Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-25 / 70. (4216.) szám

y

^^<mMag^ar.hirlap

1937 március 25, csütörtök*

zel Jugoszlávia bebizonyítja, hogy nem törekszik egyoldalúságra, -— miért az izgalom

tehát?

Bármint tekintünk is az eseményekre, elvitathatatlan, hogy Középeurópában újabb mozgolódás és különböző irányú tapogatózás kezdődött meg. Az országok tartózkodóak, várják a kibontakozást. A kombinációk egymást kergetik. Három politikai utazás áll az uj középeurópai tavaszi nyitány előterében. Az első Schuschnigg budapesti látogatása volt. A világsajtó vele kapcsolatban azt állította, hogy az osztrák kancellár az osztrák-mag yar-csehszlovék közeledést készítette elő, de a hivatalos körök e feltevésekről egyelőre nem nyilatkoztak. A másik fontos utazás Tatarescu prágai látogatása volt. A személyes kontaktus Csehszlovákia és Románia között a lehető legélénkebb s míg Jugoszláviával csak később kerül sor a személyes érintkezés felvételére s a kisantant-konferenci'ákon kívül más külön összejövetel egyelőre nem Volt, Romániából Károly király után Tatarescu miniszterelnök is eljött a köztársaságba. Utazásának célja az általános politikai megbeszéléseken kívül gazdasági jellegű s Tatarescu e célból meglátogatta a nagy cseh gyárakat, — mint a hivatalos jelentés mondja — a Kolben-Danek motor- és acélműveket, a Skoda-müveket és a brünni Fegyvergyárat. — A harmadik középeurópai utazás, Ciano útja Belgrádba, kétségtelenül a legszenzációsabb a három közül, mert itt nem két-két barát vizitel, mint Budapesten és Prágában, hanem két régi ellenfél találkozik és a két nagy középeuró- pai blokk lép érintkezésbe. Természetesen eredményt jósolni korai volna. Schuschnigg is meglátogatta 1936 januárjában Prágát, anélkül, hogy a nagy port felvert látogatásnak gyakorlati következményei lettek volna. De az, hogy illetékes olasz miniszter utazik barátkozni a jugoszláv fővárosba, több, mintha az osztrák premier jönne. Talán tényleg a római blokk és a másik blokk közelebbjutását jelentheti, mert ha Ciano és Sztojadinovics komoly eredményt ér el, ha sikerül megegyezniük, akkor a jég megtörött és sor kerülhet más, még szenzációsabb látogatásokra is. Amennyiben az uj kibontakozási tervet el nem gáncsolják. Mert vannak, akik el akarják gáncsolni* Mi nem. Mi örülnénk, ha Jugoszlávia megegyezne és szövetséget kötne a római blokkal, mert ez a béke biztosítását jelenti, ugyanúgy, mint ahogy Prága szerint Csehszlovákia külön megegyezése Szovjetoroszországgal is a béke megszilárdítása érdekében történt.

Mit vár Magyarország a belgrádi látogatástői

BUDAPEST, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Budapesti politikai körökben élénk érdeklődést váltott ki gróf Ciano olasz külügyminiszter belgrádi utazása. Általában megállapítják, hogy az olasz külpolitika újabb eredményéről és sikeréről van szó, amikor Olaszország közeledést keres egyik szomszédjához. A „Magyarország" dmü lapnak az utazás külpolitikai jelentőségét illetően azt a fölvilágositást adták

TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON

beavatott helyen, hogy a belgrádi látogatás mindenesetre örvendetes tény, mert közeledést jelent a két ország között. Ez a közeledés előreláthatólag nyugalmi helyzetet teremt Európának ezen a részén és olyan perspektívát nyit meg, amely kedvező lehet az európai helyzet kialakulása szempontjából, Magyarország szempontjából is üdvözölni lehet a látogatás tényét, mert annak kedvező kihatásai lehetnek Középeuró- pára.

Prágai vélemények az olaiz-jugosziáv barátságról

PRÁGA. — A prágai sajtó bőven foglalkozik a jugoszláv—olasz közeledés kérdésével. A cseh lapok hangsúlyozzák, hogy

az olasz—jugoszláv barátsági szerződés a kis- antantállamok előzetes hozzájárulásával jön létre.

A miniszterelnök pártjának lapja, a Venkov rámutat arra, hogy maga Franciaország szorgalmazta a jugoszláv—olasz barátságot abban az időben, amikor Olaszország az abesszíniái háború előtt nyíltan a francia politikához csatlakozott. Akkor azonban a közeledést megzavarták a Sándor király elleni merénylet hullámai. Ezután Jugoszlávia mindinkább a Balkán felé orientálódott, a Balkán-paktumra támaiszkodott és vég.ül barátsági szerződésre lépett Bulgáriával. Sztojadinovics nem tagadta, hogy angol vezetés alatt szerette volna látni a középeurópai és balkáni államokat, de mivel Anglia nem kíván vezető szerepet az európai kérdésekben, Sztojadinovics többizben kijelentette, hogy Jugoszlávia ki akar térni minden európai blokkpolitika dől. Ebből következett, hogy Jugoszlávia ugyanolyan viszonyban kíván lenni Franciaországgal, mint Angliával, mint pedig Olaszországgal és Németországgal.

A kisantantpolitika alapjait ez semmiben nem sértette s a francia—jugoszláv viszony sem változott. Ez alkalommal meg kell említeni — folytatja a Venkov —, hogy

a francia garanciáknak Jugoszlávia és Románia javára való kiszélesítésével kapcsolatban újból fölvetették azokat a régebbi kezdeményezéseket, amelyek a kisantantállamok egymásközti kötelmeit kiszélesbitenék és elmélyítenék.

Ami az olasz—jugoszláv barátságot illeti, az nem egyéb, mint az 1924-ben kötött s 1929-ben lejárt barátsági paktumnak a megújítása.

Egyes angol körök azt vélik, hogy itt az olasz és a német szféra megosztásáról van szó, mely szerint Olaszország szférájába Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria tartozna.

Ha nem is kétséges, hogy hasonló kísérlet történt, de ez a nézet a Venkov szerint korai.

A Die Zeit cikke

Érdekes kommentárokat fűz a prágai és belgrádi miniszterlátogatásokíkoz a szíudétanémet párt lapja, a Die Zeit. .

— Aliig hangzottak el Prágában Hodza és Tatarescu pohárköszöntői, a kisantant iránti újabb htiségeskük, s máris az a meglepetésszerü hír jön Rómából, hogy Ciano gróf olasz külügyminiszter csütörtökön hivatalos látogatást tesz Sztojadiinovicsoál. A belgrádi pohárköszöntők ben nem fogják-e megtagadni a kisantantot vagy a római jegyzőkönyvet, vagy mindkettőt?

Minden politikai csoportnak csak akkor van reális tartalma, ha valaki ellen irányul.

A résztvevő államférfiak sivár egyhangúsággal ennek az ellenkezőjét állítják, de ez csak azt bizonyítja, hogy kor tárnáik! ól milyen kevés intelligenciát téteieznek föl.

A római blokk Jugoszlávia és Németország ellen irányult, a kisantant Magyarország ellen és annak idején a Habsburgok elten is.

Az olaszok déli expanziós politikája némi mozgást vitt ebbe a két megmerevedett rendszerbe. Mussolininak hátvédre volt szüksége északról s ebből a szükségletből született meg mindenekelőtt a Róma—Berlin tengely.

Most, ug-y látszik, a második etap következik, a Róma és Belgrád közti lappangó ellentétek megszüntetése. Mussolini nyilván belátta, hogy

az észak felé való terjeszkedés nagy kockázatot és kevés nyereséget jelent.

Azzal a szándékával, hogy az Andriai tenger másik oldalára nyomást gyakorol, e'lenségés viszonyba kerülne Németországgal és kevés kilátása lenne arra, hogy Jugoszláviát katonailag legyőzze, még ha a védett Dráva-völgyben vonulna is föl s a római blokk két mellék-államának területéről kísérelné is meg a támadást.

A római jegyzőkönyvek katonai értelme Németország megerősödése óta tehát problematikus értékűvé vált.

Délen viszont kövér falatok és kisebb katonai ellenállást tanúsító pontok kínálkoztak Mussolininak:. Ezért föltelhető, hogy a duoe azt a koncepcióját, amely annak idajén a római jegyzőkönyvek államtársulatához vezetett, alapvetően megváltoztatta s ezt Belgrád méltatni tudta.

Mussolini számára fontos kell, hogy legyen, hogy Közép-Európát olyan nagyhatalom kezében levőnek lássa, amelynek nincs mit félnie Olaszország déli terjeszkedésétől.

Az egyetlen nagyhatalom, amellyel Olaszország délen semmiesetre nem kerülhet konfliktusba: Németország.

S Sztojadinovicsnak is fontos, hogy a hátában olyan nagyhatalom legyen, amely elzárja az

Énekesnők

Irta: Móricz Virág

A fiatalasszony morcosán, dideregve térdelt a kályha előtt, nagy darab fákat állitgatott a torkába, gyűjtést elé és újságpapírt gyűrt be. „Kery Zuzy Budapestre érkezett" — ütötte meg a szemét a papíron. Kivette, kisimította, végigolvasta az elragadtatott riportot a fiatal magyar művésznőről, akiért fél Európa legnagyobb revüszinházai és filmgyárai vetekednek és aki egyetlen koncertet ad a Vigadó nagy termében.

— Szuszi! — igazította helyre a nevet gondolatban. És emlékezett az első napra, mikor Kery Szuszi bejött a Zeneakadémiára, énekre iratkozott. Olyan volt, mint egy hosszúra mángorolt kisbaba. Esetlen, hosszú karjával, lábával nem tudott mit kezdeni.

Bársonybabujtatoit kedves úri kölyök volt, hízelgő, gyámoltalan emberek. Ők akkor, a többi énekes növendék, izzottak az ambíciótól, mámorosak voltak a zenétől, a jövőtől, álmoktól. Szuezi nevetett, komédiázott és lusta volt. Tehetségtelennek tartották ég kinevették cérna alakjáért, amiből nem is lehetett volna nagy hangot kipréselni.

„A Hungária elsöemeleti lakosztályát foglalta el édesanyjával és kíséretével' — olvasta. Mint egy maharadzsa. Dühös irigység csapta meg, az újságot begyürte a kályhába, meggyujtotta.

Kitakarított, megmosdott és elment énekórára. Kery Szuszi Féleurópát megette és ő mindig énekórára jár. Beppó, a vén korrepetitor rikácsolva szidta, amért kedvetlenül és színtelenül énekelt. De ő kedvetlen volt és gyűlölte most az éneket, ezt a feneketlen hordót, amibe előlbb a szülei pénzét, most meg az ura filléreit kell csak tömni és semmi eredmény, semmi remény. Már két éve hitegetik, hogy az Operában próbát fog énekelni és még csak be se bizonyíthatja, hogy tud-e hát valami!. Legokosabb lenne abbahagyni, gyereket szülni és megelégedni azzal, hogy felesége egy egyetemi tanársegédnek.

Az óncktanárnál ia mindenki Kery Pusziról beszélt, elmondtak róla minden rosszat, amit csak tudtak. Hogy tehetségtelen, hogy azt a kis tehetségét eladta az operettnek, megcsalta a művészetet a pénzzel. És fantaszitikus gazdagságról és hihetetlen, perverz erkölcstelenségről csámcsogtak irigyen.

Az ebédnél az ura kinevette.

— Menj el hozzá.

—• Minek menjek? — felelt idegesen az asszony, de megmaradt benne a gondolat. Nem jár sehova, nincsenek barátnői. Hónapok telnek el, hogy nem beszél mással, mint az urával és az énekóra szereplőivel. Meg a szüleivel, de már oda sem szeret menni, mit feleljen a sürgető kérdésekre? És nincs pénze, az ének minden fillért megesz, nincs ruhája és nincs semmi.

— Ostak menj el, biztosan örülni fog neked, legalább látsz egy kis cirkuszt — mondta az ura, megtörülte a száját és már rohant vissza az egyetemre. így élni, magánosán, naphosszat egyedül, keseregni, ábrándozni, fanyarul. Mikor, mi lesz ennek a harcnak az eredménye? Kiöltözött, ahogy csak tudott, lement, az automatából felhívta a Hungáriát. Hogy a művésznő titkárát kapcsolják. Várt. Egyszeresek Szuszi sikított a telefoniba, azonnal jöjjön. A hotel halijában meglátta magát a tükörben és vissza akart szökni oda, ahol nem ilyen feltűnő a kopottsága. De aztán ment a boy után és már bent volt a lakk ajtón az elsöemeleti lakosztály selymes, ciródás szalonjában.

— Te Mári, te, te, te, gyere, megészlek! — Kery Szuszi a nyakába ugrott, ráncigálta, díványra teperte, mellé kuporodott, csókolgatta. És beszélt és kérdezett, éhesen, kíváncsian. A házasságról,

arról, mi az, asszonynak lenni, a lakásáról. Hogy neki öt éve nincs lakása és nem lesz, mig férjhez nem megy és nem mehet férjhez, mert nem szerelmes, pedig már megvesz, úgy szeretne szerelmes lenni, de semmi és senki nem szereti, csak rángatják és énekeltetik, mint egy automatát. Nagyon nevetett, összeborultak, úgy kapkodták egymástól a szót. Mindenki a magáét hajtotta, elfelejtették, hogy a másikból akartak titkokat kiszedni. A titkaikat fecsegték, veszélytelenül, mert egyik se figyelt a másik titkaira. Mari ébredt fel először a mámoros magaki téregetésből és gőgösen kihúzta asszonytestét és lenezőn méregette a drága selyembe és csipkébe takargatott, fejletlen szüzet.

Egyszerosak jött a Szuszi mamája, elegánsan, mint egy filmdémon, komolyan, mint egy diplomata és szigorúan, mint egy anya. Fodrászt és kozmetikust ■ állított közéjük. Maxi végignézte, hogy készítik ki a művésznőt és feleajgott beune, hogy ő is vágyik erre. Aztán végighallgatta az újságírók audienciáját, a kérdés-felelet-fényképezőgép csattogását. A mama felel és irányit, mindenre és mindent, Szuszi csak nevet, türelmetlenül ficánkol ée dicsérteti magát. Kedves. És szép. mint egy plakát. Selyembársonyba van pakolva, mint mikor először jött a Zeneakadémiára, de akkor a térde volt kinn, most meg a válla, karja, háta. Fáj a torka, nyugtalan. Jön a titkár, frakkban és frakkokat hoz, melyeket grófok viselnek, akiket együtt, fényképeznek a művésznővel, akit a koncertre kisérnek. Szuszinak tetszenek a frakkok, de fél a mamától. Mári ijedten, féltékenyen távolodik tőle, Szuszi észre se veszi, mikor eltűnik közülük.

'Futva szakítja ki magát a pénzszagu világból.

Lv

Ha betegség környékezi, rmHIIÍE-viz megelőzi

lemándi

Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben Is.

■MüillIjmiJifcj-U , L ..Ili —..I~ .J'— -uJ.-!——HLJ—

______H , I.J-LJBB

ola

szok alpesi útjait, ha egyszer az a kedvük támadna, hogy a Dráva völgyén át az adriai tenger keleti oldalára kerüljenek. Az egyetlen nagyhatalom, amely ebből a szempontból tekintetbe jön: Németország. Ezért nem véletlen dolog,

hogy a Róma és Belgrád közti közeledés szempontjából Berlin sokat jelentett. Eből a nézőszögből tekintve

a Róma és Belgrád közti közeledés Francia- ország dimavölgyi súlyának további gyengülését jelentheti,

Franciaország ugyan a jugoszláv barátság megújítása érdekében pénzt is áldozott anélkül azonban, hogy Sztojadinovics nagyvonalú politikáját megértette volna.

Senkii &eiai tudja jobbam, minit a jugoszláv mmiisiztarelnöik, hogy

az ő hazájának belátható időn belül semmiféle külső veszélytől nem kell tartania.

Csak kiéit probléma van, amely beílpoíJltiikáiját kívülről myuigtalamiiíh aítmá: a Habsburg-Ikérdés és a hoteeviizimíuis. A koimmiu/nisita propaganda, minit albogy azt iamiéitellitiem megerősítették hivatalosain. Jugoszláviáiban tevékeny munkáit végez. A Habsbuing-kárdíés a h-oirváitotkra való befolyása hévén kellemetlenül mnegzavairihiatjia. az állatin ilétfcémclését.

Oroszország, a bolsevista nagyhatalom azonban ina szövetségese Franciaországnak, ugyanakkor a Quai d'Orsai titokban támogatja a Habsburg-restaurációt. Nem lehet csodálkozni tehát, ha Belgrád semmi olyan szerződést nem hajlandó aláírni, amely Moszkva mellett vállvetve végzendő katonai segélynyújtásra kötelezné.

Nemi csoda, ha a Habsburgokat Belgrád éppoly ihatánO'ZiO'ttsággai utasítja vissza:, minit Béniin. Róma. amelynek számára Jugoszlávia és Né- meitoirsizág hátíedezetül keik el kell hogy ejtse Ottót, és a Habsburg-eillenes arcvonáshoz kell, hogy csatlakozzék. Ezért

Schuschnigg sikeresen kacérkodik Páris&al és az éppen most elhangzott prágai pohárköszöntőik olyan fordulatokat tartalmaztak Ausztria és Magyarország felé, amelyek az utóbbi idő- bi időben a bécsi legitimista táborból voltak hallhatók.

Milyen váltó zás a dunai térben! Tegnap még lkárdic sörbe tés Ottó miatt, ma a restauráció formális elutasítása, de jelentős ka.es in táss a 1, mert a Habsburgok kell, hogy átvegyék a zár szerepét a méilinyugati német kapuin. Titok marad, hogy a most Budapesten szorgosan tevékenykedő M. Léimery a Becs—Budapest— Prága háromszöget hogy akarja összhangba hozni a magyar revíziónizimussai. A legtöbb valóez müségie annak a magyarázatnak van, amely aizt mondja, hogy a dunai térben még soha annyi hazudozás nem folyt, mint mostam — fejezi he vezércikkét a Die Zeit.

összeszoritja a száját, hogy a csípős köd ne ártson annak, ami ihátha mégis kincs és értékesíthető a torkában. Türelem. Nincs türelem, nem is irigység talán, de fájdalom, hogy ez a siker üres és léleknek nem vigasz; az ő sikere nemes és lélekmelengető volna. Más volna, művészi volna, mesebeli volna.

Valami vacsorát kell venni és holnap vasárnap, mi lesz az ebéd. Nincs pénze. Két pengő. Az elég a húsra, a fűszeres hitelez. Disznókarmonádlit vesz. A fényes, elegáns hentesnél olyan nagy a tömeg, nincs türelme sorbaállni. Bekanyarodik az uccájukba-, a szűk. sötét kis mellékuccába és a szúrtos mészárosnál veszi meg a fél kiló husi. Zsíros papírban adják. Dideregve lép be a fűszeres meleg, orresavaró üzletébe.

— Na mi lesz az ebéd holnap, nagyságos asz- szony? — néz rá anyás bizalmasan a füszeresné.

— Nem tudom. Borsófözelék kanmonádlival. És sütök valami tésztát.

— A borsó szeret leégni. És nem vasárnapi ebéd. Csináljon töltöttkáposztát.

— De már megvettem a húst.

— Vegyen egy kis oldalast é6 süsse ki a tetejére a húst. Úgy van. Egy kiló savanyukápo&ztát a nagyságosasszonynak... Vaj van otthon? És cukor is kell már biztosan. Fél kiló elég. Liszt van? Egy citrom. A tojás nagyon drága, öt darab elég. Mi lesz a leves? Nem lehet mindig rántottlevest adni a tanár urnák. Csináljon egy kis zöldséglevest csipetkével. Egy Csomó zöldség. Ha van lekvárja, csinálhat linzert. De jobb lesz turósgombéc. Fél kiló tehéntúró. Szén van még? Na ugye, egy mázsa szén és egy karika gyújtóé. Alma is kell. Vasárnap legalább egy kis gyümölcs. Egy kiló alma, Mi kell mé\g?

— Semmi, semmi. Irtó könnyelmű vagyok, tönkre megyeki

— Egyelőre én — nevet a füszeresné és összeadja a számlát, beteszi a kifizetetlenek közé. — Nna. Most siessen át az oldalasért, mert becsül az a koszos. Addig összepakoljuk a holmit.

Mári nevetve, j^lzekkel a szájában elfutott vigasztaló háziasszonyi kötelessége után.

2