Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-21 / 67. (4213.) szám
N emzedékpr oblémák Irta: Kovács Endre Sokaik efloftt úgy fcürtóiik fel. nninülia m a generációs dlleinítiéit, mely fooauruk kiéit itöDtéaiieötmi dliiv'ato'ttsagu metmziedékie, a háborút jáirt idősebb (korosztály meg a 20—30 éveseik generációja közt laipuil meg, az utóbbi évielkibeoi — nyilván a válság színezte közős európai atmoszféra hatására — eflisoimiuilt volna. Keveset Ihailloit- tiiinlk a nemzedékek közti különbségről s ártalmas babonának tartottunk minden olyan gondolatot. mely éket tudott volna verni eimibeír és ember közé. Tegnapról máira, jutottunk bele abba a káoszlba, melyet ama kevésbé stílszerűen az uj Európának neveznek; egyik óráiról a másikra váltak bizonyfaliamoíkíká életünk fundamentális kérdései s a komoly sorsdöntő pillanatok figyelmünkéit érthetően a külső viilág zaj- lása felé vonták. Nyugateurópábain fllémyiegiileg ugyanainnalk a lélegzetei állató harcnak a tanúi vagyunk, mint keleten: a vér és vas hatalma szegül ellene a szellem dacos erejének, miközben olyan ikegyetlensógelkiet termel, amiilyenelkikel csupán az utóbbi időiben méltán hasonlatként alkailimazott XV. század vége, a dühödt vallásháborúik kora dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy Európa a tökéletes ideológiai zűrzavar mai gyilkos próbái közepette egy nagy szellemi erjedés képéit múltait.ja. Az ellentétek és küzdelmek igazi rugója nyilván a politikai frazeológia álltai meg sem közelitlhető mélységeikben van, a megbomlott európai tudatban, mely ma egységes vezérlő gondolat híján a szétszéledt, gazdátlan nyáj ■sötét analógiáját idézi fel. Ebben az általános európai kataklizmában tanulságos feladat lenne egy — inkább csak a költői fantáziában létező — kulturális morfológia segélyével bonckés alá venni az egyes nemzedékek szerepét. Szociológiai tanulságaival lenyűgöző lelhetne az igy szerzett lelet, mely ezenkívül a generációk lélektanát is gyarapítaná. Kiderülne, hogy a nemzedékproiblémát, mely például a magyar társadalomban még a 20-as évek tájára is súlyos ellentéteket támasztott egy Ady személyének megítélésében s amely nyugatra irma is sóikkal szembetűnőbben nyilvánul meg, amint nálunk, nem lehet elintézni a -iturganyievt apák-tiulk éllé mtétjéineik sablonjával. A mai' 20 évesek, tehát a mi generációnk, a természetadita fiziológiai adottságok mellett olyan európai szellemi örökséggel gyarapodott, mely könnyein megmagya- názhatóvá teszi újfajta lelki konstrukcióját mindazok számára, akik vérükben, idegeikben hordják a mai Európa lelkiségét. Sziilkebb magyar viszonylatban legutóbb gyakran tapsztalhattuk ennek a nemzedékbe! ellentétnek a megnyilvánulását. Halász Gábornak, a fiatal inámemzedék művészi formátumú esztétikusának, Babits Mihállyal folytatott vitája, Cs. Szabó László generációs feszültségű tanulmányai, friss irodalmi mozgalmiak és irányok elkerüflhetetlemül éreztették velünk, hogy a 20-as évjárat szellemi értékeinek, magatartásának tudatosítására törekszik. Jellemző józanságával, ideáljai s önmaga iránt tanúsított hűvös, mérlegelő szellemével irodalomban és közéletben egyaránt azt az uj szellemi magatartást testesíti meg. melyet az erősen irodalmi mel'léfcizü kifejezéssel uj klasszicizmusnak nevezhetünk. jólesik beszélnünk erről a fiatalságról, hiszen róla szólva legbelsőbb prisztissimum-unfcról, saját erkölcsi lényünkről nyilatkozhatunk. Klaisiszi- cizmusinafc jellemeztük ezt a lelki magatartást s a 6zó önkéntelen asszociációval ellentétjét, a rom antikiát .juttatja eszünkbe, S ha a megelőző nemzedék romantikus zsemiknltuszát, kedvelt egyéniség-filozófiáját idézzük fel emlékezetünkben, úgy bátran megmaradhatunk a klasszikus jellemzésnél. Tudjuk, az olvasó kevésbé örvend a puszta diagnózisoknak; sóikkal érdekesebb az adott helyzet eredőiből kiindulva, dinamikus jellegében ragadná meg valamilyen szellemtörténeti fejlődést. Ennek az uj generá,ollónak a lelki állapotára is pregnánsam mutatnának rá azok a körülmények, melyek olyanná tették, amilyen. Ismertetésünk igy pascal! fordulattal egyéni vallomás rangjára emelkedne. Ha nem is éltünk át olyan szellemi kalandokat, mint a (közvetlen előttünk járt nemzedék, melynek kora fiatalságát a forradalmak festették rikitóvá, azt hiszem, még mindig elég anyagot nyújthatnánk a különböző szellemtörténeti diszciplínáknak. Némi elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a magára maradit egyéniség riadt tévelygéseiből még mindig elég energiatartalmat mentett meg ez a generáció a jövő, iá további fejlődés számára. Epén került ki a kommunizmusból és fasizmusból egyaránt s nem ártottak meg neki a ima divatos diktatúrák sem. Sőt, az ilyen kirándulások csak növelték szellemi mértéktartását, személyiségjogát. A húszéveseknek a saját bőirü- köin kellett megérezniök, hogy mindama közhelyek, melyeket a múzeumba kívánt, elavultaknak hirdetett , oolgári" bölcselőik, közgazdászok és kul turhisztóírikusoik a „haladásból, a szellemi értékeik „fokozatos fciboutafcoizásá“-ról tanítottak, közhdy-mivoitulk mellett is olyan igazságok, mint mondjuk a mechanika törvényei. Az elmúlt évek magyar fiatalságán egy folyton erősbödő asztoeitizinus jelei mutatkoznak. Ez .az aszkétaság elfordulást jelent a múló értéküefcneik felismert doktrínáktól e magába- foglalja az abszolút, szellemi érték utáni vágyát. Európa gyorsan változó, meglepetéseikkel gyakori történelme, napjaink véres Umw.entuug.jai és Bntwertungjaí (uicgtaotíitottek teamünkét ama, hogy erkölcsi magatartásunkat egy magasabb etikai charta gyökereihez füzziük s a kor lényegre törő plaítomikus szemléletéinek megfelelően ne azit keressük, ami az életben változó, hanem anni állandó, ne azt, ami szabályellenes, hanem ami megfelel a törvénynek^ Az átpolitizált s megfertőzött értékeik Skálájában azt az abszolút efikumot keressük, mely a történelmi fejlődés folyamán igaz lánggal égett legjobb- jaánkbam. A széttagoltságban az egységeit, a bölcseim! relativizmusban az egyetlen bizonyosságot keressük. íme a.z uj klasszicizmus! Tudományos, irodalPRÁGA. — Eddig két cikkben ismertettük Stodola Emilnek ,,A nyelvtörvényről és a kisebbségi kérdésekről" cimü könyvének egyes részleteit. Legutóbbi cikkünkben a nyelvtörvény második paragrafusának bírálatát és a közigazgatási, valamint bírósági gyakorlatnak a Stodola könyve szellemében való jellemzését közöltük, valamint azt, hogy miképpen szűnt meg a kisebbségi jog Rimaszombatban és miként érvényesül a magyar kisebbség nyelvi joga azokban a járásokban, amelyeknek túlnyomó többségét a magyar kisebbség teszi. Stodola a továbbiakban ,,A csehszlovák köztársaság központi' hivatalai, intézményei és vállalatai" cim alatt idézi a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének első szakaszát arra vonatkozóan, hogy melyek az említett hivatalok, majd fölsorolja az állami vállalatokat. Az állami vállalatok nyelvgyakorlatának bírálata Hogy az állami vállalatok funkciójának végzésére a nyelvtörvény 2. paragrafusának előírásai nem vonatkoznak, azt a legfelső közigazgatási biróság Boh. sv. 5272. számú végzése igazolja. A nyelvtörvény 2. paragrafusának soraiból, amelyek a bíróságokról, hatóságokról és a köztársaság más üzemeiről szólnak kivétel nélkül, Stodola szerint arra lehet következtetni, hogy a 2. paragrafus a köztársaság központi hivatalaira és a minisztériumokra is vonatkozik. Megjegyzi, hogy a törvény 2. paragrafusára vonatkozó indokolás szerint a kormány ajánlja, hogy a kisebbségeknek az ott fölsorolt föltételek mellett (20 százalék kisebbség) mód nyujtassék arra, hogy saját nyelvükön nyerjenek meghallgatást és elintézést, tehát nemcsak az igazságügy terén, hanem az állami igazgatás minden más ágában is. De a végrehajtási rendelet 12. szakasza a nyelvtörvény 2. paragrafusának 2. bekezdésére való támaszkodással — amely csak a bíróságokra, hivatalokra és szervekre vonatkozóan ismeri el a kisebbségi jogot, nem pedig az intézményekre és a vállalatokra is — a kisebbségi nyelvhasználati jogot már a végrehajtási rendelet 1. szakaszában felsorolt minisztériumokban is korlátozza, amikor kimondja, hogy e minisztériumok alá rendelt állami intézmények és vállalatok hivatali funkcióikat, valamint a hirdetmények kiadását az állam nyelvén végzik, kivéve a felekkel való levelezést és a személyes érintkezést. Miért nincsenek magyar vasúti föliratok! A Blah. sv. III. 11.050. számú döntés kimondja, hogy a csehszlovák államvasutak állomási hivatalai, amennyiben a törvény értelmében közigazgatási és államrendőri feladatot teljesítenek, e funkcióikban szintén kötve vannak a nyelvtörvény 2. paragrafusának előírásai által. Ezzel szemben azonban a 11.051. számú döntvény már azt mondja ki, hogy az állomási hivatal, amikor átveszi az árut szállítás céljából* mii és művészeti téren ma ennek a klasszicista léietttainbásmak a megnyilvánulásai észlelhetők. Csak ki kell nyitná az uj magyar költőik müveit, hogy lássuk: ami az előző nemzedéknek a lázas iterületlhóditás volt, az a mainak az értékek nyugodt rendezése, a megtalált- formák biztonsága. Az Ady-k'cxraibiel személyiség-kultusz helyében mindenütt a mü kultusza, az egyéniség-^esztétika helyén a mű esztétikája. Az uj verseik formai tökéletességéiben, .játékos precizitásában egy Yaléiry, eigy Mallarmée vagy egy Babits igénye kap visszhangot. Az eesZéinás nyugatias fölény- lUyel nő. írók és költőik személye körül egyire tisztább a csend s a legújabb iiród törekvések az artlisztifcum ápolásának már-rnáir Tart pour Tart-i jegyéiben fogannak. Egy erejével és hivatásával tieztábamilevő nemzedék szava e.z. Ez a fiatalság -rövid tétovázás után ott folytatta, ahol a;z előtte járt korosztály abbahagyta s most annak kiidol- go.zat'lan, nyers örökségét kívánja rendezni. A mondottakból következik, hogy szerényebb is ez a nemzedék az előzőnél, ke vésbé feicsérli ieire[ nem a köztársaság hivatalának funkcióját végzi s ezért rá nem vonatkozik a nyelvtörvény 2. paragrafusa. A 11.052. számú döntvény pedig azt mondja ki, hogy a nyelvtörvény 2. paragrafusának előírásai nem vonatkoznak amaz állami vállalatoknak a kisebbségi nyelvhez tartozókkal való érintkezésére, amely vállalatokhoz a postaigazgatás is tartozik. Ennélfogva tehát világos, hogy a végrehajtási rendelet nem szabályozza a más minisztériumok hatáskörébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos nyelvét. Ennek következtében ezen a téren vacuum következik be és ez eredményezi azt, hogy Szlovenszkón a többségben levő kisebbségi lakosság által lakott vidékeken is, mint például a Csallóközben, a postai és vasúti fölirások kivétel nélkül szlovák nyelvűek és hogy az állomások kikiáltása is csak szlovákul történik. Ehhez megjegyzi Stodola, hogy az államvasutak átvételekor nem voltak kész nyelvi előírások és a magyar kisebbség-lakta vidékeken via facti az a gyakorlat honosodott meg, amely a magyar éra alatt Szlovenszkón megvolt. Majd hozzáteszi, hogy ezt sérelmezte a tartománygyülésen Alapy is és Stodola megjegyzi, hogy még Romániában is, ahol a nemzetiségekkel nem bánnak kesztyűs kézzel, Erdély- J ben a román vasúti felírások mellett meghagyták a magyarnyelvű feliratokat is* Ezekután szóról-szóra a következőket irja: ,,Itt az államnak olyan kereskedelmi vállalatairól van szó, amelyeknél a következő általános kereskedelmi szabályoknak kellene érvényre jutniok: könnyű egymástmegértés, sima kapcsolat, fokozott teljesítőképesség, — mert minderre úgy az egyik, mint a másik fél érdekében szükség van." Érthetetlenek a nyilván- könyvek Stodola könyvének további fejezetében al nyilvánkönyvekről ir. Megjegyzi, 'hogy a végrehajtási rendelet 7. szakasza értelmében a beadványok két nyelven intézendők el és a 26. szakasz szerint igy is foganatosi- tandók a bejegyzések. A nyilvánkönyvekbe, lajstromokba, telekkönyvi kataszterekbe a bejegyzések államnyelvü okiratok alapján, vagy olyan okiratok alapján eszközlendők, amelyekhez hiteles másolatot csatoltak. Stodola szerint a nyelvtörvény nem intézkedik arról, hogy a telekkönyvi vagy más nyilván- könyvi okmányok leforditandók lennének. Ebből az következtethető, hogy a fordítások csak azoknál a bíróságoknál fontosak, amelyeknek nincsenek kisebbségeik, Stodola szerint az államnyelvü kötelező fordítás, amit a végrehajtási rendelet elrendel, visszatérést jelent az oszták telekkönyvi rendtartás 89. paragrafusában foglalt előírásokhoz. A nyelvtörvény 2. paragrafusának 3. bekezdése azokban a járásokban, amelyekben a kisebbség kétharmad többségben van, megengedi az egynyelvű elintézést is, ezért a szerző véleménye szerint kétes, hogy a végrehajtási rendelet 7. paragrafusának intézkedése, amely a kétnyelvű elintézésre vonatkozik, egy általaiét e valami hűvös mérséklet inti helyes gazdiál- kodásira. A ma divatos jelszavak közül egyikre sem esküszik túlzott lelkesedéssel s az emberiség megváltása helyett megelégszik a faj! energiák átmentésiével. Számára az uj népiesség nem sznobizmus vagy a politika ravasz taktikája, de nemzeti kötelességeinek, fenimaradásának egyedüli lehetséges útja, mely nélkül nehéz volna az élete, mint a virágé, melyet nem ér napfény. Érdeklődése is konkretebb, a mindennapi valóság fényeivel, akadályaival s előnyeivel számoló. A tiz év előtti titanizmusit az ifjúság nagy tömegeiben felváltotta az apró munka tisztelete. mely közvetlen -a háború után olyan idegen volt a magyar fiatalság számára. Lényegében nemcsak ideológiai változás történt e nemzedék lelki konstrukciójában, hanem fontos Ízlés- változás is, mely világnézet, éleittarbá«r6 szempontjából döntően befolyásolta azt. Az idő lesz bizonysága annak, milyen eredményeiket termel a magyarság számára ez az uj 1 klasszicizmus. bán megállja-e helyét. Szlovenszkón a nyilvánkönyvi bejegyzések államnyelven történnek annak ellenére, hogy a végrehajtási rendelet 27. szakasza előírja, hogy a bejegyzés két nyelven eszközöltessék, ha az indítvány kisebbségi nyelven adatott be. Ez van érvényben Pozsonyban, ahol 29 százalékos német kisebbség van, Komáromban, ahol 64, Somorján, ahol 77, Ógyallán, ahol 70, Tornaiján, ahol 83, Dunaszerdahe- lyen, ahol 88.5, Losoncon, ahol 26 és Érsekújváron, ahol 32, illetve 46 százalék magyar kisebbség van. Ha a felek kérik, a végzést kisebbségi nyelven „is" kiadják. A szerző ehhez az eljáráshoz azt a megjegyzését fűzi, hogy ilyen módon a nyilvánkönyv tulajdonképpen érthetetlenné válik a lakosság előtt és ezáltal a publicitás szenved kárt. Az eredeti okiratoknak bírósági célokra való lefordításáról a szerző azt írja, hogy a nyelvtörvény erről nem intézkedik és leszögezi. hogy a Boh. 7177. számú döntvény a végrehajtási rendelet 7. szakaszának 1. és 2. bekezdését részben törvénytelennek minősítette. Stodola szerint a szlovenszkói gyakorlat úgy segít magán, hogy a másnyelvü okmányok fölhasználását egyszerűen engedélyezik. (??) Ehhez megjegyzi, hogy ,,még a nyelvi szempontból rigorózus Magyarországon is a polgári perrendtartás 204. paragrafusa a bíró mérlegelésére, illetve a biróság mérlegelésére bízta, hogy szükségesnek tartja-e az okiratnak magyar nyelvre való lefordítását. Különös anyakönyvezés! gyakorlat A végrehajtási rendelet 55. szakasza szerint a nyelvtörvény az állami anyakönyvekre vonatkozik. Szlovenszkón az állami anyakönyveket igen sok kisebbségi községben szlovákul vezetik, igy például Dunaszerdahelyen, az egész dunaszerdahelyi járásban, ahol 88.5 százalékos magyar kisebbség, van és Somorján is, ahol 77.5 százalékos magyar kisebbség van. Stodola szerint ez a publicitás elve ellen van. Majd a következőket irja: „Az anyakönyvi kivonatokat, és pedig az azelőtt magyar nyelven vezetett anyakönyvekből is államnyelven adják ki. így például Dunaszerdahelyen, Ehhez még megjegyezzük, hogy Pozsonyban azt a gyakorlatot vezették be, hogy a kivonatok kiadásánál a szlo- vákosan hangzó neveket szlovákul, a magyarosan hangzó neveket magyarul írják még akkor is, ha a fél más helyesírást használ. így aztán megesik, hogy az ősrégi idők óta másképpen írott nevek eltorzulnak. Az 55, szakasz előírásai nem világosak és a gyakorlat az 1890. évi XXXIII. törvénycikk 20. paragrafusára támaszkodik, amely előírja az anyakönyveknek államnyelven való vezetését, bár a nyelvtörvény 9. paragrafusa a nyelvi előírásokat megszüntette,** Stodola Emil Is helyteleníti, hogy a magyar többségi területen csak szlovák vasúti föliratok vannak A nyelvtörvény következetlen alkalmazása a magyar nyelv rovására
