jó tanítómester a tananyag célszerű megválasztásával bámulatos eredményeket érhet el. A magyar paraszt alaptermészete azonban olyan, hogy sokáig nem birja az egyhelyben való ülést, de anyagilag sem elég erős s igy két hétnél tovább még a téli hónapok alatt sem nélkülözheti saját, vagy apja gazdaságában munkaerejét. Ez utóbbi körülménnyel magyarázható az is, miért nem iratkoznak be szívesen az egyéves földmüvesiskolákba. Gazdasági egyesületeink örvendetesen szaporodnak; igy remélhetjük, hogy kisgazdáink szakképzése terén a jövő évben már figyelemreméltó eredményről számolhatunk be. Az útalap bevételei PRÁGA. — Az útalap februári bevétele 19.5 millió koronát tett ki a multévi 19 millió koronával szemben. Január—február hónapban az útalap összesen 55.1 millió koronát vett be, tehát ugyanannyit, mint a múlt év azonos szakában. (—) Kárpátalján 8 milliós költséggel megújítanak egy hányát. A nyéresházaí régóta szünetelő márványköbányáit most 8 millió koronás költséggel üzemibe helyezik. A bányához keskenyvágányu vasutat építenek. [Vetőmag I Peíenady nemes kukorica Államilag elismerve. Korai nagy fehér szemű kettős csöve 12-14 soros. Nálunk a legzordabb kukoricavldéken Is beérik Idejében. Termése holdankint 49 métermázsa. — Megrendelhető: | Peíenady Uradalomban, Peienady. Posta: Vel’ké Kostolany. Állomás: Lcopoldov. Vételára: Monopol ár és 50 % nemesitési felár. Vasúti tarifa 40 %-os kedvezménnyel. ______________________ Ép ítkezők figyelmébe! POZSONY. — Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: Az építkezési időszak megindulásával felkérjük mindazon magyar testvéreinket, akik építtetnek, átápittetnek, vagy épitkezéseknél, átépítéseknél és épiilet- javitásoknál munkaadói szerepet töltenek be, hogy forduljanak bizalommal az egyesült párt pozsonyi titkárágához , aanely készséggel ajánl, illetőleg bocsát rendelkezésre épi- tészmérnököket, épitőmestereket, rajzolókat, mii szaki tisztviselőket és alkalmazottakat, valamint szakmunkásokat, (kőművesek, lakatosok, asztalosok, festők, stb.) továbbá földmunkásokat, napszámosokat és fuvarosokat. Az itteni magyarságnak tesz szolgálatot az, aki kenyeret nyújt magyar testvéreinek! Támogassuk egymást a magyar nemzeti ös»- szetartás jegyéiben, amely ujaiblb nagy népiessel hozza közelebb a magyar önsegély nagy eszméjének gyakorlati megvalósítását. (—) Újfajta pipadohányt fognak termelni ÓgyaJla vidékén. A komároimi dohánybeváltó hivatal utasítása alapján Ógyalla vidékén mintegy 500 hektárnyi területen ikisérlet-képpen a® úgynevezett „8zent. Endre“ kielevelü muskotály pipadohányt fogják illtetpi. •
