Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-20 / 66. (4212.) szám

Ma^Nag^áM^nelléklet 66. (4212) szám • Szombat ■ 1937 március 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Kutzéves mérleg '(*) Most volt néhány’nap előtt az orosz girondista forradalom huszadik évforduló­ja. Ebből az alkalomból fel lehet vetni a kérdést, hogyha nem következtek volna be azok a műhibák, amik lehetetlenné tették Kerenski politikáját s elmarad a bolseviki forradalom, vájjon mennyire lenne ma nagy vonásokban más arculata Oroszor­szágnak, mint igy, hogy éveken keresztül szántott rajta a polgárháború és a forra­dalmi dogmatizmus önkívülete, hogy egy példa nélkül álló erkölcsi és gazdasági ex­perimentum kényszerszabáiyaiba törték? Vájjon kevésbbé volna nacionalista, nem frázisokban, hanem katonai tényekben? Kevésbbé volna mereven és önérzetesen Orosz, mint igy s főleg: vájjon szegényebb s elmaradtabb volna-e, hogyha a traktoro­kat nem gépmitosszal együtt, hanem egy­szerűen csak a szabadabb és felvilágosul­tabb európai szellem bebocsátásával juttat­ják el a paraszthoz s kevésbbé volna-e ki­zsákmányolt az orosz ipari munkás, ha azt a többtermelési elvet, amit annyit átkoztak a* európai és amerikai szocialisták, míg racionalizmus volt a neve és egy Taylor nevű kapitalista diktálta a tempót alája, ugyanúgy alkalmaznák az orosz gyárigaz­gatók, mint ahogy alkalmazzák most szta- chanovizmus néven, mint ..a munkáshaza uj embertípusának csucsteljesitményét?“ Vájjon távolabb lenne a civilizációnak mindazoktól az eredményeitől, amikre szí­vesen és hangosan hivatkozik a szovjet, ha kevesebb vérrel és főleg kevesebb lélekfir­tató dogmatizmussal gyúrják át ipari or­szággá a gigantikus agrárországot s ott, ahol a lég elmaradtabb volt az orosz nép: a mezőgazdaságban, több emberi szabad­ságot adnak neki a fejlettebb termelési esz­közök mellé? Az, hogy a szovjet lassan mindenhez visszakényszerül, amit valami­kor forradalmi pubertáskora izgalmában a poklok fenekére kívánt s a külpolitikai vo­naltól egészen az irodalompolitikáig, mely nemcsak, Tolsztojnak és Dosztojevszkynek adott kegyelmet, hanem —> mint láttuk —- Puskinnak is — pedig Puskin nemcsak, hogy személyében és működésében nem volt forradalmár, hanem egész életszemlé­lete, egész stílusa, egész költői mivolta olyan kornak s olyan világrendnek a kife­jezője, amelyet hivatalból kell üldöznie minden bolsevikinek, ha komolyan hiszi, hogy Lenin eszméitől fog ujjáteremtődni a világ vádolóan árulkodik a szovjet va­lamennyi erőszakossága ellen, amit húsz év alatt eszmék és ideálok nevében elkö­vettek osztályokon, embereken, elveken. Az eredmény azt mutatja, hogy mindezt el lehetett volna érni vérengzés, éhezés, vi­lágforradalmi nekirugaszkodások nélkül is. Hogy igy visszahúzódjon az orosz partok közé az a forradalmi áradat, amely másfél évtized előtt még el akarta nyelni a világot s a hazai partok között ennyire orosszá váljon, ennyire felvegye a legépfegyvere- zett orosz nacionalizmus jelszavait és ideo­lógiáját, ehhez valóban nem kellett volna Kerenszkiéket elkergetni, ezt ők is igy csi­nálták volna, csak talán kevesebb vérrel, kevesebb hűhóval, kevesebb égostromlás­sal és főleg kevesebb emberáldozattal. Azért lelkesedtek és vállaltak börtönt és rendőrgolyót az európai kommunisták, hogy Oroszországban lassan kiérjen a szovjet frázis-paravánjai mögül egy jól fej­lett, irodalmi, és katonai téren egyformán Végétért az osztrák-magyar értekezlet SchuscRinigg elutazott Budapestről A hivatalos tájékoztató megállapítja a tárgyalások teljes sikerét Közös üdvözlő távirat Mussolinihoz ■ A két állam és szomszédjai Olasz-német-o$ztrák-magyar vacsora Darányi miniszterelnöknél DARÁNYI BUDAPEST. — Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár, mint jelentettük, csü­törtökön délután néhány perccel öt óra után repülőgépen érkezett meg a magyar fővá­rosba. A mátyásföldi repülőtéren Darányi Kálmán magyar miniszterelnök fogadta osztrák vendégét, majd együtt a Duna-pa­lotába hajtattak, ahol az osztrák kancellár megszállott. Nem sokkal azután Schusch­nigg kancellár kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, majd látoga­tást tett a miniszterelnökségi palotában, ahol Darányi Kálmán miniszterelnökkel Kánya Kálmán külügyminiszter jelenlétében megkezdte fontos tárgyalásait. Később a tanácskozásokba bevonták Fabinyi Tiha­mér pénzügyminisztert, Bornemisza Géza ipar- és kereskedelemügyi minisztert, vala­mint Marschal Ferenc földművelésügyi ál­lamtitkárt is. Csütörtökön este kilenc Órakor Darányi Kálmán miniszterelnök felesége dinét adott a miniszterelnökségi palotában az osztrák szövetségi kancellár tiszteletére. Az estebéd teljesen szűk körben folyt le. Résztvett azon a budapesti osztrák és olasz követ és a szabadságon levő Mackensen német követ helyettese, Weltmeister ügyvivő is. Buda­pesti diplomáciai körökben ebben a tény­ben kifejezett hangsúlyozását látják annak, hogy Németországot a legszorosabb baráti szálak fűzik a római jegyzőkönyvet aláirt hatalmakhoz, A csütörtöki konferencia visszhangja A mai budapesti sajtó egybehangzó je­lentése szerint az osztrák szövetségi kan­cellár a magyar kormányférfiakkal csütör­tökön este gazdasági problémákról tár­gyalt. Politikai, illetve a külpolitikát érintő kérdésekről mintegy 20—25 percig folytat­tak megbeszélést, aztán megállapodtak ab­ban, hogy a politikai problémák részletes tárgyalására pénteken térnek át. A csütör­töki gazdasági jellegű tárgyalások mintegy háromnegyed órahosszat tartottak és fő­ként a magyar-osztrák kereskedelmi szer­ződés, illetve a magyar-osztrák áruforga­lom, árucsere aktuális problémáit beszélték meg. A Magyar Hírlap szerint a gazda­sági tárgyalásokon sikerült megoldani szá­mos olyan nagyjelentőségű problémát, amely az utóbbi időben merült fel a ma­gyar-osztrák áruforgalom terén. Darányi a látogatás jelentőségéről Darányi Kálmán miniszterelnök csütör­tökön délután, miután szállására kisérte Pénteken délelőtt tiz óra tájban megje­lent a Duna-palotában Darányi Kálmán mi­niszterelnök, Marschal Ferenc földmű ve- lésügyi és Bárcziházi Bárczy István minisz­terelnökségi államtitkár kíséretében, majd Schuschnigg osztrák kancellárral együtt a SCHUSCHNIGG Schuschnigg kancellárt, a következő nyi­latkozatot adta a sajtó képviselőinek: — örömmel üdvözöltem Schuschnigg kancellár urat, mint egy baráti szomszéd­állam kormányának a fejét. Nekünk ma­gyaroknak mindig nagy örömünkre szolgák ha otthonunkban üdvözölhetjük Ausztria államférfiéit. Mostani találkozásunk Ausz­tria és Magyarország jóviszonyának elmé­lyítésére nyújt kitűnő alkalmat. Tárgyalá­saink során megbeszéljük mindazokat a problémákat, amelyek legutóbbi találkozá­sunk óta felszínre vetődtek és figyelmet szentelünk azoknak a politikai és gazda­sági kérdéseknek, amelyek országainkat közösen érintik. mezőgazdasági kiállításra hajtattak. A ma­gyar miniszterelnök végigkalauzolta az osztrák kancellárt a kiállítás területén. On­nan visszatérve folytatták a tanácskozáso­kat a miniszterelnökségi palotában. FOLYTATÁS A 2. OLD. II, HASÁBJÁN fi pénteki nap « öntudatos orosz nacionalizmus? Mert az. ami ma Oroszországban van, kezdve a Puskin-ünneptől egészen a vörös hadsereg tizenkilencéves fennállása alkalmával el­mondott hazafias tábornoki beszédekig, pontos és hü kópiája annak az imperialista, polgári nacionalizmusnak, amelyhez a pél­daképet Franciaország szolgáltatja Euró­pának s amit húsz év előtt Kerenszkiék meg akartak honosítani Oroszországban. * Aki figyeli az orosz eseményeket, annak nem nehéz megtalálni az összehasonlítási alapot az ötéves tervek és forradalmi fo­gadkozások Oroszországa és a mai polgá­rosodó Oroszország között. Hogy ennek a polgárosodásnak antipolgáriak az eszközei, hogy Sztálin forradalommentes * programját éppen úgy csak terrorfiukkal és terrorbiró- sággal tudja végrehajtani, mint ahogy a forradalmi lázálmokba is csak terrorfiukkal tudták belehajszolni az orosz népet, éppen­séggel semmit sem változtat azon, hogy a világrend, amihez ime húsz év vad kísérle­tezései után eljutott Oroszország, annak a< kispolgárnak a világrendje, akit olyan el­szántan üldözött másfélévtizeden keresztül Moszkva. Kerenszki és Miljukov sem akar­tak egyebet, az ő ideáljuk is a francia ci­toyen uralma volt, vaskalapos bürokratiz­musával, érzékeny kulturigényeivel és el­szánt hazafiságával, csakhogy Leninék ezt az ideált nevetségesnek, idejétmúltnak és Marx gunyképei nyomán pokolravalónak tartották. Vérrel, vassal és lángoló fanatiz­mussal nekivetették magukat a Világ e leg­hatalmasabb birodalmának, hogy valami újat, valami egyedülállót gyúrjanak ki be­lőle s nem bánták, hogy az extatikus fúrás- faragás közben mi porlik el, hány millió ember hull a meszesgödörbe, családok, kul­túrák, hagyományok, vallási mítoszok sem­misülnek meg az experimentum izgalmában*,

Next

/
Thumbnails
Contents