Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-21 / 67. (4213.) szám

N emzedékpr oblémák Irta: Kovács Endre Sokaik efloftt úgy fcürtóiik fel. nninülia m a generációs dlleinítiéit, mely fooauruk kiéit itöDtéaiieötmi dliiv'ato'ttsagu metmziedékie, a háborút jáirt idő­sebb (korosztály meg a 20—30 éveseik generá­ciója közt laipuil meg, az utóbbi évielkibeoi — nyil­ván a válság színezte közős európai atmoszfé­ra hatására — eflisoimiuilt volna. Keveset Ihailloit- tiiinlk a nemzedékek közti különbségről s ártal­mas babonának tartottunk minden olyan gondo­latot. mely éket tudott volna verni eimibeír és ember közé. Tegnapról máira, jutottunk bele abba a káoszlba, melyet ama kevésbé stílszerűen az uj Európának neveznek; egyik óráiról a má­sikra váltak bizonyfaliamoíkíká életünk funda­mentális kérdései s a komoly sorsdöntő pillana­tok figyelmünkéit érthetően a külső viilág zaj- lása felé vonták. Nyugateurópábain fllémyiegiileg ugyanainnalk a lélegzetei állató harcnak a tanúi vagyunk, mint keleten: a vér és vas hatalma szegül ellene a szellem dacos erejének, miközben olyan ikegyetlensógelkiet termel, amiilyenelkikel csupán az utóbbi időiben méltán hasonlatként alkailimazott XV. század vége, a dühödt vallás­háborúik kora dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy Európa a tökéletes ideológiai zűrzavar mai gyil­kos próbái közepette egy nagy szellemi erjedés képéit múltait.ja. Az ellentétek és küzdelmek igazi rugója nyilván a politikai frazeológia álltai meg sem közelitlhető mélységeikben van, a megbom­lott európai tudatban, mely ma egységes vezér­lő gondolat híján a szétszéledt, gazdátlan nyáj ■sötét analógiáját idézi fel. Ebben az általános európai kataklizmában tanulságos feladat len­ne egy — inkább csak a költői fantáziában lé­tező — kulturális morfológia segélyével bonc­kés alá venni az egyes nemzedékek szerepét. Szociológiai tanulságaival lenyűgöző lelhetne az igy szerzett lelet, mely ezenkívül a generációk lélektanát is gyarapítaná. Kiderülne, hogy a nemzedékproiblémát, mely például a magyar tár­sadalomban még a 20-as évek tájára is súlyos ellentéteket támasztott egy Ady személyének megítélésében s amely nyugatra irma is sóikkal szembetűnőbben nyilvánul meg, amint nálunk, nem lehet elintézni a -iturganyievt apák-tiulk él­lé mtétjéineik sablonjával. A mai' 20 évesek, tehát a mi generációnk, a természetadita fiziológiai adottságok mellett olyan európai szellemi örök­séggel gyarapodott, mely könnyein megmagya- názhatóvá teszi újfajta lelki konstrukcióját mind­azok számára, akik vérükben, idegeikben hord­ják a mai Európa lelkiségét. Sziilkebb magyar viszonylatban legutóbb gyakran tapsztalhattuk ennek a nemzedékbe! ellentétnek a megnyilvá­nulását. Halász Gábornak, a fiatal inámemzedék művészi formátumú esztétikusának, Babits Mi­hállyal folytatott vitája, Cs. Szabó László gene­rációs feszültségű tanulmányai, friss irodalmi mozgalmiak és irányok elkerüflhetetlemül éreztet­ték velünk, hogy a 20-as évjárat szellemi érté­keinek, magatartásának tudatosítására törekszik. Jellemző józanságával, ideáljai s önmaga iránt tanúsított hűvös, mérlegelő szellemével iroda­lomban és közéletben egyaránt azt az uj szel­lemi magatartást testesíti meg. melyet az erő­sen irodalmi mel'léfcizü kifejezéssel uj klasszi­cizmusnak nevezhetünk. jólesik beszélnünk erről a fiatalságról, hiszen róla szólva legbelsőbb prisztissimum-unfcról, saját erkölcsi lényünkről nyilatkozhatunk. Klaisiszi- cizmusinafc jellemeztük ezt a lelki magatartást s a 6zó önkéntelen asszociációval ellentétjét, a rom antikiát .juttatja eszünkbe, S ha a megelőző nemzedék romantikus zsemiknltuszát, kedvelt egyéniség-filozófiáját idézzük fel emlékezetünk­ben, úgy bátran megmaradhatunk a klasszikus jellemzésnél. Tudjuk, az olvasó kevésbé örvend a puszta diagnózisoknak; sóikkal érdekesebb az adott helyzet eredőiből kiindulva, dinamikus jel­legében ragadná meg valamilyen szellemtörté­neti fejlődést. Ennek az uj generá,ollónak a lelki állapotára is pregnánsam mutatnának rá azok a körülmények, melyek olyanná tették, amilyen. Ismertetésünk igy pascal! fordulattal egyéni vallomás rangjára emelkedne. Ha nem is éltünk át olyan szellemi kalandokat, mint a (közvetlen előttünk járt nemzedék, melynek kora fiatalsá­gát a forradalmak festették rikitóvá, azt hi­szem, még mindig elég anyagot nyújthatnánk a különböző szellemtörténeti diszciplínáknak. Né­mi elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a magá­ra maradit egyéniség riadt tévelygéseiből még mindig elég energiatartalmat mentett meg ez a generáció a jövő, iá további fejlődés számára. Epén került ki a kommunizmusból és fasizmus­ból egyaránt s nem ártottak meg neki a ima di­vatos diktatúrák sem. Sőt, az ilyen kirándulá­sok csak növelték szellemi mértéktartását, sze­mélyiségjogát. A húszéveseknek a saját bőirü- köin kellett megérezniök, hogy mindama közhe­lyek, melyeket a múzeumba kívánt, elavultak­nak hirdetett , oolgári" bölcselőik, közgazdá­szok és kul turhisztóírikusoik a „haladásból, a szellemi értékeik „fokozatos fciboutafcoizásá“-ról tanítottak, közhdy-mivoitulk mellett is olyan igazságok, mint mondjuk a mechanika törvé­nyei. Az elmúlt évek magyar fiatalságán egy folyton erősbödő asztoeitizinus jelei mutatkoz­nak. Ez .az aszkétaság elfordulást jelent a múló értéküefcneik felismert doktrínáktól e magába- foglalja az abszolút, szellemi érték utáni vágyát. Európa gyorsan változó, meglepetéseikkel gyako­ri történelme, napjaink véres Umw.entuug.jai és Bntwertungjaí (uicgtaotíitottek teamünkét ama, hogy erkölcsi magatartásunkat egy magasabb etikai charta gyökereihez füzziük s a kor lé­nyegre törő plaítomikus szemléletéinek megfele­lően ne azit keressük, ami az életben változó, hanem anni állandó, ne azt, ami szabályellenes, hanem ami megfelel a törvénynek^ Az átpoliti­zált s megfertőzött értékeik Skálájában azt az abszolút efikumot keressük, mely a történelmi fejlődés folyamán igaz lánggal égett legjobb- jaánkbam. A széttagoltságban az egységeit, a böl­cseim! relativizmusban az egyetlen bizonyossá­got keressük. íme a.z uj klasszicizmus! Tudományos, irodal­PRÁGA. — Eddig két cikkben ismertet­tük Stodola Emilnek ,,A nyelvtörvényről és a kisebbségi kérdésekről" cimü könyvének egyes részleteit. Legutóbbi cikkünkben a nyelvtörvény második paragrafusának bírá­latát és a közigazgatási, valamint bírósági gyakorlatnak a Stodola könyve szellemé­ben való jellemzését közöltük, valamint azt, hogy miképpen szűnt meg a kisebbségi jog Rimaszombatban és miként érvényesül a magyar kisebbség nyelvi joga azokban a járásokban, amelyeknek túlnyomó többsé­gét a magyar kisebbség teszi. Stodola a to­vábbiakban ,,A csehszlovák köztársaság központi' hivatalai, intézményei és vállalatai" cim alatt idézi a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének első szakaszát arra vonatko­zóan, hogy melyek az említett hivatalok, majd fölsorolja az állami vállalatokat. Az állami vállalatok nyelv­gyakorlatának bírálata Hogy az állami vállalatok funkciójának végzésére a nyelvtörvény 2. paragrafusá­nak előírásai nem vonatkoznak, azt a leg­felső közigazgatási biróság Boh. sv. 5272. számú végzése igazolja. A nyelvtörvény 2. paragrafusának soraiból, amelyek a bírósá­gokról, hatóságokról és a köztársaság más üzemeiről szólnak kivétel nélkül, Stodola szerint arra lehet következtetni, hogy a 2. paragrafus a köztársaság központi hivatalaira és a minisztériumokra is vo­natkozik. Megjegyzi, hogy a törvény 2. paragrafusá­ra vonatkozó indokolás szerint a kormány ajánlja, hogy a kisebbségeknek az ott föl­sorolt föltételek mellett (20 százalék ki­sebbség) mód nyujtassék arra, hogy saját nyelvükön nyerjenek meghallgatást és elin­tézést, tehát nemcsak az igazságügy terén, hanem az állami igazgatás minden más ágá­ban is. De a végrehajtási rendelet 12. szakasza a nyelvtörvény 2. paragrafusának 2. bekez­désére való támaszkodással — amely csak a bíróságokra, hivatalokra és szervekre vonatkozóan ismeri el a kisebbségi jogot, nem pedig az intézményekre és a vállala­tokra is — a kisebbségi nyelvhasználati jogot már a végrehajtási rendelet 1. sza­kaszában felsorolt minisztériumokban is korlátozza, amikor kimondja, hogy e mi­nisztériumok alá rendelt állami intézmé­nyek és vállalatok hivatali funkcióikat, valamint a hirdetmények kiadását az ál­lam nyelvén végzik, kivéve a felekkel való levelezést és a szemé­lyes érintkezést. Miért nincsenek magyar vasúti föliratok! A Blah. sv. III. 11.050. számú döntés ki­mondja, hogy a csehszlovák államvasutak állomási hi­vatalai, amennyiben a törvény értelmében közigazgatási és államrendőri feladatot teljesítenek, e funkcióikban szintén kötve vannak a nyelvtörvény 2. paragrafusának előírásai által. Ezzel szemben azonban a 11.051. számú döntvény már azt mondja ki, hogy az állo­mási hivatal, amikor átveszi az árut szállí­tás céljából* mii és művészeti téren ma ennek a klasszicista léietttainbásmak a megnyilvánulásai észlelhetők. Csak ki kell nyitná az uj magyar költőik müveit, hogy lássuk: ami az előző nemzedéknek a lázas iterületlhóditás volt, az a mainak az értékek nyu­godt rendezése, a megtalált- formák biztonsága. Az Ady-k'cxraibiel személyiség-kultusz helyében mindenütt a mü kultusza, az egyéniség-^esztétika helyén a mű esztétikája. Az uj verseik formai tökéletességéiben, .játékos precizitásában egy Yaléiry, eigy Mallarmée vagy egy Babits igénye kap visszhangot. Az eesZéinás nyugatias fölény- lUyel nő. írók és költőik személye körül egyire tisztább a csend s a legújabb iiród törekvések az artlisztifcum ápolásának már-rnáir Tart pour Tart-i jegyéiben fogannak. Egy erejével és hivatásával tieztábamilevő nemzedék szava e.z. Ez a fiatalság -rövid tétovázás után ott folytatta, ahol a;z előtte járt korosztály abbahagyta s most annak kiidol- go.zat'lan, nyers örökségét kívánja rendezni. A mondottakból következik, hogy szerényebb is ez a nemzedék az előzőnél, ke vésbé feicsérli ieire­[ nem a köztársaság hivatalának funkcióját végzi s ezért rá nem vonatkozik a nyelv­törvény 2. paragrafusa. A 11.052. számú döntvény pedig azt mond­ja ki, hogy a nyelvtörvény 2. paragrafusá­nak előírásai nem vonatkoznak amaz álla­mi vállalatoknak a kisebbségi nyelvhez tartozókkal való érintkezésére, amely vál­lalatokhoz a postaigazgatás is tartozik. En­nélfogva tehát világos, hogy a végrehajtási rendelet nem szabályozza a más minisztériumok hatáskörébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos nyel­vét. Ennek következtében ezen a téren vacuum következik be és ez eredményezi azt, hogy Szlovenszkón a többségben levő kisebbségi lakosság által lakott vidékeken is, mint például a Csallóközben, a postai és vasúti fölirások kivétel nélkül szlovák nyelvűek és hogy az állomások kikiáltása is csak szlovákul történik. Ehhez megjegyzi Stodola, hogy az állam­vasutak átvételekor nem voltak kész nyelvi előírások és a magyar kisebbség-lakta vi­dékeken via facti az a gyakorlat honoso­dott meg, amely a magyar éra alatt Szlo­venszkón megvolt. Majd hozzáteszi, hogy ezt sérelmezte a tartománygyülésen Alapy is és Stodola megjegyzi, hogy még Romániában is, ahol a nemzetiségek­kel nem bánnak kesztyűs kézzel, Erdély- J ben a román vasúti felírások mellett meg­hagyták a magyarnyelvű feliratokat is* Ezekután szóról-szóra a következőket irja: ,,Itt az államnak olyan kereskedelmi válla­latairól van szó, amelyeknél a következő ál­talános kereskedelmi szabályoknak kellene érvényre jutniok: könnyű egymástmegértés, sima kapcsolat, fokozott teljesítőképesség, — mert minderre úgy az egyik, mint a má­sik fél érdekében szükség van." Érthetetlenek a nyilván- könyvek Stodola könyvének további fejezetében al nyilvánkönyvekről ir. Megjegyzi, 'hogy a végrehajtási rendelet 7. szakasza értelmében a beadványok két nyelven intézendők el és a 26. szakasz szerint igy is foganatosi- tandók a bejegyzések. A nyilvánkönyvekbe, lajstromokba, telekkönyvi kataszterekbe a bejegyzések államnyelvü okiratok alapján, vagy olyan okiratok alapján eszközlendők, amelyekhez hiteles másolatot csatoltak. Stodola szerint a nyelvtörvény nem intézkedik arról, hogy a telekkönyvi vagy más nyilván- könyvi okmányok leforditandók lenné­nek. Ebből az következtethető, hogy a fordítások csak azoknál a bíróságoknál fontosak, amelyeknek nincsenek kisebb­ségeik, Stodola szerint az államnyelvü kötelező for­dítás, amit a végrehajtási rendelet elrendel, visszatérést jelent az oszták telekkönyvi rendtartás 89. paragrafusában foglalt elő­írásokhoz. A nyelvtörvény 2. paragrafusá­nak 3. bekezdése azokban a járásokban, amelyekben a kisebbség kétharmad több­ségben van, megengedi az egynyelvű elin­tézést is, ezért a szerző véleménye szerint kétes, hogy a végrehajtási rendelet 7. paragrafusának intézkedése, amely a két­nyelvű elintézésre vonatkozik, egy általa­iét e valami hűvös mérséklet inti helyes gazdiál- kodásira. A ma divatos jelszavak közül egyikre sem esküszik túlzott lelkesedéssel s az emberi­ség megváltása helyett megelégszik a faj! ener­giák átmentésiével. Számára az uj népiesség nem sznobizmus vagy a politika ravasz taktikája, de nemzeti kötelességeinek, fenimaradásának egye­düli lehetséges útja, mely nélkül nehéz volna az élete, mint a virágé, melyet nem ér napfény. Érdeklődése is konkretebb, a mindennapi való­ság fényeivel, akadályaival s előnyeivel számo­ló. A tiz év előtti titanizmusit az ifjúság nagy tömegeiben felváltotta az apró munka tisztele­te. mely közvetlen -a háború után olyan idegen volt a magyar fiatalság számára. Lényegében nemcsak ideológiai változás történt e nemze­dék lelki konstrukciójában, hanem fontos Ízlés- változás is, mely világnézet, éleittarbá«r6 szem­pontjából döntően befolyásolta azt. Az idő lesz bizonysága annak, milyen ered­ményeiket termel a magyarság számára ez az uj 1 klasszicizmus. bán megállja-e helyét. Szlovenszkón a nyilvánkönyvi bejegyzések államnyelven történnek annak ellenére, hogy a végre­hajtási rendelet 27. szakasza előírja, hogy a bejegyzés két nyelven eszközöl­tessék, ha az indítvány kisebbségi nyelven adatott be. Ez van érvényben Pozsonyban, ahol 29 százalékos német kisebbség van, Komárom­ban, ahol 64, Somorján, ahol 77, Ógyallán, ahol 70, Tornaiján, ahol 83, Dunaszerdahe- lyen, ahol 88.5, Losoncon, ahol 26 és Ér­sekújváron, ahol 32, illetve 46 százalék ma­gyar kisebbség van. Ha a felek kérik, a végzést kisebbségi nyelven „is" kiad­ják. A szerző ehhez az eljáráshoz azt a megjegy­zését fűzi, hogy ilyen módon a nyilvánkönyv tulajdon­képpen érthetetlenné válik a lakosság előtt és ezáltal a publicitás szenved kárt. Az eredeti okiratoknak bírósági célokra va­ló lefordításáról a szerző azt írja, hogy a nyelvtörvény erről nem intézkedik és leszö­gezi. hogy a Boh. 7177. számú döntvény a végre­hajtási rendelet 7. szakaszának 1. és 2. bekezdését részben törvénytelennek mi­nősítette. Stodola szerint a szlovenszkói gyakorlat úgy segít magán, hogy a másnyelvü ok­mányok fölhasználását egyszerűen engedé­lyezik. (??) Ehhez megjegyzi, hogy ,,még a nyelvi szempontból rigorózus Magyaror­szágon is a polgári perrendtartás 204. pa­ragrafusa a bíró mérlegelésére, illetve a bi­róság mérlegelésére bízta, hogy szükséges­nek tartja-e az okiratnak magyar nyelvre való lefordítását. Különös anyakönyvezés! gyakorlat A végrehajtási rendelet 55. szakasza sze­rint a nyelvtörvény az állami anyakönyvek­re vonatkozik. Szlovenszkón az állami anyakönyveket igen sok kisebbségi községben szlovákul vezetik, igy például Dunaszerdahelyen, az egész dunaszerdahelyi járásban, ahol 88.5 százalékos magyar kisebbség, van és Somorján is, ahol 77.5 százalékos ma­gyar kisebbség van. Stodola szerint ez a publicitás elve ellen van. Majd a következőket irja: „Az anyakönyvi kivonatokat, és pedig az azelőtt magyar nyelven vezetett anyakönyvekből is államnyelven adják ki. így például Dunaszerdahelyen, Ehhez még megjegyezzük, hogy Pozsonyban azt a gyakorlatot vezették be, hogy a kivonatok kiadásánál a szlo- vákosan hangzó neveket szlovákul, a ma­gyarosan hangzó neveket magyarul írják még akkor is, ha a fél más helyesírást használ. így aztán megesik, hogy az ős­régi idők óta másképpen írott nevek el­torzulnak. Az 55, szakasz előírásai nem világosak és a gyakorlat az 1890. évi XXXIII. törvény­cikk 20. paragrafusára támaszkodik, amely előírja az anyakönyveknek államnyelven való vezetését, bár a nyelvtörvény 9. pa­ragrafusa a nyelvi előírásokat megszün­tette,** Stodola Emil Is helyteleníti, hogy a magyar többségi területen csak szlovák vasúti föliratok vannak A nyelvtörvény következetlen alkalmazása a magyar nyelv rovására

Next

/
Thumbnails
Contents